Uncategorized

Kevés volt a tengeri jég idén az Antarktisz körül

2025. február 25-én, vagyis a déli félteke nyarának végén érte el idei minimális kiterjedését a jégtakaró a Déli-sarkvidéket körbevevő tengereken – közölte márciusban az európai Copernicus földmegfigyelési program tengerfigyelő szolgáltatása (Copernicus Marine Service, CMEMS). A jégfelület teljes területe akkor 1,87 millió km2 volt, ami az eddigi hetedik legalacsonyabb mért éves minimumérték, holtversenyben 2024-gyel. A szám 8%-kal marad el az 1993–2010 között érvényes hosszú távú átlagtól.

Az Antarkrisz körüli tengeri jég kiterjedése 2025. február 25-én (fehér színű területek). A piros vonal az ilyenkor szokásos februári adatok mediánértékét szemlélteti. Látható, hogy míg néhány helyen, elsősorban a Ross-tengeren a jégtakaró a kontinenstől mért távolságot tekintve némileg túl is nyúlt a szokásos kiterjedésén, addig a legtöbb más partvidéken jóval a megszokottnál beljebb húzódott. (Kép: Európai Unió, Copernicus Marine Service adatok 2025)

A sarkvidékeken a tengeri jégképződés évszakos ciklust követ, amelyet a változó hőmérséklet vezérel. A melegebb tavaszi és nyári hónapokban az emelkedő hőmérséklet hatására a tengeri jég elolvad, és eléri minimális kiterjedését. Amint pedig ősszel és télen csökken a hőmérséklet, a jégtakaró hízásnak indul, amíg el nem éri a maximális kiterjedését.

Az antarktiszi régióban a tengeri jég növekedésének időszaka április és szeptember közé esik. Ezzel szemben október és március között a jég visszahúzódik. (Az elmúlt egy év folyamatait a CMEMS honlapján egy látványos animáció szemlélteti). A Déli-sarkvidéken az elmúlt időszakban az éves mintázat egyre nagyobb változékonyságot mutatott, bizonyos években szokatlanul meredeken csökkent a jégtakaró kiterjedése és a tengeri jég térfogata.

Ami a tengeri jég térfogatát illeti az Antarktisz körül, az az érték idén március 5-én érte el a minimumot, mindössze 1030 km³ értékkel. Ebben a paraméterben talán még drámaibb módon mutatkozik meg a csökkenő tendencia: a hosszú távú február végi átlaghoz (2390 km³) képest 56%-os mértékű a visszaesés! Az elmúlt négy évben ráadásul mindig kivételesen alacsony volt a jégtérfogat, amint azt az alábbi grafikon jól szemlélteti.

Az antarktiszi tengeri jég térfogata napi bontásban, 1993 és 2025 között. A különböző éveket más-más színű görbék jelzik, ezeken belül a piros árnyalatai az utóbbi évek adatait mutatják. A zöld görbe az 1993–2010 közötti évek átlaga. (Kép: Európai Unió, Copernicus Marine Service adatok / Mercator Ocean)

A jég térfogata jobban jellemzi a helyzetet, mint a jég borította tengerfelszín kiterjedése, hiszen annál nem veszik figyelembe a jégtakaró vastagságát. Minél vékonyabb a jég, annál inkább ki van téve a teljes elolvadásnak a nyár végére, és annál nagyobb hátrányból indul a téli hízásnak. Így a trendek nem ígérnek semmi jót, az antarktiszi tengeri jég fogyatkozása az elkövetkező években bizonyára még tovább fog gyorsulni. Az antarktiszi tengeri jég változásai befolyásolják a globális óceáni áramlatokat és az időjárási mintákat.

A Copernicus tengerfigyelő szolgáltatása műholdas mérési adatok alapján követi nyomon a jégtakaró kiterjedésének és vastagságának alakulását a Földön. A megbízható adatok lehetővé teszik a hosszú távú folyamatok felismerését, támogatva a tudományos kutatást, a politikai döntéshozatalt. Az adatok hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megérthessük a tengeri jégnek a globális éghajlati rendszerben betöltött szerepét.

Kapcsolódó linkek: