Uncategorized

Óriásrakéta az indítóállásban

Március 17-én a NASA floridai Kennedy Űrközpontjában (Kennedy Space Center, KSC) a szerelőcsarnokból először szállították ki a starthelyre az amerikai űrügynökség új holdprogramjához, az Artemishez készített SLS (Space Launch System) nehézrakétát. A cél egyelőre még csak tesztek elvégzése (üzemanyaggal való feltöltés, a visszaszámlálás elpróbálása, stb.). Ha minden jól megy, júliusban indulhat az első küldetés az ugyancsak akkor bemutatkozó Orion űrhajóval. Az Artemis-1 jelű repülésen egyelőre emberek még nem vesznek részt, csak két női bábut helyeznek el a kabinban. Az űrhajó kétszer megkerüli a Holdat, majd visszatér.

Az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdpárosnak felvételei közül egy olyat mutatunk be, amely a Kennedy Űrközpont fölött készült, felhőmentes időben, még március elején, az SLS rakéta kiszállítása előtt.

A Kennedy Űrközpont egy 2022. március 4-én készített Sentinel-2 műholdképen, amely a valódi színeket adja vissza. Balról jobbra haladva jól kivehető rajta a bázis futópályája, ahol annak idején az amerikai űrrepülőgépek landoltak, a hatalmas szerelőcsarnok (Vehicle Assembly Building, VAB) az árnyékával együtt (középtájt alul), tőle keletre pedig a kettéágazó út egy-egy végén, az Atlanti-óceán partján a 39A (alul) és 39B indítóállás (felül). A kép jobb alsó sarkában még az Amerikai Űrhaderő szomszédos Cape Canaveral bázisához tartozó 41-es starthely is kivehető. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A szerelőcsarnok – amely 3,7 millió köbméteres térfogatával a világ legnagyobb építménye volt 1965-ös befejezésekor – és 39-es indítókomplexum már az Apollo-holdprogramot, utána pedig az amerikai űrrepülőgépes programot is kiszolgálta. A 39A-t jelenleg a SpaceX cég használja a Falcon-9 és Falcon Heavy rakétáinak felbocsátásához. A NASA első SLS rakétáját a 39B starthelyre gurították ki – függőleges helyzetben, a szintén az Apollo-program örökségéből való lánctalpas szállítójárművel (crawler-transporter). A műholdképen is látható, a szerelőcsarnoktól a 39B-ig tartó 6,8 km-es utat közel 11 óra alatt tették meg.

Az alábbi műholdkép-összehasonlításhoz a március 4-i Sentinel-2 kép egy kinagyított részletét, valamint egy ugyanott március 19-én készült kép részletét választottuk ki. Mindkettő a 39B startállást mutatja, de a második időpontban ott volt már az SLS rakéta – és felhő is bőven, de szerencsére a műhold elhaladásakor épp az indítóhely fölött tiszta volt az ég. Az órásrakéta első fokozatának hengeres magja 8,4 m-es átmérőjű, de felülnézetben így is bajosan lehetne megfigyelni a 10 m-es legjobb felszíni felbontású Sentinel-2 képen. A magassága azonban meghaladja a New York-i szabadságszoborét. Ezért a Sentinel-2 elrepülésének idején (világidőben 16:15 körül, helyi zónaidőben valamivel dél előtt, negyed 12-kor), bár elég magasan járt már a Nap, jól kivehető árnyékot vetett.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek: