Venezuelában található Dél-Amerika legnagyobb felszínű természetes vize, a vázára emlékeztető alakú Maracaibo-tó. Az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési sorozatának jóvoltából, egy Copernicus Sentinel-2 műholdkép segítségével az észak–déli irányban mintegy 200 km-en át húzódó, több mint 13 ezer km² területű tóhoz látogatunk.
A Maracaibo-tavat északi oldalán (a kép felső részén) a Venezuelai-öböllel, s így közvetve a Karib-tengerrel egy keskeny szoros – annak a bizonyos vázának a nyaka – köti össze. A tóval azonos nevű kikötőváros, Maracaibo – a főváros Caracas után Venezuela második legnagyobb települése – a szoros nyugati partján épült. A szoroson átívelő 8 km-es híd a világon a leghosszabbak közé tartozik. A közvetlen tengeri összeköttetés miatt a tó vize sós, így egyesek nem is tónak, inkább egy beltengernek tekintik. A déli oldalon mindenesetre a beömlő folyók révén a víz sótartalma lényegesen kisebb. A legnagyobb vízmélység 60 méter, a tóban tárolt víz térfogata 280 km³.
A Maracaibo-tó az egyik legidősebb a Földön. A tó és partvidéke alatt jelentős kőolajkészletek találhatók, ez a világ egyik legnagyobb kőolaj-kitermelő vidéke, az ország termelésének mintegy kétharmadát adja.
Az elszórt fehér felhőpamacsokkal pettyezett, valódi színeket visszaadó műholdképen a két legfeltűnőbb jelenség egyike a partok mentén történő elszíneződés. Különösen délnyugaton (a képen bal oldalt alul), a Catatumbo torkolatánál látszik egy nagy kiterjedésű, sárgásbarna folt, amelynek okozója a folyó által szállított nagy mennyiségű hordalék.
Talán mondani sem kell, hogy a tó valaha tiszta vizét mostanra többféle szennyeződés éri. Jelentős forrás a kőolajbányászat, a csővezetékek szivárgása, de a partvidékről bejutó szennyvizek is rontják a víz minőségét. Ehhez is kapcsolódik az űrből kétségtelenül látványos és szép, helyben viszont nem annyira örömteli jelenség, az algavirágzás. Ez rajzolja ki a műholdképen a zöldes színű, örvénylő mintázatot. A mérgező cianobaktériumok (kékmoszatok) a természetre és az emberi egészségre is veszélyt jelentenek.
Az európai Copernicus program 13 színben érzékeny kamerával felszerelt Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjai, rendszeresen visszatérve egy-egy adott terület fölé, hasznos adatokkal szolgálnak a tavak vízminőségének hosszú távú monitorozásához. A látható és közeli infravörös fény hullámhosszain készült felvételek alapján az algák elszaporodása, a víz minőségének változása még ilyen nagy tavak esetében is jól meghatározható.
Kapcsolódó linkek:
- A Maracaibo-tó Sentinel-2 műholdképen (ESA)
- Maracaibo-tó (Wikipédia)
- Villámtérkép (Űrvilág, 2022. február)
- Valencia-tó, Venezuela (Sentinel blog, 2019. június)
- Vízminőség és Sentinel (Sentinel blog, 2018. május)
- Bezöldült Balaton (Sentinel blog, 2019. szeptember)