Bering-tenger

Nyílt víz, tengeri jég, szigetek, behavazott szárazföld, Kármán-féle örvénysort kirajzoló felhőzet – mindez egy műholdképen.

Az Alaszkai-félszigettől északkeletre található az Észak-Amerikát és Eurázsiát elválasztó Bering-tenger. Ide látogatunk el az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-3A műholdjának segítségével. A 2016 februárjában pályára állított Sentinel-3A elsődleges feladata az óceánok, tengerek és szárazföldek színének vizsgálata 21 optikai és infravörös hullámhosszon. Emellett az óceán hőmérsékletét mérő infravörös és a vízszint magasságát figyelő radaros berendezés is repül a fedélzetén.

A Bering-tenger egy részlete a Sentinel-3A műhold OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) műszerével, március 26-án. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A műholdkép felső részét a tengeri jég dominálja. Ennek mennyisége, kiterjedése évszakonként változó. Fontos szerepet játszik a tenger élővilágának rendszerében. A jégtáblák aljához tapadó algák a tavaszi olvadást követően, a tápanyagban bővelkedő, alacsony sótartalmú vízben gyors fejlődésnek indulnak. Ezzel kitűnő tápanyagot szolgáltatnak a tengeri tápláléklánc magasabb szintjein elhelyezkedő élőlények számára.

A kép jobb felső sarkában az egyenletes fehér felület Alaszka hóval borított szárazföldjének egy kis részlete. Mellette a tengeri jéggel körülvett Nunivak-sziget ugyanilyen színt mutat, a felületes szemlélő számára úgy tűnhet, mintha egy nagy egybefüggő jégtábla volna.

A kép közepén a két apró, de jégmentességük révén feltűnőbb színű folt a Pribilof-szigetek két tagja, Saint Paul és Saint George látható. A becslések szerint évente kétmillió tengeri madár fészkel ezeken a szigeteken.

A műholdkép egy kinagyított részlete a zöldesbarna árnyalatú, jégmentes tengerrel körülvett Pribilof-szigetekkel (balra fent) és a Kármán-féle örvénysorral. Jobb oldalt épp belóg a képbe az Unimak-sziget, amely az Aleut-szigetlánc legnagyobb területű szigete.

Jobb oldalt a legfeltűnőbb jelenség az örvénylő mintázatot mutató felhőzet. Ez a Kármán-féle örvénysor szép példája. Kármán Tódor adott először magyarázatot a súrlódó közegbe helyezett testek mögött keletkező turbulens áramlásokra. A közeg ebben az esetben a levegő, az áramlás a szél, az akadály pedig, amely mögött a két oldalon felváltva leszakadó, ellentétes forgásirányú örvények keletkeznek, a műholdkép legszélén épp hogy látható vulkanikus eredetű Unimak-sziget. Az örvénylő mintázatot a felhők rajzolják ki.

A műholdkép és leírása nemrég szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában.

Kapcsolódó linkek:

Larsen C-jégself: repedés radarral

Az Antarktiszon, azon belül is az Antarktiszi-félszigetnél található Larsen C-jégselfet tavaly ősz óta egyre növekvő repedés szeli ketté.

Műholdas mérésekkel a repedés fejlődése, növekedése pontosan nyomon követhető. Az európai Copernicus program poláris pályán repülő Sentinel-1 radaros műholdpárosa például néhány napos időközönként tud megfigyeléseket végezni a területről. A két egymást követő radarmérés alapján előállítható interferogram nagy pontossággal mutatja a mérési időpontok között a jégfelszín műholdirányú elmozdulását. A szivárványszínű interferenciacsíkok esetében egy ciklus a hullámhossz felének (2,8 cm) megfelelő elmozdulást jelez – a repedés átellenes oldalain más-más mértékűt. A műholdradaros interferogramok előnye, hogy a jelenség ezeken feltűnőbb, mint akár a radaros amplitúdóképeken, vagy az optikai műholdfelvételeken. Ráadásul az utóbbiakat a hosszú sarkvidéki tél, a hónapokig tartó állandó sötétség idején egyáltalán nem is lehet elkészíteni – ahogy repülőgépről sem készíthetők fényképek. Ezzel szemben a radar éjjel (és borult időben) is „lelát” a felszínre. Így a radaros mérések pótolhatatlanok a jég változásának vizsgálatában és új repedések korai felismerésében.

A Larsen C-jégself repedése (jobb oldalt középtájt) a Sentinel-1 április 7-én és 14-én készített radaros méréseiből előállított interferogramon. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Anna Hogg / CPOM / Priestly Centre, CC BY-SA 3.0 IGO)

A selfjég a partról a tenger fölé benyúló, a vízen lebegő jégtömeg. Ha egy-egy darabja leszakad, szabadon úszó jéghegyek jönnek létre. Ha a Larsen C mostani repedése végigér, a keletkező jéghegy területe rekordméretű lehet: a becslések szerint felszíne mintegy 5000 km2, vastagsága 350 m. Hogy pontosan milyen gyorsan következik ez be, azt nehéz megjósolni, de valószínűleg még ebben az évben. A szomszédos Larsen A és Larsen B esetén már bebizonyosodott, hogy a selfjég feltöredezése érzékeny a klíma változására. Az előbbi 1995-ben, az utóbbi 2002-ben esett szét, nagyon rövid idő alatt.

Több mint 25%-kal hosszabban érzékelhető a repedés az interferogram segítségével, mint ahogyan csupán a radarképen. (Forrás: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Anna Hogg / CPOM / Priestly Centre, CC BY-SA 3.0 IGO)

Bár a selfjég a tengeren úszik, ezért leszakadásával nem járul közvetlenül hozzá a vízszint emelkedéséhez, közvetve mégis aggasztó a felgyorsuló töredezése. Ez a jégfelület ugyanis egyfajta „dugóként” akadályozza a szárazföldről a tenger irányába, gleccserek formájában haladó jég mozgását. Ha eltűnik, már semmi sem állja útját a jégfolyamnak.

Copernicus áttekintés

Az alábbi kb. 35 perces angol nyelvű előadásban Mauro Facchini, az Európai Bizottság Belső Piaci, Ipar-, Vállalkozás- és Kkv-politikai Főigazgatósága (DG GROW) Copernicus osztályának (I/2) vezetője mutatja be az európai földmegfigyelő rendszer alapjait, kialakításának történetét és széleskörű alkalmazási területeit.

 

 

Kapcsolódó linkek:

Copernicus Masters: nagyobb, mint valaha

Megnyílt a pályázóknak az immár hagyományos Copernicus Masters verseny idei fordulója, több mint másfél millió eurós összdíjazással.

A Copernicus Masters versenyt a német AZO szervezésében, az Európai Űrügynökség (ESA) támogatásával 2011 óta rendezik meg. A cél a műholdas földmegfigyeléssel kapcsolatos újszerű, innovatív megoldások és alkalmazások, termékek elismerése, piaci elterjedésük elősegítése. Az európai Copernicus programban keletkező hatalmas adatmennyiség, a Sentinel műholdak mérései megnyitják az utat a felhasználási területek és az üzleti alkalmazások egyre szélesebb köre felé. Ez a legnagyobb verseny, amely a földmegfigyelési adatok hasznosításán alapuló ötleteket, alkalmazásokat, üzleti elképzeléseket díjazza. Mostanra az európai földmegfigyelési innováció egyik hajtómotorjává vált.

A Copernicus Masters előző, 2016-os versenyének győztesei. (Kép: AZO / A. Valdenebro)

A 2017-es versenyre 13-féle kategóriában lehet jelentkezni, a regisztrációkat június 30-ig várják. Az összesen 1,5 millió eurót meghaladó pénzdíjazású kategóriák mellett lesz olyan is (ESA Sentinel Small Sat Challenge), ahol a legjobb pályázó egy kisméretű földmegfigyelő műhold tervezésére és megépítésére 1 millió eurós támogatást és a Föld körüli pályára állítás ingyenes lehetőségét nyerheti el. A tavalyi évhez képest közel megháromszorozódott a díjazás összege.

Az Európai Bizottság hat kategóriában vár pályázatokat, a fenntartható fejlődéstől a nagy adatbázisok (big data) hasznosításáig terjedő témákban. A versenyen felbukkanó legjobb 40 ötlet kidolgozásához és piacra viteléhez anyagi segítséget adnak.

Kapcsolódó linkek:

A Vajdaság – színesben

A mezőgazdasági táblák különös, festményszerű látványt nyújtanak a Sentinel-2A műhold „sokszínű” képén. A ma Szerbiához tartozó, részben magyarok lakta, Magyarországgal délről határos Vajdaság autonóm tartomány területét évmilliókkal ezelőtt a Pannon-tenger déli része borította. Itt folynak össze a Kárpát-medence nagy folyói, a termékeny talaj jelentős mezőgazdasági termelést tesz lehetővé. Ennek „lenyomata” jó látható az európai Copernicus program Sentinel-2A műholdjának tavaly nyári képén. A kisebb-nagyobb sokszögletű alakzatok – a mezőgazdasági táblák – geometrikus rendjét az északról dél felé kanyargó Tisza szalagja töri meg. A kép bal alsó sarkában a Duna egy rövid szakasza is feltűnik. A sötét egyenes szakaszok mesterségesen létrehozott csatornákat jelölnek.

A 2015 júniusában indított Sentinel-2A hamis színezésű, eredeti formájában 10 m-es felszíni felbontású képe 2016. augusztus 28-án készült a Vajdaság területéről. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016 / ESA)

A Sentinel-2 műholdak – amelyek közül már kettő repül Föld körüli pályán, de az idén március 7-én pályára állított Sentinel-2B műszereit még kalibrálják, ezért nem kezdte meg rendszeres adatszolgáltatását – 13 spektrális tartományban (színben) készítenek felvételeket a földfelszínről. Ezek a látható és infravörös tartományba esnek. Belőlük a feldolgozás során hamis színezésű képeket lehet előállítani. Az eljárással jól kiemelhetők a felszínborítás egyes tulajdonságai, a jelen esetben például a mezőgazdasági táblák állapota, a rajtuk termesztett növények eltérő fajtái, fejlettségi stádiuma. Itt a sárgás árnyalatok például növényektől mentes, frissen szántott földeket jeleznek. A termőföldek közt kisebb-nagyobb települések is felismerhetők.

A fenti műholdkép egy kinagyított részlete, balra középtájt Nagybecskerek településsel (rózsaszín).

A Vajdaság egy részét bemutató Sentinel-2A műholdkép szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában.

Kapcsolódó linkek:

Földcsuszamlás Kolumbiában

Április 1-jén a heves esőzések és hirtelen áradások miatt a dél-amerikai ország Ecuadorral és Peruval szomszédos, délnyugati Putumayo tartományának fővárosában, Mocoában hatalmas földcsuszamlás történt. A természeti katasztrófának több mint 260 halálos áldozata volt, további több százan megsérültek. A sárfolyam hidakat, épületeket, autókat, fákat is magával sodort. Csak azért nem estek még többen áldozatul, mert a folyók vízszintjének hirtelen emelkedésére figyelmeztető szirénák hangjaira sokan elhagyták otthonaikat és biztonságos helyre menekültek.

A két műholdból álló Sentinel-1 radaros konstelláció mérései alapján készült az alábbi térkép. A 2017. március 20-án és április 1-jén végzett Sentinel-1 megfigyelések alapján meghatározták a felszín elmozdulásának mértékét. A színskálán a piros jelöli a legnagyobb változást, habár számértéket nem rendeltek hozzá a kép alatti jelmagyarázatban.

A kolumbiai Mocoa melletti földcsuszamlás következtében létrejött felszínváltozás ábrázolása (színes kép), a háttérben a Sentinel-1 radaros amplitúdóképe a környékről. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / I. Parcharidis, Harokopio University of Athens)

A sár a városhoz közeli hegy tetejéről indult, az áradat keresztülfolyt a 40 ezer lakosú településen és elérte a közeli folyót. A műholdradaros módszer nagy előnye, hogy a mostanihoz hasonló felhős, borult időben is alkalmazható a felszín megfigyelésére. A természeti csapások – földcsuszamlások, földrengések, árvizek – előtt és közvetlenül utánuk végzett megfigyelések alapján információ nyerhető a katasztrófa sújtotta terület kiterjedéséről és ezzel akár megelőzhető, hogy további áldozatok legyenek vagy még nagyobb anyagi kár keletkezzen.

Kapcsolódó linkek:

A Sentinel-2B első képei

Március 7-én állították pályára, alig egy héttel később már haza is küldte első képeit a Sentinel-2B műhold.

Az európai Copernicus földmegfigyelő program nemrég felbocsátott műholdja, a Sentinel-2B – azonos felszereltségű társához, a Sentinel-2A-hoz hasonlóan – 13 színben, a látható és infravörös hullámhosszak tartományában érzékeny. Leképezési sávjuk 290 km széles. Mindkét műhold poláris napszinkron pályán kering, pálya menti helyzetüket úgy állítják be, hogy mindig a Föld átellenes pontjai fölött repüljenek.

A Sentinel-2B fedélzeti műszerével (Multispectral Imager, MSI) készített első felvételeket az olaszországi Matera melletti földi követőállomás vette. A leképezett terület a Balti-tengertől Kelet-Európán át Líbiai északi részéig húzódott. Az alábbiakban ebből a sávból mutatunk be néhány részletet. Míg északabbra az égbolt jellemzően felhős, borult volt, s így a felszínből nem sok látszott, például Olaszországban derült, napsütéses időjárás uralkodott március 15-én.

A dél-olaszországi Brindisi városa és kikötője március 15-én, a Sentinel-2B legelső képének egyik részletén. Itt úgy kombinálták a különböző hullámhosszakon készített felvételeket, hogy a kép a valóságoshoz közeli színben jelenjen meg. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA)
Crotone városa és a Colonna-fok környéke az „olasz csizma talpánál”. Ez a hamis színezésű kép a Sentinel-2B infravörös hullámhosszakon végzett méréseiből készült. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA)
Az Adriai-tenger túlpartján, Albániában a Karavastai-öböl és környéke, a természeteshez közeli színekben, a Sentinel-2B első képén. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA)

Ezek a képek egyelőre csak látványosságnak alkalmasak. Az MSI műszer kalibrációja most kezdődik, a teljes folyamat várhatóan 3 hónapig tart. Csak ezután kerülhetnek be a szolgálatszerűen készített Sentinel-2B felvételek a Copernicus program felhasználói számára hozzáférhető adatbázisba. Az első képek mindenesetre megnyugtatóan demonstrálták, hogy a műszer működőképes és „hozza” az akár 10 m-es felszíni felbontást. Így minden remény megvan arra, hogy a Copernicus optikai távérzékelő műholdjainak párosa a felszínborítás feltérképezésében, a mező- és erdőgazdálkodásban, a part menti vizek vizsgálatában, és még egy sor más alkalmazási területen hosszú időn át megbízható szolgáltatást nyújtson majd a felhasználóinak.

Kapcsolódó linkek:

Az Etna kitörése

A Szicília szigetén fekvő Etna kontinensünk legnagyobb működő vulkánja. Legutóbbi hirtelen robbanásszerű kitöréséről még azon a napon, „frissen” készített felvételeket a terület fölött elrepülő Sentinel-2A, az európai Copernicus földmegfigyelő program 13 látható és infravörös színtartományban érzékeny műholdja.

(Kép: Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA)

A képhez felhasznált felvételek március 16-án, magyar idő szerint 11:45-kor készültek. A különböző hullámsávokban végzett mérésekből származó adatokat úgy kombinálták, hogy az Etnát borító hó kék színű legyen – így könnyedén megkülönböztethető a felhőktől, amelyek a valódi színeket mutató képen ugyancsak fehérnek tűnnének. A forró láva narancsszínű a műholdképen.

A jelentések szerint a kitörés során legalább tíz ember sérült meg – turisták és a BBC helyszínen forgató stábjának tagjai. Szerencsére nagyobb baj nem történt. A vulkán nyolc hónapnyi viszonylagos nyugalom után február végén aktivizálódott.

Kapcsolódó linkek:

Felhőmentes Európa

Mindig süt a nap, örökké nyár van és derült idő – ha a valóságban nem is, műholdképekből mindez megvalósítható!

Ha pedig megvalósítható, akkor meg is csinálták. A Sentinel-2A műhold által 2016. májustól szeptemberig Európa különböző vidékeiről készített felvételek közül kiválogatták azokat, melyek felhőmentes körülmények között születtek. Ezeket egy egységes kinézetű, nagyítható mozaikba rendezték, amely szabadon elérhető az érdeklődők számára – ahogyan a munka alapjául szolgáló Sentinel-2A felvételekhez is minden felhasználó szabadon hozzáférhet, az Európai Unió és az Európai Űrügynökség Copernicus programjában követett adatpolitika értelmében.

A felhőmentes Európát ábrázoló műholdas mozaik, egyben a navigálási, nagyítási lehetőséget is kínáló Sentinel-2 cloudless kezdőképe. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok / EOX)

Több mint 8 billió (8 × 1012) pixel alkotja a nagy összesített műholdképet, amely az s2maps.eu címen tekinthető meg és böngészhető. Alkotói az osztrák EOX IT Services GmbH munkatársai. Közel 30 terabyte mennyiségű adatot használtak fel hozzá, ezt a cég által fejlesztett szoftver és más, nyílt forráskódú számítógépes programok alkalmazásával dolgozták fel automatikus üzemmódban, azonosítva a felhőmentes képpontokat és a valóságoshoz közeli színeket előállítva a Sentinel-2A különböző hullámhosszakon végzett mérései alapján.

Egy magyarországi példa: a Velencei-tó és környéke 2016 nyaráról, a Sentinel-2A műhold felhőmentes űrfelvételei alapján. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok / EOX)

Kapcsolódó linkek:

Pályára állt a Sentinel-2B

Az európai Copernicus földmegfigyelési program legújabb műholdja, a 13 látható és infravörös hullámhosszon érzékeny Sentinel-2 sorozat második tagja, a Sentinel-2B magyar idő szerint 2016. március 7-én 2:49-kor startolt Francia Guyanából, a Kourou űrközpontból, egy Vega hordozórakétával.

A Vega rakéta VV09 jelű startját mutató videó. (Forrás: ESA / CNES / Arianespace )

A Sentinel-2 műholdak közül az első, a 2A jelű 2015. június 23-án állt pályára. A Sentinel-2B is hasonló (786 km magas poláris napszinkron) pályára kerül, de keringése közben mindig a Föld szemben levő pontja fölött repül majd. Így a két műholdból álló rendszer még rövidebb visszaérési idővel képes felvételeket készíteni a földfelszín adott területeiről. Öt nap leforgása alatt teljes egészében fel tudják mérni a 84°-os északi és déli szélességek közötti területeket. A Sentinel-2 műholdak 13 színben (443 nm és 2190 nm közötti hullámhosszakon), 290 km széles sávban képezik le a felszínt. A Sentinel-2B beüzemelése és kalibrációja a startot követően néhány hónapot vehet igénybe. Utána válnak majd elérhetővé a szolgálatszerűen gyűjtött adatok a Copernicus felhasználók számára.

A start közvetítésének teljes, 1 óra 50 perces változata a Guyana Űrközpontból, Kuorouból. (Forrás: ESA / CNES / Arianespace )

#Sentinel2Go: a Sentinel-2B indítása kapcsán március 6-ról 7-re virradóra az ESA darmstadti irányítóközpontjában (European Space Operations Centre, ESOC) nagyszabású médiaeseményen vehettek részt a meghívottak, 100 kiválasztott érdeklődő a közösségi oldalakról, hivatalos vendégek, valamit a Copernicus adatok felhasználóit képviselő szakértők. A teljes közvetítés ideje 2 óra 50 perc. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek: