Leszakadt híd Genovában

Posted on Leave a comment

Augusztus 14-én összeomlott az észak-olaszországi Genovában az A10-es autópályának a Polcevera folyó fölött átívelő viaduktja. Az éppen az érintett közel 100 m-es szakaszon áthaladó személy- és teherautók a több mint 40 m-es mélységbe zuhantak. A romok között 40-nél is többen lelték halálukat, a sérültek száma is jelentős. A katasztrófát az első feltételezések szerint az 1960-as években épített híd szerkezeti hibái okozták. A forgalmas, Genova egyes részeit, valamint az olasz és a francia Riviérát összekötő autópálya-szakaszon manapság már naponta 25 ezer kamion haladt át. A túlterhelt hidat az elmúlt években is folyamatosan javították. Európában igen ritka a hidakkal kapcsolatos, a mostani olaszországihoz hasonló súlyú katasztrófa.

Az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2 műholdpárosának felszíni felbontása nem olyan finom, mint egyes más távérzékelő vagy egyenesen kémműholdaké, amelyek képein akár 1 méter alatti részleteket is meg lehet különböztetni. Viszont egyszerre meglehetősen nagy (290 km széles) sávokat tud felmérni, 5 naponta készíthet felvételeket egy adott területről, és persze az is óriási előny, hogy ezek az adatok lényegében azonnal, mindenki számára szabadon hozzáférhetők. A fedélzeten működő MSI (Multispectral Instrument) berendezés 13 különböző színben, a látható és infravörös fény hullámhosszain érzékeny Sentinel-2 esetében a legjobb felbontás 10 m-es, ez a 2-es, 3-as, 4-es és 8-as számú, rendre 490, 560, 665 és 842 nm hullámhosszaknak megfelelő sávokra érvényes. Más színekben (5, 6, 7, 8a, 11, 12 jelű sávok, vagyis hullámhosszban kifejezve 705, 740, 783, 865, 1610 és 2190 nm) a Sentinel-2 által nyújtott felszíni felbontás 20 m-es, míg a fennmaradó három sávban (1, 9 és 10, vagyis rendre 443, 940 és 1375 nm hullámhosszak) 60 m-es.

A 10 m-es felbontás mellett – az alábbi képpár épp ilyen hullámsávok hamis színezésű, az épített környezetet kiemelő kombinációját használja – már jól megkülönböztethetők a szélesebb utak és hidak is, mint amilyen az összeomlott genovai is volt. A csúszka segítségével könnyen összehasonlítható képek 2018. július 31-én, alig két héttel a katasztrófa előtt, illetve augusztus 15-én, közvetlenül az eset másnapján készültek. Augusztus 14-én, a katasztrófa idején viharos idő és heves zivatar volt a helyszínen, de a 15-ei műholdkép elkészítését már nem zavarták felhők.

A zöld területek lényegében a növényzettel borított hegyoldalak, a lila különböző árnyalatai elsősorban beépített területeket, építményeket, vagy kopár felszínt jelölnek. A kép közepén átlós irányban látható az A10-es autópálya érintett szakasza, a nyugati végén egy alagútban, keleten az A7-es autópálya csomópontjában végződve. Az éles szeműek a második kép közepén felismerhetik, hogy az első, júliusi műholdképen még határozottan kirajzolódó egyenes út képe egy darabon megváltozott: ott zuhant a mélybe a hídszerkezet. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó link:

Újra telnek a víztározók Fokvárosnál

Posted on Leave a comment

Egyik februári blogbejegyzésünkben írtunk arról, hogy A Dél-afrikai Köztársaság negyedik legnagyobb települése, a 3,7 millió lakosú Fokváros lehet a világ első olyan metropolisa, ahol hamarosan leállhat a vezetékes ivóvízellátás, kifogy a víz.

Szerencsére ez végül mégsem következett be. Közel fél évig tartó különleges szárazság után ugyanis áprilisra megérkezett a várva várt csapadék. Dél-Afrikában azóta több alkalommal jelentős mennyiségű eső hullott. Ez pedig azzal járt, hogy a már-már kiszáradt víztározók gyorsan újra töltődni kezdtek. A fokvárosi vízügyi hatóság szerint a város ivóvizét adó legnagyobb tározók telítettsége július közepére már elérte teljes kapacitásuk 55%-át.

Februárban a közelben fekvő legnagyobb tározó, a Fokváros vízellátásának majdnem felét adó Theewaterskloof szerepelt két Sentinel-1 radaros műholdképünkön. A radaros amplitúdóképeken a sima – a műholdról oldalirányban lebocsátott impulzusokat másfelé visszaverő – vízfelületek sötét foltokként jelennek meg. Most is két Sentinel-1 radarképet hasonlíthatunk össze a csúszka mozgatásával. Jól kivehető, hogy februárban, még mielőtt véget ért volna a hosszan tartó szárazság, a kép közepén látható tározóban lényegesen kisebb volt a vízfelület, mint mostanában. A második műholdkép nemrég, július 13-án készült.

A Sentinel-1 hamis színezésű képei kiemelik a vízfelület változását. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Ami a Theewaterskloof telítettségét illeti, a minimumot január végén 13%-kal érte el, de júliusra ismét 40% fölé tornászta magát. Fokváros (egyelőre?) megmenekült a kiszáradástól. A hatóságok szerint a katasztrófa elkerülésében – a végül kedvezőre fordult időjárás mellett – szerepet játszott, hogy a lakosság a felhívásokat követve víztakarékosságba kezdett, valamint korszerűsítéseket hajtottak végre a vízvezeték-hálózaton. A városban egyelőre még óvatosak, így fenntartanak egyes korlátozásokat, amíg a tározók el nem érik teljes kapacitásuk 85%-át.

Kapcsolódó linkek:

Tengeri kerítés

Posted on Leave a comment

Izrael déli részén, a Gázai övezet határán, a határ mintegy meghosszabbításaként a Földközi-tenger vizébe nyúló tengeri akadály építésébe kezdtek május végén. Az izraeliek szokatlan lépésének célja, hogy megvédjék az ország területét a radikális palesztin Hamász szervezet tenger felől érkező esetleges támadásaitól. (Emellett természetesen a szárazföldi határvonal megerősítésén is dolgoznak.)

Az alább két, a csúszka mozgatásával könnyen összehasonlítható, a valóshoz közeli színeket mutató műholdkép a Copernicus program Sentinel-2 holdjaitól származik. Készítésük között majdnem pontosan egy év telt el. Míg tavaly nyáron még semmi nyoma nem volt az építkezésnek, az idén augusztus 4-ei állapotot mutató kép alapján „kinőtt” a partról egy kb. 100 m hosszú nyúlvány.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017-2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A hírek szerint a gát építése az év végére befejeződik. A műholdképeken jobbra fent Zikim település látható, tengerpartjának déli részén folyik az építkezés, ahová nehéz tehergépjárművekkel szállítják tonnaszám a követ. A gátat szögesdrót kerítés és érzékelők rendszere egészíti ki.

A tengeri védőgát építése Zikim mellett, augusztus 5-én. (Kép: Izraeli Védelmi Minisztérium)

Kapcsolódó link:

Egy év egy jéghegy életében

Posted on Leave a comment

Tavaly nyár közepén szakadt le az Antarktiszi-félsziget Larsen C jelű selfjegéről az a hatalmas jéghegy, amelyet a megelőző hónapokban már intenzíven figyeltek műholdas távérzékelési eszközökkel. Az egyre nagyobbra növő repedés végül 2017. július 12-én vezetett a jéghegy leválásához, amely azután az A-68 jelölést kapta.

Az A-68 utóélete az elmúlt bő egy évben egyelőre nem bizonyult olyan drámainak, mint a leszakadásához vezető viszonylag gyors folyamat. A jéghegy elég hamar két darabra tört, a nagyobbik az A-68A, a kisebbik az A-68B jelű. Az előbbi északon szinte egyáltalán nem, a déli vége felé is csak kb. 80 km-re távolodott el a stabil selfjég szélétől. (Ez nem a part vonala, hanem a partról a tenger fölé benyúló, a vízen lebegő, de a szárazföldi jéggel egy tömböt képező jégtömeg pereme.) A kisebb A-68B jéghegy némileg gyorsabban úszik el a Weddell-tengerben, de az európai Copernicus program Sentinel-1 radaros műholdjának képén, amely 2018. július 20-án készült, felül középen még éppen látható. Összehasonlításul egy fél évvel korábban, január 28-én készített Sentinel-1 képet is bemutatunk. A csúszka segítségével váltogathatunk közöttük, érzékeltetve a jéghegy helyzetváltoztatását.

A fél év időkülönbséggel készített Sentinel-1 képeken követhetjük a jéghegyek elmozdulását, fejlődését. A képek extra széles (400 km-es) sávokat feltérképező üzemmódban (Extra Wide Swath Mode, EW) készültek, eredeti felbontásuk 25 × 100 m-es. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az A-68A lassúsága nem meglepő. Tömegét önállósodásakor egybillió (vagyis milliószor millió, 1012) tonnásra becsülték. A Weddell-tengert borító sűrű jég is megnehezítette, hogy az áramlások, az árapály és a szél gyorsan elmozdítsák a hatalmas tömböt. Az északi részen ráadásul a sekélyebb víz és egy jéggel borított sziklakibúvás akadályozza a mozgását. Ami azonban késik, nem múlik. A dagály és az apály ki-be mozgatja a nagy jéghegyet, az északi csúcsáról pedig a parttal való érintkezés miatt további darabok fognak letörni.

Érdekes megfigyelni a friss, júliusi képen, hogy az A-68A délkeleti oldala nem hogy fogyott volna, de még növekedett is. A radarképen ez a rész valamivel sötétebb színben látszik. A jéghegy itt mintegy összegyűjti a haladási irányába eső, az elmúlt télen keletkezett tengerfelszíni jeget. A Déli-sarkvidéken jelenleg még tart a tél. Így a látható fényben nem lehet megfigyelni a Larsen C körüli történéseket sem. Ilyenkor segítenek a radaros mérések, illetve az infravörös tartományban készített műholdképek is, amelyek alapján a kisebb felszínhőmérsékleti különbségek is feltérképezhetők.

Nem lehet megjósolni, meddig marad a Weddell-tengerben az A-68A jéghegy, mikor követi majd gyorsabban távolodó leszakadt darabját, az A-68B-t. Ez utóbbi is osztozik majd a legtöbb antarktiszi eredetű jéghegy sorsában: északi irányba, a Déli-Georgia-sziget és a Déli-Sandwich-szigetek felé sodorják az áramlások, a melegebb vizekben pedig fokozatosan feldarabolódik és elolvad.

Kapcsolódó linkek:

A görögországi tűzvész nyoma

Posted on Leave a comment

A múlt héten hatalmas tüzek perzselték fel Görögország Athéntól kb. 30 km-re keletre, az Égei-tenger partja mentén fekvő részét. A még nem végleges adatok alapján a katasztrófa halálos áldozatainak száma megközelíti a százat, és eltűnteket is keresnek még. Több mint 1500 ház vált lakhatatlanná. A gyanú szerint gyújtogatások okozhatták a rendkívül száraz és forró időben, viharos erejű szél mellett villámgyorsan terjedő tűzvészt. Ugyanakkor a hatóságok szerint a tűz elharapózását segítették a környék illegális házépítései is. Ez volt a modern Görögország történetének talán legnagyobb katasztrófája.

Az európai Copernicus földmegfigyelő program optikai és infravörös tartományban működő Sentinel-2 műholdjainak segítségével képet alkothatunk a tűz pusztításáról. Alább a július 20-án (tehát még a tűzvészt megelőzően), illetve 30-án készült képeket hasonlíthatjuk össze a csúszka mozgatásával. Az ugyanarról a területről 10 nap időkülönbséggel 13 színben készült műholdfelvételeket úgy kombináltuk, hogy kiemeljük a tűz által felégetett területeket: ezek a barna szín különböző árnyalatait veszik fel. Július 20-án még semmi különös, 30-án viszont jelentős kártétel látszik. A kép közepén fekvő népszerű tengerparti üdülőfalu, Mati lényegében teljesen leégett. Bár a műhold felvételeit főleg a második időpontban felhők zavarták, így is kivehető a pusztítás mértéke.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az ábrázolt terület észak–déli irányban kb. 7 km kiterjedésű. Matitól délebbre, alul Rafina kikötője látható. A várost ugyancsak elérte a futótűz. A tengeren mindkét időpontban láthatók még hajók, illetve 30-án a part mentén a vízbe mosódott hordalék is feltűnő – a tűzvészt követően három nappal, július 26-án ugyanis özönvízszerű, áradásokat okozó eső hullt Athén környékén…

Kapcsolódó linkek:

Hungaroring: futam előtt, futam alatt

Posted on Leave a comment

Ezen az hétvégén, július 27–29. között rendezik a Formula-1 idei Magyar Nagydíjának versenyeit a Hungaroringen. Magyarország legmodernebb autóverseny-pályáján először 1986-ban rendezték meg ezt a versenyt, azóta is minden év nyarán, általában augusztusban – vagy idén július végén – kerül a versenynaptárba. A Hungaroring Budapest és Gödöllő között, Mogyoród mellett épült meg. A közel négy és fél km hosszan kanyargó aszfaltcsík jellegzetes formája a Copernicus program Sentinel-2 műholdjainak felvételein is jól kivehető, amint azt az alábbi képpár mutatja. Az első, a valóságoshoz közeli színeket visszaadó kép két héttel ezelőtt, július 14-én készült. Szerencsére a műhold elhaladásakor felhőmentes volt az ég. Így a kép közepét elfoglaló versenypálya mellett látható Mogyoród egy részlete és az M3-as autópálya rövid szakasza (balra fent), illetve a Kerepeshez tartozó Szilasliget házai (jobbra lent). A figyelmesek a Hungaroringtől északra azonosíthatják a 2003-ban épült Aquaréna, Magyarország legnagyobb vízi élményparkja csúszdáit és medencéit is. A második kép július 27-én, a Formula-1-es nagydíj szabadedzései és időmérő edzései napján készült. Sajnos néhány felhő zavarja a látványt, de szerencsére magára a Hungaroringre és közvetlen környékére letekinthetünk a Sentinel-2 műholdpáros egyikének „szemével”.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A két kép a csúszka mozgatásával összehasonlítható. Látszik, hogy a verseny alatt a Formula-1-es csapatok és persze a nézők megjelenésének köszönhetően megváltozott a táj képe, a versenypálya környékét elfoglalták például a parkoló autók. Kicsit távolabb, a foltszerűen sorakozó mezőgazdasági táblák egyikén-másikán is látható változás, ahogy a nyári betakarítási és talajművelési munkák előrehaladtak július második felében.

Kapcsolódó linkek:

Gátszakadás Laoszban

Posted on Leave a comment

Július 23-án, helyi idő szerint este 8 óra körül átszakadt egy vízerőmű gátja Laosz délkeleti részén, a kambodzsai határ közelében. Emiatt a becslések szerint 5 milliárd köbméternyi – mintegy kétmillió olimpiai úszómedence térfogatával egyenértékű – víz zúdult a környező településekre Attapeu tartományban. A beleset nyomán több ezer lakóház semmisült meg, a halottak és eltűntek száma több százra tehető.

A Xepian-Xe Nam Noy gát és a tározó egy olyan létesítményhez tartozott, amely még nem készült el teljesen. Egy dél-koreai, thaiföldi és laoszi cégekből álló csoport építette, a munkálatok 2013 óta folytak. A megtermelt elektromos energia 90%-át Thaiföld használta volna fel. A termelést 2019-ben kezdték volna.

Az európai Copernicus földmegfigyelő program apertúraszintézises radart használó Sentinel-1 műholdpárosának mérései alkalmasak az ilyen nagy területű vízelöntés tanulmányozására. A radaros amplitúdóképeken a sima vízfelületek sötétek, mert róluk lényegében nem történik visszaverődés a műhold irányába. Nem úgy, mint például a domborzatról vagy a települések épületeiről. A Sentinel-1 műholdak egyike a katasztrófa előtt, 2018. július 13-án, valamint röviddel utána, 25-én is átrepült a táj fölött. Alább a csúszka mozgatásával összehasonlíthatjuk a két képet.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A hamis színezés is kiemeli a vízfelületeket és jól láthatóvá teszi a változást. A kelet–nyugati irányban kb. 150 km kiterjedésű területet ábrázoló képek bal szélén a Mekong folyó egy rövid szakasza látszik. Alul az egyik mellékfolyója (Xe Khong), amely egy szakaszán (a képen alul középen) a Laosz és Kambodzsa közti államhatárt jelöli ki. Jobbra fönt egy nagy víztározó, amelynek felszíne a két műholdfelvétel között eltelt 12 nap alatt nem mutat eltérést. Annál inkább a tőle nyugati irányban fekvő másik, amelyből a gátszakadás következtében lényegében eltűnt a víz, ami a közeli, alacsony fekvésű területeket – lakott településeket, mezőgazdasági táblákat – öntötte el. A terület jelentős részét sáros víz borította el, sok helyen csak a fák és a házak teteje látszott ki alóla.

A gátszakadásért az építők a heves esőzést és árvizeket teszik felelőssé. Ilyen időjárási körülmények között optikai műholdfelvételekkel nem tanulmányozható a terület, a felhőborítás miatt.

Az átszakadt gát egyik kulcslétesítménye volt annak az ellentmondásos laoszi programnak, amely az szegénység sújtotta országot Ázsia vezető villamosenergia-termelőjévé és -exportálójává szeretné tenni. A Mekongon 11, mellékfolyóin nem kevesebb mint 120 gátat és vízerőművet terveznek építeni az elkövetkező két évtizedben. Mindennek a várható környezeti kárait nehéz alábecsülni. Tavaly is történt egy gátszakadás Laoszban, így a jelek szerint a létesítmények tervezése nem felel meg a követelményeknek, hiszen azok nem viselik el az extrém időjárási körülményeket.

Kapcsolódó linkek:

Kiszáradt Észak-Európa

Posted on Leave a comment

Európát, különösen annak északi országait idén nyáron szokatlan forróság és szárazság sújtja. A hőhullám hatásának megdöbbentő bizonyítéka az a két Sentinel-2 műholdfelvétel, amely Dánia egy részletét mutatja. Az egyik épp tavaly ilyenkor, 2017 júliusában készült, a másik most frissen, idén júliusban. A hőség és a csapadékhiány hatására azokon a mezőgazdasági földeken, ahol egy évvel ezelőtt dús növényzet volt látható a világűrből, most minden kiszáradt, amint azt a második képen a domináns sárgásbarna szín igazolja.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017-2018 / feldolgozás: ESA)

Az Európai Űrügynökség (ESA) honlapján egy másik képpárt is összehasonlítottak. Ezek Sentinel-3 felvételek alapján készültek, tehát szélesebb a látómezejük és gyengébb a felbontásuk. Viszont egész Dánia mellett rájuk fért Németország és Svédország területének egy része is. Az itt bemutatott változások csupán 20 nap alatt történtek: az első kép idén június 30-án, a második július 19-én készült, a valódi színeket adja vissza. A növényzet gyors kiszáradására utaló jelek ugyancsak feltűnőek.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Füst Svédország fölött

Posted on 1 Comment

A Skandináviát sújtó idei hőség és szárazság nem maradt következmények nélkül. Az űrből is látszik a Svédországban fellángolt erdő- és bozóttüzek füstje. A kiszáradt növényzet egészen az északi sarkkörig terjedő területeken is felgyulladt.

Az alábbi két műholdkép mindegyike július 17-én készült, a Copernicus program műholdjaival. A Sentinel-3 kevésbé jó felbontású, de nagy – Norvégia nyugati partjaitól Svédország középső részéig terjedő – látómezőt felölelő felvételén több különálló tűzből eredő füstfelhő is kivehető. A svéd hatóságoknak számos település lakosságát is ki kellett telepíteniük. Egy időben mintegy 50 helyen lángolt a tűz az országban. A júliusi esetek száma már háromszorosan meghaladta a tavaly ilyenkori tüzekét.

Sentinel-3 műholdkép a svédországi tüzek füstjével, 2018. július 17-én. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA)

A Sentinel-2 műholdkép két tüzet mutat közelebbről, a színezés sárgával és pirossal kiemeli az épp lángoló (forró) területeket. A helyszíntől nem messze égő további tüzek füstje is látható rajta. A számos kisebb fehér pamacs felhőktől származik, mellettük a sötét foltok a felszínre vetülő árnyékuk.

A nagyobb felbontású Sentinel-2 kép ugyanazon a napon készült, a fenti területnek egy részletét mutatja, a közel 3000 lakosú Sveg település (jobbra fent, 62° északi szélesség) közelében. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA)

Svédországban szinte mindenütt nagy a szárazság. A legészakibb fekvésű területek kivételével a folyók és tavak vízszintje is különösen alacsony. A csapadék mennyisége hetedrésze az év ezen időszakában megszokottnak, a 19. század vége óta végzett rendszeres meteorológiai mérések szerint az eddigi legalacsonyabb. A műholdképek elemzése az újonnan fellángoló tüzek detektálása céljából különösen a gyéren lakott vidékeken lehet fontos.

Skandinávia felszínhőmérsékleti anomáliáinak térképe idén július első felére. A viszonyítási alap a 2000 és 2015 közötti átlagérték ugyanezen két hetes időszakban. Az alsó színskála éreleméven a vörös színek a pozitív, a kék árnyalatai a negatív eltérést jelölik. Sok helyen akár 8 Celsius-fokkal is melegebb volt a felszín, mint a sokéves átlag. A térkép a NASA Terra műholdjának MODIS detektorával mért adatokból készült. (Kép: NASA EO)

Kapcsolódó linkek:

Nyilvánosak a Sentinel-5P adatai

Posted on Leave a comment

Hónapokon át tartó gondos kalibrációs, tesztek és az eredmények értékelése után a Copernicus program légszennyezettség-mérő műholdjának, a 2017 októberében pályára állított Sentinel-5P-nek most már nyilvánosan hozzáférhető az adatbázisa, megindultak a szolgálatszerű mérések. Az első térképeken a levegő minőségét meghatározó egyes gázok, mint a szén-monoxid, a nitrogén-dioxid és az ózon eloszlása látható.

A Sentinel-5P az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési és környezeti monitorozó programjának első olyan műholdja, amely a levegő minőségére vonatkozó információt gyűjt. Fő műszere a holland vezetéssel fejlesztett Tropomi (Tropospheric Monitoring Instrument) multispektrális képalkotó spektrométer.

A szennyezett levegő a becslések szerint világszerte több millió ember idő előtti halálához járul hozzá minden évben. Ezért is van nagy jelentősége a világűrből végzett mérések alapján, globális lefedettséggel, rendszeres időközönként és nagy térbeli felbontással gyűjtött adatoknak. Erre a feladatra készült a Sentinel-5P. Működésétől azt remélik, hogy sikerül azonosítani egyes szennyező anyagok legfőbb forrásait, megfigyelni mozgásuk, elterjedésük módját.

A korábbi műholdas érzékelőknél legalább egy nagyságrenddel érzékenyebb Tropomi műszerrel gyűjtött adatok eddig példa nélküli, akár 7 km × 3,5 km-es felszíni felbontással készülhetnek, ami már alkalmas egyes települések szintjén meghatározni a légszennyezettség mértékét.

A nitrogén-dioxid eloszlását mutató első Sentinel-5P térképek szerint nagyvárosokban és forgalmas tengerhajózási útvonalak mentén a legnagyobb a gáz koncentrációja a levegőben. Az áprilisi állapotot jellemző térkép Európa, Afrika és Ázsia részleteit ábrázolja, a színkódolás a nitrogén-dioxid oszlopsűrűségét mutatja. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: KNMI)

A 2017. november közepén végzett Sentinel-5P mérések szerint az Indiából származó szén-monoxid jelentős része a légáramlatok révén egészen Kínáig jutott. A Föld fölött elrepülő műholddal 2600 km széles felszíni sávokban végeznek megfigyeléseket. Így a teljes bolygót naponta újra fel tudják térképezni. (Animált képsorozat a 2017. november 10. és 20. között készített összes térképpel: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: SRON)

A döntéshozóktól kezdve a környezeti ügynökségeken és tudományos kutatókon át a vállalkozásokig és magánszemélyekig mindenki szabadon hozzáférhet a Sentinel-5P adataihoz is, a Copernicus program általánosan érvényes nyílt adatpolitikája értelmében. Az adatokat a légszennyezettség követésére, pontosabb előrejelzések kifejlesztésére használják majd, de hozzájárulnak például a repülésbiztonsághoz a vulkáni hamufelhők detektálása révén, illetve segítenek az erős ultraibolya sugárzással jellemzett időszakok előrejelzésében is.

Kapcsolódó linkek: