A tűzoltóknak szeptember 8-ára (vasárnapra) sikerült megfékezniük azt a bozóttüzet, amely Vas vármegyei északkeleti csücskében, Csönge és Kenyeri között csütörtök óta mintegy 400 hektáron pusztította el a száraz füvet, a bozótost, szalmabálákat és részben a közeli fenyőerdőt is. (Ez még a hosszú, forró és csapadékmentes nyár következménye volt, a hatalmas, egész Közép-Európában rekordárvizeket okozó esőzések csak utána érkeztek…) A Vas Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság közlése szerint a tűz megfékezésén négy vármegye (Vas, Zala, Győr-Moson-Sopron és Veszprém) hivatásos, önkormányzati és önkéntes tűzoltói dolgoztak. Egy speciális honvédségi helikoptert is bevetettek. Kenyeri határában egy szarvasmarhatelep is veszélybe került (de megmenekült), a sűrű füst miatt lezártak egy mellékutat, de lakott területeket szerencsére közvetlenül nem veszélyeztetett a tűz, így a helyi lakosságot végül nem kellett kitelepíteni.
Alább két műholdképet mutatunk be az európai Copernicus program Sentinel-2 műholdpárosától. Az egyik szeptember 3-án, tehát a tűz kitörése előtt, a másik 8-án, az oltás befejezésének napján készült. A színezés pirossal emeli ki a fotoszintetizáló növényzetet.
A hamisszínes Sentinel-2 műholdképek a Csönge és Kenyeri közt pusztított tűz következményeit szemléltetik. A csúszka elmozdításával az esemény előtti és utáni állapotok könnyen összehasonlíthatók. A felperzselt terület fekete színben látható. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A második képen láthatók még kisebb sötét foltok. Ezek alakja pontosan olyan, mint a közelükben látszó fehér felhőpamacsoknak. Nem véletlenül, hiszen a felhők felszínre vetülő árnyékáról van szó. A képek bal felső részén kanyargó sötétkék csík a Rába folyó, amely nem sokkal később a rajta levonuló árhullám miatt került a hírekbe – de az már egy másik blogbejegyzés témája lehet.
Szeptember 5-én, magyar idő szerint a hajnali órákban felbocsátották az európai Copernicus földmegfigyelő program nagy felbontású optikai távérzékelő műholdpárosának első utánpótlását. Ahogyan a két jelenleg működő Sentinel-2 műhold, nevezetesen a Sentinel-2A (2015. június 23.) és a Sentinel-2B (2017. március 7.), úgy a sorozat legújabb tagja is egy Vega hordozórakétával, a Francia Guyanában fekvő Kourou űrközpontból indult el.
Az Európai Űrügynökség (ESA) műholdképes sorozatában egy néhány nappal a Sentinel-2C felbocsátása előtt készített képet mutattak be – stílszerűen nem más űreszköztől, mint a Sentinel-2B-től. Az ESA honlapján nem csak a teljes, 10 m-es felbontású képet lehet megtekinteni, de rajta egyes részleteket interaktív módon, rövid magyarázó szövegekkel együtt is fel lehet fedezni.
Az európai űrközpont Dél-Amerika északkeleti részén, Francia Guyanában, Franciaország tengerentúli megyéjében, Kourou városától északnyugatra fekszik. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Az Atlanti-óceán partján épült Kourou az azonos nevű folyó torkolatánál található (a kép közepén). A tengervíz barnás-zöldes árnyalatát a folyó által szállított hordaléknak köszönheti. Az óceán partján fehér homokos strandok húzódnak, míg a folyópartot és a szárazföldön beljebb fekvő területeket többnyire mangrove és sűrű trópusi esőerdők borítják.
Az Egyenlítőhöz való közelsége révén ideális fekvésű űrközpont ad helyet az európai Ariane és Vega rakétacsaládok indítóállásainak. Ezek a kép bal felső sarkában láthatók. A Sentinel-2C az utolsó Vega rakétával emelkedett a magasba.
A Sentinel-2 műholdpáros működésénak alapja összehangolt Föld körüli keringésük. Ugyanolyan alakú és térbeli elhelyezkedésű pályán, de mindig a Föld egymással átellenes oldalai fölött, 180°-os fáziskülönbséggel repülnek. Míg egy irányban egyetlen műhold 10 naponta ér el ugyanazon felszíni pont fölé, addig a két műholddal a visszatérési idő megfeleződik. A most keringő Sentinel-2C, miután befejezik műszereinek beüzemelését és kalibrálását, felváltja majd elődjét, a Sentinel-2A-t. Így tovább élvezhetjük a Sentinel-2 műholdrendszer szolgáltatásait. A Sentinel-2 képeivel blogbejegyzéseinkben is rendszeresen találkozhatnak. A Copernicus program adatpolitikája értelmében szabadon és ingyenesen hozzáférhető adatokat számos különféle alkalmazáshoz használják, a mezőgazdaságtól kezdve a vízminőség-ellenőrzésen, a metánkibocsátás észlelésén át a természeti katasztrófák (erdőtüzek, árvizek, vulkánkitörések) hatásának megfigyelésééig és a mentési, kárelhárítási munkálatok segítéséig.
A fenti kép egy kinagyított részlete, középen a Vega indítóállással. A pár nap múlva induló rakéta, az orrburkolata alatt elhelyezett Sentinel-2C műholddal természetesen nem vehető ki, ahhoz a Sentinel-2 műholdakon repülő, 13 látható és infravörös hullámsávban érzékeny MSI (Multi-Spectral Instrument) kamera felbontása nem elegendő. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A Sentinel-2C műholdat indító Vega rakéta, körülötte az elmozdítható szerelőtoronnyal a kourou-i start előtt, augusztus 26-án. (Kép: ESA / CNES / Arianespace / Optique vidéo du CSG, T. Leduc)
Nem túl rég, július elején látogattunk el a Portugáliához tartozó Madeira szigetére egy Sentinel-2 műholdképpel illusztrált blogbejegyzés keretében. Az Atlanti-óceánban, Afrika északnyugati partjai közelében, Lisszabonról mintegy 1000 km távolságban található sziget most egy természeti csapás miatt került újra a hírekbe és a Sentinel-2 műholdak fedélzeti kameráinak látóterébe. Az Európai Űrügynökség (ESA) honlapján négy, augusztus 10. és 25. között, 5 napos időkülönbségekkel készült műholdképet tett közzé, hogy megmutassa az erdőtüzek pusztítását. A hamisszínes képeken a növényborítás – a közeli infravörös csatorna adatainak kiemelése révén – pirossal látszik. A második, augusztus 15-én készült képen Madeira közepén, Serra de Agua településtől délre a piros színt felváltotta egy fekete folt: ott vált a lángok martalékává az erdő. A műholdképek tanúsága szerint később a tüzek sokkal nagyobb területre is kiterjedtek.
Az augusztus 15-én (fent) és 20-án (lent) készült, a madeirai erdőtüzek pusztítását bemutató hamisszínes műholdkép az ESA négy képet mutató animációjából. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A tüzek nyomán aktiválták az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjának a vészhelyzetek kezelését segítő szolgáltatását (Copernicus Emergency Mapping Service, CEMS), amely műholdas mérések bevonásával segít az érintett területek gyors és pontos feltérképezésében, a károk felmérésében és a mentési munkákban is.
Az idei nyárra jellemző aszály Magyarország mások legnagyobb folyóját, a Tiszát sem kímélte. A múlt héten sajtóhírek és helyszíni képriportok mutatták be, hogy a Tisza középső szakaszán, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Vezsenynél a meder jelentős része kiszáradt. Voltak olyan helyek, ahol akár gyalog is át lehetett gázolni a túlpartra. A Tisza folyása mentén nem sokkal lejjebb, Cibakházánál pedig az alacsony vízállás miatt ismét előbukkant egy homokpad, mint ideiglenes sziget az apadó folyó partja mentén.
A kiszáradó folyómedrek, előtűnő homokzátonyok műholdképeken is azonosíthatók. Most az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2 műholdpárosát hívjuk segítségül, hogy összehasonlítsuk az augusztus végi és a mintegy fél évvel korábbi, március eleji állapotokat. A fotoszintetizáló növényzetet pirossal kiemelő hamisszínes képeken a víz kéknek látszik, ugyanakkor a színárnyalat jelentősen eltér a két időpontban, a vízmélység, de még inkább a hordaléktartalom különbözősége miatt. A képeket a csúszka elmozdításával lehet könnyen összehasonlítani.
Középen fekszik Vezseny község. Északabbra, az augusztusi képen feltűnik a Tisza partja mentén húzódó, világos drapp árnyalatú homokos sáv, amely a szárazra került mederrészt jelzi. Itt az eltelt rövid idő miatt természetesen nincs növényborítás, amely piros színt adhatna. A márciusi műholdképen nem csak a folyó vízállása magasabb – a Tisza szalagja ezért kicsit szélesebb –, de a bal partján (vagyis a Vezsenyi-kanyarulattól északra) egy tekintélyes területet el is öntött a víz. Ez a Tiszán februárban levonult árhullám következménye volt.
No nem a gyepszőnyeg színére gondolunk, hanem a létesítmény energiafelhasználására! A minap olvashattuk a hírekben, hogy augusztus 11-én sikerült először elérni: az Ajax Amsterdam csapatának otthont adó Johan Cruijff Arena egy mérkőzés alatt teljes egészében megújuló energiával működött. Most először fordult elő ilyesmi egy labdarúgó-mérkőzésen. Ez volt egyébként a holland első osztályú bajnokság nyitó fordulójának egyik meccse, de nem az eredmény miatt marad emlékezetes. (Az Ajax egyébként 1-0 arányú papírforma-győzelmet aratott a Heerenveen felett.) A világraszóló „eredményhez” a Johan Cruijff Arenába telepített, 8,6 MWh elektromos energia (20 ezer átlagos háztartás egy órás fogyasztása) tárolására alkalmas akkumulátorcsomag is nagyban hozzájárult. A stadion tetejére korábban 4200 napelemet szereltek fel, az akkumulátorok egy részét pedig már 2018-ban telepítették a létesítménybe, hogy legyen hol tárolni a napelemek által megtermelt energiát. A csomag ráadásul felújított elektromosautó-akkumulátorokat tartalmazott, ami sokkal környezetbarátabb megoldás volt, mint az újonnan gyártott egységek használata. A saját napelemek termelése mellett egy közeli napelemfarm, valamint az Oudendijk település melletti szélerőművek is töltik a stadion akkumulátorait. A stadion LED-világítása is nagyban csökkenti az energiafogyasztást. Az 53 ezres befogadóképességű Johan Cruijff Arena nem csak sporteseményeknek, hanem koncerteknek is helyet ad. Ilyenkor akár 68 ezer jegyet is eladnak. A jövőben a koncertek is környezetbarát eseményekké válhatnak – legalábbis ami a villamosenergia-fogyasztást illeti.
Az 1996-ban megnyitott stadion zárható üvegtetővel rendelkezik. Ezért két olyan Sentinel-2 műholdképet választottunk a blogbejegyzés illusztrálására, amelyek egyikén nyitva, a másikán szinte teljesen zárva van a tető. A csúszka elmozdításával összehasonlítható két, valódi színeket mutató műholdkép júliusban készült, az egyik idén, a másik két évvel korábban. (Nem meglepő módon, még nyáron sem egyszerű felhőmenetes Sentinel-2 képeket találni Amszterdamról.) A két év időkülönbség módot ad arra is, hogy érzékeljük a stadion környékén bekövetkezett változásokat. Ezek legszembetűnőbbike a bal felső sarokban az új épületek megjelenése a korábbi salakborítású teniszpályák és füves területek helyén.
A térségünkre jellemző idei aszály megtette a hatását a Duna alsó szakaszán is. Romániában, ahol az ország történetének egyik legpusztítóbb hőhulláma tapasztalható ezen a nyáron, már a folyami hajózást is érinti a rendkívül alacsony vízszint. Az alábbi, az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjának honlapján közzétett, augusztus 12-én készült Sentinel-2 műholdképen a Duna partján fekvő romániai kisváros, Corabia és környéke látható. A Duna átlagos augusztusi vízhozama itt másodpercenként 4600 m3, idén viszont ez az érték mindössze 2900 m3/s volt.
(Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)
A felszínre bukkanó homokpadok jól mutatják, hogy szokatlanul kevés a víz a Dunában. Emiatt a turistahajók nem tudják elhagyni a kikötőjüket, és a kereskedelmi áruszállító hajózás is nehézkessé vált.
A cím nem tévedés, a gázt a levegőben – kellően nagy koncentráció esetén, például az azt kibocsátó üzemeknél – optikai műholdképeken is ki lehet mutatni, méghozzá meglehetősen pontosan. Erre a következtetésre jutottak amerikai, kanadai és argentin kutatók, akik tanulmányukat a tekintélyes Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban publikálták.
A nitrogén-dioxid (NO2) vörösesbarna színű, szúrós szagú gáz, a levegőbe kerülve azonban koncentrációja lecsökken annyira, hogy szabad szemmel általában nem vehetnénk észre. Nem úgy a földmegfigyelő műholdak kameráival, amelyek a látható fény több hullámhosszán túl még az infravörösben is érzékenyek. Ezt a „színlátó” tulajdonságukat használták ki a kutatók, akik az európai Copernicus program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjainak adatai mellett az amerikai Landsat holdak adataival is dolgoztak.
A légköri nitrogén-dioxid káros szennyező anyag, amely jelentős hatással van a levegő minőségére, az éghajlatra és a bioszférára. Bár műholdakkal már az 1990-es évek óta igyekeznek feltérképezni a nitrogén-dioxid koncentrációját és követni annak időbeli változását, ezeknek a térképeknek a felbontása általában nem elég finom ahhoz, hogy azonosítani tudják a nitrogén-dioxid-kibocsátásárt felelős egyedi forrásokat, például az erőműveket.
A friss tanulmányhoz először használtak optikai műholdas felvételeket az erőművekből származó nitrogén-dioxid-csóvák detektálására, ami fontos előrelépést jelent e légszennyező anyag megfigyelésében. A NO2 kibocsátása elsősorban az emberi tevékenységhez köthető, például a fosszilis tüzelőanyag elégetéséhez. Emellett természetes forrásokból, például villámlás nyomán vagy erdőtüzekből szabadul fel. A levegőben levő nitrogén-dioxid hozzájárul a szmoghoz és légúti panaszokat okozhat. A nitrogén-dioxid-kibocsátás észlelése és számszerűsítése tehát kulcsfontosságú a környezeti hatások megértéséhez és a légszennyezés csökkentését célzó stratégiák kidolgozásához.
A Copernicus programon belül hagyományosan az egyes légköri szennyezők detektálására épített Sentinel-5P műholdat használják a nitrogén-dioxid-koncentráció feltérképezésére, de annak a felbontása nem elegendő a konkrét források azonosításához anélkül, hogy sok megfigyelést átlagolnának. Ezzel szemben a Sentinel-2 (és a Landsat) műholdakat arra tervezték, hogy nagy felbontású képeket készítsenek a Föld felszínéről. Céljuk elsősorban a felszín és a természeti erőforrások (talajtakaró, növényzet, vizek) megfigyelése, nem a levegőszennyezésé. Az eredmények azonban igazolták, hogy a Sentinel-2 képes kimutatni a nitrogén-dioxid-csóvákat is. Ez a képesség a nagy (akár 10 m-es) térbeli felbontásnak köszönhető, amely lehetővé teszi, hogy olyan részletes képeket készítsen, amelyek felfedhetik a nitrogén-dioxid jelenlétét a légkörben – annak ellenére, hogy kevesebb színben érzékeny, mint a hiperspektrális műszerek.
A látható és közeli infravörös sávok felhasználásával a kutatók pontosan meg tudják állapítani a meghatározott forrásokból származó nitrogén-dioxid mennyiségét, a Landsat műholdak hosszú időre visszanyúló adatbázisa segítségével pedig az emissziós trendek időbeli alakulását is elemezni lehet. Az idézett tanulmány szaúd-arábiai és egyesült államokbeli erőművekre összpontosított. A kutatók a műhold kék és ultrakék sávjának képeit használták a nitrogén-dioxid-csóvák azonosítására. Az egyik legfontosabb megállapítás a rijádi 9-es erőművel kapcsolatos, ahol egy 13 éves, 2009-től 2021-ig tartó elemzés jelentős szezonális eltéréseket mutatott ki a kibocsátásokban. Nyáron, amikor a klímaberendezések használata a csúcson van, a károsanyag-kibocsátás is tetőzik.
Nitrogén-dioxid-felhők Szaúd-Arábia felett, két rijádi erőműnél. A 8-as erőmű (balra) esetében 60 m-es (ultrakék, B01 jelű sáv), a 9-esnél (jobbra) 10 m-es felbontású (kék, B02 sáv) Sentinel-2 felvételeket használtak a légszennyezés mértékének magállapítására. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022, 2021 / feldolgozás: ESA)
A nitrogén-dioxid-kibocsátás nagy térbeli felbontással való feltérképezése a Landsat és a Sentinel-2 műholdak segítségével különösen olyan városi területeken lehet hasznos, ahol sok szennyező forrás van és azok közel fekszenek egymáshoz. Az ilyen optikai távérzékelő műholdaknak a légszennyezettség-ellenőrzéshez való használata azonban nem mentes a kihívásoktól. A legjobb eredményeket világos színű, sík felületek felett lehet elérni. Összetettebb domborzat és sötét felszín felett a módszer nem teljesít olyan jól. Azonban még ezekkel a korlátozásokkal is hatékony új eszköz kerülhet a kutatók kezébe a szennyező források azonosítására és nyomon követésére. Az új eljárás különösen azokban a régiókban jelent előrelépést, ahol hiányoznak a hagyományos megfigyelőrendszerek.
A Copernicus program optikai földmegfigyelő ikerműholdjai, a Sentinel-2A és a Sentinel-2B még 2015-ben, illetve 2017-ben álltak pályára. Első utánpótlásuk, a Sentinel-2C felbocsátására sem kell már sokat várni, azt szeptember elejére ígérik. Az új műhold biztosítja majd a szolgáltatás hosszú távú folytonosságát. A műhold 786 km magasságból, 13 spektrális sávban, a hullámhosszaktól függően 10, 20 vagy 60 m-es felbontással és nagy, 290 km széles sávokban képezi majd le a földfelszínt – és a jelek szerint akár a levegő minőségéről is hasznos adatokkal szolgálhat.
A szigetek valójában nincsenek is olyan távol egymástól, mint ahogy a két név sugallná. A szigetlánc földrajzi értelemben egy egység, csak keleten Nématország, nyugaton Hollandia fennhatósága alá tartoznak. Folytatásuk pedig a dán partok mellett az Északi-Fríz-szigetek, amelyek azonban az alábbi Sentinel-2 műholdképre már nem fértek rá. A július 20-án készült műholdkép az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programja honlapján, a nap képe rovatban látott nemrég napvilágot.
Hamisszínes műholdkép a Keleti- és Nyugati-Fríz-szigetekről. Feketébe hajló sötétkék a vízfelszín, élénk zöld színű a növényzet. A felhőfoltok fehérek. Többnyire a szigetek északi részén létható világos drapp sávok a széles homokos tengerparti sávokat jelölik. (Kép: Európai Unió / Copernicus Sentinel-2)
A képen látható Keleti- és Nyugati-Fríz-szigeteket északi irányból az Északi-tenger határolja. A szigetláncot az európai szárazföldtől elválasztó tengersávnak külön neve van: Watt-tenger. A szigetek ún. turzások, a sekély tengerparti zónák jellegzetes formái. Ezek a partvonallal párhuzamosan futó, a vízből alig kiemelkedő, alacsony, de hosszan elnyúló szigetek, illetve szigetsorok. Létrejöttükben fő szerepet játszik az árapály jelensége. A tenger irányából érkező hullámok a közelben ide ömlő folyók – a Fríz-szigetek esetében környéken a Rajna, az Ems, a Weser és az Elba – által szállított hordalékából, illetve a partvidék erodált anyagából építik fel a szigeteket. A kialakulásuk módjából az is következik, hogy az ilyen szigetek folyamatos átalakulásban vannak, területük a tenger és az időjárás szeszélye nyomán csökken vagy épp nő.
Úgy alakult, hogy ez a nyár elsősorban a szigeteké itt a Sentinel blogon. Így nem meglepő, hogy mostani bejegyzésünkben is egy sziget a főszereplő: a Csendes-óceánon, Francia Polinéziában fekvő Tahiti. Az alább bemutatott Sentinel-2 műholdkép az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjának honlapján, a nap képe rovatban jelent meg nemrég. A különös alkalom pedig az, hogy a Párizsban most zajló 2024. évi (hivatalosan 33.) nyári olimpiai játékok egyik versenyének helyszíne épp a francia fővárostól közel 16 ezer km távolságban, 12 időzónával arrébb, lényegében a Föld túlsó felén található, a francia tengerentúli területekhez tartozó Tahiti.
A felhőktől szinte teljesen mentes, valódi színeket mutató műholdképet idén július 25-én készítette a Tahiti fölött elrepülő egyik Sentinel-2 optikai távérzékelő műhold. (Kép: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)
A szóban forgó, az olimpiák programjában legutóbb, Tokióban debütált szörfversenyeket Teahupoʻo település tengerpartja mellett, egy magas hullámairól és hullámtörő korallzátonyáról híres helyszínen rendezik, július 27. és augusztus 5. között. (Párizs közelében, de egész Franciaországban amúgy is bajos lett volna megfelelő helyszínt találni.) Teahupoʻo a sziget délkeleti részén (Kis Tahiti), annak is a déli partvidékén található. A műholdképen is kivehetők a Tahitit körbeölelő korallzátonyok, amelyek világos türkiz színe jól megkülönbözteti azokat a mélyebb tenger sötétkékjétől.
Francia Polinézia legnagyobb szigete, az 1045 km² területű Tahiti fővárosa, Papeete a szörfversenyek helyszínével épp átellenes oldalon (Nagy Tahiti), az északnyugati parton található. James Cook angol kapitány első expedíciójának tagjai Tahitire utaztak a Vénusznak a Nap korongja előtti átvonulását megfigyelni, 1769. június 3-án. A szigetet a legtöbben talán Paul Gauguin festményeiről ismerik, aki sok időt töltött itt és számos képet festett a bennszülött polinézekről.
Aki az olimpia kapcsán konvencionálisabb műholdképes bemutatóra lenne kíváncsi, az természetesen magáról Párizsról is találhat egy összeállítást. Az Európai Űrügynökség (ESA) honlapján ugyanis egy igen nagy, 30 cm-es felbontású Pléiades Neo műholdkép segítségével barangolhatunk a francia főváros nevezetességei és az olimpiai helyszínek között.
„A Karib-tenger egyik panamai öblében, a Guna Yalában rengeteg trópusi, idilli sziget fekszik. Az 1300 lakosú Cartí Sugtupu (…) nem ilyen. Ez azok közé a part menti szigetek, sőt egyes esetekben csupán szirtek közé tartozik, amelyeknek szinte minden négyzetméterét beépítették, és sokan élnek, éltek, főleg őslakos közösségek a kisebb-nagyobb bádogvárosokban. Ők az esőerdő borította szárazföld betegséget terjesztő szúnyogai és a régebbi gyarmati korlátozások elől költöztek anno a szigetekre” – írta nemrég a Telex sok különleges fényképpel illusztrált cikkében. Cartí Sugtupu szigete 1200 méterre található Panama északi partjaitól. A szigetet a szárazföldön épült közeli Cartí településtől, illetve a mellette lévő repülőtérről kis hajókkal lehet elérni.
Az éghajlat változása következtében folyamatosan nő a tenger vízszintje, ráadásul egyre gyakoribbak a trópusi ciklonok, így az alacsonyan fekvő sziget lakóinak meg kell küzdeniük az otthonaikba rendszeresen betörő tengervízzel. Cartí Sugtupu lakói lettek az első panamaiak, akik a klímaváltozás miatt kényszerülnek lakhelyük elhagyására. A panamai kormány 2015-ben döntött úgy, hogy a szárazföldre, újonnan épített házakba költöztetik át a szigetlakókat. Kétségtelen ugyanakkor, hogy nem ők lesznek az utolsók. Az idézett cikk szerint „a Guna Yala-öböl 49 lakott szigete mindössze fél-egy méterrel emelkedik a tengerszint fölé, ez sokat elárul a veszélyeztetettségükről”. A panamai kormány szakértői úgy számolnak, hogy Cartí Sugtupu és sok más sziget 2050-re teljesen a víz alá kerül majd.
Az alábbi két Sentinel-2 műholdkép egyike még a telep megépítése előtt, 2017-ben készült. Összehasonlításul egy újabb, 2023. szeptemberi műholdképet is bemutatunk (nem is olyan könnyű felhőmentes felvételeket találni erről a területről). A valódi színeket mutató képek a csúszka elmozdításával könnyedén összehasonlíthatók. Felül középtájt, kicsit jobbra látható Cartí Sugtupu szigete. A legfeltűnőbb változás a 2023-as képen az erdőben nyitott tisztás, rajta az új házak párhuzamosan futó soraival (balra lent). A településrész, ahová a közeli szigetről a vízszint emelkedése miatt a lakókat áttelepítik, a Nuevo Cartí nevet kapta.
A költözés idén júniusban indult, 300 családdal. Míg a legtöbben örömmel vették birtokba új, komfortos házaikat a szárazföldön, vannak, akik a megszokott életmódjukat és a népcsoportnak a szigeten töltött két évszázad alatt kialakított szokásait és kultúráját látják elveszni az áttelepülés miatt.
A legjobb élmény biztosítása érdekében olyan technológiákat, mint a sütiket, használunk eszközadatok tárolására és/vagy eléréséhez. Az ezekhez való hozzájárulás lehetővé teszi számunkra, hogy olyan adatokat dolgozzunk fel, mint a böngészési viselkedés vagy az egyedi azonosítók ezen az oldalon. A hozzájárulás megtagadása vagy visszavonása egyes funkciókat hátrányosan érinthet.
Funkcionális
Always active
A technikai tárolás vagy hozzáférés feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az előfizető vagy felhasználó által kifejezetten kért szolgáltatás igénybe vehető legyen, vagy kizárólag egy elektronikus hírközlő hálózaton keresztül történő közlés átvitelének végrehajtása céljából.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztika
The technical storage or access that is used exclusively for statistical purposes.A kizárólag anonim statisztikai célokra használt technikai tárolás vagy hozzáférés. Idézés, az internetszolgáltató önkéntes együttműködése vagy harmadik féltől származó további adatok nélkül az így tárolt vagy lekért információ önmagában általában nem alkalmas az Ön azonosítására.
Marketing
A technikai tárolás vagy hozzáférés felhasználói profilok létrehozásához szükséges hirdetések küldése céljából, vagy a felhasználó nyomon követéséhez egy weboldalon vagy több weboldalon keresztül, hasonló marketingcélokból.
