Észtország az elmúlt évtizedek egyik leghidegebb telét éli. 2026 február eleje óta folyamatosan a fagypont alatt maradtak a hőmérsékletek. A hosszan tartó fagy hatására befagyott a tenger, jégborítás pedig megzavarta a közlekedési kapcsolatokat, elszigetelt a szárazföldtől több kis szigetet.
(Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)
Az alábbi kép az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjának honlapján, a nap képe rovatban jelent meg. Egy Sentinel-2 optikai műholdképről van szó, amely február 17-én készült. Rajta a Muhu-szigeten található Kuivastu városát (balra) az Észtország szárazföldjének nyugati partján fekvő Virtsu városával összekötő hajózási folyosó látható. A befagyott Suur-szoros jegén vágott keskeny sáv jelöli a hajózási útvonalat, s egy éppen akkor áthaladó hajót is elcsípett az egyik Sentinel-2 műhold kamerája.
A Copernicus program műholdjai sokrétű módon alkalmazhatók a tengeri jégviszonyok nyomon követésére. Nem csak az optikai tartományban érzékeny Sentinel-2 párosról van szó, hanem radaros módszerrel dolgozó Sentinel-1 műholdakról is. Ez utóbbiak számára ráadásul a felhőzet és a nappali megvilágítás hiánya sem jelenthet akadályt a felszín megfigyelésére. A Copernicus adatai tehát támogatják a biztonságos közlekedéstervezést és a környezeti megfigyeléseket – a balti-tengeri partvidéki övezetekben is.
Egy hete, február 16-án múlt tíz éve, hogy felbocsátották az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-3 műholdsorozatának első, máig jól működő tagját, a Sentinel-3A-t. 2016-os indulása óta – természetesen a kezdeti beüzemelés hónapjai leszámítva – a műhold folyamatosan gyűjtött, mindenki számára szabadon és ingyenesen hozzáférhető adataival nagyban hozzájárult az óceánokról és éghajlat alakulásáról rendelkezésünkre álló mérésekhez, támogatva ezzel a környezeti változások hosszú távú megfigyelését globális szinten. A kerek „születésnapról” megemlékeztek a Copernicus program honlapján, a nap képe rovatban is.
(Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-3 műholdkép)
A Sentinel-3A egyik fő fedélzeti műszere, az OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) 2026. január 19-én készített képe a Watt-tengert mutatja Németország és Dánia partjai mentén. A hamisszínes műholdkép jól illusztrálja a Sentinel-3 műholdak egyik erősségét, hogy egyszerre tudnak értékes adatokat szolgáltatni mind a tengeri, mind a szárazföldi környezetről. Itt a part menti vizekben lebegő hordalék élénk vörös és narancssárga színekben jelenik meg. A mintázatok feltárják az árapály hatására létrejövő áramlatok által felkavart, illetve a folyók által szállított hordalék előfordulási helyeit. A koncentráció a parttól távolodva csökken, ahogy a képen a tenger színe sárgába, türkizbe, majd kékbe fordul.
Ugyanakkor a szárazföldi területeken jól kivehetők a mezőgazdasági területek, az erdők, a vizes élőhelyek és a városi övezetek, összetett mozaikot alkotva.
Az OLCI mellett a Sentinel-3 műholdak másik fontos berendezése az SLSTR (Sea and Land Surface Temperature Radiometer), amely a tengeri és szárazföldi felszíni hőmérsékletére vonatkozó pontos adatokat szolgáltató sugárzásmérő. Míg tehét az OLCI az óceán színének a vízben lebegő anyaggal és a biológiai aktivitással összefüggő változásait érzékeli, az SLSTR ugyanott a hőmérsékletről tudósít. Ezek az egymást kiegészítő megfigyelések együttesen átfogó információt nyújtanak a vízminőségről és a szárazföldi állapotokról is.
A Sentinel-3A harmadik fő műszere az apertúraszintézis elvén működő radaros magasságmérő (SRAL, Sentinel-3 Ku/C Radar Altimeter). Ezzel a tengerfelszín magasságát, a hullámzást és közvetve a hullámzást okozó szél sebességét, valamint a tengeri és szárazföldi jégtakaró magasságát mérik.
Jeles ünnepnapok közeledtével az űrügynökségek kommunikációs szakemberei (is) ellenállhatatlan vágyat éreznek a „kapcsolódáshoz”. Így volt ez az idei Valentin-nap (Bálint-nap, február 14.) előtt az Európai Űrügynökségnél (ESA) is, ahol a hét műholdképét a szerelmesek ünnepének szentelték. Ezt a napot régebben elsősorban az angolszász országokban ünnepelték, de már világszerte egyre inkább elterjedt.
A Valentin-napi műholdképek elválaszthatatlan eleme a szív alak, és az sem árt, ha az piros(as) színben jelenik meg. Az ESA idei képét a Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjainak köszönhetjük, a bemutatott táj pedig Egyiptom északi részén található. A szív alakot a Fajjúm-oázis oázis szolgáltatja, amely a fővárostól, Kairótól mintegy 80 km-re délnyugatra fekszik, a Nílus völgyének közelében. Ez egy hatalmas természetes mélyedés. Más egyiptomi oázisokkal ellentétben, amelyeket elsősorban a talajvíz tart fenn, a Fájjum-oázist közvetlenül a Nílus vize táplálja egy csatornán keresztül. Tőle északra a ma sós, sötét színű Kárúni-tó (ókori nevén Moirisz-tó) maradványai láthatók, amely egykor sokkal nagyobb édesvizű tó volt.
A valóságban az oázis természetesen nem ilyen piros, de ez a hamisszínes műholdkép ilyen módon emeli ki a növényzetet, a műhold kamerájának a közeli infravörös tartományba eső sávja felhasználásával. Az általában sivatagos tájtól jól elütő módon maga a Nílus-völgy, valamint északon a folyó termékeny deltavidéke is piros. Így az oázissal együtt olyan benyomást keltenek, mint egy nagy virág, szív alakú levéllel. Kellhet-e ennél jobb Valentin-napi kapcsolódás?
Egyiptom a Nílussal és a Fajjúm-oázissal egy hamisszínes Sentinel-2 műholdképmozaikon. Ezt 2025 júliusa és decembere között készített több műholdkép alapján állították össze, hogy a felhőmentes területek összeválogatásával az egész kiterjedt vidék tisztán, nagy felbontásban látszódjon. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Mivel Egyiptom területének kevesebb mint 3%-a alkalmas mezőgazdasági hasznosításra, a Nílus deltája fontos termőterület. A táblák foltjai a vörös eltérő árnyalataiban jelennek meg, tükrözve a különböző növényeket, illetve növekedési szakaszokat. Az itteni főbb termények közé tartozik a gyapot, a rizs és a cukornád.
A növényzetet pirossal kiemelő hamisszínes műholdképeken a beépített városi területek szürkék. Itt a legnagyobb „folt” Kairó, a Delta kezdeténél (avagy a képzeletbeli virág szárának tetején). Ha belenagyítunk az eredetileg 10 m-es felbontású képbe, sok más érdekesség mellett a gízai piramisok is kiszúrhatók a város délnyugati szélén, a sziklás fennsíkon. (Az egyiptomi piramisokról egy tavalyi, műholdképpel illusztrált blogbejegyzésünkben már írtunk.)
A műholdkép jobb oldalán a Szuezi-csatorna is látható, amely a Földközi-tenger partján fekvő Port Szaídtól a Vörös-tenger északnyugati ágáig, a Szuezi-öbölig húzódik. A világ egyik legfontosabb vízi útjaként a Szuezi-csatorna közvetlen kapcsolatot biztosít a Földközi-tenger és az Indiai-óceán között.
2026. évi téli olimpiai játékok hivatalos megnyitója február 6-án volt, a záróünnepségre 22-én kerítenek sort. A helyszín Észak-Olaszország, a rendező városok Milánó és Cortina d’Ampezzo. (Ez utóbbi helyszínen 1956-ban már volt egyszer téli olimpia, Olaszország pedig ezen kívül 2006-ban is megrendezte a játékokat, akkor Torinóban.)
Az Európai Űrügynökség (ESA) az elmúlt hét műholdképét az idei, sorrendben 25. téli olimpia helyszínének szentelte, egy látványos Sentienel-2 kép bemutatásával. Ezen számos kulcsfontosságú olimpiai helyszín látható. A mostani játékok földrajzi értelemben igen elszórt helyszíneken zajlanak. A felhőmentes körülmények között készült, a valódi színeket visszaadó műholdkép felső részét az Alpok hegyei és völgyei uralják, ahol a legtöbb versenyszám zajlik. Északkeletre fekszik Cortina d’Ampezzo, a Dolomitok gyöngyszeme, amely az UNESCO világörökségi listáján is szerepel. Az immár második itteni olimpia miatt nem meglepő, hogy a téli sportok felkapott központjáról van szó.
(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A megnyitóünnepséget a milánói San Siro stadionban tartották. Olaszország Róma utáni második legnagyobb városa a kép bal alsó sarkában, az Alpok alatt megbúvó szürke foltként látható. Keletebbre, a képen alul középtájt a mélykék színű Garda-tó a maga 370 km2-es területével Olaszország legnagyobb, és az Alpok régiójának harmadik legnagyobb tava. Még tovább haladva keletre található Verona városa, ahol a záróünnepséget tartják majd, lezárva a két héten át tartó sporteseményeket. Verona történelmi épületeivel, mint például a híres Arénával, ugyancsak a világörökség része. Itt lesz március 6-án a téli paralimpiai játékok megnyitója is. Most ünneplik az első téli paralimpiai megrendezésének 50. évfordulóját.
Ha folytatjuk képzeletbeli utunkat kelet felé, egészen az Adriai-tenger partjáig, akkor eljutunk Velencébe. A kép jobb alsó sarkában türkiz színben tűnik fel a velencei lagúna, benne pedig a várost alkotó szigetek.
Az Európai Űrügynökség (ESA) honlapján múlt héten közzétett műholdkép segítségével Kína keleti partvidékére, a Sárga-tengerhez, még pontosabban Zsutung (Rudong) megye partszakaszának egy részéhez látogatunk. A valódi színeket visszaadó kép a Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel2- műholdjával készült, felszíni felbontása eredetiben 10 m-es.
(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Zsutung Sanghajtól (Shanghai) északra fekszik, a Jangce folyó torkolatától északra. Az 1950-es évek óta több hektárnyi földet hódítottak el a tengertől. A korábban mocsaras vidéket mezőgazdasági területekké, akvakultúra-gazdálkodást lehetővé tevő tavakká, valamint övezetekké alakították. A fenti műholdkép alsó részén látható táj képét mezőgazdasági területek és vizes élőhelyek keveréke határozza meg. A fő termesztett növények a rizs, a búza, a gyapot, a zöldségek és a gyümölcsök.
A Jangce-delta közelsége miatt folyamatosan órási mennyiségű üledék kerül a tengerbe, ami sárgásbarna árnyalatot kölcsönöz a part menti vizeknek. Ez a finom üledék hozzájárul a világ egyik legdinamikusabb és legváltozatosabb folyódeltájának kialakításához.
Kiterjedt akvakultúra-tavak láthatók a part mentén és az apály idején szárazra, a dagálykor a víz alá szigeteken. A Jangce torkolata körüli erős áramlatok a vízkeringés fenntartásával, a pangás megakadályozásával, valamint a tápanyagok utánpótlásával segítik az akvakultúrát, kedvező feltételeket teremtve a tenger gyümölcsei, például garnélarákok tenyésztéshez.
A partvidéket és a szigeteket emellett aktívan hasznosítják megújuló energia termelésére. A kép alábbi, kinagyított részletén, a parton naperőművek láthatók, míg a szélturbinák pálcikaszerű árnyékot vető pontokként sorakoznak a tengeren.
(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
2024-ben elkezdődött egy Zsutung part menti vizes élőhelyeinek helyreállítását célzó projekt. A remények szerint a térség hamarosan az ökoturizmus kiemelt célpontjává válhat.
Az öreg kutya nem tanul új trükköket – tartja a mondás, de ez igazából a kutyákra sem igaz, hát még a földmegfigyelő műholdakra! Erre szolgált példával az európai Copernicus földmegfigyelési rendszer több mint egy évtizede pályán levő első, A jelű optikai Sentinel-2 műholdja. A Sentinel-2 műholdpáros kiöregedő első tagjának pótlására 2024-ben bocsátották fel a Sentinel-2C-t. Jelenleg ez utóbbi, valamint a 2017-ben indított Sentinel-2B alkotja az operatív műholdpárost. Eközben az Európai Űrügynökség (ESA) szakemberei a továbbra is működőképes Sentinel-2A segítségével új módszerek és megoldások kikísérletezésébe kezdtek.
A Sentinel-2 műholdak fedélzeti kamerája (Multispectral Imager, MSI) 13 különböző látható és infravörös sávban végzi megfigyeléseit, amelyek célja a nappali földfelszín szisztematikus, szolgálatszerű fényképezése. Nemrég, tavaly decemberben azonban a műszert a Föld éjszakai oldala felett repülve is bekapcsolták, hogy lássák, hogyan teljesít a sötétben. Az eredmények meglepően jónak bizonyultak, ami biztató hír a jelenleg fejlesztés alatt álló Copernicus Sentinel-2 Next Generation küldetés számára.
Amikor a Sentinel-2A műholdat 2015-ben felbocsátották, az fontos mérföldkőnek számított: nagy (akár 10 m-es) felbontású multispektrális optikai földmegfigyelési adatokat szolgáltatott egy 290 km széles sávban, mindezt az Európai Unió Copernicus programja adatpolitikájának megfelelően teljesen szabad és ingyenes hozzáféréssel. Az adatokat széles körben alkalmazzák a Föld változó tájainak – a szárazföldek belsejének és part menti régióinak – megfigyelésére, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, a vízgazdálkodás támogatására. Ezeken felül a Sentinel-2 információkkal szolgál a tengerek élővilágáról, a metánkibocsátásról és a változó sarki jégről is.
A műholdak képalkotó berendezései normális esetben éjszakai áthaladáskor ki vannak kapcsolva, ugyanis a felszínről vagy a felhőzetről visszaverődő napfény híján nincs mit detektálniuk. A jelenlegi Sentinel-2 holdakat – beleértve a még felbocsátásra váró Sentinel-2D-t is – nappali képalkotásra tervezték. Az utánuk következő Sentinel-2 Next Generation viszont bizonyos régiók felett repülve éjszakai fényképezést is végez majd.
Az alábbi képek azt igazolják, hogy a Sentinel-2A is képes használható éjszakai felvételeket készíteni. Ilyenkor természetesen szükség van valamilyen erősebb fényforrásra. Ilyenek lehetnek például a kőolajmezőkön égő gázfáklyák, az erdőtüzek, a nagyvárosok fényei, de akár az éjszaka dolgozó halászhajók lámpái is.
Halászhajók Dél-Korea partjainál, a Sentinel-2A által készített éjszakai felvételen. A háttérben egy szürkeskálás térkép jelzi a partvonalat. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A szakemberek elégetten nyugtázták, hogy eredményesen sikerült feszegetniük a Sentinel-2A képességének határait, hogy felmérjék az éjszakai képalkotás technikai megvalósíthatóságának lehetőségét. Az éjszakai üzemmódhoz, a kamera működtetéséhez természetesen elektromos energia is szükséges, viszont ilyenkor a Föld árnyékában repülve azt a napelemekkel nem tudják előállítani. A kísérletezés tehát megterhelte az idős de még mindig jó állapotban levő műhold akkumulátorait.
Iraki gázfáklyák éjszakai Sentinel-2A műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)Bozóttűz Indiában éjszakai Sentinel-2A műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Ezúttal is jégről esik szó, mint nemrég a befagyó Balatont mutató műholdkép kapcsán írt blogbejegyzésünkben. Az is közös, hogy akkor és most is egy-egy Sentinel-2 műholdképet (is) mutattunk. A párhuzamoknak ezzel itt vége, hiszen ezúttal a déli féltekére látogatunk, ahol most nem tél, hanem nyár van, a jég pedig nem képződik, hanem éppenséggel olvad.
A Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdja az A-23a (A23a) jelű jéghegyről készítette az alábbi felvételt, 2025. december 20-án. Az Atlanti-óceán déli részén úszó jéghegy valaha a világ legnagyobbja volt, és elég sokáig bírta: még 1986-ban szakadt le a nyugat-antarktiszi Filchner–Ronne-selfjégről. Területén az 1980-as években még egy szovjet sarkvidéki kutatóállomás (Druzsnaja-1) is működött, amelyet emiatt át kellett telepíteni. Teljes felszíne akkoriban közel 4000 km2-es volt. Aztán évtizedekig a tengerfenéken fennakadva a kontinens közelében maradt, így tudta átvészelni ezt a hosszú időt. Azonban 2020-ban végleg elszabadult, és útra kelt a Weddell-tengeren. 2023 novemberében aztán az áramlások és szelek elsodorták az Antarktisz közeli vizektől. (Erről annak idején írtunk is.)
Az A-23a jéghegy 2025 decemberében, egy Sentinel-2 műholdképen. Felszínén nagy kiterjedésű vízfoltok jelentek meg a jég olvadása következtében, ami előre vetíti az egykor rekordméretű jéghegy teljes megsemmisülését. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Tavaly májusra a jéghegy elérte a mintegy 2000 km-re északabbra fekvő Déli-Georgia-szigetet – amelynek környéke egyfajta jéghegytemetőként is ismert –, ahol elkezdett szétesni. 2025 folyamán kisebb jéghegyek szakadtak le róla, jelentősen csökkentve a méretét. A fenti műholdképen a legnagyobb megmaradt darab a Déli-Georgia-szigettől kb. 150 km-re északnyugatra látható, körülötte egy sor kisebb-nagyobb töredékdarabbal. Bár ekkorra az eredeti felszínének mintegy háromnegyedét elvesztette, az A-23a még mindig az egyik legnagyobb, nyílt vizeken úszó jéghegy volt a maga 1000 km2-ével.
Az A-23a felszínén és a tőle délre fekvő jéghegyeken látható élénk kék színű területek olvadékvízből álló tavak, amelyek a jéghegy gyors pusztulásának egyértelmű jelei. A szétesés jellemző az ilyen messzire északra eljutó antarktiszi eredetű jéghegyekre. Sorsukat a magasabb tengervíz- és levegő-hőmérséklet pecsételi meg. Mivel az A-23a a még melegebb vizek felé halad, hamarosan ugyanolyan sorsra jut, mint más, ugyanebben a térségben szétesett óriási jéghegyek. (A műholdakkal megfigyelt jéghegyek születéséről, vándorlásáról és pusztulásáról az alább összegyűjtött régebbi blogbejegyzéseinkben is lehet olvasni.)
Valószínűleg nem sokan hallottak még erről a településről, pedig Lettország második legnagyobb városáról van szó. Az Európai Unió „keleti végein”, a lett–litván–fehérorosz hármashatár közelében, Lettország délkeleti csücskében fekszik ez a közel 80 ezres település. Daugavpils, régi német nevén Dünaburg a történelem során kulcsfontosságú regionális központként szolgált. Fejlődése szorosan kapcsolódik a városon átfolyó Daugava folyóhoz, amely nagy hatással van mind a környező tájra, mind a helyi életre. Partjai mentén erdők, vizes élőhelyek és árterek biztosítanak helyet a változatos élővilágnak, miközben a folyó továbbra is befolyásolja a települési mintákat, a gazdasági tevékenységet és a kulturális hagyományokat a régióban.
Az alábbi, a valódi színeket visszaadó Sentinel-2 műholdkép 2025. október 19-én készült Daugavpils városáról (balra középtájt), a kanyargó Daugaváról és környékéről. A település beépített részeire jellemző szín a szürke. A víz sötétkék, az erdős területek sötétzöldek, a környező mezőgazdasági területek pedig világosabb zöld és barna árnyalatúak.
(Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)
A képen többek között felfedezhető a várostól északnyugati irányban egy bő 4 km2 területű tó (Stropu ezers), kicsit távolabb pedig Daugavpils nemzetközi repülőterének futópályái. A létesítmény a várostól 12 km-re fekszik, Lociki település területén. A repülőtér teljes műszaki infrastruktúrája a korábban itt működött szovjet katonai légibázisból maradt meg. A támaszpontot 1993-ban hagyták el. Később megpróbálták felújítani, de pénzügyi okokból nem jártak sikerrel. 2021-ben a városi önkormányzat a repülőtér tevékenységének megszüntetéséről, a létesítmény felszámolásáról döntött. A tervek szerint egy ipari parkot hoznának létre a területen.
Az európai Copernicus földmegfigyelési program, amelynek honlapján a műholdképet nemrég közzétették, a Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdpáros adatai segítségével nyomon tudja követni többek közt a folyók dinamikáját, a földhasználat változásait és az ökoszisztéma állapotát, támogatva a fenntartható várostervezést és vízgazdálkodást.
Az évek óta szokatlanul hideg idő megtette a hatását a Balatonnál. Az Időkép beszámolója szerint utoljára kilenc éve, 2017 januárjában képződött teljesen összefüggő jégtakaró hazánk legnagyobb tavának felszínén – bár részleges jégképződésről 2018-ban és 2019-ben is írtunk egy-egy blogbejegyzésünkben. Azok a Copernicus földmegfigyelési program radaros Sentinel-1 műholdjainak képeivel voltak illusztrálva.
Most is kiválasztottunk egy Sentinel-1 radaros amplitúdóképet, amely január 8-án készült. Ami jól látható rajta, hogy a máskor – a műhold irányába történő radarjel-visszaverődés híján – sötét vízfelszínen több helyen is jelentős radarvisszhang jellemző. A nagy hideg ellenére az időnként megélénkülő szél késleltette a tó befagyását, a felszínen kialakult jégtáblákat ugyanis elsodorta és összetörte. Ilyenkor a zajló, feltöredezett jég rendelkezik olyan felületdarabokkal, amelyekről a műhold detektorába szóródnak vissza a radarimpulzusok. A tó belsejére tehát inkább a töredezett jég a jellemző, de a déli parttal nagyjából párhuzamosan, leginkább Szántód és Fonyód között kivehető egy világos csík, amely a sekély part menti vizek fölött már kialakult sima jégréteg határát jelöli.
A radaros műholdkép mellé összehasonlításul odaillesztettünk egy ugyanazon a napon készült Sentinel-2 optikai műholdképet is. Szerencsére a műhold elhaladásának idején tiszta volt az ég, nem takarták el felhők a tájat az egyik Sentinel-2 műhold kamerája elől. Kevésbé szerencsés körülmény, hogy január 8-án a leképezés sávjába a Balatonnak csak egy kis része esett bele, de a tó keleti medencéje és környéke így is megfigyelhető. A csúszka elmozdításával összehasonlíthatók és megfeleltethetők egymással az optikai és a radaros képen látható egyes nagyobb alakzatok. A Sentinel-2 kép szépen mutatja a Balaton körüli behavazott tájat is.
Miért változnak narancssárgává a folyók Alaszkában? – tette fel nemrég a kérdést a Telex cikke, amely az Egyesült Államok Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatalának (National Oceanic and Atmospheric Administration, NOAA) az Északi-sarkvidékről szóló 2025. évi jelentését szemlézte. A válasz a klímaváltozásban keresendő. Az alaszkai patakok és folyók időnként tapasztalható narancssárga és vöröses elszíneződését az általános felmelegedés miatt fokozatosan olvadni kezdő permafroszt okozza. Ez az „örökké” fagyott talaj, amelynek a hőmérséklete legalább két egymást követő évben 0 °C alatt marad – de mint láthatjuk, az örökfagy sem tart örökké… Ráadásul az Északi-sarkvidéken gyorsabban nő a hőmérséklet, mint a Föld globális átlaghőmérséklete.
A szakemberek több éve vizsgálják a 2018 óta egyre gyakoribbá váló jelenséget légi fényképek, műholdfelvételek és helyszíni megfigyelések, vízmintavételek segítségével. A NOAA jelentése szerint a sarkvidéki térségben több száz vízfolyásnál tapasztalható az elszíneződés. Az oka, hogy a permafrosztban tárolt, természetesen előforduló vas és egyéb fémek az olvadással fokozatosan felszabadulnak és a vízbe kerülnek. A vízzel és a levegő oxigénjével érintkezve a fémek oxidálódnak, igazából rozsda keletkezik. Ez pedig narancsos-vöröses árnyalatúra színezi a vizet.
Az alábbi Copernicus Sentinel-2 műholdképpár is ezt illusztrálja. A Noatak folyó Alaszka északnyugati részén 864 km-en át kanyarog, míg a Kotzebue-öbölnél egy deltatorkolatban eléri a Csukcs-tengert. A folyó medre teljes egészében az északi sarkkörön túl található. A valódi színeket visszaadó műholdképeken a Noatak folyása középső szakaszának egy részlete látható. A csúszka elmozdításával összehasonlíthatjuk a 2025. június és július elején megfigyelhető színeket. Ami a folyó szalagját illeti, az a nyár eleji, az olvadások kezdetére jellemző időszakban feltűnő vörösesbarna színt mutat. Időközben természetesen a környező táj is megváltozik, ahogy a növényzet fejlődésnek indul.
A „rozsdásodó” folyóvizek többet jelentenek egy furcsa látványnál. A vízben a megszokottnál nagyobb koncentrációban megjelenő fémek (például vas, réz, alumínium) hatással vannak az élővilágra, például a halak fejlődésére, és az egész táplálékláncra is.
A legjobb élmény biztosítása érdekében olyan technológiákat, mint a sütiket, használunk eszközadatok tárolására és/vagy eléréséhez. Az ezekhez való hozzájárulás lehetővé teszi számunkra, hogy olyan adatokat dolgozzunk fel, mint a böngészési viselkedés vagy az egyedi azonosítók ezen az oldalon. A hozzájárulás megtagadása vagy visszavonása egyes funkciókat hátrányosan érinthet.
Funkcionális
Always active
A technikai tárolás vagy hozzáférés feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az előfizető vagy felhasználó által kifejezetten kért szolgáltatás igénybe vehető legyen, vagy kizárólag egy elektronikus hírközlő hálózaton keresztül történő közlés átvitelének végrehajtása céljából.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztika
The technical storage or access that is used exclusively for statistical purposes.A kizárólag anonim statisztikai célokra használt technikai tárolás vagy hozzáférés. Idézés, az internetszolgáltató önkéntes együttműködése vagy harmadik féltől származó további adatok nélkül az így tárolt vagy lekért információ önmagában általában nem alkalmas az Ön azonosítására.
Marketing
A technikai tárolás vagy hozzáférés felhasználói profilok létrehozásához szükséges hirdetések küldése céljából, vagy a felhasználó nyomon követéséhez egy weboldalon vagy több weboldalon keresztül, hasonló marketingcélokból.
