Nem is olyan rég, szeptember 5-én állt pályára a Copernicus program Sentinel-2 műholdsorozatának harmadik tagja, a Sentinel-2C. A helyszín Kourou, Francia Guyana, a hordozórakéta egy Vega (méghozzá az utolsó) volt. Nem egészen két héttel az új – majdan a Sentinel-2A-t felváltó – űreszköz felbocsátása után már közzé is tették a fedélzeti kamera (Multispectral Instrument, MSI) első, egyelőre még tesztelési céllal készült felvételeit. Ahogy két elődjénél, úgy a Sentinel-2C-nél is a kamera a látható és infravörös tartományban, 13 spektrális sávban, az alatta levő felszínt 290 km-es szélességű sávokban leképezve készíti felvételeit. Az adott színtől függően a felvételek felszíni felbontása 10, 20 vagy 60 m-es lehet. A műhold pályamagassága 786 km.
A Sentinel-2C legelső képeiből az Európai Űrügynökség (ESA) honlapján tekinthetünk meg egy válogatást. Mi itt először Spanyolország déli részére, Andalúzia fővárosába, Sevillába és környékére látogatunk egy valódi színeket visszaadó műholdkép segítségével. A képen Spanyolország egyik leghosszabb folyója, a Guadalquivir torkolata is látható.
A Sentinel-2C másik bemutatkozó európai képére sok minden ráfért, a dél-franciaországi Camargue-tól és Montpellier-től egészen a spanyolországi Barcelonától délre fekvő területekig. A képet a Földközi-tenger kékje uralja, felhők alig zavarták a „lelátást” szeptember 14-én, amikor a műhold elrepült a táj felett. Főleg felül, a francia partok mentén a vizet a folyók által beleszállított hordalék festi világosabb árnyalatúra.
A Sentinel-2C MSI kamerájának kalibrálása várhatóan még három hónapon át tart, utána tudják majd elkezdeni a szolgálatszerű üzemet. Onnantól lesznek elérhetők az új műhold képei a felhasználók számára – ahogy a többi Copernicus műholdas adat esetében, úgy itt is szabadon és ingyenesen. A legelső képek minősége mindenesetre felülmúlta a várakozásokat. Figyelemre méltó, hogy milyen pontosan sikerült előzetesen beállítani a műszert a műhold felbocsátása előtt.
Az optikai földmegfigyelő műholdak kalibrációs folyamatának megszokott része az is, hogy a kamerát egy egyedi manőverrel a Hold felé fordítják. A célpont előnye, hogy mindig ugyanúgy néz ki, nem léphet fel a légkör zavaró hatása sem, így kiválóan alkalmas a különféle műholdakkal végzett megfigyelések összehasonlítására. A Sentinel-2 sorozat esetében is fontos, hogy a korábbi és az új műholdak képei hosszú, egyenletes minőségű, egységes idősort alkossanak.
Az eset nem egyszeri alkalom. A Sentinel-2 műholdakat nagyjából havonta egyszer a Hold felé fordítják. Égi kísérőnk jól ismert, stabil intenzitású fénye lehetővé teszi, hogy a műszer kalibrációját érintő legkisebb változásokat is észleljék és korrigálják. Ilyenek az idő múltával, ahogy a berendezések öregednek, természetes módon felléphetnek. A Holddal mint célponttal végzett rendszeres beszabályozás biztosítja, hogy az adatok az egész küldetés alatt összehasonlíthatók maradjanak, ami a műholdképek számos alkalmazási területén kritikus fontosságú.
Kapcsolódó linkek:
- A Sentinel-2C legelső képei (ESA)
- A Sentinel-2C a Holdat fényképezte (ESA)
- Elindult a harmadik Sentinel-2 (Űrvilág)