Ismeretterjesztés

  • Montecristo

    A címben szereplő név egy szigeté, amely a Toszkánai-szigetek egyike a Tirrén-tengerben. Közigazgatásilag Olaszország Toszkána régióján belül Livorno megyéhez tartozik. A valamivel több min 10 km-es területű, 4,1 km hosszú és 3,4 km széles sziget tagolt, meredek partvonalának hossza mintegy 16 km. A tengerben Elba szigetétől 45 km-re délre, Korzikától 60 km-re keletre fekszik.

    Ha a név ismerősen cseng, az nem véletlen. A francia író, id. Alexandre Dumas ugyanis híres regényhőse, Monte Cristo grófja nevét ettől a szigettől kölcsönözte. A főhős, Edmond Dantès 14 év ártatlanul eltöltött fogság után kalandos úton megszökik If várából, a Marseille mellett fekvő börtönszigetről.

    De térjünk vissza a másik szigethez, Montecristóhoz. A gránit alkotta sziget legmagasabb pontja 645 m-es. Montecristo lakatlan, és 1988 óta szigorú természetvédelem alatt áll. Évente legfeljebb csak 1000 fő látogathatja meg. A Toszkániai-szigetek Nemzeti Park része, növényzete főleg örökzöld, szúrós bozót. A terület egyike a Földközi-tenger leginkább érintetlen természeti környezeteinek.

    Montecristo nemrég szerepelt az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjához kapcsolódó napi képösszeállításban. Egy idén szeptember 10-én készült Sentinel-2 műholdképet mutattak be róla. Mi elkészítettük ugyanannak a képnek a hamisszínes változatát, amelyen a növényzetet piros szín emeli ki. Látható, hogy a sziget jellemzően kopár.

    Montecristo 2022. szeptember 10-én, egy felhőmentes, hamisszínes Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
    S hogy a Copernicus program radaros távérzékelő műholdja, a Sentinel-1A is szerepet kapjon, alább egy-egy szeptember 5-én és 6-án készült képet hasonlíthatunk össze a csúszka elmozdításával. A színezésnél a Sentinel Hub böngészőjében (EO Browser) ugyancsak egy hamisszínes megjelenítést (RGB Ratio) állítottunk be. Elvégre a radaros amplitúdóképek fekete-fehér megjelenítésénél ez mégis csak látványosabb. A két kép között feltűnő különbség, hogy az egyiken a sziget keleti, míg a másnapin a nyugati oldala a „fényesebb”.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Persze nem a sziget változott meg egyik napról a másikra. A két radarkép különbözőségének magyarázata, hogy míg 5-én a műhold pályájának leszálló (északról dél felé tartó) szakaszán repült el a terület felett, addig 6-án a felszálló szakaszon (délről északi irányba). A Sentinel-1 holdak közel poláris (98.18°-os hajlásszögű) pályát írnak le a Föld körül, 693 km magasban repülve. Az apertúraszintézises radarberendezésük nem pontosan lefelé, hanem oldalra, méghozzá a repülési irány szerinti jobb oldalra néz. Emiatt a leszálló, illetve a felszálló ágban a tengerből hegyként kiemelkedő sziget ellentétes oldalairól verődnek vissza a lebocsátott radarhullámok a műhold irányába.

    Kapcsolódó linkek:

  • Korán kiszáradó Pojang-tó

    Majdnem pontosan két évvel ezelőtt, 2020 júliusában szenteltünk egy blogbejegyzést Kína egykor volt legnagyobb édesvízi tavának, a Csianghszi (Jiangxi) tartományban fekvő Pojang-tónak (Poyang). Akkor az apropó a tó vízszintjének hirtelen megemelkedése volt, a hosszan tartó esőzések és áradások nyomán. Most, 2022-ben az ellentétes szélsőség következett be az időjárásban: ahogy világszerte sok más helyen az északi féltekén, Kína területén is súlyos aszály uralkodott. Ennek következtében a tóból mostanára szinte teljesen eltűnt a víz.

    A Pojang-tó vízszintje megszokott módon szélsőséges ingadozásokat mutat. A téli időszakban általában kevés benne a víz, nyáron pedig több. Idén azonban a száraz periódus a szokásosnál sokkal – mintegy 100 nappal – korábban köszöntött be. Ilyen mértékű kiszáradásra évtizedek óta nem volt példa – olvasható a NASA földmegfigyelési portálján megjelent hírben. Kínában az idei nyári csapadékhiány általános problémákat okozott az ivóvízellátásban, az öntözésben, a vízi erőművek működésében és az ipari termelésben.

    Az idei legnagyobb vízszintet június 23-án mérték, azóta folyamatosan, augusztusban már drasztikus gyorsasággal húzódott vissza a Pojang-tó. A folyamatot kilenc nyári Sentinel-2 műholdkép sorozatával illusztráljuk. A többnyire felhőmentes vagy alig felhős (fehér) hamisszínes képeken a növényzet piros, a (mély) víz sötétkék, a szárazra került tómeder pedig világos drapp színű. Az animáción jól érzékelhető a tó 2022. nyári kiszáradásának folyamata.

    A Pojang-tó 2022. június és augusztus között, Sentinel-2 műholdképek sorozatán. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

    Kapcsolódó linkek:

  • Száz leégett hektár Átánynál

    Idei nyári blogbejegyzéseinkben sokat foglalkoztunk a rendkívüli aszály következményeivel. Hazánkból is leégett területeket, kiszáradó tavakat és folyókat mutattunk műholdképeken. Augusztus közepére is jutott egy nagy területet érintő tűzeset. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának honlapján számoltak be arról, hogy augusztus 16-án és 17-én, két nap alatt mintegy 100 hektárnyi védett füves terület vált a lángok martalékává. A helyszín a Heves megyei Átány külterületén, Átány és Kömlő községek között található. A Nagy-fertői mocsár néven ismert területrész a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet szerves része, szikes pusztai táj gyepekkel, zsombékosokkal és mocsarakkal tarkított síkvidéki környezet. A tájra alapvetően a legelő állatállomány és a gazdag madárvilág jellemző – írja a nemzeti parki ismertető. A rovarvilág és a rágcsálók egy része a tűz martalékává vált. A tűz eredete bizonytalan, de az ember akarva-akaratlanul is hozzá szokott járulni az ilyen eseményekhez. Kerti bográcsozás a falu szélén, az autóból kidobott csikk, vagy más könnyelműség állhat a háttérben.

    Az elszenesedett felszínű terület természetesen a Copernicus program Sentinel-2 távérzékelő műholdjainak képein is felismerhető. Alább két időpontban, augusztus 12-én (a tüzet megelőzően) és 27-én (a tűz után) készült felhőmenetes Sentinel-2 képet hasonlíthatunk össze, méghozzá a vegetációt pirossal kiemelő hamisszínes megjelenítésben.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

    Ha nem csak a leégett foltra (feketével, alul középen), hanem a tágabb környezetre is figyelünk, az is jól érzékelhető, hogy 15 nap leforgása alatt mennyivel kevesebb lett a fotoszintetizáló növényzetre utaló piros szín. A képen a két település Átány (balra) és Kömlő (jobbra).

    A Sentinel-2 műholdpáros egyike véletlenül épp augusztus 17-én is elrepült a terület fölött, amikor a tűz oltásán még dolgoztak a szakemberek. Bár akkor nem volt teljesen felhőmentes a táj, a műholdképen pont a tűz által érintett terület azért jól látható. (A további sötét foltok a felhők árnyékai; alakjukat a fehér színben feltűnő felhőkével összehasonlítva jól meg lehet az árnyékokat különböztetni a leégett folttól. Ez utóbbihoz ugyanis nyilván nem „tartozik hozzá” egy megfelelő alakú, tőle délkeleti irányban látszó felhőfolt. A felhők és árnyékaik elhelyezkedéséből amúgy nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a műholdképek késő délelőtt készültek – valójában közép-európai nyári időszámítás szerint 11:47-kor.)

    Az Átány külterületén – akkor még csak részben – leégett gyepes-nádas puszta augusztus 17-én késő délelőtt. A tűz továbbterjedését csak később sikerült végleg megállítani, ezért itt még kisebb kiterjedésű a középtájt látható, a felhőárnyékokénál határozottabb körvonalú fekete folt a fentebbi, 27-én készült műholdképpel összehasonlítva. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

    Kapcsolódó linkek:

  • Naponta 10 millió dollár lángokban

    A becslések szerint ennyi (forintban kifejezve, jelenlegi árfolyamon mintegy 4,1 milliárdnyi értékű) gázt égetnek el a Gazprom egyik cseppfolyósított földgázt (liquefied natural gas, LNG) előállító telephelyén, a finn határhoz közel, a Szentpétervártól északnyugatra, a Leningrádi terület Viborgi járásában fekvő Portovaja üzemben. A létesítmény a Finn-öböl partján épült. Szakértők szerint ez az a gáz, amelyet korábban Németországba exportáltak az Északi Áramlat-1 vezetéken keresztül. Most azonban az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború és az azt követő nyugati szankciók következményeképp a földgázexport akadályokba ütközik. A kitermelt gázzal azonban kezdeni kell „valamit”, így ha értékesíteni nem lehet, hát elégetik… A Rystad Energy nevű cég elemzése szerint minden nap 4,34 millió köbméter földgáz válik így az enyészetté, miközben hatalmas mennyiségű szén-dioxid és korom kerül a levegőbe. Ez utóbbi még az északi-sarkvidéki jégtakaró olvadására is hatással lehet, hiszen a fehér jégfelülethez képest a bekormozott felszín nem annyira veri vissza, sokkal inkább elnyeli a nap hősugárzását.

    A BBC híradását egy olyan Copernicus Sentinel-2 műholdképpel illusztrálták, amelyen az infravörös sugárzás kiemelésével nyilvánvalóvá válik a gázégetés ténye. A Pierre Markuse által kifejlesztett algoritmust mi is használtuk a Sentinel Hub EO Browser alkalmazásában, hogy megmutassuk a helyszínt. A csúszkás összehasonlításhoz a 2022. augusztus 14-i hamisszínes műholdkép mellé egy egy évvel korábbi, majdnem felhőmentes 2021. augusztus 4-i – tehát még a háború kezdete előtti – képet választottunk. Akkor jól láthatóan még nyoma sem volt az intenzív hőhatásról árulkodó sárga-narancsvörös foltnak.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021, 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Az első gyanús jelekre a határ finnországi oldalán lakók lettek figyelmesek. Nyár elején hatalmas lángok jelentek meg a látóhatár közelében. Portovaja egy kompresszorállomás közelében található, ahol az orosz Gazprom a tenger alatt, Németország felé kiépített Északi Áramlat-1 vezetékbe pumpálja a gázt. Július közepe óta a gázszállítás akadozik. Az orosz fél technikai problémákra hivatkozik, a németek viszont politikai okokat gyanítanak a háttérben. Júniustól kezdve tapasztalható a megnövekedett hőkibocsátás az állomásról, amelyet műholdas távérzékelési módszerekkel egyszerűen tetten lehet érni.

    A felesleges földgáz elégetése műszaki vagy biztonsági okokból bevett szokás a feldolgozó állomásokon, de ennek az égetésnek a nagyságrendje jóval meghaladja a szokásos mértéket. Ráadásul június közepe óta a jelenség állandósult. (A felhőmentes Sentinel-2 optikai műholdképeken június elején még nem látható az intenzív fáklyázás nyoma.)

    Kapcsolódó linkek:

  • Szárazság, Kínában is

    Nem kisebb folyam, mint a Jangce (Yangtze) vízállása is megszenvedi a rekordméretű aszályt Kínában. A jelenség hatással van a vízerőművek energiatermelésére, a hajózásra, az öntözésre és a lakosság ivóvízzel való ellátására is. Sőt a hírek szerint korábban elöntött buddhista szobrok is szárazra kerültek.

    A Jangce Kína talán legfontosabb folyója, több mint 400 millió ember vízellátása függ tőle. Idén nyáron a vízgyűjtő területén a szokásosnál kevesebb mint fele annyi (kb. 45%) volt a csapadék mennyisége. Ráadásul a megszokottnál magasabb hőmérséklet intenzívebb párolgással jár. Hosszabb szakaszok és mellékfolyók tucatjai száradtak ki. A vízhiány Szecsuán tartományban gondot okozott az elektromos energiával való ellátottságban, hiszen az több mint 80%-ban a vízerőművekben termelt energiára támaszkodik.

    Az alábbi három kép mindegyike a Copernicus program Sentinel-2 műholdpárosának egyikével készült, egy-egy év különbséggel. Balra 2020, középen 2021, jobbra pedig 2022 augusztusának második felében láthatjuk a Jangcét és Csialing (Jialing) nevű mellékfolyóját, Csungking (Chongqing) városa mellett. (A környékről egy 2021-es nyár eleji blogbejegyzésünkben egyébként már írtunk, akkor ugyancsak az Európai Űrügynökség [ESA] nyomán. Az apropó a két folyó vizének markánsan eltérő színe volt.)

    A mostani három, a valóságoshoz közeli színeket visszaadó kép a Csialing torkolatát mutatja. Összehasonlításukkal jól kivehető, hogy mennyivel kevesebb víz folyik bennük 2022-ben. Csungking városától nyugatra különösen nagy területeken kerültek szárazra zátonyok és homokpadok.

    (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020–2022 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Nem csak az alacsonyabb vízállás a feltűnő különbség. A kevés víz egyúttal kevesebb hordalékot is sodor magával, így az idei műholdképen markánsan eltér (sötétebb) a folyók színe.

    Kapcsolódó linkek:

  • Apadó Ipoly

    Az idei nyár kirívó szárazsága itthon és Európa-szerte is megtette a hatását a folyók, tavak vízállására. Sorra dőlnek meg a sokszor évszázados negatív rekordok, a történteket pedig jól dokumentálják a műholdas távérzékeléssel nyert felvételek, mint például a Copernicus program Setinel műholdjainak képei. Ezúttal egy valódi színeket visszaadó optikai Sentinel-2 képpárt mutatunk be, amely a Duna és az Ipoly torkolatának környezetéről készült.

    Az Ipoly a Duna egyik bal oldali mellékfolyója, észak felől torkollik bele, a képen középtájt. Ezen a szakaszon az Ipoly határfolyó Magyarország (keletre) és Szlovákia (nyugatra, a képek bal felső részén) között. A műholdképeken feltűnő legnagyobb település Szob, a Duna és az Ipoly összefolyásánál.

    A hírek szerint az Ipoly torkolatánál mostanra már nem is igen folyik semmi, csak az amúgy szintén nagyon alacsony vízállású Duna duzzasztja vissza a vizet. Már július 16-án megdőlt az Ipolyon az addigi legalacsonyabb vízállás rekordja, a 1993 augusztus közepi 24 cm helyett 20 cm-t mértek Nógrádszakálnál.

    Az alább bemutatott – a csúszka elmozdításával könnyen összehasonlítható – műholdképek egy év különbséggel, tavaly augusztus 10-én és idén augusztus 12-én készültek. A legfeltűnőbb, hogy mennyivel kevesebb a víz a Dunában: nagy zátonyok bukkantak a felszínre és a part mentén is láthatók a szárazra került, hosszan elnyúló, világos színű (növényzettel nem borított) homokos sávok. Közvetlenül az Ipoly torkolatánál egy nagy, legyezőre emlékeztető alakú zátony került napvilágra. A 2011-es nyári, a mostanihoz képest bő vizű Duna színe is egészen eltérő a szállított hordalék miatt.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    S ha már szó esett a növényzetről: a 2022-es aszály hatása nem csak a folyókon, de a környező területeken is meglátszik, hiszen a tavalyi műholdképen sokkal dominánsabbak a zöld szín árnyalatai.

    Kapcsolódó linkek:

  • Alacsony vízállási rekord a Velencei-tónál

    Már tavaly is sokat lehetett olvasni arról, hogy vészesen fogy a víz a Velencei-tóból. Ősszel egy blogbejegyzésünkben műholdképpel is illusztráltuk, hogy a vízpótlás sem egyszerű: a tóba ömlő Császár-víz nevű patakon létrehozott tározók vízminősége jó ideig nem volt megfelelő a Velencei-tó feltöltéséhez. A 2020-es év rekordméretű tavaszi és nyári szárazsága aztán tovább rontotta a tó állapotát. Július végére a Velencei-tó Agárdnál elérte a 62 cm-es vízállást, amire a hiteles mérések 1939-es kezdete óta nem volt példa. Mivel a meleg folytatódott és csapadék azóta sem érkezett, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) szakemberei augusztusban még alacsonyabb vízállásokról számolnak be. A vízgyűjtők kiszáradása miatt, ha esik is az eső, akkor sem sok víz éri el a folyó- és tómedreket, hiszen a csapadékvizet felissza a szomjazó föld.

    A Velencei-tóhoz visszatérve, megrázó képek járták be a sajtót, például egy szárazra került csónakkikötőről, ahol az egykori tómeder kiszáradt és felrepedezett. A tömeges halpusztulást a víz levegőztetésével igyekeznek megelőzni a szakemberek. A levegőztető másodpercenként egy köbméter vizet forgat meg, egy úszó pontonra telepített négy nagy teljesítményű szivattyúval.

    Ha víz, akkor a Sentinel blogon Sentinel műholdképek: ezúttal kétféle, radaros és optikai távérzékelő módszerrel készült, vagyis Sentinel-1, illetve Sentinel-2 képekből válogattunk. Összehasonlításul 2019-es, ugyanúgy az augusztus eleji időszakból származó adatokat választottunk. Az első képpár egy Sentinel-1 radaros amplitúdókép. Ezeken a sötét (fekete) szín jelöli a nyílt vízfelületeket, ahonnan a műholdról oldalirányba lebocsátott radarimpulzusok nem a műhold irányába verődnek vissza. Jól látható, hogy a 2022-es képen a Velencei-tó területén kevesebb a feketeség, főleg a tó nyugati részénél tűntek el nagyobb vízfelületek.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019, 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

    A 2019-es és 2022-es augusztusi Sentinel-2 képek összehasonlításához olyan színezést használtunk, amely a nedvességtartalomra utal. A Sentinel-2 műholdak kamerájának (Multi-Spectral Instrument, MSI) B8A (865 nm hullámhossz) és B11 (1610 nm hullámhossz) jelű infravörös sávjait használó nedvességi index (normalized difference moisture index, NDMI) hasznosan alkalmazható a növényzet víztartalmának megfigyelésére, a szárazságok átfogó felmérésére. A kék árnyalatai a megfelelő víztartalmú növényzetet jelölik, és persze sötétkék a vízfelszín is. A vörös szín a kopár felszínre – például a már learatott táblákra – vagy kiszáradó növényzetre utal. Nem meglepő, hogy a Velencei-tavat körbevevő szántóföldek tábláin a sárgás-vöröses árnyalatok idén feltűnően nagyobb arányban szerepelnek, mint a 2019-es műholdképen. A fenti radaros műholdképpárral összevetve olyan területek is jól azonosíthatók, ahol 2019-ben még víz volt, 2020 augusztusában már nem.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019, 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

    Kapcsolódó linkek:

  • Sentinel-1B: a küldetés vége

    2021. december 23-án a Copernicus program Sentinel-1B műholdjának fedélzetén az elektromos energiát biztosító rendszerben hiba lépett fel. Emiatt azóta nem szolgáltat adatokat a műhold apertúraszintézises radarberendezése. Az esetről egy januári blogbejegyzésünkben már beszámoltunk. A földi szakemberek azóta próbálták megtalálni a hiba okát és az esetleges javítás lehetőségét, hogy a Sentinel-1B újra szolgálatba állhasson. A műhold másodikként, 2016-ban indult a Copernicus radaros földmegfigyelő műholdjainak sorában. Az első, a 2014 óta pályán levő Sentinel-1A szerencsére továbbra is rendben működik.

    Egy Sentinel-1 radaros földmegfigyelő műhold. (Fantáziakép: ESA)

    Nemrég a Copernicus programot működtető Európai Bizottság és a műholdakért felelős Európai Űrügynökség (ESA) hivatalosan is elveszettnek minősítette a Sentinel-1B-t. Simonetta Cheli, az ESA földmegfigyelési programjainak igazgatója szerint a C-sávú fedélzeti radarberendezés 28 V-os tápellátását nem sikerült helyreállítani. A radaros műholdrendszer további folyamatos működésének biztosítására szolgáló, azonos felépítésű műholdak közül a Sentinel-1C felbocsátását igyekeznek minél hamarabb megoldani. Szerencsére az új Vega-C hordozórakéta, amellyel indítanák, július 13-án sikeresen bemutatkozott. Így van remény arra, hogy 2023 második negyedévében sorra kerüljön a Sentinel-1C.

    Addig is a Sentinel-1B adatainak kiesése jelentős veszteség a Copernicus számára, a Sentinel-1 páros visszatérési ideje december óta kétszeresére nőtt. Ami a pályán maradt, még irányítható – a radaron kívül minden más fedélzeti berendezése üzemel –, de mérésekre már használhatatlan Sentinel-1B-t illeti, megkezdődtek az előkészületek az eltávolításra. Ez a gyakorlatban azt jelenti majd, hogy pályamagasságának csökkentésével bevezetik a Föld sűrű légkörébe, ahol a közegellenállás miatt végül felizzik és megsemmisül. Annál is inkább fontos, hogy megszabaduljanak az immár lényegében űrszemétként keringő – de még irányítható – testtől, mert a pályapozíciójára szükség lesz a Sentinel-1 rendszer további működtetéséhez. A műveleteket akkor kezdik, amikor a Sentinel-1C már pályára került, és a becslések szerint 9 hónapon át tartanak. A Sentinel-1B eltávolítására eredetileg legfeljebb 25 éves időszakot vállaltak, de ez várhatóan sokkal hamarabb megtörténik.

    A két Sentinel-1 műhold, az A és B jelű ugyanolyan alakú és helyzetű kvázi-poláris pályákon, de 180°-os különbséggel keringett a Föld körül, vagyis minden pillanatban a bolygónk átellenes pontjai fölött repültek. Így legfeljebb 6 napos időközönként térhettek vissza egy-egy terület fölé. (Magasabb földrajzi szélességeken akár napi visszatérést is biztosított a műholdpáros.)

    A két Sentinel-1 műhold pályáinak és lefedettségének szemléltetése, az ESA animációjából

    A Sentinel-1 radaros műholdak a Copernicus számos alkalmazásához és szolgáltatásához biztosítottak (pontosabban a Sentinel-1A még most is biztosít) adatokat. A mérések segítségével figyelik például a sarkvidéki tenger jég helyzetét, a jéghegyek mozgását, monitorozzák a tengeri környezetet, az esetleges olajfoltokat, detektálják a hajókat és adatokat gyűjtenek az illegális halászatról. A műholdradar-interferometria alkalmazásával a szilárd földfelszín és az épített környezet elmozdulásait, deformációit, földrengéseket és vulkánkitöréseket monitoroznak. A Sentinel-1 adatait felhasználják továbbá az erdők felmérésére, a talaj- és vízgazdálkodás segítésére és humanitárius válsághelyzetek kezelésére is. Az ESA, miután kiderült a Sentinel-1B műszaki problémája, lépéseket tett, hogy más műholdas szolgáltatóktól is szerezzen radaros földmegfigyelési adatokat, legalább azokra az alkalmazásokra, amelyek esetében ez egyáltalán lehetséges. Ilyen műholdak például a kanadai Radarsat-2 és Radarsat Constellation Mission, a német TerraSAR-X, az olasz COSMO-SkyMed és a spanyol PAZ, amelyek a Copernicus tengerfigyelő szolgáltatását (Copernicus Marine Environment Monitoring Service) segítették ki a jéghelyzet követésére.

    Kapcsolódó linkek:

  • Híd Horvátország és Horvátország között

    A cím nem tévedés: a július 26-án felavatott Pelješac híd (Pelješki most) Horvátország északi és déli részét köti össze. Fontossága stratégiai, hiszen mostantól közúton, teljes egészében az ország területén áthaladva is el lehet érni a déli tengerparti sávot, amelynek legnagyobb települése Dubrovnik. Az ország területének „szétszakítása” az egykori Jugoszlávia köztársaságai között húzódó határok megállapítására vezethető vissza. A cél az volt, hogy Bosznia-Hercegovina is rendelkezzen egy tengeri kijárattal. Ez a Neum közelében fekvő rövid partszakaszt jelenti. Amikor 1991-ben Horvátország, majd 1992-ben Bosznia-Hercegovina független államok lettek, a határokból államhatárok lettek, megszűnt a horvát tengerpart szárazföldi területei közötti szabad – kétszeri határátlépés nélküli – átjárás lehetősége.

    Az autópályahíd a szárazföld és a Pelješac-félsziget között ível át 55 méter magasságban a tengeröböl fölött. Egy híd építése már az 1990-es évek végén felvetődött. Hosszas tervezgetés, gazdasági és tervezési problémák után a horvát kormány négy éve állapodott meg a 2,4 kilométeres híd építéséről a kínai China Road and Bridge Corporation (CRBC) nevű állami vállalattal. A projekt 420 millió eurós költségből valósult meg, melynek a nagy részét (85%-át, 357 millió eurót) az Európai Unió adta – olvashattuk a híradásokban. Ez a valaha volt legjelentősebb uniós infrastruktúra-beruházás Horvátország területén.

    Az európai Copernicus program Sentinel-2 földmegfigyelő műholdjai elég régóta vannak már pályán ahhoz, hogy segítségükkel visszapillanthassunk a hídépítés folyamatára. Az alábbi animációhoz 2018 és 2022 júliusa között egy éves időközönként készült, a valódi színeket mutató műholdképeket válogattunk. A kínai építő 2018 és 2019 fordulóján kezdte meg a munkálatokat. A műholdak segítségével Láthatjuk, ahogy évente egyre több minden készült el a pillérekből és pilonokból. Egy évvel az idei megnyitó előtt, 2021. július végén, a pályaszerkezet utolsó elemének elhelyezése után az útpálya folytonossá vált – ezt is tanúsítja az akkori műholdkép.

    A Pelješac híd építésének mozzanatai felhőmentes július végi Sentinel-2 műholdképeken (2018. július 29., 2019. július 24., 2020. július 28., 2021. július 28. és 2022. július 28.). (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018–2022 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Kapcsolódó linkek:

  • Aszály Békésszentandrásnál

    Történelmi mélyponton a vízállás a békésszentandrási duzzasztónál – olvashattuk a napokban a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság információjára hivatkozó hírekben. Az idei nyár nem csak Magyarországon, de egész kontinensünkön extrém hőséget és szárazságot hozott, így nem meglepőek a nap mint nap érkező hírek aszályról, kiszáradó tavakról, levegő- és felszínhőmérsékleti rekordokról, kiterjedt erdő- és bozóttüzekről. Ezek sorába tartozik a békésszentandrási duzzasztó helyzete is.

    Békésszentandrás Békés megye nyugati csücskében, Szarvas szomszédságában, a 44-es főút mentén fekszik. A településnél folyó Hármas-Körös egyúttal Szolnok megye határát is kijelöli. A vízügyi igazgatóság szerint a Körösök vízrendszerében kialakult kedvezőtlen hidrológiai viszonyok, illetve a térséget sújtó aszály következtében folyamatos vízszintcsökkenés tapasztalható – vagyis ha tovább tart a csapadékhiány, lesz még rosszabb is… Mindenesetre a még a két világháború között létesült békésszentandrási duzzasztó alsó felszíni állomásánál a korábban mért legkisebb vízszint 1982. december 4-én –200 cm volt. Idén július 24-én az új minimum vízállás –201 cm lett.

    Az alábbi egyik Sentinel-2 műholdkép 2020. július 23-án, a valóságoshoz közeli színekben mutatja Békésszentandrás (alul középtájt) és Szarvas (jobbra) térségét. Fent húzódik a Hármas-Körös, valamint attól délre jól felismerhetők a holtágak kanyarulatai. A szóban forgó duzzasztómű a kép közepe táján található. Ami feltűnő, az a környező mezőgazdasági táblák jellemzően fakó, sárgásbarna színe. Ez is összefüggésben van az aszállyal, amit jól szemléltet az ugyanerről a területről két évvel korábban készített Sentinel-2 műholdkép. A kettőt a csúszka elmozdításával hasonlíthatjuk össze.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020, 2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

    Elkészítettünk egy olyan képet is, amely a normalizált vegetációs index (NDVI) értékei alapján, három egymás utáni év – 2020, 2021 és 2022 – július végi adataiból állt össze. Ehhez a 2020. július 28-án, 2021. július 23-án és 2022. július 23-án a Sentinel-2 műholdas adatokból előállított NDVI térképekhez rendre a vörös, zöld és kék alapszíneket rendeltük. Így színes foltokként tűnnek fel a minden évben más-más állapotban levő táblák. A vízfelületek az NDVI térképeken nem jelennek meg, így a folyó és holtágai, valamint a halastavak vízfelszíne kitűnik a színes ábrázolásból. Ugyanígy jól elkülönülnek a beépített városi területek.

    (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020–2022 / Sentinel Hub / GeoSentinel)

    A vegetációsindex-képeken annál sötétebb egy pixel, minél több az annak megfelelő felszíndarabon a zöld növényzet. A 2022-es NDVI képet a szokatlan aszály és az emiatt hamar kiszáradt növényzet következtében a világos (fényes) pixelek uralják. Így aztán nem véletlen, hogy a kombinált hároméves színes képre leginkább a kékes árnyalatok a jellemzőek: idén volt ugyanis a leggyérebb a növényzet július végén, a korábbi két év azonos időszakával összevetve. A legsötétebb – tehát a mindhárom évben hasonlóan növényborította – foltok például az ártéri erdők.

    Kapcsolódó linkek: