Egy az Európai Űrügynökség (ESA) FutureEO programja keretében támogatott, műholdas földmegfigyelési adatok elemzésén alapuló kutatás eredményei azt sugallják, hogy az Atlanti-óceán fontos élőhelyei 30%-ának védelme a hajózás és a halászat csekély megzavarásával is lehetséges volna. Az erről szóló tudományos publikáció a tengerek és folyótorkolatokkal, a természeti erőforrások felelős használatával kapcsolatos tanulmányokat közlő Marine Pollution Bulletin folyóiratban látott napvilágot.
A tanulmány bemutatja, hogyan lehet műholdas adatokat felhasználni az óceán egyharmadának védelmére szolgáló módszertan meghatározására, minél több élőhelyet biztosítva a vándormadarak, a nagyhalak, a teknősök, a cetfélék és a delfinek számára. A csoportot egy Spanyolországban, azon belül is Baszkföldön működő, a tengeri környezetre szakosodott kutatóintézet (Centro de Investigación Marina y Alimentaria) fenntartható halászati technológiákkal foglalkozó munkatársa vezette. A módszerük az volt, hogy meghatározták egyes nagy óceáni egységek középpontját, majd kiszámították, hogy a tengeri forgalomnak a védett területek mellett való elterelésével hogyan volnának teljesíthetők az ENSZ biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2023-ban született irányelvei. Eközben az áruszállítás és a halászat érdekei minimális mértékben sérülnének.
Az egyes tengeri tájegységek efféle védelme jó kiindulópont a nyílt tengerek fenntarthatóbb használatához. A területhatárok később újradefiniálhatók lennének a ritka fajok vagy kulcsfontosságú élőhelyek előfordulásai, illetve az érdekelt felekkel egyeztetett társadalmi-gazdasági tényezők alapján.
A nyílt tengeren a fő emberi tevékenység a halászat és a hajózás. Ebből adódóan a szennyezés legjelentősebb formái a zaj és a káros anyagok kibocsátása. A zajszennyezés káros a tengeri élőhelyekre, például befolyásolja a cetek kommunikációját és vadászatát. Ugyanakkor hatással van a halpopulációkra is azáltal, hogy megzavarja a környezet érzékelésének képességét. A nemzetek joghatóságán kívül eső területek – vagyis a nyílt tenger – az óceánok körülbelül kétharmadát teszik ki, de ezeknek az élőhelyeknek csak nem egészen másfél százaléka védett. Óceánjaink számos fenyegetésnek vannak kitéve, mint például a túlhalászás, az olaj- és gázkitermelés, a bányászat, nem is beszélve az éghajlatváltozás hatásairól.
Az ENSZ irányelveinek teljesítése érdekében azonban számos kihívással kell szembenézni. Ezek közé tartozik, hogy az óceánok biológiai sokféleségére vonatkozó adatok igen korlátozottan állnak csak rendelkezésre. Itt kaphat szerepet a műholdas földmegfigyelés. A fent említett tanulmány az Atlanti-óceánt tengeri tájaknak nevezett területekre osztja, hogy segítse a védett területek előzetes kijelölését. Minden tengeri tájat biológiai és fizikai jellemzői határoznak meg. A hasonló jellemzőkkel rendelkező ökoszisztémákat reprezentáló területek az űrből is kimutathatók. Ehhez számos korábbi és jelenleg is működő űreszköz, például az ESA Envisat műholdja, az európai Copernicus program Sentinel-3 műholdjai, vagy az amerikai Aqua, OrbView-2 és NOAA-20 műholdak adatait használták fel. Mindez lehetővé tette a kutatócsoport számára a biológiai sokféleség elemzését és modellezését a tápláléklánc különböző szintjein, a mikroszkopikus fitoplanktontól kezdve a kereskedelmi célra halászott halakon keresztül a tengeri csúcsragadozókig, különös tekintettel a veszélyeztetett és védett fajokra. Az adatokat ezután az óceánon végzett emberi tevékenységekkel összefüggésben elemezték.
Kapcsolódó linkek:
- Az óceánok biológiai sokféleségének védelme műholdas mérések alapján (ESA)
- Hajók légszennyezése (Sentinel blog, 2020. november)
- Ami elválasztja a briteket a kontinenstől (Sentinel blog, 2019. április)