Új légszennyezők a célkeresztben

Posted on Leave a comment

A légszennyezés komoly környezeti probléma, a becslések szerint csak Európában évente mintegy 400 ezer ember életét rövidíti meg. Az európai Copernicus földmegfigyelő program levegőszennyezettséget mérő műholdja, a Sentinel-5P 2017 októberében állt pályára. A fedélzetén elhelyezett Tropomi (Tropospheric Monitoring Instrument) multispektrális képalkotó spektrométer minden korábbi műholdas műszernél érzékenyebben és nagyobb térbeli felbontással képes információval szolgálni az egyes légköri gázok globális eloszlásáról. A Sentinel-5P rendszeres adatszolgáltatása idén júliusban indult, a szén-monoxid (CO), a nitrogén-dioxid (NO2) és az ózon (O3) koncentrációját mutató térképek rendszeres közzétételével. A műhold adatainak egyik legnagyobb felhasználója a Copernicus Légkörfigyelő Szolgáltatása (Copernicus Atmosphere Monitoring Service, CAMS). A légköri aeroszolokra és a felhőzetre vonatkozó információt is megosztanak a műhold méréseire támaszkodva.

A levegőbe kerülő formaldehid oszlopsűrűségének globális térképe, 2018. január és augusztus közötti átlagértékekkel. A színskála az egy négyzetcentiméter alapterületű levegőoszlopba eső molekulaszámot jelöli. A formaldehid például erdőtüzek következtében és fafeldolgozáskor jut a levegőbe, de megtalálható kipufogógázban és cigarettafüstben is. A metán és egyéb szerves vegyületek oxidációjának köztes vegyülete, rákkeltő anyagként tartják számon. Bár a molekula viszonylag rövid életű a levegőben, szerepet játszik a szén-monoxid keletkezésében. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: BIRA–IASB / DLR)

Október közepétől a kén-dioxidra (SO2) és a formaldehidre (CH2O) vonatkozó adatokat is közzéteszik a Sentinel-5P méréseire alapozva. A Föld körüli pályáról végzett átfogó műholdas mérések és a fejlett számítógépes modellezés együtt az egyetlen használható módszert adják arra, hogy az egész Földre vonatkozó levegőszennyezettségi információhoz jussunk. Rövid távon ez az előrejelzések, figyelmeztetések kiadása miatt fontos. Hosszabb távon olyan döntéseket alapozhat meg, amelyekkel a szennyezés csökkentését, megszüntetését érhetjük el.

A kén-dioxid a természetben vulkáni tevékenység nyomán kerül a levegőbe, de az ipari tevékenység, az autóközlekedés, s általában a kőolajszármazékok elégetése is nagyban hozzájárul a levegőbe kerüléséhez. Savas esők kialakulásához vezet, belélegezve egészségkárosító hatású. A térkép a Perzsa-öböl és India térségét mutatja, a Sentinel-5P 2017. november és 2018. július között gyűjtött adatai alapján a kén-dioxid átlagos oszlopsűrűségét ábrázolja. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: BIRA–IASB / DLR)
A guatemalai Fuego-vulkán 2018. június 3-án váratlanul kitört. A mostani volt 1974 óta a leghevesebb aktivitása. A Sentinel-5P mérései alapján készült képen a kén-dioxid eloszlása látható. A vulkáni felhők kiterjedése, mozgása a légi közlekedés szempontjából sem közömbös. A kén-dioxid-térképeken a színskálák az oszlopsűrűséget Dobson-egységekben (DU) mutatják. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: BIRA–IASB / DLR)

A Sentinel-5P közel valós időben rendelkezésre bocsátott adatain alapuló operatív szolgáltatások nem csak a hatóságokat segítik, de igen hamar eljutnak az egyes európai polgárokhoz is, például a levegő szennyezettségéről informáló okostelefonos alkalmazások révén.

Kapcsolódó linkek:

Kiotó és Oszaka

Posted on Leave a comment

Kiotó (Kyoto) és Oszaka (Osaka) két közeli nagyváros Japánban, Honsú (Honshu) szigetén, Tokiótól nyugati irányban. Az itt bemutatott, feltűnően hamis színezésű Sentinel-2B műholdképen az előbbi jobbra fent, az utóbbi balra lent látható. Az 1,5 millió lakosú Kiotó és a 2,7 milliós Oszaka a szigetország legnépesebb települései közé tartoznak. Persze mindkettő jóval kisebb, mint a főváros, hiszen Tokióban és vonzáskörzetében összesen 38 millióan élnek, ami így a Föld legnépesebb metropoliszának számít.

Kiotó és Oszaka környéke a 2018. május 11-én készített Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Kiotói prefektúra területén változatos a táj képe, hegyektől és bambuszligetektől kezdve vízesések és erdőségek is találhatók itt, a nagyváros mellett. A 13 hullámhosszon érzékeny Sentinel-2B felvételeinek színeit úgy kombinálták, hogy a növényzet rikító kéknek tűnjön. A beépített területek viszont sárgás-vöröses árnyalatokban látszanak. A színezés segítségével jobban kiemelhetők a felszínborítás különbségei, és látványosan kitűnnek a sötét vízfelületek is.

Japán területének közel háromnegyedét hegyek borítják, de 10%-nál is kevesebb a vízfelületek aránya. Kiotótól északkelete a Biva-tó (Biwa) egy részlete látható, amely már a szomszédos Siga (Shiga) prefektúrához tartozik. Ez a maga teljes 672 km2-es területével legnagyobb kiterjedésű tó Japánban. A vidékről származik napjaink népszerű ételének, a szusinak az egyik előhírnöke.

Kiotót sok turista látogatja, Japán kulturális fővárosának is tartják. Oszaka viszont a gasztronómia szerelmeseinek kedvelt úti célja.

A kép október végén az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában is szerepelt, abból az alkalomból, hogy idén október 29. és november 2. között Kiotóban gyűltek össze a 2015-ben alapított GEO (Group on Earth Observations) képviselői. A nemzetközi szervezet idei munkahetének hét fő témája a földmegfigyelés hasznosítása volt, beleértve a katasztrófa-megelőzést, a klímavédelmet és a fenntartható fejlődést.

Kapcsolódó linkek:

Többet szeretne tudni a Copernicusról?

Posted on Leave a comment

Egyetemi hallgatók, vállalkozók, alkalmazásfejlesztők, tudományos kutatók és más érdeklődők nem maradnak magukra, ha némi angol (esetleg francia) nyelvtudással felvértezve fel szeretnék fedezni, milyen lehetőségeket kínál számukra az Európai Unió (EU) földmegfigyelési programja. Nem csak a Copernicus adatai érhetők el szabadon, de a használatukat elősegítő információs anyagok is változatos formában, ingyen vagy nagyon alacsony költséggel hozzáférhetők. Az EU Copernicus programjának honlapján, a Copernicus Observer rovatban nemrég nem kevesebb mint tíz ilyen lehetőséget gyűjtöttek össze. Ezek közül a webes oktatási és képzési anyagok közül mutatunk be ízelítőül mi is néhányat.

A Copernicus Youtube-csatornáján közel 70 oktatóvideó, előadás, interjú és bemutató érhető el, a témák az adatok elérhetőségétől kezdve az alkalmazásokon, a Copernicus szolgáltatásain keresztül a finanszírozási lehetőségekig terjednek.

Mauro Facchini (DG GROW) áttekintő előadása a Copernicus programról

Az Európai Bizottság által támogatott szolgáltatás, a Copernicus Research and User Support (RUS) célja az új Copernicus felhasználók információval való ellátása. Az online oktatási (e-learning) kurzusok és képzési (webes szemináriumi) anyagok mellett szakértői segítségért is lehet fordulni hozzájuk.

A Sentinel műholdas adatok feldolgozására alkalmas szabad, nyílt forráskódú SNAP (Sentinel Application Platform) programcsomag használatába nyújt bevezetőt a STEP (Science Toolbox Exploitation Platform), amelyet az Európai Űrügynökség (ESA) üzemeltet. A programokhoz közös platformot nyújtó SNAP három egységből áll, amelyek rendre a Sentinel-1, -2 és -3 műholdas adatok feldolgozására alkalmasak. Bőséges mennyiségben állnak rendelkezésre oktatóanyagok és dokumentáció a programok használatához.

A világ leghosszabb tengeri hídja

Posted on Leave a comment

Kína délkeleti részén Hszi Csin-ping elnök részvételével október 23-án avatták fel azt az 55 km hosszú útvonalat, amely a három nagyvárost, Makaót, Csuhajt (Zhuhai) és Hongkongot köti össze. A hídszakaszok között 6,7 km hosszan egy víz alatti alagút is található, amely két mesterséges sziget között épült meg. A rekordhosszúságú tengeri autópályahíd a Dél-kínai-tenger egyik öblét szeli át kelet–nyugati irányban, a Gyöngy-folyó (Csucsiang, Zhujiang) deltatorkolatában.

A Hongkong–Csuhaj–Makaó-híd (Hong Kong–Zhuhai–Macau Bridge, HZMB) (Kép: hzmb.org)

Az új útvonal segítségével jelentősen csökken az utazási idő a metropoliszok között. Csuhajból például egy óra alatt elérhető a hongkongi repülőtér, ami eddig négyszer annyi időbe telt. A régió gazdasági fejlődésére, a kapcsolatok szorosabbra fűzésére is jótékony hatással lesz a híd. Ezt az egykori brit gyarmat, az immár kínai fennhatóság alatt levő Hongkong lakói nem feltétlenül fogadják osztatlan lelkesedéssel.

A híd építésének története határidő-hosszabbításokkal, költségtúllépésekkel, balesetekkel és korrupcióval volt terhelt. Eredetileg két évvel ezelőtt kellett volna elkészülnie, a szerkezet 2017 novemberére állt össze, és végül 2018 októberében lehetett végigautózni rajta.

Az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-1 radaros műholdjai ideálisak a híd építésének nyomon követésére. A tengervízről a műhold irányába lényegében nem verődnek vissza az oldalirányba lebocsátott radarjelek. Az épített szerkezetekről viszont erős radarvisszhang várható. Így a hídszerkezet kontrasztosan látszik a víz sötét háttere előtt.

Az építkezések a kínai oldalon 2009 decemberében kezdődtek. Az első, A jelű Sentinel-1 műhold 2014-ben állt pályára, az év vége felé kezdte meg szolgálatszerű működését. Alább két, több mint 3 év időkülönbséggel készült, a különböző polarizációjú radarjelek felhasználásával színezett Sentinel-1 képet mutatunk be. Ezek a csúszka mozgatásával egyszerűen össze is hasonlíthatók.

Egy 2015. júniusi és egy idén októberi Sentinel-1 radarműholdas kép összehasonlítása a hídról és környékéről. Feltűnő, hogy 2015 közepére még nem készült el végig a hídszerkezet. Az átadásra is maradt „folytonossági hiány”, de a jobb oldalt felül megszakadó fehér sáv épp az a szakasz, ahol a forgalmat az alagútba vezetik – az pedig természetesen nem látszik a műholdképen. Érdemes még felfigyelni a vízen elszórtan látható pontokra. Ezek egyrészt a felvételek idején arra járó hajókat jelzik. Másrészt a 2018-as radarképeken, középen alul már látszik sok, egyenletes távolságokban, rácsszerű geometrikus mintázatba rendeződő pontsor. Ezek a tengerre telepített szélfarmok turbinái, amelyeket az elektromos energia termelésének szolgálatába állítottak. A bal alsó sarokban Makaó nemzetközi repülőterének tengerre épített futópályája feltűnő. Makaótól északra fekszik Csuhaj, Hongkong pedig az öböl túlpartján, keletre, a képen jobb oldalt terül el. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2015, 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Baja és a Gemenci erdő az apadó Dunánál

Posted on Leave a comment

Idén októberben rekord alacsony szintet ért el a Duna vízállása. Elsüllyedt autók, világháborús roncsok bukkantak elő. Már a csapadékszegény, aszályos nyár megtette a hatását. Augusztus végén a Dunakanyar és a Szentendrei-sziget példáján, Sentinel-2 műholdképek sorozatával mutattuk be, hogyan apadt a víz a mederből, és hogyan alakultak ki homokzátonyok a folyón.

Az ősszel is folytatódó szárazság oda vezetett, hogy a Duna teljes magyarországi szakaszán történelmi negatív rekordokat döntött a vízállás. Ez gondot okoz a hajózásban, a paksi atomerőmű hűtővízzel való biztonságos ellátásához pedig szivattyúkat kellett igénybe venni.

Az alábbi Sentinel-2 műholdképpár segítségével ezúttal a Duna magyarországi alsó szakaszára, Baja környékére látogatunk. Összehasonlíthatjuk az idén október 15-ei állapotot a pontsan egy évvel ezelőtti, 2017. október 15-én készített műholdképpel. Mindkét esetben olyan színezést alkalmaztunk, amely kékkel a vízfelületeket, zölddel a növényzetet emeli ki.

Baja városa a kép jobb alsó részén látható. Középen északról délre a Duna fő ága folyik, alul, a bajai híd után nyugatra kanyarodik. A kép bal oldalán (a Duna jobb partján) fekszik a Gemenci erdő. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017-2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A Duna vízgyűjtő területén szélsőségesen sokáig tartott idén a csapadékhiány. Így a bajai Duna-szakaszon is megjelent számos homokpad, homokzátony, a Gemenci erdőben kanyargó mellékágak pedig az űrből is jól kivehető módon szinte elapadtak.

Kapcsolódó linkek:

USA, keleti partvidék

Posted on Leave a comment

A Copernicus program Sentinel-3 műholdjai nagy látómezejű 21 hullámhosszon érzékeny kameráikkal (Ocean and Land Colour Instrument, OLCI) napi rendszerességgel készítenek képeket a Föld minden vidékéről. Sokszor persze csak a felhőzet tetejéről, de amikor az időjárás tiszta, a szárazföldek, tavak és tengerek felszínéről is. Ilyen alkalom volt idén május 1-jén is, amikor az észak-amerikai kontinens keleti része fölött repült el a műholdpáros egyik tagja. A képen az Amerikai Egyesült Államok keleti partvidéke mellett egy kicsi látszik az Atlanti-óceánból (jobbra), valamint a Nagy-tavak legdélebben fekvő részéből, az Erie-tóból is (balra fent).

A valós színeket visszaadó Sentinel-3 műholdképen az USA Ohio, Maryland, Nyugat-Virginia és Delaware államainak területe látható. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A műholdkép által lefedett területre esik számos nagyváros is, köztük New York (jobbra fent). New Yorkra és agglomerációjára ráillik az ENSZ megaváros (megacity) definíciója, vagyis lakosságszáma meghaladja a 10 millió főt (nagyjából egész Magyarország népességét). Az előrejelzések szerint 2030-ra a Földön 43 megaváros lesz. Az Atlanti-óceán partja mentén délebbre haladva található az Egyesült Államok fővárosa, Washington.

A szárazföld közelében az óceán vizének változó színét elsősorban a folyók által bemosott hordalék okozza. Ugyanilyen színkavalkád látható az Erie-tavon is, feltehetően a vízben elszaporodó mikroszkopikus algák hozzájárulásával. A műholdkép középső részén domináns barna szín oka, hogy ott az Appalache-hegység északi részének vonulatai húzódnak. Nyugat-Virginia, a „hegyi állam” teljes területe az Appalache területére esik. Átlagos tengerszint feletti magassága 460 m, a legnagyobb a Mississippitől keletre fekvő államok között.

A Sentinel-3 műholdkép szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatának első októberi epizódjában. Akik figyelemmel szokták kísérni a sorozatot és az alkalmanként blogunkon is ismertetett részeit, azoknak feltűnhetett az új narrátor, Keira Ives-Keeler, aki szeptembertől, az őszi szezon kezdetétől vette át ezt a feladatot.

Kapcsolódó link:

Földrengés és szökőár Indonéziában

Posted on Leave a comment

Szeptember végén 7,5-ös erősségű földrengés és szökőár pusztított Indonéziában, Szulavézi (régebbi nevén Celebesz) szigetén. Halálos áldozatainak száma már megközelíti a kétezret. A szeptember 28-án bekövetkezett természeti katasztrófa nagy pusztítást végzett. Lakóépületek dőltek össze, több százezerre tehető a segítségre – élelmiszerre, ivóvízre, fedélre – szoruló emberek száma.

A mostanihoz hasonló esetekben műholdas távérzékeléssel gyűjtött adatokat is felhasználnak a katasztrófa következményeinek enyhítésére. Az Európai Űrügynökség (ESA) például a Francia Földtani Szolgálattal (BRGM) működik együtt, akik a Copernicus program Sentinel-2 műholdpárosának felvételei felhasználásával elmozdulási térképeket készítettek. A szeptember 17. és október 2. közötti műholdátvonulásokkor gyűjtött adatokat használták fel.

A földrengést és a cunamit követő változások szemléltetése Sentinel-2 műholdképekkel (Palu, Indonézia). (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Az indonéziai földmozgás következtében akár több méteres felszínváltozások is történtek. Aktiválták azt a nemzetközi egyezményt (International Charter Space and Major Disasters) is, amelynek keretében ilyenkor a világ állami és kereskedelmi műholdüzemeltetői azonnal és térítésmentesen rendelkezésre bocsátják az érintett területről készült mérési adataikat.

Az amerikai Landsat-8 műhold katasztrófa előtti (szeptember 23.) és utáni (október 2.), hamis színezésű képeinek összevetésével is érzékelhetjük a pusztítást. A 300 ezer lakosú Palu leginkább érintett területeit külön megjelölték. A beépített területek lilás-szürkés, a növényzettel borított részek zöldes árnyalatúak. Barna és drapp a puszta talaj színe. Míg a szökőár hatása a tengerpart mentén szembetűnő, a szárazföld belsejében három helyen különösen jelentős föld-és sárcsuszamlásokat generált a rengés. (Kép: NASA Earth Observatory / Joshua Stevens / U.S. Geological Survey)

A kutatókat meglepetésként érte, hogy a földrengés ekkora szökőárral járt. Ilyen általában akkor szokott történni, ha a kőzetlemezek függőleges irányban mozdulnak el, nem vízszintesen, ahogy ebben az esetben. A keskeny Palui-öböl alakja is hozzájárulhatott, hogy a szökőár hullámainak magassága akár 6 m-esre növekedett.

A szeptember 30-ai állapotot rögzítő, az elpusztult és megsérült építményeket mutató térkép Palu városáról. (Kép: Copernicus EMS)

Az események után azonnal megkezdte a munkát a Copernicus vészhelyzetek kezelését segítő szolgáltatása (Emergency Management Service, EMS) is. Rövid idő leforgása alatt összesen 18 térképet készítettek. A professzionális módon működő operatív szolgáltatást 2012-es indulása óta eddig már 319 alkalommal aktiválták katasztrófahelyzetekben.

Kapcsolódó linkek:

Naperőmű Marokkóban

Posted on Leave a comment

Természeti adottságait kihasználva Marokkó élen jár a napenergia hasznosításában. Az észak-afrikai országban az egyik legmagasabb a napos órák száma, a sivatagos területeken akár a 3600 órát is elérheti évente. A 9 milliárd amerikai dollárra becsült költséggel elindított naperőmű-építési projekt célja, hogy 2020-ra 2000 MW elektromos teljesítményre képes erőművi kapacitást hozzanak létre. Öt nagy naperőmű-komplexum építése zajlik az országban, amelyek üzembe helyezése után az egész ország villamosenergia-igényének mintegy harmadát képesek majd fedezni. Ezek részben napelemeket (fotovoltaikus, vagyis a nap energiáját közvetlenül elektromos energiává alakító rendszereket) használnak, részben a napfény fókuszálásával működnek. Ez utóbbi esetben a Nap járásának megfelelően mozgatható tükrökkel kis felületre, egy középen álló toronyra irányítják a beeső fényt. A toronyban levő folyadék felforrósodik, az áramtermelést hőturbinákkal végzik.

A naperőműtelepek egyike az Ouarzazate (más néven Noor). Harmadik fázisának (Noor III) építése nemrég, idén tavasszal fejeződött be, mostanában kezdi meg a termelést a marokkói villamosenergia-rendszer számára.

A Copernicus program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjainak képei segítségével végigkövethetjük, ahogy a marokkói sivatagból „kinőtt” a Noor III naperőmű körkörösen telepített több ezer tükre, amelyekkel a középen emelt oszlopra fókuszálják a napfényt, ahol az olvadt sót melegít. Ez akár 8 órán át képes tárolni a hőt, lehetővő téve az éjszakai áramtermelést. A terület mintegy 750 hektár, a remények szerint évente 500 GWh energiát termelnek majd itt.

A képek sorozatát 2016 februárjában indítjuk, amikor még csak a földmunkák nyomai látszanak a majdani naperőmű helyén. 2016 júniusában, a nyári napforduló környékén már megcsillan a műhold kamerájának irányában néhány addigra telepített tükör. Ezek után nagyjából 2 havonta láthatunk egy-egy műholdképet, egészen a következő nyári napfordulóig, 2017. június 21-éig. Szerencsére a helyszínt ritkán takarják felhők a műhold elől – ezért is ideális naperőmű építéséhez. A legutolsó kép egészen friss, idén szeptember végén készült, amikor a Noor III már készen állt az energiatermelésre.

A képek sorozatán megfigyelhetjük az építkezés előrehaladását, ahogy egyre több és több tükör kerül a helyére. A körök közepén emelkedő torony ugyanakkor egyfajta napóraoszlopként is felfogható. A Sentinel-2 műholdak poláris napszinkron pályán keringenek, vagyis egy adott terület fölött minden elrepülésük alkalmával a napnak ugyanabban a szakában haladnak át. A marokkói képek világidőben (UT) valamivel 11 óra után készültek. Az évszakok változásával azonban a Nap más-más horizont feletti magasságban tartózkodik ugyanabban az időpontban. Így nyáron a legrövidebb, télen viszont a leghosszabb a torony árnyéka a műholdképeken. Az is feltűnhet a szemlélőnek, hogy a tükrök nyáron sokkal több fényt vernek vissza a műhold irányába, szinte elvakítva a Sentinel-2 kameráját. A Sentinel-2 műholdképek valósághű színekben adják vissza a környező kopár tájat.

Légi felvétel a marokkói Noor naperőmű-komplexumról, balra a műholdképeken is látható III. szakasz. (Kép: SENER)

Kapcsolódó linkek:

Sok boldogságot!

Posted on Leave a comment

Alig fél kilométer széles, 0,132 km2 területű az adriai Galešnjak-sziget Horvátország partjainál, amely különleges alakjának köszönheti hírnevét és népszerűségét. A növényzettel borított szigetecske szívre emlékeztető formája talán nem tűnt volna fel túl sok embernek, ha nem születik meg és válik széles körben ismertté a Google műholdfelvételeken alapuló szolgáltatása. De valakinek 2009-ben feltűnt, híre pedig megállíthatatlanul terjedni kezdett. (Bár állítólag Charles-François Beautemps-Beaupré, Napóleon térképésze is kiszúrta és 1806-os atlaszában fel is tüntette a szív alakú szigetet, de akkoriban ugye még nem volt internet…) Azóta nem hivatalosan Szerelem-szigetként és ehhez hasonló neveken is emlegetik. Habár a szigeten semmi különleges nem található, mégis egyike lett a világ legfelkapottabb turistacélpontjainak, ami a nászutakat, eljegyzési és esküvői partikat illeti.

Ha még nem volna elég a sziget szív alakja, mi még ráteszünk egy lapáttal. Ha már szív, legyen piros! Az alábbi műholdképhez ugyanis olyan színezést választottunk, amely pirossal kiemeli a növényborítottságot.

Az európai Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjának képe 2018. szeptember 28-án készült a Galešnjak-szigetről. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A sziget a horvátországi Turanj városának közelében található. A Sentinel-2 műholdkép jobb oldalán a település részletei is kivehetők. A tágabb környezetet is ábrázoló második képen jól látható, hogy a környéken számos kisebb-nagyobb sziget található – csak persze egyiknek sincs ilyen „felkapott” alakja…

Szélesebb látómezőben a Sentinel-2 műholdképen jól látszik a középen levő Galešnjak-sziget elhelyezkedése a kontinenst és a délnyugati irányban fekvő nagyobb Pašman-szigetet elválasztó Pašmani-csatornában. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Kráter-tó

Posted on Leave a comment

Olvasóink talán még emlékeznek arra a közelmúltbeli blogbejegyzésünkre, amelyben a Hortobágyot és környékét mutattuk be, tavaly és idén augusztusban készült Sentinel-2 műholdképek segítségével. A Copernicus program 13 optikai és infravörös hullámhosszon mérő műholdpárosa, a Sentinel-2A és -2B felvételeiből olyan színkombinációk szerepeltek ott, amelyek egyrészt a felszín nedvességtartalmát jelző információval szolgáltak, másrészt az élő növényzet jelenlétére utaló normalizált vegetációs index (NDVI) térképét mutatták.

Az akkori képek kelet–nyugati irányban meglehetősen nagy, vagy 50 km kiterjedésű területet ábrázoltak. Így valószínűleg keveseknek tűnt fel Balmazújváros és Hajdúszoboszló között nagyjából félúton, Nagyhegyes mellett az a furcsa alakzat, amire most „ráközelítünk”. A táj képét itt a mezőgazdasági művelésre jellemző táblák négyszögletes alakzatai határozzák meg. A mintázatot egyrészt hosszú egyenes szakaszokból álló utak (felül a 33-as számú főút), másrészt vízfolyások (jelen esetben a képen átkanyargó Pece-ér, valamint bal szélen a Keleti-főcsatorna) törik meg. Felül középen a kör alakú területen olyan öntözéses művelést végezhetnek, ahol a körbe forgó öntözőrendszer középről kapja a vizet.

A kép jobb felső részén látható nagyobb, Y-ra emlékeztető alakú vízfelület a Látóképi-víztározó. Az NDVI térképen a zöld árnyalatai jelzik, hogy a felszínen hol több vagy kevesebb a növényi klorofill, vagyis mennyire domináns a fotoszintetizáló élő növényzet.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Mostani Sentinel-2 képeink 2018 májusában, mindössze két nap különbséggel (5-én és 7-én) készültek, a műholdpáros egyikének, illetve másikának átvonulása alkalmával, felhőmentes körülmények között. Az ábrázolt terület alig valamivel szélesebb 10 km-nél. A két nap alatt viszonylag kevés változás történt, kivéve egy-két mezőgazdasági táblát, köztük a kép közepét elfoglaló szántót, ahonnan a jelek szerint eltűnt a termesztett növény – talán lekaszálták a takarmánynak szánt lucernát. A tábla közepén egy folt azonban sötétzöld maradt. Ez egy erdős terület, amely egy furcsa, a műholdképen világos pontként feltűnő tavacskát ölel körbe.

A Nagyhegyes (a képen balra középen) közelében levő tó a Kráter-tó. Nem természetes úton, például meteorbecsapódás következtében jött létre, hanem egy baleset, egy gázkitörés alkalmával. A történet részleteiről itt olvashatnak. A hajdúszoboszlói gázmező kitermelésének kezdeti időszakában, 1961. augusztus 23-án az itteni kút lángra lobbant. Majdnem két napon át égett, a lángoszlop 100 m magasba csapott. A fúrótorony végül elsüllyedt, a kitörő gáz közel 150 m átmérőjű krátert hagyott maga után. Ma a helyén a horgászok és kirándulók által kedvelt tó található.