Ismeretterjesztés

  • La Palma: elért a láva a tengerig

    Szeptember végi blogbejegyzésünkben írtunk róla, hogy fél évszázad után újra vulkánkitörés kezdődött a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetek ötödik legnagyobb szigetén, La Palmán. A sziget déli részén a Cumbre Vieja nevű tűzhányó szeptember 19-én aktivizálódott, amit földrengések sorozata jelzett előre. Akkor egy olyan Sentinel-1 műholdképet mutattunk, amely a kitörés kezdetének másnapján készült. Bár a szigetet jórészt felhő borította, az infravörös sávok felhasználásával készült hamisszínes műholdképen így is felismerhető volt a láva intenzív hősugárzása.

    A vulkánkitörés azóta is tart. A hegyoldalon lefolyó izzó láva az útjába eső településeken elborította és megsemmisítette a házakat. Szeptember 28-ára aztán a 6 km hosszan nyúló lávafolyam elérte az Atlanti-óceánt is. Amikor az alábbi Sentinel-2 műholdkép készült, szeptember 30-án, a sziget szárazföldjének területe már 20 hektárral bővült az újonnan létrejövő „lávadeltának” köszönhetően.

    A táj valódi színeit mutató feldolgozásban készített, de a lávát a rövid hullámhosszú infravörös sávban felvett adatok segítségével kiemelő Sentinel-2 képen a tengervízzel való érintkezéskor keletkező gőzfelhő is kivehető a sziget nyugati partjainál, a Playa Nueva nevű területen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A megolvadt kőzet és a hideg víz találkozásakor akár mérgező anyagokat is tartalmazó felhők keletkezhetnek. Az elővigyázatosság indokolt ugyan, de a tenger irányába fújó szél segít abban, hogy a sziget lakói számára ez ne jelentsen különösebb veszélyt.

    Kapcsolódó linkek:

  • Konténerhajók torlódása

    A kaliforniai Los Angelesnél érkezik az Egyesült Államokba a legtöbb, áruval megpakolt konténer, hatalmas óceánjáró konténerhajók fedélzetén. Los Angeles és Long Beach kikötői normális körülmények között is hatalmas forgalmat bonyolítanak le, de mostanság újabb és újabb rekordokat dönt a közelben veszteglő hajók száma. Ezek arra várnak, hogy végre bejussanak a kikötőbe és lerakhassák konténereiket.

    A globális szállítmányozás jelenlegi válságos helyzete a koronavírus-világjárvány hatásainak tudható be. A lezárások ideje alatt visszaesett a fogyasztás és a kereskedelmi forgalom, mostanra viszont megnőtt a kereslet, szükség van az árukra és a nyersanyagokra. A tengeri áruszállítási szektor ezt a hirtelen megnövekvő terhelést nehezen tudja kezelni, amiatt van hiány például a konténerekből és torlódás a forgalmas kikötőkben. Az Egyesült Államokban további logisztikai problémát okoz, hogy a közelben, a kaliforniai partvidéken nem találhatók hasonlóan nagy kapacitású tengeri kikötők, ahová a forgalom egy részét hatékonyan át lehetne irányítani. A várakozások szerint a helyzet nem oldódik meg egyhamar, még 2022-ben is hasonló fennakadásokra lehet majd számítani.

    Alább két Copernicus Sentinel-1 radaros műholdképet hasonlíthatunk össze a csúszka elmozgatásával. Az egyik tavaly ugyanebben az időszakban, a másik idén szeptember 21-én készült. A színek ne tévesszenek meg senkit, nem valóságosak, a felszínről a műholdra visszaérkező radarhullámok intenzitására és polarizációjára vonatkozó adatok felhasználásával alakultak ki. A víz – ez esetben a Csendes-óceán – kékes-feketés árnyalatokban mutatkozik. A szárazföldön az építmények drapp és sárga színekben látszódnak. A képen a sűrűn beépített Los Angelest és környékét figyelhetjük meg, középtájt Long Beach kikötőjével. A tengeren elszórva látható igen fényes, sokszor még csillag alakú diffrakciós mintát is mutató pontok a kitűnő radarvisszaverő képességű óceánjáró hajók. A műholdképeket összehasonlítva rögtön feltűnik, mennyivel több hajó várakozik a környéken a kikötőbe való bejutásra, mint egy évvel korábban.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

    Kapcsolódó linkek:

  • Vulkánkitörés La Palmán

    Legutóbb épp 50 évvel ezelőtt, 1971-ben volt vulkánkitörés a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetek ötödik legnagyobb szigetén, a 706 km2 területű La Palmán. A sziget déli részén a Cumbre Vieja nevű vulkán mostani, szeptember 19-én kezdődött kitörése nem érte váratlanul a szakembereket, előtte földrengések sorozata jelezte, hogy valami készülődik. A lakosságot is igyekeztek felkészíteni arra az esetre, ha el kellene hagyniuk otthonaikat.

    A kiömlő láva időközben lakott területeket is elért, száznál is több épületet semmisítve meg. Az elmúlt napokban több ezer embert kellett kimenekíteni a természeti katasztrófa elől. Szerencsére halálos áldozatról nem érkezett jelentés. A kitörés várhatóan még legalább heteken át folytatódik.

    Az európai Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-2 műholdja szeptember 20-án, a kitörés másnapján haladt el a Kanári-szigetek felett. La Palmát és környékét felhőzet borította, amint az alábbi műholdképeken is látható. Az egyik kép a valódi színeket adja vissza, rajta valóban nem sok minden vehető ki a felszínről. A Sentinel-2 műholdpáros fedélzetén működő kamera azonban nem csak a látható fény hullámhosszain, hanem infravörös tartományban is érzékeny. A csúszka elmozdításával előtűnő, ugyanazokból az adatokból, de hamis színezéssel készült képen a felhőborítás ellenére is jól azonosítható az a narancsszínű folt, amelyet a tűzhányóból kiömlő forró láva okoz.

    La Palma szeptember 20-án, egy valódi- és hamisszínes Sentinel-2 műholdképen. Ez utóbbi elkészítéséhez az MSI (Multi-Spectral Instrument) kamera B12, B11 és B8 jelű infravörös sávjaiban felvett adatokat társítottuk rendre a vörös, zöld és kék színekhez. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

    Hogy a sziget körvonalait is láthassuk, egy lényegében felhőmentes Sentinel-2 képet is bemutatunk az alábbi összehasonlításban. Az még augusztusban, a vulkánkitörést megelőzően készült.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

    Kapcsolódó linkek:

  • A Duna-delta

    A Duna torkolatvidéke a Fekete-tengernél Európa második legnagyobb kiterjedésű folyódeltája. (A legnagyobb a Kaszpi-tengerbe ömlő Volgáé.) A Duna-deltáról készült Sentinel-2 képpel tért vissza szeptember 10-én a nyári szünetről az Európai Űrügynökség (ESA) heti videósorozata, amelyben műholdképek – többnyire az európai Copernicus program Sentinel műholdjaitól származó felvételek – segítségével mutatnak be egy-egy érdekes területet a Földön.

    A Duna-deltáról készült Sentinel-2 kép az ESA földmegfigyelési videósorozatában. (Forrás: ESA)

    A Duna-delta, egy valóságos vízi labirintus területén két ország, Románia és Ukrajna osztozik. Számtalan folyóág, csatorna, sziget és tó alkotja. A Németország területén, a Fekete-erdőben eredő Duna 2860 km hosszan szeli át a fél kontinenst, tíz országot – Németországot, Ausztriát, Szlovákiát, Magyarországot, Horvátországot, Szerbiát, Bulgáriát, Romániát, Moldovát és Ukrajnát – útba ejtve, mielőtt a Fekete-tengerbe torkollik.

    A torkolatvidék teljes területe közel 4300 km2. A Romániához tartozó rész 1991 óta szerepel az UNESCO világörökségi helyszínei között. Gazdag élővilágában több mint 300 madár- és 45 édesvízi halfaj található.

    A valódi színeket mutató, eredeti méretben 10 m-es felszíni felbontású Sentinel-2 műholdkép 2020 áprilisában készült a Duna deltatorkolatának vidékéről. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A műholdképen a hatalmas nádasok barnás színben tűnnek fel, ami jellemző a tavaszi évszakban. A nyugati irányból (a képen balról) érkező folyó több kisebb ágra szakad. A tenger vizének világosabb, türkiz árnyalatait a partok mentén a folyó által szállított hordalék okozza. Vannak feltűnő világoszöld árnyalatú vízfelületek is, a legnagyobb például a folyótól délre, a part közelében. Ez a Razim-tó (Razelm-tó) és a Sinoe-tó által alkozott rendszer, egy lagúna. Vizüket a tengertől a Duna hordalékából képződött gát zárja el. Az élénk zöld szín a nagy mennyiségű algának köszönhető. Jobbra fent az Ukrajnához tartozó lagúna a Szaszik (Kunduk), a Ramsari Egyezmény által is védett fontos vízi élőhely.

    Kapcsolódó linkek:

  • Kiszáradó víztározó

    Hűséges és jó emlékezettel megáldott olvasóink talán még vissza tudják idézni négy és fél évvel ezelőtti blogbejegyzésünket – de ha nem, egy kattintással könnyedén megtehetik –, amelyben az Észak-Kaliforniában található Oroville-víztározóról volt szó. Akkor épp a heves esőzéseket követő áradás miatt került a hírekbe a 235 m magas völgyzáró gáttal felduzzasztott mesterséges tó, amely az államban a második legnagyobb víztározó kapacitással rendelkezik. A korábbi blogbejegyzést 2016 decemberében – szárazság idején – és 2017 januárjában készült Sentinel-2 műholdképekkel illusztráltuk.

    A 2016-os szárazság azonban a nyomába sem érhet a 2021 nyarán tapasztaltnak! Megdöbbentő helyszíni fényképek kísérte híradásban olvashatjuk, hogy a megszokott vízmennyiségnek csak a negyede maradt a tározóban, 1977 szeptembere óta nem tapasztalt alacsony vízállásnál. A mostani aszály mellett a környéket az elmúlt években más környezeti katasztrófák, olykor áradások, máskor kiterjedt erdőtüzek sújtották.

    A Copernicus program Sentinel-2 műholdpárosa azóta is hűségesen szolgáltat képeket, így össze tudjuk vetni a 2021. szeptember eleji helyzetet egy olyan év hasonló időszakában tapasztalttal, amikor normális szinten volt a tározó vize. Ehhez a három évvel ezelőtti, 2018-as adatokat választottuk. Az alábbi, hamis színezést használó képeket a csúszka elmozdításával lehet összehasonlítani.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018, 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A képeken a víz sötétkék, az élő növényzet a pirostól a barnásvörösig terjedő árnyalatban mutatkozik. A nyugati szélén, bal oldalt mezőgazdasági táblák, a tározót körbevevő hegyvidéken pedig az erdők adják ezt az árnyalatot, amely a 2018-as képen sokkal jellemzőbb. A vízszint jelentős csökkenéséről a tó partvonala árulkodik a leginkább a műholdképeken. A széles világosbarna sáv azokat a sziklás részeket mutatja felülnézetből, amelyek általában víz alatt vannak, így a növényzet sem telepedett meg rajtuk. Most viszont a víz apadása miatt a kopár felszín napvilágra került, köztük néhány kis sziget is.

    A tó általában a horgászok, sportolók és nyaralók népszerű célpontja, de most a csökkenő vízszint miatt sok – a luxuskategóriában akár egymillió dollárt is érő – lakóhajót a partra kellett tenni. A tározó gátjánál (a délnyugati oldalon) levő erőmű termelése is leállt a kevés víz miatt. A partvonal visszahúzódása hatással van az ivóvizet kereső, vadon élő környékbeli állatokra is. Aggódnak továbbá a lazacokért, amelyeknek nem tesz jót a melegedő éghajlat. Az elmúlt években a szárazságok egyre inkább megszokottá váltak a környéken.

    Kapcsolódó linkek:

  • Gumitemető helyett lakópark

    Tizenhét éven át használt gumiabroncsok lerakóhelye volt Kuvaitban egy 2 km2-es terület, de most megtisztították és a jövőben egy települést szeretnének létesíteni ott. Augusztus végén bejelentették, hogy a fővárostól 35 km-re fekvő területről elszállították a több mint 40 millió, ott felhalmozott abroncsot. Ehhez 44 ezerszer kellett fordulni a teherautókkal. Az ideiglenes új tárolóhely közelében van egy gyár, ahol – más létesítményeket is bevonva – a tervek szerint évente mintegy kétmillió abroncsot tudnak feldolgozni és újrahasznosításra előkészíteni. Vagyis ebben a tempóban is elég hosszú ideig tart majd, amíg fel tudják számolni a környezeti problémát.

    Az eredeti „gumitemető” El-Dzsahra (Al Jahra) közelében mindenesetre felszabadult, hamarosan az építkezések is megkezdődhetnek. Állítólag egy volt a világ legnagyobb használtgumiabroncs-lerakója. Egy ekkora mértékű változásnak műholdképeken is látszania kell! Az alábbi két, valódi színeket mutató kép az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2 műholdjaival készült. Az egyik idén augusztus 28-án, amikorra végeztek a gumilerakat felszámolásával, a másik épp egy évvel korábban. A 2020-as műholdképen egy körrel megjelöltük a telep helyszínét.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020–2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A képen uralkodó a sivatagos táj drapp színe, rajta jól kivehetők az utak és a közeli település épülettömbjei. A jobb oldalon feltűnő körök öntözéses mezőgazdasági művelésre utalnak. A víz a középen levő kutakból ered, a körbe forgó öntözőberendezések miatt alakulnak ki ezek a jellegzetes táblák. A legnagyobb kör átmérője kb. 1 km-es. A csúszka segítségével elvégezhető összehasonlítás során a jó megfigyelők a két kép készítése között eltelt időben egyéb változásokat is megfigyelhetnek, például közúti csomópont vagy új épületek megjelenését. A jobb felső sarokba a Kuvaiti-öböl csücske is belóg.

    A gumiabroncsok számára kijelölt új, ideiglenesnek szánt tárolóhely tűzvédelmi szempontból megfelelő lesz, nem úgy, mint a korábbi. 2012 óta több alkalommal történt ugyanis nagyobb tűzeset a helyszínen, hatalmas mennyiségű mérgező füstöt juttatva a levegőbe. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a telepet végül felszámolták.

    Kapcsolódó linkek:

  • Olajfolt a Földközi-tengeren

    Ciprus felé, Szíria partjaitól nyugati irányba úszik az az olajfolt, amely a becslések szerint ma (szeptember 1-jén) el is érhet a szigethez. A szennyeződés mintegy 130 km távolságból, a szíriai partok mellől, Banijasz (Baniyas) városából származik, ahol augusztus 23-án kezdett szivárogni egy 15 ezer tonna üzemanyagot tartalmazó tartály. A banijaszi finomító a legnagyobb ilyen létesítmény Szíriában. Mostanra mintegy 800 km2-es területet borított be az olajfolt, amelynek terjedését műholdas felvételek alapján lehet nyomon követni.

    Kezdetben a szíriai partok mentén, északi irányban terjedt az olajszennyeződés, Dzsabla (Jableh) irányában, veszélyeztetve a tengeri élővilágot. Idén ez már a második nagy szennyezés a Földközi-tenger keleti medencéjében. Februárban Izrael területéről ömlött olaj a tengerbe, az ország és Libanon partjait közel 200 km hosszan kátrányszerű üledék lepte be.

    Alább két Sentinel-1 radarműholdas amplitúdókép-montázst mutatunk be, amelyek egyike augusztus 24-én, a szivárgás kezdete utáni napon, másika augusztus 30-án készült, amikor a folt már eléggé megközelítette Ciprus keleti csücskét. A felhasznált felvételek azonos napokon, de nem azonos időpontokban készültek. A Copernicus program radaros műholdpárosának tagjai ugyanis ebben az üzemmódban (Interferometric Wide Swath, ISW) 250 km széles sávot tudnak leképezni elhaladásukkor. Augusztus 30-án az egyik, a bal oldalon látható sáv a világidőben (UT) 3:42-kor érvényes állapotot mutatja, a másik fél nappal később, 15:33-kor készült. A sávok csatlakozásánál látható az olajfolt elmozdulása. A képsávok egyike ráadásul a műholdpálya leszálló (északról délre tartó), míg a másik a felszálló szakaszában készült. De a montázs jól érzékelteti az olajfolt kiterjedését és haladását.

    Hamisszínes Sentinel-1 radaros műholdképek a Földközi-tenger keletei medencéjében, Szíriától Ciprusig terjedő olajfoltról. A vízfelszín a kék világosabb árnyalataiban tűnik fel, az áramlásokkal terjedő olajszennyezés helyén jóval sötétebb. A szabályos alakú sávok a leképezés hibái, az apró fehér pöttyök a tengeren az erős radarvisszhangot produkáló hajók. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A hat nappal korábbi, ugyanilyen műholdelhaladási konfigurációk mellett készült képen az olajszennyezés még csak a szíriai partok mentén koncentrálódik. (Banijasz, a szennyeződés kiinduló pontja a part közelében húzódó folt alsó, déli végénél található.) A radarműholdas képek jól alkalmazhatók a tengeri olajfoltok megfigyelésére, ugyanis a vízfelszínnek a radarhullámokat visszaverő tulajdonságai a rákerült olajréteg hatására megváltoznak.

    Kapcsolódó linkek:

  • Deformált ellipszis

    Ilyen alakúak lesznek a hamarosan átadandó új Tisza-híd pilonjai, ami miatt az építményt egy ekhós szekérhez is hasonlítják. A híd az épülő M44-es autóút része, Tiszaugnál szeli át a folyót. A híd teljes hossza 556 m. Ebből a 307 m hosszú szakasz halad a folyó felett, a többit a hullámtéri hidak teszik ki a folyó jobb és bal partján. A hídszerkezet Európában egyedülálló, és a világon sincs rá sok példa – olvashatjuk a közelgő műszaki átadásról szóló híradásban. A gyorsforgalmi úton a műtárggyal együtt megépülő 9,9 km hosszú 2×2 sávos útszakaszt is hamarosan – ha minden jól megy, még az idei év vége előtt – birtokba vehetik az autósok. Ez csatlakozik az M44-es 2019-ben átadott Tiszakürt–Kondoros szakaszához.

    Az új tiszaugi híd egyedi látványához a 41,6 m magas, deformált ellipszis alakú pilonok mellett a pálya felfüggesztését biztosító, legyező alakban elhelyezett ferdekábelek is hozzájárulnak. Mindez a világűrből, felülnézetből, a Copernicus program Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdjainak képein persze nem ennyire látványos, mint a helyszínről. Annál inkább a környék átalakulása. A híd építési munkálatai 2019 januárjában kezdődtek, így az alábbi összehasonlításban bemutatott 2018. augusztusi műholdképen megfigyelhető táj igencsak elüt a friss, idén augusztusi állapottól. Az egy nap híján pontosan három év különbséggel készült, valódi színeket mutató két Sentinel-2 kép között a csúszka elmozdításával lehet váltani.

    A Tiszát felül az új, tőle délre a jelenleg használt régi tiszaugi híd íveli át. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A Duna Aszfalt Zrt. generálkivitelezésében épült híd műszaki átadás-átvétele várhatóan augusztus 31-én fejeződik be.

    Kapcsolódó linkek:

  • Jéghegy visszatérőben?

    Legutóbb februárban látogattunk az antarktiszi Brunt-selfjéghez. Akkor Sentinel-1 és Sentinel-2 műholdas mérések alapján úgy tűnt, hogy hamarosan leválhat róla egy nagy darab, hogy a Weddell-tengerben jéghegyként keljen új életre. A selfjég a déli kontinens partjáról a tengerbe nyúló – vagyis a vízen úszó, de egyik oldalán még a parthoz rögzülő – jégtömeg. A tengerjárás, az apály és a dagály váltakozása időnként jéghegyeket választ le. A már várt esemény február 26-án meg is történt. Az 1270 km2 területű, vagyis Párizs és külvárosai területének mintegy másfélszeresét kitevő új jéghegy az A-74 jelölést kapta.

    A nagy A-74 jéghegy és sok kisebb másik születése februárban, Sentinel-1 radarképeken. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Az óriási jéghegyet a keletkezése óta eltelt fél év során is figyelemmel kísérték műholdakkal. Egészen augusztus elejéig – az áramlásoknak köszönhetően – meglehetősen stabilan állt a keletkezési helye környékén. A sötét antarktiszi tél sem akadályozhatta meg a radaros elven működő Sentinel-1 holdak munkáját, hiszen azok aktív távérzékelést végeznek, a róluk lebocsátott radarjelek felszínről történő visszaverődését detektálják. Nincs tehát szükségük napfényre a leképezéshez, mint az optikai távérzékelő műholdaknak. A radarhullámokat ráadásul a felhőborítás sem zavarja. A jég és nyílt vízfelszín markánsan elkülönül az apertúraszintézises műholdradaros képeken.

    A Sentinel-1 képekből összeállított alábbi animáció augusztus 9. és 18. között mutatja az A-74 mozgását. Az eddigi viszonylagos nyugalom véget ért, a jéghegy az erős keleti szél hatására elmozdult, és a Brunt-selfjég nyugati csücske körül elfordult. Mozgása déli irányban folytatódott. Ha az elfordulása a jelenleg tapasztalható irányban megy tovább, előfordulhat, hogy a mostaninál nagyobb lendülettel nekiütközik a selfjégnek. Az ütés ereje akár egy új, még nagyobb, kb. 1700 km2-es jéghegy leszakadásához vezethet, a kutatók által régóta figyelt – a műholdképeken is jól kivehető, észak–déli irányban húzódó – nagy repedés (Chasm 1) mentén. A selfjég vastagsága eléri a 150 m-t.

    Még el sem igazán távolodott, de visszatérőben az A-74 jéghegy. Akár egy még nagyobb tábla leszakadását is előidézheti a Brunt-selfjégről. A képen fekete körrel bejelölték a brit Halley VI sarkvidéki kutatóállomás helyét. A nyolc összekapcsolt, talpakra helyezett egységből álló létesítményt 2012-ben állították fel, de 2017-ben – épp az instabilitás miatt – a táguló nagy repedéstől 20 km-re keletre, biztonságos helyre telepítették át.  (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Kapcsolódó linkek:

  • Görögországi erdőtüzek

    Sajtóhírek szerint augusztus 12-ére – a forróság enyhülésével és az időközben megérkezett eső segítségével – lényegében sikerült eloltani a Görögországban tomboló erdőtüzeket. Persze a szezonnak még nincs vége, bármikor újra fellobbanhatnak a lángok. Görögországban eddig több mint 100 ezer hektár égett le. Három emberáldozatot is követelt a természeti csapás. A legsúlyosabb helyzet Évia szigetén alakult ki, ott százszámra semmisültek meg a lakóházak, a helyszínen készült fényképek bejárták a világsajtót.

    Évia – Kréta után Görögország második legnagyobb szigete – egy részletét mutatja az alábbi Sentinel-2 műholdkép az Európai Űrügynökség (ESA) feldolgozásában. A hamisszínes képhez az adatokat augusztus 11-én gyűjtötte a Copernicus földmegfigyelési program műholdja. Általában ezt a színezést a növényzet kiemelésére szokták alkalmazni. Most is vannak az épen maradt növényzetet jelző élénkpiros foltok, de az ábrázolt területet a sötét barnás- és zöldesszürke színek dominálják, amelyek a felperzselt területet jelzik. Középtájt egy kiterjedt kékesszürke füstfelhő is látható.

    Évia szigetének északi részéről a közeli infravörös hullámhosszakon felvett adatok kiemelésével készült ez a Sentinel-2 műholdkép. Csak a szigeten 50 ezer hektárnyi terület vált a tűz martalékává. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Augusztusi blogbejegyzéseinkben (itt és itt) már ejtettünk szót és mutattunk műholdképeket a Délkelet-Európát sújtó szárazságról és hosszan tartó hőhullámról. Évián augusztus 3-án kezdődött a tüzek sorozata. Az ugyanerről a területről aznap, világidőben 9:20 körül készült felhőmentes Sentinel-2 képen ez még nem látszik. De ha összehasonlítjuk a három nappal később készített műholdképpel, akkor észrevehetjük, mekkora területen harapóztak el akkorra a lángok. Az aktív tűzfészkek jelölése érdekében egy speciális színezést alkalmaztunk, így azok narancsszínben szinte világítanak. (Az augusztus 6-ai képen a táj egy jó részét kelet felé felhő borítja ugyan, de az erdőtűzzel sújtott területeket és a felszálló füstöt épp látta az egyik Sentinel-2 műhold 13 sávban érzékeny kamerája.)

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Az idei nyári hőhullám egyes helyeken évtizedek óta a legsúlyosabb volt. Szicíliában például 48,8 °C levegő-hőmérsékletet is mértek, ami az adatok ellenőrzése után könnyen lehet, hogy a rendszeres meteorológiai mérések kezdete óta legmagasabbnak bizonyul Európában. Nagy erdőtüzek nem csak Görögországban és Törökországban, de Olaszországban, Albániában és Algériában is voltak, ezek nyomán több alkalommal aktiválták a Copernicus vészhelyzetekben elérhető szolgáltatását (Copernicus Emergency Management Service, EMS), ahol műholdas távérzékelési adatok alapján segítik a helyi hatóságokat az oltásban és a mentésben.

    Kapcsolódó linkek: