2018 februárjában egy blogbejegyzésünkben a Márta aljára látogattunk, egy-egy nyári és őszi Sentinel-2 műholdkép segítségével. Akkor a több látható és infravörös hullámhosszon gyűjtött műholdas adatok alapján a vegetációs index térképeit vehettük szemügyre. A 2017. júliusban még álltak a termesztett növények a táj képét meghatározó mezőgazdasági táblákon, szeptemberre már jórészt lezajlott a betakarítás. Ez meglátszott a táj „zöldségének” megváltozásában.
(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
Most a Copernicus program másik földmegfigyelő műholdpárosának, a radaros elven működő Sentinel-1 holdaknak az adataihoz fordulunk, hogy látványosan mutassuk be az évről évre bekövetkező változásokat. A végeredmény egy színes, foltvarrás eredményére emlékeztető kép. Ezt úgy állítottuk elő, hogy három egymás utáni évben, 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben az év ugyanazon időszakából kikerestünk egy-egy Sentinel-1 radaros amplitúdóképet, majd azokhoz eltérő alapszíneket rendeltünk, s végül a hármat egybeolvasztottuk. Az egyedi műholdas radarképeken alapesetben a szürke árnyalatai láthatók, attól függően, hogy a felszín milyen intenzitással szórta vissza a műhold irányába az onnan lebocsátott radarjeleket. Fehérek a nagy radarvisszhangot produkáló felületek, például a megfelelő szögben álló hegyoldalak, vagy a településekre jellemző építmények. Ezzel szemben feketék a zavarmentes vízfelületek, ahonnan nem a műhold felé verődnek vissza a függőlegestől kissé eltérő irányban lebocsátott jelek.
Az összegzett, mesterségesen megszínezett képen – a hasonlóan intenzív vörös, zöld és kék összegeként – fehérek maradtak azok a területek, ahonnan az eltérő időpontok ellenére is ugyanúgy szóródtak a radarjelek, vagyis nem történt jelentős változás. Nem ilyenek a szántóföldek, ahol az egymást követő években rendszerint más-más haszonnövényeket termesztenek. A kép alapján megfigyelhetjük, hogy a különböző növényzettel borított felszín bizony érzékelhetően megváltoztatja a terület radarvisszaverő tulajdonságait, módot adva az apertúraszintézis elvén működő műholdradaros technika alkalmazására ilyen vizsgálatok céljából is. A módszer előnye, hogy nem időjárásfüggő, hiszen a radaros műholdak „átlátnak” a felhőborításon is. Az amplitúdóképből a felszínborítás minőségére, tagoltságára, a talaj nedvességtartalmára vonatkozó információ is leszűrhető.
Kapcsolódó linkek:
- A Mátra alján (Sentinel blog, 2018. február)
- Mato Grosso (Sentiel blog, 2020. január)