Spanyolország délkeleti részén, a Földközi-tenger partján fekszik Almería városa. A 200 ezer lakosú andalúziai településtől 30 km-re található az a közel 30 ezer hektár, amely állítólag a földkerekség legnagyobb egybefüggő fóliasátras területe. Becslések szerint Európa primőr zöldségekkel való ellátásának a felét fedezik innen. Rengeteg paradicsom, paprika, uborka, cukkini és egyéb zöldségféle kerül ki a melegházakból. Nálunk is kaphatók a boltokban ezek a zöldségfélék egész éven át, még azokban az időszakokban is, amikor az itthoni éghajlat – például télen – nem teszi lehetővé, hogy megteremjenek. (Vannak persze európai országok, ahol igazából sosem teremnek meg ezek.)
Egy ekkora terület természetesen jól látható a Copernicus földmegfigyelési program optikai és infravörös hullámhosszakon dolgozó Sentinel-2 műholdjainak képein is. A felszín tulajdonságainak kiemelése érdekében hamis színezéssel dolgoztunk. Két képpárt mutatunk be, a látványos összehasonlítás kedvéért.
Az első képpár tagja egy-egy év első napján, 2018-ban és 2019-ben, egyaránt január 1-jén készültek, amikor nem borította felhő Almería egét. Bal oldalt a település, alul a Földközi-tenger öblének egy kis részlete látható. A fóliasátrak tengere a narancssárga árnyalataiban tölti be a kép legnagyobb részét. A csúszka mozgatásával észrevehetjük, hogy egyes fóliasátrak borítása az eltelt egy év alatt megváltozott, de egyébként a terület lényegében ugyanúgy néz ki a műholdképeken.
(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018-2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
Az idén újévi Sentinel-2 műholdképet összevethetjük egy tavaly év közepén, pontosabban 2018. június 8-án készített képpel is. Itt már sokkal szembeötlőbb a változás, de ennek oka az eltérő megvilágítási viszonyokban keresendő. Az optikai földmegfigyelő műholdak a Nap által megvilágított felszínről visszaszóródó fényt érzékelik a fedélzetükön elhelyezett kamerákkal. A Föld körül poláris napszinkron pályán keringő Sentinel-2 műholdpáros tagjai világidőben mindig 11 óra körül repülnek el Almería felett. Csakhogy amíg a nyár közepén ekkor magasan áll a Nap, addig télen sokkal alacsonyabb szögben süt le a tájra. A nyári műholdképen a fóliasátrak teteje igen fényes, hiszen a műhold kamerájának irányába tükrözi vissza a rá eső napfényt.
(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018-2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
Almería környékén az 1980-as évektől kezdve fejődött ki a mezőgazdaságnak ez az ága, s mostanra a vidék gazdasági bevételeinek fő forrásává vált. Az intenzív növénytermesztés kifejlődése azért is érdekes, mert a terület éghajlata igen száraz, az éves átlagos csapadékmennyiség 200 mm körüli. A hidropónia, vagyis a termőföld nélkül, tápfolyadékkel végzett növénytermesztés „csodákat” művelt az elmúlt három és fél évtizedben. (Más kérdés, hogy ugyanolyan íze van-e az innen származó, mesterséges körülmények közt előállított zöldségféléknek, mint a szabad földön termesztett paradicsomnak, paprikának és társaiknak…)
A kistermelők és nagyobb gazdaságok által művelt fóliasátrak alatt akár 45 Celsius-fokosra is emelkedhet a hőmérséklet. Nem könnyű az itt végzett munka. Az sem véletlen, hogy számos afrikai és kelet-európai bevándorló dolgozik itt, mostoha körülmények között. A rengeteg felhasznált műanyagnak és növényvédő szernek káros környezeti hatásai is vannak.
A melegházak kiterjedése egyébként olyan nagy, hogy az Almeríai Egyetemen egy évtizeddel ezelőtt végzett kutatások szerint a tetejükről visszavert napfény valójában kimutathatóan hűti a környék klímáját. Míg Spanyolországban máshol az éghajlatváltozás miatt folyamatosan emelkedik az átlaghőmérséklet, itt 1983 óta évtizedenként 0,3 °C-kal még csökken is. Az elemzett hőmérsékleti adatok a műholdképek jobb alsó részén jól kivehető almeríai repülőtér meteorológiai állomásáról származtak.
Kapcsolódó linkek:
- Almería fóliasátrai (Amusing Planet)
- P. Campra et al. (2008): Surface temperature cooling trends and negative radiative forcing due to land use change toward greenhouse farming in southeastern Spain. Journal of Geophysical Research: Atmospheres, Vol. 113, D18109