Hűséges és jó emlékezettel megáldott olvasóink talán még vissza tudják idézni négy és fél évvel ezelőtti blogbejegyzésünket – de ha nem, egy kattintással könnyedén megtehetik –, amelyben az Észak-Kaliforniában található Oroville-víztározóról volt szó. Akkor épp a heves esőzéseket követő áradás miatt került a hírekbe a 235 m magas völgyzáró gáttal felduzzasztott mesterséges tó, amely az államban a második legnagyobb víztározó kapacitással rendelkezik. A korábbi blogbejegyzést 2016 decemberében – szárazság idején – és 2017 januárjában készült Sentinel-2 műholdképekkel illusztráltuk.
A 2016-os szárazság azonban a nyomába sem érhet a 2021 nyarán tapasztaltnak! Megdöbbentő helyszíni fényképek kísérte híradásban olvashatjuk, hogy a megszokott vízmennyiségnek csak a negyede maradt a tározóban, 1977 szeptembere óta nem tapasztalt alacsony vízállásnál. A mostani aszály mellett a környéket az elmúlt években más környezeti katasztrófák, olykor áradások, máskor kiterjedt erdőtüzek sújtották.
A Copernicus program Sentinel-2 műholdpárosa azóta is hűségesen szolgáltat képeket, így össze tudjuk vetni a 2021. szeptember eleji helyzetet egy olyan év hasonló időszakában tapasztalttal, amikor normális szinten volt a tározó vize. Ehhez a három évvel ezelőtti, 2018-as adatokat választottuk. Az alábbi, hamis színezést használó képeket a csúszka elmozdításával lehet összehasonlítani.
(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018, 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A képeken a víz sötétkék, az élő növényzet a pirostól a barnásvörösig terjedő árnyalatban mutatkozik. A nyugati szélén, bal oldalt mezőgazdasági táblák, a tározót körbevevő hegyvidéken pedig az erdők adják ezt az árnyalatot, amely a 2018-as képen sokkal jellemzőbb. A vízszint jelentős csökkenéséről a tó partvonala árulkodik a leginkább a műholdképeken. A széles világosbarna sáv azokat a sziklás részeket mutatja felülnézetből, amelyek általában víz alatt vannak, így a növényzet sem telepedett meg rajtuk. Most viszont a víz apadása miatt a kopár felszín napvilágra került, köztük néhány kis sziget is.
A tó általában a horgászok, sportolók és nyaralók népszerű célpontja, de most a csökkenő vízszint miatt sok – a luxuskategóriában akár egymillió dollárt is érő – lakóhajót a partra kellett tenni. A tározó gátjánál (a délnyugati oldalon) levő erőmű termelése is leállt a kevés víz miatt. A partvonal visszahúzódása hatással van az ivóvizet kereső, vadon élő környékbeli állatokra is. Aggódnak továbbá a lazacokért, amelyeknek nem tesz jót a melegedő éghajlat. Az elmúlt években a szárazságok egyre inkább megszokottá váltak a környéken.
Kapcsolódó linkek:
- A szárazság miatt szinte teljesen eltűnt egy hatalmas tó Kaliforniában (Telex)
- Szárazság után áradás (Sentinel blog, 2017. február)