Szenegambia-híd

Posted on Leave a comment

Két nyugat-afrikai ország, Gambia és Szenegál kereskedelmének fellendítését várják attól az újonnan megépült útszakasztól és hídtól, amely az országokat kelet–nyugati irányban kettészelő Gambia folyón ível át. A nem kevesebb mint 63 éve tervezgetett hidat 2019. január 21-én avatták fel ünnepélyes keretek között, a két államfő jelenlétében.

A Szenegambia-híd az átadása előtt, az európai Copernicus program egyik Sentinel-2 földmegfigyelő műholdjának valódi színeket visszaadó felvételén, 2019. január 5-én. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A két ország közül a kisebbik, Gambia területe (alig több mint 10 ezer km2) teljes egészében Szenegáléba ékelődik, a Gambia folyó partjai mentén hosszan benyúlva. Nyugatról az Atlanti-óceán határolja, egyetlen szomszédja pedig Szenegál. Így az új híd és a hozzá tartozó 25 km-es útszakasz csatlakozó része is gambiai területen épült meg, de jelentősen hozzájárul Szenegál északi és déli vidékeinek összeköttetéséhez is. Gambia egyébként a kontinentális Afrika legkisebb területű állama, sík területen fekszik, lakosainak száma megközelíti a 2 milliót. Gambia meglehetősen elmaradott, ásványi kincsekkel nem rendelkező, főleg a mezőgazdaságból élő ország.

Új híd épült Nyugat-Afrika legnagyobb folyóján, a Gambián. Az elmúlt három évből származó Sentinel-2 műholdképekből összeállított animáció az építkezés folyamatát illusztrálja. A képek 2016, 2017, 2018 és 2019 januárjában készültek. A híd tágabb környezetét 2019. január végén készített Sentinel-3 és Sentinel-2 műholdképek mutatják be. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016–2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A 100 millió dollárba kerülő út- és hídépítést PPP konstrukcióban valósították meg, vagyis a befektetés fejében a magánberuházó kapta meg a hídpénz szedésének jogát. A finanszírozáshoz az Afrikai Fejlesztési Bank is hozzájárult.

Kapcsolódó linkek:

Több pénz a Copernicus műholdjaira

Posted on Leave a comment

A Copernicus földmegfigyelési programot irányító Európai Unió (EU) és az űrszegmensért felelős Európai Űrügynökség (ESA) megújította együttműködési megállapodását. A január 22-én Brüsszelben aláírt egyezmény szerint az ESA az eddigieknél 96 millió euróval többet kap az EU-tól. A plusz forrással együtt persze többletfeladat is jár, elsősorban a Sentinel-6 műhold fejlesztése, illetve a Copernicus adatokhoz való hozzáférést megkönnyítő DIAS (Data Access and Information Services) szolgáltatások fejlesztése.

A világ legnagyobb környezeti megfigyelőprogramjának, a Copernicusnak a működése jelentős részben a Föld körüli pályán keringő és ott szolgálatszerűen méréseket végző műholdak adatain alapul. A program számára dedikált Sentinel műholdak fedélzetén korszerű, egymást kiegészítő megfigyelésekre alkalmas műszerek repülnek.

Fantáziakép a Copernicus program Sentinel műholdjainak családjáról. (Kép: ESA)

Az EU és az ESA között először 2014-ben jött létre Copernicus megállapodás, a mostani ennek a harmadik kiegészítése. Összességében az EU a mostani plusz pénzzel együtt 3,24 milliárd euró értékben ad (illetve adott) megbízást az ESA-nak az űrszegmens fejlesztésére, s részben a működtetésére is, a 2014 és 2021 közötti időszakban.

Johann-Dietrich Wörner, az ESA főigazgatója az aláírási ceremónián kiemelte, hogy eddig már hét Sentinel műhold állt pályára, s ezek naponta terabájtos nagyságrendben produkálnak földmegfigyelési adatokat. Az Európai Bizottság belső piacért, valamint az ipar-, a vállalkozás- és a kkv-politikáért felelős főigazgatóságának vezetője, Lowri Evans szerint a Copernicus alapvető változást hoz a környezetünk védelmében. A szinte azonnal rendelkezésre álló, jó minőségű adatok és szolgáltatások megteremtik a környezet hatékony védelmének, a klímaváltozás hatásaihoz való jobb alkalmazkodásnak, a katasztrófahelyzetekre való megfelelő reagálásnak a feltételeit. A Copernicus kitűnő példája az európai összefogásnak és innovációnak, a megállapodás aláírása pedig újabb mérföldkő az EU és az ESA hosszú távú, gyümölcsöző együttműködésében.

Az aláírási ceremónia résztvevői 2019. január 22-én Brüsszelben, a 11. Európai Űrpolitikai Konferencián. (Kép: ESA)

Ugyanezen alkalommal az EU az európai műholdas meteorológiai szervezet, az Eumetsat támogatását is megnövelte. Az Eumetsat felel egyes Sentinel műholdak – jelenleg elsősorban a Sentinel-3 műholdpáros – üzemeltetéséért és adataik feldolgozásáért.

Kapcsolódó linkek:

Befagyó Balaton, színesben

Posted on Leave a comment

Ezen a télen még nem volt tartósan olyan alacsony a hőmérséklet, hogy a Balaton felszínén korcsolyázásra alkalmas vastagságú jég keletkezzen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne fagyott volna be a tó vize, akár nagyobb kiterjedésű felületeken. Az illetékesek azonban nem győzik hangsúlyozni, hogy senki ne menjen a vékony jégre, hiszen az könnyen beszakadhat.

A Balatonról most egy olyan műholdas képet mutatunk, amelyet a Copernicus program Sentinel-1 radaros műholdjaival készült felvételek kombinálásával állítottunk elő. Három januári radaros amplitúdóképet használtunk fel, ezek 9-én, 21-én és 27-én készültek. Maguk a műholdradaros amplitúdóképek szürke skálásak, és a felszín radarvisszaverő képességét ábrázolják: ahol fekete színt látunk, onnan egyáltalán nem verődik vissza radarjel a műhold irányába. A Sentinel-1 műholdak ugyanis nem függőlegesen lefelé, hanem némileg oldalirányban bocsátják le a radarhullámokat, miközben elrepülnek a felszín felett. Ilyenek sötét foltok például a sík vízfelületek. Ezzel szemben erős radarvisszhangot produkálnak, s így az amplitúdóképen fényes pontokként jelennek meg például az épületek, egyes tereptárgyak.

Hogyan lett színes a kombinált Sentinel-1 radarkép? A különböző felvételi dátumokhoz eltérő alapszíneket (vörös, zöld és kék) társítottunk. Így azokon a helyeken, ahol mindhárom januári időpontban hasonlóan erős volt a műhold irányába visszaszórt radarjel, ott a megfelelő képpont színe fehér. Ahol viszont élénk színeket látunk, az az időbeli változásra utal.

A Balaton 2019 januárjában, három Sentinel-1 radarkép színes kombinációjával. A vörös színhez a január 9-én, a zöldhöz a január 21-én, a kékhez pedig a január 27-én készült felvételeket használtuk el. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A Balaton keleti medencéjében például január elejére vékony, nem egybefüggő jégréteg alakult ki. Ahol a jégfelszín nem tükörsima, hanem töredezett, onnan a műhold némi radarvisszhangot detektál, erre utalnak a piros színű foltok a Balatonon (emlékeztetőül: a piros színt a január 9-én készült képhez rendeltük). A tó területét mégis inkább a kék szín uralja. S valóban, a hónap utolsó hetére egyre nagyobb felületen jelent meg a jégborítás, különösen a partok mentén, a sekélyebb vizek fölött. Nem véletlen, hogy a kék szín leginkább a tó déli partja mentén jellemző, a töredezett, repedezett, feltorlódott jégnek köszönhetően. Ugyancsak feltűnően kék a Kis-Balaton területe, vagyis onnan is erősebb volt a radarjelek visszaverődése január 27-én.

A fenti kép kinagyított részlete a Balaton keleti medencéjét mutatja. Alul középen feltűnnek Siófok épületei (fehérrel), a bal alsó sarokban a Tihanyi-félsziget. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó link:

Megfeneklett uszály a Dunán

Posted on Leave a comment

Egy furcsa látványosság, egy zátonyra futott román felségjelű uszály kelti fel az arra járók figyelmét a Duna Esztergom és Szob közötti szakaszán, a folyó kellős közepén. Az uszály január 16-án a jelek szerint letért a hajók számára kijelölt útvonaltól és megfeneklett. A rendhagyó helyzetről látványos videó és légi felvételek is készültek. Ezekről látható, hogy mostanra szinte az egész hajótest szárazra került, a Duna alacsony vízállásának köszönhetően. Ez azt is jelenti, hogy addig nem tudják elmozdítani, amíg újra áradni nem kezd a folyó. Szerencsére a hajótest nem sérült meg.

(Videó: GoPro Special Videos)

Egy uszály elegendően nagy méretű ahhoz, hogy a Copernicus program optikai Sentinel-2 földmegfigyelő műholdjainak, vagy a radaros Sentinel-1 párosnak a képein felismerhető legyen. A Sentinel-2 képekkel ugyanakkor most nincs szerencsénk, mivel január 16. óta minden műholdelhaladás idején erősen felhős, borult volt az időjárás, így a kamerák csak a felhőzet tetejéről tudtak felvételeket készíteni. A radaros műholdakat azonban nem zavarja a felhőzet a felszín leképezésében. Így most Sentinel-1 műholdképek segítségével mutatjuk be a helyzetet, a Dunán „keresztben álló” megfeneklett uszályt.

Alább két képet hasonlíthatunk össze a csúszka segítségével. Mindkettő egyenként 3-3 különböző Sentinel-1 radaros felvétel felhasználásával készült. A felvételek között 6 napos az időkülönbség, az első hármas még az uszály zátonyra futása előttről (2018. december 31., 2019. január 6. és 12.), a másik már az azt követő időszakból (2019. január 18., 24. és 30.) származik. Az egyes komponensekhez rendre a vörös, zöld és kék alapszíneket rendeltük, így kombinálva alakítottuk át az eredetileg szürke skálás radaros amplitúdóképeket színessé. (A 6 napos időkülönbség nem véletlen: bár ennél sűrűbben is készülnek Sentinel-1 felvételek a területről, egy adott pálya menti irányból, ugyanolyan geometriai elrendezés mellett éppen ekkora időközönként ismétlődnek a Copernicus program radaros műholdjainak elhaladásai.)

A színek így valójában segítenek megkülönböztetni az állandó és a változó (mozgó) radarvisszaverő felületeket. Ahol mindhárom időpontban egyforma volt a műhold irányába visszaszórt radarjel, ott a kombinált képen fehér színt látunk. Ahol viszont eltérnek a színek, ott valami megváltozott. Tekintsük például a második (január végi) színes képkombinációt. A Duna északi (bal) partján, az Ipoly torkolatától keletre Szob városának erős radarvisszhangot produkáló épületei, az Ipolyt keresztező vasúti híd mind fehér foltokként jelennek meg, de egy zöld csík a vasútállomásnál arra utal, hogy január 24-én, a műhold elhaladásának idején egy vasúti szerelvény állt ott, ahol a másik két napon nem. Ugyanígy a Duna sötét szalagján látható piros és zöld foltok a január 18-án, illetve 24-én éppen ott elhaladó hajókat jelzik.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018-2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Mozdulatlan, vagyis mindhárom időpontban ott maradt viszont a folyó (és a kép) közepén a megfeneklett uszály. Ugyanazon a helyen a január 16. előtti radarképek kombinációján nem látszik semmi különös, erős radarvisszhangot produkáló objektum – legfeljebb magának a zátonynak a halvány foltja vehető ki.

Tekintettel arra, hogy az uszály feltehetően hosszabb ideig kényszerül a Dunán, Esztergom alatt, a Magyarország és Szlovákia közötti államhatár közelében fekvő zátonyon vesztegelni, még arra is van remény, hogy hamarosan Sentinel-2 műholdképeken is megpillantsuk.

Kapcsolódó linkek:

Gátszakadás Brazíliában

Posted on Leave a comment

Január 25-én (pénteken) Brazília Minas Gerais államában, Brumadinho városától északkeletre átszakadt egy vasércbányászattal foglalkozó vállalat zagytározójának gátja. A becslések szerint 12 millió köbméternyi iszap árasztotta el hirtelen a tározó alatt húzódó völgyet, egy másik gátat is magával sodorva. A helyi időben déltájban történt ipari katasztrófa során több mint 300 ember eltűnt. A hét végéig már közel 60 áldozatot találtak meg, de félő, hogy az eltűntként nyilvántartott személyek sem élték túl a hatalmas iszapömlést. A hatóságok nehéz körülmények között, helikopterről kutatnak az esetleges túlélők után. Újabb gátszakadásveszély miatt a környező településeken 24 ezer embernek kellett elhagynia lakóhelyét.

Az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2 műholdpárosának egyik tagja a katasztrófa után két nappal, január 27-én repült el a terület felett. Bár a műholdfelvételek készítésének idején az iszappal elöntött völgy környékét vékony felhő borította, így is jól megítélhető az elöntés mértéke. A több hullámhosszon készített felvételekből összeállított hamis színezésű műholdképet a csúszka elmozdításával összehasonlíthatjuk a tíz nappal korábban, még a gátszakadás előtt, majdnem felhőmentes körülmények között készült Sentinel-2 műholdképpel.

A képek valamivel több mint 8 km széles területet ábrázolnak. A növényzet zöld, a vízfelületek kékek, a kopár felszín és az iszappal elöntött területek barna színűek. A felhők fehérek, a tájra vetülő árnyékuk fekete. A zagytározó, amelynek a gátja összeomlott, a jobb felső részen található. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó link:

Zajló jég a Tiszán

Posted on Leave a comment

Az elmúlt időszak tartósan alacsony hőmérsékletei megtették a hatásukat, természetes vizeinken megjelent a jég. Nemrég, január közepén Sentinel-2 optikai műholdfelvételek segítségével a Tisza-tóhoz látogattunk, így most nézzünk körül, mi a helyzet a Tiszának kicsivel a Tisza-tó feletti szakaszán. „Zajlik a jég, nem jár a tiszacsegei komp” – olvashattuk a hétvégi hírekben. Ha most is Sentinel-2 műholdképekre szeretnénk hagyatkozni, akkor csalódnunk kellene, hiszen a túlnyomó részt borult időjárás miatt a terület felett rendszeres időközönként elrepülő műholdak leginkább a felhőzet fehér tetejét tudják csak fényképezni. Ilyenkor (is) jól jön a Copernicus program szolgálatszerűen adatokat szállító földmegfigyelő műholdjainak másik sorozata, a radaros Sentinel-1 műholdpáros. A centiméteres hullámhossztartományba eső radarjelek számára ugyanis nem jelent akadályt a felhőzet.

Az alábbi két – a műholdról lebocsátott, majd a felszínről visszaszóródva beérkező radarhullámok polarizációs tulajdonságai alapján hamisan színezett – kép közepén a Tiszacsege (jobbra lent) és Ároktő (balra fent) között közlekedő komp helyszíne látható. A radaros műholdképeken a vízfelület sötét, így jól kivehető a Tisza kék csíkja. Január 19-én még nincs rajta nyoma jelentős mennyiségű zajló jégnek. Hat nappal később, 25-én már megjelennek rajta a radarvisszhangot jelző, és az egyenetlen jégfelületre utaló sárgás foltok a Tiszán. Épp ezen a napon állították le ideiglenesen a kompok közlekedését.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A Hajdú-Bihar megyében található Tiszacsege és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez tartozó Ároktő házai – ahogy az építményektől általában megszoktuk – erős radarjeleket produkálnak, így a települések jól kirajzolódnak, az alkalmazott színezés mellett világossárgával.

Kapcsolódó linkek:

Vörös ár, Madagaszkár

Posted on Leave a comment

A Nemzetközi Űrállomás fedélzetéről letekintő űrhajósok egyik hálás fotótémája Madagaszkár, azon belül is a folyók. Az Afrika délkeleti részénél fekvő sziget területe több mint 587 ezer km2, ezzel a Föld negyedik legnagyobb szigete. A folyók vize gyakorta feltűnően rozsdavörös. A legtöbb madagaszkári folyó a sziget belsejében ered, ahol a jellemző talaj a magas vas-oxid tartalmú laterit – innen a vízben szállított nagy mennyiségű hordalék rozsdavörös színe.

Földmegfigyelő műholdak segítségével is látványos képeket kaphatunk a szinte vérerekként a tengerbe ömlő vörös folyókról. Most az európai Copernicus program Sentinel-2 műholdjainak képeit mutatjuk be, amelyek idén januárban, két különböző időpontban készültek.

Sentinel-2 műholdképek a Madagaszkár nyugati részén a tengerbe (pontosabban az afrikai kontinenst a szigettől elválasztó Mozambiki-csatornába) torkolló Tsiribihina folyó alsó szakaszáról. A csúszka segítségével összehasonlítható képek 2019. január 4-én, és 15 nappal később, január 19-én készültek. A két időpont között egy trópusi ciklon sok csapadékot hozott és áradást okozott. Érdemes külön hangsúlyozni, hogy ezúttal nem hamis színezésű, hanem a valódi színeket visszaadó műholdképekről van szó. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az Indiai-óceánban fekvő Madagaszkárt január 5–7. között érte el az Ava nevű trópusi ciklon. A természeti csapás 36 halálos áldozatot követelt és több mint 20 ezer embernek kellett elhagynia otthonát. A műholdképek alapján a Tsiribihina folyó völgyében jól kivehetők az árvíz hatásai, a vörös színű vízzel elöntött területek. A legfeltűnőbb, nagy kiterjedésű alakzat a január 19-ei műholdképen a folyótól északra a rozsdavörös vízzel feltöltődött Bemarivo-tó.

Kapcsolódó linkek:

Budapestek és Budák

Posted on Leave a comment

Hát nem csak egy van ezekből? Nem, az Egyesült Államokban például több is található ilyen nevű településekből. Most tehát nem Magyarország fővárosát mutatjuk be felülnézetből, Sentinel-2 műholdfelvételek segítségével, hanem a tengerentúli névrokonait. A „mi Budapestünk” persze többször szerepelt már itt a Sentinel blogon, például a radaros Sentinel-1 adatokon alapuló mozgásvizsgálati eredmények kapcsán, vagy a 2017. januári dunai jégzajlás alkalmával.

Az Amerikai Egyesült Államokban két Budapest és két Buda nevű település (vagy településrész) található a térképeken. (Pest egy sem, ami talán érthető, ha emlékeztetünk a pest szó angol jelentésére, ami kártevő vagy pestis – nyilván senki sem szeretne ilyen helyen lakni.) Az itt bemutatott Sentinel-2 műholdképek mind 2018 novemberében készültek, hamis színezéssel, ami kiemeli a felszín egyes tulajdonságait. A képrészletek szélessége a valóságban kb. 14 km-nek felel meg.

Aki nagy „amerikai Budapestekre” számít, az bizonyára csalódni fog. Az egyik a Georgia állambeli Haralson megyében található, és csupán néhány házból áll. A Sentinel-2 műholdképek 10 m-es felszíni felbontása mellett nem is igen lehet ezeket jól kivenni. Az apró település két néhány ezres lélekszámú kisváros, nyugati irányban Tallapoosa, keletre Bremen (hm, egy másik európai nagyvároséhoz hasonló név!) között félúton fekszik.

Budapest (Georgia, USA) és környéke. A település kis mérete miatt nem igazán vehető ki a 2018. november 21-én készült Sentinel-2 műholdképen. A környező erdős területek zöldek, a tavak sötétkékek. A kopárabb felszíndarabok és szántóföldek barnás árnyalatúak. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A másik, a Missouri állam Ripley megyéjében található Budapest valójában még jelentéktelenebb. Egy elnéptelenedett településrészt takar, amelynek fénykorában, épp egy évszázaddal ezelőtt postahivatal is működött.

Középen a „láthatatlan” Budapest (Missouri, USA) egy 2018. november 22-én készült Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Hogy mégis elkerüljük a teljes csalódást, az amerikai Budák egy kicsit jelentősebbek. A Texas állam közepén, Hays megyében fekvő Buda például egy több ezres kisváros, a közeli főváros, Austin agglomerációjának része, ahonnan az 1980-as évektől kezdve sokan költöztek ide.

Buda (Texas, USA) a Sentinel-2 műhold 2018. november 26-án készült, hamis színezésű képén. Feltűnőek a települést délnyugat–északkeleti irányban átszelő, az állam fővárosába vezető 35-ös főút két oldalán a labirintusszerűen kanyargó utcákban épült házak és nyaralók. A bal oldalon látható, világos színű tájsebek az itteni cementgyárat alapanyaggal ellátó külszíni mészkőbányák. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A másik, sokkal északabbra fekvő, 1854-ben alapított Buda (Illinois állam, Bureau megye) már jóval kisebb, néhány száz lakosú falu – de méretében még így is lefőzi a két amerikai Budapestet.

Buda (Illinois, USA), 2018. november 22-én. A falu bal oldalt középtájt látható a Sentinel-2 műholdképen, amelyen a hamis színezés türkizzel emeli ki a hóborítást. A környező tájra jellemzőek a négyzet alakú, észak–déli és kelet–nyugati irányú határokkal rendelkező mezőgazdasági táblák. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Tisza-tó, télen és nyáron

Posted on 1 Comment

A Tisza-tó a kiskörei vízi erőmű létesítése után, a folyó vizének felduzzasztásával keletkezett. Az erőmű 1973-ban épült, a tó feltöltése az 1990-es években fejeződött be. Kisebb-nagyobb nyílt vízfelületek, csatornák, holtágak, és maga a tározón átfolyó Tisza alkotja a mesterségesen kialakított vízrendszert. A Tisza-tó Magyarország második legnagyobb tava, teljes területe 127 km2, a benne található szigetek összesen 43 km2-t foglalnak el.

A környék az elmúlt évtizedek során népszerű turistacélponttá vált, akár a vízi sportok, akár az ökoturizmus kedvelői számára. A Tisza-tó kialakult ökológiai rendszere, természeti értékei, madárrezervátuma védelmet érdemelnek.

Sentinel-2 műholdképek segítségével mutatjuk be a környéket, a nyári és téli látvány összehasonlításával. Mindhárom időpontban (nyáron 2018. augusztus 3-án, télen 2018. december 11-én és egy hónappal később, 2019. január 10-án) szerencsére felhőmentes volt az ég a Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyék határán fekvő tó fölött. Így a Sentinel-2 műholdpáros tagjainak 13 látható és infravörös színben érzékeny kamerája akadálytalanul készíthette felvételeit, miközben pályáján elhaladt Északkelet-Magyarország fölött. A hamis színezésű képeken a növényzet a piros, a vízfelületek a kék különböző árnyalatait mutatják. Barnás-szürkés foltok jelölik a kopár talajt, ami főleg a decemberi műholdképen jellemző a mezőgazdasági táblákon.

 

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018-2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az idei télen decemberben, illetve januárban készített műholdképek szembetűnő különbsége a hóborítás. Míg december elején még nem esett hó, január 10-én többé-kevésbé egybefüggő hótakaró fedte a tájat. Feltűnő kivétel magának a Tiszának a képen északkeletről délnyugati irányba kanyargó kék szalagja, és a folyó mentén, a Tisza-tó területén a növényzettel benőtt részek. Megtörik még a fehérséget a települések és az utak, s itt-ott kivehetők a Tisza holtágai is. A hómentes képen jól láthatók a Tisza-tó sekélyebb állóvízfelületei, amelyek a hóesés idejére már befagytak, így a rajtuk megmaradt hótakaró miatt nem különböztethetők meg a szintén behavazott szántóföldektől.

 

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A hóborítás nélküli téli (decemberi) illetve a nyári (augusztusi) műholdképek között a legfeltűnőbb eltérés a környező táj színe. A növényzetet jelző piros decemberre igencsak megritkult, hiszen addigra befejeződött a földeken a termények betakarítása. Másképpen fest a Tisza-tó is. Télire ugyanis szabályozott keretek között 1,2–1,7 m-rel lecsökkentik a tó vízszintjét. Ennek elsősorban árvízvédelmi okai vannak, de a lényegesen alacsonyabb vízszint kihat a vízi élővilágra, a táj képére és megnöveli a turisták által száraz lábbal bejárható területeket is.

Kapcsolódó link:

Norvégia mozgásban

Posted on Leave a comment

Az európai Copernicus földmegfigyelő program apertúraszintézis elvén működő radarberendezésekkel (Synthetic Aperture Radar, SAR) felszerelt Sentinel-1 műholdpárosának tagjai hat naponként térnek vissza ugyanabból az irányból egy adott földfelszíni pont fölé – Norvégiában is. Az országban most elérhetővé vált az ismétlődő Sentinel-1 adatokon alapuló, radar-interferométeres technikával (InSAR) készült mozgástérkép. Az adatbázisban Norvégia területén mintegy 2 milliárdnyi radaros szórópont – épített vagy természetes felszínelemek – mozgástörténete követhető nyomon, akár évente 1 mm-es pontossággal.

Az InSAR Norway szolgáltatás 2018. november 29-étől elérhető a felhasználók számára. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / InSAR Norway / KSAT-GMS)

A teljes felbontású mozgástérképhez ráadásul mindenki szabadon és ingyenesen hozzáférhető. Sőt ahogy az idő telik és a műholdas mérések tovább folynak, a rendszer fenntartását és folyamatos frissítést is ígérik. Így Norvégiában a felhasználók számára egy kiszámítható, hosszú távon is elérhető mozgásvizsgálati adatbázis válik elérhetővé. A kezdeményezés neve Norwegian Ground Motion Service – InSAR Norway, és három intézmény szakemberei és pénzügyi erőforrásai állnak mögötte. Ezek a Norvég Földtani Szolgálat (Geological Survey of Norway), a Norvég Víz- és Energiaügyi Igazgatóság (Norwegian Water Resources and Energy Directorate) és a Norvég Űrközpont (Norwegian Space Centre).

Az adatbázis stratégiai jelentőségű kormányzati döntéseket alapozhat meg és a gazdasági szereplők számára értékes információval szolgál, de akár egyszerű állampolgárok is hasznát vehetik. Megállapítható például a felszínsüllyedések helye és mértéke, a városi infrastruktúrák változásai, kimutathatók az esetleges földcsuszamlások által veszélyeztetett területek. Az adatbázis felhasználásával új alkalmazások megjelenése is várható. A várakozások szerint különösen a biztosítási és az ingatlanszektor, az építőipari és közlekedési vállalkozások hasznosíthatják a norvég országos műholdradar-interferometriás mozgástérkép adatait.

Hegyoldal mozgása (Osmundneset, Gloppen, Norvégia) InSAR adatok alapján. A pirossal jelölt pontok 2 cm/éves sebességgel süllyednek, a zöldek mozgása elhanyagolgató, azok stabilnak tekinthetők. A kép jobb alsó részén látható grafikon 2236 pont átlagos elmozdulását ábrázolja az idő függvényében, ezek a kép közepén megjelölt sokszög területén belül helyezkednek el. A süllyedés számított sebessége itt 4–5 mm/év a 2015 és 2018 közötti időszakra vonatkozóan. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / InSAR Norway / KSAT-GMS)

John Dehls, a Norvég Földtani Szolgálat szakembere szerint egy ilyen operatív felszínmozgás-monitorozó rendszer kiépítése jelentős műszaki kihívásokkal jár, de már most látják az első hasznait is. Napokon belül máris sziklaomlások és földcsuszamlások által potenciálisan veszélyeztetett helyszíneket sikerült azonosítani, amelyek helyszíni vizsgálatára már a következő nyáron sort is keríthetnek.

Kapcsolódó linkek: