Jégtorlaszok a Dunán

Az optikai és radaros Sentinel műholdakkal nyomon követhető a dunai jégzajlás, a jégtorlaszok kialakulása, majd a magyar jégtörők munkájának eredménye a Duna szerbiai és horvátországi közös szakaszán. Az elmúlt napokban a Sentinel-2A műhold optikai felvételein mutattuk be a szokatlanul hosszú ideig tartó hideg időjárás következtében január első felében a Dunán kialakult jégzajlást, a Dunakanyar és Budapest környékén. Most délebbre, Magyarország határain is túl követjük a jéghelyzet alakulását, ahol a Magyarországról érkező négy jégtörő hajó bevetésére volt szükség, a torlaszok okozta károk és a jeges árvíz elkerülése érdekében.

Az alábbiakban a Geo-Sentinel a blogban bemutatja, hogy az európai Copernicus földmegfigyelő program műholdas észleléseiből származtatható információ milyen sokoldalúan alkalmazható a helyzet áttekintésére, a jéggel borított folyószakaszok azonosítására, a jégborítás mértékének és változásának megfigyelésére. Az általunk feldolgozott észlelések a Európai Űrügynökség Sentinel adatbázisából származnak. A Sentinel műholdak szolgálatszerűen végzik méréseiket, melyek feldolgozásával és elemzésével a mostanihoz hasonló extrém körülmények között is hozzájárulhatnak a helyzet felméréséhez és a hatékony védekezés tervezéséhez.

A Duna Apatin és Vukovár közötti szakaszának részlete január 15-én, a Sentinel-2A képén. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2017 / Geo-Sentinel) – nagy felbontásban itt letölthető

Az elsőként bemutatott kép a Sentinel-2A műhold felvételeiből készült, a 2017. január 15-én érvényes állapotot mutatja, a valódihoz közeli színekben. Jól felismerhető rajta a Duna északról dél felé kanyargó szalagja. Ezen a szakaszon a Duna határfolyó Szerbia (keleten) és Horvátország (nyugaton) között. A kép alsó felén a Dálya melletti kanyarban szembetűnő a folyót teljes szélességében kitöltő, összefüggő fehér jégtorlasz. Megfigyelhető továbbá az attól északabbra található Apatinnál a már járható, áttört jég is.

Az optikai műholdfelvételek alkalmazását azonban nagyban korlátozza, hogy csak nappali megvilágítás és derült idő mellett tudják a tájat leképezni. Ezzel szemben az apertúraszintézis elvén működő, a saját maguk által kibocsátott jelekkel aktív távérzékelést végző radaros műholdak – mint amilyenek a Sentinel család 1A és 1B jelű tagjai – éjszaka és borult, ködös, párás időben is használhatók a vizsgált jelenségek műholdas felmérésére és nyomon követésére, ahogy az demonstrációnkból is látható. Lényeges azt is kiemelnünk, hogy a Sentinel-1 műholdak felszálló és leszálló műholdpályán és éjszaka is észlelnek, ezáltal jelentősen növelve az elérhető adatok gyakoriságát. Vizsgált területünk ráadásul két, egymással átfedő észlelési keret határán található, így 1-4 naponta garantáltan kapunk adatot. Ezzel szemben a Sentinel-2 optikai felvételei esetében a visszatérési idő 10 nap, de a fent említett időjárási okok miatt előfordulhat, hogy akár egy hónapig is használható információ nélkül maradunk.

A következő képet a Sentinel-1A radarműhold január 16-án gyűjtött adataiból készítettük. Az amplitúdókép monokróm, a felszínről visszaszórt radarjelek különböző polarizációjú összetevőinek mesterséges színezésével esetünkben a folyami jég láthatóvá válik.

A Duna Apatin és Vukovár közötti szakaszának részlete január 16-án, a Sentinel-1A hamis színezésű radarképén. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2017 / Geo-Sentinel) – nagy felbontásban itt letölthető

Mivel a vízszintes felületekről nem verődik vissza a műhold irányába jel, a fenti radarképen a nyílt vízfelületek és az állóvízi jég sötétnek mutatkozik. Azonban a folyami jég egyenetlen jégfelületeinek tulajdonságai egészen mások, a visszaszórt radarjelek miatt így szinte „világít” a dályai kanyar jégtorlasza a Dunán. A két fenti észlelést összehasonlítva látható a jéggel borított felület drámai növekedése. Ezért a jégtorlasz kialakulásáról, növekedéséről, a jégtörési munkálatok hatásáról és a teljes áttörésről begyűjtöttük és feldolgoztuk a rendelkezésre álló műholdas adatokat.

A fenti animáción nyomon követhető, hogy január 14-én már igen erősen torlódott a jég ezen a szakaszon, másnapra a feltorlódott jég elérte Dálya település vonalát. Reggelre a jégtorlasz kb. 3 folyamkilométert növekedve túlnőtt a Dálya feletti kanyarulaton, majd egy nap elteltével további megközelítőleg 3 km-rel hosszabb lett a folyó teljes szélességét kitöltő jégtorlasz. Az áttörési munkák kezdetén nagyjából 10 fkm hosszú torlasz állt a magyar jégtörő hajókkal szemben. A január 21-ei felvételen látható a megkezdett jégtörés hatása, míg a 22-ei felvétel már tisztán mutatja a sikeres áttörést és a megnyitott átjárót a jégdugó felső részén is.

A bemutatott lokális esetnél tovább tekintve érdemes hangsúlyozni, hogy a műholdas adatokkal akár a teljes országra vonatkozóan egységes felmérést lehet végezni, belvíz, árvíz és számos más felszínváltozás nyomon követésére.

További részletes információ, képek és videók a jéghelyzetről és az intézkedésekről az alább megadott helyeken érhetők el:

Megalakult a Copernicus Academy nemzetközi hálózata

Az Európai Uniónak (EU) az Európai Űrügynökséggel (ESA) közös Copernicus földmegfigyelési programja újabb fontos lépéshez érkezett decemberben. Az EU Copernicus Iroda (Copernicus Support Office) koordinálásával megalakult a Copernicus Akadémia (Copernicus Academy) nevű hálózat. Ebben számos európai ország egyetemei, kutatóintézetei, nonprofit szervezetei, gazdasági vállalkozásai, sőt nemzetközi szervezetek vesznek részt. A pályázati alapon, egy felvételi eljárás során kiválasztott tagok célja közös: segíteni a Copernicus alkalmazások megismertetését, elterjedését Európa minden szegletében, a fenntartható fejlődés, gazdasági növekedés és munkahelyteremtés érdekében.

copernicus-academy-banner

Ahogy a Sentinel műholdrendszer egyre újabb tagjai állnak pályára, folyamatosan figyelik bolygónkat és végzik méréseiket, mind nagyobb hangsúlyt kap az adatok gazdasági-társadalmi hasznosításának kérdése. Az Európai Bizottság azon dolgozik, hogy a mindenki számára ingyenesen nyitva álló gazdag adatbázist és a rá épülő Copernicus szolgáltatásokat a lehető legtöbb felhasználó tudja alkalmazni. E törekvés részeként döntöttek a Copernicus Academy hálózatának megalakításáról.

A Copernicus Academy tagjainak feladata sokrétű: előadásokat tartanak, képzéseket indítanak, oktatási és ismeretterjesztő anyagokat jelentetnek meg, azzal a végső céllal, hogy a kutatók és vállalkozók új generációja készen álljon a Copernicus földmegfigyelési adatok teljes körű alkalmazására. A hálózat részvevői igyekeznek megosztani egymással tapasztalataikat, ötleteiket, segítve az országokon és szűkebb szakterületeken, szektorokon átnyúló információáramlást. A Copernicus Academy működése nyomán erősödhetnek az oktatási, kutatási intézmények és a vállalkozások közvetlen kapcsolatai, hogy az innováció eredményei minél gyorsabban eljussanak a piacra.

A 2016 októberében kezdődött pályázati és kiválasztási folyamatot követően Magyarországról egyedüliként a Geo-Sentinel Kft. került be a Copernicus Academy alapító tagjai közé.

Kapcsolódó linkek:

A dunai jégzajlás az űrből

Az európai Sentinel-2A műhold felvételein mutatjuk be a Dunakanyart és Budapest környékét a januári jégzajlás idején.

Az elmúlt években tapasztaltakhoz képest szokatlanul hosszú ideig tartó, rendkívül hideg időjárás miatt nem csak az állóvizek fagytak be Magyarországon, de a folyókon is kialakultak kisebb-nagyobb jégtáblák. Bár a Duna nem fagyott be teljesen, a jég hátán természetesen nem lehet biztonságban átkelni az egyik partról a másikra, a jelenség így is különlegesnek számít. A zajló jég veszélyezteti a hajókat, hidakat, egyéb műtárgyakat is, ezért – a jégtörőktől eltekintve – a hajóforgalom leállt a Dunán.

Az elmúlt napokban-hetekben a zajló jégről rengeteg látványos fénykép és drónról készített videó látott napvilágot. A még a madártávlaton is túlról, a Föld körül majdnem 800 km magasságból készült felvétel részleteit mutatjuk most be. A helyszíni fényképekkel és videókkal ellentétben a műholddal a lokális helyett teljes országos lefedettségű képet alkothatunk a folyami jéghelyzetről. A képeket az európai Copernicus földmegfigyelési program optikai távérzékelő műholdja, a Sentinel-2A adataiból a Sentinel blog készítette. Január 8-án, magyar idő szerint 10:53-kor, miközben a Sentinel-2A Magyarország felett repült el, szerencsére derült volt az idő, így az űrből is jól látszott a több-kevesebb hóval borított felszín, valamint a Dunán úszó jégtáblák. Az alábbi képrészleteken a különböző hullámsávokban felvett adatok valóshoz közeli színű kombinációját láthatják.

 

jan8-1
A Dunakanyar, a Szentendrei-sziget északi részével, január 8-án. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2017 / Geo-Sentinel) – nagy felbontásban itt letölthető

 

jan8-2
A Duna budapesti szakasza a zajló jéggel, január 8-án. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2017 / Geo-Sentinel) – nagy felbontásban itt letölthető

Alább a Sentinel-2A egy héttel később, január 15-én (10:47-kor) készített felvételéből kivágott részleten már nem látszik olyan súlyosnak a jéghelyzet a Dunán, egyrészt az éppen megenyhülő időjárás, másrészt az Országos Vízügyi Főigazgatóság által irányított hatékony védekezés nyomán.

 

jan15-1
Összehasonlításképp a Dunakanyar a Szentendrei-sziget északi részével, január 15-én. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2017 / Geo-Sentinel) – nagy felbontásban itt letölthető

A Sentinel-2A felvételei kiterjedt, 290 km széles felszíni sávokat fednek le, nyilvánosan és ingyenesen hozzáférhetők. Így például a mostanihoz hasonló esetekben egységes adatok alapján, egyszerre nagy területre vonatkozóan megítélhető a jégborítás mértéke. A gyors területi áttekintést biztosító űrfelvételeken azonosíthatók a táblák feltorlódási helyei, ami segíthet a jégtorlaszok elhárításának tervezésében is. A Sentinel-2A visszatérési ideje egy adott terület fölé legfeljebb 10 napos. Ez az időtartam hamarosan megfeleződik, ha szolgálatba áll a műhold márciusban felbocsátandó párja, a Sentinel-2B.

Ez a példa is illusztrálja, hogy elsődleges fontosságú a Copernicus program teljes körű nemzeti hasznosításának megteremtése, a földmegfigyelési adatok központi kormányzati elérhetőségének biztosítása, közel valós idejű adateléréssel, adatfeldolgozással és szolgáltatással.

Copernicus Market Report

Az Európai Bizottság által decemberben közzétett piaci jelentés szerint a Copernicus program gazdasági haszna bőven meghaladja a befektetett összegeket.

A jelentés két átfogó tanulmány fő megállapításait foglalja össze, amelyeket a PricewaterhouseCoopers (PwC) elemző cég készített az Európai Bizottság megrendelésére. Ezek a Copernicus földmegfigyelő programhoz kapcsolódó felhasználói, alkalmazói ágazat és a végfelhasználók számára nyújtott előnyöket, illetve a Copernicus társadalmi-gazdasági hasznát igyekeztek felmérni, számokba önteni. A két alapdokumentum önmagában is tekintélyes anyag, terjedelmük 360 illetve 66 oldal. Az összefoglaló piaci jelentés a maga 97 oldalával is rengeteg érdekes adatot, információt tartalmaz, amelyekből itt a Sentinel blogon is válogatunk majd a közeljövőben.

cmr-cimlap
A Copernicus Market Report címlapja.

A tanulmányokhoz a korábbi felmérések anyagain túl több mint 140 emberrel készített interjúkat használtak fel. Ők a területen érintett európai intézményeket és a magánszektort képviselték, a mikrovállalkozásoktól kezdve egészen a nagy cégekig. Bár a kutatás 2015-ben kezdődött, csupán egy évvel azután, hogy a Copernicus program első műholdja, a radaros Sentinel-1A 2014 áprilisában pályára állt, meglepő módon máris kimutatható volt az éppen csak beinduló program jótékony hatása. A Copernicus adatpolitikájának megfelelően az adatok teljes mértékben, nyíltan és szabadon hozzáférhetők mindenki számára. Ennek köszönhetően a földmegfigyelés területén működő szolgáltatók árbevételének a 10%-a máris a Copernicus programból származó adatokhoz köthető. A becslések szerint a következő évek során ez a fajta árbevétel évente 31%-kal növekszik majd.

Az is világossá vált a felmérésekből, hogy a Copernicus program jelentős lökést adott az európai űrszektornak, azokon a befektetéseken keresztül, amelyekből a Sentinel műholdakat megépítették és a földi kiszolgáló rendszert kifejlesztették. Ebben a megfogalmazásban a múlt idő sem indokolt, hiszen a munka most is folytatódik. Az ingyenesen elérhető adatok révén számos új, piaci alapú alkalmazás született, mind a szolgáltatók, mind a végfelhasználók hasznára. A piaci jelentésben nyolc meghatározó alkalmazási terület – a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, a városmegfigyelés, a biztosítási szektor, az óceánmegfigyelés, az olaj- és gázkitermelés, a megújuló energiahordozók és a levegőminőség-ellenőrzés – részletes elemzése található meg.

cmr-info1

cmr-info2
Ízelítő a piaci jelentésben látható infografikákból. Fent: konkrét példák a Coprnicus már meglevő előnyeire. 70%-os költségcsökkenés a precíziós mezőgazdasági szolgáltatásban Ausztriában. Cégenként 60 ezer eurós megtakarítás az építőiparban a munka előrehaladását követő applikáció alkalmazásával. 60%-kal nagyobb pontosság a határokon átjutó, a levegőminőséget rontó légszennyezés elemzésében. 5% termelékenység-növekedés a tengeri halfarmoknál, a mérgező fitoplankton felszaporodásának megfigyelése révén. 50%-kal hatékonyabb előrejelzés a napenergia-erőművek számára. A Copernicushoz köthető 186 millió eurós eredmény a biztosítási piacon 2015-ben. Lent: néhány számadat a Copernicus alkalmazásairól. A földmegfigyelési szektorban dolgozó vállalatok 66%-a használ Copernicus adatokat, 27%-uk Copernicus szolgáltatásokat. A 2016. szeptemberi állapot szerint 8 millió adatcsomagot töltöttek le az adatbázisból, és 51 ezer regisztrált felhasználót szolgál ki a Sentinel Scientific Data Hub. (Forrás: Copernicus Market Report 2016)

Röviden a lényeg: a Copernicus program összesített haszna a 2008–2020 közötti időszakban 13,5 milliárd euró, ami lényegesen meghaladja az eddigi és várható befektetések értékét, mintegy 7,4 milliárd eurót.

Kapcsolódó linkek:

Kapcsolódó korábbi blogbejegyzésünk:

Változó tájkép

A Föld felszíne folyamatosan változik – hol lassabban, hol gyorsabban. A Sentinel-2A műhold Spanyolország egy vidékéről készült és gyors egymásutánban levetített képei a mezőgazdasági művelésből adódó évszakos változásokat illusztrálják.

A valódi színeket visszaadó képeket a Sentinel-2A több hullámsávban készített felvételeiből állították össze. A Copernicus program optikai és infravörös tartományban érzékeny Sentinel-2 műholdsorozatának tagjai 13 különböző színben végeznek méréseket és egyszerre 290 km széles felszíni sávokat képeznek le. Az animáció még ennél is kisebb területről készült, 2016. február és október között, összesen 9 alkalommal nyert képekből. A Sentinel-2A visszatérési ideje egy adott terület fölé 10 napos, de nem minden alkalommal olyan kegyes az időjárás, hogy a felhők nem takarják el részben vagy egészben a felszínt a műhold kamerája elől. Egyelőre a 2015 nyarán indított Sentinel-2A működik a Föld körüli pályán, de hamarosan, várhatóan 2017 tavaszán követi majd a 2B jelű társa. Ha az a műhold is sikeresen átesik a kalibrálásokon és teszteken, a visszatérési idő megfeleződik.

changing-landscape-1024x739
A 9 képből álló teljes animáció első képe, 2016. februárból. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016 / ESA)

A képen a Sevilla tartományban fekvő Los Palacios y Villafranca városa, a Brazo de Este nemzeti park részlete látható Spanyolországban. A Guadalquivir folyó medencéjének ezen a részén aktív mezőgazdálkodás folyik. Az itt termesztett növények listája változatos: rizs, görögdinnye, paprika, uborka, paradicsom és quinoa (ez utóbbi nálunk kevéssé ismert álgabona, másik neve rizsparéj; botanikailag nem a gabonafélék, hanem a libatopfélék közé tartozó növény). Ez a változatosság, az eltérő vetési, kelési, növekedési, érési, betakarítási idők okozzák, hogy akár néhány hetes időközönként ennyire megváltozik a táj a műholdképek tanúsága szerint. Az év különböző időpontjaiban készített Sentinel-2A képeken az állandóságot a folyó kanyargó szalagja, illetve az emberi építmények (utak, a település házai) képviselik.

A Sentinel-2 program természetesen nem csak azt célozza, hogy ilyen látványos képsorozatokat állítson elő. Mezőgazdasági szempontból a több hullámhosszon végzett méréseket fel tudják használni a termesztett növénytípusok felmérésére, termésbecslésre, a növényzet egészségének figyelésére, aszály, belvíz vagy egyes kártevők okozta pusztítás felmérésére.

Kapcsolódó cikkek:

Elérhető a Sentinel-3A minden adata

Októberben a szárazföldek és óceánok színét 21 tartományban mérő műszer adatai váltak nyilvánossá. November óta a 9 sávban érzékeny infravörös sugárzásmérő, december óta pedig a radaros magasságmérő adatai érhetők el mindenki számára, szolgálatszerűen.

A 2016 februárjában pályára állított Sentinel-3A a Copernicus program legösszetettebb műszerezettségű műholdja. Először az OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) nevű berendezésének tesztelése és kalibrálása fejeződött be. Ez 21 optikai és közeli infravörös sávban alkot képet a földfelszínről. Felbontása nem túl éles, 300 m-es, cserébe viszont igen széles, közel 1300 km-es sávban pásztázza a szárazföldeket és az óceánokat.

Másodikként a műhold SLSTR (Sea and Land Surface Temperature Radiometer) műszere állt napi szolgálatba. A kalibráció befejezése után a 9 spektrális sávban mérő, a tengerek és szárazföldek felszíni hőmérsékletét meghatározó berendezés adatai is szabadon hozzáférhetővé váltak. Az SLSTR méréseit elsősorban globális óceán-hőmérsékleti térképek előállítására használják, ami fontos bemenő adat az időjárás-előrejelző programok számára. A szárazföldek fölött például mezőgazdasági célra vagy a városi hőszigetek tanulmányozására alkalmazzák majd a Föld körüli pályáról, bő 800 km magasból végzett hőmérsékleti méréseket. A sugárzásmérő spektrális sávjait úgy tervezték, hogy alkalmas legyen nagy kiterjedésű tüzek detektálására, az oltás és kárelhárítás segítésére.

s3a-europe-temp
Európa egy része az SLSTR adatai alapján készült „nyers” térképen. Az ábrázolt mennyiség az ún. fényességi hőmérséklet, a felszínről a világűrbe kisugárzott teljesítményre jellemző. További feldolgozás után kapható ebből a felszínhőmérséklet térképe. Az ilyen magasabb feldolgozottságú térképek 2017 elejétől várhatók. De már ezen az ábrán is jól kivehetők a szárazföldek belsején, a partvidékeken, illetve a tengereken meglevő hőmérsékleti különbségek. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016 / ESA)

A Sentinel-3A harmadik fő műszere az apertúraszintézis elvén működő radaros magasságmérő (SRAL, Sentinel-3 Ku/C Radar Altimeter). Ezzel a tengerfelszín magasságát, a hullámzást és közvetve a hullámzást okozó szél sebességét, a tengeri és szárazföldi jégtakaró magasságát mérik. Az óceánok fölött gyűjtött adatoknak ugyancsak az időjárás-előrejelző munkában veszik hasznát. A klímaváltozás kutatása szempontjából a vízmagasság változásainak figyelése és a sarkvidéki jégtakaró monitorozása a legfontosabb.

s3a-antarctic-ice
Az ábrán az Antarktisz jégtakarója, a magasság a színskáláról olvasható le. Közvetlenül a pólus környékéről nem nyerhető adat, a Sentinel-3A pályahajlása (98,6°) miatt a műhold nem halad el pontosan a sarkok felett. A lefedettség viszonylag ritkának tűnhet, de itt csak néhány nap méréseiről van egyelőre szó. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016 / UCL–MSSL)

Az ESA CryoSat műholdja hasonló elven méri a jégmagasságot és a változásait. A Sentinel-3A esetében a nagyobb pontosság érdekében egy mikrohullámú sugárzásmérőt is elhelyeztek a fedélzeten. Ezzel a műhold alatti légkörben levő vízgőz mennyiségét lehet meghatározni, aminek ismeretében a radaros magasságméréseket korrigálni tudják.

A jégfelszín süllyedése vagy emelkedése a Déli-sarkvidéken vagy épp Grönlandon a műhold kb. 1,7 órás keringési periódusához viszonyítva lassú folyamat. A Sentinel-3A magasságmérője természetesen gyorsabb jelensége kimutatására is képes, mint például a tavak vagy folyók vízszintjének változása. (Alacsonyabb szélességeken, az Egyenlítőhöz közelebb a SRAL méréseinek ismétlődési ideje 27 nap. A másik két műszer, az SLSTR és OLCI egyszerre szélesebb sávot képes lefedni, így egy adott helyszínről 1, illetve 2 nap elteltével szolgálnak új információval.)

A Sentinel-3A műholdat az Európai Űrügynökség (ESA) építtette és állította pályára. Üzemeltetését az európai meteorológiai szervezet, az Eumetsat végzi. Ami az adatokat illeti, az ESA a szárazföldi, az Eumetsat a tengeri adatbázisért felel. A Copernicus program keretében minden típusú adat szabadon hozzáférhető a felhasználók számára.

Kapcsolódó linkek:

Műholdas földmegfigyelési adatok a tudomány szolgálatában

Az 1970-es évek, az első földmegfigyelő űreszközök pályára állítása óta rengeteg adat gyűlt össze. Ezekből már hosszabb folyamatok, változások is felismerhetők.

Számos űrügynökség és szervezet működtetett, illetve működtet ma is földmegfigyelő műholdakat. Ezek különféle megfigyelési módszereket használnak, más-más elektromágneses hullámhosszak tartományában érzékenyek, felszíni felbontásuk is eltérő lehet, így az általuk szolgáltatott információ is sokrétű – az egyik kiegészítheti a másikat. Vannak olyan műholdak is, amelyek korábbi űreszközök programját folytatják, biztosítva a hosszú időtávot lefedő, egységes mérési adatsorozatokat. A több évtizede gyűlő adatok pedig lehetővé teszik a kutatók számára, hogy hosszabb időn át lezajló folyamatokat tanulmányozzanak, nagyobb összefüggéseket tárjanak fel, és így végső soron egyre jobban megismerjék a Földön lezajló jelenségeket.

Példaként említhető az Antarktisz északnyugati részén található Wilkins-jégself esete. 2008 és 2009 között a kb. 750 km2 területű, a szárazföldről a tengerbe nyúló jégtömeg jelentős része feltöredezett, hatalmas táblák szakadtak le róla. Annak idején az Európai Űrügynökség (ESA) Envisat földmegfigyelő műholdja folyamatosan monitorozta a helyzet alakulását, a repedések változását, növekedését. Ugyancsak radaros mérésekkel bekapcsolódtak a megfigyelésekbe a német TerraSAR-X műholdak is. Az esemény akkor (rövid időre) az újságok, hírportálok címoldalaira került. A kutatók azonban tovább dolgoztak a témán. Éveken át folytatódtak a műholdas mérések, de az archívumok segítségével a múltba is vissza lehetett tekinteni, választ keresve arra, hogy miképpen alakult a Wilkins-jégself a feltöredezése előtti időszakban, mi vezetett a jelenség kialakulásához.

Egy nemrég publikált tanulmányban német kutatók az ESA ERS műholdjainak radaros adatait 1994-ig visszamenően elemezték. A későbbi időszakra az Envisat méréseit használták, bevonva a már említett TerraSAR-X, valamint a japán ALOS adatait is. Úgy találták, hogy a jég az 1990-es években még stabil volt. A 2008-as tömegvesztés nagyban befolyásolta a feljebb fekvő részeket, ahol növekedést tapasztaltak.

wilkins_ice_shelf_1994_2015
Az Antarktiszi-félsziget nyugati oldalán található Wilkins-jégself áttekintése 1994 és 2015 között. A felső ábrán (a) a jég 1994-es és 2008-as kiterjedése látható sárga, illetve zöld vonallal megjelölve. A háttérben a 2015-ös állapotot a Sentinel-1 radarképe mutatja. A Charcot- és Latady-sziget közötti jéghíd helyét is berajzolták a 2008-as feltöredezése előtti állapotnak megfelelően. A fekete szín a szárazföldi partvonalat jelzi. Alul, a (b) jelű kinagyított részlet 2011 és 2015 között az Envisat, Sentinel-1A és TanDEM-X radarmérések alapján készült. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2015 / DLR)

A jég viselkedésének monitorozása fontos információval szolgál a klímaváltozás modellezéséhez. Műholdas mérésekkel más hosszú távú változások – például a tengervízszint magasságában, az üvegházhatású gázok koncentrációjában, a szárazföldek növényborítottságában – is nyomon követhetők, ideális esetben összefüggő, jól kalibrált adatsorok segítségével.

Az ESA archívuma az 1980-as évekig visszamenőleg tartalmaz adatokat. Nem csak az űrügynökség saját műholdjairól származó adatok találhatók itt, hanem a nemzetközi partnerszervezetekkel való együttműködés keretében más műholdakról is. A világ tudományos közössége számára az adatbázishoz ingyenes a hozzáférés, ha egy színvonalas kutatási programjavaslat keretében kérelmezik azt. Napjainkban a Copernicus program Sentinel műholdjainak friss adatai ugyancsak szabadon elérhetők, mindenki számára. A radaros mérések tekintetében a most működő Sentinel-1 műholdak és tervezett utódaik garantálják a folyamatos globális lefedettséget, még hosszú éveken át.

Kapcsolódó linkek:

Elbúcsúztak a Sentinel-2B-től

Nem egy szomorú eseményről van szó, éppen ellenkezőleg! A Copernicus program következő műholdja heteken belül (január elején) indul a starthelyre.

A Sentinel-2 műholdsorozat második, B jelű tagjának felbocsátása 2017 tavaszán várható – az ESA honlapján megjelent friss beszámolóban szereplő információ szerint Francia Guyanából, egy Vega hordozórakéta segítségével. (A páros első tagja, a Sentinel-2A is Kourouból indult, egy Vega rakétával, 2015. június 23-án.)

Most a sajtó képviselői vethettek egy utolsó pillantást az optikai és infravörös tartományban érzékeny, 13 színben „látó” műholdra az ESA hollandiai technológiai központjában (ESTEC), ahol a június óta folyik a tesztelése. A gyártó konzorcium vezetője az Airbus Defence and Space vállalat volt, de maga az űreszköz igazán európai. A tájékoztatón elhangzott, hogy 15 országból több mint 60 beszállítóval dolgoztak együtt, sok kis- és középvállalatot is beleértve. (Azt már mi tesszük hozzá, hogy közöttük volt a miskolci Admatis Kft. is, akik számos fémalkatrészt terveztek és készítettek a Sentinel-2A és -2B műholdakhoz.)

sentinel-2b-estec
A Sentinel-2B az ESTEC-ben, november 14-én, a „becsomagolása” előtt. (Kép: ESA / Philippe Sebirot)

A Sentinel-2 feladata a földfelszín vizsgálata multispektrális távérzékelő módszerrel, közepes felbontással, nagy területre kiterjedően. A két műholdból álló konstelláció előnye, hogy egy adott felszíni terület fölött rövidebb időközönként repül el az űreszközök valamelyike. A két hold azonos alakú, alacsony (a felszín felett 786 km magasan húzódó) poláris napszinkron pályán kering majd. A Sentinel-2B a társához képest 180 fokkal lemaradva, vagyis éppen a Föld átellenes oldalán repül. A cél a felszín változásának nyomon követése, az erdő- és mezőgazdálkodás támogatása, a katasztrófa-elhárítás segítése, és még sok minden más. A szolgálatszerű és ingyenes adatszolgáltatás pedig megnyitja a jó minőségű műholdas megfigyelési adatokhoz való hozzáférés lehetőségét minden felhasználó számára. A Sentinel-2B belépésével a teljes Földet öt naponta méri fel a rendszer.

A Sentinel-2B az európai Copernicus program sorrendben ötödik műholdja lesz, amelyet pályára állítanak.

Kapcsolódó linkek:

A földrengés hatása, részletesebben

Hála a Sentinel-1 műholdaknak és a gyors adatfeldolgozásnak, néhány nap alatt teljes képet kaptak az olaszországi földrengést követő felszínmozgásokról.

A Richter-skála szerint 6,5-es erősségű rengés október 30-án volt Olaszország középső részén. Ahogy az elmúlt napokban már beszámoltunk róla, a Perugiától 65 km-re délkeletre fekvő régióban jelentős épületkárok keletkeztek, sok ember megsérült, illetve elveszítette otthonát.

Milyen átalakító hatással volt a természeti katasztrófa a környező felszínre? Ennek vizsgálatára módot ad az apertúraszintézis elvén működő radaros műholdak adatainak interferometrikus feldolgozása. Arról van szó, hogy összehasonlítják az adott területről a földrengést megelőzően és közvetlenül utána készített radarméréseket. Egy-egy ilyen méréspárból a felszínnek a műholdirányú elmozdulására lehet következtetni. Az európai Copernicus program poláris pályán keringő C-sávú radarműhold-párjának tagjai, a Sentinel-1A és -1B hat naponta követik egymást egy adott terület fölött, ugyanabból az irányból (északról délre, vagy délről északra) elrepülve. Az első eredmények – amiket mi is ismertettünk – az egyik repülési irányra vonatkoztak, és helyenként akár 70 cm-t elérő műholdirányú felszínmozgásra utaltak.

Azóta sikerült begyűjteni és feldolgozni a másik repülési irányból származó adatokat a rengés utánról is. Mivel a műholdak a radarjeleiket nem függőlegesen, hanem oldalirányban bocsátják ki a Föld felé, a geometriai elrendezés miatt a kétféle interferométeres feldolgozás eredménye alapján a szakemberek információt nyerhetnek a felszínmozgás függőleges, illetve kelet–nyugati irányú összetevőiről is. A 36 éve a legerősebb olaszországi földrengés esetében az alábbi térképek mutatják ezeket. A műholdradaros eredmények nagy előnye, hogy nem csak néhány mérési pontra, de egy kiterjedt felszíndarabra szolgáltatnak adatokat. A Sentinel esetében ehhez még a gyorsaság is járul. A két műholdat tartalmazó rendszer tervezésének köszönhetően mindkét irányban 6-6 naponta készülnek új mérések. Az adatok a mérések után órákon belül szabadon hozzáférhetők, így a szakembereknek azonnal lehetőségük van a feldolgozásra.

oct30-ew
A térképen a legnagyobb vízszintes felszín-deformáció Montegallo körzetében 40 cm keleti irányban (kék), Norcia térségében 30 cm nyugati irányban (piros színnel). (Kép: Copernicus Sentinel data 2016 / ESA / CNR-IREA)
oct30-vert
Castelluccio körül 60 cm-t süllyedt (piros), míg Norcia mellett 12 cm-t emelkedett (kék) a földfelszín a földrengés után. (Kép: Copernicus Sentinel data 2016 / ESA / CNR-IREA)

A Sentinel-1 mellett más radaros műholdak is szolgáltatnak adatokat, például az X-sávú olasz COSMO-SkyMed rendszer.

Az Appennini-félszigeten gyakoriak a földrengések, számos törésvonal húzódik itt. Az ok a földkéreg kőzetlemezeinek lassú, folyamatos mozgása. Eközben mechanikai feszültség halmozódik fel, ami időnként a törésvonalak mentén rengések formájában felszabadul, miközben a lemezdarabok hirtelen, nagy mértékben el is mozdulnak egymáshoz képest. Ebből adódik a műholdradar-interferometriás módszerrel jól kimutatható felszínváltozás.

A térség tektonikáját meghatározza az Afrikai-lemez közeledése és ütközése az Eurázsiai-lemezzel. Ezen belül az ütközőzónában levő kisebb darabok, mikrolemezek mozgása alapvető. A mostani eseményért is az Adria-mikrolemez a felelős, amely nem csak az Appennini-félsziget, de Közép-Európa és így Magyarország tektonikáját is meghatározza. Ez a Nyugati-Alpokban elhelyezkedő pólus körüli az óramutató járásával ellentétes elfordulást mutat. A mostani földrengés helyén, Olaszország közepén ez széthúzó jellegű deformációnak felel meg. A felső ábrán látható műholdradaros elmozdulástérképről is leolvasható, hogy a törésvonal keleti oldalán még keletebbre, a nyugat oldalon az ellenkező irányba történt jelentős elmozdulás. A jelentős süllyedés a két terület között következett be (alsó ábra).

Az Adria-mikrolemez mozgása egyébként a „másik oldalon” az Alpokkal és a Dinaridákkal való ütközésben nyilvánul meg. A Pannon-medencében ez jellemzően kelet–nyugati, északkelet–délnyugati irányú összenyomódást okoz a több évtizedes műholdas helymeghatározó (GPS) mérések szerint. Az Alpokon és Dinaridákon túl is még megmaradó mozgási energiát nyeli el a Pannon-medence, s ez az, ami Magyarország földrengés-tevékenységéért felelős. Ez ugyanakkor szerencsére jóval elmarad az olaszországitól, ahol a közeli jövőben is számítani kell akár hasonló magnitúdójú rengések előfordulására.

Kapcsolódó linkek:

Itália ismét megmozdult

Október 30-án a kora reggeli órákban újabb nagy földrengés rázta meg Olaszország középső részét – 1980 óta a legerősebb.

A rengés a Richter-skála szerint 6,5-es erősségű volt. Az első jelentések szerint halálos áldozatokat nem követelt, de számos súlyos sérültet igen, és a romok alatt is rekedhettek emberek. A rengés, amelynek epicentruma Perugia városától kb. 65 km-re délkeletre, Rómáról pedig kb. 120 km-re északkeletre volt, nem messze történt attól a helytől, ahol augusztus végén már megmozdult a föld. Az a rengés akkor közel 300 halálos áldozatot követelt. Az épületekben ezúttal is hatalmas kár keletkezett, Norcia városában és a környékbeli településeken számos régebbi épület – köztük templomok, műemlékek – teljesen összeomlott. A térségben már a megelőző napokban is észleltek erős előrengéseket. Összesen 30 ezer ember maradt fedél nélkül.

Az európai Copernicus program apertúraszintézises radarműholdjainak egyik alkalmazási területe, hogy felmérje az ilyen természeti katasztrófák következtében létrejött felszíni elmozdulást. Ehhez interferométeres módszert használnak, a rengés előtt és után ugyanazon terület fölött végzett radarmérések fázisinformációjából készítik el az elmozdulás részletes térképét. Az alábbi ábrát a Sentinel-1B műhold október 26-án, valamint a Sentinel-1A november 1-jén végzett mérései alapján készítették el. (A Sentinel-1 műholdpáros két tagja azonos műszerezettséggel repül alacsony poláris pályán, de egymással átellenben a Föld körül. Így 6 naponta tudnak megfigyeléseket végezni ugyanazon területről, ugyanabból a helyzetből.)

italy_30october
A Sentinel-1 interferogram tanúsága szerint mintegy 130 km2 területre kiterjedően, akár 70 cm-t is elérő nagyságú (műholdirányú) felszíni elmozdulások történtek a földrengés után. Pirossal a távolságcsökkenést (ami jórészt emelkedésnek felel meg), kékkel a növekedést jelölték. (Kép: Copernicus Sentinel data 2016 / ESA / CNR-IREA)

Rövidesen, ahogy a Sentinel-1 műholdak ismét, de más irányban is elhaladnak Olaszország felett, részletesebb képet is lehet majd kapni az elmozdulások természetéről. A Sentinel mérései és gyors, szolgálatszerű feldolgozásuk korábban elképzelhetetlen mértékben járul hozzá a kutatásokhoz. A szakemberek szerint további rengésekre is lehet számítani ebben a régióban. Ezeknek a pontos helyét és idejét azonban lehetetlen előre jelezni. A Norcia közelében most kipattant rengés helye az augusztusi 6,2-es erősségű, és az előző heti, 6,1-es magnitúdójú földmozgások helyszínei közé esik, és várható volt, hogy a kéregben felhalmozódott feszültség előbb-utóbb itt is felszabadul. A környéken, az Appenninek vonalában két egymáshoz közeli törésvonal (Laga és Vettore) is húzódik. Az előző rengések a felszín alatt 5-6 km-es mélységben pattantak ki, a mostaninak a fészke kicsit mélyebben, 9 km-re volt. Az elemzések szerint még nagyobb mélységből is számíthatnak földerengésekre a nem túl távoli jövőben, ami aggodalomra adhat okot.

Kapcsolódó cikkek: