A jelenleg létező legnagyobb jéghegy, az antarktiszi A-23A nemrég megmozdult, s most úgy tűnik, az óceáni áramlások hátán elhagyja a kontinens partvidékét. Pedig egy különösen régi darabról van szó, hiszen közel négy évtizeddel ezelőtt, még 1986-ban szakadt le a Filchner–Ronne-selfjégről. Területén az 1980-as években még egy szovjet sarkvidéki kutatóállomás (Druzsnaja-1) is működött, amelyet a jégdarab önállósodása után át kellett telepíteni. A kb. 3900 km2 területű óriás jéghegy azonban akkor nem jutott messze, megfeneklett a Weddell-tengerben, és egészen 2020-ig mozdulatlan maradt. A műholdképek tanúsága szerint mostanra a szelek és az áramlások az Antarktiszi-félsziget csúcsa mellé sodorták. Így hamarosan elhagyja az antarktiszi partok környékét. Ahogy a többi jéghegy, északabbra és egyúttal melegebb vizekre sodródva olvadásba kezd, veszít a tömegéből, közben feldarabolódik, majd végül teljesen elenyészik.
Alább az A-23A jéghegy (jobbra lent) a Copernicus program Sentinel-3 földmegfigyelő műholdjainak mindössze 3 nap eltéréssel készült friss, novemberi képein látható. A csúszka elmozdításával könnyen érzékelhető a hatalmas jégdarab mozgása. A poláris pályán keringő, széles sávot feltérképező Sentinel-3 műholdpáros tagjai segítségével minden nap fényképezhető a terület – már ha nincs épp sarkvidéki éjszaka, és persze nem zavarják sűrű felhők a lelátást.
(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A képeken balra alul az Antarktiszi-félsziget csúcsánál fekvő szigetek (a legnagyobb közülük a Joinville-sziget), balra fent a furcsa alakú Elefánt-sziget látható. Mindegyikük mérete elmarad a jéghegyétől. Rendszeres olvasóink bizonyára emlékeznek rá, hogy ez utóbbi helyre nem túl régen látogattunk el egy Sentinel-2 műholdképpel illusztrált blogbejegyzés erejéig.
A kutatók szerint a fókák, pingvinek és más tengeri madarak milliói számára nem volna kedvező, ha az A-23A vagy addigra leszakadó valamely nagyobb darabja Déli-Georgia környékén megfeneklene. Nem túl rég, 2020-ban mi is beszámoltunk hasonló aggodalmakról a sziget felé közeledő, ugyancsak óriási A-68A jégheggyel kapcsolatban. Akkor szerencsére a „fókaapokalipszis” elmaradt. A jéghegyekre ugyanakkor nem érdemes csak veszélyforrásként tekinteni. Például a jégbe zárt finom kőzettörmelék, amelyet a jég eróziója sodort el a kontinensről, az olvadás nyomán a tengerbe kerülve ásványi anyagokkal dúsítja az óceánt. Így a jéghegyek végső soron táplálékul szolgálnak a tengeri tápláléklánc alapját jelentő mikroszkopikus élőlények számára.
Kapcsolódó linkek:
- Az A-23A jéghegy mozgása (BBC)
- Elefánt-sziget (Sentinel blog, 2023. október)
- Közeleg a jéghegy! (Sentinel blog, 2020. november)
- Óriás jéghegy született (Sentinel blog, 2023. január)