Vissza a Bering-szorosba

Posted on

Nemrég Sentinel-2 és Sentinel-3 űrfelvételek segítségével ellátogattunk az Észak-Amerikát (pontosabban az Egyesült Államokhoz tartozó Alaszkát) és Ázsiát (Oroszország távol-keleti „végét”) elválasztó Bering-szoroshoz, azon belül is Diomede-szigetekhez. Ott a két ország szárazföldi területeit kevesebb mint 4 km távolság választja el egymástól.

Úgy alakult, hogy az Európai Űrügynökség (ESA) nagyjából ezzel egy időben szintén a Bering-szorost választotta múlt heti földmegfigyelési ismeretterjesztő videósorozatának témájául. Ráadásul hogy teljes legyen a Copernicus földmegfigyelő műholdak arzenálja, a radaros Sentinel-1 műholdak mérései alapján készült képpel tudjuk most kiegészíteni múltkori blogbejegyzésünket a Bering-szorossal kapcsolatban.

A színpompásra sikerült kép hamis színezésű. A 2017. december 11-én, 23-án és a 2018. január 4-én készített radarfelvételekhez rendre a kék, vörös és zöld alapszíneket rendelték. Így azok a reflektáló felületek, amelyek mindhárom időpontban erős radarvisszhangot produkáltak, jellemzően fehéreknek tűnnek. A színes részeken viszont időközben változások történtek.

A Sentinel-1 felvételeiből hamis színezéssel készült radarkép a Bering-szorosról és környékéről. A kép előállításához három különböző 2017-es és 2018-as időpontban végzett méréseket használtak fel. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017–2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A legjelentősebb változás természetesen a tengeri jégtakaróban figyelhető meg az eltérő, mintegy négy hetes időszakot felölelő mérési időpontok között. Míg a jégről a műhold irányába visszaszóródnak a kibocsátott radarjelek, a sima tengerfelszínről nem, így az sötétnek látszik. A Bering-szoros az északi sarkkörtől alig valamivel délebbre fekszik, így az északi félteke telén jég borítja. Ezen a mostani télen a jégtakaró a szokásosnál sokkal kisebb kiterjedésű volt. Egyrészt a dél felől érkező szokatlanul meleg tengeráramlatok hatására hamarabb megkezdődött az olvadás. Másrészt a viharok következtében a kialakult jégréteg is jobban feltöredezett. Ezeken a hatásokon felül az is hozzájárult a kevés jéghez, hogy a jégmentes tengerfelszín többet tud elnyelni a beérkező csekély napsugárzás energiájából, mint a fehér jégtakaró.

A radaros műholdakkal végzett távérzékelés különösen hasznos a jégtakaró változásainak detektálására. Ráadásul a sarkvidéki teljes sötétség vagy rövid nappalok, illetve sűrű felhőborítás mellett is mindig alkalmazható, ellentétben az optikai földmegfigyelő műholdakkal. A Sentinel-1 méréseit is felhasználják a hajózás segítésére, a tengeri jégtakaró kiterjedésének rendszeres megállapításához, az úszó jéghegyek mozgásának előre jelzéséhez. A jégborítás hosszú távú nyomon követése a klímaváltozás hatásainak kutatásához, modellezéséhez is alapvető fontosságú információval szolgál.

Az ESA földmegfigyelési videósorozatának február 23-ai epizódja a Bering-szorosról készült Sentinel-1 radarkép bemutatásával.

Kapcsolódó linkek: