Uncategorized

Vízhiány Fokvárosban

A Dél-afrikai Köztársaság törvényhozási fővárosa és negyedik legnagyobb települése, a 3,7 millió lakosú Fokváros lehet a világ első olyan metropolisa, amely egyszerűen kifogy az ivóvízből. Hiába minden vízfogyasztási korlátozás, az előrejelzések szerint április közepére már nem fog víz folyni a csapokból, az esős évszak pedig általában májustól szeptemberig tart. A drámai jelenség oka az évszázados rekordot döntő szárazság és a népesség gyors növekedése. Míg a populáció 1995 és 2018 között közel 80%-kal növekedett, a víztározói kapacitás ugyanebben az időszakban csak 15%-kal.

A környék fontos víztározóinak szintje most már kritikusan alacsony, és ez műholdfelvételeken is jól látszik. A NASA földmegfigyelési honlapján (Earth Observatory) részletes cikkben foglalkozik a fokvárosi vízhiánnyal. 2014 és 2018 között készült Landsat műholdképek felhasználásával készített térképeken bemutatják a tározók vízfelülete kiterjedésének fogyatkozó trendjét, illetve a grafikonokat közölnek a vízszinteknek az évszakos emelkedések és csökkenések hullámain túlmutató, évek óta csökkenő értékeiről.

A város hat nagy tározója összesen 898 millió liter víz befogadására alkalmas, de idén január végén ennek a mennyiségnek már csak a negyede volt bennük. A legnagyobb és egyben a leglátványosabban fogyatkozó tározó a Theewaterskloof. Ez biztosítaná a város vezetékes vízellátásának a felét, de mostanra már csak a kapacitásának alig több mint 10%-a található benne. Sőt még ez az érték is csalóka, hiszen a gyakorlatban nehéz kinyerni a tározóból az utolsó maradék vízkészletet.

Rendszeres olvasóinknak eszébe juthat, hogy ha vízfelület és műholdas távérzékelés, akkor radar! A műholdas radarképeken a sima vízfelületek sötét színükkel ütnek el a környezetüktől, mert a nyugodt vízről nem verődik vissza a műhold irányába radarimpulzus. Az európai Copernicus program Sentinel-1 radaros műholdpárosának első tagja, a Sentinel-1A már 2014 áprilisa óta pályán van, és annak az évnek az októberétől érhetők el szolgálatszerűen az adatai. A műhold párját, a Sentinel-1B-t két évvel később bocsátották fel. A Sentinel-1 adatok által felölelt időszak tehát már elegendően hosszú ahhoz, hogy a Theewaterskloof víztározó változásait megfigyelhessük a radarképeken.

Az itt bemutatott képpár az évnek közel ugyanazon szakaszában, de bő 2 év időkülönbséggel készült. A csúszka mozgatása segít megfigyelni, hogy ez alatt a rövid idő alatt is mennyit változott a tározó vízfelülete. A hamis színezésű radarképek közül az első 2015. december 8-án, a második nemrég, 2018. január 26-án készült.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2015-2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek: