Ismeretterjesztés

  • EU és ESA: együtt a klímaváltozás jobb megértéséért

    Az Európai Bizottság és az Európai Űrügynökség (ESA) egyesíti erőit a földmegfigyelő műholdak és az általuk szolgáltatott információk felhasználásának felgyorsítása érdekében, hogy ezzel is segítsenek szembenézni az éghajlatváltozás sürgető kihívásával. A két szervezet már eddig is szorosan együttműködött a földmegfigyelés területén, hiszen az ESA a legfőbb partner az Európai Unió (EU) Copernicus programjának végrehajtásában, a műholdak gyártásának és felbocsátásának megszervezésében. A november elején a spanyolországi Sevillában megrendezett Európai Űrhéthez (EU Space Week) kapcsolódó új megállapodás kifejezetten a klímaváltozásra koncentrál, hogy javíthassák kontinensünk döntéshozóinak tájékozottságát, elősegítve az éghajlatváltozás hatásainak mérséklését, valamint az azokhoz való az alkalmazkodást, különös tekintettel az európai zöld megállapodásra (Green Deal). Ez utóbbi ambiciózus célja, hogy 2050-re Európa az első klímasemleges földrésszé váljon.

    A földi éghajlati rendszer fő összetevőinek mindegyike tanulmányozható műholdas eszközökkel. A műholdas mérések nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ma a klímaváltozás tényéről tudományos bizonyítékok alapján beszélhetünk, valamint alapvető szerepet játszanak a jövőbeli folyamatok modellezésében és a szükséges lépések előkészítésében is. (Kép: ESA)

    Az éghajlati válság kétségkívül a legnagyobb globális kihívás, amellyel ma az emberiségnek szembe kell néznie. A folyamat messzemenő következményekkel jár bolygónk ökoszisztémáira, a gazdaságra és a társadalomra. Klímaügyekben az űrtechnológiának és a műholdakkal, globális lefedettséggel, egységes minőségben gyűjtött adatoknak egyre kritikusabb a szerepe. Már most is több évtizedre visszanyúló, páratlanul értékes műholdas adatok állnak rendelkezésre, a gyűjtésüket pedig folytatni kell. Az éghajlatváltozással kapcsolatos mindenfajta lépés, intézkedés és alkalmazkodás megköveteli a hasznosítható hiteles információkhoz való azonnali hozzáférést.

    A most megkötött megállapodás értelmében az ESA és az Európai Bizottság Éghajlat-politikai Főigazgatósága (Commission’s Directorate-General for Climate Action, CLIMA) egyesíti szakértelmét és erőforrásait az éghajlatváltozás kutatásában. Ez alatt elsősorban az EU Copernicus programját és annak szolgáltatásait, valamint az ESA Space for a Green Future programját kell érteni. Az ESA FutureEO földmegfigyelési programja pedig új tudományos ötleteket, fejlesztéseket, „zöld innovációt”, azok hasznosítását támogatja a műholdas távérzékelés területén, segítve a jelen és a jövő környezeti kihívásainak kezelését is.

    A megállapodást az ESA részéről Josef Aschbacher főigazgató (balra), az Európai Bizottság képviseletében Kurt Vandenberghe klímapolitikai főigazgató írta alá. (Kép: Európai Bizottság)

    Az ESA és a CLIMA megállapodása szorosabbra fűzi az eddigi együttműködést, még több lehetőséget keresve az űralapú megoldások használatára az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra. A tervekben szerepel például az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására, az erdőirtásra, a metánszivárgások felderítésére vonatkozó jobb műholdas megfigyelési, ellenőrzési megoldások keresése, olyan jogszabályok azonosítása, amelyek számára hasznosak lehetnek a földmegfigyelési információk, továbbá a megújuló energia hasznosításának elősegítése. A kezdeményezés célja továbbá, hogy segítse az ipari szereplőket és állami szervezeteket a kockázatok felmérésében és a szén-dioxid-mentesítési stratégiák végrehajtásában.

    Kapcsolódó linkek:

  • Maracaibo-tó

    Venezuelában található Dél-Amerika legnagyobb felszínű természetes vize, a vázára emlékeztető alakú Maracaibo-tó. Az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési sorozatának jóvoltából, egy Copernicus Sentinel-2 műholdkép segítségével az észak–déli irányban mintegy 200 km-en át húzódó, több mint 13 ezer km² területű tóhoz látogatunk.

    A venezuelai Maracaibo-tó egy idén augusztusban készült Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A Maracaibo-tavat északi oldalán (a kép felső részén) a Venezuelai-öböllel, s így közvetve a Karib-tengerrel egy keskeny szoros – annak a bizonyos vázának a nyaka – köti össze. A tóval azonos nevű kikötőváros, Maracaibo – a főváros Caracas után Venezuela második legnagyobb települése – a szoros nyugati partján épült. A szoroson átívelő 8 km-es híd a világon a leghosszabbak közé tartozik. A közvetlen tengeri összeköttetés miatt a tó vize sós, így egyesek nem is tónak, inkább egy beltengernek tekintik. A déli oldalon mindenesetre a beömlő folyók révén a víz sótartalma lényegesen kisebb. A legnagyobb vízmélység 60 méter, a tóban tárolt víz térfogata 280 km³.

    A Maracaibo-tó az egyik legidősebb a Földön. A tó és partvidéke alatt jelentős kőolajkészletek találhatók, ez a világ egyik legnagyobb kőolaj-kitermelő vidéke, az ország termelésének mintegy kétharmadát adja.

    Az elszórt fehér felhőpamacsokkal pettyezett, valódi színeket visszaadó műholdképen a két legfeltűnőbb jelenség egyike a partok mentén történő elszíneződés. Különösen délnyugaton (a képen bal oldalt alul), a Catatumbo torkolatánál látszik egy nagy kiterjedésű, sárgásbarna folt, amelynek okozója a folyó által szállított nagy mennyiségű hordalék.

    A Catatumbo a legnagyobb folyó, amely a Maracaibo-tóba torkollik. (A fenti, eredetiben 10 m-es felbontású Sentinel-2 műholdkép egy kinagyított részlete.)

    Talán mondani sem kell, hogy a tó valaha tiszta vizét mostanra többféle szennyeződés éri. Jelentős forrás a kőolajbányászat, a csővezetékek szivárgása, de a partvidékről bejutó szennyvizek is rontják a víz minőségét. Ehhez is kapcsolódik az űrből kétségtelenül látványos és szép, helyben viszont nem annyira örömteli jelenség, az algavirágzás. Ez rajzolja ki a műholdképen a zöldes színű, örvénylő mintázatot. A mérgező cianobaktériumok (kékmoszatok) a természetre és az emberi egészségre is veszélyt jelentenek.

    Az európai Copernicus program 13 színben érzékeny kamerával felszerelt Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjai, rendszeresen visszatérve egy-egy adott terület fölé, hasznos adatokkal szolgálnak a tavak vízminőségének hosszú távú monitorozásához. A látható és közeli infravörös fény hullámhosszain készült felvételek alapján az algák elszaporodása, a víz minőségének változása még ilyen nagy tavak esetében is jól meghatározható.

    Kapcsolódó linkek:

  • A Szamos Csengernél

    Egyfajta vízállásjelentésről lesz szó, műholdképpel „megtámogatva”. Egy közelmúltbeli, szeptemberi blogbejegyzésünkben már ellátogattunk a környékre, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye keleti felére, a Romániával közös országhatár közelébe. Akkor az M49-es út építéséről volt szó, amelynek jelenleg a nyugati, az M3-as autópálya és Ököritófülpös közötti szakasz építési munkái folynak. Az itt bemutatott Sentinel-2 műholdkép felső részén is feltűnik a 49-es főút, illetve annak a Szamos folyót Csengertől északra keresztező hídja. De ez alkalommal nem az út és a híd, hanem a folyó a téma.

    Az egy év különbséggel, tavaly és idén október közepén készült hamisszínes, a növényzetet pirossal, a vízfelületeket kékkel kiemelő Sentinel-2 műholdképek a csúszka elmozdításával összehasonlíthatók. Csenger városa a kép közepe táján, a délről észak felé kanyargó Szamos bal partján terül el. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022, 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A Szamos a Tisza bal oldali mellékfolyója. A 411 km-es hosszának jelentős része Románia területére esik, Magyarországon az alsó 52 km hosszú folyószakasz található. A folyó hazánk határát Csenger mellett, Komlódtótfalunál (a fenti műholdképenek alul) éri el, és Gergelyiugornyánál torkollik a Tiszába. Érdekes egyébként megfigyelni, hogy a Romániához tartozó területen, a kép jobb alsó sarkában a változatos színű négyszögletes foltokkal megjelenő mezőgazdasági táblák jellemzően lényegesen kisebbek és keskenyebbek, mint a magyar oldalon, nyilván az eltérő birtokszerkezetből adódóan.

    A Szamos idén október végén azzal került be a hírekbe, hogy október 10-én történelmi negatív rekordot ért el a vízállása: Csengernél –147 cm-t mértek. (Hogy hogyan lehet negatív szám egy folyó vízállása, miközben azért van benne víz? Minden attól függ, honnan mérjük! Márpedig a szokás az, hogy a 0 szintet valamilyen régi, történelmi legkisebb vízállás jelölte ki. De praktikus okokból, az egyszerű hosszú távú összehasonlíthatóság érdekében a vízmérce beosztásán nem változtatnak akkor sem, ha időközben például a folyó medre jelentősen mélyült.)

    Hogy október végén általában alacsony a folyók vízállása, az nem rendkívüli (ld. alul néhány erre vonatkozó korábbi blogbejegyzésünket). Más magyarországi folyókon is ez volt a helyzet, de a kevés csapadék okozta szárazság miatt mégis csak a Szamos volt az, ahol az idei októberi vízállás alulmúlta a valaha mért legkisebb értéket. A fenti két, egy év különbséggel készült műholdkép összevetésével jól látszanak a folyó kanyarulataiban azok a homokpadok, amelyek az idei alacsony vízállás következtében szárazra kerültek. Ezeken a növényzetnek nem volt ideje kifejlődni, így mind a folyó sötétkék – és a tavaly ilyenkorinál vékonyabb – szalagjától, mind a környező növényzet pirosától elütő, halvány drapp színben tűnnek fel.

    Kapcsolódó linkek:

  • Elefánt-sziget

    Az Antarktisz, pontosabban a földrészről Dél-Amerika irányába kinyúló Antarktiszi-félsziget közelében, annak csúcsától mintegy 250 km távolságban fekvő szigetet mutatta be földmegfigyelési sorozatában az Európai Űrügynökség (ESA), egy idén februárban készült Sentinel-2 műholdkép segítségével. Sem Afrika, sem India – az elefántok szokásos élőhelyei –, de még egy állatkert sincs a közelben, mégis a legnagyobb szárazföldi emlősről kapta a nevét ez az 558 km2 területű, lakatlan, jéggel és hóval borított sziget a Weddell-tenger, valamint az Atlanti- és Csendes-ócáenokat összekötő Drake-átjáró között. A név állítólag a szigeten tanyázó elefántfókák nyomán született, de némi képzelőerővel éppenséggel egy elefántfejet is bele lehet képzelni a sziget alakjába, különösen a keleti irányban kinyúló keskeny földnyelv, mint ormány miatt – bár az alábbi, amúgy majdnem felhőmentes műholdképen épp az a rész van részleges takarásban. Ezen a tájon a kevés felhő, és emiatt a szigetre felülről bepillantást engedő optikai műholdkép ritkaság.

    Az Elefánt-sziget egy valódi színárnyalatokat visszaadó Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Angol nyelvterületen a Déli-sarkvidéket körülölelő, kb. 60° déli szélességtől délre húzódó víztömegre szokás a Déli-óceán (Southern Ocean) elnevezést használni, de a magyar földrajzi nevel között ez nem honosodott meg. Az Elefánt-sziget mindenesetre itt, 61° 8′ déli szélességnél és 55° 7′ nyugati hosszúságnál található a világtérképen. A hegyes tájjal jellemezhető sziget legmagasabb pontja a Pendragon-hegy (Mount Pendragon, 970 m), a déli oldalon. Északkelet felé haladva egy közel akkora hegy, az Elder-hegy (Mount Elder, 945 m) található. Ettől északra található a széles Endurance-gleccser (a kép közepe táján), amelynek jége déli irányba, a Weddell-tenger felé halad. A gleccser jegét a nyílt víztől egy vékonyabb tengeri jégréteg választja el, amely a műholdképen jól elkülöníthető a szárazföldi területektől.

    Az Elefánt-szigeten kevés izgalmas dolog található. A műholdkép szempontjából látványosabb a környező vizek változó árnyalatú türkiz elszíneződése, amelynek okozója a szigetről a tengerbe jutó olvadékvíz által szállított, az erózió miatt belekerülő hordalék. A nagyobb – eredetiben 10 m-es – felbontású műholdképen, főleg a nyugati part közelében, kisebb úszó jéghegyeket is fel lehet fedezni. A sziklás partokat ostromló hullámok nyomán keletkező tajték nyomán a szigetet fehér körvonal határolja.

    A fenti Sentinel-2 műholdkép egy kinagyított részlete az Endurance-gleccser végével, a tengeri jéggel, a finom szemcséjű hordalék által megszínezett tengervízzel és a part menti hullámverés nyomaival. Egy-egy fehér felhőpamacs árnyéka sötét foltként jelenik meg a felszínen.

    Az Antarktisz kutatásának történelmébe akkor került be e kis sziget neve, amikor 1916-ban Ernest Shackleton nevezetes, „sikeresen sikertelen” déli-sarkvidéki expedíciójának tagjai több hónapot voltak kénytelenek eltölteni rajta, miután Endurance nevű hajójuk a Weddell-tengeren először a jég fogságába került, majd elsüllyedt. A szigethez a sodródó jég vetette őket, majd áprilisban az egyik mentőcsónakban az expedíció vezetője és öt társa elindult segítségért a „közeli” (mintegy 1500 km-re levő) Déli-Georgia-szigetre. A végül az augusztus végén szerencsésen megérkező mentőhajó mind a 22 ott maradt embert életben találta. Shackleton vezetési módszereire, amelyeknek hála a reménytelen helyzetbe került expedíció teljes legénységét sikerült megmenteni, manapság a vezetéselmélet és a válságmenedzsment iskolapéldájaként tekintenek.

    A földi klímaváltozás kiváltotta jelenségek egyik sokat vizsgált terepe a Déli-sarkvidék. Az emberi településektől távol eső sarkvidékeket a leghatékonyabb, átfogó módon a Föld körül keringő műholdakra telepített műszerekkel, távérzékelési módszerekkel lehet vizsgálni. A szárazföldi jégtakaró és a tengeri jégborítás olvadása, a selfjegeket érintő folyamatok, a felgyorsulva mozgó gleccserek, a jéghegyek keletkezése és sodródása, az emelkedő óceánfelszín, az áramlások változása mind-mind olyan dolgok, amelyek kutatásában az európai Copernicus földmegfigyelő program különféle elven működő Sentinel műholdjainak is fontos szerepe van.

    Kapcsolódó linkek:

  • Afrikai tájkép – színesben

    Persze hamis színekben, de az efféle „hamisítás” a műholdképeknél nem valamiféle büntetendő cselekedetet takar. Épp ellenkezőleg, így lehet kiemelni olyan részleteket és információkat is, amilyeneket szemmel nem láthatnánk. A hamisszínes képek azon alapulnak, hogy a multi- vagy hiperspektrális távérzékelést végző optikai földmegfigyelő műholdak több hullámhosszon, sőt rendszerint a szemünk által érzékelhető látható fénytartományon túl, infravörösben is érzékenyek. Az efféle felvételeket valamiféle módon érzékelhetővé kell tenni, így a különféle alapszíneket – vörös, zöld és kék – más-más hullámsávokban készült képekhez rendelik.

    Ezt tették az Európai Űrügynökségnél (ESA) is, amikor a dél-szudáni Bentiu városa környéki tájról készítettek műholdképet, a Copernicus program 13 sávban érzékeny egyik Sentinel-2 műholdjának felvételei alapján. Az alább bemutatott képen a város középtájt, világos sárgás foltként látható. A Sentinel-2 kamerájának felbontása hullámhosszfüggő, a legjobb felszíni felbontás 10 m-es.

    (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Dél-Szudán lakosságának többsége falusi környezetben, mezőgazdasági növények termesztéséből, állattenyésztésből, halászatból él. Az országban jellemzőek az időszakos áradások, a víz a száraz évszakra rendszerint visszahúzódik. Az elmúlt négy egymást követő évben azonban a jelentős áradások falvakat, földeket, utakat öntöttek el. Idén egyes helyeken a víz a 2 m-es magasságot is elérte.

    A fenti hamisszínes Sentinel-2 kép 2023 januárjában készült és látványosan mutatja a Bentiu térségében elárasztott területeket (sötétkék, zöld és türkiz színekben, az utóbbi világosabb árnyalatok a hordalékot emelik ki). A színezéshez a közeli infravörös adatokkal is dolgoztak. Ugyanez a módszer pirossal jeleníti meg az élő növényzetet, amely leginkább a folyók közelében jellemző.

    Bentiu városa, amely szigetként emelkedik ki az elárasztott területből, a Bahr el-Ghazal folyó déli partján épült. A túlparton található kisebb település neve Rubkona. A műholdkép közepébe nagyítva jól látható a két várost összekötő híd is. Rubkonától északra a négyzet alakú terület egy hatalmas menekülttábor, ahol az árvizek miatt otthonukat vesztett és kitelepített lakosság egy részét is elhelyezték. Ezek a műholdképen látszó száraz területek és utak valójában a víz szintje alatt fekszenek, gátak által védve az elöntéstől.

    A nagyobb területet mutató képhez visszatérve, a Bentiutól északkeleti irányba kanyargó Bahr el-Ghazal először a No-tavat éri el, majd azon átfolyva a Fehér-Nílusba torkollik. A kép közepétől egészen a jobb alsó sarkáig húzódó mocsaras terület (Szudd) Afrika egyik legnagyobb kiterjedésű vizes élőhelye, számos itt honos emlős és madár, valamint költöző madarak otthona.

    Kapcsolódó linkek:

  • A növények tápanyagtartalma az űrből

    Friss kutatási eredmények szerint műholdas távérzékelési eszközökkel lehetséges a haszonnövények tápanyagtartalmának meghatározása, új perspektívát nyitva a mezőgazdaságban. A projekt az Európai Űrügynökségnek (ESA) a földmegfigyelési módszerek tudományos és társadalmi hasznosítását elősegítő programja (FutureEO) támogatásával zajlott, és érdekes eredményeket hozott.

    Világszerte sokan szenvednek az alultápláltság különféle formáitól. A mikroelemek, például a kalcium és a kálium hiányából adódó alultápláltság több mint kétmilliárd embert, a Föld népességének több mint egynegyedét érinti. Ez a fajta alultápláltság különösen azok számára jelent problémát, akik korlátozottan férnek hozzá a tápanyagban gazdag élelmiszerekhez. A jelenséget néha „rejtett éhségnek” is nevezik, mert bizonyos esetekben az emberek elegendő kalóriát fogyasztanak ugyan, de valójában nem jutnak elegendő alapvető tápanyaghoz és vitaminhoz. Ez súlyos egészségügyi problémákhoz, korai halálozáshoz is vezethet. A világ népességének növekedése és az éghajlatváltozás is egyre égetőbbé teszi az élelmezésbiztonság kérdését.

    Ezért is különösen fontos, hogy az alapvető és széles körben felhasznált élelmiszer-alapanyagok, mint például a rizs, a szója, a kukorica és a búza a lehető legtáplálóbbak legyenek. A kutatások azt mutatják, hogy az európai Copernicus program Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdjaitól, valamint a 2019-ben felbocsátott olasz PRISMA (PRecursore IperSpettrale della Missione Applicativa) műholdtól származó adatok alkalmasak az alapvető mezőgazdasági haszonnövények tápanyagtartalmának nyomon követésére. Ez segíthet a gazdálkodóknak abban, hogy megfelelő lépéseket tegyenek terményeik minőségének javítására, még a vegetációs időszakban.

    Az olasz PRIMA hiperspektrális távérzékelő műhold. (Fantáziakép: Telespazio)

    A növények tápanyagtartalmát hagyományosan a betakarítás időszakában, laboratórium mérések segítségével elemzik. Ezekkel két fő probléma van: egyrészt költségesek és csak korlátozott mintára alkalmazhatók, másrészt utólag szolgáltatnak adatokat, tehát a növények adott növekedési időszakában már nem lehet beavatkozni, például műtrágyázással. Mindennek a megoldására kezdtek kutatásokba a hollandiai Twente Egyetem és az Olasz Nemzeti Kutatási Tanács (CNR) munkatársai, akik a műholdas távérzékeléssel nyert adatok alkalmazásának lehetőségeit vizsgálták. A műholdfelvételek révén nagy területekről, homogén módon lehet információt gyűjteni, ráadásul a növények növekedésének korai időszakában is.

    A legtöbb optikai műholdas érzékelő néhány széles spektrális sávot használ, amelyek nem érzékenyek a növények tápanyagtartalmára. Az Olasz Űrügynökség (ASI) PRISMA műholdján elhelyezett innovatív, 240 különböző keskeny hullámsávban (színben) működő hiperspektrális műszer, valamint a Copernicus Sentinel-2 műholdpáros 13 sávban működő multispektrális kamerája együtt azonban érzékeny a tápanyagtartalommal kapcsolatos jellemzőkre, így ezen adatok kombinálása lehetőséget teremt újfajta mérések elvégzésére.

    A HyNutri (Sensing Hidden Hunger with Sentinel-2 and Hyperspectral) projekt kutatócsoportja az olaszországi Pó-völgyben választott ki egy vizsgálati helyszínt, ahol az eljárást a gyakorlatban tesztelték. Négy növényre összpontosítottak: kukoricára, rizsre, szójára és búzára. Összehasonlították a műholdas adatokban a tápanyagokra, például foszforra, magnéziumra, cinkre és káliumra vonatkozó jeleket a laboratóriumi terménymintákban mért tápanyag-koncentrációkkal. Eredményeiket a Remote Sensing of the Environment című folyóiratban publikálták.

    HyNutri tesztterület Olaszország Emilia Romagna tartományában. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: ESA)

    Ezek voltak az első kísérletek, hogy földmegfigyelő műholdas adatokat használjanak élelmiszernövények tápanyagtartalmának meghatározására. Az eredmények bizonyos tápanyagok, mint a a kálium, a foszfor tekintetében, a magnézium és a vas tekintetében különösen biztatóak, elsősorban a szójával és a búzával kapcsolatban. A kutatás végül elvezethet ahhoz, hogy a gazdálkodók még a vegetációs időszakban beavatkozhassanak, ha a terméssel kapcsolatban túlságosan alacsony várható tápanyagtartalmat mérnek. Másrészt a kormányzati szervek és az élelmezéssel foglalkozó nemzetközi szervezetek széles körű információhoz juthatnak, elősegítve, hogy elegendő mennyiségű tápanyagot biztosítanak az érintett lakosság számára. A probléma különösen egyes afrikai országokat érint, ahol az élelmezésben a makro- és mikrotápanyag-hiány gyakoribb.

    Ami a Copernicus program jövőbeli terveit illeti, már készül a CHIME (Copernicus Hyperspectral Imaging Mission) nevű új, hiperspektrális távérzékelésre alkalmas új műholdas küldetés, amely a jelek szerint már a növények tápanyagtartalmának meghatározására is bevethető lesz.

    Kapcsolódó linkek:

  • Hét év változásai Göd határában

    Legutóbb egy épp négy évvel ezelőtti blogbejegyzésünkben látogattuk meg virtuálisan a helyszínt, a Budapesttől északra, a Duna bal partján fekvő kisvárost. Akkor az apropó az volt, hogy 2019. október 1-jén adták át a forgalomnak az M2-es autóút felújított és 2 × 2 sávosra bővített szakaszát, amelyen Budapest (pontosabban az M0-s gyűrű) és Vác között, 20 km hosszan lehet közlekedni. Most egy újabb, az úthoz kapcsolódó – igaz, jóval kisebb nagyságrendű – fejlesztés nyomán hamarosan az autósok is használatba vehetik az M2-es úton megépült legújabb félcsomópontot. Azért „fél”, mert a le- és felhajtás csak Budapest irányából/irányába lehetséges. Vác (észak) felől érkezve, illetve oda tartva nem lehet itt le- és felhajtani. A félcsomópont az M2 felett már korábban is meglevő hidat felhasználva, a gyorsforgalmi út két oldalán egy-egy új körforgalom megépítésével jött létre.

    Az alábbi, az európai Copernicus program Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdpárosának egyik tagja által készített, a valós színeket visszaadó friss műholdképen (jobbra) az új félcsomópont alul középen látható. A változás szembetűnő, ha a csúszka elmozdításával megnézzük egy közel hét évvel korábban, 2016 decemberében ugyanerről a területről készült Sentinel-2 képet is (balra).

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016, 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A 786 km magasban, közel a pólusok fölött elhaladó napszinkron pályákon keringő Sentinel-2 műholdak összesen 13 különböző látható és közeli infravörös hullámsávban működő kamerái (Multi-Spectral Instrument, MSI) legjobb felszíni felbontása 10 m-es. A sorozat első tagja, a Sentinel-2A műhold 2015 júniusában, a Sentinel-2B 2017 márciusában állt pályára, de már készül a harmadik és a negyedik példány is, hogy a mérések sorozata az űreszközök elöregedése ellenére is hosszú időn át folyamatos maradhasson. Az Európai Unió (EU) és az Európai Űrügynökség (ESA) együttműködésében folyó Copernicus program adatpolitikája értelmében az adatok mindenki számára szabadon és ingyenesen hozzáférhetők.

    Persze nem az M2-es út új félcsomópontja az egyedüli felszíni változás, sőt… Göd neve manapság leginkább a Samsung SDI akkumulátorgyártó üzeme kapcsán szerepel az országos hírekben. Nem véletlenül, hiszen a néhány év különbséggel készített műholdképek is látványosan illusztrálják, rövid idő leforgása alatt mekkora bővülésen ment át az iparterület. Ahol az első műholdkép készítésének idején erdő és szántó volt, ott ma hatalmas üzemcsarnokok állnak. Az új félcsomópont és a hozzá kapcsolódó útszakasz megépítését is a gyár kiszolgálásának igénye tette szükségessé, hiszen a megnövekedett forgalmat már nehezen bírta az északabbra fekvő, eddigi egyetlen gödi (újtelepi) csomópont az M2-es úton.

    A fenti animáción 2016-tól 2023-ig évente egy-egy Copernicus Sentinel-2 műholdképen mutatjuk be a gödi Samsung SDI mostanra kb. 1 km²-en elterülő gyártelepének terjeszkedését. A hosszú távon gyűjtött, szabadon hozzáférhető műholdas adatok egyebek mellett alkalmasak a felszínváltozások nyomon követésére, legyenek azok természetes eredetűek vagy az emberi tevékenységhez kapcsolódóak. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016–2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A magyarországi Samsung SDI vállalatot 2001-ben alapították színestelevízió-képcsövek, plazmatévé-panelek és mobiltelefon-kijelzők gyártására. A Gödön felépült, több mint 300 ezer m² alapterületű üzemükben – amelyet az első Sentinel-2 műholdképen láthatunk – a technológiaváltás miatt a termelés megszűnt, a telephelyet 2014-ben bezárták. Ott aztán 2016-tól kezdve több lépcsőben egy sokkal nagyobb akkumulátorgyár-komplexum építése kezdődött, amely elektromos autók gyártói számára készít ilyen alkatrészeket.

    A szorosan vett gyártelep megnövekedett területe mellett változások láthatók nem csak az utakban, de az M2-es túlsó, keleti oldalán is. Közvetlenül a gyorsforgalmi út mellett, a régebbi csomóponttól délre például néhány éve napelempark „nőtt ki” a földből, és újabban megkezdődött egy csomagolóüzem építése is.

    Kapcsolódó linkek:

  • Gyorsvasút a tenger felett

    Szeptember 28-án új nagysebességű vasútvonalat avattak Kínában, az ország délkeleti szélén – lehetett olvasni nemzetközi hírügynökségi jelentések nyomán a hazai híradásokban is. A vonal a Tajvan-szoros partja mentén fekvő Fucsien (Fujian) tartomány három nagyvárosa, délről észak felé haladva Csangcsou (Zhangzhou), Hsziamen (Xiamen) és Fucsou (Fuzhou) között teremt kapcsolatot. Ez utóbbi nagyváros Fucsien tartomány fővárosa, innen indult dél felé az első szerelvény 28-án helyi idő szerint reggel 9:15-kor.

    A most átadott 277 km-es szakasz révén jelentősen lerövidül az eljutási idő a városok között, különösen azért, mert a hegyvidéki területen amúgy is nehézkes a közlekedés. Közel 20 km-en át ugyanis az új, 350 km/h sebességű közlekedésre alkalmas gyorsvasúti szakasz a part közelében, a tengeröblök vize felett épített hidakon halad. Ezzel ez lett Kína első, víz felett átívelő gyorsvasúti pályája. A teljes vonalon összesen 84 híd és 29 alagút épült, ezek összesítve a teljes pályaszakasz 85%-át teszik ki. A vonatok a fent említett városok mellett megállnak még Putien (Putian) és Csüancsou (Quanzhou) állomásain is. A tartományi székhely Fucsien, valamint a gazdasági-turisztikai központ Hsziamen között vonattal most már egy óránál rövidebb idő alatt el lehet jutni.

    Az alábbi, hamis színezéssel ellátott Sentinel-1 radaros műholdképek közöl az egyik friss, 2023 szeptemberében készült. Összehasonlításul, a csúszka elmozdításával megtekinthetünk egy napra pontosan 7 évvel korábbi, ugyanerről a területről készített képet. A Mejcsou-öböl (Meizhou) vize fölött húzódó több mint 10 km-es hídnak akkor még nem volt nyoma.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016, 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Kína gyorsvasúti hálózata 2022-re elérte a 42 ezer km-es összesített hosszat, amivel az ország világelső. Ezen belül a 350 km/h sebességű haladást is megengedő szakaszok tavaly nárra 3200 km-t tettek ki – hozzájuk csatlakozott a most átadott, részben a tenger felett haladó vonal.

    A CNN tudósítása azt is megemlíti, hogy a beruházás egy geopolitikai szempontból érzékenynek számító helyszínen, a Tajvani-szoros nyugati partján épült. Valójában Hsziamen városa, amely egy szigeten fekszik, a Tajvanhoz legközelebbi kínai nagyváros, hiszen egy mindössze néhány km-es tengerszoros választja el a szomszédos, már Tajvan fennhatósága alatt álló Csinmen-szigetektől (Kinmen). Az év elején a tajvani oldalon született is egy nagy vitát kavart javaslat egy híd építéséről, amely a szó szoros és átvitt értelmében is áthidalhatná a különbséget a két ország között – az ötletet a jelek szerint a kínai illetékesek is felkarolták. Ha mindez megvalósulna, a kontinenshez Tajvan fő szigetéhez képest sokkal közelebb fekvő Csinmen egyfajta „békeövezetként” szolgálhatna. Műszakilag legalábbis a jelek szerint nincs akadálya, hogy egyszer ilyen összeköttetés épüljön…

    Kapcsolódó linkek:

  • Feltöltött víztározó Etiópiában

    Három évvel ezelőtt, 2020 nyarán látogattunk el virtuálisan, egy Sentinel-1 radaros műholdkép segítségével Etiópiába, ahol az Etióp Újjászületés Nagy Gátja (más fordításban Nagy Etióp Reneszánsz Duzzasztógát, Grand Ethiopian Renaissance Dam) volt a fő „látnivaló”. Az alkalmat akkor az adta, hogy megindult a Kék-Nílus vizének felduzzasztása, miután megépítették a 155 méter magas és 1,8 kilométer hosszú völgyzáró gátat. Ez Afrika legnagyobb – és a világ hetedik legnagyobb – vízerőművéhez épült, amelynek tervezett teljesítménye 6,45 GW. A beruházás költsége 4,6 milliárd dollár. Összehasonlításképp érdemes megemlíteni, hogy a Níluson lejjebb, a híres Asszuáni-gátnál levő erőmű kapacitása 2,1 GW.

    Akkor a híradásokra alapozva azt írtuk, hogy a 74 milliárd köbméteresre tervezett víztározó teljes feltöltése valahol 5 és 15 év közötti időt vesz majd igénybe, de az alvízi országoknak nyilván nem mindegy, hogy milyen gyorsan fejezik be a folyamatot. A gát és a víztározó létesítése ugyanis az érintett államok, Egyiptom és Szudán élénk tiltakozását váltotta ki. Ezekben az afrikai országokban ugyanis az ivó- és öntözővíz legjelentősebb forrása a Nílus, amelynek a vízhozamát viszont befolyásolja a tározó feltöltése. Nos, a friss hírek arról szólnak, hogy az etiópok befejezték az óriás víztározó feltöltésének negyedik és egyben utolsó fázisát. A diplomáciai tárgyalások a víz megosztásáról már az építés kezdetekor megkezdődtek, de 2021 áprilisában megszakadtak – idén augusztusban viszont újraindultak.

    Ekkoriban készült az alábbi (jobb oldali) Sentinel-1 radarkép a területről. Mellette bal oldalon – a csúszka elmozdításával összehasonlítható módon – ugyanaz a 2020. július eleji műholdkép látható kicsit nagyobb látómezővel, amelyet 2020-as blogbejegyzésünk illusztrálásához is használtunk. Valóban szembetűnő, hogy három év leforgása alatt mennyivel nagyobb területet öntött el a tározóban felgyülemlő víz. A radaros műholdképeken az egybefüggő, nyugodt vízfelszín sötétnek tűnik, hiszen onnan a műholdról oldalirányban lebocsátott impulzusok nem ugyanabban az irányban verődnek vissza.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020, 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A műholdas felvételek egyébként nem csak látványossággal szolgálnak. Felhasználásukkal és digitális terepmodellek alkalmazásával jól meg lehet becsülni a tározóban levő víz térfogatát.  A Kék-Nílus vizét áramtermelésre felhasználó óriásgát építése 2011-ben kezdődött, és közel 5 milliárd dollárba került. Az erőművel az Etiópia gazdasági fejlesztéséhez szükséges áramigényeket szeretnék kielégíteni, de exportra is jut majd a villamos energiából. Termelésről először 2022 februárjában érkezett hír. Van hová fejlődni az afrikai országban, hiszen a mintegy 120 milliós lakosságnak most csak a feléhez jut el az áramellátás.

    Kapcsolódó linkek:

  • Földrengés, felszíndeformáció és folyadékkitermelés – műholdas radarszemmel

    Augusztus 19-én és az azt követő napokban Békés vármegye területén, a Szarvas, Kondoros, Mezőberény és Gyomaendrőd települések körzetében több földrengés pattant ki, melyek nagysága elérte a 4.1 magnitúdót. Az utórengések száma száznál is több volt, ezek közül a nagyobbakat a lakosság is érzékelte. Még szeptember elején is regisztráltak itt újabb, kisebb rengéseket. Bár e földrengések energiája szerencsére nem összemérhető a nemzetközi híradásokban rendszeresen látott hatalmas – legutóbb, szeptember elején például Marokkóban pusztító, több ezer emberéletet követelő – rengésekével, és ezért számottevő károk sem keletkeztek, a békésiek nagyságát elérő földmozgások hazánkban nem számítanak mindennaposnak.

    A közvéleményben és szakmai körökben is nagy visszhangot váltott ki augusztus végén a Portfólió portálon megjelent jegyzet, amely felvetette, hogy a rengések akár ok-okozati összefüggésben lehetnek az emberi tevékenységgel, nevezetesen a térségben folytatott szénhidrogén-bányászati és geotermikus célú vízkivételi munkálatokkal. A geológus és geofizikus szakemberek is többnyire arra a következtetésre jutottak, hogy a rengések hátterében természetes lemeztektonikai folyamatok állhatnak. Annál is inkább, mert az emberi tevékenység keltette rengések legfeljebb néhány km-es fészekmélysége jóval közelebb van a felszínhez, mint a Békésben tapasztalt mostani földrengések 10–20 kilométeres fészekmélysége. Ráadásul a gyanúba kevert ipari tevékenységek nem közvetlenül a földrengések által érintett területen, hanem attól lényegesen távolabb folynak.

    Az európai Copernicus program Sentinel-1 radaros földmegfigyelő műholdjainak méréseit interferometrikus módszerrel feldolgozva megkísérelhetjük felmérni, hogy a földrengéses időszakban az érintett területen számottevően elmozdult-e a felszín, s ha igen, milyen mértékben. Erre az ad lehetőséget, hogy a radaros műholdak rendszeres időközönként – egy Sentinel-1 műhold esetében 12 naponta – újra és újra elrepülnek egy adott terület felett. A felszínre lebocsátott és a műhold irányába visszavert radarhullámok fázisa pedig mérhető módon megváltozik, ha a két időpont között a felszín a műhold irányában elmozdult. Ilyen módszerrel, a jelenség bekövetkezte előtt és után végzett Sentinel-1 mérések alapján korábban mi magunk is tanulmányoztunk jelentős földrengések nyomán létrejött felszínmozgásokat, például 2020 végén Horvátország, 2023 elején pedig Törökörszág területén.

    Hasonló elemzést végeztünk most el a békési rengések által érintett területre is. Ehhez az augusztus 14. és 26. napokon észlelt felszálló, illetve 18. és 30. napokon észlelt leszálló irányú Sentinel-1A adatokat dolgoztuk fel. (Az előbbi esetben délről észak felé, az utóbbiban északról déli irányban halad el a műhold a terület felett.) A szeizmikus eseményeket átfogó időszakban jelentős felszínmozgás nem volt detektálható. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a rengések epicentrumának közelében a légköri és ionoszférikus hatások kb. 1 cm-es jelénél nagyobb felszínváltozások nem voltak. A két műholdirány összehasonlítása azt is megmutatja, hogy ezek a nagy térbeli kiterjedésű jelek valóban nem köthetőek deformációhoz, mivel kiterjedésük és mintázatuk nem egyezik meg a két észlelési irányban. A felszíni elmozdulás tehát minden bizonnyal jelentősen kisebb, mint ezen légköri jelek nagysága.

    (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2023 / feldolgozás: Geo-Sentinel Kft.)

    A Sentinel-1 mérések azonban nem csak a földrengéseket követő hirtelen felszínváltozások kimutatására alkalmasak. Az ún. állandó szórópontú műholdradar-interferometriás eljárással nem csupán két időpontban, de akár éveken át gyűjtött adatok felhasználásával a felszín hosszabb távú, folyamatos változásai is feltérképezhetők. A Geo-Sentinel Kft. épp ezzel a módszerrel készítette el nemrég Magyarország 2014 és 2021 közötti felszínmozgásainak térképét. Ez az adatbázis több mint 14 millió helyen, átlagosan 100 különböző időpontból származó, közel másfél milliárdnyi mozgásadatot tartalmaz, az elmozdulás idősorokból meghatározott sebességek átlagos pontossága 0,5 mm/év alatti.

    A Magyarország felszínmozgástérképéhez készített, jellegzetes eseteket felvonultató kisatlaszból egy példát kiragadva, a szénhidrogén-kitermelésnek a felszínre gyakorolt hatását mutatjuk be alább. A Bács-Kiskun vármegyei Borotától északnyugatra egy viszonylag kis mező kitermelése folyik, ami lokális felszínmozgás-anomáliát okoz. A bányászat során a kőzetből kitermelt anyag a pórusnyomás csökkenését, a kőzetmátrix tömörödését, következésképp a felszín süllyedését okozza. A Borota melletti szénhidrogén-termeléssel összefüggésben 2016-tól gyorsuló ütemben süllyed a terület, amit az egyik termelő kútra vonatkozó elmozdulás idősor 1 cm/évet is meghaladó sebességgel jól reprezentál.

    A Borota melletti szénhidrogén-kitermelés hatása a felszínre. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2014–2020 / forrás: Magyarország felszínmozgása 2014–2020, Geo-Sentinel Kft.)

    Mint láthatjuk, a felszín alól folyadék – például kőolaj, víz – kitermelése okozhatja a felszín fokozatos süllyedését, vagy ellenkezőleg, a visszasajtolás vagy a kitermelés leállítása a felszín újbóli emelkedését. Mindez összetett, a kőzet tulajdonságaitól, a beavatkozás módjától és mértékétől is függő folyamat, amelynek felderítéséhez páratlan lehetőséget nyújtanak a műholdradar-interferometriás mérések. A Geo-Sentinel Kft. nemrég megkezdett, az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési programja (FutureEO) támogatásával folyó munkája során épp a felszín alatti folyadékokkal kapcsolatos felszínváltoztató hatásokat vizsgálja, annak érdekében, hogy az érintett iparágak szereplői és a hatóságok számára hasznosítható információval szolgálhasson.