Egyre súlyosabbak a tüzek Délkelet-Ausztráliában

Még októberben, az ottani nyár kezdete előtt csaptak fel, és nem hogy enyhülnének, de egyre nagyobb gondot okoznak a bozóttüzek Ausztrália délkeleti részén, elsősorban Új-Dél-Wales államban. A tüzek összefüggésbe hozhatók az Ausztráliát sújtó extrém hőhullámmal, a levegő hőmérséklete sok helyen az 50 Celsius-fokot is megközelíti. November elején mi is mutattunk Sentinel-2 és Sentinel-3 műholdfelvételeket a Csendes-óceán (a Tasmán-tenger) partvidékéről. Ezeken jól látszottak a felperzselt területek és a szél szárnyán több száz kilométerre eljutó füstfelhők. A legújabb hírek szerint a füst az 1500 km-re keletre fekvő Új-Zélandig is elért.

Az idei nyári tüzek sorozatában a 2020-as új év kezdetéig 5,5 millió hektárnyi terület égett le Ausztráliában. A halálos áldozatok száma eddig 18, több ezer lakóház semmisült meg, rengeteg ember kitelepítésére volt szükség. A mentési munkálatokba a hadsereg is bekapcsolódott. Január első napjaiban új-dél-walesi tűzoltóság elrendelte egy 240 km hosszú tengerparti övezet kiürítését. Egyelőre csak a helyi lakosok maradhattak ott, de a hétvégéig talán mindenkit evakuálni kell majd. A tengerparti települések megközelítése is gondot okoz, az ellátás akadozik.

A Copernicus program műholdjai folyamatosan készítik képeiket Ausztráliáról is. Ezek közül a világsajtó is rendszeresen bemutat néhányat, az apokaliptikus állapotokról készült helyszíni fotók mellett. Mi most két, 2019 utolsó napjáról, december 31-éről származó Sentinel-2 műholdképet választottunk a helyzet illusztrálására. Az egyik Sydney környékéről, a másik a nagyvárostól délre fekvő tengerpartról, a Canberrától és Sydneytől nagyjából egyenlő távolságra fekvő Sussex Inlet környezetéről készült. A több látható és infravörös hullámhosszon rendelkezésre álló műholdfelvételeket speciális módon úgy kombináltuk, hogy az aktív tüzek helye narancs színnel látszódjon. Emellett feltűnőek a már felperzselt felszínek, illetve természetesen a sűrű füst is.

A Sydney (a tengerparton, jobb oldalt középen) kozelében  égő bozóttüzek egy 2019. december 31-én készült Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A Sydneytől mintegy 150 km-re délre fekvő Sussex Inlet (a tengerparton, jobb oldalt középen), 2019. december 31-én készült Sentinel-2 műholdképen. Itt közel 50 km átmérőjű körben minden leégett, és még nincs vége… Az érintett terület szélét a narancs színű aktív tűzfészkek és a belőlük felszálló füst jelzi. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Sydney városában egyébként a tiltakozások ellenére nem fújták le a látványos újévköszöntő tűzijátékot. Miközben a bozóttüzek szokásos szezonja még csak most kezdődne, vagyis további rendkívüli helyzetekre kell felkészülniük a hatóságoknak és a lakosságnak, az anyagi javak mellett a természeti értékek pusztulási is szinte felmérhetetlen, a jelek szerint a világ közvéleménye kezd „belefásulni” az Ausztráliából hónapok óta folyamatosan érkező katasztrófahírekbe…

Kapcsolódó linkek:

Taj-tó

Kína harmadik legnagyobb édesvizű tavához, az ország keleti részén, Csiangszu (Jiangsu) tartományban fekvő Taj-tóhoz látogatunk egy idén május 24-én készített Sentinel-2 műholdkép segítségével.

A Taj-tó kb. 70 km széles és 60 km hosszú, átlagos vízmélysége 2 m. Vize több folyót is táplál. A tó medencéje Kína egyik fejlett és sűrűn lakott régiója. Az elmúlt évtizedek gyors városiasodása nem tett jót a víz minőségének és általában a környezet állapotának. Két metropolisz, a tízmilliós Szucsou (Suzhou) és a valamivel kisebb, de így is közel ötmillió lakosú Vuhszi (Wuxi) fekszik a tó partján, és Sanghajig (Shanghai) sem kell túlságosan sokat utazni. Szucsou a tótól keletre, a műholdkép jobb oldalán látható, míg Vuhszi északi irányban fekszik (a képen felül).

A Taj-tó Kína harmadik legnagyobb tava. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A népesség növekedése, a haltenyésztés felfuttatása azzal a következménnyel járt, hogy a tó vize ásványi anyagokkal és tápanyagokkal dúsult fel, ami időről időre algavirágzáshoz vezet. A felszaporodó mérgező mikroszkopikus növényi szervezetek (fitoplankton) ilyenkor veszélyezteti sok millió ember ivóvizének minőségét. 2007-ben például egészségügyi vészhelyzetet kellett hirdetni az algavirágzás miatt. Vuhszi ivóvízellátása akadozott, kétmillió ember heteken át vezetékes víz nélkül maradt.

A 2019. májusi Sentinel-2 műholdképen is jól kivehető, ahogy a tó vízfelszínének színe a zöld különféle árnyalataiban játszik. Az algásodás az 1980-as évek óta rendszeres a Taj-tóban. Több módszert is kipróbáltak a jelenség megfékezésére: az alga eltávolítását, a tó partján működő vegyi és ipari üzemek bezárását, a szennyvízkezelés szabályainak szigorítását. Ennek ellenére a tó vize meglehetősen szennyezett maradt. A környékbeli mezőgazdasági termelés, a szennyvíz és a gyárak továbbra is jelentős hatással vannak a tápanyagok feldúsulására.

A Taj-tóról készített Sentinel-2 műholdképet az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában mutatták be. (Forrás: ESA)

Az európai Copernicus program azonos felszereltségű Sentinel-2 műholdpárosának valamelyik tagja néhány naponta elrepül a Föld egy adott területe fölött, lehetővé téve így a rendszeres megfigyeléseket. A 13 hullámhosszon érzékeny fedélzeti műszereik (Multi-Spectral Instrument, MSI) színtől függően 10–60 m-es felszíni felbontású mérései alapján például a vizek minőségének monitorozására is lehetőség nyílik.

Kapcsolódó linkek:

A Koreai-félsziget

Idén május 21-én az európai Copernicus program egyik Sentinel-3 műholdjának sikerült egy olyan felvételt készítenie, amelyen a teljes Koreai-félsziget felhőmentes körülmények között mutatkozik meg. A Sentinel-3 műholdpáros feladata az egész Föld környezeti célú megfigyelése. A műholdak fedélzetén helyett kapott egy közepes felbontású, nagy látómezejű, 21 optikai és közeli infravörös hullámhosszon érzékeny képalkotó spektrométer (Ocean and Land Colour Instrument, OLCI). Ezzel többek között a tengerek biológiájával és vízminőségével kapcsolatos információt gyűjtenek.

A Koreai-félsziget és környezete az egyik Sentinel-3 műhold OLCI műszerével 2019. május 21-én készített, a valódi színeket visszaadó képen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Koreai-félsziget Kelet-Ázsiában található. Teljes hossza meghaladja a 900 km-t. Nyugatról a Sárga-tenger, kelet felől a Japán-tenger veszi körbe. A félsziget területén két állam osztozik: északon a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (megszokott rövidebb nevén Észak-Korea), délen a Koreai Köztársaság (Dél-Korea).

Észak-Korea közigazgatásilag kilenc tartományra oszlik. A főváros, Phenjan a Sentinel-3 műholdkép bal felső részén egy szürke foltként tűnik fel a Tedong folyó partján. A Koreai-öböl partvidékétől 50 km-es távolságban. A dél-koreai főváros, Szöul szintén egy folyó, a Han partján épült. Az ország északnyugati felén, a két országot elválasztó határtól mintegy 50 km-re délre fekszik.

A félsziget több mint négyötöd része hegyes, sziklás vidék, csak a fennmaradó alföldek alkalmasak mezőgazdasági célra.

A Sárga-tenger a nevét a folyók által beleszállított hordalék nyomán kapta. Itt található a Föld egyik legnagyobb kontinentális selfje, vagyis sekély tenger alatti, a kontinenshez hasonló kéreggel rendelkező területe. Az átlagos vízmélység kb. 50 m. A Koreai-félszigetet övező vizek a világon a legjobbak közé tartoznak, ami a tengeri halászatot illeti. A meleg és hideg áramlatok számos halfajt vonzanak ide, az apró szigetek és zátonyok közötti víz pedig kiváló halászterület.

A Koreai-félszigetet mutató műholdkép szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) népszerű földmegfigyelési videósorozatában. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Új kínai repülőgép-hordozó

December 17-én Kínában ünnepélyes keretek közt hivatalosan is hadrendbe állították az ország második repülőgép-hordozóját. Az avatásra a Kína déli részén fekvő Hajnan (Hainan) szigetén megjelent Hszi Csin-ping (Xi Jinping) államelnök is. A Santung (Shandong) nevű anyahajót teljes egészében Kínában tervezték és építették, és először 2017-ben bocsátották vízre. Építése 2013-ban kezdődött. A mostani aktussal az ország repülőgép-hordozóinak a száma kettőre emelkedett. (Az első ilyen kínai tulajdonú hajó az egykori Szovjetunióban épült.) A szám első hallásra nem tűnik ugyan soknak, de ezzel Kína lett a világ második tengeri nagyhatalma, ami a repülőgép-anyahajókat illeti. Az Egyesült Államok ugyan nem kevesebb mint 11 ilyen (és ráadásul modernebb) hajóval rendelkezik, de Oroszország, Franciaország, India és Nagy-Britannia is csak egy-egy repülőgép-hordozót tart hadrendben.

A Santung fedélzetén kb. 40 repülőgépet tud fogadni. Az utóbbi időkben a Dél-kínai-tengeren sajnálatosan megszaporodott tengeri incidensekből ítélve nem kétséges, hogy a hajót itt fogják bevetni.

A repülőgép-hordozó hossza 315 méter, így nem is kellenek különösen éles felbontást nyújtó kémműholdak az űrből való megfigyeléséhez. Bár azokkal minden bizonnyal folyamatosan követik a mozgását más hatalmak, nekünk rendelkezésünkre áll az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjainak nyilvánosan hozzáférhető archívuma. Ebből kerestünk ki egy olyan műholdképet, amely felhőmentes körülmények közt mutatja Hajnan szigetének déli részét, a Szanja (Sanya) városa közelében fekvő hadikikötőt, ahol december 4-én a Santung állomásozott. A 10 m-es felszíni felbontás ugyan nem alkalmas különösebb részletek megkülönböztetésére, de az a Sentinel-2 műholdkép alapján is nyilvánvaló, hogy egy repülőgép-hordozó anyahajót látunk.

Szanja városa (balra) és környéke Sentinel-2 műholdképen, 2019. december 4-én. A kép kelet–nyugati irányban kb. 34 km széles területet ábrázol.
A kinagyított részleten a móló északi oldalán a kikötőben állomásozó, most felavatott második kínai repülőgép-hordozó, a Santung. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Rovarok műhodfelvételeken?

No azt azért nem, hiszen a földmegfigyelő műholdak felbontása messze nem elegendő egyedi rovarpéldányok megkülönböztetéséhez. Viszont talán meglepő módon a Copernicus program szabadon hozzáférhető Sentinel-1 radaros műholdjainak adatai alapján meglehetősen pontosan lehet modellezni az apró erdei rovarok biodiverzitását. Az erre irányuló kutatások eredményeiről számolt be nemrég egy főleg német kutatókból álló nemzetközi csoport a Nature Communications folyóiratban.

A növény- és állatfajok száma és sokfélesége egyaránt csökkenőben van Németországban is. Különösen érintett a rovarok osztálya. Emiatt is nagyon fontos, hogy megbízható tudományos módszerekkel kövessék és dokumentálják a biodiverzitás változását, amilyen pontosan és kiterjedten csak lehetséges. Csak ezen a módon képzelhető el, hogy az egyes beavatkozások hatását fel tudják mérni.

Ha nagy területre kiterjedő megfigyelésekről van szó, akkor természetesen szóba jöhetnek a műholdas távérzékelési módszerek. A kutatók korábban mégsem támaszkodtak eléggé az űrből gyűjtött adatokra, nem utolsósorban azért, mert ezek nem voltak szabadon hozzáférhetők. Az ingyenesen szolgáltatott Copernicus Sentinel-1 adatok most lehetővé tették a csoport számára, hogy megvizsgálják hasznosításuk lehetőségét az erdők biológiai sokféleségének felmérésére.

Az eredményeken maguk is meglepődtek, hiszen kiderült, hogy elég pontosan tudtak következtetni a gerincesek, a növények, a gombák, sőt még a pókok és rovarok biodiverzitására. Mindez annak ellenére is igaz, hogy a kétdimenziós radaros adatok felszíni felbontása viszonylag nem túl jó (a Sentinel-1 esetében 5– m-es), és hogy az erdők a maguk összetett háromdimenziós struktúrájával kifejezetten nehezen modellezhetők.

(Kép: Nationalpark Bayerischer Wald)

A tanulmány elkészítéséhez öt különböző, a mérsékelt égövi erdőségekre jellemző németországi erdőterületen 12 fajt vizsgáltak. Ezekben az erdőkben a helyszíni mérések alapján nagyon jól ismert volt a biodiverzitás aktuális állapota. A radaros műholdadatok mellett nagyfelbontású légi lézerszkenneres adatokkal is dolgoztak, hogy összehasonlítsák a két módszer eredményességét. Mint kiderült, a szabadon hozzáférhető Sentinel-1 mérési adatokkal legalább olyan pontos, vagy esetenként még jobb eredményeket sikerült elérniük, mint a költséges lézerszkenneléssel.

A biodiverzitás nagy területekre kiterjedő radarműholdas monitorozása érdekében a következő lépés az egyes vizsgálandó fajokról helyben gyűjtött adatokkal való további egybevetés, a mérések pontos kalibrálása.

Kapcsolódó linkek:

Nyugati-övcsatorna

Mi az a fura színű víz, ami a Balatonba ömlik? – teszi fel a kérdést cikkének címében a Magyar Természetjáró Szövetség magazinja, a Turista. A helyszínről látványos légi felvételeket is bemutatnak, és persze választ is kapunk. Eszerint a tóba a balatonmáriafürdői hajóállomásnál ömlő vízfolyás a 12 km hosszú, Táska településnél eredő Nyugati-övcsatorna.

Szerencsére a Balatonétól erősen elütő, feltűnően sötét színű víz nem a káros szennyeződésektől ilyen. A lebomló növényi szerves anyagok festik szinte feketére, így a Balaton élővilágára egyáltalán nem jelent veszélyt. A csatorna vize a Balatontól délre fekvő Nagyberekből, egy mocsaras, lápos területről ered, amely egykor még a tó medencéjéhez tartozott. A múlt század elején a Nagyberek lecsapolásával is próbálkoztak, de a talaj nem volt megfelelő a mezőgazdasági műveléshez. Abban az időben épült meg a Nyugati-övcsatorna is.

A csatorna torkolata még a Copernicus program Sentinel-2 műholdjainak 10 m-es felszíni felbontású képein is látványos. Alább két eltérő időpontban – idén tavasszal és ősszel –, felhőmentes körülmények között készített, hamis színezésű képet hasonlíthatunk össze a csúszka segítségével. A Nyugati-övcsatorna vizét a tóba vezető, párhuzamosan futó gátak hossza a tóparttól mérve kb. 300 m. Ezek után a sötétebb víz útját, eloszlását a Balaton víztömegének éppen aktuális áramlásai határozzák meg.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Tanuljon Copernicust!

Ahogy egyre nagyobb tömegben válnak elérhetővé az űrből származó földmegfigyelési adatok, köszönhetően különösen az Európai Unió (EU) Copernicus programjának, úgy szaporodnak a lehetőségek az új, innovatív alkalmazások és szolgáltatások fejlesztésére is. Mindez érvényes kisebb és nagyobb szervezetekre, magáncégekre és állami szereplőkre egyaránt. A potenciális alkalmazási területek közül szinte minden megtalálható, a közlekedés, az energiagazdálkodás, a logisztika, a környezetvédelem, a városüzemeltetés, a környezetvédelem, a földhasználat, a mezőgazdaság, hogy csak néhányat említsünk.

Ugyanakkor sokan csak korlátozott ismeretekkel és előképzettséggel rendelkeznek a térinformatikai adatok felhasználásában. Így számukra már a kezdet is nehéz, nem egykönnyen tudnak bekapcsolódni a Copernicus adatok és szolgáltatások hasznosításába. Nekik szeretne segítséget nyújtani egy új kezdeményezés, amely 2020-tól működik majd. Ez a Copernicus MOOC (Massive Open Online Course), amely a nevéhez méltóan online képzéseket indít az érdeklődők számára. A kurzusokon résztvevők megismerkedhetnek a Copernicus adatokkal és szolgáltatásokkal, azok felhasználási lehetőségeivel a különféle társadalmi problémák megoldására, illetve az üzleti lehetőségekkel. Szó esik arról, hogy az adatok hogyan segíthetik a tényeken alapuló szakpolitikai döntéseket, hogyan lehet új termékeket és szolgáltatásokat kifejleszteni, ezek számára új piacokat találni. Hogyan javítható az élet minősége, és miképpen segíthető a természeti erőforrások fenntartható hasznosítása.

A Copernicus MOOC fő célja mindenki számára elérhetővé tenni az európai földmegfigyelési program előnyeit. Ezért a célközönségétől nem vár el különösebb szakmai előismereteket. A Copernicus kezdő vagy középhaladó felhasználói közül többek közt köztisztviselők és politikai döntéshozók, alkalmazottak és vállalkozók jelentkezését várják az online kurzusra. Ez három fő témára épül:

  • A Copernicus adatok és szolgáltatások bemutatása (mik ezek, hogyan érhetők el)
  • Sikertörténetek (hogyan fejlődtek ki a létező Copernicus alkalmazások)
  • Csináld magad! (segítség új Copernicus alkalmazások fejlesztéséhez és elindításához)

A modulokat nemzetközileg elismert szakértők és sikeres alkalmazók tartják, angol nyelven. A hallgatókat többféle, interaktív módon vonják be az oktatásba. Lesznek webes szemináriumok, példákat és projekteket bemutató videók. A résztvevőknek lehetőségük lesz saját projekten dolgozni, illetve tanulhatnak mások tapasztalataiból. Mindeközben a Copernicus közösség aktív tagjaivá válnak. Lesznek gyakorlati feladatok, a végén pedig egy értékelés, aminek nyomán siker esetén oklevelet kapnak a regisztrált résztvevők.

A Copernicus MOOC 2020-ban két alkalommal zajlik, először február és április , majd szeptember és december között. Egy-egy kurzus összesen 12 darab 2 órás előadásból áll, egy 12 hetet felölelő időszakban. Fontos információ továbbá, hogy az EU támogatása révén nincs regisztrációs díj, a kurzuson való részvétel minden jelentkező számára ingyenes. Jelentkezni 2019 decemberétől lehet.

Kapcsolódó linkek:

Új autópálya-csomópont a Balatonnál

November 29-én átadták a forgalomnak a Budapesttől a Balaton felé vezető M7-es autópálya új csomópontját. Jó hír, hogy aki a következő nyári szezonban a tó északi partja felé szeretné venni az irányt, annak lerövidül a megteendő távolság és a menetidő, várhatóan kisebb lesz a torlódás. Az autópályáról ugyanis közvetlenül elérhetővé vált a tó keleti parti településeit, Balatonakarattyát és Balatonkenesét elkerülő 710-es számú út. Ez Balatonfűzfőnél csatlakozik a „régi” 71-es főúthoz.

A Copernicus program optikai és infravörös tartományban érzékeny Sentinel-2 földmegfigyelő műholdpárosával készített képeken jól kivehető, hol „jelent meg” az új csomópont az M7-esen, valamint a nagyjából északi irányban haladó új összekötő útszakasz, amely Balatonfőkajár (jobb oldalt felül) és Balatonakarattya (bal oldalt felül, a tó partján) között egy körforgalmi csomópontban csatlakozik a 710-es elkerülő út korábban megépült szakaszához. Az új útszakasz hossza 2,4 km.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A Sentinel-2 képek hamis színezése pirossal emeli ki a növényzetet. A csúszka mozgatásával a friss, 2019. novemberi állapot összehasonlítható a három évvel ezelőttivel, amikor még nem kezdődött el az autópálya-csomópont és a csatlakozó utak építése. Mind a 2016-os, mind a 2019-es műholdkép közepe táján, az új útszakasztól keletre látható alakzat a balatonfőkajári sportrepülőtér.

Kapcsolódó linkek:

Árvizek Észak-Olaszországban

Az elmúlt időszak heves esőzései nyomában Olaszország északi részén több helyen is kiöntöttek a folyók a medrükből. A leginkább érintett Alessandria megyében és másutt több száz embert kellett kitelepíteni otthonából.

Az apertúraszintézis elvén végzett műholdas radarmérések nagy előnye, hogy felhős, borult időben, sőt akár éjszaka is alkalmasak a földfelszín leképezésére. Ráadásul a nyílt vízfelület egészen másképp mutatkozik a radaros amplitúdóképeken, mint a száraz területek. Ezen alapul a Copernicus program Sentinel-1 műholdjaitól származó mérések alapján elkészített alábbi látványos kép is, amely a Pó völgyében szemlélteti az elárasztott területeket. Az ugyanarról a területről 12 nap különbséggel, november 13-án és 25-én készített radarképeket úgy színezték, hogy a különbség, vagyis az elöntés mértéke pirossal jelenjen meg.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A képen a Pónak és mellékfolyóinak a szalagja fekete színű, az épületeik miatt erős radarvisszhangot produkáló települések – felül középen a legnagyobb Milánó – pedig fehérek.

A földcsuszamlások veszélye miatt utakat zártak le. Liguria tartomány északi részén, Savona közelében az A6-os autópálya egyik hídja egy 30 m-es szakaszon összeomlott. Ebben a hónapban Velence is sokat szerepelt a híradásokban, a rekordmagasságba emelkedő víz ugyanis számos épületet elöntött. Velencében az elmúlt fél évszázad legsúlyosabb áradásáról beszélnek.

Kapcsolódó linkek:

Bougainville

A címben megnevezett sziget a Csendes-óceánban fekszik, területe több mint 9300 km2, lakosainak száma meghaladja a 200 ezret. Jelenleg önálló tartományként még Pápua Új-Guinea része, de a napokban azzal került be a hírekbe, hogy két héten át tartó népszavazáson döntenek a sziget lakói a függetlenedésről.

A sziget a nevét Louis Antoine de Bougainville (1729–1811) francia admirálisról és felfedezőről kapta. Ő volt az első francia, aki körbehajózta a Földet. Az elmúlt évszázadokban, egészen mostanáig a Bougainville-sziget történelme meglehetősen viharos volt. 1886-tól Németország gyarmata volt. Az első világháború során, 1914-ben Ausztrália, a második világháborúban Japán foglalta el, majd többször gazdát cserélt. 1946-tól megint Ausztráliához tartozott, majd 1975-ben Pápua Új-Guinea része lett.

A földrajzi (és nem közigazgatási) értelemben a Salamon-szigetekhez tartozó Bougainville-t, a szigetcsoport legészakibb és legnagyobb tagját az európai Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-3 műholdjának idén március 3-án készült, a valóshoz közeli színeket visszaadó képén mutatjuk be. A sziget (és a kép) közepe táján kivehető az aktív Bagana vulkánból kiinduló, délkeleti irányban hosszan elnyúló füstfelhő is. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A szigeten levő réz- és aranykincs kiaknázására az 1980-as évektől jelentős természetkárosítással, a helyi lakosság kizsákmányolásával járó külszíni bányászat kezdődött. 1989-ben aztán fegyveres felkelés tört ki, aminek nyomán bezárták a világ egyik legnagyobb arany- és rézbányáját a szigeten. A jelenleg sem működő Panguna külszíni bánya által okozott tájsebet láthatjuk az alábbi, márciusban készült, hamis színezést alkalmazó Sentinel-2 műholdképen.

A ritkán adódó (majdnem) felhőmentes körülmények között, 2019. március 4-én készült Sentinel-2 műholdkép a Panguna bányáról és környékéről. A bánya a sziget déli részén fekszik, kiterjedése kelet–nyugati irányban mintegy 5 km. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A becslések szerint az itt kibányászható arany és réz értéke mai áron 58 milliárd dollár lehet. Ha a népszavazás eredményeként a sziget függetlenedik Pápua Új-Guineától, várható, hogy az új kormányzat – új jogi és gazdasági alapokra helyezve – ismét engedélyezi a bányászatot. A Panguna bánya újranyitása mindenesetre több milliárd dolláros befektetést igényel majd.

Kapcsolódó linkek: