November közepén bejárta a világsajtót a szomorú hír, hogy az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Alapja (National Science Foundation, NSF) a Puerto Ricó-i Arecibo rádiótávcső bezárása mellett döntött. A tudománytörténet ikonikus, nem mellesleg több mozifilmben is szerepet kapott, 305 m átmérőjű rádióteleszkópja 57 éve üzemel. Megfigyeltek innen a Tejútrendszer pulzárjaitól kezdve a rejtélyes gyors rádiókitöréseken át a legtávolabbi aktív galaxismagokig mindenféle égi rádióforrást. Radaros módszert használtak a Föld közelébe kerülő kisbolygók részletes vizsgálatára, de küldtek innen rádiójeleket a hipotetikus idegen civilizációknak is.
Az arecibói sokáig a világ legnagyobb antennatányérjának számított, amíg Kínában 2016-ban át nem adták az 500 m-es FAST (Five-hundred-meter Aperture Spherical radio Telescope) rádiótávcsövet – azt egy korábbi blogbejegyzésünkben be is mutattuk egy műholdképen. Mind a FAST, mind az arecibói obszervatórium antennája egy karsztmélyedés „kibélelésével” épült. Így maguk az antennák nem mozgathatók, csak a fókuszban elhelyezett vevőberendezések elmozdításával lehet a zenittől kissé távolabb – de nem túl messze – elhaladó égitesteket megfigyelni.
Úgy tűnik, hogy a fókuszkabint kifeszítő drótkötelek okozzák most Arecibo végzetét. Bár az obszervatórium bezárásának gondolata – pénzügyi okokból – fel-felmerült az elmúlt években, az egyedülálló tudományos programok, amelyeket végrehajtottak itt, eddig megmentették Arecibót.
2017-ben a Maria nevű hurrikán hagyott maga után súlyos pusztítást Puerto Ricón. Alig hogy sikerült elvégezni az emiatt szükséges javításokat, idén augusztusban egy tartókábel mozdult ki a helyéről, sérüléseket okozva az antenna reflektáló felületét alkotó panelekben és a tartószerkezetben. A tudományos munka természetesen leállt. A károk felmérésének közepette jött a második hasonló baleset, november elején újabb kábel pattant el. A szakértők annyira instabilnak ítélték a szerkezetet és balesetveszélyesnek a javítási munkálatokat, hogy az NSF inkább az obszervatórium bezárása, a nevezetes antenna lebontása mellett döntött.
Az arecibói rádiótávcső antennája Sentinel műholdképeken is látható. Nem sokkal a második kábelszakadás után, november 13-án készült az egyik felhőmentes (bár egy felhő árnyékát azért tartalmazó) Sentinel-2 optikai műholdkép. Összehasonlításul egy egy évvel korábbi, 2019. novemberi képet is megmutatunk. Mindkét esetben olyan színezést használtunk, amely piros színnek kiemeli a növényzetet. A karibi szigetországban, az obszervatórium környékén dús növényzet jellemző. A növényzet segít abban, hogy a csúszka elmozdításával a 2020-as időpontban észrevegyük a tányáron ütött jókora lyukat. Ott ugyanis, az antenna délkeleti részén a normális esetben amúgy takarásban levő, a szerkezet alatt elhelyezkedő növényzet láthatóvá vált a műhold kamerája számára.
(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019–2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
Az antennatányér átellenes oldalán mindkét időpontban látható sötét színű folt egyébként a fókuszkabin árnyéka.
A Sentinel-2 képek legjobb felszíni felbontása 10 m-es. Ennél finomabb felbontású űrfelvételek is napvilágot láttak a hír nyomán. Itt egy olyat mutatunk be, amelyet a kaliforniai székhelyű Planet cég kereskedelmi Dove földmegfigyelő műholdflottájának egyik tagja készített.
Kapcsolódó linkek: