Ami a 2017-et illeti, a feljegyzések szerint Kaliforniában ez a valaha volt legmostohább év, ami az erdő- és bozóttüzeket illeti.
Legutóbb december elején érkeztek hírek az újabb, szinte megállíthatatlanul terjedő tüzekről. Mos Los Angelestől északnyugatra, több helyen csaptak fel a lángok. Az alábbi optikai műholdképet az európai Sentinel-2 holdak egyike készítette, december 5-én. Három helyről szállnak fel a hatalmas füstfelhők. A tüzek olyan nagyok, hogy külön neveket kaptak. A legsúlyosabb és leggyorsabban terjedő volt a Thomas, amely lényegében teljesen körülvette Ojai kisvárosát és a Venturától északra fekvő területet. Ez a kép bal oldalán látható. A középső a Rye, Santa Clarita mellett, jobbra pedig a Creek, a Sylmar nevű település közelében.
A kiterjedt kaliforniai erdőtüzekből származó füst a Sentinel-2 műhold 2017. december 5-én készített, valódi színeket mutató képén. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Tűzoltók százai küzdenek a természeti katasztrófa megfékezéséért, a hatóságok több mint 200 ezer embert voltak kénytelenek kitelepíteni otthonaikból. Az amerikai elnök szükségállapotot hirdetett. Az anyagi kár már meghaladja a 9 milliárd dollárt.
A Sentinel-2 MSI (Multi-Spectral Imager) műszerének adataiból készített hamis színezésű képen az aktív tüzek narancssárga színűek, a már felperzselt területek barnának látszanak. A tűz által nem érintett növényzet zöld, a települések szürkék. (A fekete folt a füstfelhő által a földfelszínre vetett árnyék.) A Sentinel-2 a látható és közeli infravörös tartomány különböző színeiben érzékeny, ez teszi lehetővé az eltérő módon sugárzó felszíntípusok könnyű megkülönböztetését. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens / módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA)
Az apokaliptikus tűzvészt az erős szél táplálja, kialakulását a hosszú időn át tartó száraz időjárás segítette elő.
A Sentinel-1 radaros földmegfigyelő műholdakkal azt is „színesben láthatjuk”, ami a valóságban nem az – sőt akár nem is volna látható.
Az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-1 műholdjainak fedélzetén az apertúraszintézis elvét használó radarberendezések működnek. A radaros módszert nem zavarja a felszín feltérképezésében, hogy az adott területen rossz az időjárás vagy épp éjszaka van – mindkét körülmény gyakran előfordul a sarkvidékeken, gondoljunk csak a hónapokig tartó sötétségre.
A Thurston-sziget az antarktiszi kontinenshez tartozó harmadik legnagyobb sziget. Az itt bemutatott képen élénk színekben látszik, holott a terület a jég és hó birodalma. A (hamis) színek magyarázata, hogy a kép három különböző időpontban – 2017 márciusában, áprilisában és májusában – készített felvételekből állt össze. Méghozzá úgy, hogy minden egyes radaros amplitúdóképet – lényegében a területről a műhold irányába visszaszóródó radarjelek intenzitását ábrázoló térképet – más-más alapszínnel kódoltak. Ezután a vörös, zöld és kék képeket kombinálták.
Az antarktiszi Thurston-sziget képe három különböző időpontban készült, más-más színekkel ellátott Sentinel-1 radarfelvétel kombinációjával. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Az összegszett képen fehérrel és a szürke árnyalataival azok a felszíndarabok láthatók, amelyek az eltérő időpontok közt változatlanok maradtak. Ezek jelölik ki a jéggel borított sziget területét. A környező tengeri jég azonban mozgásban volt, így a jégtáblákat jelképező foltok a szigettől északra (a kép felső részén) a szivárvány különböző színeiben játszanak. Alul az Abbott-selfjég egy részlete halványkék színe alapján különböztethető meg. Az Antarktisz partjait körbeveszik a jégselfek, amelyek a szárazföldről a tengerre nyúló, a vízen úszó, de a szárazföldi jégtakaróhoz kapcsolódó vastag jégmezők. Fontos szerepet játszanak abban, hogy a kontinens gleccserei által a tenger irányába szállított jégfolyam lassabban haladjon. Az Antarktiszt borító jégmező ugyanis nem állandó, természeténél fogva folyamatos változásokon megy keresztül. Az elmúlt időszakban ugyanakkor tapasztaltak arra utaló jeleket, hogy ezek a változások felgyorsulnak. A selfjég sok helyen elvékonyodik, feldarabolódik. Ez összefüggésben van az éghajlat melegedésével. Végső soron a szárazföldi jég hamarabb eljut a tengerig, ahol végül elolvadva hozzájárul a vízszint emelkedéséhez.
A Thurston-sziget hamis színes Sentinel-1 radarképének bemutatása az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videóinak sorozatában.
Október 13-án indult a Copernicus program légszennyezettség-mérő műholdja. Most megmutatták első eredményeit. A Sentinel-5P fedélzeti berendezéseinek ellenőrzése, kalibrálása ugyan még távolról sem fejeződött be, a szolgálatszerű működésére tehát még hónapokat kell várni, az első adatok azonban bizakodással töltik el a szakembereket. Úgy tűnik, a műhold beváltja majd a hozzá fűzött reményeket, és a levegőminőség űrből történő monitorozása terén alapvető változások elindítója lesz.
Az európai Copernicus földmegfigyelő program legújabb űreszköze, a Sentinel-5P egyszerre számos szennyező anyag eloszlását méri a légkörben, minden eddiginél érzékenyebben és jobb felbontással. A 800 km fölötti magasságban húzódó poláris napszinkron pályájáról – széles, 2600 km-es lefedettségi sávjának köszönhetően – lényegében egész bolygónkat végigméri naponta egyszer.
A Sentinel-5P adataiból készült első térképek egyike Európa fölött a nitrogén-dioxid (NO2) koncentrációját mutatja. A november 22-én végzett mérések alapján jól látszik, hogy mely iparvidékeken a legjelentősebb a fosszilis tüzelőanyagok égetése. Ebből, és az autók kipufogóiból származik az emberi tevékenységre visszavezethető nitrogén-dioxid-kibocsátás jelentős része. A nagy szennyezettséget jelző sárga és vörös foltok Olaszországban a Pó völgyében, Spanyolország és Hollandia egyes helyein, illetve Németországban a Ruhr-vidéken fedezhetők fel.
A nitrogén-dioxid légköri koncentrációja Európa fölött, 2017. november 22-én, a Sentinel-5P mérései alapján. A műhold Tropomi műszere 2600 km széles sávban gyűjti az adatokat. A sárga, narancs és vörös árnyalatai egyre nagyobb légszennyezésre utalnak. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, feldolgozás: KNMI / ESA)
A műhold első mérési adatai alapján elkészítették a légköri szén-monoxidra vonatkozó világtérképet. Az alábbi animáción is jól látható, hogy ez a szennyezés Ázsia, Afrika és Dél-Amerika kiterjedt részein a legnagyobb. Például India egyes erőműveihez különösen erős emisszió kapcsolható.
(Forrás: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, feldolgozás: SRON / ESA)
A Sentinel-5P segítségével az Indonéziában, Bali szigetén a közelmúltban aktívvá vált Agung vulkánnal kapcsolatos méréseket is végeztek.
November 27-én így nézett ki az indonéziai Agung vulkán kén-dioxidból (SO2) álló felhője, a Sentinel-5P műhold Tropomi műszerének mérései alapján. A színskála a koncentrációt Dobson-egységekben (DU) ábrázolja. A műszer a légkörben előforduló egyes gázok mellett az aeroszolok mennyiségéről is szolgáltat adatokat. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, feldolgozás: DLR / ESA)
Egy kép Sentinel-5P 2017. november 8. és 29. között végzett mérései alapján készült animációból, amely a Csendes-óceán délnyugati részén, Vanuatun található Ambae vulkánból származó kén-dioxid-felhő mozgását szemlélteti. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, feldolgozás: DLR / ESA)
Ha a Copernicus program hatodiknak felbocsátott, a légszennyezés mérésére készített első műholdja megkezdi szolgálatszerű működését, adatait elsősorban a Copernicus Légkörfigyelő Szolgálata alkalmazza majd. Elősegíti majd egyrészt az előrejelzést, másrészt a kibocsátások visszaszorítását célzó intézkedéseket. A Copernicus nyílt adatpolitikája értelmében Sentinel-5P méréseihez is szabadon hozzáférhetnek világszerte. A holland fejlesztésű Tropomi műszer a nitrogén-dioxid, a szén-monoxid és a kén-dioxid mellett a metán, az ózon, a formaldehid és az aeroszolok koncentrációjáról is képes adatokkal szolgálni.
Nemrég egy Sentinel-2 műholdkép segítségével Bolíviába, a világ legnagyobb sómezejére látogattunk. Most Chile és az Atacama-sivatag van soron.
Az alábbi képen jobbra (keletre) látható Salar de Atacama szintén egy sómező, vagyis egy kiszáradt sós tómeder. A sekély, időszakosan megjelenő víz elpárolog, az benne oldott ásványi anyagok a talaj felszínén kicsapódnak. A környék, az Atacama-sivatag a Föld egyik legszárazabb vidéke. A kép nyugati oldalán a hegyek a Domeyko-hegység (Cordillera Domeyko), az Andok előhegysége vonulatához tartoznak. Dél-Amerika nyugati partjai közelében, Chile északi részén járunk.
Salar de Atacama (Chile), a Sentinel-2A műhold képén. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Az Atacama-sivatag a csendes-óceáni partvidék mentén terül el. Az óceán felől eső helyett legfeljebb köd érkezik ide. Az Atacama nagy tengerszint feletti magassága, a felhőborítottság hiánya és a gyér népsűrűségből adódóan a fényszennyezéstől mentes környezet ideális hellyé teszi a csillagászati megfigyelések számára. Nem véletlen, hogy a Föld legnagyobb csillagászati obszervatóriumai közül több is az Atacama-sivatag területén épült.
A sivatag egyes vidékeinek talaja és éghajlata a leginkább hasonlítható a Marséhoz, így a területet filmforgatásokra, sőt például az Európai Űrügynökség (ESA) fejlesztés alatt álló marsjárművének tesztelésére is használják.
A maga kb. 3000 km2-es összterületével a Salar de Atacama Chile legnagyobb sómezeje, a világon a harmadik. A Sentinel-2A műholddal 2017. április 29-én készített, valódi színeket mutató kép jobb alsó sarkában a négyszögletes mintázat a nagy lepárlómedencéket jelzi. Ez a Föld egyik legnagyobb lítiumlelőhelye. A sós vízből kivonják a lítium-bikarbonátot (LiHCO3). Az ebből kinyert lítium, a periódusos rendszer hármas rendszámú eleme az ipar számos területén értékes alapanyag. Alkalmazzák a gyógyszergyártásban, illetve akkumulátorok, ötvözetek készítéséhez. Az elmúlt években, az elektromos autók elterjedésével jelentősen megnövekedett a lítium iránti kereslet.
A Sentinel-2A műholdképét az ESA heti földmegfigyelési videósorozatának 248. adásában, november 17-én mutatták be.
Augusztus végén az amerikai parti őrség hajója úgy jutott keresztül az északnyugati átjárón, hogy a jéghelyzetről kizárólag műholdas távérzékeléssel szerzett információt kapott.
A 60 m hosszú, Maple nevű kutter Alaszkából indult július közepén, megkerülte az észak-amerikai kontinenst a sarkvidéken keresztül, és Maryland kikötőjébe érkezett meg. A Csendes- és az Atlanti-óceánt összekötő, az északi sarkvidéki tengereken át haladó legendás vízi útvonal az elmúlt években, a klíma folyamatos melegedése miatt nyaranta gyakran jégmentessé és így hajózhatóvá válik. Nem volt ez mindig így: az északnyugati átjáró regényes története tele van kalandos, áldozatokat is szedő expedíciókkal.
Az amerikai parti őrség Maple kuttere a kanadai parti őrség kötelékében működő Terry Fox jégtörő hajót követi a Franklin-szorosban, 2017. augusztus 11-én. (Kép: U.S. Coast Guard)
Természetesen nem a mostani volt az első eset, hogy egy hajónak sikerült átkelni az északnyugati átjárón, de most először támaszkodtak kizárólag műholdakkal gyűjtött adatokra a tengeri jéggel kapcsolatban. A hajósok számára az információt az IIP (International Ice Patrol, nemzetközi jégfigyelő szolgálat) biztosítja, amelyet még 1914-ben, nem sokkal a Titanic 1912-es elsüllyedése után alapítottak meg. A szolgálatot az Atlanti-óceánon zajló hajóforgalomban érintett 13 ország finanszírozza és az Egyesült Államok Parti Őrsége (U.S. Coast Guard) működteti.
A Maple útvonala augusztus 14–17. között, rajta a Sentinel-1 radarképek. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Polar TEP)
Az IIP által alkalmazott távérzékelési adatok többek között az európai Sentinel-1 radaros földmegfigyelő műholdpárostól származtak. Az információk alapján olyan nagy felbontású térképeket készítettek, amelyek ábrázolták a jéghegyekkel való ütközés veszélyének mértékét, segítve ezzel a hajó biztonságos navigációját, az északnyugati átjáróból kijutva a Baffin-öböl, a Davis-szoros és a Labrador-tenger térségében. A Sentinel-1 műholdak apertúraszintézis elvén működő radarberendezése felhős időben és éjszaka is képes a tenger felszínén úszó jég detektálására. A mérésekből ráadásul nem csak a jég jelenlétét, de annak vastagságát is meg lehet állapítani. A hajók számára a több éves jégnél kevésbé veszélyes a vékonyabb, csupán egy éves jégtakaró. A műholdas mérések segítenek a nagyobb jéghegyek követésében és a jéghelyzet előrejelzésében is.
A nemzetközi jégfigyelő szolgálat a Sentinel-1 adatok alapján, az ESA Polar TEP online eszközeivel detektálta a jéghegyeket, követte útvonalukat. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Polar TEP)
Az IPP munkatársai az Európai Űrügynökség (ESA) sarkvidékekkel foglalkozó tematikus platformja (Polar Thematic Exploitation Platform, Polar TEP) által közzétett szoftvert alkalmazzák a jéghegyek detektálásához, sűrűségük elemzéséhez és útvonaluk előrejelzéséhez. A Polar TEP az egyike annak a hét tematikus platformnak, amelyekkel az ESA a földmegfigyelési adatok felhasználói közösségét szolgálja, elsősorban az európai Copernicus programmal kapcsolatban.
Lezajlott az idei Copernicus Masters verseny, a díjakat november elején az észtországi Tallinnban megrendezett Európai Űrhét alkalmával adták át. A nagydíj nyertese egy a Sentinel földmegfigyelő műholdak szolgáltatásait kiegészítő, kis műholdakból (CubeSat) álló rendszer ötlete lett.
A Copernicus Masters versenyt immár hetedik alkalommal hirdették meg. Szolgáltatásokkal, a műholdas földmegfigyelési adatok használatára vonatkozó üzleti modellekkel, alkalmazási ötletekkel nevezhettek a pályázók, több kategóriában. Az európai Copernicus programban keletkező nagy mennyiségű adat és azok szabad hozzáférése szinte korlátlan teret enged az innovatív ötleteknek, alkalmazásoknak.
A 2017-es verseny abszolút győztese az FSSCat nevű elképzelés lett. Kidolgozói egy spanyolországi egyetem (Universitat Politècnica de Catalunya, Barcelona) és egy észtországi induló vállalkozás (Golbriak Space OÜ). Két, cipős doboz méretű kis CubeSatról van szó, amelyek adatokkal szolgálnának a földi jégtakaróról és a talaj nedvességtartalmáról. Ezzel kiegészítenék a nagyobb Sentinel műholdak adatait, elsősorban a Copernicus szárazföldi és tengeri szolgáltatásai számára kínálva plusz információt. A műholdakon mikrohullámú mérésekre alkalmas berendezés és multispektrális kamera kapna helyet.
Az FSSCat konstelláció két darab 6 egységes (6U) CubeSatból állna. (Egy egység egy 1 köbdeciméter térfogatú kockának felel meg.) (Fantáziakép: Universitat Politècnica de Catalunya)
Mint abszolút győztes, a csapat 10 ezer eurós díjjal térhet haza. Emellett részt vehetnek egy műholdindításon a francia guyanai Kourou űrközpontban. Emellett az FSSCat megnyerte a kisműholdas ötletpályázatot is, amely 1 millió euró értékben hozzásegíti őket az űreszközök megépítéséhez az elkövetkező 1 éven belül, ingyenes startlehetőséget kínál, és még további 10 ezer eurós pénzjutalommal is jár.
A fődíj nyerteseinek képviselői és Josef Aschbacher, az ESA földmegfigyelési programjának igazgatója (jobbra) a tallinni díjátadón, november 7-én. (Kép: AZO)
A 2017-es Copernicus Masters versenyen másik 13 ötletre összesen 600 ezer eurós díjazást kaptak a legjobbak, készpénz, tanácsadás, adatok vagy más szolgáltatások formájában. A győztesek egyúttal lehetőséget kapnak arra, hogy ötletük piaci bevezetéséhez az Európai Űrügynökség (ESA) üzleti inkubátorainak 16 helyszínre kiterjedő hálózatában kapjanak segítséget.
Az európai Copernicus földmegfigyelési program optikai és infravörös hullámhosszakon érzékeny Sentinel-2B műholdja segítségével a távoli Fidzsi-szigeteki Köztársaságba látogatunk. A teljes felbontásban 10 m-es felszíni részletek megkülönböztetésére alkalmas képen a szigetcsoport legnagyobb tagja, Viti Levu látható. A sziget lakossága közel 600 ezer fős.
A Csendes-óceán déli részén fekvő Fidzsi-szigetek legnagyobb tagja, Viti Levu a Sentinel-2B műhold 2017. szeptember 28-án készült felvételén. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A tengerpartot korallzátonyok szegélyezik. Magát a szigetet vulkáni tevékenység hozta létre, mai formájának kialakításában földrengések is szerepet játszottak. A sziget belseje erdős hegyvidék. A kép jobb oldalán található a legmagasabb csúcs, a Mount Tomanivi (1320 m). A műholdkép színeiből is jól kivehető, hogy a hegyektől keletre a zöld növényzet dominál. Itt hullik a legtöbb csapadék, a magas hegyek hatása miatt azonban a nyugati oldalra ebből kevés jut, ezért itt kopárabb a felszín.
A sziget nevezetessége egy a csápjai és lábai nélkül mérve is akár másfél deciméteresre megnövő, a világon csak itt megtalálható bogárfaj (Xixuthrus heros). Az Új-Zélandtól mintegy 2000 km-re fekvő Fidzsi-szigetek egyébként két nagy és több mint 300 kisebb szigetből áll. Számos, a tengerszint fölé kis magasságba emelkedő sziget van kitéve az óceáni vízszint emelkedése okozta veszélynek. Nem véletlen, hogy a most a németországi Bonnban zajló ENSZ klímakonferencia (Conference of the Parties, COP23) elnöki tisztét is a Fidzsi-szigeteki Köztársaság látja el. Műholdas megfigyelésekkel közvetlenül mérhető a tengerszint változása, de az éghajlat alakulásával kapcsolatos, azt meghatározó számos más paraméter is, a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok koncentrációjától kezdve a sarkvidéki jégsapkák olvadásáig sok minden. A műholdas távérzékelési módszer egyik nagy előnye az egységes, globális lefedettség.
A Viti Levu szigetét ábrázoló műholdkép bemutatása az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelő videósorozatában.
Októberben a tagok munkájának értékelésével lezárult az Európai Bizottság által létrehívott Copernicus Academy hálózatának első éve. A hálózatot 2016 végén azért alapították, hogy az európai országokban elősegítsék a földmegfigyelési program népszerűsítését, eredményeinek terjesztését, hétköznapi hasznosítási lehetőségeinek megismertetését. Az alapító tagok – köztük Magyarországról egyedüliként a Geo-Sentinel Kft. – vállalták, hogy a Copernicus program helyi „nagykövetei” lesznek. Ennek keretében rendszeresen számos írást, publikációt jelentettünk meg – akár itt a Sentinel blogon, az Űrvilág asztronautikai hírportálon vagy nyomtatott folyóiratokban. Megszólaltunk rádió- és tévéműsorokban, és segítettünk az Európai Bizottság nemzeti nyelven készülő információs anyagainak szakmai ellenőrzésében.
Az Európai Bizottság belső piaccal, iparral, a vállalkozói léttel és a kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatos uniós szakpolitikáért felelős igazgatósága (DG GROW) megelégedéssel nyugtázta a Copernicus Academy első éves működését, és a beszámolónk értékelése nyomán a hálózatban a mi tagságunkat is újabb egy évre, 2018 októberéig meghosszabbította. A Copernicus Academy hálózata nyitott, örömmel várják az új belépőket is. A jelentkezés beküldésének határideje 2017. december 1. (péntek). További információ és űrlapok a Copernicus Academy és Copernicus Relays hálózatok leendő új tagjaihoz szóló felhívásban találhatók.
Hatodik alkalommal rendezték meg 2017-ben az Európai Űrügynökség (ESA) olaszországi Frascati melletti létesítményében (European Space Research Institute, ESRIN) az App Camp versenyt. Az okostelefonos alkalmazások fejlesztését támogató verseny célja a műholdas adatok minél több újszerű, széles közönség számára is érdekes felhasználási területének kiaknázása. Ahogy az európai Copernicus program keretében egyre több, különféle érzékelőkkel felszerelt Sentinel műhold kezdi meg szolgáltatásait, úgy válik a hasznos alkalmazások kifejlesztése egyre jobb üzleti lehetőséggé, s egyben kihívássá.
Az ESA földmegfigyelési tevékenységének központjaként ismert ESRIN-ben szeptember közepén egy héten át dolgoztak együtt hat projekt résztvevői, hogy a terméküket végül bemutassák a zsűrinek. A záró eseményen röviden felszólalt Johann-Dietrich Wörner, az ESA főigazgatója is, aki kiemelte az űrtevékenység társadalmi hasznosításának fontosságát.
A Bristoli Egyetem csapata a győztes AiR alkalmazással elnyerte a 2500 eurós fődíjat. (Kép: ESA)
Tizennégy országból összesen 24 fejlesztő vett részt az App Camp munkájában. A verseny első díjasa az AiR nevű alkalmazás lett. Ez a légi utasok kedvében járva, interaktív módon szemlélteti, hogy éppen merre járnak. Sentinel műholdképek alapján információval szolgál a repülő útvonalán fekvő nevezetes helyekről, városokról, látnivalókról. Az sem baj, ha felhős az ég, és ki sem kell nézni a gép ablakán, így is mindent megtudhatnak az alattuk levő vidékről.
A további alkalmazások közül a Puddle a levegő aeroszol-koncentrációjának műholdas és földi mérési adatait használja és a heves viharokat jelzi előre egy felhasználóbarát térképen. A RideGreen hegyi kerékpárosoknak készült, a Sentienl-2 adatokból származtatott növényborítottsági információt és a Sentinel-5P levegőszennyezettség-méréseit, valamint helyi meteorológiai adatokat alkalmaz az útvonalak jellemzésére. A Track Champ is a testmozgást végzőket segíti, a legmegfelelőbb városi helyszín és időpont kiválasztásával. A CARDpernicus egy oktató kártyajáték, amely a kezdőket játékos formában vezeti be a földmegfigyelés rejtelmeibe. Végül a Spottitt nevű alkalmazás lehetőséget ad egyes vállalkozások projektjeinek, kijelölt területeknek a figyelésére, és figyelmezteti a felhasználót, ha az erdőirtás mértéke a távoli helyszínen elérne egy beállított küszöbértéket.
Nem erre tervezték, de a Copernicus program radaros műholdjai alkalmasak a hurrikánok által felkorbácsolt tenger hullámzásának a megfigyelésére is.
Az Atlanti-óceán medencéjében az idei hurrikánszezon különösen aktívnak bizonyult. A híradások tele voltak az erőteljes trópusi viharok által okozott károkról szóló beszámolókkal. A szél sebessége alapján egymás után nem kevesebb mint 10 trópusi vihar érte el a hurrikán minősítést, amire nem volt példa az elmúlt évszázadban sem.
A hurrikánok felhőzetének tetejét távérzékelő műholdakkal megfigyelni nem újdonság. Valójában a műholdas mérések nagy segítséget nyújtanak a hurrikánok fejlődésének, haladási irányának követésében és előrejelzésében. A radaros mérési módszerrel azonban keresztül lehet „látni” a magasra tornyosuló, vastag felhőzeten, egészen a hurrikán alatt húzódó tenger felszínéig. (A radar felhőzeten áthatoló képessége hasznos akkor is, ha a hurrikán elvonulása utáni áradások kiterjedését kell vizsgálni, amire az augusztus végi Harvey esetében láthattunk példát.)
Mivel a hurrikánokkal kapcsolatos pontos előrejelzések az emberéletek és az anyagi javak védelmében igen fontosak, a Német Űrügynökség (Deutsches Zentrum für Luft- und Raumfahrt, DLR) kutatói megvizsgálták, hogyan lehetne az európai Sentinel-1 radaros műholdak méréseit is bevonni a feladat megoldásába. A Sentinel-1 műholdpáros adatainak eredeti alkalmazási területei a tengeri jég és az olajszennyeződések monitorozásától az árvizek elöntési területeinek meghatározásán keresztül egészen a felszín-deformációk interferometrikus vizsgálatáig terjednek.
A Sentinel-1 méréseket alapul vevő módszert először az Irma hurrikán esetében használták, amely szeptember elején (9-én és 10-én) Kubát és Floridát érintve jutott szárazföld fölé. A tengeri hullámok magassága elérte a 10 m-t, az értékeket a színskála mutatja. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / DLR)
Mint az eredmények bizonyítják, a Sentinel-1 adatokból információt lehet kapni a tengerfelszínen a szél sebességéről és a hullámok magasságáról. Ezt fel lehet használni egy hurrikán pusztító erejének megbecsléséhez, az útvonala és a szárazföldet érése helyének és idejének előrejelzéséhez, a tengeri hajók személyzetének figyelmeztetéséhez.
A Sentinel-1 több különböző mérési módban üzemel, az óceán hullámzásának megfigyeléshez a 250 km széles sávokat letapogató, 5 m × 20 m-es felszíni felbontású üzemmód a legkedvezőbb. A műholdas mérésekből származtatott adatok különösen fontosak ebben az extrém időjárási helyzetben, mivel a helyszíni (például bójás) mérések ilyenkor nem használhatók, a műholddal elérhető lefedettségi terület pedig eléggé kiterjedt. Az új alkalmazás egyúttal példa arra, hogy ha létrehoznak egy jól működő, szolgálatszerűen, jó minőségű adatokat produkáló műholdrendszert, amelynek a mérései ráadásul gyorsan és szabadon hozzáférhetők – ez mind ráillik a Sentinel-1-re –, akkor előbb-utóbb az eredetileg tervezettnél többféle hasznosítási terület is felbukkan.
