Az Infosys egy indiai székhelyű multinacionális információtechnológiai vállalat, amelynek fő profiljába az üzleti tanácsadás, az informatika és a cégek egyes tevékenységeinek kiszervezése tartozik. A vállalatot 1981-ben hét mérnök alapította 250 amerikai dollárnak megfelelő alaptőkével. 2021-re az Infosys lett a negyedik indiai vállalat, amely elérte a 100 milliárd dolláros piaci kapitalizációt (vagyis ezt az értéket haladta meg a társaság forgalomban lévő részvényeinek piaci értéke).
De miért is kerül az Infosys a Sentinel blogra, ahol rendszerint műholdképekkel illusztrált fontos, tanulságos, vagy „csak” érdekes dolgokkal szoktunk foglalkozni? Nos, az vállalat egy hatalmas oktatási központot is működtet Maiszúr (angol átírásban Mysore vagy Mysuru) városában, az India délnyugati részén fekvő Karnátaka államban. A világ egyik legnagyobb oktatási célú magánintézményét 2002-ben hozták létre, 200-nál is több előadóteremmel, 400 oktatóval rendelkezik. Egy adott időpontban több mint 10 ezer ember képzését tudják itt megszervezni. A másfél négyzetkilométeren elterülő kampusz néhány egymás melletti épületét úgy tervezték, hogy alakjuk madártávlatból kiadja az anyacég nevét: INFOSYS.
A 2023. december 27-én készített Sentinel-2 optikai műholdképhez olyan megjelenítést választottunk, amely a 10 m-es felbontásban a legjobban kiemeli az építményeket a zöld környezetből. A környezet a növények miatt a valóságban, a műholdas adatok alapján pedig a normalizált vegetációs index (Normalized Difference Vegetation Index, NDVI) magas értékei miatt sötétzöld – ellentétben a világos színben feltűnő épületekkel. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
Az Infosys oktatási központjának maiszúri létesítménye egy valóságos okos város, működésének minden részletét a legnagyobb odafigyeléssel tervezték meg, beleértve az energiával való gazdálkodást és az esővíz begyűjtését, a hulladékkezelést, a szén-dioxid-kibocsátás monitorozását.
Házakkal „rajzolni” persze nem egyedülálló dolog a világon. Itthon Magyarországon, Eger északi részén például a nevét a Csuvas Köztársaság fővárosáról kapó, a szocializmus idején épült Csebokszári lakótelep egyes panelháztömbjei a városi legenda szerint a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége cirill betűkkel írt rövidítését (CCCP) formázzák. De korántsem biztos, hogy ez szándékos tervezés nyomán alakult így, annál is kevésbé, mivel a P betű belelátásához különösen erős fantáziára van szükség…
Az egri Csebokszári lakótelep szóban forgó házai hasonlóan színezett (Sentinel-2 NDVI) műholdképen, 2023. október 16-án. A jobb felismerhetőség kedvéért a képrészletet az óramutató járásával ellentétes irányban 90°-kal elforgattuk, így az északi irány itt balra esik. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
2023. december végén a szokatlanul csapadékos és enyhe, a fagypont feletti hőmérsékleteket hozó időjárás több magyarországi folyón is áradáshoz vezetett. A sajtóban leginkább a Budapestnél az alsó rakpartokat is elöntő Dunáról lehetett látni fényképeket és beszámolókat. A folyó vízállása ott december 27-én tetőzött 693 cm-rel, ami lényegesen alatta maradt a legutóbbi nagy, tíz évvel korábbi dunai árvíz idején mért 891 cm-nek. A 700 cm-nél életbe lépő másodfokú készültséget nem tette indokolttá a tetőző vízállás.
A műholdképeken látványosabb a Duna alsóbb szakaszán, Baja környékén, a Gemenci-erdőben történt elöntés, hiszen ott nagyobb felületen lépett ki medréből a folyó. Ott is elsőfokú árvízvédelmi készültség lépett életbe, ártéri és hullámtéri üdülőterületekre tört be a víz. A Gemenci-erdőbe kirándulókat arra kérték, hogy mostanában ne látogassák az ártéri túraútvonalakat, tanösvényeket. Az elöntés a 2013-as nagy árvízzel szemben szerencsére most nem olyan nagy, hogy a vadon élő állatok ne találjanak maguknak táplálékot és megfelelő búvóhelyet. 2018 őszén, amikor egy blogbejegyzés erejéig legutóbb a Gemenci-erdőhöz látogattunk, épp a mostanival ellentétes időjárási jelenség, az aszály volt az apropó. Akkor az alacsony vízállás miatt a Duna kis mellékágaiból szinte eltűnt a víz, amint az Sentinel-2 optikai műholdképeken is jól látszott.
Most a Copernicus program radaros műholdképeiből választottunk illusztrációt – annál is inkább, mert a borult, felhős időjárás az űrből végzett radaros földmegfigyelést nem akadályozza. Alább két, egy 2022-es és egy 2023-as december végi Sentinel-1 műholdképet mutatunk be a mostani árvízi elöntés érzékeltetésére. A radarműholdas amplitúdóképeken a nyílt vízfelületek sötét színűek (az itt használt hamis, a radarjelek polarizációs tulajdonságait használó színezésben kékek), mert a műholdról oldalirányba lebocsátott impulzusok nem ugyanabba az irányba verődnek vissza a felszínről. Így a radarműholdas megfigyelések általában jól hasznosíthatók nagyobb árvizek idején, amikor a védekezés szervezéséhez jól jönnek az elöntést mutató térképek.
Az északról déli irányba folyó Duna jobb partján a Gemenci-erdő, a bal parton a nagy település Baja városa. Az egy év különbséggel készült, a csúszka elmozdításával összehasonlítható hamisszínes Sentinel-1 radaros műholdképeken jó tájékozódási pont a Duna fölött átívelő bajai híd. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022, 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
Bajánál december 30-án tetőzött a Duna vízállása. Az országban másfelé is árvízvédelmi készültségeket kellett elrendelni, a Balatonból pedig a megemelkedett vízállás miatt a Sió-csatorna megnyitásával elkezdték óvatosan leereszteni a felesleges vizet.
Irak területén, Kurdisztánban fekszik a Dukan-tó, amely ilyenkor karácsony táján fel-felbukkan űrfelvételeken. Az ok, hogy nem is túl sok fantáziával egy fenyőfát lehet beleképzelni az alakjába. Alább egy Sentinel-2 műholdképet mutatunk, amely hagyományos módon úgy van tájolva, hogy az északi irány a kép teteje felé mutat. Akinek így még nem tűnne fel a fenyőfa, annak kedvéért a következő képen megfelelő szögben el is forgattuk a tavat és környékét ábrázoló műholdképet.)
A Dukan-tó hamisszínes Sentienel-2 műholdképen, amely idén május 3-án készült. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A karácsonyi hangulat fokozására olyan színezést választottunk, amely zöldre „festi” a tó környékét. Ez pedig a közeli infravörös sávokat használó SWIR (short-wave infrared composite). A Sentinel-2 földmegfigyelő műholdpáros fedélzeti kamerái 13 különböző színben érzékenyek, nem csak a látható fény hullámhosszain, de a spektrumon szomszédos infravörösben is. Az SWIR a 12, 8A és 4 jelzésű sávokat rendeli hozzá a vörös, zöld és kék alapszínekhez, így áll elő az itt látható végeredmény. Az efféle színkombinációknak persze nem elsősorban a hangulatteremtés a célja. A multispektrális műholdfelvételek használatával és az SWIR alkalmazásával például a növényborítást, a tüzek által felperzselt területeket, valamint kopár felszínek esetén geológiai információkat lehet vizsgálni.
A szóban forgó, 270 km2-es felszínű tó egyébként mesterséges képződmény, egy 1954–1959 között épített gát duzzasztja fel a Kis Zab-folyó vizét. A tározó célja a vízszabályozás, az árvizek és az aszályos időszakok elleni védekezés, az öntözés és a közeli városok ivóvízzel való ellátása. Villamos energiát termelő vízerőmű is működik a duzzasztógátnál.
A dubaji partok mentén, a Perzsa-öbölben már két évtizeddel ezelőtt, 2003-ban kezdték meg annak 300 mesterséges szigetből álló csoportnak az építését, amely felülről nézve a világtérképet formázza. Valóban, a világűrből készített képeken is rendszeresen feltűnik a terület, mint különleges látványosság. A sziklák és a tengerfenékről kikotort homok felhasználásával létrehozott szigetvilág (avagy a Világ-szigetek) lényegében már 2008-ra elkészült. Mégis, mind a mai napig kopáran maradt a kisebb-nagyobb szigetek túlnyomó része. A beruházástól az Egyesült Arab Emírségek luxusturizmusának felfuttatását remélték. De – ellentétben a közeli, szintén mesterségesen kialakított Pálma-szigettel, amely az alábbi Sentinel-2 műholdképrészleten együtt látható a partoktól némileg távolabb fekvő Világ-szigetekkel – ezek nem váltak különösen népszerűvé. Habár a fejlesztők állítják, hogy a terület 70%-ára már találtak vevőt, nem nagyon látszik, hogy a szigetek többsége beépülne.
A dubaji Pálma-sziget és a Világ-szigetek egy friss, 2023. december 9-én készült hamisszínes Sentinel-2 műholdképen. A színezés pirossal emeli ki a növényzetet, amely ugyanakkor a sivatagos vidéken nem igazán jellemző, csak ott, ahol öntözésre rendezkedtek be. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A nagyszabású projektnek először a 2008-as válság tett be, az ingatlanfejlesztések többségét akkor leállították. De az utóbbi években a COVID-19 világjárvány sem segítette a luxusbefektetéseket. Így fordulhat elő az, hogy a területről közel 7 év különbséggel készült két Sentinel-2 műholdkép összehasonlításával (ld. lent) nem sok változást lehet felfedezni a szigeteken. Az egyik ilyen feltűnő különbség a Dél-Amerika déli csücskén (pontosabban annak a Világ-szigeteken megfelelő helyén) 2021-ben megnyílt Anantara World Islands Resort. További fejlesztésekre utaló jelek – az egységes világos drapp színű homokos felszín helyett az épületekre jellemző szürke és a növényzetet jelző piros foltok – még „Európában” láthatók. A gazdag vendégek számára 5 milliárd dollárból készülő itteni nyaralóhely, a hat szigetre kiterjedő Heart of Europe (Európa szíve) az eredetileg tervezett 2020 helyett talán 2026-ra lehet kész, benne 16 szállodával, 4000 lakóépülettel, 50-nél is több látványossággal – köztük az egyedülálló esőutcával, amelyben német technológiával mesterséges csapadékot idéznek majd elő akkor, amikor a hőmérséklet meghaladja a 27 Celsius-fokot.
Ez a címe annak a riportnak, amely a Deutsche Welle és a Telex együttműködésében készült, és a Malajziában egy mesterséges szigetre épült Forest City városát mutatja be. A felhőkarcolók lakásait ugyan korábban befektetési céllal elkezdték felvásárolni, mégis alig él itt valaki. Most már sokan szabadulni szeretnének az ingatlanjaiktól, és a 60%-ban tulajdonos kivitelező kínai Country Garden vállalat is csődközeli állapotban van. Az elmúlt években felhúzott modern városban számottevő lakosság híján nincsenek szolgáltatások, nincs jelentős kereskedelem. Pedig az építkezés helyszíne nem ígérkezett rossznak, hiszen a közeli Szingapúrban méregdrágák az ingatlanok. Potenciális vevőkörnek azokat a tehetős kínaiakat tartották, akik viszonylag olcsón szerettek volna tengerparti lakóingatlanokhoz jutni. Időközben azonban szigorították a külföldi befektetéseket, és közbejött a COVID-19 világjárvány is.
Az alábbi műholdképpár egyike még 2017-ben, a másik hat évvel később, idén tavasszal készült a Copernicus program egyik Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjával. A többé-kevésbé felhőmentes műholdképek a valódi színeket adják vissza. A kép felső részén (északra és nyugatra) Malajzia területe, jobbra (keletre) már Szingapúr látható. Az utóbbi szigetországot a kontinenstől a Johori-szoros választja el. Lényegében a szorosban épült meg a Forest City számára létrehozott mesterséges sziget. A két kép csúszkával való összehasonlítása jól mutatja, hogy 2017-ben még csak a sziget kialakítása folyt (azt a munkát 2014-ben kezdték), mostanra pedig már állnak az épületek. A műholdképről az persze nem derül ki, hogy a városban sokan élnek-e vagy épp kong az ürességtől…
A kép közepén látható Forest City közelében, nyugati felé egy hatalmas konténerkikötő látható. Jobbra felül a Malajziát és Szingapúrt összekötő, a Johori-szoroson átívelő két híd egyike is látszik.
Egy tavalyi blogbejegyzésünkben egyébként már „jártunk” ezen a környéken. Akkor több időpontban készült Sentinel-1 radaros műholdképek alapján a Szingapúr melletti élénk tengeri hajóforgalomról volt szó. Aki újraolvassa azt a bejegyzést és nagy méretben letölti a Sentinel-1 képet, könnyedén megtalálhatja rajta Forest City jellegzetes alakú part menti szigetét a Johori-szoros nyugati bejáratánál.
Bajorország fővárosát az elmúlt hétvégén, december 2-án és 3-án jelentős mennyiségű hó borította be. December legelején ekkora hóesés ott rekordnak számít, a hóréteg vastagsága helyenként a fél métert is megközelítette. A régióban már elég régen, 2006 márciusában volt legutóbb ehhez fogható mértékű hóesés. Nem csak a müncheni nemzetközi repülőteret – Németország második legnagyobb forgalmú légikikötőjét – kellett lezárni a forgalom elől, de a vasúti és közúti közlekedés is megbénult. Münchenben leállt a tömegközlekedés, nem jártak a buszok és a villamosok. A labdarúgó Bundesliga hétvégi meccsét, a Bayern München–Union Berlin összecsapást is kénytelenek voltak elnapolni.
Bár a hóhelyzet a hét során fokozatosan normalizálódott, az alábbi Sentinel-2 műholdképen – amelynek elkészítését december 7-én a felhőzet elvonulása tette lehetővé – még látványosan megmutatkozik a nagyvárost és környékét beborító fehér hótakaró.
(Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)
Az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 optikai műholdpárosának 10 m-es felszíni felbontású felvételeit sok más alkalmazás mellett a hóborította felszínek felmérésére is tudják használni.
Skócia és Észak-Írország tájaira és a szigetek között húzódó Északi-csatornához kalauzol bennünket az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési sorozatában bemutatott Sentinel-1 radaros műholdkép. A kép természetesen hamisszínes, színezéséhez a műholdról kibocsátott és a felszínről visszaszóródó radarhullámok polarizációs tulajdonságait használták fel. Ezzel a feldolgozási technikával egyes felszíntípusok tulajdonságait tudják kiemelni.
Az Északi-csatorna egy idei Sentinel-1 radaros műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A legszűkebb részén 22 km széles Északi-csatorna az Ír-tenger és az Atlanti-óceán északi része között teremt vízi kapcsolatot. A képen balra (nyugatra) Észak-Írország, jobbra (keletre) Skócia területe látható. Ezzel a színezéssel a szárazföldek a zöld és sárga árnyalataiban mutatkoznak. A világosabb foltok erősebb radarvisszhangra, így sűrűn beépített településekre utalnak. A skót oldalon a legnagyobb város Glasgow (jobbra fent, a Clyde folyó torkolatánál). A csatorna túlpartján Észak-Írország fővárosa, Belfast tűnik fel világosabb foltként.
A vízfelületek kékek. A tengeren a mintázat a hullámzás mértékére vonatkozó információt kódol. Minél hullámzóbb a vízfelület, annál jobb a radarvisszaszóró képessége. (A nyugodt vízfelületről nem a műhold irányába verődnek vissza a függőlegeshez képest oldalirányba lebocsátott impulzusok.) Mivel az apertúraszintézis elvén műkoödő radaros földmegfigyelő műholdak – így a Coperniucus program Sentinel-1 holdjain is – érzékenyek a hullámzás mértékére, és a hajókról, illetve bójákról végzett mérések lefedettsége korlátozott, a műholdas adatokat a tengeri hullámzás megfigyelésére és előre jelzésére is használják. Ezt az információt például a hajósok, valamint a kikötők és a tengeri fúrótornyok üzemeltetői tudják jól használni.
A csatorna mindkét partján fekvő szigetek területén számos tavat fedezhetünk fel, ugyancsak kékben. A legnagyobb közülük a közel 400 km2-es Lough Neagh, Belfasttól mintegy 30 km-re nyugatra.
A kép jobb alsó részén, az Ír-tengerben fekszik a Man-sziget, amely nem része az Egyesült Királyságnak, de a brit koronafüggőségek közé tartozik. Területe 572 km2, lakossága mintegy 85 ezer fő.
A jelenleg létező legnagyobb jéghegy, az antarktiszi A-23A nemrég megmozdult, s most úgy tűnik, az óceáni áramlások hátán elhagyja a kontinens partvidékét. Pedig egy különösen régi darabról van szó, hiszen közel négy évtizeddel ezelőtt, még 1986-ban szakadt le a Filchner–Ronne-selfjégről. Területén az 1980-as években még egy szovjet sarkvidéki kutatóállomás (Druzsnaja-1) is működött, amelyet a jégdarab önállósodása után át kellett telepíteni. A kb. 3900 km2 területű óriás jéghegy azonban akkor nem jutott messze, megfeneklett a Weddell-tengerben, és egészen 2020-ig mozdulatlan maradt. A műholdképek tanúsága szerint mostanra a szelek és az áramlások az Antarktiszi-félsziget csúcsa mellé sodorták. Így hamarosan elhagyja az antarktiszi partok környékét. Ahogy a többi jéghegy, északabbra és egyúttal melegebb vizekre sodródva olvadásba kezd, veszít a tömegéből, közben feldarabolódik, majd végül teljesen elenyészik.
Alább az A-23A jéghegy (jobbra lent) a Copernicus program Sentinel-3 földmegfigyelő műholdjainak mindössze 3 nap eltéréssel készült friss, novemberi képein látható. A csúszka elmozdításával könnyen érzékelhető a hatalmas jégdarab mozgása. A poláris pályán keringő, széles sávot feltérképező Sentinel-3 műholdpáros tagjai segítségével minden nap fényképezhető a terület – már ha nincs épp sarkvidéki éjszaka, és persze nem zavarják sűrű felhők a lelátást.
A képeken balra alul az Antarktiszi-félsziget csúcsánál fekvő szigetek (a legnagyobb közülük a Joinville-sziget), balra fent a furcsa alakú Elefánt-sziget látható. Mindegyikük mérete elmarad a jéghegyétől. Rendszeres olvasóink bizonyára emlékeznek rá, hogy ez utóbbi helyre nem túl régen látogattunk el egy Sentinel-2 műholdképpel illusztrált blogbejegyzés erejéig.
Az A-23A jéghegy helyzete november közepén. A fehér pontokból kirajzolódó görbék az 1978 és 2023 között megfigyelt jéghegyek mozgását szemléltetik. Valószínűleg ennek a nagy darabnak is az Atlanti-óceánban fekvő Déli-Geogia-sziget környéki „jéghegytemetőben” teljesedik be a sorsa. (Forrás: BBC / Polar View)
A kutatók szerint a fókák, pingvinek és más tengeri madarak milliói számára nem volna kedvező, ha az A-23A vagy addigra leszakadó valamely nagyobb darabja Déli-Georgia környékén megfeneklene. Nem túl rég, 2020-ban mi is beszámoltunk hasonló aggodalmakról a sziget felé közeledő, ugyancsak óriási A-68A jégheggyel kapcsolatban. Akkor szerencsére a „fókaapokalipszis” elmaradt. A jéghegyekre ugyanakkor nem érdemes csak veszélyforrásként tekinteni. Például a jégbe zárt finom kőzettörmelék, amelyet a jég eróziója sodort el a kontinensről, az olvadás nyomán a tengerbe kerülve ásványi anyagokkal dúsítja az óceánt. Így a jéghegyek végső soron táplálékul szolgálnak a tengeri tápláléklánc alapját jelentő mikroszkopikus élőlények számára.
Az A-23A jéghegy vándorlásáról az Európai Unió Copernicus programja is közzétett egy képmontázst. Ezen radaros Sentinel-1 műholdképek mutatják a pozícióját október 19-én, 31-én. valamint november 12-én és 24-én. A radaros módszer különösen alkalmas a jéghegyek követésére, hiszen a technika sajátosságaiból adódóan sem a felhők, sem az éjszaka nem zavarja a leképezést. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / feldolgozás: EU Copernicus)
Október utolsó napján egy víz alatti vulkánkitörés nyomán új kis sziget emelkedett a Csendes-óceán felszíne fölé – számoltak be róla a napokban a híradások. A helyszín a Japánhoz tartozó, Tokiótól 1200 km-re délre fekvő Iótó (Iōtō, régebbi nevén Ivo Dzsima, Iwo Jima) partvidéke, ahol a feltörő és megszilárduló láva a felszín fölé emelkedve egy valószínűleg hosszabb ideig fennmaradó képződményt hozott létre. A vulkáni aktivitás október 21-én kezdődött.
A mindössze alig 30 km2-es területű Iótó, avagy a „kénsziget” maga is vulkáni eredetű, az Ogaszavara-szigetcsoport (Ogasawara) része. Legmagasabb pontja a 169 m-es, a sziget délnyugati csücskében emelkedő Szuribacsi-hegy (Suribachi). Iótó a nevét az ott feltörő kéntartalmú gázokról kapta. A mostani új szigetecske a nagyobb „testvérének” déli partja közelében bukkant fel, ahogyan azt az alábbi Sentinel-2 műholdképpár is illusztrálja.
A két Sentinel-2 műholdkép a csúszka elmozdításával hasonlítható össze. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
Az október 18-án készült felhőmentes műholdképen még semmi sem látszik azon a helyszínen, amelyet a november 2-ai képen sárga ellipszissel megjelöltünk. A jelölésre már csak azért is szükség volt, mert a november eleji felvételt a felhők zavarták. A hamisszínes, a növényzetet pirossal kiemelő műholdképen ennek ellenére jól kivehető a változás. A figyelmes szemlélő a szürke ovális foltból feltörő füst- és gőzfelhőt, valamint az óceánban keleti irányban hosszan kiterjedő világosabb elszíneződést is észreveheti a második képen. Ez utóbbit feltehetően a víz alatti vulkánkitörésben keletkező habkő okozza (ezek a lávából megszilárduló, lyukacsos, ezért a víznél kisebb sűrűségű kődarabok).
Vulkánkitörés ide vagy oda, Ivo Dzsima neve a múlt századi történelemből hangozhat ismerősnek. A 2. világháború vége felé, 1945 februárjában és márciusában zajlottak itt heves harcok, amelyek végén az Amerikai Egyesült Államok elfoglalta a Japán Birodalomhoz tartozó, stratégiai fontosságú repülőtérrel rendelkező földdarabot. A 36 napos kíméletlen csatában 26 ezer amerikai sebesült meg, 6800-an estek el. Japán részről a húszezer védőből csupán 1083-an maradt életben. A repülőtér futópályái a fenti Sentinel-2 műholdképeken (különösen a felhőmentes októberin) jól láthatók. A szigeten egyébként nincs az ott működő katonai támaszpont alkalmazottain kívül más lakó.
A Technológia Transzfer Versenyt a Design Terminál által működtetett ESA Technology Broker program keretében rendezték meg, hogy összekapcsolják az űripart bármely más ipari vagy szolgáltató szektorral. A versenynek két célja volt, egyrészt az űrtechnológiák nem űriparban való alkalmazásának támogatása, másrészt pedig az, hogy a vállalatokat arra ösztönözzék, hogy technológiai igényeiket az űrszektor számára kifejlesztett know-how segítségével oldják meg. A benyújtott pályázatok megvalósítása nem volt a felhívás része, a felhívás az űrtechnológiák új iparágakban való alkalmazására vonatkozó ötletelés beindítására irányult. A beadott projektjavaslatoktól azt várták, hogy olyan technológiatranszfert hozzanak létre, amely a következők egyikét használja fel: az ESA Űrszabadalmak Adatbázisából (ESA Space Patents Database) származó szabadalom vagy az Európai Űrszoftvertár (European Space Software Repository) szoftvere.
Farkas Péter, a Geo-Sentinel ügyvezető igazgatója részt vett ezen a versenyen, és a Fast Indoor Navigation and Direction (FIND) ötletével első díjat nyert. A javasolt megoldás egy alkalmazásprogramozási felület (API), amely integrálható lenne pl. bevásárlóközpontok, repülőterek, vidámparkok, kórházak, konferenciák mobilalkalmazásaiba. Ezen megoldás segítségével hatékonyabb beltéri navigációt biztosíthatnánk GNSS jelek segítségével, amihez nem kellene egyéb – pl. Wi-Fi, Bluetooth technológiát alkalmazó – eszközök telepítése. A GNSS jelek beltéri használata problémájának megoldása zökkenőmentessé tenné a beltér és kültér közötti átmenetet is, mivel nem kellene váltani a navigációs jelek szolgáltatói között. Ez a komplex, integrált megoldás számos interfész technológiai hátterét képezhetné, akár kiterjesztett valóság, vagy a környezet digitális másolata segítségével. A felhasználók többek között hatékonyabban találhatnák meg a parkolóhelyeiket, a keresett üzleteket, vagy a kaput, ahol fel kell szállniuk az induló járatukra.
A javasolt FIND szolgáltatás két különböző ESA szabadalmat használ: az első egy gépi tanulási algoritmust alkalmaz a helymeghatározás pontosságának javítására, a Position, Velocity, Time (PVT) megoldás elemzésével. A második egy olyan módszer, amely megbecsüli a közös kompozit csatornát, hogy nagy pontossággal szinkronizálja az időt az egyes vevők között beltéren is.
A Technológia Transzfer Verseny díjazottjainak csoportképe. A második helyezett Dudás Márk és Lipovics Dániel, a harmadik helyezett Kovács Marcell és Kertész Bence lett. (Kép: Design Terminal)
First place in a Technology Transfer Competition
The Technology Transfer Competition was organised within the framework of the ESA Technology Broker programoperated by Design Terminal to connect the space industry with any other sector. The competition had two goals, first, to support the use of space technologies in non-space industries and second, to encourage companies to address their technological needs by using know-how developed for the space sector. Submitted proposals were not requested to be realised, the competition was aimed at endorsing an idea on the application of space technologies in new industries. The project proposal was expected to establish a technology transfer that makes use of one of the following: a patent from the ESA Space Patents Database or a software from the European Space Software Repository.
Péter Farkas, the managing director of Geo-Sentinel participated in this competition and won the first prize with the idea called Fast Indoor Navigation and Direction (FIND). The proposed solution is an application programming interface (API) that could be integrated in the smartphone applications of e.g. shopping centres, airports, theme parks, hospitals, conferences, to provide effective navigation using GNSS signals, that would not require the installation of anchor devices – using e.g. Wi-Fi, Bluetooth – for indoor navigation. Solving the problem of using GNSS signals indoors would also make the transition between indoors and outdoors smooth, as there is no need to change between providers of navigation signals. This complex, integrated solution would create a technological backbone for many interfaces, e.g. one that could use augmented reality, or a digital twin of the environment. The users could find their parking spaces, the shops they are looking for, the gate where they have to board their flight, among many other things, more efficiently.
The proposed FIND service uses two different ESA patents: the first one exploits a machine learning algorithm to improve the accuracy of the positioning, by means of analysis of the Position, Velocity, Time (PVT) solution. The second one is a method that estimates the joint composite channel to synchronize time among receivers in indoor conditions.
Sütibeállítások kezelése
A legjobb élmény biztosítása érdekében olyan technológiákat, mint a sütiket, használunk eszközadatok tárolására és/vagy eléréséhez. Az ezekhez való hozzájárulás lehetővé teszi számunkra, hogy olyan adatokat dolgozzunk fel, mint a böngészési viselkedés vagy az egyedi azonosítók ezen az oldalon. A hozzájárulás megtagadása vagy visszavonása egyes funkciókat hátrányosan érinthet.
Funkcionális
Always active
A technikai tárolás vagy hozzáférés feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az előfizető vagy felhasználó által kifejezetten kért szolgáltatás igénybe vehető legyen, vagy kizárólag egy elektronikus hírközlő hálózaton keresztül történő közlés átvitelének végrehajtása céljából.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztika
The technical storage or access that is used exclusively for statistical purposes.A kizárólag anonim statisztikai célokra használt technikai tárolás vagy hozzáférés. Idézés, az internetszolgáltató önkéntes együttműködése vagy harmadik féltől származó további adatok nélkül az így tárolt vagy lekért információ önmagában általában nem alkalmas az Ön azonosítására.
Marketing
A technikai tárolás vagy hozzáférés felhasználói profilok létrehozásához szükséges hirdetések küldése céljából, vagy a felhasználó nyomon követéséhez egy weboldalon vagy több weboldalon keresztül, hasonló marketingcélokból.
