2021. december 23-án a Copernicus program Sentinel-1B műholdjának fedélzetén az elektromos energiát biztosító rendszerben hiba lépett fel. Emiatt azóta nem szolgáltat adatokat a műhold apertúraszintézises radarberendezése. Az esetről egy januári blogbejegyzésünkben már beszámoltunk. A földi szakemberek azóta próbálták megtalálni a hiba okát és az esetleges javítás lehetőségét, hogy a Sentinel-1B újra szolgálatba állhasson. A műhold másodikként, 2016-ban indult a Copernicus radaros földmegfigyelő műholdjainak sorában. Az első, a 2014 óta pályán levő Sentinel-1A szerencsére továbbra is rendben működik.
Nemrég a Copernicus programot működtető Európai Bizottság és a műholdakért felelős Európai Űrügynökség (ESA) hivatalosan is elveszettnek minősítette a Sentinel-1B-t. Simonetta Cheli, az ESA földmegfigyelési programjainak igazgatója szerint a C-sávú fedélzeti radarberendezés 28 V-os tápellátását nem sikerült helyreállítani. A radaros műholdrendszer további folyamatos működésének biztosítására szolgáló, azonos felépítésű műholdak közül a Sentinel-1C felbocsátását igyekeznek minél hamarabb megoldani. Szerencsére az új Vega-C hordozórakéta, amellyel indítanák, július 13-án sikeresen bemutatkozott. Így van remény arra, hogy 2023 második negyedévében sorra kerüljön a Sentinel-1C.
Addig is a Sentinel-1B adatainak kiesése jelentős veszteség a Copernicus számára, a Sentinel-1 páros visszatérési ideje december óta kétszeresére nőtt. Ami a pályán maradt, még irányítható – a radaron kívül minden más fedélzeti berendezése üzemel –, de mérésekre már használhatatlan Sentinel-1B-t illeti, megkezdődtek az előkészületek az eltávolításra. Ez a gyakorlatban azt jelenti majd, hogy pályamagasságának csökkentésével bevezetik a Föld sűrű légkörébe, ahol a közegellenállás miatt végül felizzik és megsemmisül. Annál is inkább fontos, hogy megszabaduljanak az immár lényegében űrszemétként keringő – de még irányítható – testtől, mert a pályapozíciójára szükség lesz a Sentinel-1 rendszer további működtetéséhez. A műveleteket akkor kezdik, amikor a Sentinel-1C már pályára került, és a becslések szerint 9 hónapon át tartanak. A Sentinel-1B eltávolítására eredetileg legfeljebb 25 éves időszakot vállaltak, de ez várhatóan sokkal hamarabb megtörténik.
A két Sentinel-1 műhold, az A és B jelű ugyanolyan alakú és helyzetű kvázi-poláris pályákon, de 180°-os különbséggel keringett a Föld körül, vagyis minden pillanatban a bolygónk átellenes pontjai fölött repültek. Így legfeljebb 6 napos időközönként térhettek vissza egy-egy terület fölé. (Magasabb földrajzi szélességeken akár napi visszatérést is biztosított a műholdpáros.)
A Sentinel-1 radaros műholdak a Copernicus számos alkalmazásához és szolgáltatásához biztosítottak (pontosabban a Sentinel-1A még most is biztosít) adatokat. A mérések segítségével figyelik például a sarkvidéki tenger jég helyzetét, a jéghegyek mozgását, monitorozzák a tengeri környezetet, az esetleges olajfoltokat, detektálják a hajókat és adatokat gyűjtenek az illegális halászatról. A műholdradar-interferometria alkalmazásával a szilárd földfelszín és az épített környezet elmozdulásait, deformációit, földrengéseket és vulkánkitöréseket monitoroznak. A Sentinel-1 adatait felhasználják továbbá az erdők felmérésére, a talaj- és vízgazdálkodás segítésére és humanitárius válsághelyzetek kezelésére is. Az ESA, miután kiderült a Sentinel-1B műszaki problémája, lépéseket tett, hogy más műholdas szolgáltatóktól is szerezzen radaros földmegfigyelési adatokat, legalább azokra az alkalmazásokra, amelyek esetében ez egyáltalán lehetséges. Ilyen műholdak például a kanadai Radarsat-2 és Radarsat Constellation Mission, a német TerraSAR-X, az olasz COSMO-SkyMed és a spanyol PAZ, amelyek a Copernicus tengerfigyelő szolgáltatását (Copernicus Marine Environment Monitoring Service) segítették ki a jéghelyzet követésére.
Kapcsolódó linkek:
- A Sentinel-1B küldetésének vége (ESA)
- Sentinel Online (copernicus.eu)
- Sentinel-1B: december óta bajban (Sentinel blog, 2022. január)
- Sentinel-1B: halványuló remények (Űrvilág, 2022. március)