Nem erre tervezték, de a Copernicus program radaros műholdjai alkalmasak a hurrikánok által felkorbácsolt tenger hullámzásának a megfigyelésére is.
Az Atlanti-óceán medencéjében az idei hurrikánszezon különösen aktívnak bizonyult. A híradások tele voltak az erőteljes trópusi viharok által okozott károkról szóló beszámolókkal. A szél sebessége alapján egymás után nem kevesebb mint 10 trópusi vihar érte el a hurrikán minősítést, amire nem volt példa az elmúlt évszázadban sem.
A hurrikánok felhőzetének tetejét távérzékelő műholdakkal megfigyelni nem újdonság. Valójában a műholdas mérések nagy segítséget nyújtanak a hurrikánok fejlődésének, haladási irányának követésében és előrejelzésében. A radaros mérési módszerrel azonban keresztül lehet „látni” a magasra tornyosuló, vastag felhőzeten, egészen a hurrikán alatt húzódó tenger felszínéig. (A radar felhőzeten áthatoló képessége hasznos akkor is, ha a hurrikán elvonulása utáni áradások kiterjedését kell vizsgálni, amire az augusztus végi Harvey esetében láthattunk példát.)
Mivel a hurrikánokkal kapcsolatos pontos előrejelzések az emberéletek és az anyagi javak védelmében igen fontosak, a Német Űrügynökség (Deutsches Zentrum für Luft- und Raumfahrt, DLR) kutatói megvizsgálták, hogyan lehetne az európai Sentinel-1 radaros műholdak méréseit is bevonni a feladat megoldásába. A Sentinel-1 műholdpáros adatainak eredeti alkalmazási területei a tengeri jég és az olajszennyeződések monitorozásától az árvizek elöntési területeinek meghatározásán keresztül egészen a felszín-deformációk interferometrikus vizsgálatáig terjednek.
Mint az eredmények bizonyítják, a Sentinel-1 adatokból információt lehet kapni a tengerfelszínen a szél sebességéről és a hullámok magasságáról. Ezt fel lehet használni egy hurrikán pusztító erejének megbecsléséhez, az útvonala és a szárazföldet érése helyének és idejének előrejelzéséhez, a tengeri hajók személyzetének figyelmeztetéséhez.
A Sentinel-1 több különböző mérési módban üzemel, az óceán hullámzásának megfigyeléshez a 250 km széles sávokat letapogató, 5 m × 20 m-es felszíni felbontású üzemmód a legkedvezőbb. A műholdas mérésekből származtatott adatok különösen fontosak ebben az extrém időjárási helyzetben, mivel a helyszíni (például bójás) mérések ilyenkor nem használhatók, a műholddal elérhető lefedettségi terület pedig eléggé kiterjedt. Az új alkalmazás egyúttal példa arra, hogy ha létrehoznak egy jól működő, szolgálatszerűen, jó minőségű adatokat produkáló műholdrendszert, amelynek a mérései ráadásul gyorsan és szabadon hozzáférhetők – ez mind ráillik a Sentinel-1-re –, akkor előbb-utóbb az eredetileg tervezettnél többféle hasznosítási terület is felbukkan.
Kapcsolódó linkek:
- A Sentinel-1 keresztüllát a hurrikánokon (ESA)
- Harvey (Sentinel blog)
- Harvey Houstonban járt (Sentinel blog)
- Megbarnult karibi szigetek (Sentinel blog)