Észak-Amerika öt nagy tava egy képen, amely a Copernicus program egyik Sentinel-3 földmegfigyelő műholdjával készült – ez volt az aktuális téma május utolsó hetében, az Európai Űrügynökség (ESA) péntekenként közzétett videóinak sorozatában.
(Forrás: ESA)
Az egymással összefüggő tavak – nyugatról kelet felé haladva sorrendben a Felső-tó, a Michigan-tó, a Huron-tó, az Erie-tó és az Ontario-tó – teljes felszíne közel 244 ezer km2. Ezzel a Föld legnagyobb felszínű tórendszerét alkotják, nagyobban, mint például Nagy-Britannia területe. Vagy 100 ezer évvel ezelőtt a mai Kanada és az Egyesült Államok északi területein egybefüggő jégtakaró alakult ki. A tájat gleccserek formálták. Ahogy a jégkorszak végén a hőmérséklet emelkedésnek indult, a jég olvadni kezdett, a víz pedig elöntötte a gleccserek vájta mélyedéseket. Kisebb-nagyobb tavak ezrei ma is ennek emlékét őrzik a vidéken. Közülük a legnagyobbak a Nagy-tavak. Vizüket végül az Atlanti-óceánba vezeti el az Ontario-tóból induló (a képről már lelógó) Szent Lőrinc-folyó.
Az öt tó legnagyobbika és egyúttal legmélyebbike a legészakibb és legnyugatibb fekvésű Felső-tó. A vízfelület a keleti Ontario-tóban, a vízmélység pedig a déli Erie-tóban a legkisebb. Az utóbbi esetében jól látható az intenzív algavirágzás ezen a 2020. március 15-én készített műholdképen. A halak számára sok esetben mérgező fitoplankton a világűrből nézve a türkiz és a zöld árnyalataival festi meg a vizet. A tó vizébe mosódó, a műtrágyázás és a háztartási szennyívíz okozta foszfortartalmú szennyeződés okozza az algavirágzást, ami az utóbbi években egyre nagyobb gondot okoz.
A tavaktól északra fekvő területeket még jég és hó borítja, de maguk a vízfelületek már lényegében jégmentesek. Március közepén ez egyáltalán nem jellemző. A szezon általában december elejétől április végéig tart, de természetesen a jégborítottság mértéke évről évre erősen ingadozik. Mindenesetre az elmúlt két évtizedben megfigyelhető tendencia szerint egyre ritkábbak az átlagosnál kiterjedtebb jegesedést hozó telek, amit a klímaváltozás számlájára írnak. A mérések szerint 1979-ben volt a legnagyobb jégborítottság (94,7%), míg 2002-ben a legkisebb (11,8%). Míg tehát az előbbi évben a Nagy-tavak szinte teljes felszíne befagyott, az utóbbiban alig valami.
Kapcsolódó linkek:
- A Nagy-tavak Sentinel-3 műholdképen (ESA)
- Nagy-tavak (Wikipédia)