Tulipános Hollandia

Posted on Leave a comment

Egy márciusi blogbejegyzésünkben a szokatlanul későn befagyott hollandiai tavakat és csatornákat mutató Sentinel-2 műholdképekről volt szó. Már akkor utaltunk rá, hogy nemsokára a tavaszi virágok alakítják majd a táj képét. A virágok időszaka valóban eljött, sőt mostanra már nagyrészt véget is ért. Ideje hát megnézni, hogyan festett idén a világűrből a tulipános Hollandia. Kéretlenül is a segítségünkre sietett a NASA földmegfigyelési ismeretterjesztő portálja, az Earth Observatory, amely nemrég amerikai Landsat-8 műholdképek segítségével kalauzolta el olvasóit a nevezetes Keukenhof környékére. Mi azonban hagyatkozzunk csak az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 műholdpárosának nem kevésbé érdekes képeire!

Keukenhof és környéke a tél végén, 2018. február 25-én, és alig két hónappal később, április 21-én, amikor nagy táblákon pompáztak a tavaszi hagymás virágok. A képek a Sentinel-2 holdak szabadon hozzáférhető adataiból készültek és a valóshoz közeli színeket mutatják. A két időpontban készült kép közötti különbség érzékeltetéséhez segít a csúszka mozgatása. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Minden évben mintegy hétmillió virághagymát ültetnek el a hollandiai Keukenhof nagy, 32 hektáron elterülő, nyilvánosan látogatható parkjába. Ez talán a világ legnagyobb virágoskertje, messze földről is érkeznek ide látogatók – az Amszterdamhoz közeli Schiphol repülőtérről egyenesen különbuszokkal szállítják a tömegeket, hogy a park látványában gyönyörködhessenek. Az oda- és visszaúton pedig rácsodálkozhatnak a régióra ilyenkor tavasszal oly jellemző nagy, egyszínű táblákra, amelyeken egy-egy tulipánfajta hagymáit növesztik, hogy aztán – a virágok levágása és a hagymák felszedése, osztályozása, csomagolása után – a világ minden táján értékesíthessék azokat. Hollandia világelső a virághagymák termesztésében, évente 4,2 milliárd darabot állítanak elő, ennek fele a nemzetközi piacon talál vevőre.

Kicsit korábban, 2017. december 12-én – egy szerencsére alig felhős időpontban – így nézett ki az akkor éppen behavazott táj, ugyanott, szintén a Sentinel-2 műholdpáros valamelyikének képén. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Ahogy véget ér a téli hideg, márciusban elsőként a krókusz (sáfrány) nyílik. Utána a jácintok és a nárciszok következnek. Áprilistól május elejéig a tulipánok virágzása zárja a szezont. Keukenhof területén mintegy 800 nemesített fajta hagymáit ültetik el.

A fenti februári és áprilisi Sentinel-2 műholdképek kinagyított részlete, középen az évente több mint egymillió látogatót vonzó hatalmas virágoskerttel. Keukenhof a Lisse nevű kisváros (jobbra alul) mellett található, Amszterdamtól mintegy 20 km-re délnyugatra. A 20 m-es felbontású műholdképeken azonban nem a kert az igazán feltűnő, hanem a környékén látható, egyféle színű virágokkal beültetett mezőgazdasági táblák. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Kapcsolódó linkek:

Az első képek a Sentinel-3B-től

Posted on Leave a comment

Alig állt pályára április 25-én a Copernicus program legújabb műholdja, a Sentinel-3 sorozat második tagja, máris nyilvánosságra hozták első képeit. Az első eredményekre kevesebb mint két hetet kellett csak várni. Ezek azt igazolják, hogy a műhold „egészséges”, rendben elérte a pályáját, műszerei működésre készek. Azonban még hosszú hónapok – akár közel fél év – munkájába telik majd, mire a fedélzeti berendezéseket megfelelően kalibrálják. Csak azután kezdődhet meg a Sentinel-3B szolgálatszerű működése, onnantól lesznek (szabadon) elérhetők az adatai a Copernicus program archívumából. A kezdeti tesztidőszakban a Sentinel-3A és -3B műholdak szoros közelségben, keringési időben mérve csupán 30 másodperces különbséggel követik egymást pályájukon, így a Földön lényegében ugyanazt tudják megfigyelni. A sikeres kalibrálás után az Európai Űrügynökség (ESA) átadja majd a Sentinel-3B irányítását az EUMETSAT európai műholdas meteorológiai szervezetnek – ahogyan az a 2016-ban felbocsátott Sentinel-3A esetében is történt. Az óceáni adatok előállításáért, a Copernicus szolgáltatásainak adatokkal való ellátásáért az EUMETSAT, a szárazföldek felett végzett mérésekért pedig az ESA lesz a felelős.

Napnyugta az Antarktisznál – a kontinens felett közel poláris pályán elrepülő Sentinel-3B első, május 7-én (közép-európai idő szerint 12:33-kor) készített képén. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: EUMETSAT, CC BY-SA 3.0 IGO)
Ugyancsak május 7-én készült a Föld másik, északi sarkvidékéhez közel a felvétel, amely a Grönlandhoz közeli tengeren úszó, az áramlatok által mozgatott part menti jég örvénylő mintázatát mutatja. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: EUMETSAT, CC BY-SA 3.0 IGO)
A felhőmentes Észak-Európa egy része, középen a Balti-tengerrel, a Sentinel-3B ez első képeinek sorozatából. Mindhárom itt bemutatott, valóshoz közeli színezésű képet az OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) berendezéssel készítették, amely 21 különböző látható és infravörös hullámhosszon érzékeny, képeinek felszíni felbontása 300 m, az egyszerre leképezett sáv szélessége 1270 km. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: EUMETSAT, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Sentinel-3 sorozat tagjai a Copernicus program műholdjai közül a legösszetettebb műszerezettséggel rendelkeznek. Május elején „bemutatkozott” az új Sentinel-3B infravörös sugárzásmérője is (Sea and Land Surface Radiometer, SLSTR), amelynek segítségével az óceánfelszín és a szárazföld hőmérsékletét tudják majd feltérképezni.

Nyugat-Európa egy részlete (Írország – felhőkkel borítva –, Nagy-Britannia, Franciaország, a Vizcayai-öböl, Spanyolország, Portugália), sőt még Afrikából is egy kis darab a Sentinel-3B infravörös sugárzásmérőjének május 9-én gyűjtött adatai alapján előállított képen. A szárazföldön vörös színben jelenik meg a növényborítás. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: EUMETSAT, CC BY-SA 3.0 IGO)
A Vörös-tenger és környéke a Sentinel-3B SLSTR műszerével, május 9-én. Keletre, a Nílus mentén feltűnő a növényzet vörössel. Nyugatra, Szaúd-Arábia területén a sivatagi homokot sárgás és fehéres árnyalatokkal adja vissza a hamis színezésű kép. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: EUMETSAT)

Végül elkészítették az első próbaméréseket a Sentinel-3B fedélzetén repülő, az apertúraszintézis elvén működő radaros magasságmérő (Synthetic Aperture Radar Altimeter, SRAL) műszerrel is. Az alábbi képen a Törökország keleti részén, az iráni határhoz közel fekvő Van-tó látható. A két közvetlenül egymás mellett húzódó sáv a Sentinel-3A és -3B átvonulásait mutatja. Távolságuk a felszínen 7 km. Az előbbi mérés április 28-én, az új műholdé május 9-én készült. A tó tengerszint feletti magassága 1647 m, s a képen jól kivehető a víz és a környező terep közötti átmenet.

Törökország legnagyobb tava, a Van-tó sós vizű, vulkanikus tevékenység nyomán alakult ki. A Sentinel-3A és -3B magasságméréseit a jobb oldali színskála alapján lehet összevetni. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Sentinelek a mobilon

Posted on Leave a comment

Az Európai Űrügynökség (ESA) és az Európai Bizottság megbízásából Android és iOS operációs rendszerekhez telepíthető okostelefonos alkalmazás született, Copernicus Sentinel App néven. Az ingyenesen letölthető alkalmazás segítségével szinte minden fontosat (és kevésbé fontosat) meg lehet tudni Európa földmegfigyelő műholdas konstellációjáról, a Sentinelekről. Követni lehet például a pályájukat, vagy hogy mikor és hol sugározzák le adataikat a földi állomásokra – akár közvetlenül rádiós úton, netán közvetve, lézeres adatátviteli módszerrel az EDRS (European Data Relay System) geostacionárius műholdak, mint átjátszó állomások közbeiktatásával. Beállítható az is, hogy az alkalmazás jelezze: valamelyik Sentinel műhold épp felettünk repül át, miközben méréseit végzi.

(Kép: ESA)

Megtekinthetők a különféle Sentinel holdak térbeli modelljei, megismerkedhetünk az űreszközök fő részegységeivel és a fedélzeti műszerekkel. Természetesen böngészhető rengeteg információs anyag, amelyekben a Copernicus program műholdjainak változatos alkalmazási területeiről, gyakorlati hasznosításairól olvashatunk.

A képernyőképek a Copernicus Sentinel App különféle funkcióit illusztrálják.

Nem ez az egyetlen Copernicus adatokon alapuló mobilalkalmazás. Nemrég húszat is összegyűjtöttek belőlük az EU Copernicus honlapon, köztük a városlakóknak a levegő minőségéről, a fürdőzőknek a tengerparti strandok állapotáról, a hajósoknak szélsebességről, az allergiásoknak a pollenkoncentrációról információt szolgáltatókat. Ezek a hasznos alkalmazások általában Európa valamely kisebb területére koncentrálnak.

Kapcsolódó linkek:

Az új Sentinel-3B jelentősége

Posted on 1 Comment

Április 25-én az oroszországi Pleszeckből pályára állt az európai Copernicus földmegfigyelő program sorrendben hetedik műholdja, a Sentinel-3 műholdpáros B jelzésű, második tagja. A Sentinel-3B jó két évvel követte a páros A jelű tagját. Eddigi működése során a Sentinel-3A egymaga több mint 500 terabájt mennyiségű adatot szolgáltatott a Föld óceánjairól, szárazföldjeiről, a jégtakaróról és a légkörről. Szabadon és ingyenesen hozzáférhető mérési adatai hozzájárulnak a globális folyamatok jobb megértéséhez.

A Sentinel-3B most csatlakozott azonos felszereltségű párjához. Méghozzá nem csak átvitt értelemben, hanem szinte közvetlenül is. A két műhold ugyanis ugyanolyan elhelyezkedésű pályán kering, egymást követve, ráadásul az első hónapokban a Sentinel-3B szorosan – csak mintegy 220 km távolságban, vagy keringési időben kifejezve alig fél perc késéssel – követi a korábban felbocsátott társát. Ez a különleges tandem várhatóan 4 hónapig kering a Föld körül ebben a formában. Ez idő alatt a Sentinel-3B fedélzeti megfigyelőműszereit beüzemelik és az általuk szolgáltatott adatokat összehasonlítják a Sentinel-3A eredményeivel. Mivel a két műhold lényegében ugyanazt „látja” a gyorsan változó óceánból és légkörből, így lehetővé válik az új és a régi műhold közös kalibrációja. Ezzel biztosítható, hogy később a konstelláció mindkét tagja egymással összhangban álló, csereszabatos eredményekkel szolgáljon. Az eljárás megszokott a klímakutatáshoz is használt földmegfigyelő műholdaknál. Így garantálható, hogy bár az űreszközök mindig újabbak és újabbak, a mérési idősoraik könnyen egymáshoz illeszthetők. (Ezt a módszert követik majd a Sentinel-6 műholdnál is, amely a jelenleg működő Jason-3 feladatait veszi át, várhatóan 2020-tól. Akkor a szoros kötelékrepülés 12 hónapon át tart majd.)

Egy Sentinel-3 műhold a Föld körül. (Fantáziakép: ESA / ATG medialab)

A keresztkalibráció végeztével a Sentinel-3B eltávolodik a 3A-tól, úgy, hogy továbbra is ugyanazon a pályán, de sokkal „hátrébb” keringjen majd. A pálya mentén 140°-os pozíciószög-eltérést azért választották, hogy optimalizálják az óceáni áramlások megfigyelését. Műszertől függően a két műholdból álló Sentinel-3 rendszer naponta 1–4 alkalommal végigpásztázza az egész Földet. A Sentinel-3 holdak alacsony (a felszín fölött 815 km-es magasságban), közel a pólusok fölött húzódó körpályán keringenek.

De mit lehet kezdeni a Sentinel-3 adatokkal? A rövid válasz: majdnem mindent! A Sentinel-3 műholdak a Copernicus program űreszközei közül a legösszetettebb műszerezettséggel rendelkeznek. Az egyik fő felhasználási területük az óceánok, tengerek vizsgálata: a vízfelszín hőmérsékletének és színének feltérképezése, az óceánfelszín magasságának mérése, a sarkvidéki tengereket borító jégtakaró kiterjedésének és vastagságának meghatározása. A Sentinel-3 adatai alapján az óceáni áramlásokat, a víz szennyezését, a tengeri élővilág állapotát lehet követni – ezek az információk mind alapvetőek az éghajlat változásának kutatásához. A szárazföldek megfigyelésével a felszínborítás, a növényzet, a mezőgazdasági termelés állapotát képesek figyelemmel kísérni, globális méretekben, igen rövid visszatérési idővel. A nagyobb folyók, tavak vízminőségének és vízszintjének meghatározása mellett a Sentinel-3 adatok az erdő- és bozóttüzek észlelésére és követésére is használhatók.

Fontos hír, hogy a Sentinel-3B startjával egy időben a 2017 októberében felbocsátott előző Sentinelt, a légkörben levő egyes gázok koncentrációját mérő 5P jelű műholdat szolgálatszerű mérésekre késznek nyilvánították.

Kapcsolódó linkek:

A Föld napja és a Henderson-sziget

Posted on Leave a comment

Az április 22-ére eső Föld napja világszerte alkalmat ad olyan rendezvényekre, eseményekre, amelyekkel felhívják a közvélemény figyelmét a Föld természeti értékeinek a megóvására. A Föld napját 1970 óta (Magyarországon 1990 óta) ünneplik, kezdetben még március 21-re esett. Az Európai Űrügynökség (ESA) április 20-án egy műholdképet tett közzé, amelyet heti rendszerességgel jelentkező rövid földmegfigyelési témájú videóinak sorozatában is bemutatott.

A videó „sztárja” egy apró sziget a Csendes-óceán déli részén, nagyjából félúton Chile és Új-Zéland között. A neve Henderson-sziget, és az európai Copernicus program Sentinel-2B műholdjával közel 800 km magasból készített képen igazán idilli környezetnek tűnik. Az emberi civilizációtól távol fekvő, lakatlan korall atoll szerepel az UNESCO világörökségi listáján is. Területe 37 km2, a sziget és környéke élővilága különleges.

Nagy-Britannia külbirtoka, a Csendes-óceán déli részén fekvő Pitcairn-szigetekhez tartozó Henderson-sziget és a környező óceán a Sentinel-2B műhold 2018. március 22-én készített képén. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Lakatlansága és „érintetlensége” ellenére a Henderson-sziget a Föld műanyaghulladékkal egyik leginkább szennyezett területe. Nemrég sokkoló képekkel került be a hírekbe, miután egy kutatócsoport beszámolt helyszíni vizsgálatainak eredményeiről.

A becslések szerint évente kb. 10 millió tonna műanyaghulladék kerül a tengerekbe és óceánokba világszerte. Az áramlások hátán keletkezési helyüktől messze sodródhatnak, hatalmas szemétszigeteket hoznak létre az óceánok közepén, és partra vetődhetnek olyan helyeken is, mint a Henderson-sziget, ahol kártékony hatással vannak a környezetre, az élővilágra. A jelek szerint az ember okozta szennyezéstől még a legfélreesőbb helyeken sem lehet megmenekülni… A szigeten azonosítható szemétdarabok Oroszországból, az Egyesült Államokból, Európából, Dél-Amerikából – tehát lényegében a Föld minden területéről – eljutottak ide.

A Henderson-sziget partját elborítja a világ minden tájáról az óceáni áramlások által ideszállított műanyaghulladék. (Kép: Jennifer Lavers, 2015)

Az óceán élőlényei a napsugárzás, az időjárás és hullámverés hatására apróra darabolódó műanyagokat elfogyaszthatják. A műanyag így belekerül a táplálékláncba, s végső soron visszajut az emberekig is. Az állatokra és az emberi egészségre gyakorolt hosszú távú hatásáról még semmit sem tudunk. Az idei Föld napja központi témája a műanyagokhoz való viszonyunk.

Kapcsolódó linkek:

Hajózni a Sentinelekért

Posted on Leave a comment

Két nemrég véget ért expedíció során a kutatók 26 ezer km-t hajóztak az Atlanti-óceánon, hogy a Copernicus program óceánokat figyelő Sentinel műholdjai minél pontosabb adatokkal szolgálhassanak.

Az óceánok folyamatos szemmel tartása a Föld körüli pályákról fontos többek közt a biztonságos hajózás segítése, a környezet védelme és a halászat szempontjából is. A műholdak méréseiből származtatott adatok minél pontosabb kalibrációját szolgálják a helyszínen végzett mérések. Ezeket ugyan csak kampányszerűen és viszonylag kis területre kiterjedően tudják elvégezni, de segítenek abban, hogy máskor és máshonnan a műholdak megbízható információval szolgáljanak.

Helyszíni összehasonlító mérések az Atlanti-óceánon, a Sentinel műholdak adatainak megbízhatósága érdekében. (Kép: Plymouth Marine Laboratory)

2016-ban és 2017-ben kutatók egy csoportja több hónapig tartó hajóútra vállalkozott, Nagy-Britanniából indulva eljutottak egészen az Atlanti-óceán déli részéig. Közben folyamatos méréseket végeztek a víz klorofilltartalmával, hőmérsékletével, hullámzásával és más paramétereivel kapcsolatban. Ezek a mérések a velük párhuzamosan (lehetőleg azonos időben való átrepüléssel) folyó műholdas mérésektől függetlenül, jól nyomon követhető módon, ellenőrzött körülmények között történtek, ezért megbízható összehasonlítási alapot jelentenek. Az efféle kalibrációs expedíciók alapvető fontosságúak ahhoz, hogy a műholdas adatokat biztonságosan alkalmazhassák tudományos és gyakorlati célokra egyaránt.

Az RSS Discovery nevű kutatóhajó megérkezik Déli-Georgiára. Úton ide és a Falkland-szigetekre, a kutatók alkalmanként milliónyi mérést hajtottak végre, olyan változatos helyszíneken, amennyire csak lehetséges volt. (Kép: Plymouth Marine Laboratory)

A kezdeti eredmények nyomán a Sentinel-3A OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) műszerével végzett klorofillméréseket némileg pontosabban tudják kalibrálni a jövőben. A rendszeres időközönként megismételt helyszíni mérési kampányok az ilyen óceánmegfigyelő műholdak működési ideje alatt részei a programnak, biztosítják a műholdas mérések helyes értelmezését, fenntartják az adatfelhasználók bizalmát.

A Copernicus program Sentinel-1, Sentinel-2 és Sentinel-3 műholdjai más-más típusú, egymást jól kiegészítő adatokkal szolgálnak az óceánokról. A radaros műholdak például a hullámzásról, a vízen úszó olajfoltokról tájékoztatnak, a látható és infravörös tartományban működők a tengeri tápláléklánc alapját képező, de a szén-dioxid körforgásában is alapvető szerepet játszó fitoplanktonról nyújtanak információt. A Sentinel-3 emellett a tengerfelszín hőmérsékletét is méri, segítve az időjárás-előrejelző modellszámításokat.

Kapcsolódó link:

Tokió felülről

Posted on Leave a comment

A Copernicus program Sentinel-2A távérzékelő műholdjának itt bemutatott képével Japán fővárosához, Tokióhoz látogatunk. A nagyváros a Japánt alkotó négy nagy sziget közül a legnagyobb, Honsú (Honshu) keleti partjainál terül el. Tokió a vele egybeépült külvárosokkal együtt a Föld legnagyobb metropoliszát alkotja, mintegy 38 millió ember él itt.

A Sentinel-2A műhold hamis színezésű képe Tokióról és környékéről 2017. május 8-án készült. A beépített területek szürke színével éles kontrasztot mutat a várost nyugatról határoló erdős hegyvidék. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A műholdképet utaló szürke színárnyalatok a sűrűn beépített területeket jelzik. Maga a metropolisz még annál is tovább nyúlik, mint ami a képre ráfért. A várost kettészeli az Arakava (Arakawa) folyó egyik mellékága, a Szumida (Sumida). Ez a Tokiói-öbölbe ömlik, a városközpont tőle délre találgató. A Csendes-óceánnak ez az öble a fenti nagy kép jobb alsó részén, a folyó egy szakasza az alábbi kinagyított részleten külön is látható.

A következő képrészlet fő attrakciója a hajók mellett a Tokyo Bay Aqua-Line, amely egy az öblön átvezető közlekedési útvonal. A keleti oldalán ez egy híd, amely az öböl közepén átvált alagútba – onnantól természetesen nem látható a műholdképen. Az Aqua-Line teljes hossza mintegy 23,7 km. A víz alatt húzódó alagútszakasz 10 km-es, amely a világon a negyedik leghosszabb ebben a kategóriában. A műholdképen még az alagút közepénél levő, elsősorban a szellőzést szolgáló, szigetszerűen a víz fölé emelkedő építmény is kivehető.

A Föld népességének több mint a fele városokban él. A városokba költözés folyamatos, a terjeszkedés pedig városfejlesztési kihívásokkal jár. Ehhez a munkához is segítséget nyújtanak a műholdfelvételek, amelyekkel nyomon lehet követni a hosszabb távon végbemenő felszíni változásokat is.

Tokió Sentinel-2A műholdképe szerepelt az Európai Űrügynökség földmegfigyelési videósorozatának egyik márciusi epizódjában. (Forrás: ESA)

Kapcsolódó linkek:

Erdőtüzek az Amur mentén

Posted on Leave a comment

Ahogy az tavasszal gyakran lenni szokott, Oroszország távol-keleti vidékén, az Amuri területen olyan kiterjedt erdőtüzek tombolnak, amelyeket a világűrből is jól meg lehet figyelni.

A NASA földmegfigyeléssel foglalkozó honlapjának napi műholdfelvételei közt bemutattak egy képet, amely a mostani tüzek által érintett a területről készült a Suomi NPP műholddal. Mi azonban amerikai műholdkép helyett inkább az európai Copernicus program Sentinel-2 holdjainak egyikével készült képeket használjuk most illusztrációnak.

(Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

A két kép, amelyek között a csúszka mozgatásával váltogathatunk, az Amur (balra) és a Zeja (jobbra) folyók által közrefogott területet mutatja. A műhold elrepülésekor, április 4-én is pusztító tüzek több tíz kilométer hosszú területeket perzseltek már fel. A műholdkép egyik változatában a 13 különböző látható és infravörös hullámhosszon érzékeny Sentinel-2 adataiból a valóshoz közeli színeket állítottuk elő. A másik, élénkebb, hamis színezésű kép a spektrális sávok olyan kombinációjával készült, amely fényes, narancsszínű árnyalattal kiemeli az éppen aktív tüzek helyét. Az aktuális széljárásnak megfelelően a kékes füstfelhők messze, délkeleti irányba szállnak. A sötét bordó területek mutatják a leégett növényzet helyét. A folyók szalagja élénk kék színű (a valódi színezésű képen fehér, mivel még jég borítja a vizet). Az Amurtól nyugatra eső területek egyébként már Kínához tartoznak, itt a folyó vonalában húzódik az államhatár. A képen kivehető legnagyobb település az Amur mentén (balra alul) az 500 körüli lakossal rendelkező Novovoszkreszenovka.

Az Amur vidékén március végén kezdődtek a tüzek. Először csak elszigetelten, kisebb méretekben, de aztán hamar elharapóztak. A tüzeket ilyenkor, a hó elolvadása után szándékosan gyújtják, hogy az elszáradt fűtől vagy a szántóföldeket borító tavalyi növényi maradványoktól megszabaduljanak. Április elejére aztán sok helyen ellenőrizhetetlenné váltak a tüzek, amelyek erdőket is elpusztítottak. A már 20 ezer hektárt felperzselő tüzek közül április 5-én például 15 eloltását jelentették be a hatóságok, de ugyanazon a napon 23 új helyen kellett bevetni a tűzoltókat.

Kapcsolódó linkek:

Kaliforniai autótemető az űrből

Posted on Leave a comment

2015 végén pattant ki a botrány az Egyesült Államokban, hogy egyes nagy európai autóipari vállalatok szoftveresen manipulálták, a valóságosnál kedvezőbb színben tüntették fel a dízelüzemű gépkocsik motorjainak károsanyag-kibocsátására vonatkozó adatokat. Emiatt a tavalyi év végéig a Volkswagen és az Audi 335 ezer dízelüzemű autót volt kénytelen visszahívni. Az akció közvetlenül is sok milliárd dollárjába került a cégeknek, közvetve pedig alaposan megtépázta hírnevüket.

A visszahívott járműveknek egy elenyésző részét semmisítették meg eddig, illetve adták el újra. Közel 300 ezer autó hatalmas telephelyekre zsúfolva várja a sorsát. Az egyik ilyen amerikai telephely a kaliforniai Victorville városa mellett található. Nemrég a Reuters hírügynökség fotósa készített látványos légi felvételeket az ott tárolt autók végeláthatatlan sorairól.

A telephely olyan nagy, hogy a Copernicus program Sentinel-2 műholdjainak felvételein is látszik. Bár a szabadon hozzáférhető adatokat kínáló Sentinel-2 legjobb felszíni felbontása is közepes (10 m-es), az itt bemutatott, a valóságoshoz közeli színezést alkalmazó képen könnyen azonosíthatjuk az autótároló telephelyet (balra alul). Ha az egyedi gépkocsik nem is vehetők ki rajta, az ismétlődő sorok és oszlopok mintázata felismerhető.

A kaliforniai Victorville (San Bernardino megye) mellett van a forgalomból kivont amerikai dízelautók egyik nagy tárolóhelye. A közelében egy repülőgép-temető is található. Ez a Sentinel-2 műholdkép 2018. március 25-én készült. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

Az „autótemetőtől” keletre, a képen jobbra látható repülőtér (Southern California Logistics Airport) most polgári használatban van, de 1941 és 1992 között katonai bázisként (George Air Force Base) üzemelt. Menetrendszerű személyszállító járatok nem közlekednek ide, annál inkább furcsa „egyirányú” járatok. A repülőtér mellett ugyanis nem csak autó-, de repülőgép-temető is található (a képen felül). Ezek olyan telephelyek, ahol a forgalomból kivont repülőgépeket gyűjtik össze. Egy részüket még használatba vehetik később újabb üzemeltetők, másokat viszont már csak az alkatrészeikért tartanak, majd a megsemmisülés vár rájuk. Ahogy az autók, úgy a használatból kivont repülőgépek tárolására is ideális a száraz dél-kaliforniai klíma, hiszen itt nem kell tartani a szerkezetek korróziójától. Másrészt a talaj is megfelelően szilárd ahhoz, hogy akár egy repülőgépet is megtartson. Így meg lehet takarítani a nagy felületek lebetonozásával járó tetemes költségeket.

Kapcsolódó linkek:

Copernicus Masters 2018: már lehet pályázni!

Posted on Leave a comment

Megnyílt a jelentkezés a földmegfigyeléssel kapcsolatos ötletek és alkalmazások idei nagyszabású európai versenyére.

(Kép: AZO)

Az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel műholdjai naponta, szolgálatszerűen, jó minőségben és szabad hozzáféréssel rengeteg új adatot állítanak elő. Ezeken egyre több innovatív termék és alkalmazás alapul. A legjobbak díjazására hozták létre a Copernicus Masters versenyeket, amelyeket 2011 óta minden évben megrendeznek az Európai Űrügynökség és a német AZO cég együttműködésében.

Európa egyik vezető innovációs versenyén kiemelkedő ötletekkel, földmegfigyelési alkalmazásokkal, üzleti elképzelésekkel indulhatnak kis és közepes vállalkozások, kezdő cégek, egyetemek, illetve az üzleti, kutatási és felsőoktatási szektorban dolgozó egyéni pályázók. A témakörök között szerepel a „dolgok internete” (angolul Internet of Things, IoT), mesterséges intelligencia, gépi tanulás, energia, egészségügy, fenntartható életmód, okos mezőgazdálkodás, katasztrófák kezelése, tengeri alkalmazások, védelem és biztonság, erdőgazdálkodás, digitális közlekedés és okos városok.

A pénzdíjakon túl a legjobbak kapcsolatokat teremthetnek vezető európai földmegfigyelési szervezetekkel, adatokhoz férhetnek hozzá, üzletfejlesztési szolgáltatásikban részesülhetnek – mindezt 600 ezer eurós összdíjazással. Az összetett verseny győztese ráadásul egy utazást is nyer a francia guyanai Kourou űrközpontba, egy műholdindítás megtekintésére.

(Kép: AZO)

A pályázatok beadásának határideje június 30. A Copernicus Masters 2018 részleteiről, a kategóriákról, a díjakról és a pályázati feltételekről a verseny honlapján lehet tájékozódni.

Kapcsolódó linkek: