Április 25-én az oroszországi Pleszeckből pályára állt az európai Copernicus földmegfigyelő program sorrendben hetedik műholdja, a Sentinel-3 műholdpáros B jelzésű, második tagja. A Sentinel-3B jó két évvel követte a páros A jelű tagját. Eddigi működése során a Sentinel-3A egymaga több mint 500 terabájt mennyiségű adatot szolgáltatott a Föld óceánjairól, szárazföldjeiről, a jégtakaróról és a légkörről. Szabadon és ingyenesen hozzáférhető mérési adatai hozzájárulnak a globális folyamatok jobb megértéséhez.
A Sentinel-3B most csatlakozott azonos felszereltségű párjához. Méghozzá nem csak átvitt értelemben, hanem szinte közvetlenül is. A két műhold ugyanis ugyanolyan elhelyezkedésű pályán kering, egymást követve, ráadásul az első hónapokban a Sentinel-3B szorosan – csak mintegy 220 km távolságban, vagy keringési időben kifejezve alig fél perc késéssel – követi a korábban felbocsátott társát. Ez a különleges tandem várhatóan 4 hónapig kering a Föld körül ebben a formában. Ez idő alatt a Sentinel-3B fedélzeti megfigyelőműszereit beüzemelik és az általuk szolgáltatott adatokat összehasonlítják a Sentinel-3A eredményeivel. Mivel a két műhold lényegében ugyanazt „látja” a gyorsan változó óceánból és légkörből, így lehetővé válik az új és a régi műhold közös kalibrációja. Ezzel biztosítható, hogy később a konstelláció mindkét tagja egymással összhangban álló, csereszabatos eredményekkel szolgáljon. Az eljárás megszokott a klímakutatáshoz is használt földmegfigyelő műholdaknál. Így garantálható, hogy bár az űreszközök mindig újabbak és újabbak, a mérési idősoraik könnyen egymáshoz illeszthetők. (Ezt a módszert követik majd a Sentinel-6 műholdnál is, amely a jelenleg működő Jason-3 feladatait veszi át, várhatóan 2020-tól. Akkor a szoros kötelékrepülés 12 hónapon át tart majd.)
A keresztkalibráció végeztével a Sentinel-3B eltávolodik a 3A-tól, úgy, hogy továbbra is ugyanazon a pályán, de sokkal „hátrébb” keringjen majd. A pálya mentén 140°-os pozíciószög-eltérést azért választották, hogy optimalizálják az óceáni áramlások megfigyelését. Műszertől függően a két műholdból álló Sentinel-3 rendszer naponta 1–4 alkalommal végigpásztázza az egész Földet. A Sentinel-3 holdak alacsony (a felszín fölött 815 km-es magasságban), közel a pólusok fölött húzódó körpályán keringenek.
De mit lehet kezdeni a Sentinel-3 adatokkal? A rövid válasz: majdnem mindent! A Sentinel-3 műholdak a Copernicus program űreszközei közül a legösszetettebb műszerezettséggel rendelkeznek. Az egyik fő felhasználási területük az óceánok, tengerek vizsgálata: a vízfelszín hőmérsékletének és színének feltérképezése, az óceánfelszín magasságának mérése, a sarkvidéki tengereket borító jégtakaró kiterjedésének és vastagságának meghatározása. A Sentinel-3 adatai alapján az óceáni áramlásokat, a víz szennyezését, a tengeri élővilág állapotát lehet követni – ezek az információk mind alapvetőek az éghajlat változásának kutatásához. A szárazföldek megfigyelésével a felszínborítás, a növényzet, a mezőgazdasági termelés állapotát képesek figyelemmel kísérni, globális méretekben, igen rövid visszatérési idővel. A nagyobb folyók, tavak vízminőségének és vízszintjének meghatározása mellett a Sentinel-3 adatok az erdő- és bozóttüzek észlelésére és követésére is használhatók.
Fontos hír, hogy a Sentinel-3B startjával egy időben a 2017 októberében felbocsátott előző Sentinelt, a légkörben levő egyes gázok koncentrációját mérő 5P jelű műholdat szolgálatszerű mérésekre késznek nyilvánították.
Kapcsolódó linkek:
- Pályán a Sentinel-3B (copernicus.eu)
- Sentinel-3 honlap (ESA)
- Sentinel-3B: sikeres tesztek (Sentinel blog, 2018. február)