Az Antarktisz, pontosabban a földrészről Dél-Amerika irányába kinyúló Antarktiszi-félsziget közelében, annak csúcsától mintegy 250 km távolságban fekvő szigetet mutatta be földmegfigyelési sorozatában az Európai Űrügynökség (ESA), egy idén februárban készült Sentinel-2 műholdkép segítségével. Sem Afrika, sem India – az elefántok szokásos élőhelyei –, de még egy állatkert sincs a közelben, mégis a legnagyobb szárazföldi emlősről kapta a nevét ez az 558 km2 területű, lakatlan, jéggel és hóval borított sziget a Weddell-tenger, valamint az Atlanti- és Csendes-ócáenokat összekötő Drake-átjáró között. A név állítólag a szigeten tanyázó elefántfókák nyomán született, de némi képzelőerővel éppenséggel egy elefántfejet is bele lehet képzelni a sziget alakjába, különösen a keleti irányban kinyúló keskeny földnyelv, mint ormány miatt – bár az alábbi, amúgy majdnem felhőmentes műholdképen épp az a rész van részleges takarásban. Ezen a tájon a kevés felhő, és emiatt a szigetre felülről bepillantást engedő optikai műholdkép ritkaság.
Angol nyelvterületen a Déli-sarkvidéket körülölelő, kb. 60° déli szélességtől délre húzódó víztömegre szokás a Déli-óceán (Southern Ocean) elnevezést használni, de a magyar földrajzi nevel között ez nem honosodott meg. Az Elefánt-sziget mindenesetre itt, 61° 8′ déli szélességnél és 55° 7′ nyugati hosszúságnál található a világtérképen. A hegyes tájjal jellemezhető sziget legmagasabb pontja a Pendragon-hegy (Mount Pendragon, 970 m), a déli oldalon. Északkelet felé haladva egy közel akkora hegy, az Elder-hegy (Mount Elder, 945 m) található. Ettől északra található a széles Endurance-gleccser (a kép közepe táján), amelynek jége déli irányba, a Weddell-tenger felé halad. A gleccser jegét a nyílt víztől egy vékonyabb tengeri jégréteg választja el, amely a műholdképen jól elkülöníthető a szárazföldi területektől.
Az Elefánt-szigeten kevés izgalmas dolog található. A műholdkép szempontjából látványosabb a környező vizek változó árnyalatú türkiz elszíneződése, amelynek okozója a szigetről a tengerbe jutó olvadékvíz által szállított, az erózió miatt belekerülő hordalék. A nagyobb – eredetiben 10 m-es – felbontású műholdképen, főleg a nyugati part közelében, kisebb úszó jéghegyeket is fel lehet fedezni. A sziklás partokat ostromló hullámok nyomán keletkező tajték nyomán a szigetet fehér körvonal határolja.
Az Antarktisz kutatásának történelmébe akkor került be e kis sziget neve, amikor 1916-ban Ernest Shackleton nevezetes, „sikeresen sikertelen” déli-sarkvidéki expedíciójának tagjai több hónapot voltak kénytelenek eltölteni rajta, miután Endurance nevű hajójuk a Weddell-tengeren először a jég fogságába került, majd elsüllyedt. A szigethez a sodródó jég vetette őket, majd áprilisban az egyik mentőcsónakban az expedíció vezetője és öt társa elindult segítségért a „közeli” (mintegy 1500 km-re levő) Déli-Georgia-szigetre. A végül az augusztus végén szerencsésen megérkező mentőhajó mind a 22 ott maradt embert életben találta. Shackleton vezetési módszereire, amelyeknek hála a reménytelen helyzetbe került expedíció teljes legénységét sikerült megmenteni, manapság a vezetéselmélet és a válságmenedzsment iskolapéldájaként tekintenek.
A földi klímaváltozás kiváltotta jelenségek egyik sokat vizsgált terepe a Déli-sarkvidék. Az emberi településektől távol eső sarkvidékeket a leghatékonyabb, átfogó módon a Föld körül keringő műholdakra telepített műszerekkel, távérzékelési módszerekkel lehet vizsgálni. A szárazföldi jégtakaró és a tengeri jégborítás olvadása, a selfjegeket érintő folyamatok, a felgyorsulva mozgó gleccserek, a jéghegyek keletkezése és sodródása, az emelkedő óceánfelszín, az áramlások változása mind-mind olyan dolgok, amelyek kutatásában az európai Copernicus földmegfigyelő program különféle elven működő Sentinel műholdjainak is fontos szerepe van.
Kapcsolódó linkek:
- Az Elefánt-sziget Sentinel-2 műholdképen (ESA)
- Elefánt-sziget (Wikipédia)
- Ernest Shackleton (Wikipédia)
- Patkánymentes sziget az űrből (Sentinel blog, 2018. június)
- Közeleg a jéghegy! (Sentinel blog, 2020. november)