Ismeretterjesztés

  • Metánszivárgások Türkmenisztánban

    A közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaság, az 1991-ben önállósult Türkmenisztán a világ egyik legnagyobb földgázkészletével rendelkezik. Az ország Afganisztánnal, Iránnal, Kazahsztánnal és Üzbegisztánnal határos. Nyugati határát a Kaszpi-tenger partjai jelölik ki. Nemrég cikkezett róla a brit Guardian, és ennek nyomán egy magyar híroldal is, hogy Türkmenisztán földgázmezőin nagy mennyiségben szivárog a levegőbe a metán. A metán (CH4) erősen üvegházhatású gáz. Nem csak természetes úton – például szerves anyagok bomlásából –, hanem az emberi tevékenység következtében is kerül belőle a levegőbe, ahol hozzájárul az éghajlat felmelegedéséhez. Az egyik legnagyobb kibocsátó ágazat globálisan is a kőolaj- és földgáz-kitermelés.

    Ma már többféle műholdas érzékelővel is fel tudják térképezni a légkörbe kerülő egyes gázok, így a metán forrásait, valamint a kibocsátott mennyiséget, annak térbeli és időbeli változásait is. Az egyik ilyen eszköz az európai Copernicus program Sentinel-5P műholdján repülő Tropomi (Tropospheric Monitoring Instrument) nevű berendezés. De már olyan magáncégek is vannak, amelyek nagy térbeli felbontású műholdas adatokat gyűjtenek a metánkibocsátásról. A Föld körüli pályákról végzett mérések bizonyítják, hogy 2022-ben Türkmenisztán területén olyan nagy mennyiségben került a troposzférába (vagyis a légkör legalsó rétegébe) a metán, ami nagyobb mértékben járult hozzá a klímaváltozáshoz, mint Nagy-Britannia teljes éves szén-dioxid-kibocsátása! A szakértők szerint a problémát ráadásul nem is volna nehéz kezelni, csak éppen nem törődik vele senki.

    A becslések szerint csak a Kaszpi-tengerhez közeli nagy fosszilis tüzelőanyag-mező 2022-es metánkibocsátása mintegy 2,6 millió tonna volt. A keleti nagy mező Türkmenisztánban 1,8 millió tonnával járult hozzá az emisszióhoz. A kettő együtt a légköri üvegházhatás szempontjából 366 millió tonna szén-dioxiddal egyenértékű. Ez meghaladja az éves brit kibocsátást, ami a világrangsorban a 17. legnagyobb. A metán emissziója 2007 óta világszerte növekvő ütemet mutat, ez pedig az egyik legnagyobb akadályt jelenti a klímaváltozás fékezésének útjában. Ezen belül is Türkmenisztánban a legrosszabb helyzet, ami a „szuperkibocsátókat” illeti. Szakértők szerint az ok abban keresendő, hogy leálltak a felesleges földgáz elégetésével (fáklyázásával), helyette egyszerűen a levegőbe eresztik azt. Az égetés amúgy szén-dioxid termelésével jár, ami jobban detektálható. A metán emisszióját azonban egészen a legutóbbi időkig nehéz volt műholdas eszközökkel pontosan nyomon követni, így az inkább rejtve maradt. A viszonylag fejletlen türkmenisztáni kitermelési infrastruktúra nem teszi lehetővé, hogy az amúgy elillanó földgáz jó részét megtartsák és utána akár értékesítsék. De ha márt ez nem megy, a levegőbe eresztés helyett még az elégetés is jobb megoldás volna.

    A nemzetközi klímapolitika a kelleténél kevésbé összpontosított eddig a szén-dioxidnál mintegy 80-szor intenzívebb üvegházhatást produkáló metánra. Pedig ha a legnagyobb metánkibocsátókat ellenőrzés alatt lehetne tartani, azzal tehetnének a legtöbbet a klímaváltozás lassításáért.

    Az alábbi műholdképpár a Sentinel Hub EO Browser https://apps.sentinel-hub.com/eo-browser/ adatbázisából való, a képek a Copernicus program egy-egy különböző műholdjának idén május 22-én gyűjtött adatai alapján készültek. A csúszka elmozdításával változtatható nézethez a hátteret (balra) az egyik Sentinel-3 műhold valódi színeket visszaadó képe szolgáltatja, amely nyugatra a Kaszpi-tenger, keletre Türkmenisztán egy részletét mutatja. Mellette jobbra a színes kép a Sentinel-5P adataiból készült, és a légköri metán koncentrációját ábrázolja milliárdodrész (parts per billion, ppb) egységekben. A mérések felbontása nem túl finom, a pixelméret 7 km × 3,5 km-es, de így is jól látható, hogy helyenként a színskála maximumát, a sötétbordóval jelölt 2000 ppb-t is eléri vagy meghaladja az érték. (A tenger fölött egyáltalán nincsenek, illetve helyenként a szárazföld fölött sincsenek elérhető mérési adatok.)

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Kapcsolódó linkek:

  • Oslo, Norvégia

    A Európai Űrügynökség (ESA) honlapjának heti földmegfigyelési sorozatában legutóbb Norvégia fővárosát és egyben legnagyobb városát, Oslót és környékét mutatták be egy Sentinel-2 műholdkép segítségével. Az alkalom az volt, hogy május 23–25. között egy a klímaváltozás témáját körüljáró nagy űrkutatási konferenciát (IAF Global Space Conference on Climate Change) rendeznek itt.

    A viszonylag friss, április 22-én készült műholdkép egy gyakran alkalmazott hamisszínes megjelenítésben látható. Az efféle képek előnye, hogy az emberi szemmel nem látható hullámsávokban gyűjtött információt is meg tudják jeleníteni. Az élő növényzetet pirossal kiemelő színezéshez például a Sentinel-2 kamerájának a közeli infravörös tartományban készített felvételét használták fel.

    Oslo egy április 22-én készített hamisszínes Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Maga a város a kép felső részének közepén, szürkés színekben látható. Körülötte a sötétpiros foltok kiterjedt erdőségekre utalnak. A képen a vízfelületek sötétkék színűek, kivéve néhány helyet, ahol a nagy mennyiségű hordalék miatt megjelennek a türkiz árnyalatai is. A város egy fjord (az Oslo-fjord) északi partján épült, hozzá tartozik számos kis sziget is, amelyekkel az összeköttetést hajók és kompok biztosítják. Ezek a szigetek különösen nyáron népszerű kirándulóhelyek.

    Az április képen a várostól északnyugatra (a bal felső sarokban) még mindig hó borította a magasabb hegyeket. Ezért és a még befagyott kisebb tavak miatt vannak a képen a fehér foltok. Ugyanakkor a jobb oldalon a Svelle- és Øyeren-tavakat már elérte az olvadás, sőt a beléjük ömlő vízfolyások által szállított vízzel együtt érkezett az türkiz különféle árnyalatait adó, a vízben lebegő finom szemcsés hordalék. A két tó között a Glomma folyó több ágra szakadó torkolata helyezkedik el. Ez Norvégia leghosszabb folyója, az Øyeren-tóba északkeletről ömlik, majd onnan déli irányba folytatva útját, az Oslo-fjord külső részén torkollik az Északi-tengerbe.

    Kapcsolódó linkek:

  • Messze száll a kanadai erdőtüzek füstje

    Május elején több mint 100 helyszínen lobbantak fel bozóttüzek Kanada nyugati részén. Május 10-éig, egy hét leforgása alatt Alberta és Brit Columbia tartományokban 390 ezer hektárnyi terület vált a tűz martalékává. (Európai összehasonlításban ez meghaladja egész Luxemburg területét.) A természeti csapás nyomán közel 30 ezer embernek kellett elhagynia otthonát. Ráadásul a tüzekből származó, egészen a troposzféra tetejéig felszálló és a szelek szárnyán tovaterjedő füst az észak-amerikai kontinens jelentős részének egét beborította. Olyannyira, hogy a füstfelhő eljutott a földrész túlsó, keleti partvidékére, sőt még sokkal tovább, az Atlanti-óceán fölé is. Ezt mutatja a Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentienl-3 műholdjának május 9-én készült felvételeiből összeállított alábbi kép.

    (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-3 műholdkép)

    Május eleje általában az erdő- bozóttüzek fellobbanásának szezonja Albertában. Ilyenkorra elolvad a hótakaró és felszínre kerül az előző évi elszáradt növényzet, amely könnyen lángra kap. Idén pedig a tavasz időjárása szokatlanul száraz és meleg volt, így nem meglepő a sok tűzeset.

    Ilyen esetekben a műholdas távérzékeléssel végzett megfigyelések segítenek a tüzek és a füst hatásának átfogó, nagy területre kiterjedő felmérésében. A Copernicus program légkörmegfigyelő szolgáltatása (Copernicus Atmosphere Monitoring Service, CAMS) pontos és gyors globális előrejelzéseket ad a levegő minőségével kapcsolatban. A cél az emberi egészséget és a környezetet érő káros hatások elleni védekezés elősegítése.

    Kapcsolódó linkek:

  • Kivirágzott a repce

    Egy a repcevirágzást bemutató 2019-es blogbejegyzésünk után ismét Győr-Moson-Sopron megyébe (pontosabban immár vármegyébe) látogatunk egy Sentinel-2 optikai műholdképpár segítségével. A négy évvel ezelőtt látott területtől nem messze, Fertődtől délre figyelhetjük meg a tájat április 20-án, illetve tíz nappal később, 30-án. Bár a látványt itt-ott felhőfoltok zavarják, jól kivehető, hogy ez idő alatt kivirágzott a repce.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Április végén, május elején az autóval vagy vonattal utazók számára feltűnőek a jellegzetes élénksárga színű, kiterjedt repcetáblák. Az elmúlt években a repce vetésterülete dinamikusan növekszik, hiszen nem csak élelmiszeripari és takarmányozási, de ipari felhasználásra is termesztik a nagy fehérje- és olajtartalmú növényt: biodízel üzemanyagot állítanak elő belőle.

    A mezőgazdasági táblák, valamint a települések házai és utcái között, a műholdképek középső részén a nagy zöld színű folt, benne az utak geometrikus mintázatával a fertődi Esterházy-kastély hatalmas parkja.

    Kapcsolódó linkek:

  • Apadó Garda-tó

    Észak-Olaszországban – ahogy egyébként más dél-európai országokban, például Portugáliában és Spanyolországban – már most látszik, hogy az idei nyáron is aszályos körülményekre lehet majd számítani. A hosszan tartó szárazság egyik látványos jele, hogy a Pó folyó áprilisban elérte az eddig mért legalacsonyabb vízállását, a Garda-tó alacsony vízszintje pedig hét évtizedes rekordot döntött. A tavon az április 16-án mért vízállás 45,8 cm volt, legutóbb 1953-ban tapasztaltak ilyet. A tó 70 éven keresztül mért átlagos vízállása 109 cm. Az észak-olaszországi szárazságról legutóbb nem is olyan régen, idén februárban írtunk egy blogbejegyzésünkben. Akkor a Pó egy szakaszát mutattuk meg Sentinel-2 műholdképeken.

    Az Alpok és a Pó-síkság között fekvő, mintegy 370 km2-es felszínű Garda-tó fontos víztározó. Így az alacsony vízállás kritikus lehet a környék mezőgazdasága, a települések ivóvízzel való ellátása, a hajózás szempontjából. A Garda-tó igen népszerű a turisták körében is. Északi irányból a Sacra folyó táplálja, vizét dél felé a Mincio vezeti el, amely a Póba ömlik.

    Az európai Copernicus program vészhelyzetek kezelésére létrehívott szolgáltatása (Copernicus Emergency Management Service, CEMS) keretében a szárazság és aszály megfigyelésével az EDO (European Drought Observatory) foglalkozik. Ők folyamatosan figyelemmel kísérik a helyzet alakulását egész Európában, műholdas adatokat is felhasználva. Alább két Sentinel-2 műholdképpel illusztráljuk, hogyan csökkent a vízszint a Garda-tóban tavaly áprilishoz képest. A képek hamis, a növényzetet pirossal kiemelő színezéssel készültek, pontosan egy év különbséggel. A Garda-tó déli része látszik, a vízfelület sötétkék.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022–2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Különösen a tóba nyúló keskeny félszigetek körül feltűnő, hogy 2023-ban jóval alacsonyabb lett a vízállás az előző évihez képest. A földnyelvekből több jut a víz fölé, a part mentén pedig a világos sávok a frissen szárazra került, növényzettel nem borított felszínt jelzik. A képeken középtájt, a tó nyugati partja mentén egy keskeny félsziget folytatásában található, festői Nyulak szigete (Isola dei Conigli, más néven Isola di San Biagio) idén már gyalogosan, száraz lábbal is elérhető volt, az odalátogatóknak hajóra sem kellett szállni…

    Kapcsolódó linkek:

  • Harcok nyoma Kartúm repülőterén

    Április 15-én polgárháborús helyzet alakult ki Szudánban, miután összecsapások kezdődtek a hadsereg és egy paramilitáris szervezet között. A harcok miatt az Egyesült Államok és európai országok is megkezdték polgáraik kimenekítését az északkelet-afrikai országból. Nem sokkal az első hírek érkezése után közzétették az első nagyfelbontású műholdfelvételeket is, amelyeken a főváros, Kartúm repülőterén teljesen megsemmisült, kiégett repülőgépek láthatók.

    A pusztítás még a kevésbé éles, 10 m-es felszíni felbontásra képes Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdak felvételein is tisztán kivehető. Ennek szemléltetésére egy friss, április 22-én készült, a valóságoshoz közeli színeket visszaadó Copernicus Sentinel-2 képet mutatunk be a kartúmi nemzetközi repülőtérről. A csúszka elmozdításával ezt hasonlíthatjuk össze egy egy évvel korábban, még békeidőben, ugyanitt készült műholdképpel.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2022–2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Feltűnőek a koromfekete égésnyomok a repülőtér szinte teljes területén, végig az észak–déli irányú futópálya mentén is, amelyek 2022-ben még természetesen nem voltak ott. A 2023. áprilisi képen a futópályára merőlegesen, nagyjából annak alsó harmadánál még egy elnyúló fekete füstfelhőt is fel lehet fedezni.

    A harcok Szudánban nem csak a fővárosban, hanem több más területen is folynak.

    Kapcsolódó linkek:

  • Algaszőnyegek az Atlanti-térségben

    2011 óta szinte minden tavasszal és nyáron elszaporodnak a barna algák (sargassum) az Atlanti-óceán középső területein. A víz felszínén úszó, időnként hatalmas telepeket alkotó növényzet elterjedési területe Afrika nyugati partvidékétől a Mexikói-öbölig húzódik. Erről kapta a nevét a Sargasso-tenger is – az egyetlen tenger a Földön, amelynek nincs partja. Az Atlanti-óceán északi részén mintegy 3 millió km2-es területű térséget három nagy áramlat határolja.

    Márciusban a sargassum mennyisége minden eddigi évben tapasztaltnál nagyobb volt, az alga hatalmas telepeit műholdképeken is jól meg lehet figyelni. Az alábbi térképet a NASA Terra és Aqua földmegfigyelő műholdjainak adatai alapján a Dél-floridai Egyetem kutatói állították össze. Becsléseik szerint az alga össztömege 13 millió tonna volt márciusban.

    A barna algák (sargassum) koncentrációja 2023 márciusában, az Atlanti-óceán, a Karib-tenger és a Mexikói-öböl felszíni vizeiben. (Kép: NASA Earth Observatory / Lauren Dauphin, Joshua Stevens / MODIS adatok: Brian Barnes, University of South Florida)

    A sargassum foltokban jelenik meg az óceánon, és alkalmas tengeri pihenőhelyül szolgál a teknősök, gerinctelenek, halak és madarak számára. Fotoszintézis útján oxigént termel. Ha viszont a telepek túl sűrűvé válnak és a partok közelébe jutnak, az állatok számára megnehezítik a mozgást és a légzést. Ha a telepek lesüllyednek, kárt okozhatnak a korallmezőkben. A partot elérve pedig a rothadó barna alga jellegzetes szagú kén-hidrogént (hidrogén-szulfid, H2S) bocsát ki – aki érezte már a záptojás szagát, annak mondani sem kell, hogy ez nincs kedvező hatással a turizmusra.

    Bár a sargassum elmúlt évekre jellemző különös elszaporodásának okára nincs egyértelmű válasz, valószínű, hogy szerepet játszhat benne a műtrágyázásra visszavezethetően a tengerbe jutó nagyobb mennyiségű tápanyag, közvetve pedig – az óceáni áramlások átalakulásán keresztül – a klímaváltozás is.

    A barna alga mennyisége jellemzően június–július folyamán éri el éves maximumát. Ez most még odébb van, de az előjelek alapján minden idők legnagyobb elszaporodására lehet készülni. Az alábbi április közepi Sentinel-2 műholdképet a Copernicus program holnapján, a nap képe sorozatban mutatták be.

    Balra a Karib-tengerben található Barbados szigetétől délre fekvő térség, a kinagyított részleten (jobbra) pedig egy kb. 1 km-es átmérőjű úszó algasziget látható április 13-án. (Kép: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

    A műholdas megfigyeléseknek fontos szerepe van egyrészt az áttekintő adatok gyűjtésében, másrészt az algainvázió fejlődésének a megfigyelésében és az esetleges intézkedések előkészítésének segítésében. Florida partjait idén már el is érték az első adagok a barna algából.

    Kapcsolódó linkek:

  • Tömeges tehénhalál Texasban

    Talán egy tehenészetben valaha történt legnagyobb pusztítást végezte egy robbanást követő, a karámokon át gyorsan terjedő tűz az Egyesült Államokban, a Texas állambeli Dimmitt közelében, április 10-én. Az oltást követő számvetés szerint mintegy 18 ezer (!) tehén vált a tűz martalékává. Ez a tehenészet teljes állományának 90%-a volt. A jószágok éppen a fejésre várakoztak. A szám nagyságágát jól érzékelteti, hogy ez az egész Egyesült Államok területén egy átlagos napon levágott szarvasmarhák mintegy 20%-át jelenti. Egy évtizede, mióta egy amerikai szervezet nyilvántartja a farmokon keletkezett tüzek nyomán elpusztult állatokat, ez volt messze a legnagyobb szám, a listán jócskán lemaradva legfeljebb néhány száz szarvasmarha életét követelő tűzesetek következnek. A becslések szerint a kár több tízmillió dollár lehet. (Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a tehenészet egy súlyosan sérült dolgozóját sikerült kimenteni az épületből és kórházba szállítani. Más sérült vagy emberi áldozat nem volt.)

    Hatalmas füstfelhővel égett a South Fork Dairy Farm tehenészete Texasban. A létesítmény több mint három évvel ezelőtt létesült, mintegy 50–60 embernek ad munkát. A baleset okát a szakértők még vizsgálják. (Kép: Castro County Emergency Management / Facebook)

    Castro megye, ahol a tűz keletkezett, sík füves terep, ahol egymást érik a tehenészetek és farmok. Ahogyan az alábbi, középen a tehenészetet mutató Sentinel-2 műholdképeken látható, a földek vízellátását jellemzően a terület közepén fúrt kutakból, forgó öntözőberendezésekkel oldják meg. Innen erednek a jellegzetes kör alakú formák, amelyek közül a legnagyobbak átmérője 1,6 km. Az április 10-én (a tűzeset előtt) és a következő műholdátvonuláskor, öt nappal később készült, valódi színeket mutató Sentinel-2 képeket összehasonlítva viszonylag kevés változást vehetünk észre, talán csak az épületcsarnok tetejének állapota utal a nagyszabású katasztrófára. A téglalap alapterületű épület egyébként hatalmas, 750 m × 250 m-es.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A következő, a tehenészet körüli nagyobb területet mutató képpár ugyanezeknek a Sentinel-2 átvonulásoknak al alkalmával gyűjtött adatokból készült, de a növényzet nedvességtartalmára utaló színkódolást (normalized difference moisture index, NDMI) alkalmaz. A kék legsötétebb árnyalata a legnedvesebb (egészséges növényzettel borított), a vörösé a legszárazabb (kopár) területeket jelöli. Az első, április 10-én készült képet néhány kisebb felhő is tarkította, de ettől eltekintve, az eltelt rövid idő ellénére is felfedezhetők kisebb változások a tájon.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Texas az amerikai államok közül a negyedik legnagyobb tejtermelő, mintegy 625 ezer tehénnel. Az államon belül Castro megye a második, 15 tehenészetéből havonta közel 70 millió liter tej kerül a a feldolgozókhoz. Nagyságát tekintve a tűzzel érintett farm még texasi viszonylatban is óriásinak számított: közel tízszer több tehenet tartottak itt, mint egy átlagos hasonló környékbeli létesítményben.

    Kapcsolódó linkek:

  • Tornádó nyomán Mississippiben

    Az elmúlt hetekben kijutott a pusztító tornádókból az Egyesült Államokban. Legutóbb március 31-én hét államban tucatnyi olyan hevesen örvénylő forgószél keletkezett, amelyek egy-egy viharfelhőből indultak ki és leértek a földfelszínig. A hirtelen átvonuló nagy sebességű légmozgás nyomán épületek sérülnek, járműveket kap fel a szél, az erdős területeken fák dőlnek ki. A természeti csapás gyakran emberi sérülteket vagy akár áldozatokat követel.

    Egy héttel korábban, március 24-én este Mississippi és Alabama államok területeit sújtotta több tornádó. Aznap 20 helyszínről jelentették fogószél pusztítását. Mississippi nyugati és középső részét különösen súlyosan érintette az extrém időjárás, ott lakott területeken, ipari és mezőgazdasági létesítményeken vonult át több tornádó. A NASA földmegfigyelési honlapján az egyik érintett helyszínről mutattak be a katasztrófa előtt és után készített Landsat-9 optikai műholdképeket. A több mint 240 km/h maximális sebességű széllel érkező tornádó 47 km hosszan elvonulva járműveket borított fel, mobilházakat tett tönkre és károkat okozott a villamos távvezetékekben.

    Nem csak az optikai, de a radaros műholdképeken is jól kivehető a tornádó pusztítása. Alább egy Sentinel-1A radaros amplitúdóképpárt mutatunk be. Az egyik képet március 22-én, tehát még a tornádó előtt készítette az európai Copernicus program jelenleg szolgálatban álló egyetlen radaros földmegfigyelő műholdja. A másik a 12 nappal későbbi következő elvonuláskor, a tornádó után készült Winona település (középen fent) környékéről. A képek csúszkával való összehasonlítása felfedi a különbséget a két időpont között. A felszín radarhullámokat visszaszóró képessége jelentősen megváltozott (megnövekedett), ahol a forgószél komolyan „átrendezte” a táj képét. A képen az átlósan húzódó tornádónyom hossza mintegy 30 km, szélessége helyenként megközelíti az 1 km-t.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Kapcsolódó linkek:

  • Atlétikai stadion

    Határidőre elkészült a Csepel-sziget északi csúcsa közelében a Nemzeti Atlétikai Központ (NAK), hamarosan átadják a 2023. évi budapesti atlétikai világbajnokság helyszínét – olvashattunk a hírekben március végén. A generálkivitelező ZÁÉV Zrt. és a Magyar Építő Zrt. alkotta konzorcium szakemberei megkezdték a projekt műszaki átadás-átvételének folyamatát. Az atlétikai stadion tehát már a helyén van, s mint egy jelentős méretű építmény, kitűnően látható Sentinel műholdfelvételeken is. Alább a Copernicus program egyik Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdjának március közepén készült, a valódi színeket visszaadó képét mutatjuk meg. Mellette a helyszínt és környezetét ábrázoló, hat évvel korábbi Sentinel-2 kép is megtekinthető, sőt a csúszka elmozdításával ezek össze is hasonlíthatók.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A stadionépítés nem is 2017-ben, hanem jóval később, 2020 novemberében kezdődött. Az első feladatok egyike volt a területen épült korábbi VITUKI székház robbantásos módszerrel történő lebontása, amiről annak idején egy blogbejegyzésünkben mi is beszámoltunk. Az atlétikai stadion szerkezetépítési munkálataival 2021 közepére készültek el. Ehhez közel 100 ezer köbméter földet termeltek ki, a cölöpalapozáshoz 1200 tonna betonacélt és kb. 13 ezer m3 betont használtak fel. A felszerkezethez 4300 tonna betonacélra és mintegy 40 ezer m3 betonra volt szükség. Összesen 48 darab, egyenként 100 tonnás tetőszerkezeti elem adja az épület „koronáját”. A világszínvonalú stadion egyik leglátványosabb eleme maga a tető, amely közel 27 ezer m2-nyi membránfedést kapott.

    A stadionépítés mellett más kapcsolódó munkákat (a csepeli HÉV egy pályaszakaszának átépítése, új híd, árvízvédelem, közművek stb.) is végeztek. Ezek jó részének eredménye szintén felismerhető a régi és az új műholdkép összehasonlításával. De hat év mindenképpen hosszú idő a főváros életében, ezért a figyelmes szemlélő sok más kisebb-nagyobb, „az űrből is látszó” változásra bukkanhat. Ilyenek például a népligeti MVM Dome többfunkciós sportcsarnok (a 2023-as kép jobb felső sarkában) vagy a MOL toronyház, amelynek itt leginkább a hosszú árnyéka feltűnő (a Duna átellenes, budai oldalán, a hosszan elnyúló Kopaszi-gát mögött).

    A világbajnokság után szabadon látogatható sport- és szabadidőpark működik majd az atlétikai stadionnál. Több mint 35 ezer férőhelyet alakítottak ki a stadionban, a nemzetközi sporteseményt követően ezt a számot 15 ezerre csökkentik majd. Az atlétikai vb kilenc napja (2023. augusztus 19–27.) után a létesítmény a magyar atlétika kiemelt versenyhelyszíne és edzőközpontja lesz, és létrejön Budapest legújabb zöld sport- és szabadidőközpontja, ahol nemcsak a versenysportolók, hanem a nagyközönség is szabadidős sportolási és kikapcsolódási lehetőségekhez jut.

    Kapcsolódó linkek: