A Copernicus felszínfigyelő szolgáltatása (Copernicus Land Monitoring Service, CLMS) műholdas adatok alapján bármely felhasználó számára szabadon hozzáférhető információt nyújt a felszínborítással, a földhasználat típusaival kapcsolatban. A rendelkezésre álló és szakértők által feldolgozott, értelmezett és rendszerezett – esetenként helyszíni adatokkal kiegészített – műholdas mérésekből a felszínborítás hosszú évek alatt bekövetkező változásai is nyomon követhetők, ahogy például a növényzet és a felszíni vizek állapota is. Az információ a döntéshozók és a vállalkozások, de akár magánemberek számára is elérhető, regisztrációt követően díjtalanul. Ez talán a világon a legösszetettebb műholdas felszínmonitorozó szolgáltatás, amely globális, európai és helyi szintű információval is szolgál. Hogyan alakul a városiasodás, a települések terjeszkedése a természetes környezet rovására? Hogyan változik az erőterületek nagysága? Hogyan hat a növényborítottság csökkenése a talaj minőségére? Hogyan alakulnak a várható terméshozamok? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresik a választ a felhasználók.
A Copernicus program részeként működő szolgáltatás koordinálásáért az Európai Bizottságtól (European Commission, EC) kapott megbízás alapján az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environment Agency, EEA) és a Közös Kutatóközpont (Joint Research Centre, JRC) a felelős. Az alábbi rövid (angol nyelvű) videót nemrég az EEA tette közzé, hogy bemutassa a CLMS működését és szolgáltatásait.
Magyarországon Budapest Főváros Kormányhivatala Földmérési, Távérzékelési és Földhivatali Főosztályának (2017 előtti nevén a Földmérési és Távérzékelési Intézetnek) a munkatársai vesznek részt a Föld felszínének monitorozására létrehozott európai rendszer munkálataiban. Honlapjukról Magyarország területére a felszínborítási adatbázisok nemzeti (EOV) vetületben is elérhetők.
Legutóbbi blogbejegyzésünkben a kaliforniai Oroville-tározót mutattuk be a Sentinel-2A optikai műholdképein, amelyek közül az egyik a közelmúltbeli nagy esőzések előtt, 2016 decemberében, a másik pedig idén január végén készült. A változások szembetűnőek voltak. Most egy olyan képet tettek közzé az ESA honlapján, amely három kisebb kaliforniai tározót mutat. A képet azonban radaros adatokból, a Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-1 műholdjainak mérései alapján állították össze.
Több évig tartó száraz időszakot követően Kaliforniában nemrég heves esőzések voltak. A tározók korábban leapadt vízszintje hirtelen megemelkedett. A San Joaquin-völgy egy részletét mutató kombinált radarképen három víztározó látható, a Kawhea-tó (Lake Kawhea, jobbra fent), a Bravo-tó (Bravo Lake, tőle balra) és a Success-tó (Lake Success, jobbra alul). A vörös szín jelzi a decembertől januárig megnövekedett vízfelületet. A Success-tó esetében a hatóságoknak el kellett kezdeniük a víz leeresztését is, mivel a tározóban a víz megközelítette a maximális mennyiséget.
A probléma most épp az ellenkezője annak, amivel a San Joaquin-völgyben korábban küzdöttek. Ez egy fontos mezőgazdasági terület, ahol többek közt szőlőt, gyapotot, gyümölcsöket termelnek. A terméshozamot nagyban meghatározza a csapadék és az öntözővíz mennyisége, ami az előző években vészesen alacsony volt. A kombinált radaros műholdképen is kirajzolódnak a mezőgazdasági táblák. Az eltérő színű, geometrikus mintázatú foltokra a magyarázat ugyancsak a változás. A decemberi és januári felszínborítási állapot közötti látható különbséget például a növényzet fejlődése vagy a termés idő közben megtörtént betakarítás okozhatja.
A képet – amelynek a jobb oldalán a Sierra Nevada lejtői is feltűnnek – az ESA heti földmegfigyelési videósorozatában mutatták be.
Észak-Kaliforniában az Oroville-tározó tartalék túlfolyójának sérülése miatt február közepén elővigyázatosságból közel 200 ezer embert telepítettek ki lakóhelyéről.
Az Egyesült Államok egyik legnagyobb víztározójában a szokatlanul heves esőzések miatt gyűlt fel nagy mennyiségű víz. Az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2A műholdjával készített képek illusztrálják, milyen gyorsan változott meg a helyzet az elmúlt időszakban egyébként szárazság által sújtott Kaliforniában. Az első műholdkép 2016. december 21-én készült, a második alig egy hónappal később, 2017. január 30-án. Mégis első pillantásra is feltűnőek a különbségek.
A decemberi képen a tározó partvonalából az alacsony vízállás miatt sokkal több látszik. A völgyzáró gáttól északra levő szigetek pedig januárra szinte teljesen eltűntek a megemelkedő vízszint következtében. A víz színében is lényeges eltérés mutatkozik: a decemberi világos árnyalatot januárra sötétebb szín váltotta fel, miután a kiadós esők rengeteg hordalékot szállítottak a tározóba. Míg az első képen a túlfolyó víz levezetésére szolgáló meder száraz, a másodikon már jól kivehetően vízzel teli. A mostani az első alkalom a tározó fél évszázados fennállása óta, hogy itt egyáltalán víz folyik el a tározóból. Ez az az elhanyagolt tartalék túlfolyó, amelynek a sérülése és a felgyülemlett nagy víztömeg miatt óvintézkedéseket kellett hozni a lakosság védelmében.
235 m-es magasságával az Oroville-gát a legmagasabb az Egyesült Államokban, a víztározó kapacitása pedig a második legnagyobb az országban. Szerepe az öntözővíz-ellátás és árvízi szabályozás, illetve elektromos energiatermelés. A közelmúltban a tározóról készült műholdképeket még a súlyos kaliforniai szárazság hatásainak bemutatására használták…
Rövidesen indulhat a Copernicus program következő földmegfigyelő műholdja, az optikai és infravörös hullámhosszakon érzékeny Sentinel-2B.
A múlt héten, egy hónappal a tervezett start előtt a műhold földi kiszolgáló rendszerének minden elemét – a berendezéseket, a hálózatokat – késznek találták arra, hogy a majdan felbocsátandó műhold irányítását ellássák. Ezen tehát nem múlhat, hogy a Sentinel-2B pályára álljon.
A start várható időpontja március 7-én magyar idő szerint 2:49. A helyszín Kourou (Francia Guyana), a hordozórakéta a szilárd hajtóanyagot használó Vega lesz. A darmstadti irányítók a Földről való felemelkedést követően 58 perc elteltével veszik át a „hatalmat” az addigra önállósodó űreszköz fölött.
Eközben a Sentinel-2B-t már Dél-Amerikában készítik fel az indításra.
A Sentinel-2 sorozat műholdjai közül az első, a 2A jelű 2015. június 23-án állt pályára. Azonos felszereltségű társa, a hamarosan felbocsátandó Sentinel-2B hasonló pályára kerül, de keringése közben mindig a Föld szemben levő pontja fölött repül majd. Így az immár két műholdból álló rendszer még rövidebb visszaérési idővel képes felvételeket készíteni a földfelszín adott területeiről. A Sentinel-2 műholdak 13 színben, 290 km széles sávban képezik le a felszínt. A Sentinel-2B beüzemelése és kalibrációja a márciusi startot követően néhány hónapot vehet igénybe. Utána válnak majd elérhetővé a szolgálatszerűen gyűjtött adatok a Copernicus felhasználók számára.
A poláris napszinkron pályán keringő két Sentinel-2 műhold képeivel így fedi le fokozatosan, 5 naponként az egész Föld felszínét. (Forrás: ESA / ATG medialab)
Az optikai és radaros Sentinel műholdakkal nyomon követhető a dunai jégzajlás, a jégtorlaszok kialakulása, majd a magyar jégtörők munkájának eredménye a Duna szerbiai és horvátországi közös szakaszán. Az elmúlt napokban a Sentinel-2A műhold optikai felvételein mutattuk be a szokatlanul hosszú ideig tartó hideg időjárás következtében január első felében a Dunán kialakult jégzajlást, a Dunakanyar és Budapest környékén. Most délebbre, Magyarország határain is túl követjük a jéghelyzet alakulását, ahol a Magyarországról érkező négy jégtörő hajó bevetésére volt szükség, a torlaszok okozta károk és a jeges árvíz elkerülése érdekében.
Az alábbiakban a Geo-Sentinel a blogban bemutatja, hogy az európai Copernicus földmegfigyelő program műholdas észleléseiből származtatható információ milyen sokoldalúan alkalmazható a helyzet áttekintésére, a jéggel borított folyószakaszok azonosítására, a jégborítás mértékének és változásának megfigyelésére. Az általunk feldolgozott észlelések a Európai Űrügynökség Sentinel adatbázisából származnak. A Sentinel műholdak szolgálatszerűen végzik méréseiket, melyek feldolgozásával és elemzésével a mostanihoz hasonló extrém körülmények között is hozzájárulhatnak a helyzet felméréséhez és a hatékony védekezés tervezéséhez.
Az elsőként bemutatott kép a Sentinel-2A műhold felvételeiből készült, a 2017. január 15-én érvényes állapotot mutatja, a valódihoz közeli színekben. Jól felismerhető rajta a Duna északról dél felé kanyargó szalagja. Ezen a szakaszon a Duna határfolyó Szerbia (keleten) és Horvátország (nyugaton) között. A kép alsó felén a Dálya melletti kanyarban szembetűnő a folyót teljes szélességében kitöltő, összefüggő fehér jégtorlasz. Megfigyelhető továbbá az attól északabbra található Apatinnál a már járható, áttört jég is.
Az optikai műholdfelvételek alkalmazását azonban nagyban korlátozza, hogy csak nappali megvilágítás és derült idő mellett tudják a tájat leképezni. Ezzel szemben az apertúraszintézis elvén működő, a saját maguk által kibocsátott jelekkel aktív távérzékelést végző radaros műholdak – mint amilyenek a Sentinel család 1A és 1B jelű tagjai – éjszaka és borult, ködös, párás időben is használhatók a vizsgált jelenségek műholdas felmérésére és nyomon követésére, ahogy az demonstrációnkból is látható. Lényeges azt is kiemelnünk, hogy a Sentinel-1 műholdak felszálló és leszálló műholdpályán és éjszaka is észlelnek, ezáltal jelentősen növelve az elérhető adatok gyakoriságát. Vizsgált területünk ráadásul két, egymással átfedő észlelési keret határán található, így 1-4 naponta garantáltan kapunk adatot. Ezzel szemben a Sentinel-2 optikai felvételei esetében a visszatérési idő 10 nap, de a fent említett időjárási okok miatt előfordulhat, hogy akár egy hónapig is használható információ nélkül maradunk.
A következő képet a Sentinel-1A radarműhold január 16-án gyűjtött adataiból készítettük. Az amplitúdókép monokróm, a felszínről visszaszórt radarjelek különböző polarizációjú összetevőinek mesterséges színezésével esetünkben a folyami jég láthatóvá válik.
Mivel a vízszintes felületekről nem verődik vissza a műhold irányába jel, a fenti radarképen a nyílt vízfelületek és az állóvízi jég sötétnek mutatkozik. Azonban a folyami jég egyenetlen jégfelületeinek tulajdonságai egészen mások, a visszaszórt radarjelek miatt így szinte „világít” a dályai kanyar jégtorlasza a Dunán. A két fenti észlelést összehasonlítva látható a jéggel borított felület drámai növekedése. Ezért a jégtorlasz kialakulásáról, növekedéséről, a jégtörési munkálatok hatásáról és a teljes áttörésről begyűjtöttük és feldolgoztuk a rendelkezésre álló műholdas adatokat.
A fenti animáción nyomon követhető, hogy január 14-én már igen erősen torlódott a jég ezen a szakaszon, másnapra a feltorlódott jég elérte Dálya település vonalát. Reggelre a jégtorlasz kb. 3 folyamkilométert növekedve túlnőtt a Dálya feletti kanyarulaton, majd egy nap elteltével további megközelítőleg 3 km-rel hosszabb lett a folyó teljes szélességét kitöltő jégtorlasz. Az áttörési munkák kezdetén nagyjából 10 fkm hosszú torlasz állt a magyar jégtörő hajókkal szemben. A január 21-ei felvételen látható a megkezdett jégtörés hatása, míg a 22-ei felvétel már tisztán mutatja a sikeres áttörést és a megnyitott átjárót a jégdugó felső részén is.
A bemutatott lokális esetnél tovább tekintve érdemes hangsúlyozni, hogy a műholdas adatokkal akár a teljes országra vonatkozóan egységes felmérést lehet végezni, belvíz, árvíz és számos más felszínváltozás nyomon követésére.
További részletes információ, képek és videók a jéghelyzetről és az intézkedésekről az alább megadott helyeken érhetők el:
Az Európai Uniónak (EU) az Európai Űrügynökséggel (ESA) közös Copernicus földmegfigyelési programja újabb fontos lépéshez érkezett decemberben. Az EU Copernicus Iroda (Copernicus Support Office) koordinálásával megalakult a Copernicus Akadémia (Copernicus Academy) nevű hálózat. Ebben számos európai ország egyetemei, kutatóintézetei, nonprofit szervezetei, gazdasági vállalkozásai, sőt nemzetközi szervezetek vesznek részt. A pályázati alapon, egy felvételi eljárás során kiválasztott tagok célja közös: segíteni a Copernicus alkalmazások megismertetését, elterjedését Európa minden szegletében, a fenntartható fejlődés, gazdasági növekedés és munkahelyteremtés érdekében.
Ahogy a Sentinel műholdrendszer egyre újabb tagjai állnak pályára, folyamatosan figyelik bolygónkat és végzik méréseiket, mind nagyobb hangsúlyt kap az adatok gazdasági-társadalmi hasznosításának kérdése. Az Európai Bizottság azon dolgozik, hogy a mindenki számára ingyenesen nyitva álló gazdag adatbázist és a rá épülő Copernicus szolgáltatásokat a lehető legtöbb felhasználó tudja alkalmazni. E törekvés részeként döntöttek a Copernicus Academy hálózatának megalakításáról.
A Copernicus Academy tagjainak feladata sokrétű: előadásokat tartanak, képzéseket indítanak, oktatási és ismeretterjesztő anyagokat jelentetnek meg, azzal a végső céllal, hogy a kutatók és vállalkozók új generációja készen álljon a Copernicus földmegfigyelési adatok teljes körű alkalmazására. A hálózat részvevői igyekeznek megosztani egymással tapasztalataikat, ötleteiket, segítve az országokon és szűkebb szakterületeken, szektorokon átnyúló információáramlást. A Copernicus Academy működése nyomán erősödhetnek az oktatási, kutatási intézmények és a vállalkozások közvetlen kapcsolatai, hogy az innováció eredményei minél gyorsabban eljussanak a piacra.
A 2016 októberében kezdődött pályázati és kiválasztási folyamatot követően Magyarországról egyedüliként a Geo-Sentinel Kft. került be a Copernicus Academy alapító tagjai közé.
Az európai Sentinel-2A műhold felvételein mutatjuk be a Dunakanyart és Budapest környékét a januári jégzajlás idején.
Az elmúlt években tapasztaltakhoz képest szokatlanul hosszú ideig tartó, rendkívül hideg időjárás miatt nem csak az állóvizek fagytak be Magyarországon, de a folyókon is kialakultak kisebb-nagyobb jégtáblák. Bár a Duna nem fagyott be teljesen, a jég hátán természetesen nem lehet biztonságban átkelni az egyik partról a másikra, a jelenség így is különlegesnek számít. A zajló jég veszélyezteti a hajókat, hidakat, egyéb műtárgyakat is, ezért – a jégtörőktől eltekintve – a hajóforgalom leállt a Dunán.
Az elmúlt napokban-hetekben a zajló jégről rengeteg látványos fénykép és drónról készített videó látott napvilágot. A még a madártávlaton is túlról, a Föld körül majdnem 800 km magasságból készült felvétel részleteit mutatjuk most be. A helyszíni fényképekkel és videókkal ellentétben a műholddal a lokális helyett teljes országos lefedettségű képet alkothatunk a folyami jéghelyzetről. A képeket az európai Copernicus földmegfigyelési program optikai távérzékelő műholdja, a Sentinel-2A adataiból a Sentinel blog készítette. Január 8-án, magyar idő szerint 10:53-kor, miközben a Sentinel-2A Magyarország felett repült el, szerencsére derült volt az idő, így az űrből is jól látszott a több-kevesebb hóval borított felszín, valamint a Dunán úszó jégtáblák. Az alábbi képrészleteken a különböző hullámsávokban felvett adatok valóshoz közeli színű kombinációját láthatják.
Alább a Sentinel-2A egy héttel később, január 15-én (10:47-kor) készített felvételéből kivágott részleten már nem látszik olyan súlyosnak a jéghelyzet a Dunán, egyrészt az éppen megenyhülő időjárás, másrészt az Országos Vízügyi Főigazgatóság által irányított hatékony védekezés nyomán.
A Sentinel-2A felvételei kiterjedt, 290 km széles felszíni sávokat fednek le, nyilvánosan és ingyenesen hozzáférhetők. Így például a mostanihoz hasonló esetekben egységes adatok alapján, egyszerre nagy területre vonatkozóan megítélhető a jégborítás mértéke. A gyors területi áttekintést biztosító űrfelvételeken azonosíthatók a táblák feltorlódási helyei, ami segíthet a jégtorlaszok elhárításának tervezésében is. A Sentinel-2A visszatérési ideje egy adott terület fölé legfeljebb 10 napos. Ez az időtartam hamarosan megfeleződik, ha szolgálatba áll a műhold márciusban felbocsátandó párja, a Sentinel-2B.
Ez a példa is illusztrálja, hogy elsődleges fontosságú a Copernicus program teljes körű nemzeti hasznosításának megteremtése, a földmegfigyelési adatok központi kormányzati elérhetőségének biztosítása, közel valós idejű adateléréssel, adatfeldolgozással és szolgáltatással.
Az Európai Bizottság által decemberben közzétett piaci jelentés szerint a Copernicus program gazdasági haszna bőven meghaladja a befektetett összegeket.
A jelentés két átfogó tanulmány fő megállapításait foglalja össze, amelyeket a PricewaterhouseCoopers (PwC) elemző cég készített az Európai Bizottság megrendelésére. Ezek a Copernicus földmegfigyelő programhoz kapcsolódó felhasználói, alkalmazói ágazat és a végfelhasználók számára nyújtott előnyöket, illetve a Copernicus társadalmi-gazdasági hasznát igyekeztek felmérni, számokba önteni. A két alapdokumentum önmagában is tekintélyes anyag, terjedelmük 360 illetve 66 oldal. Az összefoglaló piaci jelentés a maga 97 oldalával is rengeteg érdekes adatot, információt tartalmaz, amelyekből itt a Sentinel blogon is válogatunk majd a közeljövőben.
A tanulmányokhoz a korábbi felmérések anyagain túl több mint 140 emberrel készített interjúkat használtak fel. Ők a területen érintett európai intézményeket és a magánszektort képviselték, a mikrovállalkozásoktól kezdve egészen a nagy cégekig. Bár a kutatás 2015-ben kezdődött, csupán egy évvel azután, hogy a Copernicus program első műholdja, a radaros Sentinel-1A 2014 áprilisában pályára állt, meglepő módon máris kimutatható volt az éppen csak beinduló program jótékony hatása. A Copernicus adatpolitikájának megfelelően az adatok teljes mértékben, nyíltan és szabadon hozzáférhetők mindenki számára. Ennek köszönhetően a földmegfigyelés területén működő szolgáltatók árbevételének a 10%-a máris a Copernicus programból származó adatokhoz köthető. A becslések szerint a következő évek során ez a fajta árbevétel évente 31%-kal növekszik majd.
Az is világossá vált a felmérésekből, hogy a Copernicus program jelentős lökést adott az európai űrszektornak, azokon a befektetéseken keresztül, amelyekből a Sentinel műholdakat megépítették és a földi kiszolgáló rendszert kifejlesztették. Ebben a megfogalmazásban a múlt idő sem indokolt, hiszen a munka most is folytatódik. Az ingyenesen elérhető adatok révén számos új, piaci alapú alkalmazás született, mind a szolgáltatók, mind a végfelhasználók hasznára. A piaci jelentésben nyolc meghatározó alkalmazási terület – a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, a városmegfigyelés, a biztosítási szektor, az óceánmegfigyelés, az olaj- és gázkitermelés, a megújuló energiahordozók és a levegőminőség-ellenőrzés – részletes elemzése található meg.
Röviden a lényeg: a Copernicus program összesített haszna a 2008–2020 közötti időszakban 13,5 milliárd euró, ami lényegesen meghaladja az eddigi és várható befektetések értékét, mintegy 7,4 milliárd eurót.
A Föld felszíne folyamatosan változik – hol lassabban, hol gyorsabban. A Sentinel-2A műhold Spanyolország egy vidékéről készült és gyors egymásutánban levetített képei a mezőgazdasági művelésből adódó évszakos változásokat illusztrálják.
A valódi színeket visszaadó képeket a Sentinel-2A több hullámsávban készített felvételeiből állították össze. A Copernicus program optikai és infravörös tartományban érzékeny Sentinel-2 műholdsorozatának tagjai 13 különböző színben végeznek méréseket és egyszerre 290 km széles felszíni sávokat képeznek le. Az animáció még ennél is kisebb területről készült, 2016. február és október között, összesen 9 alkalommal nyert képekből. A Sentinel-2A visszatérési ideje egy adott terület fölé 10 napos, de nem minden alkalommal olyan kegyes az időjárás, hogy a felhők nem takarják el részben vagy egészben a felszínt a műhold kamerája elől. Egyelőre a 2015 nyarán indított Sentinel-2A működik a Föld körüli pályán, de hamarosan, várhatóan 2017 tavaszán követi majd a 2B jelű társa. Ha az a műhold is sikeresen átesik a kalibrálásokon és teszteken, a visszatérési idő megfeleződik.
A képen a Sevilla tartományban fekvő Los Palacios y Villafranca városa, a Brazo de Este nemzeti park részlete látható Spanyolországban. A Guadalquivir folyó medencéjének ezen a részén aktív mezőgazdálkodás folyik. Az itt termesztett növények listája változatos: rizs, görögdinnye, paprika, uborka, paradicsom és quinoa (ez utóbbi nálunk kevéssé ismert álgabona, másik neve rizsparéj; botanikailag nem a gabonafélék, hanem a libatopfélék közé tartozó növény). Ez a változatosság, az eltérő vetési, kelési, növekedési, érési, betakarítási idők okozzák, hogy akár néhány hetes időközönként ennyire megváltozik a táj a műholdképek tanúsága szerint. Az év különböző időpontjaiban készített Sentinel-2A képeken az állandóságot a folyó kanyargó szalagja, illetve az emberi építmények (utak, a település házai) képviselik.
A Sentinel-2 program természetesen nem csak azt célozza, hogy ilyen látványos képsorozatokat állítson elő. Mezőgazdasági szempontból a több hullámhosszon végzett méréseket fel tudják használni a termesztett növénytípusok felmérésére, termésbecslésre, a növényzet egészségének figyelésére, aszály, belvíz vagy egyes kártevők okozta pusztítás felmérésére.
Októberben a szárazföldek és óceánok színét 21 tartományban mérő műszer adatai váltak nyilvánossá. November óta a 9 sávban érzékeny infravörös sugárzásmérő, december óta pedig a radaros magasságmérő adatai érhetők el mindenki számára, szolgálatszerűen.
A 2016 februárjában pályára állított Sentinel-3A a Copernicus program legösszetettebb műszerezettségű műholdja. Először az OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) nevű berendezésének tesztelése és kalibrálása fejeződött be. Ez 21 optikai és közeli infravörös sávban alkot képet a földfelszínről. Felbontása nem túl éles, 300 m-es, cserébe viszont igen széles, közel 1300 km-es sávban pásztázza a szárazföldeket és az óceánokat.
Másodikként a műhold SLSTR (Sea and Land Surface Temperature Radiometer) műszere állt napi szolgálatba. A kalibráció befejezése után a 9 spektrális sávban mérő, a tengerek és szárazföldek felszíni hőmérsékletét meghatározó berendezés adatai is szabadon hozzáférhetővé váltak. Az SLSTR méréseit elsősorban globális óceán-hőmérsékleti térképek előállítására használják, ami fontos bemenő adat az időjárás-előrejelző programok számára. A szárazföldek fölött például mezőgazdasági célra vagy a városi hőszigetek tanulmányozására alkalmazzák majd a Föld körüli pályáról, bő 800 km magasból végzett hőmérsékleti méréseket. A sugárzásmérő spektrális sávjait úgy tervezték, hogy alkalmas legyen nagy kiterjedésű tüzek detektálására, az oltás és kárelhárítás segítésére.
A Sentinel-3A harmadik fő műszere az apertúraszintézis elvén működő radaros magasságmérő (SRAL, Sentinel-3 Ku/C Radar Altimeter). Ezzel a tengerfelszín magasságát, a hullámzást és közvetve a hullámzást okozó szél sebességét, a tengeri és szárazföldi jégtakaró magasságát mérik. Az óceánok fölött gyűjtött adatoknak ugyancsak az időjárás-előrejelző munkában veszik hasznát. A klímaváltozás kutatása szempontjából a vízmagasság változásainak figyelése és a sarkvidéki jégtakaró monitorozása a legfontosabb.
Az ESA CryoSat műholdja hasonló elven méri a jégmagasságot és a változásait. A Sentinel-3A esetében a nagyobb pontosság érdekében egy mikrohullámú sugárzásmérőt is elhelyeztek a fedélzeten. Ezzel a műhold alatti légkörben levő vízgőz mennyiségét lehet meghatározni, aminek ismeretében a radaros magasságméréseket korrigálni tudják.
A jégfelszín süllyedése vagy emelkedése a Déli-sarkvidéken vagy épp Grönlandon a műhold kb. 1,7 órás keringési periódusához viszonyítva lassú folyamat. A Sentinel-3A magasságmérője természetesen gyorsabb jelensége kimutatására is képes, mint például a tavak vagy folyók vízszintjének változása. (Alacsonyabb szélességeken, az Egyenlítőhöz közelebb a SRAL méréseinek ismétlődési ideje 27 nap. A másik két műszer, az SLSTR és OLCI egyszerre szélesebb sávot képes lefedni, így egy adott helyszínről 1, illetve 2 nap elteltével szolgálnak új információval.)
A Sentinel-3A műholdat az Európai Űrügynökség (ESA) építtette és állította pályára. Üzemeltetését az európai meteorológiai szervezet, az Eumetsat végzi. Ami az adatokat illeti, az ESA a szárazföldi, az Eumetsat a tengeri adatbázisért felel. A Copernicus program keretében minden típusú adat szabadon hozzáférhető a felhasználók számára.