Az Európai Űrügynökség (ESA) érdekes műholdképeket bemutató sorozatában január utolsó hetében egy kis dél-afrikai ország, Lesotho volt a téma. Az illusztráció pedig egy különleges, három különböző időpontban készült Sentinel-2 műholdfelvétel kombinálásával készült színes kép.
Lesotho egy Belgiuméhoz hasonlítható területen (kb. 30 ezer négyzetkilométeren) fekvő, mintegy 2 milliós lakosú ország. Tengerparttal nem rendelkezik, sőt egyetlen szomszédja a Dél-afrikai Köztársaság, vagyis a Lesothói Királyság egy enklávé. Efféle állam csak még kettő van a Földön, mindkettő Olaszországtól körülölelve, de sokkal kisebbek: a Vatikán és San Marino. Földrajzi értelemben más különlegességekről is nevezetes Lesotho. Ez a Föld egyetlen országa, amelynek tejes területe 1000 km magasság fölött fekszik – tehát magassági értelemben ott „kezdődik”, ahol Magyarország „végződik”. Sőt a Lesotho területét alkotó fennsík 80%-a 1800 m felett van.
A teljes lakosságban 80% a vidékiek aránya, akiknek jó háromnegyede mezőgazdasági tevékenységből él. Ez főleg gabonatermesztést és extenzív legeltető állattartást jelent. A lesothói mezőgazdaság egyre több problémával küzd: kevés a termőföld, a klímaváltozással pedig mind gyakrabban fordulnak elő extrém időjárási körülmények, aszály és árvizek.
Lesotho északnyugati része egy olyan képen, amelyhez a Sentinel-2 műholdak közeli infravörös sávjában készült felvételeit használták fel (2020. november 27. – vörös, 2021. március 12. – vörös, 2021. augusztus 29. – kék). A helyenként eltérő intenzitással megjelenő három alapszín keverékéből előálló színkavalkád a felszínborítás évszakos változásait szemlélteti. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020–2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A 9 hónapos időszakot felölelő színes kompozit Sentinel-2 kép vörös összetevője a nyári esős évszak kezdetén készült. A zöldhöz rendelt kép ugyanennek az évszaknak a végét jelképezi, a kék pedig a rövid száraz időszakét. Ezektől az alapszínektől eltérő árnyalatok mind valamiféle keverék színek, amelyek elsősorban a növényzet változására utalnak. A mintázatok közvetve a hegyes-völgyes táj domborzata miatt látszanak, hiszen a magasság vagy a hegyoldalak lejtésiránya hatással van a vízzel való ellátottságra, a növényborítás típusára is.
Lesotho legnagyobb városa és egyben fővárosa, a bő 300 ezres Maseru a Mohokare-folyó bal partján, közvetlenül az ország határánál fekszik. A fentebb bemutatott nagy műholdképen balra középtájt látható, a folyó kanyargó fekete csíkként ismerhető fel. Ez a képkivágás a teljes felbontású változat egy részlete.
Január 30-án közel 20 hektáron égett a nádas és a bozótos Somogyszentpál külterületén – számolt be róla a Somogy Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság híradása nyomán a sajtó. A helyszín Somogyszentpál és Táska községek között, a Balaton déli partjától (Balatonfegyvestől) mintegy 10 km-re délre található. A több helyről érkező hivatásos és önkéntes tűzoltók munkáját nehezítette a a terület tagoltsága, a lápos, mocsaras terep, a sötétség és a szél is. Egy speciális mocsárjáró járművet is be kellett vetni, hogy hozzáférjenek a gyalogosan nehezen megközelíthető helyekhez. A délután fellobbant lángokat több mint három óra munka után az esti órákra sikerült megfékezni.
A tűzzel érintett, természetvédelem alatt álló terület a Nagyberek déli része. Lakott terület szerencsére nem volt veszélyben, de a Fehérvízi Ősláp területén számottevő környezeti károk keletkezhettek.
Alább két Copernicus Sentinel-2 műholdképet hasonlítunk össze, amelyek a növényborítást pirossal kiemelő hamis színezéssel készültek. Az első, felhőmentes képen a környék január 27-i, vagyis a tüzet megelőző állapota látható. Északon (fent) belóg a képbe a Balaton. Középtájt a nagyobb sötét vízfolt a Marcali-víztározó, amelynek a széle felé a szürkés színű foltok valószínűleg egy a hosszan tartó hideg időszakban kialakult vékony jégtakaróra utalnak. Itt-ott, főleg a kép jobb oldalán (keleten) a korábban hullott hó nyoma látszik.
A csúszka elmozdításával előtűnő másik Sentinel-2 kép már közvetlenül a tűzvészt követően, február 1-jén készült. Mivel a műhold elhaladása idején felhők is voltak az égen, a felszínre vetülő sötét árnyékuk pedig nem könnyen különböztethető meg például a leégett nádastól, némi kihívást jelent azonosítani a tűzvész helyét. A leégett folthoz természetesen nem tartozik hasonló alakú, attól dél-délkeleti irányban látszó fehér felhőpamacs. Mindenesetre segítségül az alábbi kinagyított képrészleten egy fehér körrel meg is jelöltük a háromszög alakban felperzselt foltot, amelyet épp nem takart felhő a műhold kamerája elől.
A január 30-án felgyulladt tűz által érintett terület Somogyszentpál határában, hamisszínes Sentinel-2 műholdképen. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
Fél évszázad elteltével 2021 szeptemberében újra jelentős vulkánkitörés volt a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetek La Palma nevű szigetén. A Cumbre Vieja nevű vulkán szeptember közepétől december közepéig maradt aktív. A kitörésről, az esemény hatásairól és a lávaömlés következtében létrejött felszínváltozásokról mi is több blogbejegyzésben írtunk – természetesen Copernicus műholdas képeket felhasználva illusztrációként. A Cumbre Vieja kitörése volt a leghosszabb időn át tartó vulkáni aktivitás, amelyet eddig feljegyeztek La Palmán, hatására pedig jelentősen és maradandó módon átalakult a táj képe. A terület ráadásul elég sűrűn lakott, Európa része, így minden adott volt ahhoz, hogy az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjának teljes apparátusa mozgásba lendüljön a természeti csapás nyomán.
A Copernicus hat szolgáltatása közül a katasztrófa-elhárítást segítő vészhelyzeti szolgáltatás (Copernicus Emergency Management Service, CEMS) a kezdetektől fogva bekapcsolódott a folyamatok követésébe, a spanyol országos és regionális hatóságok kezdeményezésére. A CEMS feladata a természeti csapások idején, emberi tevékenység nyomán keletkezett katasztrófahelyzetekben, humanitárius válsághelyzetekben a mentésben dolgozó szervezetek naprakész térképi információval való ellátása. A földmegfigyelő műholdak globális lefedettséget tesznek lehetővé, így ilyesmire lényegében bárhol sor kerülhet. A Copernicus légkörfigyelő szolgáltatása (Copernicus Atmosphere Monitoring Service, CAMS) pedig a vulkáni eredetű légszennyezéssel, különösen a levegőbe kerülő kén-dioxid koncentrációjának mérésével és térbeli eloszlásának változásával, fejlődésével kapcsolatban szolgált értékes adatokkal.
Szeptember 19-én, nyolc napon át tartó, több mint 6000 földrengést produkáló szeizmikus aktivitást követően kitört a Cumbre Vieja: két hasadékon át láva kezdett ömleni a hegy nyugati lejtőin. A CEMS gyors reagálású csapatát (Rapid Mapping Team) négy órán belül riasztották a spanyol hatóságok – így indult az EMSR546-os aktivitás; a CEMS minden új eseménynek ad egy sorszámot. Az aktivitás három hónapja alatt folyamatosan készültek az újabb és újabb térképek és adatok, amelyek dokumentálták a lávafolyást, valamint az érintett környék épületeiben, infrastruktúrájában keletkezett károkat. Ezeket az információkat nem csak a helyi hatóságok, de a közvélemény, a sajtó és a kutatók is megismerhették világszerte. Így számos tanulmány születhetett, a híradásokban pedig gyakran lehetett találkozni műholdas képekkel, valamint az azok alapján készült elemzésekkel.
La Palma szeptemberben és októberben, négy különböző időpontban, a forró vulkáni lávafolyás infravörös sugárzását kiemelő színezéssel készült Sentinel-2 műholdképeken. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: EU DG DEFIS)
Szerencsére a természeti csapásnak ezúttal nem volt közvetlen halálos áldozata, de az alábbi néhány szám jól érzékelteti az esemény súlyosságát. A műholdas felvételek tanúsága szerint La Palma szigetén 1241 hektárt érintett a lávaömlés. Összesen 2988 építmény és 92 km hosszú közúti infrastruktúra semmisült meg. Több mint 7000 ember kényszerült elhagyni otthonát, a sziget egyes pontjait akár 20 m vastag vulkáni eredetű hamuréteg borította be. A helyi hatóságok becslése szerint mintegy 900 millió euróra tehető az anyagi kár.
A lávával elöntött területek változása a CEMS műholdfelvételek alapján végzett monitorozása alapján. A térképen a különböző színek eltérő időpontokat jelölnek, a jobb alsó sarokban olvasható magyarázat alapján. (Kép: CEMS)
A média kitüntetett figyelemmel fordult a Cumbre Vieja kitörése felé, nem csak Spanyolországban, de világszerte. A Copernicus műholdképek és adattermékek jól szolgálták a közvélemény információval való ellátását, és gyakran felbukkantak az internetes közösségi oldalakon is. A Copernicus azonnali, teljes körű és ingyenes adatelérést lehetővé tevő politikája hozzájárult ahhoz is, hogy a földmegfigyeléssel és a földrajzi információs rendszerekkel (geographic information system, GIS) foglalkozó nemzetközi kutatói közösség tagjai számos érdekes, újszerű vizualizációs megoldással rukkoljanak elő. Ezek közül néhányat össze is gyűjtöttek a Copernicus Observer cikkében.
Miközben a vulkánkitörés jelentősen érintette a környék lakosságát, a nagyvilág számára is jól láthatóvá váltak a Copernicus nyújtotta lehetőségek és a szolgáltatások haszna.
Az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozata, amelyben általában érdekes Copernicus Sentinel műholdképek szerepelnek, az újévi szünet után január 14-én egy látványos Sentinel-1 képpel tért vissza. Ezt a radaros földmegfigyelő műholdpáros tagjainak három eltérő időpontban készített felvételéből állították össze úgy, hogy mindegyikhez másik színt rendeltek. Így a színek képen látható kavalkádja árulkodik arról, hogy mennyire megváltozott a radarvisszhangot adó felszín az alig egy hónapot felölelő nyári időszakban.
A grönlandi Kangerlussuaq-gleccser a 2021. június 4-én (vörös), 16-án (zöld) és 28-án (kék) készült Sentinel-1 radaros amplitúdóképek hamisszínes kombinációjában. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A Kangerlussuaq név a helyi nyelven nagy fjordot jelent, és a gleccser valóban Grönland keleti részének második legnagyobb, azonos nevű fjordjában éri el a tengert. A tavaly nyáron készült Sentinel-1 felvételek sorozata a jégnek az évszakra jellemző visszahúzódását szemlélteti. A stabil szárazföldi jégtakaró mindhárom alkalommal a helyén volt, ugyanúgy szórta vissza a műhold irányába a radarjeleket, a három alapszínből egyforma intenzitással részesült, így fehér színben mutatkozik. A piros és a sárga árnyalatai a június közepe-vége felé már elolvadt hóval és jéggel borított felszíneket jelzik. Alul a tenger aktuális jégborítottságát a hőmérsékleti és áramlási viszonyok alakítják, ami tükröződik a változatos színekben.
A radaros műholdképek jól hasznosíthatók mind a szárazföldi jégtakaró, mind a tengeri jég változásainak megfigyelésére. Ilyen változás lehet például a gleccserek borjadzása vagy az úszó jégtáblák haladása. Műholdas mérésekből tudják a kutatók azt is, hogy 2017 óta a Kangerlussuaq-gleccser haladási sebessége és a jég fogyása felgyorsult. A jégfolyam vége a 20. század eleje óta gyűjtött adatok alapján mostanra húzódott vissza a leginkább. Az éghajlatváltozás következtében jelentős mértékben olvad Grönland jege, hozzájárulva ezzel a globális tengerszint emelkedéséhez. Egy szemléletes példával élve, ha csak az elmúlt évtized összes grönlandi olvadékvizét képzeletben egy Nagy-Britanniáénak megfelelő területen öntenénk szét, egy 15 m magas vízoszlopot kapnánk.
A Kangerlussuaq-gleccser környékét mutató kombinált nyári Sentinel-2 műholdkép bemutatása. (Forrás: ESA)
Az európai Copernicus program egyik radaros földmegfigyelő műholdjának energiaellátó rendszere hibásodott meg.
Egy Sentinel-1 radaros földmegfigyelő műhold. (Fantáziakép: ESA)
A Sentinel-1B 2016 áprilisában indult, két évvel követve a Sentinel-1A-t. A két, hasonló pálya mentén mozgó, de minden időpontban a Föld átellenes oldalai fölött tartózkodó műhold együtt 6 napos visszatérési idővel tudott ugyanolyan pozícióból méréseket végezni egy adott területről. December 23-án azonban a Sentinel-1B meghibásodott. Akkor azt remélték, hogy két héten belül sikerül helyreállítani a működését, de a probléma komolyabbnak tűnik. A műhold jelenleg is üzemen kívül van, a Copernicus adatszolgáltatásában csak a Sentinel-1A felvételei hozzáférhetők.
Budapest hamisszínes Sentinel-1A radarképe a tavalyi év utolsó napján. A Sentinel-1B ekkor már üzemen kívül volt. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
Úgy tűnik, a hiba az elektromos energiát szolgáltató rendszerben van, és egyelőre nem sikerült úrrá lenni rajta. Josef Aschbacher, az Európai Űrügynökség (ESA) főigazgatója január 18-án tartott évnyitó sajtótájékoztatóján elmondta, hogy az apertúraszintézises radarantenna fő elektromos rendszere és a tartalék is egyszerre hibásodott meg, ami igen furcsa. Folynak a vizsgálatok a kiváltó ok felderítésére. Szerencsére más, például a kijelölt pálya tartása szolgáló fedélzeti rendszerek működnek.
A 2014-ben indított Sentinel-1A a tervezett 7 éves működési időtartamán túl is gond nélkül végzi feladatát. A Sentinel-1 műholdpáros adataira nagy igény van, így a Sentinel-1B-vel történt eset miatt az ESA megpróbálhatja előre hozni a Sentinel-1 utánpótlására készülő új, C jelű űreszköz, a sorozat harmadik tagja indítását. Az eredeti tervek szerint idén októberre ütemezték be a start előkészítési folyamatát lezáró ellenőrzést, a műhold valamikor 2023-ban indult volna. Ezt elvben előrehozhatják bármilyen október utáni dátumra, de a feladatra szánt Vega-C rakéta várhatóan még csak májusban mutatkozik majd be. Hogy az első repülése teljes sikerrel jár-e vagy sem, az plusz bizonytalanságot visz a tervezésbe. Ugyancsak előkészületben van a rendszer frissítésére a Sentinel-1D műhold.
Ha nem sikerül helyreállítani a Sentinel-1B üzemképességét, Aschbacher szerint előfordulhat, hogy más szolgáltatóktól vásárolnak műholdradaros adatokat.
„A 21. század egyik legnagyobb vulkánkitörése zajlik a Csendes-óceánon” – állítja már a Telexen megjelent cikkének címében is Harangi Szabolcs geológus-vulkanológus. A Csendes-óceán déli részén, a Tongai Királysághoz tartozó szigetvilágban 2014 decemberében tört ki először az a vízalatti vulkán, amely akkor két apró sziget, Hunga Ha’apai és Hunga Tonga között új szárazföldi kapcsolatot teremtett. Ez volt az a vulkán, amelynek legújabb aktivitása 2021 decemberében indult, és most januárban hatalmas kitörésekkel vétette magát észre.
Január 15-én, helyi idő szerint késő délután történt a legnagyobb kitörés. Amint a fent idézett cikk fogalmaz, „fotók, videófelvételek nem készültek a kitörésről, a vulkáni működés híre mégis bejárta a világsajtót. Néhány évtizede feltehetően nem is tudtunk volna róla, azonban ma már más a helyzet. A Földön nem történhet már egyetlen eldugott helyen sem vulkánkitörés, amiről ne lenne rögtön információnk. A műholdas érzékelők ugyanis mindent látnak.” Valóban, a sajtóban számos műholdfelvételt lehetett látni erről és a közel két nappal korábbi, ezt megelőző kitörésről. „A Föld feléjük eső féltekéjét folyamatosan szemmel tartó geostacionárius meteorológiai műholdak felvételeiből látványos animációkat állítottak össze ” – írta az Űrvilág cikke. Ezek közül láthatók is ott az amerikai GOES-17 és a japán Himawari-8 felvételei. A vulkáni por és hamu a légkörben mintegy 20 km-es magasságig emelkedett, a környező szigeteket szökőár érte el – szerencsére 1 m-nél nem sokkal magasabb hullámokkal –, amelynek hatását később még Japán, Észak- és Dél-Amerika partvidékein is érzékelték. A kitörés hangja több mint 1000 km távolságban is hallható volt, a Földön körbeutazó légköri nyomáshullámot pedig világszerte detektálták – Magyarországon is.
Mi most egy friss, január 15-én (magyar idő szerint 18:08-kor, tehát már a nagy kitörést követően) készült radaros műholdképet hasonlítunk össze az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-1 műholdjaival korábban készített képekkel. Nyugatra (a képen balra) Hunga Ha’apai, keletre (jobbra) Hunga Tonga látható. A radarmegfigyelésekkel már a kitörés közben, a hamufelhőn át is információt lehet szerezni a történésekről. Az alábbi színezett képen, amelyhez az alapszínek közül a vöröset a legújabb, január 15-i Sentinel-1 kép adja, a zöldet a 2022. január 3-i, a kéket pedig a 2021. november 4-i – tehát még a mostani aktivitási sorozat beindulása előtt készült – képen jól látszik, hogy a két korábbi sziget között 2014 óta meglevő szárazföldi összeköttetés egyszerűen eltűnt.
A fehér hiánya a kombinált radaros műholdképen, a szivárvány színeinek dominanciája azt illusztrálja, hogy a Sentinel-1 mérésekkel lefedett alig több mint 2 hónapos időszakban a felszín folyamatosan változott.
Január 8-án jelentős, bár szerencsére nem túlságosan erős havazás kezdődött Magyarország délkeleti részén. A Tiszántúlt és a Duna-Tisza közének déli részét 9-én reggelre helyenként 10–15 cm-es hóréteg borította. A legtöbb helyen ez volt az idei tél első igazi havazása, alkalmat adva a szánkózásra, hógolyózásra és hóemberépítésre. Az ország nagyobbik része ugyanakkor ezúttal kimaradt a jóból, a hideg időjárás nem hozott havat.
A Copernicus program egyik Sentinel-3 földmegfigyelő műholdjának adatai alapján készített alábbi, január 9-i képet a csúszka elmozdításával össze tudjuk hasonlítani a két nappal korábbi, szinte teljesen hó- és felhőmentes képpel. Mindkét kép a valóságoshoz közeli téli színeket ábrázolja. A január 7-i Sentinel-3 képen fehér hófoltok csak az ország határain túl, leginkább keletre és nyugatra, a magasabban fekvő hegyvidéki területeken fedezhetők fel.
A január 9-i képen a tájat délkeleten (jobbra lent) felhőzet borítja, amely azonban alig „harap bele” Magyarország területébe. Így tisztán látható a hótakaró határa, amely a Tiszától nyugatra húzódik. A havat és a felhőzetet – bár mindkettő hasonlóképp fehér – segít megkülönböztetni, hogy a havas tájat átszelő Tisza, valamint a nagyobb tavak jól felismerhető mintázatot hagynak a fehér háttéren. A sűrű felhőzet esetében ilyesmiről nincs szó.
A műholdkép közepe táján keresztbe-kasul húzódó sávok a 10 km körüli magasságban haladó sugárhajtású repülőgépek útvonalát jelző kondenzcsíkok. Január 9-én, a Sentinel-3 Magyarország fölötti elrepülésének idején (valamivel 10 óra után) igazából csak a Budapesttől északra fekvő tájak voltak felhőmentesek (a képen középen felül).
Az Európai Unió (EU) nagyszabású földmegfigyelési programja, a Copernicus formálisan 2017 eleje óta működteti az önkéntes alapon szerveződő Copernicus Academy és Copernicus Relays hálózatokat, amelyeket összefoglalóan Copernicus Networks néven szoktak emlegetni. Szerepük a Copernicus adatok és szolgáltatások megismertetése, alkalmazásuk előmozdítása az EU tagállamokban és azok határain túl is.
2021. november 23-án és 24-én tartották a Copernicus hálózatok éves közgyűlését. A járványhelyzet miatt 2020 után immár másodszor is virtuális formában, vagyis személyes jelenlét nélkül kellett megszervezni az esemény, amelyre 280-an regisztráltak. Egy ilyen közgyűlés kitűnő alkalom a Copernicus program eredményeinek, jövőbeli új irányainak megismerésére, a mások tevékenységébe való bepillantásra és a kapcsolatok építésére a hálózatokon belül. A virtuális eseményen közel 20, a műholdas földmegfigyelés különféle alkalmazásaiban aktív szervezet kiállítóként is jelen volt, vagyis az interaktív online platformon bővebb betekintést nyújtott tevékenységébe.
Jolanda Van Eijndthoven, az Európai Bizottság Védelmi és Űripari Főigazgatóságnak (DG DEFIS) egységvezetője kifejtette, hogy a Copernicus indulásakor, 2014-ben senki sem gondolta volna, hogy a felhasználói közösség ilyen gyors ütemben fog bővülni. Hét év elteltével a 750 ezret is meghaladja azon szervezeteknek, gazdasági szereplőknek a száma, amelyek a Copernicus szolgáltatásait, adatait a gyakorlatban hasznosítják. Az EU Űrprogramja keretén belül a következő 7 éves időszakra is biztosított a program finanszírozása, ami meglapozza a további bővülés lehetőséget. Egy fordulóponthoz érkeztünk, hiszen az alakuló Copernicus 2.0 alapvető fontosságú lesz az Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal) és az éghajlatváltozás elleni fellépés (Climate Action) megvalósítása szempontjából.
A virtuális közgyűlés résztvevői előadásokat hallgathattak meg a Copernicus űrkomponensének és a különféle szolgáltatásoknak a fejlődéséről, a tervezett új műholdakról, a következő évtizedre vonatkozó tervekről, valamint az EU űrprogramja további fő elemeihez – például a műholdas helymeghatározó Galileóhoz – való kapcsolódási lehetőségekről.
Helyi időben december 10-án éjszaka a viharos időjárás az Egyesült Államok középnyugati államaiban (Arkansas, Kentucky, Illinois és Missouri) mintegy 70 tornádószerű eseményt okozott. A forgószelek hatalmas pusztítást végeztek és több mint 100 ember halálát okozták. Az előzetes jelentések szerint legalább az elmúlt évtized legpusztítóbb természeti csapása volt ez ebben a kategóriában. Bár tornádók az év bármely évszakában előfordulhatnak – decemberben sem példa nélküliek – Észak-Amerikában, a mostani események tartósságukban és északi kiterjedésükben is különlegesnek számítottak a meteorológiai tél időszakában. A március és június közt tartó fő tornádószezonon kívül soha ennyi emberéletet nem követelt még ilyen természeti katasztrófa az Egyesült Államokban.
A legnagyobb károk egy valószínűleg rekordhosszúságú területen végigsöprő tornádóhoz köthetők, amely Arkansas államból indulva mintegy 300 km hosszan érintette Missouri, Tennessee és Kentucky területeit, és órákon át aktív volt. A szélsebesség benne elérte a 250–330 km/h-t, a letarolt terület legnagyobb szélessége 1,2 km volt.
A NASA földmegfigyelési honlapján éjszakai és nappali műholdképeken mutatták be a tornádó hatását. Mi az európai Copernicus program műholdjai szabadon hozzáférhető felvételeinek segítségével illusztráljuk a történtek következményeit. Először egy optikai műholdképpár két tagját hasonlítjuk össze, amelyek között a csúszka elmozdításával váltogathatunk. Az egyik Sentinel-2 kép december 8-án, tehát a természeti csapás előtt, a másik 13-án készült. Kentucky állam délnyugati csücske fölött járunk. A területen két folyó – nyugatabbra a Tennessee, keletebbre a Cumberland – felduzzasztásával létrejött víztározókat (Kentucky Lake és Lake Barkley) látjuk. A december 13-i hamisszínes Sentinel-2 képen, főleg a két tározó közötti erdős területen jól kivehető az a képen nagyjából délnyugat–északkeleti irányban végighúzó sáv, ahol a tornádó elvonult.
A Sentinel-2 képek színezésével (SWIR Short-wave infrared) a rövidhullámú infravörös sávban végzett méréseket emeltük ki. A műholdak kamerája 13 különböző látható és infravörös hullámsávban érzékeny, itt a vörös, zöld és kék alapszínekhez a 12, 8A és 4 jelű sávok felvételeit rendeltük. A kutatók ezt a kombinációt általában a növények és a talaj nedvességtartalmának meghatározására használják, de alkalmazzák egyebek mellett a felhőtípusok osztályozására vagy a jég- és hóborítás megkülönböztetésére is. A vízfelületek itt sötétkékek, a növényzet a zöld árnyalataiban mutatkozik. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A tornádó sávja, amely természetesen lakott területeket is érintett, a képen látható környéken okozta az egyik legnagyobb károkat. A forgószél által letarolt sáv radaros Sentinel-1 műholdak képein is felismerhető. Az összehasonlítás kedvéért december 4-én és 16-án készült képeket mutatunk be alább. A radarjeleket nem a műhold irányába visszaverő vízfelületek itt is sötétek. A radaros amplitúdóképeken a legintenzívebb visszhangot mesterséges építmények – például épületek, gátak, hajók – produkálják. A tornádó által érintett erdős területen a legfeltűnőbb, hogy megváltozott a felszín radarvisszaverő képessége: a széllökések nyilván sok fát döntöttek ki.
A Spanyolországhoz tartozó atlanti-óceáni szigetcsoport, a Kanári-szigetek egyik tagján, La Palmán szeptember 19-én kezdődött a Cumbre Vieja vulkán legújabb kitörése. A vulkáni hegy nyugati oldalán, a sziget délnyugati partvidékén a mezőgazdasági területetek, lakóházak, üvegházak, utak tarkították a tájat. A tengerig elérő lávafolyam azonban ezek egy részét teljesen eltörölte, a terület most inkább holdbéli tájhoz hasonló.
A NASA földmegfigyelési honlapja, az Earth Observatory nemrég amerikai Landsat-8 műholdképek segítsgével hasonlította össze a kitörés előtti és utáni állapotokat. Mi inkább két európai Sentinel-2 képet választottunk erre a célra. Az egyik még tavaly december végén készül, amikor a vulkánkitörésnek még híre-hamva (szó szerint!) sem volt. A csúszka eltolásával előbukkan az idén december 9-én készült Sentinel-2 műholdkép. Bár a táj egy részét épp akkor felhő takarta, jól látszik a lávafolyások hatása Todoque és El Paraíso településeken. Az is feltűnő, hogy a tengerig elért majd lehűlt láva egy kisebb és egy nagyobb „lávadeltában” átformálta a partvonalat, némileg megnövelve a sziget területét. A hamisszínes ábrázolás az infravörös hullámhosszon felvett adatok kiemelésével a növényzetet a piros árnyaltaiban tünteti fel, de az is látható, hogy ekkor még jelen volt a forró láva is.
A korábbi műholdkép alsó részén is jelen levő szürke sávok még a Cumbre Vieja 1949-es kitörésére, az akkori lávafolyásra emlékeztetnek.
Az európai Copernicus program – amelynek keretében a Sentinel műholdak is gyűjtik adataikat – üzemeltet egy katasztrófahelyzetek kezelésében segítséget nyújtó szolgáltatást (Copernicus Emergency Management Service, CEMS). Az ő december közepén érvényes adataik szerint legalább 1600 épület semmisült meg La Palmán. A friss láva mintegy 12 km2 területet öntött el, ennek a harmada mezőgazdasági terület volt. De a vulkáni hamuval borított terület ennél is jóval nagyobb volt. A becslések szerint legalább 500–700 millió euróra tehető az anyagi kár.
A kitörés azonban mostanra elcsendesülni látszik. December közepére hirtelen jelentősen lecsökkent a szeizmikus aktivitás, a kén-dioxid és a láva kibocsátása. Bár természetesen a vulkán tevékenysége ismét bármikor megélénkülhet, de a helyi hatóságok tíz nap nyugalom után a kitörést immár befejezettnek tekintik.
A legjobb élmény biztosítása érdekében olyan technológiákat, mint a sütiket, használunk eszközadatok tárolására és/vagy eléréséhez. Az ezekhez való hozzájárulás lehetővé teszi számunkra, hogy olyan adatokat dolgozzunk fel, mint a böngészési viselkedés vagy az egyedi azonosítók ezen az oldalon. A hozzájárulás megtagadása vagy visszavonása egyes funkciókat hátrányosan érinthet.
Funkcionális
Always active
A technikai tárolás vagy hozzáférés feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az előfizető vagy felhasználó által kifejezetten kért szolgáltatás igénybe vehető legyen, vagy kizárólag egy elektronikus hírközlő hálózaton keresztül történő közlés átvitelének végrehajtása céljából.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztika
The technical storage or access that is used exclusively for statistical purposes.A kizárólag anonim statisztikai célokra használt technikai tárolás vagy hozzáférés. Idézés, az internetszolgáltató önkéntes együttműködése vagy harmadik féltől származó további adatok nélkül az így tárolt vagy lekért információ önmagában általában nem alkalmas az Ön azonosítására.
Marketing
A technikai tárolás vagy hozzáférés felhasználói profilok létrehozásához szükséges hirdetések küldése céljából, vagy a felhasználó nyomon követéséhez egy weboldalon vagy több weboldalon keresztül, hasonló marketingcélokból.
