Mint sok más helyen a Földön, az Antarktiszi-félszigeten is érzékelhető a klímaváltozás, az egyre jobban növekvő hőmérsékletek hatása. Amikor azonban egy brit és holland kutatókból álló csoport több mint 10 ezer, egy hat éves időszakban (2014 és 2021 között) készült Copernicus Sentinel-1 műhodradaros mérés interferometrikus módszerrel való feldolgozásával meghatározta több mint 100 gleccser mozgását, maguk is meglepődtek az eredményen. A félsziget nyugati partvidékén ugyanis egyes gleccserek nyaranta igen jelentős sebességgel haladnak a tenger irányába. A csoport nemrég a Nature Geoscience folyóiratban publikálta kutatási eredményeit.
Az Antarktiszi-félsziget a déli sarkvidéki kontinens legészakibb és viszonylag legmelegebb vidéke. Gerincét egy 1000 km hosszan húzódó hegyvonulat alkotja. A félszigetet borító jégtakaróban tárolt víz mennyisége önmagában elegendő lenne a globális tengerszint 7 cm-rel való megemeléséhez, ha mind elolvadna.
A klímaváltozás következtében ez a jégtakaró gyors ütemben változik. Az Antarktiszi-félsziget nyugati oldalán több mint 100 nagy gleccser közvetlenül az óceánba szállítja a jeget, amely a vízhez érve jéghegyek formájában letöredezik, majd idővel elolvad.
A mérések szerint a gleccserek jege nyáron átlagosan 12%-kal gyorsabban halad a tenger felé, mint télen. Ezt a jelenséget az Antarktisznak ezen a vidékén eddig még nem mutatták ki. A legnagyobb növekedés a 22%-ot is meghaladta. A kutatások azt is igazolták, hogy a jég mozgásának felgyorsulása egybeesik azokkal az időszakokkal, amikor jelentős a hóolvadásból származó víz mennyisége és magas az óceán hőmérséklete. Ez arra utal, hogy az Antarktiszi-félsziget gleccserei gyorsan és érzékenyen reagálnak a környezeti változásokra. Hasonló jelenséget korábban az északi jégsapka, Grönland gleccsereinél is kimutattak.
Az eredmények nyomán világossá vált, hogy a jégolvadás okozta tengerszint-emelkedés pontos modellezéséhez figyelembe kell venni a rövid távú, évszakos változásokat is. A gleccserek mozgásának mérésére egyedülálló módon alkalmas a radaros távérzékelési módszer, hiszen az ilyen műholdak a hosszú sarkvidéki éjszaka alatt, továbbá borult időben is akadálytalanul folytathatják a rendszeres adatgyűjtést. A jövőben a Sentinel-1 műholdakon túl, a Copernicus új generációs műholdjai (Copernicus Sentinel Expansion Missions, ezen belül a CRISTAL [Copernicus Polar Ice and Snow Topography Altimeter] küldetés) segítségével még pontosabb és célzottabb mérésekre nyílhat lehetőség a szárazföldi jégtakaró változásai és az óceánok vízszintemelkedése kapcsolatának vizsgálatára.
Az Antarktiszi-félsziget nyugati oldalán található Trooz-gleccser mozgása 2021 folyamán, egy Sentinel-1 radaros műholdképekből összeállított videón. (Forrás: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA)
Kapcsolódó linkek:
- Az Antarktiszi-félsziget gleccsereinek műholdradaros vizsgálata (ESA)
- Műholdas földmegfigyelési adatok a tudomány szolgálatában (Sentinel blog, 2016. december)
- Nyáron gyorsuló grönlandi gleccserek (Sentinel blog, 2018. augusztus)
- Reménybeli új „családtagok” (Sentinel blog, 2020. február)