Helyi időben december 10-án éjszaka a viharos időjárás az Egyesült Államok középnyugati államaiban (Arkansas, Kentucky, Illinois és Missouri) mintegy 70 tornádószerű eseményt okozott. A forgószelek hatalmas pusztítást végeztek és több mint 100 ember halálát okozták. Az előzetes jelentések szerint legalább az elmúlt évtized legpusztítóbb természeti csapása volt ez ebben a kategóriában. Bár tornádók az év bármely évszakában előfordulhatnak – decemberben sem példa nélküliek – Észak-Amerikában, a mostani események tartósságukban és északi kiterjedésükben is különlegesnek számítottak a meteorológiai tél időszakában. A március és június közt tartó fő tornádószezonon kívül soha ennyi emberéletet nem követelt még ilyen természeti katasztrófa az Egyesült Államokban.
A legnagyobb károk egy valószínűleg rekordhosszúságú területen végigsöprő tornádóhoz köthetők, amely Arkansas államból indulva mintegy 300 km hosszan érintette Missouri, Tennessee és Kentucky területeit, és órákon át aktív volt. A szélsebesség benne elérte a 250–330 km/h-t, a letarolt terület legnagyobb szélessége 1,2 km volt.
A NASA földmegfigyelési honlapján éjszakai és nappali műholdképeken mutatták be a tornádó hatását. Mi az európai Copernicus program műholdjai szabadon hozzáférhető felvételeinek segítségével illusztráljuk a történtek következményeit. Először egy optikai műholdképpár két tagját hasonlítjuk össze, amelyek között a csúszka elmozdításával váltogathatunk. Az egyik Sentinel-2 kép december 8-án, tehát a természeti csapás előtt, a másik 13-án készült. Kentucky állam délnyugati csücske fölött járunk. A területen két folyó – nyugatabbra a Tennessee, keletebbre a Cumberland – felduzzasztásával létrejött víztározókat (Kentucky Lake és Lake Barkley) látjuk. A december 13-i hamisszínes Sentinel-2 képen, főleg a két tározó közötti erdős területen jól kivehető az a képen nagyjából délnyugat–északkeleti irányban végighúzó sáv, ahol a tornádó elvonult.
A Sentinel-2 képek színezésével (SWIR Short-wave infrared) a rövidhullámú infravörös sávban végzett méréseket emeltük ki. A műholdak kamerája 13 különböző látható és infravörös hullámsávban érzékeny, itt a vörös, zöld és kék alapszínekhez a 12, 8A és 4 jelű sávok felvételeit rendeltük. A kutatók ezt a kombinációt általában a növények és a talaj nedvességtartalmának meghatározására használják, de alkalmazzák egyebek mellett a felhőtípusok osztályozására vagy a jég- és hóborítás megkülönböztetésére is. A vízfelületek itt sötétkékek, a növényzet a zöld árnyalataiban mutatkozik. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A tornádó sávja, amely természetesen lakott területeket is érintett, a képen látható környéken okozta az egyik legnagyobb károkat. A forgószél által letarolt sáv radaros Sentinel-1 műholdak képein is felismerhető. Az összehasonlítás kedvéért december 4-én és 16-án készült képeket mutatunk be alább. A radarjeleket nem a műhold irányába visszaverő vízfelületek itt is sötétek. A radaros amplitúdóképeken a legintenzívebb visszhangot mesterséges építmények – például épületek, gátak, hajók – produkálják. A tornádó által érintett erdős területen a legfeltűnőbb, hogy megváltozott a felszín radarvisszaverő képessége: a széllökések nyilván sok fát döntöttek ki.
(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
Kapcsolódó linkek:
- Műholdakkal a tornádók pusztítása nyomában (NASA Earth Observatory)
- Az óriástornádó roncsteleppé változtatta fél Kentuckyt (Telex)
- Kentucky Lake (Wikipedia)
- Lake Barkley (Wikipedia)