Tanuljon Copernicust!

Posted on Leave a comment

Ahogy egyre nagyobb tömegben válnak elérhetővé az űrből származó földmegfigyelési adatok, köszönhetően különösen az Európai Unió (EU) Copernicus programjának, úgy szaporodnak a lehetőségek az új, innovatív alkalmazások és szolgáltatások fejlesztésére is. Mindez érvényes kisebb és nagyobb szervezetekre, magáncégekre és állami szereplőkre egyaránt. A potenciális alkalmazási területek közül szinte minden megtalálható, a közlekedés, az energiagazdálkodás, a logisztika, a környezetvédelem, a városüzemeltetés, a környezetvédelem, a földhasználat, a mezőgazdaság, hogy csak néhányat említsünk.

Ugyanakkor sokan csak korlátozott ismeretekkel és előképzettséggel rendelkeznek a térinformatikai adatok felhasználásában. Így számukra már a kezdet is nehéz, nem egykönnyen tudnak bekapcsolódni a Copernicus adatok és szolgáltatások hasznosításába. Nekik szeretne segítséget nyújtani egy új kezdeményezés, amely 2020-tól működik majd. Ez a Copernicus MOOC (Massive Open Online Course), amely a nevéhez méltóan online képzéseket indít az érdeklődők számára. A kurzusokon résztvevők megismerkedhetnek a Copernicus adatokkal és szolgáltatásokkal, azok felhasználási lehetőségeivel a különféle társadalmi problémák megoldására, illetve az üzleti lehetőségekkel. Szó esik arról, hogy az adatok hogyan segíthetik a tényeken alapuló szakpolitikai döntéseket, hogyan lehet új termékeket és szolgáltatásokat kifejleszteni, ezek számára új piacokat találni. Hogyan javítható az élet minősége, és miképpen segíthető a természeti erőforrások fenntartható hasznosítása.

A Copernicus MOOC fő célja mindenki számára elérhetővé tenni az európai földmegfigyelési program előnyeit. Ezért a célközönségétől nem vár el különösebb szakmai előismereteket. A Copernicus kezdő vagy középhaladó felhasználói közül többek közt köztisztviselők és politikai döntéshozók, alkalmazottak és vállalkozók jelentkezését várják az online kurzusra. Ez három fő témára épül:

  • A Copernicus adatok és szolgáltatások bemutatása (mik ezek, hogyan érhetők el)
  • Sikertörténetek (hogyan fejlődtek ki a létező Copernicus alkalmazások)
  • Csináld magad! (segítség új Copernicus alkalmazások fejlesztéséhez és elindításához)

A modulokat nemzetközileg elismert szakértők és sikeres alkalmazók tartják, angol nyelven. A hallgatókat többféle, interaktív módon vonják be az oktatásba. Lesznek webes szemináriumok, példákat és projekteket bemutató videók. A résztvevőknek lehetőségük lesz saját projekten dolgozni, illetve tanulhatnak mások tapasztalataiból. Mindeközben a Copernicus közösség aktív tagjaivá válnak. Lesznek gyakorlati feladatok, a végén pedig egy értékelés, aminek nyomán siker esetén oklevelet kapnak a regisztrált résztvevők.

A Copernicus MOOC 2020-ban két alkalommal zajlik, először február és április , majd szeptember és december között. Egy-egy kurzus összesen 12 darab 2 órás előadásból áll, egy 12 hetet felölelő időszakban. Fontos információ továbbá, hogy az EU támogatása révén nincs regisztrációs díj, a kurzuson való részvétel minden jelentkező számára ingyenes. Jelentkezni 2019 decemberétől lehet.

Kapcsolódó linkek:

Új autópálya-csomópont a Balatonnál

Posted on Leave a comment

November 29-én átadták a forgalomnak a Budapesttől a Balaton felé vezető M7-es autópálya új csomópontját. Jó hír, hogy aki a következő nyári szezonban a tó északi partja felé szeretné venni az irányt, annak lerövidül a megteendő távolság és a menetidő, várhatóan kisebb lesz a torlódás. Az autópályáról ugyanis közvetlenül elérhetővé vált a tó keleti parti településeit, Balatonakarattyát és Balatonkenesét elkerülő 710-es számú út. Ez Balatonfűzfőnél csatlakozik a „régi” 71-es főúthoz.

A Copernicus program optikai és infravörös tartományban érzékeny Sentinel-2 földmegfigyelő műholdpárosával készített képeken jól kivehető, hol „jelent meg” az új csomópont az M7-esen, valamint a nagyjából északi irányban haladó új összekötő útszakasz, amely Balatonfőkajár (jobb oldalt felül) és Balatonakarattya (bal oldalt felül, a tó partján) között egy körforgalmi csomópontban csatlakozik a 710-es elkerülő út korábban megépült szakaszához. Az új útszakasz hossza 2,4 km.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A Sentinel-2 képek hamis színezése pirossal emeli ki a növényzetet. A csúszka mozgatásával a friss, 2019. novemberi állapot összehasonlítható a három évvel ezelőttivel, amikor még nem kezdődött el az autópálya-csomópont és a csatlakozó utak építése. Mind a 2016-os, mind a 2019-es műholdkép közepe táján, az új útszakasztól keletre látható alakzat a balatonfőkajári sportrepülőtér.

Kapcsolódó linkek:

Árvizek Észak-Olaszországban

Posted on Leave a comment

Az elmúlt időszak heves esőzései nyomában Olaszország északi részén több helyen is kiöntöttek a folyók a medrükből. A leginkább érintett Alessandria megyében és másutt több száz embert kellett kitelepíteni otthonából.

Az apertúraszintézis elvén végzett műholdas radarmérések nagy előnye, hogy felhős, borult időben, sőt akár éjszaka is alkalmasak a földfelszín leképezésére. Ráadásul a nyílt vízfelület egészen másképp mutatkozik a radaros amplitúdóképeken, mint a száraz területek. Ezen alapul a Copernicus program Sentinel-1 műholdjaitól származó mérések alapján elkészített alábbi látványos kép is, amely a Pó völgyében szemlélteti az elárasztott területeket. Az ugyanarról a területről 12 nap különbséggel, november 13-án és 25-én készített radarképeket úgy színezték, hogy a különbség, vagyis az elöntés mértéke pirossal jelenjen meg.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A képen a Pónak és mellékfolyóinak a szalagja fekete színű, az épületeik miatt erős radarvisszhangot produkáló települések – felül középen a legnagyobb Milánó – pedig fehérek.

A földcsuszamlások veszélye miatt utakat zártak le. Liguria tartomány északi részén, Savona közelében az A6-os autópálya egyik hídja egy 30 m-es szakaszon összeomlott. Ebben a hónapban Velence is sokat szerepelt a híradásokban, a rekordmagasságba emelkedő víz ugyanis számos épületet elöntött. Velencében az elmúlt fél évszázad legsúlyosabb áradásáról beszélnek.

Kapcsolódó linkek:

Bougainville

Posted on Leave a comment

A címben megnevezett sziget a Csendes-óceánban fekszik, területe több mint 9300 km2, lakosainak száma meghaladja a 200 ezret. Jelenleg önálló tartományként még Pápua Új-Guinea része, de a napokban azzal került be a hírekbe, hogy két héten át tartó népszavazáson döntenek a sziget lakói a függetlenedésről.

A sziget a nevét Louis Antoine de Bougainville (1729–1811) francia admirálisról és felfedezőről kapta. Ő volt az első francia, aki körbehajózta a Földet. Az elmúlt évszázadokban, egészen mostanáig a Bougainville-sziget történelme meglehetősen viharos volt. 1886-tól Németország gyarmata volt. Az első világháború során, 1914-ben Ausztrália, a második világháborúban Japán foglalta el, majd többször gazdát cserélt. 1946-tól megint Ausztráliához tartozott, majd 1975-ben Pápua Új-Guinea része lett.

A földrajzi (és nem közigazgatási) értelemben a Salamon-szigetekhez tartozó Bougainville-t, a szigetcsoport legészakibb és legnagyobb tagját az európai Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-3 műholdjának idén március 3-án készült, a valóshoz közeli színeket visszaadó képén mutatjuk be. A sziget (és a kép) közepe táján kivehető az aktív Bagana vulkánból kiinduló, délkeleti irányban hosszan elnyúló füstfelhő is. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A szigeten levő réz- és aranykincs kiaknázására az 1980-as évektől jelentős természetkárosítással, a helyi lakosság kizsákmányolásával járó külszíni bányászat kezdődött. 1989-ben aztán fegyveres felkelés tört ki, aminek nyomán bezárták a világ egyik legnagyobb arany- és rézbányáját a szigeten. A jelenleg sem működő Panguna külszíni bánya által okozott tájsebet láthatjuk az alábbi, márciusban készült, hamis színezést alkalmazó Sentinel-2 műholdképen.

A ritkán adódó (majdnem) felhőmentes körülmények között, 2019. március 4-én készült Sentinel-2 műholdkép a Panguna bányáról és környékéről. A bánya a sziget déli részén fekszik, kiterjedése kelet–nyugati irányban mintegy 5 km. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A becslések szerint az itt kibányászható arany és réz értéke mai áron 58 milliárd dollár lehet. Ha a népszavazás eredményeként a sziget függetlenedik Pápua Új-Guineától, várható, hogy az új kormányzat – új jogi és gazdasági alapokra helyezve – ismét engedélyezi a bányászatot. A Panguna bánya újranyitása mindenesetre több milliárd dolláros befektetést igényel majd.

Kapcsolódó linkek:

Puskás Aréna

Posted on Leave a comment

November 15-én Magyarország és Uruguay labdarúgó-válogatottjai telt ház előtt játszották a nyitómérkőzést Budapesten, az újjáépített Puskás Ferenc Stadionban. (A vendégcsapat 2–1 arányban nyert.) A létesítmény Magyarország legnagyobb, több mint 67 ezer fős befogadóképességű sportlétesítménye. Mint ilyen, természetesen jól látszik a Sentiel-2 földmegfigyelő műholdak képein is. Ezért a stadionavató alkalmával megkerestük az átadást megelőző utolsó, felhőmentes körülmények között, november 11-én készült Sentinel-2 műholdképet, közepén a Puskás Arénával.

Első összehasonlításunkhoz a másik műholdkép majdnem napra pontosan három évvel korábbról, 2016. november 9-éről származik. Ekkor már nem állt a régi, 1953-ban átadott stadion, 2002 előtti eredeti nevén a Népstadion. Az építmény bontását ugyanis 2016 februárjában kezdték meg és már a nyárra végeztek is vele.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016, 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Mivel az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2 műholdpárosának első tagja, az A jelű már 2015 júniusában pályára állt, így szerencsére még éppen „elcsíphetjük” a korabeli képein a régi Puskás Ferenc Stadiont. Alább a második képpáron a csúszka elmozdításával összevethetjük a 2015. novemberi állapotot a négy évvel később elkészült új stadionról készült műholdképpel.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2015, 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Mindegyik itt bemutatott Sentinel-2 kép hamis színezéssel készült, pirossal az élő növényzet tűnik fel. A 2015-ös képen szinte világít a gyepszőnyeg a régi stadion közepén. Szintén zöld – avagy a színezés miatt itt látszólag piros – terület a Városligetnek a képek bal felső részére belógó sarka. A stadiontól déli-délnyugati irányban (a képek bal alsó negyedében) a Keleti pályaudvar területe és vágányai láthatók. A másik oldalon, a stadiontól keletre, a képek jobb oldalán pedig a legfeltűnőbb építmény egy babszemre hasonlító alakjával a Papp László Budapest Sportaréna, amelynek a tetőszerkezetén megcsillan a késő délelőtti napfény a műholdképek készítésének idején.

Végül az alábbi animáción nyomon követhetjük a bontás és az építkezés folyamatát, négy éven át, évente egyszer, mindig késő ősszel (októberben vagy novemberben) készített felhőmentes Sentinel-2 műholdképek segítségével.

A Puskás Stadion átalakulása Sentinel-2 műholdképeken, 2015-től 2019-ig. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2015–2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

 

Kapcsolódó link:

Illegális hajóbontók és a Copernicus

Posted on Leave a comment

Nagyfelbontású optikai és radaros műholdképek segítségével a nyomába lehet eredni azoknak a kiszuperált tengeri hajóknak, amelyek már befejezték pályafutásukat, de nem a „hivatalos” műhelyekben szedik szét őket. Ilyen nyomozással is foglalkozik az európai Copernicus program tengeri felderítésért felelős szolgálata (Copernicus Maritime Surveillance, CMS). Ez egyébként egyike a Copernicus néhány olyan szolgáltatásának, amelynek az adatai nem nyilvánosan hozzáférhetők, csak a tagállamok arra feljogosított hatóságai használhatják.

Az elhasznált hajók anyaga általában újrahasznosítható, a szerkezetek teljes vagy részleges szétbontásával. Eközben azonban szigorú előírások vonatkoznak a környezetre veszélyt jelentő, mérgező, az emberi egészségre és a környezetre potenciálisan káros anyagok kezelésére – legalábbis Európában. A bontásra ítélt hajók veszélyes hulladéknak számítanak. A hajók újrahasznosítása az egyik legveszélyesebb munkának számít, ezért különös biztonsági és munkavédelmi óvintézkedéseket igényel. Az Európai Unió vonatkozó jogszabályai szerint a tagállamok zászlói alatt közlekedő hajók forgalomból való kivonása után kötelező azokat egy hivatalos listán szereplő bontóhelyre vinni. Ugyanolyan szabályozás vonatkozik a nem európai tulajdonú, de utolsó útjukra európai kikötőből induló, vagy ott megforduló hajókra is. A hulladék nem exportálható az OECD-n kívüli országokba.

Egy Hamburgból induló hajó útvonala, amint elhagyja az európai vizeket. (Kép: European Maritime Safety Agency)

Mivel azonban a legális hajóbontás nem olcsó mulatság, nem egy üzemeltető igyekszik megkerülni a szabályokat. Az egyes fejlődő országokban a kevésbé szigorú – vagy épp nem létező – környezeti és munkaügyi szabályok, az olcsó munkaerő csábítóvá teszi a kiszolgált hajóktól való megszabadulást. A hajókat általában partra futtatják, majd megkezdődik a bontásuk.

A jogszabályok megsértésének felderítésére, a környezeti károk elkerülésére a német vízi rendészet a CMS adatait is felhasználja. 2018 októberében az Interpol szervezésében folyt a „30 nap a tengeren” elnevezésű, a környezettel kapcsolatos bűncselekmények felderítésére koncentráló akció. Ez idő alatt műholdképek segítségével megfigyelték azokat a helyszíneket, ahová a gyanú szerint előszeretettel visznek Európából hajókat illegális szétbontásra. Emellett követték olyan hajóknak a tengeri útját, amelyekről feltételezték, hogy ilyen sorsra juthatnak.

A két hét időkülönbséggel készült műholdfelvételeken jól látható, hogy a hajógyárban hogyan változik a helyzet. (Kép: European Space Imaging / Digital Globe, A Maxar Company)

Az akcióban a műholdas adatok felhasználása sikeres volt. Világossá vált, hogy ez a fajta környezeti bűncselekmény sajnos tényleg gyakori, az illegális hajóbontók országaiban súlyos ökológiai és egészségügyi problémákat okoz.

A tengeri háttér előtt feltűnően mutatkoznak a hajók az apertúraszintézises módszerrel készül műholdas radarképeken. (Kép: EMSA / módosított RADARSAT-2 adatok)

Kapcsolódó linkek:

Bozóttüzek Kelet-Ausztráliában

Posted on Leave a comment

Még csak közeledik a nyár Ausztráliában, de már most az ország történetének leghevesebb bozóttüzei pusztítanak az ország keleti részén. A tűz terjedésének kedvez a száraz és forró időjárás (a 35 °C körüli hőmérséklet), valamint az erős szél is. Így a természeti csapás gyors megfékezésére a tűzoltók erőfeszítései ellenére kevés az esély.

Ausztrália keleti partvidékéről, a Sydneytől néhány száz km-re északra fekvő területről, Új-Dél-Wales államból két Copernicus Sentinel műholdfelvételt mutatunk. Az első az egyik Sentinel-3 műholddal készült, november 8-án. A valódihoz közeli színeket visszaadó változaton is jól látható, hogy a bozóttüzek füstjét a szél a Csendes-óceán fölé fújja, ahol több mint száz kilométeren át látható. A csúszka elmozdításával előbukkanó változaton a hamis színezés még jobban elkülöníti a füstöt az óceán fölötti felhőktől.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A másik, nagyobb felbontású, de kisebb területet mutató Sentinel-2 műholdkép egy nappal korábban, november 7-én készült. A növényzetet pirossal, a vizeket sötétkékkel kiemelő hamis színezés mellett összehasonlításul egy olyan változat látható, amely – a tűz erős infravörös sugárzásának köszönhetően – sárgával kiemeli az aktív tűzfészkek helyét.

Új-Dél-Wales mintegy 120 km hosszú partszakasza mentén számos bozóttűz ég. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A hírek szerint november 9-én reggel nem kevesebb mint 72 bozóttűz volt aktív. Közülük 18-at még nem tudtak megfékezni, 6 veszélyeztetett lakott területeket. Van olyan település, amelyik teljesen leégett. A tüzek az északabbra fekvő Queensland államot sem kímélik.

Kapcsolódó linkek:

Hagibis az űrből

Posted on Leave a comment

Sok évtizede ez a tájfun volt a legerősebb, amely Japánt sújtotta. A hatalmas kiterjedésű trópusi viharok mozgásának követésében, valamint elvonulásuk után a hatásuk felmérésében elengedhetetlenek a Föld körül keringő műholdak. Ahogy a klíma változásával várhatóan egyre gyakoribbá válnak az extrém időjárási jelenségek, úgy növekszik a műholdas megfigyelések fontossága is.

Különböző földmegfigyelő műholdak más-más érzékelőkkel vannak felszerelve, így többféle, egymást jól kiegészítő információval szolgálhatnak. A Hagibis október 12-én érte el az Izu-félszigetet, Sizouka (Shizuoka) prefektúra területét. Rekordmennyiségű esőt, a nyomában pedig áradásokat hozott.

A Honsú (Honshu) szigete felé tartó Hagibis tájfun a Csendes-óceán fölött, egy október 10-én készült Sentinel-3 műholdképen. Erőssége egy 5-ös kategóriájú hurrikánéhoz volt hasonló. A trópusi vihar közepe, a „szeme” itt kb. 60 km átmérőjű. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Míg a trópusi vihar még csak közeledőben volt délkeleti irányból, az európai Coprernicus földmegfigyelő program egyik Sentinel-1 műholdja és az Európai Űrügynökség (ESA) SMOS (Soil Moisture and Ocean Salinity) tudományos célú műholdja is meg tudta figyelni, hogy mi történik alatta, az óceán felszínén. Eközben a Copernicus Sentinel-3 műholdpárosának egyike fényképezte a tájfun felhőzetének tetejét.

A Sentinel-1 apertúraszintézis elvén működő radaros berendezésével át lehet látni a felhőzeten. A kétféle polarizációban mért adatok alapján a szakemberek következtetni tudnak a vízfelszín egyenetlenségeire, azokból pedig az ott fújó, a hullámokat felkorbácsoló szél sebességére.

A Sentinel-1 radarmérésekből meghatározott szélsebesség-térkép a Hagibis tájfun október 8-ai állapotát mutatja. A nagy felbontás lehetővé teszi a trópusi vihar szerkezetének részletes felmérését. Ezen a napon a tájfun szemének átmérője a felszínen 20 km volt, a legnagyobb szélsebesség elérte a 60 m/s (216 km/h) értéket, ezt egy 25 km-es sugarú körben mérték. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: IFREMER)

A természeti katasztrófa előtt és közvetlenül utána felvett Sentinel-1 képek összehasonlításával a hurrikánt követő áradások hatása is nagy területen felmérhető. A hatóságok így egy eszközt kapnak az infrastruktúrában és a környezetben keletkezett károk gyors felméréséhez, miközben az optikai műholdfelvételek a felhőborítottság miatt a legtöbbször még nem használhatók.

Sentinel-1 adatok alapján készült az elárasztott területeket piros színezéssel kiemelő térkép október 12-én, Szendai (Sendai) és Isinomaki (Ishinomaki) körzetében. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Az épp egy évtizede, 2019. november 2-án indított SMOS eredetileg a talaj felső rétege nedvességtartalmának és az óceánfelszíni víz sótartalmának mérésére készült. Időközben a fedélzetén elhelyezett újszerű, interferometrikus elven működő mikrohullámú sugárzásmérő (Microwave Imaging Radiometer using Aperture Synthesis, MIRAS) adatainak egyéb hasznos alkalmazásokat is találtak. Ezek egyike a tengerfelszínen a szél sebességének mérése, például a trópusi ciklonok alatt. A mérés elve egyszerűen fogalmazva az, hogy a szél által felkorbácsolt hullámok megváltoztatják a módját, ahogyan az a műhold irányába visszaveri a mikrohullámú sugárzást. Míg a Sentinel-1 műholdak viszonylag kis kiterjedésű területekről tudnak nagy térbeli felbontású adatokkal szolgálni, addig a SMOS kevésbé éles, viszont nagyobb lefedettségi területű szélsebesség-térképek elkészítését teszi lehetővé. A két típusú adat így jól kiegészíti egymást.

SMOS adatokból készült szélsebességi térkép az Indiai- és a Csendes-óceán egyes területeiről, október 11-én. A képen a legnagyobbs sebességeket jelölő piros színű folt a Hagibis tájfun helye. (Kép: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Füstben fuldokló Delhi

Posted on Leave a comment

Az indiai fővárosban és környékén akkora a levegő szennyezettsége, hogy a hatóságok közegészségügyi vészhelyzetet rendeltek el. Ötmillió védőmaszkot osztottak ki az iskolákban a diákoknak, illetve az iskolák ideiglenes bezárásáról döntöttek. A levegőben lebegő apró aeroszoloktól származó szennyezettség mértéke helyenként több mint 20-szor akkora, mint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által megjelölt egészségügyi határérték.

Egy sor intézkedést vezettek be Delhiben és két szomszédos államban, hogy javítsanak a helyzeten. Leálltak az építkezések, betiltották a tűzijátékokat. Hétfőtől az adott napokon csak a páros, illetve páratlan rendszámú autók közlekedhetnek. Több munkahelyre nem kell bemenni, hogy a dolgozók ne tegyék ki magukat a hatalmas szmognak.

A sűrű füstköd az űrből készült műholdfelvételeken is nyomot hagy. Alább egy tegnap (november 1-jén, pénteken) készült Sentinel-2 műholdképet mutatunk be, összehasonlítva az épp egy évvel korábban, 2018 novemberének első napján készített képpel. A Copernicus program optikai távérzékelő űreszközei a látható és infravörös színkép egyes sávjaiban készítenek felvételeket, ezekből hamis színezéssel készültek az alábbi képek Delhiről.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018–2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A képek jobb oldalán látszik a várost nagyjából észak-déli irányban átszelő Jamuna folyó. Alul középtájt feltűnő az Indira Gandhi nevét viselő nemzetközi repülőtér. Míg a 2018-as műholdképen számos finomabb részlet – például az utak hálózata – jól megfigyelhető, a 2019-es képet a szmog uralja. Pedig a füstköd minden év vége felé megjelenik Delhiben és környékén, idén csak a mértéke kiugró. A mérések szerint a szálló por (PM2.5, azaz a 2,5 μm-nél kisebb szemcsék) koncentrációja eléri az 533 μg/m3 értéket (a WHO ajánlása 24 óra átlagában maximum 25 μg/m3). Ezek a méretű szemcsék belélegezve már mélyre jutnak a légutakba, egészen a tüdőig, ahonnan nem vagy nehezen ürülnek ki. A füst elsősorban a környező mezőgazdasági táblákon folytatott tarlóégetés számlájára írható. A becslések szerint minden évben kétmillió gazdálkodó mintegy 80 ezer km2-nyi területen összesen 23 millió tonna növényi maradványt füstöl el az indiai főváros környékén.

A sűrű szmog miatt kétségeket vetett fel az India és Banglades válogatottjai közötti hétvégi krikettmérkőzés is. Egy hasonlóan szennyezett levegőben 2017-ben rendezett meccs alkalmával a Srí Lanka-i vendégjátékosok némelyike hányt is a pályán. A bangladesiek edzője szerint azonban lejátsszák a mérkőzést, a viszkető szemek és a kaparó torkok ellenére – elvégre náluk sem szokatlan a légszennyezés…

Kapcsolódó linkek:

Szárazság Nyugat-Európában

Posted on Leave a comment

Két egymást követő évben, 2018-ban és 2019-ben is a tavasz vége és a nyár különösen száraznak bizonyult Európa nyugati felén. A jelenséget összességében a csapadékhiány, a magas hőmérséklet, és ezzel összefüggésben a jelentős párolgás okozta. A Copernicus programnak a Föld szárazföldi felszínét figyelő szolgáltatása (Copernicus Global Land Service, CGLS) műholdas adatok és meteorológiai modellszámítások bevonásával 300 m-es felbontású térképeket készített a szárazság területi eloszlásának ábrázolására, az idei és a tavalyi év körülményeinek összehasonlítására.

2018-ban a talaj felső rétegének a nedvességtartalma különösen kontinensünk északnyugati részén (Belgiumban, Hollandiában, Dél-Angliában) volt alacsony. Augusztusra aztán a helyzet már Németországban is súlyosra változott. A 2019-es szárazság elsősorban Franciaország és Spanyolország egyes vidékeit, valamint Szardínia szigetét érintette. Ez jól követhető az alábbi térképeken, amelyeken az élő növényzet mennyiségére utaló levélfelületi index (Leaf Area Index, LAI) látható. A sorok áprilistól augusztusig havonta mutatják a helyzetet. A bal oldali és középső oszlopokban rendre 2018 és 2019 adatai láthatók, a jobb oldalon pedig a 2019-es és 2018-as indexek különbsége.

A levélfelületi index 2018-as és 2019-es térképei Nyugat-Európáról havi bontásban, valamint a két év összehasonlítása. (Kép: CGLS)

Az Európára a közeljövőben leselkedő egyik legnagyobb környezeti veszélynek tűnik az extrém száraz időszakok hosszának és gyakoriságának a növekedése.

Kapcsolódó linkek: