No azt azért nem, hiszen a földmegfigyelő műholdak felbontása messze nem elegendő egyedi rovarpéldányok megkülönböztetéséhez. Viszont talán meglepő módon a Copernicus program szabadon hozzáférhető Sentinel-1 radaros műholdjainak adatai alapján meglehetősen pontosan lehet modellezni az apró erdei rovarok biodiverzitását. Az erre irányuló kutatások eredményeiről számolt be nemrég egy főleg német kutatókból álló nemzetközi csoport a Nature Communications folyóiratban.
A növény- és állatfajok száma és sokfélesége egyaránt csökkenőben van Németországban is. Különösen érintett a rovarok osztálya. Emiatt is nagyon fontos, hogy megbízható tudományos módszerekkel kövessék és dokumentálják a biodiverzitás változását, amilyen pontosan és kiterjedten csak lehetséges. Csak ezen a módon képzelhető el, hogy az egyes beavatkozások hatását fel tudják mérni.
Ha nagy területre kiterjedő megfigyelésekről van szó, akkor természetesen szóba jöhetnek a műholdas távérzékelési módszerek. A kutatók korábban mégsem támaszkodtak eléggé az űrből gyűjtött adatokra, nem utolsósorban azért, mert ezek nem voltak szabadon hozzáférhetők. Az ingyenesen szolgáltatott Copernicus Sentinel-1 adatok most lehetővé tették a csoport számára, hogy megvizsgálják hasznosításuk lehetőségét az erdők biológiai sokféleségének felmérésére.
Az eredményeken maguk is meglepődtek, hiszen kiderült, hogy elég pontosan tudtak következtetni a gerincesek, a növények, a gombák, sőt még a pókok és rovarok biodiverzitására. Mindez annak ellenére is igaz, hogy a kétdimenziós radaros adatok felszíni felbontása viszonylag nem túl jó (a Sentinel-1 esetében 5– m-es), és hogy az erdők a maguk összetett háromdimenziós struktúrájával kifejezetten nehezen modellezhetők.
A tanulmány elkészítéséhez öt különböző, a mérsékelt égövi erdőségekre jellemző németországi erdőterületen 12 fajt vizsgáltak. Ezekben az erdőkben a helyszíni mérések alapján nagyon jól ismert volt a biodiverzitás aktuális állapota. A radaros műholdadatok mellett nagyfelbontású légi lézerszkenneres adatokkal is dolgoztak, hogy összehasonlítsák a két módszer eredményességét. Mint kiderült, a szabadon hozzáférhető Sentinel-1 mérési adatokkal legalább olyan pontos, vagy esetenként még jobb eredményeket sikerült elérniük, mint a költséges lézerszkenneléssel.
A biodiverzitás nagy területekre kiterjedő radarműholdas monitorozása érdekében a következő lépés az egyes vizsgálandó fajokról helyben gyűjtött adatokkal való további egybevetés, a mérések pontos kalibrálása.
Kapcsolódó linkek:
- Erdők a radar alatt (a Würzburgi Egyetem sajtóközleménye)
- Bae, S. et al. (2019): Radar vision in the mapping of forest biodiversity from space. Nat. Commun., 10, 4757