A név egykor egy 17. századi holland hajóskapitányé volt, ma pedig az általa felfedezett, jelenleg Norvégiához tartozó szigeté az Atlanti-óceán északi részén. A sziget földrajzi értelemben közelebb fekszik Grönlandhoz (kb. 500 km) és Izlandhoz (560 km), mint Norvégiához (950 km). A nagyjából 71° északi szélességnél található, 373 km2 területű sarkvidéki sziget két nagyobb részből áll, ezeket egy keskeny (3 km széles) földszoros köti össze. A sziget északkeleti részén működik a Föld legészakibb fekvésű aktív felszíni tűzhányója, a 2277 m magas Beerenberg.
A zord, hegyekkel szabdalt, minimális növényborítottságú vidéket alacsony hőmérsékletek, erős szelek jellemzik. Nem is igen van itt állandó népesség, csak a kutatóállomások legfeljebb néhányszor tíz főt számláló személyzete. Amiért az Európai Unió (EU) Copernicus földmegfigyelési programjának holnapján, a nap képe rovatban mégis szerepelt ez a félreeső kis sziget, annak az az oka, hogy itt működik az EU űrprogramjának egyik földi állomása (Ground Sensor Station), amely a Galileo navigációs műholdrendszert szolgálja ki.
A szigetről sokkal több érdekességet is megtudhatnak az alább felsorolt oldalakon.
Kapcsolódó linkek:
- Jan Mayen-sziget, Norvégia (EU Copernicus)
- Jan Mayen-sziget (Wikipédia)
- Jan Mayen szigete – Űrfelvétel az ELTE műholdvevő állomásáról (Űrvilág, 2008. június)