Az űrből is látszik a szemét a Tiszán

Posted on Leave a comment

Januárban egy blogbejegyzésünkben már ellátogattunk a Tisza-tóhoz, havas és hómentes téli, valamint nyári tájat mutató Sentinel-2 műholdképeket hasonlítottunk össze. Most újra vessünk egy „műholdas pillantást” a helyre, ezúttal Tisza-tó déli végére, a kiskörei vízerőmű duzzasztógátja környékére. A hírekben ugyanis azt olvashattuk, hogy rekordmennyiségű szemét és uszadékfa akadt fenn a kiskörei vízlépcső felvízi oldalán. Ennek oka a tavasszal levonult árhullámokban keresendő, amelyek idáig szállították a hulladékot, ami aztán felgyülemlett a gátnál. Persze a fő kiváltó ok maga a szemét, ami aggasztó mennyiségben kerül a folyóba annak felső szakaszán.

A szennyezés felszámolásán nagy erőkkel dolgoznak, de így is négy hónapon át tarthat, amíg megtisztítják a vizet. A becslések szerint 8000 tonnánál is több kommunális (főleg műanyagszemétből álló) és növényi eredetű hulladék (uszadék) torlódott össze. A szemétsziget összefüggő felülete eléri a 17 ezer m2-t, vastagsága helyenként 3 m-nél is nagyobb.

A jelenség olyannyira kiterjedt, hogy természetesen Sentinel-2 műholdképeken is megfigyelhetjük. Az alábbi összehasonlításhoz először egy tavaly nyári, szemétmentes képet választottunk. A másik, idén június 9-éről származó – ugyanolyan hamis színezésű, a vízfelületeket kékkel, a környező földek növényzetét élénk zölddel kiemelő – képen középtájt, barnás színben jól látszik a duzzasztógát északi oldalán felgyülemlett hulladék. (Az egy évvel korábbi, 2018. júniusi képet egy kisebb fehér felhő, és a tájra vetülő fekete árnyéka is tarkítja.)

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018–2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A műholdképek bal oldalán (a Tisza jobb partján) Kisköre település és a környező mezőgazdasági táblák láthatók. A tavalyi és az idei júniusi vízállás közötti különbség is érzékelhető, ha a csúszka mozgatásával váltogatunk a két kép között.

Kapcsolódó link:

Az Apollo-11 indítóhelye

Posted on Leave a comment

Épp ma ötven éve, hogy elindult a floridai Kennedy Űrközpontból az amerikai Apollo holdprogram 11-es számú űrhajója. Alig néhány nappal később, 1969. július 20-án az első emberként lépett a Hold felszínére Neil Armstrong parancsnok. Őt követte Edwin (Buzz) Aldrin, míg harmadik társuk, Michael Collins a parancsnoki kabinban a Hold körüli pályán keringett.

Az Európai Űrügynökség (ESA) a start évfordulójának emlékére egy viszonylag friss (idei), felhőmentes Sentinel-2 műholdképet tett közzé honlapján. Ezen az űrtörténelmi, 39A jelzésű floridai indítóhely is látható, ahonnan a Saturn-V hordozórakéta annak idején a magasba emelte a Hold felé induló Apollo-11 űrhajót.

A Kennedy Űrközpont egy Sentinel-2 műholdképen, 2019. január 29-én. A 39A startállás a kép tetejénél, középen látható. Tőle északnyugati irányban (balra felfelé), a kép felső széléhez közelebb a 39B starthely. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Kapcsolódó linkek:

Kösd össze a pontokat…

Posted on Leave a comment

…a Sentinel-5P légszennyezettségi térképén, és megkapod az Urengoj–Pomari–Ungvár földgázvezeték szibériai szakaszának nyomvonalát! Legalábbis ezt tapasztalták a Holland Királyi Meteorológiai Intézet (KNMI) munkatársai, amikor az európai Copernicus földmegfigyelő program 2017-ben pályára állított Sentinel-5P műholdjának adatait elemezték. A Sentinel-5P fő fedélzeti műszerének, a Tropomi (Tropospheric Monitoring Instrument) multispektrális képalkotó spektrométernek a fejlesztését épp ebben az intézményben irányították.

Oroszországban, a szibériai Urengoj körzetében levő földgázmező a világon a második legnagyobb. A kitermelt nyersanyag csővezetéken jut el Európa középső és nyugati részére – Magyarországra is –, amely a kárpátaljai Ungvárnál végződik. Most a vezetékrendszer Szibériai szakaszára vethetünk egy szokatlan pillantást a Sentinel-5P térképe segítségével.

A nitrogén-dioxidot kibocsátó foltok az Urengoj–Pomari–Ungvár gázvezeték szibériai szakasza mentén, 2018. április és július között, a Sentinel-5P mérései alapján. A színskála a légköri szennyező átlagos oszlopsűrűségét mutatja. A magasabb értékekkel jellemezhető pirosas foltokat összekötő szakaszok csak illusztrációs célokat szolgálnak: ott halad a földgázvezeték. (Animált kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: KNMI / háttér: Google Earth)

A gázvezeték mentén a hosszú távon is megfelelő nyomás fenntartása érdekében meghatározott távolságokban kompresszorállomásokat kell telepíteni. A kompresszorok pedig jellemzően gázturbinákkal működnek, és a magas hőfokon történő égés során – ha nem is nagy mennyiségben, de – nitrogén-dioxid (NO2) keletkezik és jut a légkörbe. Ennek a légszennyező gáznak a térképeire pillantva rendszerint az intenzív ipari termelés és a nagyvárosok autóközlekedése tűnik ki, mint az emberi tevékenységre visszavezethető legjelentősebb forrás.

Mostanáig nehézséget jelentett a téli, hóval és jéggel borított területek – mint például Szibéria, Észak-Európa, Kanada északi része – fölött a légköri szennyező gázok mérése. Emiatt korlátozottak voltak az év azon hónapjai, amikor magasabb északi szélességeknél megbízható, átfogó műholdas mérések álltak rendelkezésre a nitrogén-dioxid tekintetében is. Az adatok ugyanis csak a nyári, hóborítottságtól mentes időszakban voltak értékelhetők. A KNMI kutatói most megoldást találtak a problémára, s eközben felfigyeltek a furcsa foltok láncolatára az amúgy jellemzően gyéren lakott észak-szibériai vidéken. A foltok helyzetét a térképre másolva hamar kiderült, hogy a földgázvezeték mentén telepített kompresszorállomások bocsátják ki a nitrogén-dioxidot.

(Videó: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: KNMI / háttér: Google Earth)

Ezeknél a nitrogén tömegében számolva havi 10—30 tonna NO2 gáz szabadul fel, ami nem számít kiugróan soknak. A detektálás az innovatív módszer mellett a Tropomi műszer kellő érzékenysége, az azonosításuk a jó térbeli felbontása miatt vált lehetővé. Úgy tűnik, a Sentinel-5P segítségével kisebb kibocsátók is tanulmányozhatók, amelyekre eddig nem eléggé figyeltek vagy nem is tudtak róluk.

Kapcsolódó linkek:

Valencia-tó, Venezuela

Posted on Leave a comment

A címben – és az alábbi Sentinel-2 műholdképen – szereplő tó Dél-Amerika, azon belül is Venezuela északi részén található. Területe mintegy 370 km2. Néhány millió évvel ezelőtt jött létre, és története során a mostaniaknál szebb napokat is látott. Jelenleg két közeli nagyváros, a nyugatra fekvő, azonos nevű Valencia, és a keleti oldalon épült Maracay számára biztosítja az ivóvizet. A tó vize azonban meglehetősen szennyezett, a belevezetett kezeletlen lakossági és ipari szennyvíz, a környező mezőgazdasági termelés következtében. A tóban rendszeresen túlszaporodnak az algák, és 1960–1990 között a benne élő halfajok nem kevesebb mint 60%-a kipusztult.

A Valencia-tó a Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjának képén. A Sentinel-2 műholdpáros több színben, 13 hullámsávban figyeli a Föld felszínét. Ezen adatok felhasználásával, hamis színezéssel állították elő ezt a képet, a Venezuela fölött 2019. február 2-án készített műholdfelvételek alapján. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A kép színezése révén élénk zöld szín emeli ki a tótól északra fekvő Henri Pittier Nemzeti Park növényzetét. Már Alexander von Humboldt, a neves német természettudós és utazó is megállapította a 18. és 19. fordulóján a Valencia-tónál járva, hogy az emberi beavatkozás milyen káros lehet a természeti környezetre és az éghajlatra. Már akkor feltűnőek voltak a környék kopár földjei, amelyekről a cukor- és dohánytermesztés érdekében irtották ki az eredeti növényzetet. Humbolt a tó vízszintjének csökkenését, az elapadó forrásokat, az időnkénti özönvizeket az erdőirtásnak és az éghajlat változásának számlájára írta. Napjainkban a Valencia-tó gyenge vízminősége akadályozza a turizmusra és a vízi sportokra alapuló fejlesztéseket.

A venezuelai Valencia-tó környékéről készített színpompás műholdkép nemrég szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó link:

Térképen a forróság

Posted on Leave a comment

Június végén Európa-szerte sokfelé haladta meg a levegő hőmérséklete a 40 Celsius-fokot. Az idei júniusi hőhullám több helyen rekordértékeket hozott. A meteorológusok szerint a forró levegő afrikai eredetű volt. Az alábbi műholdas térképről nem a levegő, hanem a felszín (a talaj, az épületek) hőmérséklete olvasható le. A mérések a Copernicus program Sentinel-3 műholdpárosának egyik tagjáról származnak, a június 26-ai állapotot mutatva. A Sentinel-3 műholdak sugárzásmérő berendezése (Sea and Land Surface Temperature Radiometer, SLSTR) az egyike a fedélzeten dolgozó műszereknek. Kilenc színképi sávban méri a felszín sugárzását, amiből rekonstruálni lehet a kibocsátó hőmérsékletét.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Amint az térképről a színkódolás segítségével leolvasható, Észak-Afrikában jellemző volt az akár 50–55 °C-os felszínhőmérséklet, de ilyesmi Európa déli részén is előfordult. (A fehér foltok felhőborításra utalnak, azokon a helyeken a műhold természetesen nem „látott le” a felszínig. További világos foltok az ilyenkor is hóval borított magas hegycsúcsokat jelzik.)

Nálunk is meglehetős forróság volt. A térkép jobb felső részére Magyarország középső és nyugati vidékei is felkerültek. A legpirosabb foltban könnyen felismerhetjük Budapestet, illetve kisebb kiterjedésben más nagyobb városokat is. Hogy jobban tanulmányozhassuk, a Magyarországot részben mutató képrészletet alább ki is nagyítottuk.

Egy sor európai országban hőségriadót rendeltek el, Katalóniában pedig már 5000 hektárnyi erdőt perzseltek fel a fellobbanó tüzek.

Kapcsolódó linkek:

Amistad-víztározó

Posted on Leave a comment

Nemrég a NASA földmegfigyeléssel foglalkozó híroldala, az Earth Observatory egy a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetéről készített fényképet tett közzé. A képet április 25-én készítette az egyik űrhajós az Amistad-víztározóról, amely az Egyesült Államok (pontosabban Texas állam) és Mexikó határán fekszik. A név spanyolul barátságot jelent. A tározó keleti végétől délre fekszik Del Rio városa. A határfolyó, a Rio Grande túlpartja már mexikói terület.

Az Amistad-tározó az ISS 59. állandó szemályzetének egyik tagja által készített fotón. A tájolás nem a megszokott, észak nagyjából a kép jobb felső sarka irányában van. (Kép: NASA JSC)

A tó az Amistad duzzasztógátnak a Rio Grande és a Devils River összefolyásánál történt megépítése után, 1969-ben jött létre. A fő cél a víz tározása, az árvizek szabályozása volt. Bár a folyók és a tározó vízszintje az esőzés vagy a szárazság függvényében természetesen rendszeresen változik, normális esetben az Amistad Texas második legnagyobb tava. (Más kérdés, hogy ilyen normális vízszint utoljára 2011-ben volt, azóta csak alacsonyabb, mivel az időjárás különösen száraz.)

Az Amistad-tározó és közvetlen környéke az európai Copernicus program földmegfigyelő műholdjainak képein. Északkeleten a Rio Grande, északnyugaton a Devils River vize táplálja a tározót. A duzzasztógát alul középtájt, a Rio Grande kifolyásánál látható. A csúszka elmozdításával összehasonlítható egy radaros Sentinel-1 és egy szintén hamis színezésű optikai Sentinel-2 műholdkép, amelyek nem nagy időkülönbséggel (idén április 26-án, illetve május 8-án) készültek. Érdekes, hogy a víztározó fölött a gáttól keletre átívelő, közel észak–déli irányban egymás mellett futó közúti és vasúti híd a radaros műholdképen sokkal feltűnőbb. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A tó amerikai része és a környező táj pihenőövezet, egyedi állat- és növényvilággal. Az amerikai–mexikói határ a duzzasztógát közepén keresztül húzódik, ahol vízerőmű is működik.

Kapcsolódó linkek:

Sáskajárás Szardínián

Posted on Leave a comment

Itthon is bekerült a hírekbe, hogy hat évtized óta a legnagyobb sáskainvázió volt az Olaszországhoz tartozó Szardínia szigetének közepén, Nuoro megyében. A sáskák Ottana és Orani települések környékén mintegy 2000 hektáros területen tarolták le a növényzetet. A beszámolók és a képek alapján a túlzottan elszaporodott, falánk rovarok károkozása akkora volt, hogy annak műholdképeken is láthatónak kellett lenni. Valóban, ha összehasonlítjuk a Copernicus program Sentinel-2 műholdjaival 10 nap különbséggel készített képeket, akkor szembetűnő a növényborítás változása. A képeket úgy színeztük, hogy azokon az ún. normalizált vegetációs index (Normalized Difference Vegetation Index, NDVI) értékei legyenek láthatók. Az NDVI érték tulajdonképpen a növényi fotoszintézis erősségére utal, a vörös és infravörös sávokban készített felvételek alapján számolható. A 13 színben érzékeny Sentinel-2 MSI (Multi-Spectral Instrument) kamera 4. és 8. számú sávjáról van szó. Minél erősebb zöld egy folt a képen, annál egészségesebb ott a növényzet.

Szardínia szigetének közepén járunk, Ottana a képen balra középen, a Tirso folyó szalagjától keletre (jobbra) látható. A másik település, Orani a kép jobb szélén fekszik. Köztük a távolság kb. 13 km. A vegetációs indexek alapján tíz nap leforgása alatt, június 3. és 13. között jócskán csökkent a növényi klorofill mennyisége a területen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A sáskák először a nem művelt földeken szaporodnak el, majd vándorútra kelnek, mert nem lesz elég számukra a táplálék. Szardínián most az időjárás is segítette az inváziót. A sáskák elleni védekezés lehetőségei eléggé korlátozottak, a hírek szerint most legalább 12 farmon okoztak komoly károkat Szardínia közepén.

Kapcsolódó linkek:

Nyugat-Pakisztán

Posted on Leave a comment

Az alábbi műholdkép segítségével Ázsiába, Pakisztán nyugati részére, az Indus folyam deltavidékére látogatunk.

Nyugat-Pakisztán az európai Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjának (az A jelűnek) 2018. április 14-én készített látványos képén. A hamis színezés pirossal kiemeli a növényzetet. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Az Indus a világ egyik leghosszabb folyója, egy szakasza a kép jobb oldalán látható. Tibetben ered, átfolyik India és Pakisztán területén, több mint 3000 km-en át kanyarogva. Vízgyűjtő területe megközelíti az 1,2 millió négyzetkilométert. Az Arab-tengert egy hatalmas kiterjedésű deltatorkolatban éri el. Delták akkor keletkeznek, amikor egy folyó állóvízbe (tengerbe vagy tóba) torkollik, az általa szállított hordalék pedig folyamatosan lerakódik. Ehhez szükséges, hogy az árapályból adódó vízszintemelkedés és -csökkenés mértéke ne legyen túl nagy. Ahogy a műholdkép is illusztrálja, az Indus deltája számos kisebb-nagyobb ággal rendelkezik. Mocsarai és lápjai mellett itt található a Föld hetedik legnagyobb kiterjedésű mangroveerdeje.

Az Indus mentén művelt öntözéses mezőgazdaság, a víztározók és gátak miatt, valamint a csapadékhiány következtében a tenger felé szállított hordalék mennyisége jelentősen csökkent. Ez hatással van a mangrovemocsarakra és a helyben élők közösségeire is. A deltavidék számottevő része eltűnőben van, veszélyeztetve különleges édesvízi állatfajok, például az Indus deltájában élő delfin fennmaradását. A közeli nagy kikötőváros, Karacsi (egy része a képen bal oldalt fent látható) pedig a környezetet szennyezi.

A műholdkép jobb felén középtájt, illetve felül két nagyobb vízfelület látható. Ahogy az Indus deltavidéke, úgy ezek is fontos, a Ramsari Egyezmény alapján nemzetközi védelem alatt álló vizes élőhelyek. A középső, kisebbik tó (Haleji) alakját mesterségesen formálták, egy négyzethez hasonló. A 2. világháború idején a csapatok ivóvízzel való ellátására növelték meg a területét. A másik, nagyobb édesvizű tó (Keenjhar) a közeli városok, elsősorban Karacsi vízellátása szempontjából fontos.

A Pakisztán nyugati részéről, az Indus deltavidékélről készített Sentinel-2A műholdkép szerepelt az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatának egyik májusi epizódjában. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Hajók a Dunán Budapestnél

Posted on Leave a comment

Május május 29-én este a Duna Budapest belvárosi szakaszán, a Margit hídnál felborult és néhány másodperc alatt elsüllyedt a Hableány sétahajó. A balesetet a Viking Sigyn nevű nagy szállodahajóval való ütközés okozta. A Hableány fedélzetén a 2 főből álló magyar személyzet mellett 33 dél-koreai turista tartózkodott, akik közül csak heten élték túl a katasztrófát. A súlyos beleset nyomán a közbeszéd témája lett a hajózás helyzete Budapesten. A turizmus megélénkülésével, a városnéző hajók mellett a nagy méretű szállodahajók megjelenésével egyes időszakokban kifejezetten zsúfolt a folyó belvárosi szakasza.

A nagyobb hajók az európai Copernicus földmegfigyelő program C-sávú apertúraszintézises radarberendezéssel felszerelt Sentinel-1 műholdpárosa számára jól detektálható célpontot jelentenek. A hajók fémtestéről ugyanis a Föld körüli pályáról a függőlegestől eltérő irányban lebocsátott radarhullámok a műhold felé is visszaszóródnak, míg a nyugodt vízfelszín a műholdas radarképeken sötétnek látszik.

A Sentinel-1 felvételek egy-egy adott időpontban, a műholdnak a terület – jelen esetben a főváros és környéke – feletti átvonulásakor készülnek. Hogy a hajóforgalmat illusztráljuk, alább három különböző „pillanatfelvételt” kombináltunk össze egyetlen képpé. A Sentinel-1 műholdakkal idén március 7-én, április 12-én és május 18-án készített képekhez rendre a vörös, zöld és kék alapszíneket rendeltük.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Fehérrel láthatók azok a radaros szórópontok, amelyek helyzete a három időpontban ugyanolyan volt. Ilyenek jellemzően az épületek és a Dunán átívelő hidak. A képrészleten északról délre haladva a Margit híd, a Lánchíd, az Erzsébet híd, a Szabadság híd, a Petőfi híd, végül a legalul a Rákóczi híd látható, egy-egy fehér sávként, a Duna fekete szalagját keresztezve. A vízen a nagyobb hajók helyzetét színes foltok jelölik, annak megfelelőn, hogy a márciusi, az áprilisi vagy a májusi időpontban tartózkodtak-e az adott helyen. Ezek a Sentinel-1 műholdfelvételek egyébként a délutáni időszakban, világidőben 16:33-kor (közép-európai időben 17:33-kor, illetve nyári időszámítás esetén 18:33-kor) készültek.

Kapcsolódó linkek:

Őrült év eleji időjárás

Posted on Leave a comment

Az elmúlt év végétől kezdve 2019 első néhány hónapján át különlegesen száraz, csapadékmentes időjárás lepett meg bennünket. Két évtizede nem volt ilyen aszályos tavasz. Szakértők szerint ez a legtöbb élelmiszernövény esetében az év végére várható termés mennyiségére is kedvezőtlen hatással lesz. Nem hogy a belvíz nem jelent meg tavasszal, de például a Magyar Madártani Egyesület Csongrád megyei csoportja arról számolt be, hogy a Szabadszállás mellett, a Kiskunsági Nemzeti Park területén található szikes tó, a Büdös-szék áprilisra lényegében kiszáradt.

A sekély alföldi szikes tavak esetén persze a kiszáradás megszokott jelenség, de nem az évnek ebben a szakában. Átlagosan nyolc évente a Büdös-szék vize is teljesen elpárolog, de ez az állapot a nyári hőség miatt, augusztus végére jön el. Hogy a tó már áprilisban kiszáradjon, arra emberemlékezet óta nem volt példa. A szikes tóban ilyenkor vízimadarak tömegeinek kellene költenie. Hasonló volt a helyzet több más dél-alföldi szikes tó esetében is.

A Büdös-szék kiszáradását az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2 műholdjainak képei segítségével is igazolhatjuk. Alább egy februári és egy április végi, a vízfelületeket türkizzel (a növényzetet pedig élénk zölddel) kiemelő hamis színezéssel előállított műholdképet hasonlíthatunk össze a csúszka segítségével.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A kép közepén felül látható a Büdös-szék, tőle keletre (jobbra) a település Szabadszállás. Balra a Kunsági-főcsatorna, még tovább, a kép nyugati széle felé haladva a Nagy-éri-csatorna vékony kék szalagja kanyarok. A Büdös-széktől délebbre fekvő további tavak, a Zab-szék és a Kelemen-szék is a kiszáradás jeleit mutatják április 20-án.

Májusban aztán nagyot fordult az időjárás, hosszan tartó esőzésekben volt részünk. Folyóinkon sok helyen árvízkészültséget kellett elrendelni. Így nem meglepő, hogy a Szabadszállás melletti szikes tavak újra elkezdtek megtelni vízzel. Erről a fent már bemutatott április 20-ai, valamint egy szerencsére (majdnem) felhőmentes május végi Sentinel-2 műholdkép összevetésével győződhetünk meg.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek: