Szeptember 8-án késő este az észak-afrikai országot nagy erejű, a Richter-skálán 6,8-es magnitúdójú földrengés sújtotta. Bár a terület a földkéreg afrikai és európai kőzetlemezeinek határán fekszik, az ekkora erejű rengések mégis nagyon ritkák Nyugat-Marokkóban. A természeti csapás következtében már több mint 3000-re emelkedett a halálos áldozatok száma, még ennél is sokkal többen sérültek meg. Most, egy héttel a földrengés után is tovább folyik a túlélők keresése az Atlasz-hegységben levő településeken, külföldről érkező kutató- és mentőcsapatok bevonásával. Korábban kritika érte a kormányzatot, amiért késve engedték be a külföldi segítséget, miközben a mentőcsapatok nem tudtak eljutni a leginkább érintett régiók kisebb településeire. A pusztítás mértékére jellemző, hogy Marokkó negyedik legnagyobb, milliós népességű, az Atlasz-hegység lábánál fekvő városának, Marrákesnek (Marrakesh) a történelmi központjában a vályogtéglából épített házak közel 85%-a megsemmisült. A túlélő lakóknak most nincs fedél a fejük felett.
Egy ekkora földrengésnek szokás szerint jelentős mértékű felszín-átalakító hatása is van. Ezt vizsgálják az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-1 küldetése segítségével, a műholdradar-interferometria módszerével. (Hasonló esetekről korábban számos alkalommal olvashattak a Sentinel blogon, a témához kapcsolódó, alkalmanként saját eredményeinket is bejegyzéseink itt megtalálhatók.) Az első eredmények közül az Európai Űrügynökség (ESA) tett közzé honlapján egy felszínváltozási térképet. Az ilyen vizsgálatok nem csak fontos információval szolgálnak a mentési és helyreállítási munkálatokhoz, de tudományos jelentőségük is van a földrengések hatásának tanulmányozása érdekében. Az alábbi kép a Sentinel-1A műhold két egymást követő elrepülésekor, augusztus 30-án (tehát közvetlenül a földrengés előtt) és szeptember 11-én (az esemény után) mért adatok alapján készült. A műholdról lebocsátott és oda a felszínről visszaverődő radarjelek fázisának (valójában a futási idejének) a megváltozása a felszín műholdirányú elmozdulásának mértékére utal. A szivárvány színeiben ábrázolt interferenciamintázat egy-egy ciklusa egy teljes hullámhossznyi (km. 5,55 cm) változásra utal. Minél sűrűbben váltják egymást a színek, annál nagyobb mértékű ott az elmozdulás. Koncentrikus körökkel külön bejelölték a földrengés epicentrumának helyét Marrákestől mintegy 75 km-re délnyugatra.
Ilyen természeti csapások esetén működésbe lép az a nemzetközi egyezmény (International Charter ‘Space and Major Disasters’), amelynek keretében a résztvevő űrügynökségek és műhold-üzemeltetők földmegfigyelési adatokat, nagyfelbontású űrfelvételeket bocsátanak ingyenesen rendelkezésre, hogy azok elemzésével minél gyorsabban lehessen segíteni a helyszíni hatóságok mentési és helyreállítási erőfeszítéseit. A rövid válaszidő ilyen esetekben igazán fontos. Hasonló feladattal dolgozik a Copernicus program veszélyhelyzeti szolgáltatása is (Copernicus Emergency Management Service, CEMS).
Kapcsolódó linkek:
- Sentinel-1 adatokból meghatározták a felszínváltozást a marokkói földrengés után (ESA)
- Még mindig keresnek túlélőket a földrengés sújtotta Marokkóban (Euronews)
- A törökországi földrengések felszíndeformációja (Sentinel blog, 2023. február)
- A horvátországi földrengés okozta elmozdulásokról, részletesebben (Sentinel blog, 2021. január)
- Felszínváltozások a mexikói földrengés nyomán (Sentinel blog, 2020. augusztus)
- A földrengés hatása, részletesebben (Sentinel blog, 2016. november)