A Balaton Magyarország és tágabb földrajzi környezetünk legnagyobb tava. Teljes vízfelülete mintegy 600 négyzetkilométer. Hossza 77 km, szélessége 1,5 km (a Tihanyi-félszigetnél) és 12,7 km (Balatonvilágos–Balatonalmádi) között változik. Vize sekély, átlagosan 3–4 m, de a legnagyobb mélysége sem több 11 m-nél. Nyáron a víz hamar felmelegszik, kiválóan alkalmas fürdőzésre. A Balaton és környéke a fürdőzés, a vízi sportok és a környező táj miatt kedvelt pihenőhely, népszerű turisztikai célpont, különösen a nyári hónapokban.
Az itt bemutatott két műholdkép révén – még ha csak virtuálisan is – magunk is ellátogatunk a Balatonhoz. Ehhez az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel műholdsorozatának két különböző elven működő képviselője, egy radaros Sentinel-1 és egy látható/infravörös hullámhosszakon fényképező Sentinel-2 lesz a segítségünkre. Egyúttal ízelítőt kaphatunk abból, hogy miféle egymást kiegészítő információval szolgálhatnak ezek a földmegfigyelő műholdak.
A Balatonról készült két június közepi műholdkép – balra az optikai, jobbra a radaros – a csúszka mozgatásával összehasonlítható. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A Sentinel-1 műholdpáros mindegyik tagjának a fedélzetén egy apertúraszintézis elvén működő radarberendezés működik. Ez az adott terület fölött elrepülve a felszínre bocsátja radarhullámait, majd az onnan visszaszórt jeleket rögzíti. Az így előállítható amplitúdóképen a sima, sík felületek – mint például a Balaton víztükre – feketének tűnnek, mivel a műhold a radarimpulzusokat a függőlegestől némileg eltérő irányban, kicsit oldalra sugározza le. A rádióhullámok így nem a műhold irányába verődnek vissza. Ha viszont olyan felszíndarabot érnek, ahonnan sok a visszaszórt jel, világosabb képet kapunk.
A Balatonról idén június 15-én készült, itt látható Sentinel-1 kép színezéséhez a visszavert radarjelek eltérő polarizációs tulajdonságait használtuk ki. A sárga foltok a beépített területeket, a lakott települések épületeit jelzik. A legfeltűnőbb közülük a Balaton-felvidéken Tapolca, a tó északnyugati csücskénél Keszthely, a déli part közepén pedig az egybeépült Balatonboglár és Balatonlelle. Északon a Bakony domborzata, délen a Dunántúli-dombság jellegzetes északkelet-délnyugati irányú vonulatai kivehetők. A szántóföldek színárnyalata a művelés típusától, a termesztett növényektől és fejlődési állapotuktól függően eltér, ez adja a „foltos” mintázatot a radaros műholdképen. A Balatontól délre láthatók még nagyobb kiterjedésű sötét, sokszögletű foltok. Ezek Fonyód és Balatonlelle mellett halastavak, tehát szintén vízfelületeket jeleznek. Siófoktól délre viszont a Kiliti repülőtér elnyúlt négyszögletes – műholdirányú radar-visszaverődést nem produkáló – területe tűnik ki környezetéből sötét árnyalatával.
Az optikai Sentinel-2 műholdképen is jellegzetes látványt nyújtanak a mezőgazdasági táblák. A valóságos színeket visszaadó kép a radarképéhez közeli napon, 2018. június 12-én készült, amikor szerencsére majdnem felhőmentes volt az idő. (A radaros módszert nem zavarja a felhőzet, az optikai műholdas távérzékelést annál inkább. Itt csak kisebb fehér felhőpamacsok láthatók.) A bakonyi erdők sötétzöldek, más területek a zöld és a barna különféle árnyalatait mutatják, a növényborítás mértékétől és típusától függően. Színük alapján szintén elkülöníthetők a települések.
Magának a Balatonnak a vize sem egységes árnyalatú. A hol erősebb, hogy gyengébb szelek, vízáramlások, a tavat tápláló befolyó vizek hatása megmutatkozik abban, hogy mennyire sötét vagy világos a vízfelszín. Erős szél, hullámverés idején például jobban felkavarodik az üledék, a Balatonba torkolló patakok, illetve a Zala folyó (a tó délnyugati sarkában) pedig szerves anyagokban gazdagabb, sötétebb vizet szállít a tóba. (A témáról a BalatonScience Facebook-oldalon olvashatnak többet az érdeklődők.)
Kapcsolódó linkek:
- Balaton (Wikipédia)
- Jeges Balaton (Sentinel blog, 2018. március)
- MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet