Új-Zéland Északi-szigetén, annak is a délnyugati csücskében fekszik az Egmont-vulkán (más néven Taranaki-hegy). A szinte szabályos kúp alakú, 2518 méter magas képződmény egy geológiai értelemben véve fiatal sztratovulkán, kialakulásának kezdete 70 ezer évvel ezelőttre tehető. Ez egész Új-Zéland második legmagasabb vulkáni hegye. Csúcsát állandóan hó borítja. A tűzhányó jelenleg nyugalomban van, utoljára 1755-ben tört ki.
A vulkánt sűrű erdő veszi körül, amely az Egmont Nemzeti Park területéhez tartozik. A nemzeti parkban található még két másik, kisebb vulkáni hegy is, a Pouakai és a Kaitake. A Taranaki-hegy, valamint az oldalán és a körülötte lévő erdőség hálás műholdképtéma, hiszen az űrből is jól kivehető a park 19,2 km átmérőjű, szabályos kört formázó területe. Az erdőkön túl ugyanis legelők találhatók, így a felszínborítás típusai élénken elkülönülnek a határon. Ez figyelhető meg az alábbi, idén május 7-én készült Sentinel-2 műholdképen is, amelyet két változatban mutatunk be. Az egyik a valóságosnak megfelelő színeket ábrázolja, a másik az SWIR nevű (Short wave infrared) hamisszínes kompozit, amelyben szerepet kapnak a Sentinel-2 holdak kamerái által detektált infravörös sávok is. Ezzel a színkombinációval általában a növényzetben és a talaj felső rétegében tárolt víz mennyiségét becsülik meg. A csúcsot borító hó a valódi színeket mutató képen természetesen fehér színű, de az SWIR képen türkiz árnyalatban tűnik fel. A műholdképrészleten balra a közeli Tasman-tenger partvidéke is kirajzolódik.
(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
Ugyanezt a helyszínt, nagyjából ugyanebben az időben az ugyancsak az európai Copernicus földmegfigyelési programot kiszolgáló Sentinel-1A műhold radaros képein is megmutatjuk. A közel poláris pályán a Föld körül keringő Sentinel-1 holdak (közülük jelenleg már csak a Sentinel-1A működőképes) a radarjeleiket oldalirányban bocsátják le a felszínre. Ezért a Taranaki-hegy képe eltérő attól függően, hogy a műhold a pályájának északról délre, vagy délről északra tartó szakaszán készítette a felvétel. A hegynek ugyanis az az oldala veri vissza a műhold irányába intenzíven a radarimpulzusokat, amelyikre azok beérkeznek. A másik oldal ellenben „árnyékban” marad. A csúszka elmozdításával alább két ilyen, egy napos különbséggel készült, hamisan színezett Sentinel-1 radaros amplitúdóképet lehet összehasonlítani. Minél élénkebb világos a szín, annál intenzívebb a visszavert radarjel.
(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
Az Egmont Nemzeti Park területe mintegy 33,5 ezer hektár. Változatos hegyvidéki élőhelyek fordulnak elő a vulkán oldalain, lentről felfelé haladva a bőséges csapadékkal táplált buja esőerdőtől a cserjésen át az alpesi hegyvidékig, végül pedig a hótakaróig. A parkot 1881-ben hozták létre erdőrezervátumként, majd 1900-ban Új-Zéland második nemzeti parkjává vált.
Kapcsolódó linkek:
- Egmont-vulkán (NASA JSC)
- Egmont Nemzeti Park (Wikpedia)
- Egy vulkán, három műholdfelvétel, öt kép (Sentinel blog, 2018. február)