Sentinel-5P: a tisztább levegőért

A napokban sikeresen pályára állt a Copernicus program műholdcsaládjának legújabb, hatodik tagja, a Sentinel-5P.

A Sentinel-5P egy 820 kg starttömegű műhold, működési élettartama legalább 7 év lesz. Nagy-Britanniában, az Airbus Defence and Space cégnél épült. Fő műszere a holland vezetéssel készült Tropomi, amivel a légkörben nyomokban előforduló gázok, például a nitrogén-dioxid (NO2), ózon (O3), formaldehid (HCHO), kén-dioxid (SO2), metán (CH4), szén-monoxid (CO), valamint az aeroszolok koncentrációját tudják majd mérni. Ezen a képen a hordozórakétára való ráhelyezés előtt látható a pleszecki szerelőcsarnokban. (Kép: ESA / Stephane Corvaja)

A start egy orosz Rokot hordozórakétával történt Pleszeckből, október 13-án, magyar idő szerint 11:27-kor. A műhold 824 km magasan húzódó poláris napszinkron körpályán működik majd, kötelékben repülve az Amerikai Óceán- és Légkörkutató Ügynökség (National Oceanic and Atmospheric Administration, NOAA) által üzemeltetett Suomi-NPP földmegfigyelő holddal. Az új európai műhold berendezései most szisztematikus ellenőrzésen mennek át, fő műszerét, a Tropomi (Tropospheric Monitoring Instrument) multispektrális képalkotó spektrométert gondosan kalibrálják. Ez az előfeltétele a rendszeres, szolgálatszerű mérések elindításának, amire várhatóan fél év múlva kerül sor.

Fantáziaképen a Sentinel-5P a Föld körül, kinyitott napelemtáblákkal. (Kép: ESA / ATG medialab)

A Sentinel-5P a Copernicus első levegőminőség-monitorozó műholdja lesz. Nevében a P betű jelentése precursor, vagyis előfutár, utalva arra, hogy később a Sentinel műholdak 5-ös számú sorozatában később nagyobb, végleges felszereltségű űreszközök következnek. Ezeket azonban csak a 2020-as évek elején kezdik majd pályára állítani, a levegőre vonatkozó adatokra azonban már most is nagy szükség van. A jövőben mind az EUMETSAT meteorológiai holdjainak fedélzetén geostacionárius pályára szánt Sentinel-4, mind az alacsony poláris pályás Sentinel-5 küldetések a Copernicus Légkörfigyelő Szolgáltatása (Copernicus Atmosphere Monitoring Service, CAMS) és a Copernicus Klímaváltozási Szolgáltatása (Copernicus Climate Change Service, C3S) számára nyújtanak operatív levegőminőségi adatokat.

A Sentinel-5P lefedettségi sávjának szélessége a valóságban 2600 km lesz. Ezt azt jelenti, hogy naponta egyszer a Föld minden területe fölött végezhet méréseket. Felszíni felbontása 7 km × 3,5 km. (Fantáziakép: ESA / ATG medialab)

A Földön az emberi tevékenység (ipar, mezőgazdaság, közlekedés, bányászat, stb.) alapvetően befolyásolja természeti környezetünket, a légkört is. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environment Agency, EEA) becslése szerint csak kontinensünkön mintegy félmillió ember hal meg évente a légszennyezettségre visszavezethető okok miatt. Az első lépés a probléma kezelésére annak pontos ismerete. Ez a Copernicus feladata. A Sentinel-5P – és majdan a program további műholdjainak mérési adatai – hatással lesznek a gazdasági és környezetvédelmi politikára, az európai polgárok egészségére és biztonságára. De a közlekedés biztonsága is javulhat, például a vulkánkitörések nyomán a levegőbe kerülő por és hamu megfigyelése révén. Természetesen a Sentinel-5P adatai is globális lefedettségűek, szabadon és ingyenesen hozzáférhetők lesznek, így a világ más tájain is alkalmazni tudják azokat.

Infografika a Sentinel-5P méréseiről és a műhold által megfigyelt légköri összetevők hatásáról, keletkezéséről. (Kép: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Kapcsolódó linkek:

Copernicus és Sentinel a Természet Világában

Október 4-én volt 60 éve, hogy megkezdődött az űrkorszak: Bajkonurból pályára állították az első mesterséges holdat, a szovjet Szputnyik-1-et. A jeles évforduló jó alkalmat kínált az idén 148. évfolyamában járó Természet Világa folyóiratnak, hogy az űrkutatás eredményeivel és különösen a hazai űrtevékenységgel foglalkozó cikkeket közöljön.

A témakínálatból természetesen nem maradhatott ki Európa műholdas földmegfigyelési programja, a Copernicus sem. A Copernicus, Sentinel és Magyarország című cikkben nagy vonalakban ismertetjük a program céljait, a Copernicus űrszegmensét alkotó Sentinel műholdakat, valamint – a négy oldalra korlátozott terjedelem miatt szükségképpen röviden – kitérünk a program néhány hazai vonatkozására is, bemutatva műholdképeket és Budapest környékének műholdradar-interferometriás mozgásvizsgálatát. Olvasóink a cikkben említett témák túlnyomó részével korábban a blogbejegyzéseinkben is találkozhattak már.

Az immár egy éve működő Copernicus Academy hálózat alapító – és eddig egyetlen magyarországi – tagjaként kiemelt feladatunknak érezzük, hogy minél szélesebb körben tegyük ismertté a Copernicus programot, amely napjainkban szinte forradalmasítja a műholdas földmegfigyelési adatok alkalmazását. A Szputnyik-évforduló elgondolkodásra is késztet: mennyit változott az űrtevékenység szerepe a társadalomban, mennyit fejlődött a technológia? A kezdetleges, bip-bip rádiójeleket sugárzó, a hidegháború szülte első műholdtól mindössze hat évtized alatt eljutottunk a Föld körüli pályákon komplex méréseket végző, jó minőségben és szolgálatszerűen adatokat gyűjtő, az egész emberiséget szolgáló fejlett távérzékelő holdakig, mint amilyenek a Sentinelek is.

A Természet Világa 2017. októberi (148. évfolyam 10.) számának évfordulós űrmelléklete a Magyar Asztronautikai Társaság támogatásával és szakmai koordinálásával készült el, és a hónap első napjaitól már kapható az újságárusoknál.

Kapcsolódó linkek:

Afrika első nagyfelbontású felszínborítási térképe

A Szahara sivatagától a trópusi esőerdőig mindenféle felszínborítási típus megtalálható a kontinensen. Az Európai Űrügynökség (ESA) éghajlat-változási kezdeményezése (Climate Change Initiative, CCI) keretében dolgozó, a felszínborítást vizsgáló kutatócsoport (Land Cover project) elkészítette Afrika első nagyfelbontású térképét, amelyhez a Copernicus program Sentinel-2A műholdjának egy évnyi megfigyeléseit használták fel.

Afrika felszínborítási típusainak osztályozása a Sentinel-2A műholddal gyűjtött adatok alapján. A 20 m-es felbontású térképhez 2015 decembere és 2016 decembere között készített mintegy 180 ezer felvételt használtak fel. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2015-2016/ Land Cover CCI, ESA)

A térképen néhány alapvető felszínborítási típust ábrázoltak, különböző színekkel. Zölddel jelölték az erdős területeket, barnával a bozótos-cserjés vidékeket. Narancssárga a füves, citromsárga a szántóföldi művelés alatt álló terület. Türkiz a vízi növényekkel borított, rendszeresen elöntött terület, rózsaszín a gyér növényzettel (zuzmóval, mohával) jellemezhető vidék. A beépített területek pirosak, a kopár felszínek (mint például a Szahara vagy a Namib-sivatag) sárgásfehérek, a kevés állandóan hóval vagy jéggel borított felszín fehér. Végül a nyílt vízfelületeket kék színnel ábrázolták.

A felszínborításról műholdas távérzékeléssel gyűjtött, egységes minőségű és nagy területre kiterjedő információ fontos a természeti erőforrások védelme, a biodiverzitás fenntartása, a változások követése, a klímaváltozás hatásainak felmérése szempontjából is. Mivel a teljes méretű és felbontású térkép nagysága közel 6 gigabájt, a tanulmányozásának megkönnyítésére egy webes felületet hoztak létre. Ott a felhasználóknak lehetőségük van a térképpel kapcsolatos észrevételeik közlésére is.

A teljes afrikai kontinensről készült felszínborítási térkép jól példázza a multispektrális távérzékelő Sentinel-2 műholdakkal elérhető eredményeket. Azóta a Sentinel-2A-hoz már csatlakozott azonos felszereltségű társa, a Sentinel-2B is. Mivel a Copernicus program folytatásával kapcsolatban az Európai Bizottság hosszú távon elkötelezett, hasonló térképek ismételt előállítása révén a jövőben jól nyomon követhetők lesznek a felszínborítási változások Afrikában is.

Kapcsolódó linkek:

Újabb grönlandi gleccser színesben

Az elmúlt hónapban a szó szoros értelmében is „színes” hírekkel szolgáltunk a Sentinel blog olvasóinak. Bemutattuk a grönlandi Petermann-gleccsert egy hamis színezésű, a kék és zöld dominálta Sentinel-2A műholdképen. Ugyancsak a Copernicus program optikai és infravörös földmegfigyelő holdjától származó, ezúttal valós színeket visszaadó képeken követhettük, hogy az Irma hurrikán pusztítása nyomán miképpen változott a domináns zöldről barnára a karib-tengeri Brit Virgin-szigetek két tagjának színe.

Most egy másik grönlandi jégfolyam, a Nordenskiold-gleccser vidékére látogatunk egy olyan Sentinel-2A műholdkép segítségével, amelyet az Európai Űrügynökség (ESA) mutatott be szokásos heti földmegfigyelési videósorozatában.

Grönland a maga több mint 2 millió km2-es területével a Föld legnagyobb szigete. Az Antarktiszé után Grönland jégtakarója a második legnagyobb kiterjedésű. Ezek a jégtakarók azonban változnak, mostanában pedig a klíma felmelegedése következtében egyre gyorsuló ütemben. A jégvesztést műholdas távérzékelési módszerekkel követve kimutatták, hogy Grönlandon a 2011 és 2014 közötti időszakban mintegy 1 billió tonnával csökkent a jég mennyisége, ami globális tengerszint-emelkedésbe átszámítva évente 0,75 mm-nek felel meg. A tengerbe jutó édesvíz megváltoztatja a só koncentrációját is, ami kihatással van az óceáni áramlásokra, s így végső soron magára a földi klímára.

A Nordenskiold-gleccser a Sentinel-2A hamis színezésű műholdképén. A felhasznált felvételek 2017. augusztus 8-án készületek. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Grönlandon teljesen átlagosnak számító Nordenskiold-gleccser a sziget nyugati partvidékén található. A képen jobbra látható, fehér színnel. A 13 különböző hullámhosszon érzékeny Sentinel-2A felvételeit úgy kombinálták, hogy a vegetáció piros színben jelenjen meg. A növényzetet elsősorban fűfélék és alacsony cserjék alkotják itt. A kép másik uralkodó színe a kék, ami a vízre utal. A világosabb, néhol szinte a fehérhez közelítő árnyalatú, örvénylő mintázatot mutató alakzatok finom üledék keveredését mutatják a vízzel. Ez az ún. gleccsertej. Igen finom szemcséket tartalmaz, amelyeket a jégfolyam eróziója koptatott le a kőzetről, miközben a gleccser anyaga a szárazföld belsejéből a tenger irányába csúszott.

Kapcsolódó linkek:

Megbarnult karibi szigetek

A nemrég elvonult hurrikánok példátlan károkat okoztak és drámaian megváltoztatták a Karib-tenger egyes szigeteit. A társaságunk, amint szeptember elején elvonult az Irma hurrikán és kitisztult az ég, az európai Copernicus program Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdjaival összehasonlítást végzett a térségről. Az alábbiakban két műholdészlelést mutatunk be. Az első felvétel még a Irma megérkezése (szeptember 6.) előtt, szeptember 2-án, a második a hurrikán elvonulása után, 12-én készült.

 


Virgin Gorda, a Brit Virgin-szigetek egyik tagja a Sentinel-2A műhold szeptember 2-án (balra) és 12-én (jobbra) készített felvételeiből előállított valódi színes műholdképeken. A változások a csúszka mozgatásával jól érzékelhetők. (Első és második kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Geo-Sentinel Kft.)

A műholdas észlelések összevetése igen markánsan szemlélteti, ahogy a dús trópusi növényzet zöldjét szinte teljes mértékben felváltotta a barna szín. Ennek okai többek között, hogy a hurrikánnal érkező orkánerejű szél a trópusi vegetációt szinte teljesen elpusztította, másrészt a megmaradt levélzetet a viharral járó sós tengervízi elöntés kiszárította felfedvén a barnás színű talajt.

Az Anegada szigetről készített műholdfelvételek összehasonlítása alapján pedig jól áttekinthető az Irma hurrikán által okozott partmenti erózió, a sekély vízben a korallzátonyokon végzett pusztítás mértéke.


Anegada, a Brit Virgin-szigetek csoportjának legészakibb szigete, a szigetcsoport második legnagyobb területű tagja a Sentinel-2A műhold szeptember 2-án (balra) és 12-én (jobbra) készített felvételeiből előállított valódi színes műholdképeken. (Első és második kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Geo-Sentinel Kft.)

A hurrikán pusztításának mértékét, a tájnak a zöldből barnába való átváltozását érzékelteti az alábbi kép és egy rövid videó, amelyet a Brit Virgin-szigeteknél, helikopteren repülve készítettek és a Daily Mail honlapján tettek közzé.

Egy öbölmenti üdülőhely a Virgin Gorda szigeten Irma pusztítása után (kép: Guillermo Houwer, AP)

Kapcsolódó linkek:

A földmegfigyelési szektor helyzete Európában

A távérzékelési vállalkozásokat tömörítő európai nonprofit szervezet (European Association of Remote Sensing Companies, EARSC) nemrég publikálta az ágazat helyzetéről szóló, kétévente esedékes jelentését. Az átfogó, az ipari szereplők megkérdezésén alapuló felmérést 2017 első negyedévében végezték, így az adatok a tavalyi, 2016-os gazdasági évre vonatkoznak. Az EARSC most harmadszor végzett ilyen felmérést, az előző kettő a 2012-es és 2014-es évet vizsgálta. Mostanra tehát az eredményekből már bizonyos folyamatok, trendek is vizsgálhatók.

(A jelentés címlapképe: Airbus Defence and Space / EARSC)

Most a jelentés néhány érdekes megállapítását ismertetjük, de annak minden részletére természetesen nem tudunk kitérni. Az érdeklődők számára a főbb adatokat összefoglaló, 16 oldalas angol nyelvű dokumentum pdf formátumban hozzáférhető az EARSC honlapján.

A felméréshez az Európai Unió 28 tagállamában, valamint Norvégiában, Svájcban, Kanadában (mint az Európai Űrügynökség tagországaiban), továbbá Albániában, Bosznia-Hercegovinában és Szerbiában székhellyel rendelkező vállalkozásokat kerestek meg, szám szerint 726-ot. A válaszadók aránya 28%-os volt. (A jelentés összefoglalójában szereplő grafikon tanúsága szerint a Magyarországon megkeresett 8 földmegfigyeléssel foglalkozó szervezet közül senkitől nem érkezett válasz.)

Habár az aktív földmegfigyelési vállalkozások számát lehetetlen pontosan megállapítani, az EARSC becslése szerint Európában a számuk 460 körülire tehető. Összeszámlálásukhoz például szakmai konferenciák résztvevőinek munkahelyeit, sajtóinformációkat használnak, majd igyekeznek más forrásokból is ellenőrizni tényleges tevékenységüket, mielőtt felkerülnének a listára. A lista folyamatosan nő, de nem csak azért, mert egyre népszerűbbé válik a szakterület: felkerülni a listára könnyebb, mint lekerülni onnan. 2016 végén az EARSC nyilvántartásában 678 európai és 48 kanadai szervezet szerepelt, de ezek közül nem feltétlenül mindegyik aktív már. A vállalkozások tönkremehetnek, beszüntethetik tevékenységüket vagy összeolvadhatnak.

Ami piaci szereplőket illeti, az európai földmegfigyelési szektor igencsak szétaprózott. A cégek kétharmada mikrovállalkozás, vagyis 10-nél kevesebb alkalmazottat foglalkoztat. Érdekes módon 2012 és 2014 óta a mikro-, kis- (50-nél kevesebb alkalmazott) és közepes (250-nél kevesebb alkalmazott) vállalkozások részaránya nagyjából állandó, 95% körüli maradt. Ezen belül viszont a mikrovállalkozások részaránya növekvő tendenciát mutat. Ez minden bizonnyal azzal hozható összefüggésbe, hogy a Copernicus program beindulásával megnövekedett az induló (start-up) vállalkozások száma. (Ennek a trendnek a behatóbb vizsgálatára az EARSC külön célzott felmérést tervez.) Bár a fenti besorolás az alkalmazottak létszámát veszi csak figyelembe, az árbevételek is elég jól korrelálnak ezzel. A szervezetek 80%-a magántulajdonú, részarányuk némileg növekedett a 2014-es 72%-ról. Ez az adat is összhangban van azzal, hogy a szektorra jellemzőek az alapító(k) tulajdonában levő induló vállalkozások. A földmegfigyelési cégek mindössze 5%-a esetében kizárólagos vagy többségi tulajdonos az állam vagy valamilyen közintézmény.

A felmérés során beérkezett válaszok alapján az európai és kanadai földmegfigyelési szektor több mint 7800 magasan képzett alkalmazottat foglalkoztat, összes éves árbevétele eléri az 1,247 milliárd eurót.

A jelentésben egyéb érdekességek mellett szó esik a bevételek növekedési trendjeiről, azok tematikus (alkalmazási típustól függő) megoszlásáról. A legtöbb bevételt a földmegfigyelési vállalkozásoknak a térképezéssel, földhasználattal, biztonsággal és mezőgazdasággal kapcsolatos munkák hozzák. A jövőre vonatkozó várakozások szerint folytatódik a szektornak az elmúlt évtizedben tapasztalt 10% körüli éves növekedése. A megkérdezettek a foglalkoztatás és az árbevétel növekedését várják, de érdekes módon kicsit kevésbé optimisták a bevételnövekedési várakozásokat illetően, mint 2014-ben. Külön fejezet foglalkozik a jelentésben Copernicus program már látható hatásaival is.

Kapcsolódó linkek:

Sentinel-1 és a hóolvadás

Az európai radaros földmegfigyelő műholdpáros adatai alapján az Alpok és az Északi-sarkvidék hóborítottságának évszakos változásait vizsgálták svájci kutatók.

A hó olvadásának pontos leírása alapvető fontosságú a hidrológiai viszonyok megértéséhez. Az európai Copernicus program Sentinel-1 műholdjainak sűrűn végzett, gyorsan és szabadon hozzáférhető mérései alapján a Zürichi Egyetem kutatói kidolgoztak egy olyan módszert, amellyel pontosan fel tudják mérni, az egyes területek mennyire érzékenyek a gyors hóolvadást követő áradások szempontjából.

Az eljárással nagy kiterjedésű területekre állították elő a Sentinel-1 radarképek egységes mozaikjait. A domborzat tulajdonságaiból adódó hibákat – amik különsen az Alpok hegyvidékén számottevőek – digitális terepmodell felhasználásával korrigálták. Ezzel most először vált lehetővé, hogy több radaros lefedettségi sávon átívelő módon, nagy kiterjedésű területen egységesen legyen vizsgálható a hóborítottság változása, méghozzá az Alpok esetében egy igen tagolt terepen.

A nedves (olvadó) hótakaróról másképp verődnek vissza a műholdakra a radarjelek. Így a tavaszi-nyár eleji radarméréseknek a téli (száraz) időszakban készült felvételekkel, mint referenciával való összehasonlítása megmutatja az Alpok olvadó hóval borított területeit. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016 / D. Jäger, D. Small)

A 90 m-es felszíni felbontású felvételek sorozatán látható, hogyan változik egy egész éven keresztül a nedves hótakaró kiterjedése az Alpokban: tavasszal a hegyek alacsonyabb lejtőin, nyár elejére a magasabban fekvő régiókban lesz jellemző az olvadás.

Három különböző időpontban készített radarfelvételek kombinálásával, mindegyikhez más-más alapszín rendelésével egy olyan színes kompozit kép hozható létre, amely szépen szemlélteti a tavaszi hóolvadás havi változását az Alpokban. Az ábrához 16 napos időszakokra vonatkozó Sentinel-1A/B műholdas adatokat használtak fel. Pirossal a 2017. március 2., zölddel az április 1., kékkel pedig a május 1. utáni időszakokat kódolták. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / D. Small)

A műholdradaros amplitúdóképeken a beépített területek (városok) állandóan fényesek (fehérek), mivel innen mindig bőven szóródik vissza a műhold irányába a kibocsátott radarimpulzusokból. A sima vízfelületek ugyanakkor mindig sötétek (feketék). Ennek az oka, hogy a műholdak nem függőlegesen lefelé, hanem némileg oldalirányban sugározzák radarjeleiket, amelyek így a tükröző vízfelületről nem a műhold irányába verődnek vissza.

Kapcsolódó link:

Grönlandi gleccser kékben és zöldben

A színek persze hamisak, a Petermann-gleccser viszont igazi a Sentinel-2A műhold képén.

A Petermann-gleccser Grönland északnyugati részén található, a sziget egyik legnagyobb gleccsere. Mint más hasonló jégfolyamok, a tengert elérve ez is egy úszó jégnyelvben végződik (északra, a képen balra fent). Ezekből időnként kisebb-nagyobb jéghegyek válnak le. Idén július végén a Sentinel-2 megfigyelései szerint például egy 5,5 km2 területű jéghegyet „borjadzott” a Petermann-gleccserhez kapcsolódó jégnyelv.

A grönlandi Petermann-gleccser az európai Copernicus program Sentinel-2A műholdjának 2017. augusztus 16-án több hullámsávban készített felvételeiből összeállított, hamis színezésű képén. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A sarki jégtakaró kutatói különös figyelemmel kísérik a jégnyelv közepe táján nemrég felfedezett repedést, amelynek az elhelyezkedése szokatlan. Más, korábbi repedések folyamatosan növekednek. A Petermann-gleccser jegének mozgása a tenger irányába az elmúlt években mérhetően felgyorsult. Ez nem jó hír, a klíma melegedése nyomán a grönlandi szárazföld felől jeget szállító folyamok anyaga végül megolvadva hozzájárul a tengerszint globális emelkedéséhez. A Petermann-gleccser annyi fagyott vizet tárol, hogy abban a szélsőséges esetben, ha mind felolvadna, a becslések szerint a tengerszint mintegy 30 cm-es emelkedését okozná.

A 13 különböző látható és infravörös hullámsávban érzékeny Sentinel-2A itt bemutatott műholdképén úgy keverték a színeket, hogy a valóságban egyaránt fehérnek látszó dolgok jól elkülönüljenek rajta. Így a felhők alapvetően fehérek, némi zöldes árnyalattal, a hó és a jég viszont feltűnő kék színben pompázik. Az erős zöld árnyalatú részeken növényborítás található. A fekete foltok vagy árnyékos területeket, vagy vízfelületeket jeleznek.

A Petermann-gleccsert ábrázoló műholdképet az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatának idei őszi szezonnyitó epizódjában mutatták be.

Kapcsolódó link:

Térképen a német mezőgazdaság

Az európai Sentinel-2 és az amerikai Landsat-8 műholdak felvételei alapján összeállították Németország 2016-ra érvényes szántóföldi növénytermesztési térképét.

Az analízis során nem kevesebb mint 2,2 TB adatmennyiséget használtak fel. A térképen 21 különböző felszínborítás-típus, ezen belül 15-féle szántóföldi növény szerepel színkódolással. Az optikai és infravörös hullámhosszakon készített műholdfelvételek közül kiválogatták a tiszta (felhőmentes) időszakokban készülteket, a legjobb képpontok alapján összesen 45 darabból álló képsorozatot állítottak elő. Mindegyik ilyen kép egy-egy 10 napos időszakra vonatkozóan jellemezte a felszín fényvisszaverő képességét. A mért értékek utalnak a felszínborítás és a növényzet típusára.

Egész Németország egységes növénytermesztési térképe 2015 októberétől 2016 végéig gyűjtött műholdas távérzékelési adatok felhasználásával készült. Az eredeti térkép felbontása 30 m-es. (Kép: módosított Copernicus Sentinel és Landsat adatok 2015–2016 / Humboldt University Berlin / P. Griffiths, ESA Living Planet Research Fellow / NASA / Harmonized Landsat–Sentinel initiative)

Bár az eljárást még tovább szeretnék finomítani, a három tartományban (Brandenburg, Mecklenburg-Elő-Pomeránia és Bajorország) végzett helyszíni ellenőrzések tanúsága szerint a térkép általános megbízhatósága 76%-os. Bizonyos növénytípusok, így a repce, a kukorica és a cukorrépa esetén 90%-ot meghaladó pontossággal tudták a termesztésükhöz használt szántóföldeket azonosítani.

Ilyen részletes, egy egész országra vonatkozóan egységes felszínborítási térképnek többféle alkalmazása lehetséges. Felhasználhatják az agrár- és környezetpolitikai döntéshozók, hosszabb időszakon át pedig a műholdas alapú térképek segítségével követhető a felszínborítás változása.

Az európai Copernicus program Sentinel-2 műholdjai 13 hullámhosszon érzékenyek, köztük három sáv a spektrum „vörös végén” különösen hasznos a növényzet állapotának, növekedésének nyomon követéséhez. A fedélzeti berendezéseket úgy tervezték, hogy a Sentinel-2 adatai a növénytípusok meghatározása mellett például a levélzet felületének, klorofill- és víztartalmának méréséhez is jól alkalmazható legyen.

Kapcsolódó linkek:

Harvey Houstonban járt

Houston, we have a problem. A híres, általában pontatlanul idézett mondattal az Apollo-13 űrhajósai Houstonból kérték a probléma megoldását. Most felcserélődtek a szerepek, az űrből érkezik a segítség Houstonba.

A Harvey trópusi vihar korábbi beszámolónk óta is jelentős károkat okozott az USA déli partvidékén. A legnagyobb problémát az elmúlt napokban hullott hatalmas csapadékmennyiség jelenti, ami akár több méteres áradásokat és belvizet is okozott Houston környezetében. A felhőborítás miatt az elöntések optikai űrfelvételek alapján történő detektálása nem volt lehetséges, így a radarműholdak, melyek képesek éjjel és nappal is észlelni, valamint átlátnak a felhőkön, különösen értékes információt tudnak szolgáltatni az aktuális helyzetről a szakemberek számára.

Társaságunk a kaliforniai hidrológiai tudományok központja (Center for Watershed Sciences) kutatóinak felkérésére segítséget nyújtott Houston és tágabb környezetének elöntéstérképe létrehozásában, az elérhető legfrissebb Sentinel-1 műholdfelvételek alapján.

A műholdas radarfelvételeken a vízfelületek sötét színnel jelennek meg, mert a kibocsátott radarjel a víztükörről szinte egyáltalán nem verődik vissza a műhold irányába. Ezt kihasználva jól meghatározható a vízzel borított területek helye és nagysága, korábbi felvételek vagy rendelkezésre álló vízrajzi adatok alapján pedig az aktuálisan elöntött területek is feltérképezhetőek.

A Geo-Sentinel által feldolgozott 2017. augusztus 24-ei és 30-ai Sentinel-1 műholdradaros intenzitás adatok összehasonlítása Houston környezetéről. A mérések a Sentinel-1A/B műholdak leszálló irányú (északról dél felé haladó) repülései alkalmával készültek – az egyik közvetlenül a hurrikánt követő esőzések előtti, a másik a természeti csapás utáni állapotot mutatja. Jól látható a 30-ai képen a fekete vízfelület jelentős megnövekedése. (Kép: Geo-Sentinel / adatok: Copernicus Sentinel / háttér: Google Earth)

A 2017. augusztus 29-én a Sentinel-1A műholddal felszálló irányban (a terület fölött délről észak felé haladva) készült felvétel alapján, helyi adatokkal kiegészítve készített elöntési térkép, ahol kék színnel vannak jelölve a vízzel borított területek. (Kép: UC Davis Center for Watershed Sciences / Natural Hazard Mitigation Lab / Geo-Sentinel / háttér: Esri / adatok: Copernicus Sentinel)

A súlyos áradások nem ismeretlenek a területen. 1964 óta ez a 27. deklarált katasztrófa. A jelenlegi viszont az egyik legsúlyosabb, hiszen több mint ötven százaléka azon területeknek is víz alá került, melyeket soha nem gondoltak eddig árvízveszélyesnek. A washingtoni Fehér Ház szerint a 44 áldozattal járó katasztrófa több mint 100 000 házat érintett, és jelenleg közel 30 000 ember kényszerült átmeneti szálláshelyre. A kialakult helyzet okait részben a klímaváltozásban, a túlzottan gyors beépítésekben és a hidrológiai szempontból nem megfelelő várostervezésben kell keresni.

Kapcsolódó linkek:

Harvey (Sentinel blog)
Center for Watershed Sciences (UC Davis)
Harvey pusztítása képekben (CNN)