A Taal kitörése

Posted on Leave a comment

A Fülöp-szigeteken található vulkán 2020. január 12-én tört ki. Hamuja a légkörben 15 km-es magasságig is eljutott, a környezetből több tízezer embert kellett kitelepíteni. Még a majdnem 100 km-re északra fekvő fővárosra, Manilára is hullott a hamuból.

Az esős időjárás – az azzal együtt járó felhőzet – nem könnyítette meg az optikai műholdképek készítését. Az alább bemutatott Sentinel-2 képet az Európai Űrügynökség (ESA) közölte, dátuma január 23. Felhők ezen is feltűnnek bőven, de a vulkán kúpja a műhold elvonulásának idején többé-kevésbé szabadon megfigyelhető volt. A Taal egy tó közepén álló hegy, a víz egy régebbi kitörés nyomán keletkezett kalderát tölti ki. A sziget szélessége kb. 4,5 és 8 km között változik. A műholdkép tanúsága szerint az egész hegyet szürke hamuréteg borítja be. A közeli (rövid hullámhosszú) infravörös tartományban készült, a magas hőmérsékletek detektálására alkalmas felvétel alapján pedig élénk narancsvörös színnel kiemelték a kráterben folyó aktivitás helyét.

Legutóbb 43 éve tört ki a Taal vulkán a Fülöp-szigeteken. Fent a környezetét ábrázoló, január 23-án készült Sentinel-2 műholdkép, alul annak kinagyított részlete. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A kitörés nyomán aktiválták a Copernicus vészhelyzetekben segítséget nyújtó szolgáltatását (Emergency Managemet Service, EMS).  Ez természeti katasztrófák idején a lehető legrövidebb idő alatt műholdas távérzékelési adatokon alapuló információval látja el a helyi hatóságokat és a mentésben részt vevő szervezeteket.

Alább a január 23-án készült Sentinel-2 műholdképet a valóságoshoz közeli színekben mi is megmutatjuk. Összehasonlításképp mellé tettünk egy szinte pontosan egy évvel korábban, 2019 januárjában ugyanerről a területről készített Sentinel-2 képet is. A csúszka használatával lehet váltogatni köztük. Jól látszik, mennyivel másabb volt a kitörés előtti állapot. Nem csak a hegyoldalt borító zöld növényzet hiánya feltűnő, de teljesen eltűnt a hegy tetején levő kisebb tó vize is.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Szántók színesben

Posted on Leave a comment

2018 februárjában egy blogbejegyzésünkben a Márta aljára látogattunk, egy-egy nyári és őszi Sentinel-2 műholdkép segítségével. Akkor a több látható és infravörös hullámhosszon gyűjtött műholdas adatok alapján a vegetációs index térképeit vehettük szemügyre. A 2017. júliusban még álltak a termesztett növények a táj képét meghatározó mezőgazdasági táblákon, szeptemberre már jórészt lezajlott a betakarítás. Ez meglátszott a táj „zöldségének” megváltozásában.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Most a Copernicus program másik földmegfigyelő műholdpárosának, a radaros elven működő Sentinel-1 holdaknak az adataihoz fordulunk, hogy látványosan mutassuk be az évről évre bekövetkező változásokat. A végeredmény egy színes, foltvarrás eredményére emlékeztető kép. Ezt úgy állítottuk elő, hogy három egymás utáni évben, 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben az év ugyanazon időszakából kikerestünk egy-egy Sentinel-1 radaros amplitúdóképet, majd azokhoz eltérő alapszíneket rendeltünk, s végül a hármat egybeolvasztottuk. Az egyedi műholdas radarképeken alapesetben a szürke árnyalatai láthatók, attól függően, hogy a felszín milyen intenzitással szórta vissza a műhold irányába az onnan lebocsátott radarjeleket. Fehérek a nagy radarvisszhangot produkáló felületek, például a megfelelő szögben álló hegyoldalak, vagy a településekre jellemző építmények. Ezzel szemben feketék a zavarmentes vízfelületek, ahonnan nem a műhold felé verődnek vissza a függőlegestől kissé eltérő irányban lebocsátott jelek.

A kép közepén Mátrai Erőmű Zrt. külszíni lignitbányája a Detk, Ludas, Karácsond és Halmajugra községek által határolt területen. A képen balra (keletre) Gyöngyös városa, északon a Mátra. A kép három Sentinel-1 radaros felvétel kombinálásával készült, mindegyikhez más-más alapszínt rendelve: 2017. július 2. (vörös), 2018. július 2. (zöld) és 2019. július 3. (kék). (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017–2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az összegzett, mesterségesen megszínezett képen – a hasonlóan intenzív vörös, zöld és kék összegeként – fehérek maradtak azok a területek, ahonnan az eltérő időpontok ellenére is ugyanúgy szóródtak a radarjelek, vagyis nem történt jelentős változás. Nem ilyenek a szántóföldek, ahol az egymást követő években rendszerint más-más haszonnövényeket termesztenek. A kép alapján megfigyelhetjük, hogy a különböző növényzettel borított felszín bizony érzékelhetően megváltoztatja a terület radarvisszaverő tulajdonságait, módot adva az apertúraszintézis elvén működő műholdradaros technika alkalmazására ilyen vizsgálatok céljából is. A módszer előnye, hogy nem időjárásfüggő, hiszen a radaros műholdak „átlátnak” a felhőborításon is. Az amplitúdóképből a felszínborítás minőségére, tagoltságára, a talaj nedvességtartalmára vonatkozó információ is leszűrhető.

Kapcsolódó linkek:

Mato Grosso

Posted on 1 Comment

Brazíliába, Mato Grosso államba, az Amazomas-medence területére kalauzol bennünket az a különleges színes kép, amely Sentinel-1 radarműholdas felvételek alapján készült. A műholdradaros amplitúdóképek a felszínről az űreszköz irányába visszaszórt radarjelek intenzitását mutatják, ami természetesen függ a felszín tulajdonságaitól. Az alábbi képhez ugyanarról a területről, de három eltérő időpontban készített Sentinel-1 felvételt használtak fel. Mindegyikhez egy-egy alapszínt rendeltek, majd a képeket kombinálták. Fehér és szürkés színekben tehát azt láthatjuk, ami változatlan maradt, élénk színesek pedig azok a területek, ahol időközben történt valami jelentős változás a felszínborításban. Az egyes felvételek készítése között kb. 2 éves időszakok teltek el.

A felhasznált Sentinel-1 adatok 2015. május 2-áról (kék színnel), 2017. március 16-áról (zöld) és 2019. március 18-áról (vörös) származnak. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2015–2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Mato Grosso nevének jelentése zöld erdő, de ez az a tartomány, ahol az elmúlt időszakban a legnagyobb ütemben irtották ki az esőerdőt, hogy a földterületeket a mezőgazdasági termelés szolgálatába állítsák. Valójában ezt a folyamatot illusztrálják látványosan a kombinált Sentinel-1 műholdkép színes foltjai is. A képen ugyan csak egy kis terület látható, de Mato Grosso egyike Brazília azon államainak, ahol a növénytermesztés és a marhatenyésztés a legintenzívebb. A termesztett mezőgazdasági növények listájának elején a kukorica, a szója és a búza szerepel. Legújabban azonban mintha csökkenne az erdőirtás mértéke, és kezdenek a klímaváltozásra is gondolni.

A műholdképet az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában mutatták be, 2019 decemberében. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Árvíz Jakartában

Posted on Leave a comment

Indonéziába az év végén érkeztek meg a heves esőzések. Ebben az évszakban nem szokatlanok az árvizek, de a mostani a legsúlyosabb természeti csapás 2013 óta. A legfrissebb hírek szerint a főváros, Jakarta körzetében már 50-nél is több halálos áldozatot tartanak számon. Közel kétszázezer embernek kellett elhagynia otthonát. Nem csak a fővárosban, hanem attól mintegy 100 km-re délnyugatra is történtek áradások és földcsuszamlások.

Ilyen természeti katasztrófák esetén a mentési munkálatok szervezéséhez, az elöntések alakulásának nyomon követéséhez hasznos segítségül szolgálhatnak a földmegfigyelő műholdak. Különösen a radaros elven működő érzékelők jönnek jól, amelyek számára a felhőzet nem jelent akadályt a felszín feltérképezésében. A nyílt, sima vízfelületek a radaros amplitúdóképen sötétek, mivel onnan nem verődnek vissza a jelek a műhold irányába.

Most egy olyan, az európai Copernicus program radaros Sentinel-1 műholdjainak adatai alapján összeállított képet mutatunk be, amelyhez három különböző időpontban (de egy hónapon belül) készített felvételeket használtunk fel. A 2019. december 9-én, 21-én, valamint 2020. január 2-án készült Seninel-1 amplitúdóképekhez rendre a vörös, zöld és kék alapszíneket rendeltük, majd az egészet kombináltuk. Így az ebben az időszakban változatlanul maradt felszínek a radarvisszhang erősségétől függően fehérek vagy a szürke árnyalataiban látszanak. Az élénk színek ezzel szemben a változásra utalnak. Ahonnan például hiányzik a januári felvételhez társított kék szín, ott a legnagyobb az elöntés.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019–2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A kép bal oldalán, jellemzően fehér színben látszik a sűrűn beépített – így az épületek révén erős radarvisszhangot produkáló – főváros. Jakartától keletre, a kép jobb oldalán látszanak az árvizekről leginkább sújtott területek. A teljes kép mintegy 70 km széles területet ábrázol. A jakartai kikötő közelében megfigyelhető apró színes pontok a radaros műholdfelvételeken igazán feltűnő, de persze állandó mozgásban levő hajókat jelzik. Attól függően pirosak, zöldek vagy éppen kékek, hogy melyik időpontban készült „pillanatfelvételen” látszottak.

Az alábbi hamis színezésű Sentinel-1 radarkép a 2020. január 2-ai állapotot mutatja, a kiterjedt áradások idején. Itt a kék árnyalatai a vízfelületeket jelölik.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Egyre súlyosabbak a tüzek Délkelet-Ausztráliában

Posted on Leave a comment

Még októberben, az ottani nyár kezdete előtt csaptak fel, és nem hogy enyhülnének, de egyre nagyobb gondot okoznak a bozóttüzek Ausztrália délkeleti részén, elsősorban Új-Dél-Wales államban. A tüzek összefüggésbe hozhatók az Ausztráliát sújtó extrém hőhullámmal, a levegő hőmérséklete sok helyen az 50 Celsius-fokot is megközelíti. November elején mi is mutattunk Sentinel-2 és Sentinel-3 műholdfelvételeket a Csendes-óceán (a Tasmán-tenger) partvidékéről. Ezeken jól látszottak a felperzselt területek és a szél szárnyán több száz kilométerre eljutó füstfelhők. A legújabb hírek szerint a füst az 1500 km-re keletre fekvő Új-Zélandig is elért.

Az idei nyári tüzek sorozatában a 2020-as új év kezdetéig 5,5 millió hektárnyi terület égett le Ausztráliában. A halálos áldozatok száma eddig 18, több ezer lakóház semmisült meg, rengeteg ember kitelepítésére volt szükség. A mentési munkálatokba a hadsereg is bekapcsolódott. Január első napjaiban új-dél-walesi tűzoltóság elrendelte egy 240 km hosszú tengerparti övezet kiürítését. Egyelőre csak a helyi lakosok maradhattak ott, de a hétvégéig talán mindenkit evakuálni kell majd. A tengerparti települések megközelítése is gondot okoz, az ellátás akadozik.

A Copernicus program műholdjai folyamatosan készítik képeiket Ausztráliáról is. Ezek közül a világsajtó is rendszeresen bemutat néhányat, az apokaliptikus állapotokról készült helyszíni fotók mellett. Mi most két, 2019 utolsó napjáról, december 31-éről származó Sentinel-2 műholdképet választottunk a helyzet illusztrálására. Az egyik Sydney környékéről, a másik a nagyvárostól délre fekvő tengerpartról, a Canberrától és Sydneytől nagyjából egyenlő távolságra fekvő Sussex Inlet környezetéről készült. A több látható és infravörös hullámhosszon rendelkezésre álló műholdfelvételeket speciális módon úgy kombináltuk, hogy az aktív tüzek helye narancs színnel látszódjon. Emellett feltűnőek a már felperzselt felszínek, illetve természetesen a sűrű füst is.

A Sydney (a tengerparton, jobb oldalt középen) kozelében  égő bozóttüzek egy 2019. december 31-én készült Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A Sydneytől mintegy 150 km-re délre fekvő Sussex Inlet (a tengerparton, jobb oldalt középen), 2019. december 31-én készült Sentinel-2 műholdképen. Itt közel 50 km átmérőjű körben minden leégett, és még nincs vége… Az érintett terület szélét a narancs színű aktív tűzfészkek és a belőlük felszálló füst jelzi. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Sydney városában egyébként a tiltakozások ellenére nem fújták le a látványos újévköszöntő tűzijátékot. Miközben a bozóttüzek szokásos szezonja még csak most kezdődne, vagyis további rendkívüli helyzetekre kell felkészülniük a hatóságoknak és a lakosságnak, az anyagi javak mellett a természeti értékek pusztulási is szinte felmérhetetlen, a jelek szerint a világ közvéleménye kezd „belefásulni” az Ausztráliából hónapok óta folyamatosan érkező katasztrófahírekbe…

Kapcsolódó linkek:

Taj-tó

Posted on Leave a comment

Kína harmadik legnagyobb édesvizű tavához, az ország keleti részén, Csiangszu (Jiangsu) tartományban fekvő Taj-tóhoz látogatunk egy idén május 24-én készített Sentinel-2 műholdkép segítségével.

A Taj-tó kb. 70 km széles és 60 km hosszú, átlagos vízmélysége 2 m. Vize több folyót is táplál. A tó medencéje Kína egyik fejlett és sűrűn lakott régiója. Az elmúlt évtizedek gyors városiasodása nem tett jót a víz minőségének és általában a környezet állapotának. Két metropolisz, a tízmilliós Szucsou (Suzhou) és a valamivel kisebb, de így is közel ötmillió lakosú Vuhszi (Wuxi) fekszik a tó partján, és Sanghajig (Shanghai) sem kell túlságosan sokat utazni. Szucsou a tótól keletre, a műholdkép jobb oldalán látható, míg Vuhszi északi irányban fekszik (a képen felül).

A Taj-tó Kína harmadik legnagyobb tava. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A népesség növekedése, a haltenyésztés felfuttatása azzal a következménnyel járt, hogy a tó vize ásványi anyagokkal és tápanyagokkal dúsult fel, ami időről időre algavirágzáshoz vezet. A felszaporodó mérgező mikroszkopikus növényi szervezetek (fitoplankton) ilyenkor veszélyezteti sok millió ember ivóvizének minőségét. 2007-ben például egészségügyi vészhelyzetet kellett hirdetni az algavirágzás miatt. Vuhszi ivóvízellátása akadozott, kétmillió ember heteken át vezetékes víz nélkül maradt.

A 2019. májusi Sentinel-2 műholdképen is jól kivehető, ahogy a tó vízfelszínének színe a zöld különféle árnyalataiban játszik. Az algásodás az 1980-as évek óta rendszeres a Taj-tóban. Több módszert is kipróbáltak a jelenség megfékezésére: az alga eltávolítását, a tó partján működő vegyi és ipari üzemek bezárását, a szennyvízkezelés szabályainak szigorítását. Ennek ellenére a tó vize meglehetősen szennyezett maradt. A környékbeli mezőgazdasági termelés, a szennyvíz és a gyárak továbbra is jelentős hatással vannak a tápanyagok feldúsulására.

A Taj-tóról készített Sentinel-2 műholdképet az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában mutatták be. (Forrás: ESA)

Az európai Copernicus program azonos felszereltségű Sentinel-2 műholdpárosának valamelyik tagja néhány naponta elrepül a Föld egy adott területe fölött, lehetővé téve így a rendszeres megfigyeléseket. A 13 hullámhosszon érzékeny fedélzeti műszereik (Multi-Spectral Instrument, MSI) színtől függően 10–60 m-es felszíni felbontású mérései alapján például a vizek minőségének monitorozására is lehetőség nyílik.

Kapcsolódó linkek:

A Koreai-félsziget

Posted on Leave a comment

Idén május 21-én az európai Copernicus program egyik Sentinel-3 műholdjának sikerült egy olyan felvételt készítenie, amelyen a teljes Koreai-félsziget felhőmentes körülmények között mutatkozik meg. A Sentinel-3 műholdpáros feladata az egész Föld környezeti célú megfigyelése. A műholdak fedélzetén helyett kapott egy közepes felbontású, nagy látómezejű, 21 optikai és közeli infravörös hullámhosszon érzékeny képalkotó spektrométer (Ocean and Land Colour Instrument, OLCI). Ezzel többek között a tengerek biológiájával és vízminőségével kapcsolatos információt gyűjtenek.

A Koreai-félsziget és környezete az egyik Sentinel-3 műhold OLCI műszerével 2019. május 21-én készített, a valódi színeket visszaadó képen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Koreai-félsziget Kelet-Ázsiában található. Teljes hossza meghaladja a 900 km-t. Nyugatról a Sárga-tenger, kelet felől a Japán-tenger veszi körbe. A félsziget területén két állam osztozik: északon a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (megszokott rövidebb nevén Észak-Korea), délen a Koreai Köztársaság (Dél-Korea).

Észak-Korea közigazgatásilag kilenc tartományra oszlik. A főváros, Phenjan a Sentinel-3 műholdkép bal felső részén egy szürke foltként tűnik fel a Tedong folyó partján. A Koreai-öböl partvidékétől 50 km-es távolságban. A dél-koreai főváros, Szöul szintén egy folyó, a Han partján épült. Az ország északnyugati felén, a két országot elválasztó határtól mintegy 50 km-re délre fekszik.

A félsziget több mint négyötöd része hegyes, sziklás vidék, csak a fennmaradó alföldek alkalmasak mezőgazdasági célra.

A Sárga-tenger a nevét a folyók által beleszállított hordalék nyomán kapta. Itt található a Föld egyik legnagyobb kontinentális selfje, vagyis sekély tenger alatti, a kontinenshez hasonló kéreggel rendelkező területe. Az átlagos vízmélység kb. 50 m. A Koreai-félszigetet övező vizek a világon a legjobbak közé tartoznak, ami a tengeri halászatot illeti. A meleg és hideg áramlatok számos halfajt vonzanak ide, az apró szigetek és zátonyok közötti víz pedig kiváló halászterület.

A Koreai-félszigetet mutató műholdkép szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) népszerű földmegfigyelési videósorozatában. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Új kínai repülőgép-hordozó

Posted on Leave a comment

December 17-én Kínában ünnepélyes keretek közt hivatalosan is hadrendbe állították az ország második repülőgép-hordozóját. Az avatásra a Kína déli részén fekvő Hajnan (Hainan) szigetén megjelent Hszi Csin-ping (Xi Jinping) államelnök is. A Santung (Shandong) nevű anyahajót teljes egészében Kínában tervezték és építették, és először 2017-ben bocsátották vízre. Építése 2013-ban kezdődött. A mostani aktussal az ország repülőgép-hordozóinak a száma kettőre emelkedett. (Az első ilyen kínai tulajdonú hajó az egykori Szovjetunióban épült.) A szám első hallásra nem tűnik ugyan soknak, de ezzel Kína lett a világ második tengeri nagyhatalma, ami a repülőgép-anyahajókat illeti. Az Egyesült Államok ugyan nem kevesebb mint 11 ilyen (és ráadásul modernebb) hajóval rendelkezik, de Oroszország, Franciaország, India és Nagy-Britannia is csak egy-egy repülőgép-hordozót tart hadrendben.

A Santung fedélzetén kb. 40 repülőgépet tud fogadni. Az utóbbi időkben a Dél-kínai-tengeren sajnálatosan megszaporodott tengeri incidensekből ítélve nem kétséges, hogy a hajót itt fogják bevetni.

A repülőgép-hordozó hossza 315 méter, így nem is kellenek különösen éles felbontást nyújtó kémműholdak az űrből való megfigyeléséhez. Bár azokkal minden bizonnyal folyamatosan követik a mozgását más hatalmak, nekünk rendelkezésünkre áll az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjainak nyilvánosan hozzáférhető archívuma. Ebből kerestünk ki egy olyan műholdképet, amely felhőmentes körülmények közt mutatja Hajnan szigetének déli részét, a Szanja (Sanya) városa közelében fekvő hadikikötőt, ahol december 4-én a Santung állomásozott. A 10 m-es felszíni felbontás ugyan nem alkalmas különösebb részletek megkülönböztetésére, de az a Sentinel-2 műholdkép alapján is nyilvánvaló, hogy egy repülőgép-hordozó anyahajót látunk.

Szanja városa (balra) és környéke Sentinel-2 műholdképen, 2019. december 4-én. A kép kelet–nyugati irányban kb. 34 km széles területet ábrázol.
A kinagyított részleten a móló északi oldalán a kikötőben állomásozó, most felavatott második kínai repülőgép-hordozó, a Santung. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Rovarok műhodfelvételeken?

Posted on Leave a comment

No azt azért nem, hiszen a földmegfigyelő műholdak felbontása messze nem elegendő egyedi rovarpéldányok megkülönböztetéséhez. Viszont talán meglepő módon a Copernicus program szabadon hozzáférhető Sentinel-1 radaros műholdjainak adatai alapján meglehetősen pontosan lehet modellezni az apró erdei rovarok biodiverzitását. Az erre irányuló kutatások eredményeiről számolt be nemrég egy főleg német kutatókból álló nemzetközi csoport a Nature Communications folyóiratban.

A növény- és állatfajok száma és sokfélesége egyaránt csökkenőben van Németországban is. Különösen érintett a rovarok osztálya. Emiatt is nagyon fontos, hogy megbízható tudományos módszerekkel kövessék és dokumentálják a biodiverzitás változását, amilyen pontosan és kiterjedten csak lehetséges. Csak ezen a módon képzelhető el, hogy az egyes beavatkozások hatását fel tudják mérni.

Ha nagy területre kiterjedő megfigyelésekről van szó, akkor természetesen szóba jöhetnek a műholdas távérzékelési módszerek. A kutatók korábban mégsem támaszkodtak eléggé az űrből gyűjtött adatokra, nem utolsósorban azért, mert ezek nem voltak szabadon hozzáférhetők. Az ingyenesen szolgáltatott Copernicus Sentinel-1 adatok most lehetővé tették a csoport számára, hogy megvizsgálják hasznosításuk lehetőségét az erdők biológiai sokféleségének felmérésére.

Az eredményeken maguk is meglepődtek, hiszen kiderült, hogy elég pontosan tudtak következtetni a gerincesek, a növények, a gombák, sőt még a pókok és rovarok biodiverzitására. Mindez annak ellenére is igaz, hogy a kétdimenziós radaros adatok felszíni felbontása viszonylag nem túl jó (a Sentinel-1 esetében 5– m-es), és hogy az erdők a maguk összetett háromdimenziós struktúrájával kifejezetten nehezen modellezhetők.

(Kép: Nationalpark Bayerischer Wald)

A tanulmány elkészítéséhez öt különböző, a mérsékelt égövi erdőségekre jellemző németországi erdőterületen 12 fajt vizsgáltak. Ezekben az erdőkben a helyszíni mérések alapján nagyon jól ismert volt a biodiverzitás aktuális állapota. A radaros műholdadatok mellett nagyfelbontású légi lézerszkenneres adatokkal is dolgoztak, hogy összehasonlítsák a két módszer eredményességét. Mint kiderült, a szabadon hozzáférhető Sentinel-1 mérési adatokkal legalább olyan pontos, vagy esetenként még jobb eredményeket sikerült elérniük, mint a költséges lézerszkenneléssel.

A biodiverzitás nagy területekre kiterjedő radarműholdas monitorozása érdekében a következő lépés az egyes vizsgálandó fajokról helyben gyűjtött adatokkal való további egybevetés, a mérések pontos kalibrálása.

Kapcsolódó linkek:

Nyugati-övcsatorna

Posted on Leave a comment

Mi az a fura színű víz, ami a Balatonba ömlik? – teszi fel a kérdést cikkének címében a Magyar Természetjáró Szövetség magazinja, a Turista. A helyszínről látványos légi felvételeket is bemutatnak, és persze választ is kapunk. Eszerint a tóba a balatonmáriafürdői hajóállomásnál ömlő vízfolyás a 12 km hosszú, Táska településnél eredő Nyugati-övcsatorna.

Szerencsére a Balatonétól erősen elütő, feltűnően sötét színű víz nem a káros szennyeződésektől ilyen. A lebomló növényi szerves anyagok festik szinte feketére, így a Balaton élővilágára egyáltalán nem jelent veszélyt. A csatorna vize a Balatontól délre fekvő Nagyberekből, egy mocsaras, lápos területről ered, amely egykor még a tó medencéjéhez tartozott. A múlt század elején a Nagyberek lecsapolásával is próbálkoztak, de a talaj nem volt megfelelő a mezőgazdasági műveléshez. Abban az időben épült meg a Nyugati-övcsatorna is.

A csatorna torkolata még a Copernicus program Sentinel-2 műholdjainak 10 m-es felszíni felbontású képein is látványos. Alább két eltérő időpontban – idén tavasszal és ősszel –, felhőmentes körülmények között készített, hamis színezésű képet hasonlíthatunk össze a csúszka segítségével. A Nyugati-övcsatorna vizét a tóba vezető, párhuzamosan futó gátak hossza a tóparttól mérve kb. 300 m. Ezek után a sötétebb víz útját, eloszlását a Balaton víztömegének éppen aktuális áramlásai határozzák meg.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek: