Uncategorized

Kangerlussuaq

Az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozata, amelyben általában érdekes Copernicus Sentinel műholdképek szerepelnek, az újévi szünet után január 14-én egy látványos Sentinel-1 képpel tért vissza. Ezt a radaros földmegfigyelő műholdpáros tagjainak három eltérő időpontban készített felvételéből állították össze úgy, hogy mindegyikhez másik színt rendeltek. Így a színek képen látható kavalkádja árulkodik arról, hogy mennyire megváltozott a radarvisszhangot adó felszín az alig egy hónapot felölelő nyári időszakban.

A grönlandi Kangerlussuaq-gleccser a 2021. június 4-én (vörös), 16-án (zöld) és 28-án (kék) készült Sentinel-1 radaros amplitúdóképek hamisszínes kombinációjában. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Kangerlussuaq név a helyi nyelven nagy fjordot jelent, és a gleccser valóban Grönland keleti részének második legnagyobb, azonos nevű fjordjában éri el a tengert. A tavaly nyáron készült Sentinel-1 felvételek sorozata a jégnek az évszakra jellemző visszahúzódását szemlélteti. A stabil szárazföldi jégtakaró mindhárom alkalommal a helyén volt, ugyanúgy szórta vissza a műhold irányába a radarjeleket, a három alapszínből egyforma intenzitással részesült, így fehér színben mutatkozik. A piros és a sárga árnyalatai a június közepe-vége felé már elolvadt hóval és jéggel borított felszíneket jelzik. Alul a tenger aktuális jégborítottságát a hőmérsékleti és áramlási viszonyok alakítják, ami tükröződik a változatos színekben.

A radaros műholdképek jól hasznosíthatók mind a szárazföldi jégtakaró, mind a tengeri jég változásainak megfigyelésére. Ilyen változás lehet például a gleccserek borjadzása vagy az úszó jégtáblák haladása. Műholdas mérésekből tudják a kutatók azt is, hogy 2017 óta a Kangerlussuaq-gleccser haladási sebessége és a jég fogyása felgyorsult. A jégfolyam vége a 20. század eleje óta gyűjtött adatok alapján mostanra húzódott vissza a leginkább. Az éghajlatváltozás következtében jelentős mértékben olvad Grönland jege, hozzájárulva ezzel a globális tengerszint emelkedéséhez. Egy szemléletes példával élve, ha csak az elmúlt évtized összes grönlandi olvadékvizét képzeletben egy Nagy-Britanniáénak megfelelő területen öntenénk szét, egy 15 m magas vízoszlopot kapnánk.

A Kangerlussuaq-gleccser környékét mutató kombinált nyári Sentinel-2 műholdkép bemutatása. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek: