Tokió felülről

A Copernicus program Sentinel-2A távérzékelő műholdjának itt bemutatott képével Japán fővárosához, Tokióhoz látogatunk. A nagyváros a Japánt alkotó négy nagy sziget közül a legnagyobb, Honsú (Honshu) keleti partjainál terül el. Tokió a vele egybeépült külvárosokkal együtt a Föld legnagyobb metropoliszát alkotja, mintegy 38 millió ember él itt.

A Sentinel-2A műhold hamis színezésű képe Tokióról és környékéről 2017. május 8-án készült. A beépített területek szürke színével éles kontrasztot mutat a várost nyugatról határoló erdős hegyvidék. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A műholdképet utaló szürke színárnyalatok a sűrűn beépített területeket jelzik. Maga a metropolisz még annál is tovább nyúlik, mint ami a képre ráfért. A várost kettészeli az Arakava (Arakawa) folyó egyik mellékága, a Szumida (Sumida). Ez a Tokiói-öbölbe ömlik, a városközpont tőle délre találgató. A Csendes-óceánnak ez az öble a fenti nagy kép jobb alsó részén, a folyó egy szakasza az alábbi kinagyított részleten külön is látható.

A következő képrészlet fő attrakciója a hajók mellett a Tokyo Bay Aqua-Line, amely egy az öblön átvezető közlekedési útvonal. A keleti oldalán ez egy híd, amely az öböl közepén átvált alagútba – onnantól természetesen nem látható a műholdképen. Az Aqua-Line teljes hossza mintegy 23,7 km. A víz alatt húzódó alagútszakasz 10 km-es, amely a világon a negyedik leghosszabb ebben a kategóriában. A műholdképen még az alagút közepénél levő, elsősorban a szellőzést szolgáló, szigetszerűen a víz fölé emelkedő építmény is kivehető.

A Föld népességének több mint a fele városokban él. A városokba költözés folyamatos, a terjeszkedés pedig városfejlesztési kihívásokkal jár. Ehhez a munkához is segítséget nyújtanak a műholdfelvételek, amelyekkel nyomon lehet követni a hosszabb távon végbemenő felszíni változásokat is.

Tokió Sentinel-2A műholdképe szerepelt az Európai Űrügynökség földmegfigyelési videósorozatának egyik márciusi epizódjában. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Erdőtüzek az Amur mentén

Ahogy az tavasszal gyakran lenni szokott, Oroszország távol-keleti vidékén, az Amuri területen olyan kiterjedt erdőtüzek tombolnak, amelyeket a világűrből is jól meg lehet figyelni.

A NASA földmegfigyeléssel foglalkozó honlapjának napi műholdfelvételei közt bemutattak egy képet, amely a mostani tüzek által érintett a területről készült a Suomi NPP műholddal. Mi azonban amerikai műholdkép helyett inkább az európai Copernicus program Sentinel-2 holdjainak egyikével készült képeket használjuk most illusztrációnak.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A két kép, amelyek között a csúszka mozgatásával váltogathatunk, az Amur (balra) és a Zeja (jobbra) folyók által közrefogott területet mutatja. A műhold elrepülésekor, április 4-én is pusztító tüzek több tíz kilométer hosszú területeket perzseltek már fel. A műholdkép egyik változatában a 13 különböző látható és infravörös hullámhosszon érzékeny Sentinel-2 adataiból a valóshoz közeli színeket állítottuk elő. A másik, élénkebb, hamis színezésű kép a spektrális sávok olyan kombinációjával készült, amely fényes, narancsszínű árnyalattal kiemeli az éppen aktív tüzek helyét. Az aktuális széljárásnak megfelelően a kékes füstfelhők messze, délkeleti irányba szállnak. A sötét bordó területek mutatják a leégett növényzet helyét. A folyók szalagja élénk kék színű (a valódi színezésű képen fehér, mivel még jég borítja a vizet). Az Amurtól nyugatra eső területek egyébként már Kínához tartoznak, itt a folyó vonalában húzódik az államhatár. A képen kivehető legnagyobb település az Amur mentén (balra alul) az 500 körüli lakossal rendelkező Novovoszkreszenovka.

Az Amur vidékén március végén kezdődtek a tüzek. Először csak elszigetelten, kisebb méretekben, de aztán hamar elharapóztak. A tüzeket ilyenkor, a hó elolvadása után szándékosan gyújtják, hogy az elszáradt fűtől vagy a szántóföldeket borító tavalyi növényi maradványoktól megszabaduljanak. Április elejére aztán sok helyen ellenőrizhetetlenné váltak a tüzek, amelyek erdőket is elpusztítottak. A már 20 ezer hektárt felperzselő tüzek közül április 5-én például 15 eloltását jelentették be a hatóságok, de ugyanazon a napon 23 új helyen kellett bevetni a tűzoltókat.

Kapcsolódó linkek:

Kaliforniai autótemető az űrből

2015 végén pattant ki a botrány az Egyesült Államokban, hogy egyes nagy európai autóipari vállalatok szoftveresen manipulálták, a valóságosnál kedvezőbb színben tüntették fel a dízelüzemű gépkocsik motorjainak károsanyag-kibocsátására vonatkozó adatokat. Emiatt a tavalyi év végéig a Volkswagen és az Audi 335 ezer dízelüzemű autót volt kénytelen visszahívni. Az akció közvetlenül is sok milliárd dollárjába került a cégeknek, közvetve pedig alaposan megtépázta hírnevüket.

A visszahívott járműveknek egy elenyésző részét semmisítették meg eddig, illetve adták el újra. Közel 300 ezer autó hatalmas telephelyekre zsúfolva várja a sorsát. Az egyik ilyen amerikai telephely a kaliforniai Victorville városa mellett található. Nemrég a Reuters hírügynökség fotósa készített látványos légi felvételeket az ott tárolt autók végeláthatatlan sorairól.

A telephely olyan nagy, hogy a Copernicus program Sentinel-2 műholdjainak felvételein is látszik. Bár a szabadon hozzáférhető adatokat kínáló Sentinel-2 legjobb felszíni felbontása is közepes (10 m-es), az itt bemutatott, a valóságoshoz közeli színezést alkalmazó képen könnyen azonosíthatjuk az autótároló telephelyet (balra alul). Ha az egyedi gépkocsik nem is vehetők ki rajta, az ismétlődő sorok és oszlopok mintázata felismerhető.

A kaliforniai Victorville (San Bernardino megye) mellett van a forgalomból kivont amerikai dízelautók egyik nagy tárolóhelye. A közelében egy repülőgép-temető is található. Ez a Sentinel-2 műholdkép 2018. március 25-én készült. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az „autótemetőtől” keletre, a képen jobbra látható repülőtér (Southern California Logistics Airport) most polgári használatban van, de 1941 és 1992 között katonai bázisként (George Air Force Base) üzemelt. Menetrendszerű személyszállító járatok nem közlekednek ide, annál inkább furcsa „egyirányú” járatok. A repülőtér mellett ugyanis nem csak autó-, de repülőgép-temető is található (a képen felül). Ezek olyan telephelyek, ahol a forgalomból kivont repülőgépeket gyűjtik össze. Egy részüket még használatba vehetik később újabb üzemeltetők, másokat viszont már csak az alkatrészeikért tartanak, majd a megsemmisülés vár rájuk. Ahogy az autók, úgy a használatból kivont repülőgépek tárolására is ideális a száraz dél-kaliforniai klíma, hiszen itt nem kell tartani a szerkezetek korróziójától. Másrészt a talaj is megfelelően szilárd ahhoz, hogy akár egy repülőgépet is megtartson. Így meg lehet takarítani a nagy felületek lebetonozásával járó tetemes költségeket.

Kapcsolódó linkek:

Copernicus Masters 2018: már lehet pályázni!

Megnyílt a jelentkezés a földmegfigyeléssel kapcsolatos ötletek és alkalmazások idei nagyszabású európai versenyére.

(Kép: AZO)

Az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel műholdjai naponta, szolgálatszerűen, jó minőségben és szabad hozzáféréssel rengeteg új adatot állítanak elő. Ezeken egyre több innovatív termék és alkalmazás alapul. A legjobbak díjazására hozták létre a Copernicus Masters versenyeket, amelyeket 2011 óta minden évben megrendeznek az Európai Űrügynökség és a német AZO cég együttműködésében.

Európa egyik vezető innovációs versenyén kiemelkedő ötletekkel, földmegfigyelési alkalmazásokkal, üzleti elképzelésekkel indulhatnak kis és közepes vállalkozások, kezdő cégek, egyetemek, illetve az üzleti, kutatási és felsőoktatási szektorban dolgozó egyéni pályázók. A témakörök között szerepel a „dolgok internete” (angolul Internet of Things, IoT), mesterséges intelligencia, gépi tanulás, energia, egészségügy, fenntartható életmód, okos mezőgazdálkodás, katasztrófák kezelése, tengeri alkalmazások, védelem és biztonság, erdőgazdálkodás, digitális közlekedés és okos városok.

A pénzdíjakon túl a legjobbak kapcsolatokat teremthetnek vezető európai földmegfigyelési szervezetekkel, adatokhoz férhetnek hozzá, üzletfejlesztési szolgáltatásikban részesülhetnek – mindezt 600 ezer eurós összdíjazással. Az összetett verseny győztese ráadásul egy utazást is nyer a francia guyanai Kourou űrközpontba, egy műholdindítás megtekintésére.

(Kép: AZO)

A pályázatok beadásának határideje június 30. A Copernicus Masters 2018 részleteiről, a kategóriákról, a díjakról és a pályázati feltételekről a verseny honlapján lehet tájékozódni.

Kapcsolódó linkek:

Ha húsvét, akkor tojás!

Ha tojás, akkor pedig űrfelvétel: a Tojás-sziget a Bahamákon, az európai Sentinel-2B képén. A Copernicus program optikai és infravörös tartományban, 13 színben érzékeny földmegfigyelő műholdpárosa, a Sentinel-2 másodiknak (tavaly márciusban) felbocsátott tagja idén február 2-án készítette a felvételeit, amelyekből az Európai Űrügynökség (ESA) most az ünnepi alkalomra szánt színpompás képet készítette.

Húsvétkor általában hímes tojásra vagy csokitojásra gondolunk, nem pedig egy szigetre. Amint a képen is látható, a szigetnek – vagy inkább szigetecskének – ráadásul az alakja sem emlékeztet a tojáséra. A csupán 800 négyzetméter területű, lakatlan korallsziget a nevét feltehetően az itt gyűjtött madártojásokról kaphatta. A Tojás-sziget a Bahama-szigetekhez tartozik, a hosszan elnyúló Eleuthera szigetlánc északnyugati végén található. A fővárostól, Nassautól 70 km-re északkeletre fekszik.

Az apró Tojás-sziget a Sentinel-2B műhold húsvétra időzített képén balra fent található, de jobban kivehető az alábbi kinagyított részlet közepén. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Sentinel-2B műholdképén éles a kontraszt az Atlanti-óceán mélykék és a korallszirtek által körülölelt sekély, (kb. 2 méteres vízmélységű) lagúna türkizkék vize között. A lagúnában kivehetők az áramlások által a homokos fenéken kialakított hullámszerű formák is. A sekély, a környező óceánénál melegebb víz gazdag tengeri élővilágnak, például teknősöknek ad otthont. A közelmúltban a védendő természeti értékek veszélybe kerültek, amikor nagy óceánjáró kirándulóhajók számára kikötőt akartak itt létesíteni. Szerencsére a tervről letettek.

A Bahama-szigetek apró Tojás-szigete főszerepet játszott az ESA heti földmegfigyelési videósorozatának nagypénteki epizódjában. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Erdőirtás

Az Európai Űrügynökség (ESA) március 21-én, az erdők világnapja alkalmából tette közzé az erdőirtásokra emlékeztető, itt bemutatott műholdképét. A tavaszi napéjegyenlőség napját az ENSZ Közgyűlés határozata nyomán 2013 óta ünnepeljük, mint az erdők világnapját – bár különösebb ünneplésre nem igazán van okunk. A világnap célja is éppen az, hogy felhívja a figyelmet az erdők fontosságára, a védelmük szükségességére. A Föld erdőállománya ugyanis évről évre fogyatkozik, annak ellenére, hogy a fák oxigéntermelő, klímaváltozást mérsékelő, talaj- és levegővédelmi szerepe egyértelmű.

A Sentinel-2A műhold 2017. szeptember 30-án készített felvételeiből összeállított hamis színezésű kép a bolíviai Santa Cruz városának környékéről. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Műholdas megfigyelések révén átfogó és részletes képet lehet alkotni a globális erdőborítottság változásairól. A Bolíviában, a Pirai folyó mentén fekvő Santa Cruz de la Sierra városa (a képen balra középen) környékén egykor sűrű trópusi esőerdők terültek el. Ez a világ egyik leggyorsabban növekvő települése, jelentős kereskedelmi központ, és a fejlődésének ára van. A műholdképen a várostól, illetve a képet középen függőlegesen átszelő Guapay folyótól (Río Grande) keletre mezőgazdasági táblák geometrikus mintázatait fedezhetjük fel, az egykor volt erdőterületek helyén. Az intenzív erdőirtás az 1980-as években kezdődött, a viszonylag sík vidék és a bőséges csapadék ugyanis kedvezőnek tűnt a mezőgazdaság termelés számára. A legszélesebb körben termesztett haszonnövény itt a szója.

Amint a fenti kép egy kinagyított részlete mutatja, a számtalan négyszögletes alakú termőföld mozaikját néhol kör alakú táblák tarkítják. Néhány évtizeddel ezelőtt itt még érintetlen esőerdő volt. A Sentinel-2A felvételeinek felszíni felbontása eléri a 10 métert.

Kapcsolódó linkek:

Holland jég

Hollandiában most már lassan kibújnak a földből a tavaszi hagymás virágok, amelyekről az ország nevezetes. Néhány héttel ezelőtt, március elején azonban Hollandiát sem kerülte el az egész Európát (így Magyarországot is) elérő hideghullám. A hosszú időn át tartósan fagypont alatti hőmérséklet hatására jégréteg képződött a csatornákon, és elkezdtek befagyni a tavak is.

A Copernicus program egyik Sentinel-2 távérzékelő műholdjának alábbi képe március 2-án készült, rajta Amszterdam és a közelében fekvő két nagyobb tó (IJmeer és Markemeer) látható. A tavakat vékony jég borítja.

Vékony jég Hollandia tavain, március eleji Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Hollandia nem csak a virágairól, de a korcsolyahagyományairól is híres. A hideg időjárást kihasználva elő is kerültek a korcsolyák, bár a tavasz eleji hideg nem volt elegendő ahhoz, hogy általában a vizeken biztonságos vastagságú, korcsolyázásra alkalmas jégréteg alakuljon ki. Egyes kisebb, sekélyebb csatornákon azonban – például a fővárosban is – lehetett korcsolyázni.

A fenti kép egy kinagyított részlete

A Hollandiában nemzeti sportnak számító korcsolyázást egyre ritkábban tudják a szabad ég alatt űzni, ami összefüggésben lehet a klíma felmelegedésével. A Holland Királyi Meteorológiai Intézet (KNMI) hagyományosan egy indexszel jellemzi a teleket. A 100 pont fölötti telek számítanak igazán hidegnek. A statisztikák szerint 1901 és 1980 között hét olyan év is volt, amikor 200 pont fölötti farkasordító hideget jegyeztek fel a meteorológusok.

Utoljára 1997-ben kúszott az index 100 fölé. Valójában ez volt az utolsó év, amikor meg tudták rendezni a nevezetes Elfstedentocht korcsolyaversenyt, amely az ország északi részén 11 várost összekötő csatornák jegén zajlik, 200 km-es távon. Ezzel szemben 2014-ben a mérések történetében először a téli index értéke nullára esett…

A rövid ideig tartó március eleji hollandiai jégről készült műholdkép szerepelt az Európai Űrügyökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Copernicus: még 1,6 milliárd ember

Az európai földmegfigyelési program adatainak közvetlen felhasználására a közelmúltban együttműködési megállapodást kötött az Európai Bizottság Brazíliával, Chilével, Kolumbiával és Indiával.

Korábban hasonló egyezmények születtek már az Amerikai Egyesült Államokkal és Ausztráliával is. Azt is lehet mondani, hogy az új partnerekkel együtt a Föld népességének immár egyharmada elsődleges hozzáféréssel rendelkezik az Európai Unió (EU) földmegfigyelési programjában keletkező hatalmas mennyiségű, szolgálatszerűen és jó minőségben biztosított műholdas adathoz. Az Európán kívüli hat partnerországban a kormányzatok, regionális és helyi hatóságok, tudományos kutatók és vállalkozások is élvezhetik a Copernicus által biztosított szabad hozzáférést. A méréseket egyebek mellett környezeti monitorozásra, a klíma változásának kutatására, katasztrófahelyzetek megelőzésére és kezelésére tudják használni.

A márciusban aláírt megállapodások értelmében a partnerországok közvetlen, szélessávú hozzáférést kapnak a műholdas adatokhoz, valamint hozzájutnak a Copernicus tematikus szolgáltatásai által előállított információkhoz is. Cserébe Brazília és India saját (állami fenntartású) földmegfigyelő műholdjairól származó friss és archív adatokat ajánl fel a Copernicus számára. Ugyancsak fontos, hogy a műholdas mérések értelmezését, kalibrációját elősegítő helyszíni mérési adatok is nagyobb területről állnak majd rendelkezésre.

Philippe Brunet, az Európai Bizottság Belső Piaci, Ipar-, Vállalkozás- és Kkv-politikai Főigazgatósága (DG GROW) űrpolitikáért, a Copernicus programért és a védelmi iparágakért felelős igazgatója (jobbra) a Brazíliával kötött Copernicus partnerségi megállapodás aláírásakor. Brazil részről az aláíró Ricardo Galvão (igazgató, INPE) volt. (Kép: copernicus.eu)

A megállapodások jól mutatják az európai Copernicus program globális jelentőségét: nem csak a műholdas mérések fedik le az egész bolygót, de felhasználásuk is kiterjed jóval kontinensünk határain túlra. Mint ahogy a környezeti hatások, a klímaváltozás sem korlátozódik egy-egy ország vagy országcsoport területére. A problémáink közösek, a megoldásukra is együtt kellene törekednünk. Ahogy közös érdek a társadalmi-gazdasági fejlődés elősegítése, fenntartása is, amiben a földmegfigyelési adatok egyre nagyobb jelentőséghez jutnak. A most belépő partnerországok területén ráadásul olyan, globális szempontból is felbecsülhetetlen természeti értéket jelentő területek találhatók, mint az amazóniai esőerdők vagy a Gangesz deltája. Ezek védelméhez a Copernicus műholdas adatait, eredményeit sikerrel alkalmazhatják. Az egyezmények nyomán remélhetőleg bővül a szakmai együttműködés a Copernicus programban részt vevő államok (az EU 28 tagországa, valamint Norvégia és Izland) valamint a partnerországok intézményei, gazdasági szereplői között.

Kapcsolódó linkek:

Vízminőség és Sentinel

A tavak, tározók és a tengerek part menti szakaszai alapvető állomások a víz körforgásában. Állapotuk, vízminőségük naprakész ismerete ökológiai, gazdasági szempontból, valamint a közelükben élő emberek életminősége szempontjából is nagyon fontos. A tavakból és víztározókból származik ivóvizünk egy része. A vizeket sportolásra, kikapcsolódásra, közlekedésre is használjuk.

Az Európai Unió Horizont 2020 kutatás-fejlesztési programja által támogatott EOMORES projekt feladata megbízható, fenntartható és teljesen automatizált vízminőségi információs rendszer kialakítása, amelyet aztán az állampolgárok, a hatóságok és üzleti vállalkozások is hasznosíthatnak. A rendszer egyik alapját a Copernicus program Sentinel műholdjai által távérzékeléssel gyűjtött adatok jelentik.

A vízminőséget hagyományos módon mintavételezéssel és a vízminták laboratóriumi elemzésével követik nyomon. Ennek az eljárásnak azonban számos hátránya van. A helyszíni mintavétel időigényes, az analízis költséges. A méréseknek sem az időbeli, sem a térbeli felbontása nem elegendően jó, hogy a vízminőség változásait pontosan követni lehessen velük. A Copernicus program szabadon hozzáférhető, szolgálatszerűen biztosított, megbízható és hosszú időtávon is rendelkezésre álló műholdas adatai szinte kínálják magukat a vízminőség-monitorozó alkalmazáshoz.

Az EOMORES projektben három fő forrásból érkező információt használnak fel. Az egyik a műholdakkal nyert adathalmaz, a másik a helyszíni elemzés, amelynek során kiválasztott pontokon akár napjában több alkalommal is végeznek méréseket, szinte folyamatos adatsorokat állítva elő. A különböző adatforrások egységes kezelését ökológiai modellezéssel oldják meg, amellyel szimulálni tudják a vízminőség változását három dimenzióban és az idő függvényében is. Így például előre tudják jelezni az algavirágzást vagy a habképződést. Az adatok komplex elemzésével és modellezésével a remények szerint a vízügyi hatóságok igényeinek megfelelő operatív szolgáltatást tudnak majd nyújtani.

A Sentinel-2B műhold legelső képeinek egyike az Adriai-tenger partvidékéről, Albániában a Karavastai-öbölről és környékéről készült tavaly ilyentájt, 2017. március 15-én. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA)

A projekt egyelőre a munkát megalapozó első évén van túl. Az év folyamán hat európai országban (Olaszország, Litvánia, Észtország, Finnország, Nagy-Britannia és Hollandia) területén végeztek helyszíni mérési kampányokat, ökológiai és vízügyi szempontból változatos területeken.

Kapcsolódó linkek:

Jeges Balaton

Már-már azt hihettük, hogy ezen a télen nem borítja jég hazánk legnagyobb tavát, a Balatont. (Az idei tél általában sokkal kevésbé volt fagyos, mint a tavalyi, amikor még a Dunán is jégtáblák és jégtorlaszok jelentek meg.) De 2018. február legvége a nagy lehűléssel végül rácáfolt a várakozásokra. Ha vastag, korcsolyázásra alkalmas jég nem is alakult ki a tavon, a tavasz előestéjén mégis látványos képeket készíthettek a part menti sekélyebb szakaszokon és az öblökben, valamint a magas vízállás miatt közvetlenül a part mentén is képződött jeges alakzatokról.

Jég a fonyódi Balaton-parton 2018. február 26-án. (MTI Fotó: Varga György)

Ami a műholdképeket illeti, nem vagyunk ennyire elkényeztetve. Az időszakra jellemző erős felhőborítottság megakadályozta, hogy optikai műholdfelvételek segítségével „lessük meg” felülről a természeti jelenséget. Az európai Copernicus program Sentinel-2 műholdjainak adatbázisában nem szerepel olyan február végi kép, amelyen jól látható volna a felszín a Balatonnál. Szerencsére azonban támaszkodhatunk a radaros Sentinel-1 műholdakra. A radarjelek számára a borús, felhős idő ugyanis nem akadály. A sima vízfelszín a radarképeken sötét, mivel a műholdról oldalirányban lebocsátott impulzusok a tükröző felületről más irányban verődnek vissza. Ha viszont jég képződik a Balatonon – méghozzá úgy, hogy közben a hullámzás miatt a jégfelszín nem sima, hanem egyenetlen és töredezett lesz –, akkor létrejön radarvisszhang. A korábban teljesen „fekete” Balaton helyén a Sentinel-1 radaros amplitúdóképén megjelennek különféle mintázatok, elsősorban a déli part menti sekélyebb helyeken. A különbséget érzékelteti a 2018. február 21-én és 6 nappal később, 27-én készített hamis színezésű radarképek alábbi összehasonlítása. A csúszka mozgatásával változtatható, melyik képből látunk többet.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A tavasz már tényleg nem várathat soká magára, így ez a kevés jég sem lesz maradandó a Balatonnál.

Kapcsolódó linkek: