A Sentinel-1C legelső radarképei

Kevesebb mint egy héttel a december 5-ei felbocsátása után az Európai Űrügynökség (ESA) már közzé is tette az európai Copernicus földmegfigyelési program legújabb műholdja, az apertúraszintézis elvén működő C-sávú radarberendezéssel (synthetic aperture radar, SAR) felszerelt Sentinel-1C által elkészített első képeket a Föld felszínéről. Pályára kerülése után a Sentinel-1C egy sor összetett feladatot teljesített, beleértve a 12 m hosszú radarantennájának és a napelemtábláinak a kinyitását. Az új űreszköz az első felvételeivel bizonyította életképességét, fedélzeti rendszereinek működőképességét, reményt adva arra, hogy beüzemelése és műszereinek gondos kalibrálása után hasznosan egészíti majd ki a 2014 óta napjainkig is működő, hasonló felszereltségű Sentinel-1A munkáját.

A radaros technológia lehetővé teszi, hogy a műholdak éjjel-nappal, bármilyen időjárási körülmények között nagy felbontású képeket készítsenek. A műholdas radarfelvételek alkalmazási területei között megtalálható a környezetvédelem, a mezőgazdaság, a katasztrófák elhárítása, az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatás. A felszíntől visszavert radarimpulzusok fázisinformációi alapján, interferometrikus módszerrel pedig nagy pontossággal mérhetők fel a földfelszín deformációi, legyenek azok természetes vagy az emberi tevékenység által kiváltott hatások következményei.

A Sentinel-1 műholdpáros 2016-ban indított második, B jelű tagja 2021 végén váratlanul felmondta a szolgálatot. Így most a harmadikon a világ szeme: a Copernicus radaros adatainak számtalan felhasználója türelmetlenül várja, hogy a rendszer frissítésére szánt Sentinel-1C adatai mielőbb szolgálatszerűen rendelkezésükre álljanak. Ízelítőül addig is itt van három felvétel a Francia Guyana-i Kourou-ból egy Vega-C rakétával indított műhold első „terméséből”.

Az első kép, amely mindössze 56 órával és 23 perccel a felbocsátás után készült, Svalbardot, a Jeges-tenger norvég fennhatóság alatt álló távoli szigetcsoportját mutatja. Egyúttal azt kis illusztrálja, hogy mennyire hasznosak a műholdradaros adatok a sarkvidéki jégtakaró és a környezeti változások felmérésére. Ezek elszigetelt, nehezen megközelíthető régiók, így a műholdakkal gyűjtött információ különösen értékes például az éghajlatváltozásnak a sarki ökoszisztémákra gyakorolt ​​hatásainak vizsgálatához vagy a biztonságos tengeri hajózás lehetővé tételéhez a sarkvidéki vizeken.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Sentinel-1C második bemutatkozó képe Hollandia egy részét mutatja, rajta Amszterdammal és a kiterjedt mezőgazdasági területeiről és fejlett vízgazdálkodási rendszereiről híres Flevoland régióval. A különféle polarizációjú radarfelvételekből összeállított hamisszínes kép arra szolgál példával, hogyan használhatók a Sentinel-1 adatok a talaj nedvességtartalmának figyeléséhez és a növényzet egészségi állapotának felméréséhez. A Hollandiáról készült Sentinel-1C képnek „radartörténelmi” vonatkozása is van. Az ESA legelső ilyen elven működő földmegfigyelő műholdja, az 1991-ben felbocsátott ERS-1 (European Remote Sensing-1) legelső képén szintén Flevoland az IJsselmeer volt látható.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A harmadik kép segítségével kicsit még délebbre, a belgiumi Brüsszel környékére látogatunk. Az ugyancsak hamisszínes kompozit arra emlékeztet, hogy a Sentinel-1 radaros adatok jól alkalmazhatók városi környezetben is. Ami pedig a felszínmozgás-vizsgálatokat illeti, az épített környezetből a műholdra visszaverődő intenzív radarjelek kitűnő lehetőséget nyújtanak a részletes, nagy pontosságú interferométeres mérésekre. Brüsszel volt egyébként 2014 áprilisában az első Sentinel-1 műhold legelső felvételének a tárgya is.

A sűrűn beépített városi környezetet élénk fehér és sárga tónusok jelzik, éles kontrasztban a környező növényzettel. A vizek és más, a műhold irányában gyengén tükröző felületek, mint például a repülőtéri futópályák itt sötétebb árnyalatokban jelennek meg. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Copernicus programot az Európai Bizottság felügyeli, koordinálva a környezetvédelmet és a mindennapi élet javítását célzó különféle szolgáltatásokat. A szolgáltatásokat támogató, azokat adatokkal folyamatosan és egyenletes minőségben ellátó Sentinel műholdcsalád elkészítéséről, felbocsátásáról és részben működtetéséért az ESA gondoskodik. A Copernicus nyílt adatpolitikájának köszönhetően összes Sentinel-1 adat a világon bárki számára szabadon hozzáférhető.

Kapcsolódó linkek:

Mezőgazdasági táblák Romániában, radarszemmel

Mezőgazdasági művelés alatt álló területek színes foltjai dominálják az alábbi műholdkép-kombinációt, amelynek hamis színezése három eltérő őszi időpontban készült Sentinel-1 radaros amplitúdókép felhasználásával készült. Románia délkeleti részén járunk, a Duna mentén, Brăila városának környékén, amely a hasonló nevű megye fővárosa és Románia második legnagyobb kikötője. (Brăila már szerepelt egy tavaly nyári blogbejegyzésünkben, amelyet a Duna felett átívelő új függőhíd átadása apropóján írtunk – ugyancsak Sentinel-1 radarképekkel illusztrálva. Szóban forgó híd az itt bemutatott, sokkal nagyobb területet ábrázoló képen is felfedezhető.)

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A leggyakrabban optikai műholdképekkel találkozhatunk, amelyeket a látható és a közeli infravörös tartományban érzékeny műholdfedélzeti kamerákkal rögzítenek. Ilyenek repülnek például az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 és Sentinel-3 műholdpárosain. A műholdas földmegfigyelés egyik vezető alkalmazási területe a mezőgazdasági táblák figyelése, a növényzet egészségi állapotának felmérése, a termés becslése. Azonban az apertúraszintézis elvén működő radaros földmegfigyelő műholdak, mint a Sentinel-1, szintén bevethetők mezőgazdasági alkalmazásra. A radarműholdak „fekete-fehér” amplitúdóképei a felszínről a műhold irányába visszavert radarjelek intenzitásának térbeli eloszlását mutatják. Mint ilyenek, értékes adatokkal szolgálhatnak a termesztett növények fajtájának meghatározásához, a növekedésük, egészségi állapotuk felméréséhez. A Sentinel-1 adatok fontos szerepet játszanak a felszínborítás vizsgálatában, a változok nyomon követésében, nem utolsósorban az intenzív mezőgazdasági műveléssel jellemezhető régiókba, mint amilyen a fenti képen is látható. A radaros módszer előnye, hogy a megfigyelést nem zavarják a felhők és a napszakok sem: akár borult időben, akár éjjel is felmérhető a felszín.

A kép három, különböző időpontokban készült radarfelvételt kombinációja, amely látványosan szemlélteti a felszínborítás változásait. Minden egyes képhez hozzárendeltek egy alapszínt: a 2024. október 28-aihoz a kéket, a november 9-eihez a zöldet, a november 21-eihez pedig a vöröset. A képeket egymással átfedve egyetlen kompozitot kapunk, amelyen a színek kiemelik a különböző terménytípusokat és növekedési szakaszokat.

Az ilyen kombinált radarképeken az olyan sűrűn beépített területek, mint a városok, szürke vagy fehér színnel tűnnek fel, hiszen egyrészt erős radarvisszhangot produkálnak, másrészt az nemigen változik egy-két hét vagy hónap leforgása alatt. A vízfelszínek ugyanakkor feketék, onnan nem a műhold irányába verődnek vissza a lebocsátott jelek.

A kép jobb oldalán fekete, kanyargós vonalként jelenik a Duna, az Európai Unió területén található leghosszabb folyó. Felül a folyó mellett fehér színben látható Brăila városa. A Duna itt északi irányban haladva kisebb ágakra szakad, amelyek két fő szigetet alkotnak. A nagyobbikat főleg mezőgazdasági területek borítják, ami jól látható a táblák szabályos alakzataiból. A kisebbik sziget világos türkiz árnyalatban tűnik fel, nemzetközi jelentőségű vizes élőhelye természetvédelmi terület.

Kapcsolódó linkek:

Óriáspontyok tava

2025 elején új horgásztó nyílik a Győr-Moson-Sopron vármegyében található Szárföldön – olvashattuk nemrég a hírekben. Az angolos Crystal Carp Lake név sok mindent elmond a helyszínről: utal a kristálytiszta vízre, a pontyokra és persze magára a tóra. A bányató területe 36 hektár. A területen még az 1970-es évek elején kezdték a sóderbányászatot. A nagyobb kavicsot nem szállították el, ami változatossá teszi a mederfeneket. Rengeteg kagyló telepedett meg a vízben, ezek hizlalják a pontyokat extrém méretűre. Állítólag 15 kg alatti ponty nem nagyon található itt.

Az alábbi két hamisszínes – a növényzetet pirossal, a vizeket a kék árnyalataival kiemelő – Sentinel-2 műholdkép idén ősszel, valamint közel nyolc évvel ezelőtt, 2016 vége felé készült. A csúszka elmozdítása segít az összehasonlításukban. Látványos változások figyelhetők meg a szóban forgó tó (középtájt) közvetlen és tágabb környezetében is. Mindenekelőtt megépült am M86-os autóút (a kép alsó részén), amelynek a Csorna és Kapuvár közötti szakaszát láthatjuk. A kiöblösödő rész balra lent a babóti pihenőhely. A nagyszabású útépítéstől nyilván nem függetlenül megnőtt a környékbeli bányatavak területe, az építkezést ugyanis innen láthatták el alapanyaggal. Kapuvár szélén (nyugatra, a kép bal oldalán) pedig üzemcsarnokok nőttek ki a földből.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016, 2024 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A terület tágabb környezetéről egyébként 2020-ban már bemutattunk egy Sentinel-2 műholdkép-kombinációt, a Kisalföld mezőgazdasági tábláinak szemléltetésére. A figyelmes szemlélők azon a képen is megkereshetik mostani bejegyzésünk tárgyát, a horgásztóvá váló szárföldi bányatavat.

Kapcsolódó linkek:

EU Space Days 2024

November 20-án és 21-én Budapest volt Európa „űrfővárosa”, hiszen az Európai Unió (EU) Tanácsának soros elnökségét ebben a félévben betöltő Magyarország látta vendégül az EU űrprogramjaival kapcsolatban immár hagyományosan ősszel megrendezett EU Space Days konferenciát. Ez az európai űrpolitika és az uniós űrprogramok legjelentősebb eseménye. Helyszínéül idén a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Q épületének Simonyi Károly-előadótermét választották.


A november 20-án délután 2 órakor kezdődött konferencia hallgatóságában politikai döntéshozók, űripari szereplők, vállalkozók, űrkutatók és más érdeklődők foglaltak helyet, hogy megosszák egymással tudásukat és tapasztalataikat arról, hogy a vállalkozások, a kormányok és a társadalom hogyan profitál az EU űrprogramjából, a hely- és időmeghatározást segítő Galileóból és EGNOS-ból, a földmegfigyelést célzó Copernicusból, valamint az újabbakból, mint a távközlési célú a GOVSATCOM és IRIS2. Bevezetésképp vendéglátóként köszöntőt mondott Charaf Hassan, a BME rektora és Szolnoki Szabolcs, a Nemzetgazdasági Minisztérium technológiáért felelős helyettes államtitkára. Az Európai Bizottság részéről Guillaume de la Brosse, a Védelmi és Űripari Főigazgatóság (Directorate-General for Defence Industry and Space, DG DEFIS) űrpolitikáért felelős vezetője osztotta meg gondolatait a megjelentekkel. Kiemelte, hogy a most megalakuló Bizottságban lesz először példa arra, hogy külön biztos felügyelje a védelmi és űrterületeket, a litván Andrius Kubilius személyében. Végül Rodrigo da Costa, az EU Űrprogram-ügynökségének (EU Agency for the Space Programme, EUSPA) ügyvezető igazgatója tartott rövid bevezető előadást.

Ezt követően a két nap plenáris szakmai programja lényegében panelbeszélgetésekből állt, amelyek során egy-egy moderátor vezetésével az adott terület három-négy, különböző európai országokból érkezett szakértője fejtette ki gondolatait. Szó esett arról, hogy az EU űrprogramja hogyan szolgálja az Unió és a tagállamok stratégiai érdekeit. Egyre nagyobb hangsúly helyeződik a világűr kettős, polgári és katonai hasznosítására, különösen az Ukrajnában zajló háború fényében, így nem véletlen, hogy a védelmi aspektusok külön panelbeszélgetés témái lettek, katonai és űripari szakértők bevonásával. A konferencia első napja az űripari vállalkozások fejlődősének és támogatásának kérdéseivel foglalkozott. Ez az EU űrprogramjának egyik kiemelt célja, de iparági szereplők kifejtették, hogy a szektor tőkeellátottsága messze alulmarad az Egyesült Államokban és most már Kínában működő versenytársakéitól. A konferencia folyamán többször visszatérő téma volt, hogy bár fontos, de nem elegendő az induló innovatív vállalkozások támogatása, a talpon maradásokhoz és fejlődésükhöz nagyszabású közösségi és tagállami (kormányzati) megrendelésekre volna szükség.

A második napon, november 21-én két panelbeszélgetéssel folytatódott az esemény. Először az innováció és az EU Horizon programjának szerepe került terítékre, majd az űrszektor karrierlehetőségeiről és a képzett szakemberek utánpótlásának nehézségeiről, az oktatás és képzés fontos szerepéről esett szó.

Az EU Space Days konferenciával egyidőben nyílt meg a BME Q épületében, és egészen december 13-áig ingyenesen látogatható a Copernicus #EarthArt kiállítás. Ennek keretében nagy méretű, szinte művészeti értékkel bíró műholdas képeket tekinthetnek meg az érdeklődők, nem utolsósorban magyarországi fókusszal. Budapest mellett például Debrecen és Szeged környéke is látható látványos hamisszínes Sentinel-2 műholdképeken.

Kapcsolódó linkek:

Ross-sziget

A déli féltekén uralkodó nyár idején, idén február 3-án készült az alábbi Sentinel-2 műholdképe, amely az antarktiszi Ross-szigetet és környezetét ábrázolja. A vulkanikus eredetű szigettől 1350 km-re fekszik a földrajzi Déli-sark. A mintegy 2460 km2 területű, szinte teljes egészében jéggel és hóval borított sziget – amely a műholdképen szinte összeolvad a partjai mentén található, de a szigettel ellentétben sík felületű, fehér tengeri jégpáncéllal, a Ross-selfjég egy részével – a nevét felfedezőjéről, James Clark Ross-ról kapta. A brit utazó expedíciójával 1841-ben járt itt, a mágneses déli pólus kutatása céljából.

A Ross-sziget a világ legdélibb, hajóval elérhető szigete. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A szigetet négy vulkán alkotja: Mount Bird, Mount Terra Nova, Mount Terror és Mount Erebus. Közülük kettő jól látható a képen: a Terror a bal oldalon, valamint a legnagyobb, az Erebus a jobb oldalon. Nevüket Ross expedíciójának két hajójáról kapták. A kevés híján 4000 m magas Erebus a Föld legdélebben fekvő aktív vulkánja, és egyike azon keveseknek, amelyen aktív lávató található (a két kráter közül a nagyobbik belsejében).

A Ross-sziget a Déli-sarkvidék egyik legfontosabb tudományos kutatási központja. Az amerikai McMurdo kutatóállomás és az új-zélandi Scott Base is a hosszú és keskeny Hut Point-félsziget legvégén található (a kép felső részén). Viszonylag könnyű megközelíthetősége miatt a sziget számos sarkvidéki expedíció bázisa volt szolgált. Robert Scott és Ernest Shackleton expedícióinak kunyhóit ma is megtalálhatók a Ross-szigeten.

Kapcsolódó linkek:

Az ősz színei Európában

Az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési oldalán három európai hegyvidéki tájról készült Sentinel-2 műholdkép segítségével mutatták be az őszi erdők jellegzetes színárnyalatait.

A lombhullató erdők faleveleinek őszi elszíneződése a legszebb természeti látványosságok közé tartozik. Ahogy rövidülnek a nappalok és csökken a hőmérséklet, a lombhullató fák abbahagyják a klorofilltermelést, így – mielőtt lehullanának – a leveleik sárgává, narancssárgává és pirossá válnak. Ezek az ősz színei. Az alábbi, 2024 októberében a Copernicus program Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdjaival készített, a valóságos színeket visszaadó képek a bükkerdők színeket örökítik meg. (A képek aláírásában szereplő linkekre kattintva letölthetők a teljes, 10 m-es legjobb felszíni felbontású változatok.)

A képeken, mint őszi pillanatfelvételeken látható színárnyalatok az adott területen jellemzően előforduló fafajtól, az időjárástól, a tengerszint feletti magasságtól és a hegyoldalak tájolásától függenek. Ezeken a területeken a leggyakoribb fa az európai bükk vagy közönséges bükk (Fagus sylvatica), amely a bükkfafélék (Fagaceae) családjába tartozik.

Az európai bükk ellőfordulási térképe a kontinensen. A fafaj élőhelye Skandináviától Dél-Olaszországig, Spanyolországtól Törökország északnyugati részéig terjed, jellemzően hegyvidéki területeken. Minél világosabb az árnyalat a barnából sárgába átmenő színskálán, annál jellemzőbb a bükk az adott területen. Az alábbi három Sentinel-2 műholdkép Olaszország, Románia, illetve Görögország és Észak-Macedónia területéről a térképen fehér téglalapokkal megjelölt helyszínekről készült idén októberben. (Kép: ESA / adatok: Tree Atlas – JRC, D. de Rigo et al. 2016)
A Toszkán-emilián Appenninek egy részlete Olaszország északi részén, október 29-én. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A Kárpátok déli vonulatának egy részlete Romániában. A műhold látómezejébe több nemzeti park területe is beleesik. Az október 26-án készült kép felső részén egy nagyváros, Brassó részlete is látható. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Észak-Macedónia és Görögország nyugati határvidéke. Balra a Preszpa-tó részlete látható, amelynek területén három ország (a fentieken kívül még Albánia) osztozik. Nagyobb magasságokban a bükk, lejjebb a tölgy a jellemző, ez adja a vörösesbarna, barna és zöld árnyalatainak színkavalkádját. Az őszi lombok által sokszínűre festett hegyektől keletre eső sík, településekkel és mezőgazdasági táblákkal tarkított táj éles kontrasztot mutat. A kép október 27-én készült. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Kapcsolódó linkek:

Emelkedő tengerszint

Amikor a klímaváltozással összefüggő tengerszint-emelkedésről hallunk, akkor rendszerint olyan alacsonyan fekvő óceáni szigetek jutnak eszünkbe, mint a Maldív-szigetek, ahol az évszázadunk végére prognosztizált akár 1 m-t is elérő vízszintemelkedés nyomán a most még szárazon fekvő területek nagy része víz alá kerülhet. A tengerszint emelkedése azonban máshol, hozzánk sokkal közelebb is gondokat okozhat – habár ez a probléma Magyarországot közvetlenül nem érinti, hiszen nincsen tengerpartunk. Németország északi részén, az Északi-tenger partvidékén az emelkedő vízszint már most is gondokat okoz, veszélyeztetve a part menti településeket és az ökoszisztémát. A tengervíz behatolása nem csak a közvetlenül a part mentán fekvő területeket érinti, a szárazföld belsejében lévő termőföldeket és élőhelyeket is érinti.

Az alábbi Sentinel-2 műholdkép az Alsó-Szászország szövetségi tartományban fekvő Harlesiel (balra, a Harle folyó torkolatánál és Schillig (jobbra) településeket mutatja. Északra (fent) a Watt-tenger (az Északi-tenger sekély melléktengere) és Nyugati-Fríz-szigetek vonulatának legkeletibb nyúlványa látható. (A Fríz-szigetekről nemrég egy blogbejegyzésünkben részletesen is írtunk, az ott bemutatott Sentinel-2 műholdkép egyfajta keleti irányú folytatását láthatjuk most itt.)

A kép 2024. július 20-án készült. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

Harlesiel mellett, mint sok más helyen a part mentén, gátakat építenek, hogy megvédjék a területet a tengervíz eróziós hatásától. A gátak méreteinek meghatározásához figyelembe veszik az egy évszázadra előre jelzett tengerszint-emelkedés mértékét is. Csak Alsó-Szászországban mintegy 1 millió ember védelmét szolgálják ezek a gátak.

Az európai Copernicus földmegfigyelési program keretében működik a Copernicus Coastal Hub, amely az európai tengerparti övezetekre vonatkozó földmegfigyelési adatok forrása. A Sentinel műholdas adatokból is származtatott, hozzáadott értékkel bíró információi alapvető fontosságúak a part menti területek fenntartható kezelésének támogatásában.

Kapcsolódó linkek:

Árvíz Valenciában

Spanyolország déli és keleti részein október 29-én és 30-án hirtelen rekordmennyiségű eső esett. Emiatt hirtelen megáradtak a folyók. November első napján a villámáradások által leginkább sújtott Valenciában és környékén már 150 fölé emelkedett a természeti katasztrófa halálos áldozatainak száma. A mentés és a túlélők utáni kutatás folytatódik, az áldozatok száma várhatóan még tovább fog emelkedni. Ez az elmúlt évtizedek legsúlyosabb természeti csapása Spanyolországban. A helyszínen készült képek döbbenetes látványt mutatnak. A túlélők beszámolója szerint a hirtelen jött árvíz halálos csapdákká változtatta a szűk városi utcákat. Az áradás óriási kárt okozott az infrastruktúrában, épületeket rombolt le, hidakat, utakat sodort el, autókat dobált egymás hegyére-hátára. Fennakadások voltak a vasúti közlekedésben.

Valencia környékére 8 óra alatt több csapadék hullott, mint az itt általában mért egész éves mennyiség. Az európai Copernicus földmegfigyelő program vészhelyzeti szolgáltatását (Copernicus Emergency Management Service, CEMS) természetesen ezúttal is aktiválták, hogy a műholdképek segítségével pontos és átfogó képet kaphassanak a hatóságok az áradás következményeiről, segítve a mentési munkálatokat. A Copernicus honlapján egy olyan Sentinel-1 radaros műholdképet mutattak be, amely az árvízi elöntés mértékét szemlélteti. Az október 31-én készült radarképet a korábbiakkal összevetve, kék színnel jelölték azokat a területeket – elsősorban Valenciától délre –, amelyeket most víz öntött el.

(Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-1 műholdkép)

Alább mi is megmutatjuk ezt az október 31-ei Sentinel-1 műholdképet. A hamis színezés kékkel emeli ki a vízzel borított felszínt. Jobbra a Baleár-tenger látható, világossárga színűek a beépített városi területek, amelyek erős radarvisszhangot produkálnak. (A tengeren az ugyancsak fényes radaros célpontnak számító hajók apró sárga pontokként jelennek meg.) Jobbra fent a tengerparton a legnagyobb sárga folt Valencia városa. A csúszka elmozdításával előtűnik a 12 nappal korábban ugyanerről a területről készített Sentinel-1 műholdkép, ugyanilyen színezéssel. Ezzel a megjelenítési móddal is jól látható a különbség a vízzel való borításban.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Budapesti ősz: EU Space Days 2024

Alább egy hamisszínes Sentinel-2 műholdképet mutatunk be az európai Copernicus földmegfigyelési program nyomán. Egy jól ismert táj, Budapest és környéke látható rajta. A 2023-ban készült képen a város sűrűn beépített területei lilák, a Duna szalagja sötétkék. A főváros környéki mezőgazdasági táblák színes, jellemzően zöldes foltokként látszanak, az erdős területek pirosak. A kép készítésének idején némi hó is borította a tájat, nyugat felé ezek a területek világoskékben tűnnek fel.

(Forrás: EU Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

A kép publikálásának célja nem elsősorban a színkavalkád bemutatása volt. Az Európai Unió (EU) Tanácsának soros elnökségét ebben a félévben betöltő Magyarország, pontosabban a főváros, azon belül is a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Q épülete lesz a helyszíne az Unió űrprogramjaival kapcsolatos 2024. évi EU Space Days konferenciának. Az „űrnapok” november 20-án és 21-én lesznek. Itt a már működő és jól ismert európai űrprogramok (a Copernicus mellett a műholdas hely- és időmeghatározással kapcsolatos Galileo és EGNOS) mellett a most alakuló újakról (a biztonságos kormányzati műholdas kommunikációt segítő GOVSATCOM és IRIS2) is szó lesz. A rendezvényen a részvétel díjmentes, de regisztrációköteles. További információk és a jelentkezés módja ezen a honlapon olvasható. Személyes és online részvétel is lehetséges. Mivel a helyek száma korlátozott, aki személyesen szeretne ellátogatni az eseményre, jól teszi, ha időben regisztrál.

(Kép: EU Copernicus)

Az alkalomhoz kapcsolódóan egy olyan kiállítás is Budapestre érkezik, amelyen a Copernicus műholdakkal a Földről készített felvételek művészi oldalát mutatják meg az érdeklődő nagyközönségnek (Copernicus Earth Art Exhibition).

Kapcsolódó linkek:

Súlyos szárazság Amazóniában

Az Amazonas-medence nagy folyóinak vízállása idén októberben kritikusan alacsony szintet ért el. Az Amazonas egyik fő mellékfolyója, az 1700 km hosszú Rio Negro, amelynek vízgyűjtő területe a medence nagyjából egytizedét teszi ki, 122 éve nem szállított ilyen kevés vizet, mint most. Pedig a tavalyi száraz évszakban is nagyon alacsony volt a vízállása, de az idei még azt is alulmúlja. A Brazil Földtani Szolgálat szerint a Rio Negro és az Amazonas összefolyásánál fekvő Manaus városának térségében – ahová épp öt évvel ezelőtt látogattunk el érdekes, és még bő vizű folyókat mutató műholdképet ismertetve egy blogbejegyzésben – emberemlékezet óta ez a legsúlyosabb szárazság. A lakosság az ivóvizét a Rio Negróból kapja, és a gazdaság egyik alapját jelentő hajóközlekedést is akadályozza az alacsony vízállás. Ráadásul a kevés csapadék nyomán még további csökkenést jeleznek elő a szakemberek.

Az európai Copernicus program honlapján, a nap képe sorozatban megjelent alábbi Sentinel-2 műhodkép a Rio Negro egy részletét mutatja, Manaustól északnyugatra. Jól látható, hogy a meder mekkora része került most szárazra.

(Forrás: Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

Az aszály egyébként Dél-Amerika szinte egész területét, elsősorban Brazíliát, Bolíviát, Ecuadort, Perut és Venezuelát sújtja. A hosszú ideje elmaradó esők miatt megnőtt az erdőtüzek által érintett terület, de a szárazság a mezőgazdaság csökkenő terméshozamaitól kezdve a vízerőművek energiatermelésén át a közlekedési hálózatokig számos helyen okoz gondot.

Kapcsolódó linkek: