Year: 2021

  • Shoemaker-kráter

    A nemzetközi kisbolygónap (Asteroid Day) egy nem is olyan rég, 2015-ben indult kezdeményezés. Az ENSZ által is támogatva, a kisbolygók és a Földre való veszélyességük kutatására szeretnék vele felhívni a közvélemény figyelmét. Június 30-át amiatt választották, mert 1908-ban ezen a napon történt a modern idők legnagyobb ilyen jelensége, a tunguszkai esemény (vagy Tunguz-esemény). Ennek során Szibéria közepén egy a Föld légkörébe lapos szögben belépett kis égitest (talán egy üstökösmag darabja?) néhány km-es magasságban felrobbant, és több tíz km-es körzetben letarolta a tajga fáit.

    Az Európai Űrügynökség (ESA) az idei kisbolygónap alkalmából egy sokkal régebbi földi becsapódás maradványát mutatta be egy Copernicus Sentinel-2 műholdkép segítségével. Ez a Nyugat-Ausztália száraz, kopár vidékén található Shoemaker-kráter (korábbi nevén Teague Ring), amely egy erősen erodálódott, kör alakú képződmény. Elnevezése Eugene Shoemaker (1928–1997) neves bolygókutató és geológus emlékét őrzi, aki úttörő jellegű munkát végzett a becsapódásos eredetű kráterek vizsgálata terén. Az alakzatról először az 1970-es évek közepén vetették fel, hogy becsapódásos eredetű lehet, amit azóta egy sor helyszíni vizsgálattal igazoltak.

    A jobb alsó részen létható Shoemaker-kráter egy hamisszínes Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A közel körszimmetrikus képződmény átmérője mintegy 30 km. A koncentrikus köröket üledékes kőzetek rajzolják ki. Az alakzat keletkezésének pontos kora nem tisztázott, a kutatók egymilliárd és 600 millió év közé teszik a lehetséges korát. Mindenképpen ez a déli kontinens legrégibb becsapódási alakzata. A hamis színezéshez a Sentiel-2 kamerája 13 különböző látható és infravörös hullámhosszon készített felvételeit használták, hogy ezzel kiemeljék az eltérő összetételű geológiai alakzatokat. A világoskék színárnyalatok időszakos, sós tavakat jeleznek.

    Kapcsolódó linkek:

  • A „magyar Toszkána” az űrből

    Június eleje óta ontja virágait a mézontófű a Pilisi-medencében – olvashattuk a 24.hu híradásában, amely a „magyar Toszkána” névvel is illetett vidék ilyenkor szokásos gyönyörű látképéről szól. A Pilisi-medencében, Pilisszántó, Csobánka és Pilisvörösvár határában fekvő területről illusztrációként Somorjai Ede látványos fényképeit használják fel a Pilisszántó Facebook-csoportból. Az év folyamán a különféle színű virágmezők a dombos tájon sokak számára toszkán hangulatot idéznek.

    Júniusban a vidék uralkodó színe a lila volt, mivel a május végétől egészen augusztusig hosszasan virágzó mézontófű borította be a tájat. A mézontófű (facélia) világoslila színű egynyári dísz- és haszonnövény – olvashatjuk a fent idézett cikkben. Felhasználják zöldtrágyának, méhlegelőnek, takarmánynak, dísznövénynek és nagy területen folyik vetőmag előállítása is.

    Vajon látható-e a nyoma a mézontófű nagy területen tapasztalható pilisi virágzásának az űrből, az európai Copernicus program Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdjainak valódi színeket mutató képein? Nos, ha nem is olyan szépen, mint a helyszínen hajnalban vagy napnyugtakor készített fotókon, de a Sentinel-2 képeken is felismerhetők ezek a táblák. Ennek igazolására alább, a csúszka elmozdításával összehasonlíthatjuk az idén május 9-én – vagyis még a virágzás előtt – és június 16-án, felhőmentes körülmények között készített műholdképeket.


    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Mindkét kép bal alsó sarkában egy kevésbé szemet gyönyörködtető, világos folt is látható. Egy kőfejtőről, a pilisvörösvári dolomitbányáról van szó.

    Kapcsolódó linkek:

  • Hőhullám Észak-Amerikában

    Bár a hőhullámok gyakoriak nyaranta, ami most az Egyesült Államok északi részén és Kanadában volt tapasztalható, különösen szokatlan és pusztító. A jelentések szerint százakban mérhető az extrém időjárási jelenség halálos áldozatainak a száma. Kanada hőmérsékleti rekordja három egymást követő napon is megdőlt, június 29-én nem kevesebb mint 49,6 °C-ot mértek egy Lytton nevű faluban, Vancouvertől északkeletre, vagyis 50°-os északi szélesség környékén.

    (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A fenti térkép a hőhullám kiterjedését és hatását szemlélteti. Itt nem az időjárás-jelentésekben szereplő levegő-hőmérsékletet, hanem a felszín hőmérsékletét olvashatjuk le. A Copernicus program Sentinel-3 műholdjainak SLSTR (Sea and Land Surface Temperature Radiometer) műszere ugyanis a bolygó felszíne által kibocsátott hősugárzást méri az infravörös tartományba eső sávokban. A képen Kanada és az Egyesült Államok egyes részei láthatók. Vancouver (Brit Columbia tartomány, Kanada) és Portland (Oregon állam, USA) környékén a színskáláról 43 °C, Calgary (Alberta, Kanada) környékén 45 °C körüli értékekre következtethetünk. A legsötétebb vörös szín 69 °C-nak felel meg, Washington állam területén ilyen is előfordult. A kék színek általában jeget vagy havat jelölnek (a magas hegyekben), vagy a Csendes-óceán partvidékéhez közel, valamint a kép jobb alsó részén felhőborítást, amely a mérések idején megakadályozta, hogy a felszín infravörös sugárzása eljusson a műholdig.

    Kapcsolódó linkek:

  • Csungking

    Hiába gyökeresedett meg, valójában nem is így kéne magyarul helyesen leírni a pinjin átírás szerinti Chongqing városnevet, hanem úgy, hogy Csungcsing. De a Jangce partján fekvő kínai nagyvárost és környezetét bemutató látványos Sentinel-2 műholdkép szempontjából ennek semmi jelentősége sincs. A várossal nemrég az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában foglalkoztak.

    (Forrás: ESA)

    Csungking tartományi jogú város Kína középső-délnyugati részén. Több is, mint egy nagyváros, hiszen a közigazgatási szempontból hozzá tartozó területek meghaladják a 80 ezer km2-t. Ez közel annyi, mint Magyarország egész területe. A lakosság teljes létszáma 2020-ban több mint a 32 millió volt. A várost és vidékét hegyek, völgyek és folyók jellemzik. Maga a település a Jangce (Yangzi) és Csialing (Jialing) folyók találkozásánál épült. Kína egyik fő gazdasági központja, az ország legjelentősebb autóipari bázisa. A Csialing torkolata a műholdképen is feltűnő, hiszen a két folyó vizének színe markánsan eltér. A Jangce (jobbra) barnás színét a szállított hordalék adja, a Csialing színe ezzel szemben inkább zöldeskék. A két folyó miatt Csungking a régió legjelentősebb kikötővárosa is.

    Csungking fölött még 2018-ban készítette ezt a valós színeket mutató képet a Copernicus program egyik Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdja. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A folyók közül a Jangce az ismertebb, nem véletlenül. 6300 km-es hosszával nem csak Kína, de az egész ázsiai földrész leghosszabb folyója. A világon is csak két másik előzi meg a sorban: a Nílus Afrikban és az Amazonas Dél-Amerikában. A Csialing 1190 km megtétele után torkollik a Jangcéba.

    Kapcsolódó linkek:

  • Copernicus és Galileo

    Mindkét elnevezés az Európai Unió (EU) űrprogramjának egy-egy fő pillérét takarja – az előbbi a földmegfigyelés, az utóbbi a műholdas helymeghatározás területén. A Galileo a globális műholdas navigációs rendszerek (Global Navigation Satellite Systems, GNSS) európai megvalósítása. Hasonló célú rendszerek működnek az Egyesült Államokban (GPS), Oroszországban (GLONASSZ) és Kínában is (Beidou). Igaz, ez utóbbiak mind katonai irányítás alatt. A Galileót viszont egy polgári szervezet, az Európai GNSS Ügynökség (European GNSS Agency, GSA) irányította eddig. Bár a civil ellenőrzés termésuzetesen megmaradt, nemrég a prágai székhelyű szervezet feladatköre jelentősen kibővült. A GSA neve is megváltozott, EUSPA (European Union Agency for the Space Programme), magyarul az Európai Unió Űrprogramügynöksége lett belőle. Az EU űrprogramokért felelős ügynöksége a Galileo és az EGNOS (European Geostationary Navigation Overlay Service) navigációs programokon kívül átveszi Copernicus mellett a titkosított kormányzati kommunikációs feladatokra szánt GovSatCom projektet is, vagyis mindent, ami az EU űrtevékenységébe tartozik. Az EUSPA ugyanakkor nem keverendő össze az ESA-val (European Space Agency), amely egy az EU-tól független kormányközi szervezet – habár tagországaik listáján jelentős az átfedés.

    Az EUSPA létrehozása új lehetőségeket rejt magában az eddig többé-kevésbé függetlenül futó űrprogram-komponensek, így elsősorbn a Copernicus és a Galileo a korábbiaknál szorosabb együttműködése területén is. Az új szervezet egyik legfőbb célja az űrtechnológiák alkalmazásának elősegítése az európai gazdaságban és társadalomban. Ezek a technológiák már ma is meghatározó szerepet játszanak a digitális átállásban és a környezetvédelemben, de a Copernicus és a Galileo innovatív kombinált alkalmazásai új szintre emelhetik a programok már most is számottevő társadalmi hasznát.

    Az európai gazdasági növekedés, a biztonság területén egyre jobban támaszkodhatunk az űrtevékenységre. Az EUSPA megalakulásától azt várják, hogy még tovább növelje a közösségi űrprogramokba fektetett eurók megtérülésének hatásfokát, erősítse az Unió prioritásainak megvalósításához való hozzájárulásukat. Ami a műholdas földmegfigyelés és a helymeghatározás szinergiáját illeti, már most is vannak olyan területek, ahol az együttműködés lehetősége nyilvánvalónak tűnik. Ilyen például a mezőgazdaság, a nyersanyagok kitermelése vagy az építőipar. Ezek a szektorok különös figyelmet érdemelnek, hiszen karbonlábnyomuk (vagyis a szén-dioxid-kibocsátásuk révén a környezetre gyakorolt hatásuk) meglehetősen nagy. Emiatt a karbonsemleges működésük megvalósítása komoly erőfeszítéseket igényel majd.

    Mind a (külszíni) bányászatban, kőfejtésben, de a mezőgazdaságban is pontos GNSS alapú helymeghatározás alapvető szerepet kap a területek felmérésében, de a munkagépek vezérléseben és flottamenedzselésében is. Ugyanakkor a műholdas távérzékeléssel nyert adatok folyamatos, megbízható információval szolgálnak a felszínborításról, a felszín emelkedéséről vagy süllyedéséről, környezeti, geológiai, biológiai, ökológiai adatokról, az erőforrások elérhetőségéről. Mindez segíti a tervezést, a tevékenységek monitorozását, a bányaterületek rehabilitációját. A precíziós mezőgazdaságban – amely mind a GNSS, mind a földmegfigyelés egyik vezető felhasználási területe – lehetővé válik az emberi munkával, az üzemanyaggal, az öntözővízzel, a vegyszerekkel és a műtrágyával való takarékosság. Mindez növeli a termelékenységet és kíméli a környezetet is.

    Vannak olyan szektorok is, ahol egyelőre még kevéssé építenek a navigációs és távérzékelési módszerek szinergiájára, de az együttműködésében nagy lehetőségek rejlenek. Ilyen például a közlekedés, ahol a még hatékonyabb működés az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkenéséhez vezethet. De a megújuló energiaforrások hasznosítása is egy olyan terület, ahol sokat várnak a módszerek kombinálásától a jövőben. Az újonnan alakult EUSPA kulcsszerepet fog játszani az európai űrprogramelemek minél szélesebb körű hasznosításának elősegítésében.

    Az átalakított, immár az EU teljes űrprogramjáért felelős ügynökség bemutatkozása. (Forrás: EUSPA)

    Az Európai Unió űrprogramjával kapcsolatban ünnepi on-line nyitóeseményt tartanak június 22-én 9:30-tól, amelyet minden érdeklődő követhet ezen a honlapon. További részletekről itt olvashatnak.

    Kapcsolódó linkek:

  • Hajóbaleset Srí Lanka mellett

    Srí Lanka (régebbi nevén Ceylon) az Indiai-óceánban fekvő szigetország, nem messze India déli csücskétől. Legnagyobb városa a nyugati partvidéken Colombo, amely egyben az ország legforgalmasabb kikötője. Május végén azzal a szomorú eseménnyel került a híradásokba, hogy a partoktól nem messze kigyulladt a szingapúri felségjelű X-Press Pearl, egy veszélyes vegyi anyagokat is szállító hajó.

    Ahogy a NASA földmegfigyelési honlapja beszámolt róla, a Landsat-8 műhold június 1-jén készített képén jól látható az égő hajótól északkeleti irányba tartó füstfelhő. A közeli napokban természetesen az európai Sentinel-2 műholdak is többször elhaladtak a terület fölött, de egyszer sem volt kedvező az időjárás egy használható felvétel készítésére. Még a legkevésbé felhős május 30-ai képen sem igazán vehető ki a hajó helye. A Sentinel-1 radaros műholdakat azonban nem zavarja a felhőborítás. Így alább a június 1-jén készült Landsat-8 kép mellett egy egy héttel későbbi Sentinel-1 képet mutatunk be.

    (Képek: módosított USGS és Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A balesetet szenvedett hajó még lényegében ugyanott van, és egy az optikai műholdképen kivehető füstfelhőhöz hasonló sáv is látható. Ne tévesszen meg senkit a látvány, ez nem lehet a füst, hiszen a radarjelek számára az is átlátszó, ahogyan a felhők. Inkább egy a vízen úszó olajfoltról lehet szó. A vízfelszínre ömlött olaj megváltoztatja a hullámzás tulajdonságait, mintegy „kisimítja” a felületet, így gyengébb radarvisszhang érkezik onnan a műholdhoz. A műholdas radarkép fényes fehér foltjai a tengeren és Colombo kikötőjében (alul középen) hajók, amelyek erős visszhangot produkálnak.

    A jelentések szerint az X-Press Pearl május 21-én gyulladt ki, miközben arra várt, hogy behajózhasson Colombo kikötőjébe. A személyzet tudott a salétromsav szivárgásáról a fedélzeten, de korábban nem tudták elhagyni a hajót. A tűz eloltása mintegy két hetet vett igénybe. Utána megkísérelték a partoktól távolabb, mélyebb vizekre vontatni a roncsot, de az kettétört és részben elsüllyedt. A hajón nem csak vegyi és kozmetikai anyagok voltak, de 1400 konténer is, amelyek közül soknak a tartalma a tengerbe ömlött. A közeli partokat tonnaszám lepték el a műanyagipari alapanyagul szolgáló pelletek. A salétromsav, az olaj és más veszélyes anyagok a tengerbe jutva katasztrofális hatással vannak a vízi és parti élővilágra.

    Kapcsolódó linkek:

  • Öt éves a Sentinel blog

    Épp ma 5 évvel ezelőtt indítottuk blogunkat. Elsősorban azt a célt szerettük volna elérni vele, hogy minél többekhez eljusson az Európai Unió (EU) Copernicus földmegfigyelési programjának a híre. Ennek érdekében a program érdekes információival, és nem utolsósorban látványos, különleges vagy éppen tanulságos műholdképekkel találkozhatnak olvasóink, heti vagy még annál is sűrűbb rendszerességgel. Az elmúlt öt év alatt kis híján 340 különböző bejegyzést olvashattak, amelyek most is felkereshetők a jobb oldali oszlopban, időrendbe szedve. Ugyanakkor szívesen ajánljuk egy kalandozásra a tematikus címkéket is, ha valaki el szeretne mélyedni egy-egy szűkebb terület érdekességeiben – legyenek azok árvizek, vulkánkitörések, erdőtüzek, aszályok, vagy épp a felszínmozgás.

    Ez utóbbi téma különösen közel áll szívünkhöz, hiszen cégünk kutatás-fejlesztési termékenységének gerincét jelenti. Külön örömünkre szolgál, hogy a látogatottsági statisztikáink szerint a legtöbben épp a Magyarország felszínmozgási térképével kapcsolatos anyagainkra voltak kíváncsiak. 2020-ban Sentinel-1 műholdas adatok felhasználásával elkészítettük Magyarország első nagyfelbontású felszínmozgástérképét és összeállítottunk egy kisatlaszt, amely a technika alapjai mellett részletesebben is bemutatja az egyedülálló stabilitás- és mozgásvizsgálati adatbázis néhány alkalmazási lehetőségét. De blogbejegyzéseinkben gyakran reagálunk aktuális hazai és világtörténésekre, megmutatva, hogy fest egy esemény vagy egy létesítmény a Copernicus program valamelyik Sentinel műholdjának „szemével” megfigyelve. Blogunkkal egyúttal segítjük az EU Copernicus Academy hálózatának tevékenységét, amelynek résztvevői a tagországokban és az unió határain túl is mind az egyedülálló európai földmegfigyelési program széles körű megismertetésén, népszerűsítésén, a benne rejlő lehetőségek kiaknázásának elősegítésén dolgoznak.

    Kövessék blogbejegyzéseinket a következő 5 évben, sőt remélhetőleg azon túl is! Ha érdekesnek találják, osszák meg az itt olvasott információt másokkal, valamint friss hírekért látogassák rendszeresen Facebook-oldalunkat.

  • A Nagy-tavak

    Észak-Amerika öt nagy tava egy képen, amely a Copernicus program egyik Sentinel-3 földmegfigyelő műholdjával készült – ez volt az aktuális téma május utolsó hetében, az Európai Űrügynökség (ESA) péntekenként közzétett videóinak sorozatában.

    (Forrás: ESA)

    Az egymással összefüggő tavak – nyugatról kelet felé haladva sorrendben a Felső-tó, a Michigan-tó, a Huron-tó, az Erie-tó és az Ontario-tó – teljes felszíne közel 244 ezer km2. Ezzel a Föld legnagyobb felszínű tórendszerét alkotják, nagyobban, mint például Nagy-Britannia területe. Vagy 100 ezer évvel ezelőtt a mai Kanada és az Egyesült Államok északi területein egybefüggő jégtakaró alakult ki. A tájat gleccserek formálták. Ahogy a jégkorszak végén a hőmérséklet emelkedésnek indult, a jég olvadni kezdett, a víz pedig elöntötte a gleccserek vájta mélyedéseket. Kisebb-nagyobb tavak ezrei ma is ennek emlékét őrzik a vidéken. Közülük a legnagyobbak a Nagy-tavak. Vizüket végül az Atlanti-óceánba vezeti el az Ontario-tóból induló (a képről már lelógó) Szent Lőrinc-folyó.

    Az öt tó legnagyobbika és egyúttal legmélyebbike a legészakibb és legnyugatibb fekvésű Felső-tó. A vízfelület a keleti Ontario-tóban, a vízmélység pedig a déli Erie-tóban a legkisebb. Az utóbbi esetében jól látható az intenzív algavirágzás ezen a 2020. március 15-én készített műholdképen. A halak számára sok esetben mérgező fitoplankton a világűrből nézve a türkiz és a zöld árnyalataival festi meg a vizet. A tó vizébe mosódó, a műtrágyázás és a háztartási szennyívíz okozta foszfortartalmú szennyeződés okozza az algavirágzást, ami az utóbbi években egyre nagyobb gondot okoz.

    A Nagy-tavak Észak-Amerikában, 2020. március 15-én készített, nagy látómezejű Sentinel-3 műholdképen, az emberi szem számára megszokott látványt nyújtó színezéssel. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A tavaktól északra fekvő területeket még jég és hó borítja, de maguk a vízfelületek már lényegében jégmentesek. Március közepén ez egyáltalán nem jellemző. A szezon általában december elejétől április végéig tart, de természetesen a jégborítottság mértéke évről évre erősen ingadozik. Mindenesetre az elmúlt két évtizedben megfigyelhető tendencia szerint egyre ritkábbak az átlagosnál kiterjedtebb jegesedést hozó telek, amit a klímaváltozás számlájára írnak. A mérések szerint 1979-ben volt a legnagyobb jégborítottság (94,7%), míg 2002-ben a legkisebb (11,8%). Míg tehát az előbbi évben a Nagy-tavak szinte teljes felszíne befagyott, az utóbbiban alig valami.

    Kapcsolódó linkek:

  • Nyiragongo

    A Kongói Demokratikus Köztársaság területén fekvő aktív vulkán egy hete került a nemzetközi hírekbe, amikor újabb kitöréséről számoltak be a közeli kétmilliós nagyváros, a Kivu-tó partján épült Goma lakói. Itthon a Telex olvasói Harangi Szabolcs részletes írásából ismerhették meg a kitörés részleteit és hátterét. Goma lakosságának egy része – emlékezve a legutóbb 2002-ben történt kitörésre, amikor a láva bejutott a városba, mintegy 400 ezer embert kellett kitelepíteni, és 250-en vesztették életüket – menekülőre fogta. A szomszédos Ruanda is megnyitotta a határait.

    A láva május 22-én a Nyiragongo dél-délkeleti oldalán tört a felszínre. Először keletnek indult, de aztán egy újabb folyam déli irányban elérte Goma repülőterét. Maga a kitörés ezúttal szerencsére csak néhány órán át tartott. A jelentések szerint 35 fölötti halálos áldozatot jórészt a kitörő pánik számlájára írhatják.

    Az Etna mellett ez az a vulkán, amely lávafolyásaival településeket tud lerombolni – írja a fent idézett cikk. A kitörés után íródott, már a tanulságokat is összefoglaló folytatásában pedig arról is szó esik, hogy a terület igencsak túlnépesedett, a település pedig az előző kitörés óta eltelt szűk két évtized alatt óvatlanul szinte felkúszott a közeli vulkáni hegy oldalára. Így a vulkáni katasztrófa veszélye megnőtt.

    A Kivu-tótól északra fekvő terület felett gyakoriak a felhők. A Copernicus program Sentinel-2 műholdjainak kamerái elől ezek most is eltakarják a Nyiragongót és környékét. A kitörés után, május 27-én készült felvételek speciális színezésével, amelyhez az emberi szemmel láthatatlan rövidhullámú infravörös (short wave infrared, SWIR) sávot is használtuk, azért a felhők fehér színétől némileg elüt, lilás színben tűnik fel a vulkántól délnyugati irányba szálló füst. Ez a Kivu-tó fölé (alul középen) is eljut. Hogy a Nyiragongo vulkáni kúpja pontosan hol is helyezkedik el, az egy két nappal korábban (május 25-én) készült Sentinel-1 radaros műholdkép segítségével pillanthatjuk meg. A radaros földmegfigyelő műholdak ugyanis átlátnak a felhőzeten. A két kép a csúszka elmozdításával hasonlítható össze.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A kitörés kezdetekor nem volt egyértelmű, hogy a műholdképek közepén látható – pontosabban az optikai Sentinel-2 képen éppenséggel nem látható, csak sejthető – Nyiragongo, vagy a tőle mintegy 13 km-re északnyugati irányban (a radaros képen balra felfelé) található Nyamuragira tört-e ki. Goma városa a vulkán déli oldala és a tó között terül el.

    Kapcsolódó linkek:

  • Kint vannak a vízből

    Dél-Tirolban, nem messze az olasz–osztrák–svájci hármashatártól van egy különleges, festői tó, amely arról nevezetes, hogy kilóg belőle egy 14. században épült templom tornya. De hogyan került a Resia-tóba (olaszul Lago di Resia, németül Reschensee) a templom? A válasz egyszerű: egy mesterséges víztározóról van szó, amelyet – a helyiek ellenállása, majd a 2. világháború okozta késedelmek után – 1950-ben alakítottak ki két kisebb természetes tóból, a folyók felduzzasztásával. A villamos energia termelése érdekben végrehajtott művelet nyomán víz alá került a Curon (németül Graun) nevű egykori falu, amelynek legmagasabb épületét, a templom tornyát még a felduzzasztott víz sem lepte teljesen el. A falu 163 lakóháza azonban megsemmisült, valamint 523 hektár termőföld is a tó fenekére került. Télen, amikor befagy a tó, a középkori templomtorony száraz lábbal is megközelíthető. Márpedig befagy, hiszen az Alpokban járunk, közel 1500 m-es magasságban.

    A Resia-tó maximális mélysége 28 m. Víztározó kapacitása 120 millió köbméter, amellyel a tartomány legnagyobb tavának számít. Sőt az egész Alpokban sincs nagyobb tó 1000 m feletti magasságban, mint a 6,6 km2 felületű tározó, amelyet az Adige, Rojenbach és Karlinbach folyócskák táplálnak, vizét pedig az Adige vezeti el. Ez utóbbi egyébként Olaszország második leghosszabb folyója a Pó után, ezután még mintegy 400 km-en át kanyarogva végül az Adriai-tengerbe ömlik.

    A Resia-tó legutóbb azzal került bele a hírekbe, hogy vizét karbantartási munkálatok miatt most lecsapolták. Így a tó fenekén levő egykori falu egyes részei újra a felszínre kerültek. Mi az európai Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-2 műholdjával készült, a valódi színeket visszaadó képen mutatjuk be a tavat és környékét. A 10 m-es legjobb felszíni felbontású Sentinel-2 képeken a templomtornyot ugyan nem igazán lehet kivenni, de a 2021. májusi és az éppen egy évvel korábban készült képek összehasonlításával jól láthatjuk, ahogy a tározó vizének jelentős részét leengedték.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020–2021 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A völgyzáró gát a tó déli végénél található, az elárasztott egykori falu helye pedig a keleti oldalon van, ahol a tározó feneke most „kilátszik”. A május eleji műholdképeken mind 2020-ban, mind 2021-ben még kiterjedt hótakaró borítja az Alpok környező magas hegyeit – idén valamivel több, mint tavaly.

    Kapcsolódó linkek: