Az Andok Peruban

Posted on Leave a comment

Az elmúlt évek során több blogbejegyzésükben is szóba került az Andok – ezek a lap aljáról elérhetők és újra elolvashatók. Az Andok a Föld leghosszabb (nem víz alatti) hegylánca. Dél-Amerika nyugati részén húzódik, mintegy 7000 km-en át. Hét országot érint, északon Venezuelától egészen Chile déli részéig. Most a Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjának képét mutatjuk be az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatának június végi epizódja nyomán.

A Sentinel-2 műholdpáros tagjai 13 látható és infravörös hullámhosszon készítik felvételeiket. Ezekből hamis színezéssel állították elő a perui Andok egy részletét ábrázoló, 2020. június 16-án készült képet. A feldolgozás révén kék színnel emelték ki a növényzetet. A legélénkebb kék az öntözött mezőgazdasági területeket jelzi.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Az Andok létrejöttében a lemeztektonika játszott fő szerepet: a Nazca-lemez és az Antarktiszi-lemez a Dél-amerikai-lemez alá bukik (szubdukció). A táj képét aztán a szél és a víz eróziója formálta és formálja ma is. A műholdképen Peru Ica, Ayacucho és Arequipa régióinak részlete látható. A völgyekben a folyók vize teszi lehetővé az öntözést, ezek kék színben kanyarognak lefelé. A Sentinel-2 kép jobb felső részén a 3000 m magasban fekvő Puquio városka ismerhető fel, főleg a körülötte fekvő mezőgazdasági művelésű területek kiterjedt kék foltja alapján. Puquiótól nyugatra fekszik a Pampa Galeras rezervátum, a védett vikunya, egy vadon élő dél-amerikai teveféle élőhelye.

A műholdkép bal alsó részét fehér színű felhőzet uralja, amely felkúszik egyes völgyekbe is. Alacsonyan képződő tengeri stratocumulusról (gomolyos rétegfelhőről) van szó, amely a Csendes-óceán fölött alakul ki, majd az uralkodó széljárással a szárazföld fölé jut. A parttól nem messze tornyosuló hegylánc azonban megakadályozza, hogy a felhők elérjék a kontinens belsejét.

Bal oldalt felül, egy kisebb felhőfolt alatt fekszik Nazca városa. Tőle északnyugatra találhatók a nevezetes Nazca-vonalak, amelyek azonban nem láthatók a Sentinel-2-nek ezen képén – nem csak a felhőtakaró miatt, de felhők híján a felbontás sem volna hozzá elegendően finom. A Nazca-vonalak ún. geoglifák, a sivatagi vörös kőzetbe vésett hatalmas alakzatok, koruk mintegy 2000 éves lehet.

Kapcsolódó linkek:

Emírség az Arab-öböl partján

Posted on Leave a comment

Abu-Dzabi (Abu Dhabi) az Egyesült Arab Emírségeket alkotó hét emírség egyike és egyben legnagyobbika, területe közel 67 ezer km2. Ezzel a teljes állam területének mintegy 87%-át teszi ki. Az Arab-öböl (Perzsa-öböl) partvidékén, 700 km hosszan mintegy 200 sziget tartozik hozzá. Az emírség azonos nevű fővárosa – és egyben az egész szövetségi állam fővárosa – a maga több mint egymilliós népességével Dubaj (Dubai) után az Egyesült Arab Emírségek második legnagyobb városa. Az egyik Sentinel-2 földmegfigyelő műhold alábbi képén középtájt látható a település, amely egy szigeten épült, és három híd köti össze a szárazfölddel.

Abu-Dzabi egy 2019. január 27-én készített Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Abu-Dzabitól északkeleti részén, szinte a város ölelésében található a Mangrove Nemzeti Park. A műholdképen sötétzöld foltként feltűnő területet 20 km2-en mangroveerdők, sós mocsarak alkotják, több mint 60 madárfaj fészkel itt. Az Abu-Dzabit körbevevő vizek a türkiz különböző árnyalataiban jelennek meg a képen, attól függően, hogy mekkora a vízmélység. A parttól távolabb az öböl mély vize sötét árnyalatú. A környéken él a keleti delfin (Sousa chinensis) legnagyobb populációja.

A figyelmes szemlélődő a műholdképen – főleg persze az eredeti méretű változatán –, annak is a jobb oldalán középtájt felfedezhet egy jellegzetes, piros színű alakzatot. Ez a Ferrari Worldnek, a világ legnagyobb területű (200 ezer m2-es) fedett vidámparkjának a teteje. A 2010-ben megnyílt szórakoztató létesítményben található a világ leggyorsabb hullámvasútja, a Formula Rossa. Abu-Dzabi nemzetközi repülőtere a vidámpark közelében, attól délkeletre, a kép jobb szélének közepén látható.

A műholdkép egy kinagyított részlete, rajta a Ferrari World és Abu-Dzabi repülőtere.

A Sentinel-2 az európai Copernicus program optikai és infravörös tartományban működő két, azonos felszereltségű műholdból (A és B) álló párosa. Az Abu-Dzabi városáról és környékéről készült, a valódi színeket visszaadó műholdképet az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában mutatták be májusban:

Kapcsolódó linkek:

105,8 fok

Posted on Leave a comment

Június 20-ától ez a legnagyobb hőmérsékleti különbség, amelyet a Föld egy helyén mértek a valaha volt leghidegebb és legmelegebb napon (természetesen mióta megbízható meteorológiai adatokat jegyeznek fel). A helyszín pedig Verhojanszk, egy szibériai (jakutföldi) település. A Jana folyó mentén fekvő városka a kemény teleiről nevezetes, hiszen itt mérték az északi félteke legalacsonyabb hőmérsékletét: –67,8 Celsius-fokot. Most viszont egészen +38 °C-ig kúszott fel a hőmérő higanyszála Verhojanszkban – számolt be róla az Időkép időjárási portál. A kontinentális időjárással jár, hogy nyaranta a 30 fokot is megközelítheti itt a hőmérséklet, de a most június 20-án mért 38 °C majdnem 18 fokkal haladja meg a júniusi maximális hőmérsékletek átlagát. Az új melegrekord nem csak erre a településre, de egész Szibériára érvényes. Sőt, az Időkép beszámolója szerint az északi sarkkörtől északra sem mértek még soha ilyen magas értéket.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Magából Verhojanszkból nem sok látszik a Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjának a hőmérsékleti rekord napján készült képén, hiszen a folyami kikötővel rendelkező település alig 2000 lakossal rendelkezik. A táj képét a szeszélyesen kanyargó Jana folyó illetve hurok alakú holtágai, valamint a környező erdőségek uralják. A csúszka mozgatásával ugyanannak a Sentinel-2 képnek kétféle megjelenítését hasonlíthatjuk össze. Az egyik a valóságoshoz közeli színeket mutatja. A domináns szín a zöld, de a folyó partján (jellemzően a kanyarulatok belső oldalán) feltűnő világosbarna sávok, valamint a vízből kibukkanó zátonyok arra utalnak, hogy a vízállás most különösen alacsony. A másik, színpompásabb kép az ún. normalizált differenciális nedvességi indexet (Normalized Difference Moisture Index, NDMI) ábrázolja. Ezt a Sentinel-2 műholdpáros fedélzetén működő, 13 színben érzékeny Multi-Spectral Instrument (MSI) kamera B8A (856 nm hullámhossz) és B11 (1610 nm) jelű infravörös sávjaiban végzett mérések alapján számítják, és elsősorban a növényzetben tárolt nedvesség mennyiségére jellemző. Ahol piros színt látunk, ott lényegében nincs élő növényzet – ahogyan például a Jana zátonyain sem.

A Jana közel 900 km hosszú folyása északon, egy deltatorkolatban ér véget a Laptyev-tengernél. Alsó, alföldi szakasza a műholdkép tanúsága szerint is igen kanyargós. A folyó felfelé Verhojanszkig hajózható. Vízhozamát főleg a nyári esők táplálják, júniustól szeptemberig vonul le az éves vízmennyiség mintegy 96%-a. Az év fennmaradó részében viszont a folyó befagy, alsó szakaszán akár fenékig. Valóban, négy hónappal korábban még a fagy és vele együtt a fehér szín uralta a tájat a Verhojanszk környékéről akkor készült Sentinel-2 műholdképen.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Morotva eltűnőben

Posted on Leave a comment

A közelmúltban közölt helyszíni riportot a Válasz Online az Észak-Alföldről. A téma a klíma változásával kapcsolatban a területen egyre inkább tapasztalható szárazság. A változások egyik jele, hogy a korábban álladónak számító víztestek közül egyiknek-másiknak a medrében mostanra a víz helyett jobbára növényzetet találunk. Így elképzelhető, hogy lassan meg kell barátkoznunk az időszakos víztest fogalmával, amely a mediterrán és a sivatagos vidékeken ismert. A cikkben említett egyik példa a Debrecentől keletre fekvő Monostorpályi határában található Létai-ér. A korábbi patakban mostanság inkább csak akkor van víz, ha jelentős csapadék hullik. „Csak folyóvizekből mára 37 ilyen van az országban, miközben hat éve még egy sem volt” – mondja a helyzetet elemző Lukács Balázs András, Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.

A példák között szereplő másik víztestet, egy állóvizet, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Újkenéz határában fekvő Kenézi-morotvát mutatjuk be két Sentinel-2 műholdkép összehasonlításával. Az egyik idén májusban készült, a másik majdnem pontosan három évvel ezelőtt, 2017 májusában. A hamis színezés pirossal emeli ki a növényzetet, a vizek a kék árnyalataiban láthatók. (A 2017-es képen néhány fehér felhőpamacs, valamint a felszínre vetett sötét árnyékuk is feltűnik, ezek természetesen nem a táj részei.)

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, 2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A patkó alakú morotva egy holtág, valamikor a Tisza medrének része volt. A műholdképeken az élő Tisza szürkéskék szalagja délről észak felé folyva kanyarog át a tájon. Újkenéz balra középtájt látható. A kutató szerint idén július elejére annyira eltűnt a víz a mederből, hogy a helyén birkák legelésztek.

Kapcsolódó linkek:

A világ legnagyobb stadionja…

Posted on Leave a comment

… a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK, más néven Észak-Korea) fővárosban, Phenjanban (Phjongjang) található. Mint azt az Index hírportál Ma is tanultam valamit sorozatának egyik cikkéből megtudhatjuk, az 1970-es évek közepétől a világtól elzárt diktatúrában nem kevesebb mint 9 olyan stadiont építettek, amelynek befogadóképessége meghaladja a 25 ezer főt. Közülük is messze a legnagyobb – sőt világszerte párját ritkító – a Május Elseje Stadion, amely a Phenjant kettészelő Tedong (Taedong) folyóban található Rungna-szigeten épült, és a hivatalos számok szerint akár 150 ezer néző fogadására is alkalmas. (Más, reálisabbnak tűnő becslések szerint „csak” 114 ezer fős a stadion.)

Phenjan környéke az európai Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-2 műholdjának képén. A 13 hullámsávban érzékeny kamera 8-as, 4-es és 3-as számú sávjai alapján összeállított hamis színezésű képet hagyományosan a növényborítás pirossal való kiemelésére használják. Középtájt az észak-koreai főváros látható, a Tedong folyó északkeletről délnyugati irányban szeli át a tájat. A műhold 2020. május 30-án haladt át a terület fölött, az akkori felvételekből készült ez a kb. 55 km széles területet ábrázoló képkivágás. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A grandiózus létesítmény építését 1986-ban kezdték el, az átadást 1989. május 1-jére – és egyúttal az az évi Világifjúsági és diáktalálkozó (VIT) idejére – időzítették.

A sziget területének egyhatodát elfoglaló, 20,7 hektáros stadion a 2020. május 30-ai felhőmentes Sentinel-2 műholdkép közepén, a fenti kép kinagyított részletén, de ezúttal a valóságoshoz közeli színekben. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Földcsuszamlás Norvégiában

Posted on Leave a comment

Bejárta az internetet az a videofelvétel, amelyen az látható, ahogy egy néhány száz méter széles part menti földdarab a rajta levő építményekkel és növényzettel együtt a tenger vizébe csúszik. Az eset június 3-án, helyi időben délután 4 óra körül történt Norvégia északi részén, Alta település közelében, a Kråkneset nevű faluban. A jelentések szerint 8 építmény – felerészben hétvégi ház – volt érintett a természeti katasztrófában. Áldozatok szerencsére nem voltak, az embereknek sikerült időben elhagyniuk a helyszínt, egy pórul járt kutya viszont kénytelen volt a partra úszni…

A földcsuszamlásról a videót az egyik érintett helyi lakos készítette. (Forrás: The Telegraph / Youtube)

A becslések szerint kb. 40 m vastag földréteg csúszott a tengerbe. Az eset után a közeli, még épségben maradt lakóházakat a biztonság kedvéért evakuálták. Norvégiában nem példa nélküliek a földcsuszamlások, de ekkora kiterjedésű esemény csak néhány évente fordul elő. A sarkkör közelében fekvő Alta környékén mindenesetre még nem tapasztaltak hasonlót.

Alta és Kråkneset Norvégia térképén. (Kép: VOA)

Az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-1 radaros műholdpárosának egyik tagja közvetlenül a földcsuszamlás utáni napon, június 4-én repült el a terület fölött. A nyilvánosan hozzáférhető radarképet, közepén az eset helyszínével alább mutatjuk be. A csúszka elmozdításával előbukkanó összehasonlító képet ugyanazon műhold 6 nappal korábban készítette, amikor ugyanolyan pályán és repülési irányban mérte fel a terepet. Jól látható a félszigetből „kiharapott” földdarab helye, ahonnan immár nem szóródnak vissza a műhold által lebocsátott radarjelek. (A vízfelszín a műholdas radarlépeken sötét; június 6-án megjelent ugyan a vízen egy igen fényes pont, de az feltehetően az események hatását vizsgáló hajó lehet.)

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

S ha már Sentinel-1 és Norvégia, blogunk hűséges olvasói talán még emlékeznek egy tavaly év eleji bejegyzésünkre, amelyben az ország műholdradar-interferométeres technikával (InSAR) elkészült mozgástérképéről írtunk. A nyilvánosan böngészhető InSAR Norway adatbázisban Norvégia területén mintegy 2 milliárdnyi radaros szórópont – épített vagy természetes felszínelemek – mozgástörténete követhető nyomon, akár évente 1 mm-es pontossággal. A létrehozásának egyik fő célja éppen a sziklaomlások és földcsuszamlások által potenciálisan veszélyeztetett helyszínek megkeresése volt.

Mit mond a több éven át gyűjtött és interferométeres eljárással feldolgozott Sentinel-1 adatokból előállított adatbázis Kråkneset most megcsúszott földterületéről? Az első képernyőképen a természeti csapással érintett félsziget tágabb környezete látható. A színes pöttyök különböző egyedi radaros szórópontokat jelölnek, amelyek állandóan feltűnnek a sűrűn ismételt radarmérések során. Jellemzően építményekhez vagy sziklás, köves felszínekhez tartoznak, emiatt nem is egyenletes sűrűségben fordulnak elő. A színskálán a zöld viszonylagos stabilitást jelez, a sárga és a piros árnyalatai viszont süllyedést. A paletta másik végén a türkiz és a kék emelkedő felszínmozgásra utal.

Kråkneset és környéke függőleges felszínmozgásainak térképe Sentinel-1 adatok alapján. Jól látható, hogy bár a földcsuszamlás helyszíne nem volt stabil (zöld helyett inkább sárgák az ottani pontok), a közvetlen környezetében is vannak olyan helyek, ahol inkább a közel 20 mm/éves süllyedésre utaló piros szín dominál. A „fentről” végzett műholdradaros mérések ugyanakkor kevésbé érzékenyek a vízszintes irányú mozgásokra. (Kép: InSAR Norway)

 

A földcsuszamlással érintett területen az elmúlt évek során nem volt kirívóan gyors a felszín függőleges irányú változása, a sárga színű pontok 4-5 mm/éves süllyedést jeleznek. Egy kiválasztott (piros, tehát gyorsabban mozgó) pont esetében a képernyőre felkerült a felhasznált Sentinel-1 mérések idősora is, itt közel 17,5 mm/év süllyedést regisztráltak. A szórópontok ábrázolása a térképnek ebben a nagyításában kissé elcsúszott: természetesen nem a tengeren, hanem a szárazföldön találhatók, nem utolsósorban azokon az építményeken, amelyek most az események következtében megsemmisültek. (Kép: InSAR Norway)

Kapcsolódó linkek:

Atacamai ásványok

Posted on 1 Comment

Az európai Copernicus földmegfigyelési program egyik 13 látható és infravörös hullámhosszon érzékeny Sentinel-2 műholdjának látványosan színezett képe segítségével Chilébe, az Atacama-sivatagba látogatunk. A képet az Európai Űrügynökség (ESA) népszerű heti földmegfigyelési videósorozatában mutatták be:

Az Atacama-sivatag bolygónk egyik legszárazabb vidéke, egyes pontjain soha nem regisztráltak még csapadékot. Nyugatról a Csendes-óceán, keletről az Andok hegyvonulata határolja. A Sentinel-2 kép tavaly június 29-én készült, Chile északi részén a Tarapacá régió egy részletét ábrázolja. Itt hatalmas mészkéreg-lerakódások (caliche) találhatók. Fontos ásványi anyagokat, nitrátokat, lítiumot, káliumot és jódot bányásznak a vidéken.

A jódot például a meddőhányóból való kioldás technológiájával nyerik ki. A halmok a képen sok helyütt megfigyelhetők, eltérő árnyalatú téglalapok formájában. Némelyik világosabb, mások sötétebbek, az eltérő összetételüknek és víztartalmuknak köszönhetően. A kép keleti (jobb) oldalán a környező sivatagos tájtól erősen elütő, élénk színekben tűnnek fel a lepárlómedencék. A sós vizet kutak hálózatával hozzák a felszínre és a sekély tavakba eresztik. A száraz és szeles időjárás hatására a víz gyorsan párolog, koncentrált sóoldatot hagyva maga után. Ebből vonják ki az akkumulátorgyártás egyik meghatározó alapanyagát, a lítiumot. A telepeket a képen fekete színben látszó, vonalszerű alakzatokként kötik össze az utak.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Sentinel-2 eltérő hullámhosszakon készített felvételei alapján a földfelszín eltérő összetevői is megkülönböztethetők, osztályozhatók.

Kapcsolódó linkek:

Szántók, sivatag és bűzös mocsár – egy műholdképen

Posted on Leave a comment

Az alábbi hamis színezésű – a növényzetet a közeli infravörös hullámhosszon készült felvétel segítségével pirossal kiemelő – Sentinel-2 műholdkép Ukrajna déli részéről készült, még tavaly nyáron, egészen pontosan 2019. június 26-án.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Az ország éghajlatának és termékeny földjeinek köszönhetően a gazdaság jelentős ágazata a szántóföldi növénytermesztés. Ukrajnában az őszi búza, a tavaszi árpa és a kukorica a legjelentősebb termesztett növények. A Sentinel-2 műholdkép közepét uraló piros pöttyök öntözött táblákat jelölnek. Itt az öntözővíz a terület közepéről érkezik és egy körbe forgó szerkezettel juttatják ki a földre – innen a jellegzetes kör alak. Kontrasztként a kép felső részén kiterjedt fekete foltként tűnik fel a Dnyeper folyó duzzasztásával létrejött Kahovkai-víztározó. A környékbeli mezőgazdasági táblákat behálózzák az öntözőcsatornák vékony vonalai.

A műholdkép bal szélén, valamint a jobb alsó sarokban mások-mások az uralkodó színek. Az előbbi terület az Oleski-sivatag, egy kb. 160 km2-es kiterjedésű vidék, amely a 18. és 19. században alakult ki, méghozzá emberi beavatkozásra – a túlzásba vitt legeltetésre – visszavezethető okokból. A másik szintén nevezetes terület Dél-Ukrajnában. Ez egy mocsaras, sekély állóvizekkel tarkított tóvidék a Krím-félsziget északi peremén, a neve Szivas. A meleg nyári hónapok idején – például amikor ez a Sentinel-2 felvétel is készült – kellemetlen bűz terjeng itt. Bár a műholdkép (szerencsére) nem szagos, az itt lakóknak érdemes hinnünk, akik a mocsaras vidéket Rohadt-tengernek vagy Büdös-tengernek is nevezik.

A képet az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában mutatták be, április végén. Nyilván a koronavírus-járvány miatt a stúdióban helyet foglaló narrátor látványát ezúttal nélkülözni vagyunk kénytelenek… (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Új Duna-híd Komáromnál

Posted on Leave a comment

A napokban olvashattunk a hírekben, hogy lezajlott az új komáromi közúti Duna-híd statikus próbaterhelése 32 darab, egyenként 31,6 tonnás tehergépkocsival. A dinamikus próbaterhelés alkalmával két tehergépkocsi különböző sebességekkel haladt át a hídon, amely a kettéosztott város északi (Komárno, Szlovákia) és déli felét (Komárom, Magyarország) köti össze, méghozzá a városok belső részeit elkerülve. Az új híd alapkövét 2017 októberében tették le. Az útpálya 2019 végén ért össze a Duna fölött, mostanra teljesen megépült a szerkezet. Ha a tesztek kiértékelése során mindent rendben találnak, júniusban átadhatják a forgalomnak.

Az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 műholdpárosának adatbázisából két olyan képet választottunk, amelyek egyike még a hídépítés megkezdése előtt (2016-ban), a másik idén áprilisban, egy-egy felhőmentes tavaszi napon készült. A hamis színezésű műholdképek a csúszka elmozdításával könnyedén összehasonlíthatók.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016, 2020 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Feltűnik a kép nyugati részén (a bal oldalon) az új Duna-híd, amely a meglevő vasúti összekötő híd mellett épült fel. Kelet felé haladva a régi komáromi Duna-hidat, majd a folyam bal partján az északi irányból érkező Vág torkolatát láthatjuk. A városrészek a régi híd két hídfőjének környékét foglalják el. A négy év alatt történt változások nem csak a Duna fölött szembeötlőek, az új hidat kiszolgáló úthálózat kiépítése is nyomot hagyott a műholdképen.

Kapcsolódó linkek:

Rizsföldek Vietnamban

Posted on Leave a comment

Vietnamban a rizs az ország élelmiszer-ellátása szempontjából stratégiai fontosságú termény. A délkelet-ázsiai ország a világ ötödik legnagyobb rizstermelője, és India és Thaiföld után a harmadik legjelentősebb exportőr. A legnagyobb mennyiség a Mekong folyó deltájában, Vietnam délnyugati részén, az egész kontinens egyik legtermékenyebb öntéstalaján terem. Nem véletlenül nevezik a Mekong-deltát az ország „rizses táljának”.

Az alábbi színpompás műholdkép a Copernicus program Sentinel-1 radaros műholdjainak adatai alapján készült. Három, egymáshoz képest nagyjából egy hónapos időközönként készített amplitúdóképet használtak fel hozzá. Ezekhez más-más alapszíneket (vörös, zöld és kék) rendeltek, majd a felvételeket kombinálták. Így a növényzetben és a felszínborításban (pontosabban annak radarvisszaverő képességében) bekövetkezett változásokat tudják szemléltetni. Ami sötét, onnan egyik alkalommal sem szóródott vissza a műhold irányába a radarjel – ilyenek a sima vízfelületek. Ami viszont fehér vagy szürkés, oda minden alapszínből egyenlő intenzitás jutott, tehát a többé-kevésbé erős visszaszórás a mérések által felölelt időszakban nem változott. Jellemzően beépített területekről van szó. Ezzel szemben az élénk színek a változás jelei, elsősorban a művelés alatt álló táblákon.

Három 2019-es Sentinel-1 radarfelvétel kombinációja a Mekong-delta egy részletről. Vörös: október 28., zöld: november 21., kék: december 27. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A hamis színezésű képen a domináns a kék, a rizs növekedése jórészt erre a hónapra tehető. A Sentinel-1 adatok nem csak ilyen látványos képek készítésére használhatók. A radaros távérzékelés különösen jól alkalmazható olyan területek fölött, ahol gyakori a felhőborítottság, így az optikai érzékelők alkalmazhatósága korlátozott. Ráadásul a műholdak által kibocsátott és oda visszaverődő radarjelek különösen érzékenyek a vízzel telített talaj tulajdonságainak megváltozására, ami a rizstermesztés vizsgálathoz kifejezetten előnyös.

A Mekong-delta változó rizsföldjeit bemutató Sentinel-1 műholdkép az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek: