Blog

  • Vulkán és nemzeti park Új-Zélandon

    Új-Zéland Északi-szigetén, annak is a délnyugati csücskében fekszik az Egmont-vulkán (más néven Taranaki-hegy). A szinte szabályos kúp alakú, 2518 méter magas képződmény egy geológiai értelemben véve fiatal sztratovulkán, kialakulásának kezdete 70 ezer évvel ezelőttre tehető. Ez egész Új-Zéland második legmagasabb vulkáni hegye. Csúcsát állandóan hó borítja. A tűzhányó jelenleg nyugalomban van, utoljára 1755-ben tört ki.

    A vulkánt sűrű erdő veszi körül, amely az Egmont Nemzeti Park területéhez tartozik. A nemzeti parkban található még két másik, kisebb vulkáni hegy is, a Pouakai és a Kaitake. A Taranaki-hegy, valamint az oldalán és a körülötte lévő erdőség hálás műholdképtéma, hiszen az űrből is jól kivehető a park 19,2 km átmérőjű, szabályos kört formázó területe. Az erdőkön túl ugyanis legelők találhatók, így a felszínborítás típusai élénken elkülönülnek a határon. Ez figyelhető meg az alábbi, idén május 7-én készült Sentinel-2 műholdképen is, amelyet két változatban mutatunk be. Az egyik a valóságosnak megfelelő színeket ábrázolja, a másik az SWIR nevű (Short wave infrared) hamisszínes kompozit, amelyben szerepet kapnak a Sentinel-2 holdak kamerái által detektált infravörös sávok is. Ezzel a színkombinációval általában a növényzetben és a talaj felső rétegében tárolt víz mennyiségét becsülik meg. A csúcsot borító hó a valódi színeket mutató képen természetesen fehér színű, de az SWIR képen türkiz árnyalatban tűnik fel. A műholdképrészleten balra a közeli Tasman-tenger partvidéke is kirajzolódik.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Ugyanezt a helyszínt, nagyjából ugyanebben az időben az ugyancsak az európai Copernicus földmegfigyelési programot kiszolgáló Sentinel-1A műhold radaros képein is megmutatjuk. A közel poláris pályán a Föld körül keringő Sentinel-1 holdak (közülük jelenleg már csak a Sentinel-1A működőképes) a radarjeleiket oldalirányban bocsátják le a felszínre. Ezért a Taranaki-hegy képe eltérő attól függően, hogy a műhold a pályájának északról délre, vagy délről északra tartó szakaszán készítette a felvétel. A hegynek ugyanis az az oldala veri vissza a műhold irányába intenzíven a radarimpulzusokat, amelyikre azok beérkeznek. A másik oldal ellenben „árnyékban” marad. A csúszka elmozdításával alább két ilyen, egy napos különbséggel készült, hamisan színezett Sentinel-1 radaros amplitúdóképet lehet összehasonlítani. Minél élénkebb világos a szín, annál intenzívebb a visszavert radarjel.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Az Egmont Nemzeti Park területe mintegy 33,5 ezer hektár. Változatos hegyvidéki élőhelyek fordulnak elő a vulkán oldalain, lentről felfelé haladva a bőséges csapadékkal táplált buja esőerdőtől a cserjésen át az alpesi hegyvidékig, végül pedig a hótakaróig. A parkot 1881-ben hozták létre erdőrezervátumként, majd 1900-ban Új-Zéland második nemzeti parkjává vált.

    Kapcsolódó linkek:

  • Hamis izlandi színek

    Az izlandi Reykjanes-félsziget neve az utóbbi években többször is szerepelt blogbejegyzéseinkben, a Fagradalsfjall vulkán kitörései kapcsán. Radaros módszerrel készült műholdképet azonban eddig még nem mutattunk a területről. Így kapóra jött, hogy az Európai Űrügynökség (ESA) heti műholdkép-sorozatában nemrég egy a Copernicus program Sentinel-1A műholdjával készített képekből álló hamisszínes kombinációt szerepeltettek. Az apertúraszintézis elvén működő radaros földmegfigyelő műhold a három felhasznált amplitúdóképet mind 2024-ben, egy hónap leforgása alatt készítette. A három alapszín közül a vöröshöz egy januári, a zöldhöz egy februári és a kékhez egy márciusi Sentinel-1 képet társítottak.

    (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Így a kombináció különféle színekkel emeli ki a radarjeleket a műhold irányába visszaszóró felszínen bekövetkezett változásokat. A februári képből adódó domináns zöld például a többi hónaphoz képest kiterjedt hótakarót jelöli. A folyók és tavak különböző színei a felszínükön lévő jég kiterjedésének változására utalnak. Ez különösen jól megfigyelhető a Þingvallavatn-tavon, kép a jobb felső sarkában, valamint az Ölfusá-folyón, amely egy élénkvörös kígyózó vonalként tűnik fel a jobb alsó sarokban. Ez azt jelenti, hogy januárban be volt fagyva.

    A szürke és fehér zónák vagy beépített területeket jelölnek, vagy olyan felszíndarabokat, amelyek ez idő alatt nem változtak. A kép közepén lévő nagy szürke folt Reykjavík, Izland fővárosa. A sima vízszintes felületek visszaverik a műholdról oldalirányba lebocsátott radarjelet, de nem a műhold felé, így általában sötétnek tűnnek. Ilyenek a Reykjavíki nemzetközi repülőtér futópályái, amelyek egyenes, fekete vonalakként tűnnek fel. Talán még feltűnőbb a teljes felbontású változaton a félsziget északnyugati részén (a képen balra) fekvő keflavíki nemzetközi repülőtér.

    A Grindavík nevű városka kis fehér pontként látható a félsziget délnyugati csücskénél. Ez az a település, amely mostanában a közeli Fagradalsfjall vulkán kitörése, a lávafolyás miatt többször is veszélybe került. A több időpontban készült radarképek kombinációja azt is lehetővé teszi, hogy megfigyeljük a lávafolyamok alakulását az adott időszak alatt. A várostól északra látható – és a kép alábbi, kinagyított részletén is megfigyelhető – két piros terület a 2023. decemberi és 2024. januári kitörések lávamezőit mutatja. Grindavík környékén a zöld és a kék árnyalatok a februárban, illetve márciusban bekövetkezett változásokat mutatják. A szakemberek biztonsági okokból kőgátakat építettek, hogy eltereljék a lávát a várostól és a tőle északra fekvő Kék Lagúna geotermikus fürdőtől, Izland egyik fő turisztikai látványosságától. Ezek a védőfalak szürke, vékony vonalakként tisztán kivehetők a kombinált hamisszínes Sentinel-1 radarképen.

    Kapcsolódó linkek:

  • A leghosszabb egyenes út

    Nemrég egy autós hírportálon olvashattunk a Guinness-rekordok közé is bekerült útszakaszról, amely Szaúd-Arábiában épült, és különlegessége, hogy 240 km-en át egyetlen kanyar vagy jelentős szintváltozás sincs rajta. Magyarország persze kisebb, sűrűbben is lakott, minta a szaúdi sivatag, és a domborzata is változatosabb. Ezért nem meglepő, hogy a mi leghosszabb egyenes utunk majdnem hússzor rövidebb, mint az araboké. De legalább kényelmesen ráfér egy Sentinel-2 műholdképre, amelyet alább többféle változatban is bemutatunk. A szóban forgó, 14 km-es útszakasz az ország és egyben Csongrád-Csanád vármegye délkeleti csücskében, Mezőhegyes és Battonya között halad. Ez a 4444-es számú közút.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Az európai Copernicus földmegfigyelő program egyik Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjával 2024. április 28-én, összesen 13 különböző látható és infravörös hullámhosszon készült felvételekből először egy a valódi színeket visszaadó képet mutatunk. A csúszka elmozdításával ugyanazokból az adatokból egy hamisszínes kép tűnik fel, amelyet az egyik leggyakrabban alkalmazott összeállításban „kevertünk ki”. Itt a vörös, zöld és kék alapszínekhez rendre a B08, B04 és B03 jelű sávokat rendeltük. A B08 (hullámhossza 842 nm) a közeli infravörös tartományba esik, az emberi szem tehát nem érzékeny ezen a hullámhosszon. Itt az egészséges fotoszintetizáló növényzet visszaveri a beérkező napsugárzást, a vörös fényt viszont elnyeli. Így a mezőgazdasági táblák, rétek, erdők élénk piros színben tűnnek fel. A kopár területek – mint például tavasszal a bevetett szántók – szürkés árnyalatúak. A vízfelületek – amelyekből az ábrázolt területen nem sok van – sötétkékek vagy szinte feketék. A települések (balra Mezőhegyes, jobbra Battonya) belterületén a szürkés és piros foltok – az épületek és utak, illetve a kertek – sűrűbben váltakoznak.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A másik két műholdkép egyike a normalizált vegetációs index (Normalized Difference Vegetation Index, NDVI) értékeit ábrázolja. Ez is egy gyakran használt, egyszerű mérőszám, amely a fotoszintetizáló növényzet klorofilltartalmára utal. A növények által a közeli infravörös és a vörös tartományban visszavert fényintenzitás különbségének és összegének a hányadosáról van szó. Ezek a Sentinel-2 kamerájának (MSI, Multi-Spectral Instrument) a B04 (narancs, 665 nm) és B08 jelű sávjai, az index értéke tehát (B08–B04)/(B08+B04). Nem véletlen, hogy ahol az előző hamisszínes képen a piros foltok domináltak, ott az NDVI térképen a növényzetre utaló sötétzöld. A csúszka eltolásával előbukkanó negyedik műholdkép-variáció az SWIR (Short wave infrared, rövid hullámhosszú infravörös) kompozitot mutatja. Itt az MSI kamera 20 m-es felszíni felbontást nyújtó B12 (infravörös, 2190 nm), B08A (infravörös, 865 nm) és a 10 m-es felbontású B04 sávjait rendelik hozzá az alapszínekhez. Ezzel a színkombinációval a növényzetben és a talaj felső rétegében tárolt víz mennyiségére vonatkozó következtetéseket lehet levonni. A víz elnyeli az infravörös sugárzást, így itt élénkzöld jelöli a nedvesebb, míg a drapp árnyalatai a szárazabb felszíneket. Ezért is hasonlít az SWRI kép mintázata a mellette látható NDVI térképéhez. Ezt a képet úgy választottuk ki, hogy ne legyen rajta felhő, és április végén már hó sem fordult elő. De az SWRI kompozit alkalmas volna ezek elkülönítésére, valamint a frissen leégett felszínek azonosítására. Egyes kőzettípusok eltérő módon verik vissza az infravörös sugárzást, így az SWRI-t geológiai jellegű alkalmazásokra is előszeretettel használják.

    S ha már szóba került a mintázat, vegyük észre, hogy a kép felső részén a mezőgazdasági táblák jellemző mérete lényegesen nagyobb, mint alul, ahol hosszúkás, elnyúlt téglalap alakú, amolyan nadrágszíjparcellák a jellemzőek. Magyarország (északon) és Románia (délen) határvidékén járunk, az eltérő birtokviszonyok miatt pedig az űrből is jól látszik a különbség. Hiába nincs behúzva az államhatár a műholdképen, valójában könnyedén felfedezhetjük, hol is húzódik.

    Kapcsolódó link:

  • Elektromosautó-túltermelés

    Amerikában és Németországban sem fér már el a gyárak környékén a sok autó – olvashattuk a minap az elektromos gépjárműveket gyártó Teslával kapcsolatban. A cég adatai szerint 2024 első negyedévében több mint 46 ezerrel több autó gördült le a futószalagokról, mint amennyit a kereskedők értékesíteni tudtak. A Tesla azonban nem lassítja a gyártást, így az egyelőre eladatlan készleteket valahol tárolni kell. Az Egyesült Államokban például St. Louis (Missouri állam) közelében egy lebontásra ítélt váráslóközpont parkolóját használják most a Teslák tárolására.

    A Tesla Németországban is túltermeléssel küzd. A Berlin melletti Grünheidében működő gyárban hetente 6000 Tesla készül. Az üzem területe megtelt, így az autókat a bő 50 km-re fekvő, az 1930-as években épült, a 2. világháború után az egykori NDK hadserege által is használt katonai repülőtér, Neuhardenberg területére szállítják.

    A neuhardenbergi repülőteret mutatja az a két Sentinel-2 optikai műholdkép, amelyek a csúszka elmozdításával összehasonlíthatók. Az egyik kép frissen, idén május közepén készült, a másik egy évvel korábban, amikor még nem voltak ilyen eladási problémák a Teslákkal. A futópályától délre eső terület sávja tavaly még üres volt, mostanra megtelt az ott tárolt autókkal.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A jelenleg csak kis gépeket kiszolgáló repülőtér (ICAO kódja: EDON) területén a műholdképek alapján a legfeltűnőbb alakzatok a hatalmas napelemfarmok, a futópálya mindkét oldalán. 2012-ben épült itt egy 145 MW beépített kapacitású napelempark 240 hektárnyi területen, amely az üzembe helyezésekor Németország legnagyobb ilyen létesítménye volt. A 600 ezer panellel rendelkező naperőművet 2013-ban kapcsolták a német villamos hálózatra. Éves teljesítménye mintegy 140 GWh, ami 48 ezer háztartás átlagos villamosenergia-fogyasztásának felel meg. 2015-ben a repülőtér 350 m² alapterületű egykori hangárjában egy 5 MWh energia tárolására alkalmas, konténeres kivitelezésű moduláris akkumulátortelep is épült a rövid távú hálózati ingadozások kompenzálására.

    Kapcsolódó linkek:

  • Gyalogos kötélhíd Sátoraljaújehelyen

    Hamarosan, várhatóan június elején átadják a Nemzeti összetartozás hídját Sátoraljaújhelyen – olvashattuk a hírekben. Az építmény már sikeresen túljutott a dinamikus és statikus terhelési próbákon. A több mint 700 m hosszú, a Várhegy és a Szárhegy között feszülő különleges kötélhidat hat acélsodrony tartja, magassága 80 m. A turisztikai látványosságként épült létesítmény – ha csak néhány méterrel is megelőzve egy nemrég átadott csehországi hidat – világrekorder abban a tekintetben, hogy a hídfői közötti 700 m-es támaszköze végig kötélhíd. A 2015-ben indult, eredetileg 2,8 milliárd forintos költséggel tervezett projekt végül 4 milliárdba került.

    A projektet környezetvédelmi szempontból számos kritika érte, mivel az építkezés a Natura 2000-es hálózathoz tartozó, különleges madárvédelmi területen folyt. Ennek során a hídfők alatti erdőfoltokat környezeti hatástanulmány nélkül csupaszították le, és az építkezések helyszíneihez vezető utak mentén is jelentős fakivágások történtek. Mindezt jól szemlélteti az alábbi két, a valódi színeket visszaadó tavaszi Sentinel-2 műholdkép, amelyek a csúszka elmozdításával könnyen összehasonlíthatók. Az egyik 2021. május elején, az építkezések megkezdése előtt, a másik frissen, idén április végén készült.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2021, 2024 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A híd alatti völgyben lakók pert is indítottak a beruházás leállítása érdekében, de a bíróság elutasította a keresetet. Kétségtelen, hogy Sátoraljaújhely turisztikai vonzereje, a kalandpark látogatottsága növekedni fog az új építmény nyomán. A környezeti károkozás azonban a jelek szerint nem korlátozódik magára az építkezésre: a híd éjjel feltűnő kivilágítást kap majd, a fényszennyezés egyik leglátványosabb hazai példáját szolgáltatva…

    Elkészült a sátoraljaújhelyi gyalogos kötélhíd éjszakai kivilágítása. (Forrás: Tóth István / Borsod 24)

    Kapcsolódó linkek:

  • Extrém időjárási események Dél-Amerikában

    Brazília déli részét pusztító áradások sújtják, április utolsó hete pedig rekord hideget és havazást hozott Argentínában. Mindkét eseményt Sentinel-2 műholdképekkel dokumentálták az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjának honlapján, a nap képe sorozatban.

    Május 7-i jelentések szerint Brazília legdélebbi csücskében, Rio Grande do Sul szövetségi állam területén, 500-at meghaladó számú településen több mint 110 ezer embert kellett kitelepíteni lakóhelyéről az árvizek miatt. Az állam kormányzata katasztrófahelyzetet hirdetett. A heves esőzésekre a Guaíba-tó, amelynek partján a főváros, Porto Alegre épült, öt méteres vízszintemelkedéssel reagált, veszélyeztetve a települést. Egy vízerőmű gátjának összeomlása és az azt követő ár 70-nél is több emberéletet követelt.

    A május 6-án készült műholdkép Porto Alegre (jobbra) környékét mutatja, a hordalékos vízzel elöntött területek drapp színűek. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

    Április utolsó hetében egy másik dél-amerikai ország, a Brazíliával is szomszédos Argentína került a hírekbe időjárási okokból. Az ország déli és nyugati tartományait ugyanis extrém alacsony hőmérsékletek, hóesés és erős szél sújtotta. Az alábbi műholdkép a legdélebben fekvő Santa Cruz tartomány területét mutatja május 1-jén. A két bemutatott műholdkép ábrázolta helyszínek között közel 3000 km a távolság, nagyjából délnyugat–északkeleti irányban.

    (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

  • Talajfedéstérkép

    A talajfedés (angolul soil sealing) talán nem széles körben ismert szakkifejezés, de a hatása a legtöbb embert érinti, akik településeken, különösen nagyobb városokban laknak. A lényegét egyszerű megérteni: az ember az építkezései nyomán a talaj felszínét a vizet át nem eresztő anyagokkal – betonnal, aszfalttal, épületekkel – fedi be. Ezzel mesterségesen gátolja a csapadékvíz beszivárgását a talajba. Ez egyrészt felborítja a talaj természetes vízháztartását, rontja a talaj minőségét, a biológiai sokféleséget. Másrészt extrém időjárási események idején, amikor rövid idő alatt nagy mennyiségű csapadék hullik, villámáradásokhoz vezet, mivel a vizet a talaj nem tudja felvenni.

    Talajfedés Barcelona térségében. Felül egy valódi színeket mutató Sentinel-2 műholdkép a katalán fővárosról, alul a talajfedés mértékét ábrázoló térkép. (Képek: ESA, adatok: Ulysses Soil Sealing Assessment and Monitoring Project)

    Felismerve a talajfedés és a kapcsolódó problémák súlyosságát, az Európai Űrügynökség (ESA) támogatásával, Ulysses néven olasz vezetéssel egy olyan kutatási projekt indult, amelyben a Földközi-tenger térségének talajfedési mértékét térképezik fel. Ehhez az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 optikai távérzékelő műholdjaitól származó adatokat használnak fel. A kapott 10 m-es felbontású talajfedéstérképek minden eddiginél részletsebben és nagyobb kiterjedésben mutatják meg, hol okozza a legnagyobb gondot a csökkent talajvíz-utánpótlás és a fokozott felszíni vízlefolyás. A kapcsolódó környezeti problémák közt említhetjük az áradásokat, a talajeróziót, a biodiverzitás és a talaj termőképessége csökkenését. De a nagy mértékű talajfedés szoros összefüggésben van a városi hőszigetek kialakulásával is. Itt nem csak a talajfedést okozó épületek és útburkolatok hőtároló hatására kell gondolni, hanem arra is, hogy a talaj lefedése csökkenti a párolgás és a növényzet hűtő hatását. A mediterrán tengerparti területeken a talajromlás – az egyre gyakoribb aszályos időszakokkal és tüzekkel párosulva – növeli az elsivatagosodás kockázatát.

    Talajfedés Tunisz térségében. Felül egy valódi színeket mutató Sentinel-2 műholdkép Tunézia fővárosáról, alul a tajelfedés mértékét ábrázoló térkép. (Képek: ESA, adatok: Ulysses Soil Sealing Assessment and Monitoring Project)

    Az ESA Mediterrán Kezdeményezés keretében támogatott Ulysses projekt Sentinel-2 adatokat felhasználva, egységes módszertannal részletes térképeket készít, amelyek a Földközi-tenger teljes partvonalán ábrázolják a talajfedés mértékét. A rendszeres időközönként frissített térképek lehetővé teszik a kutatók számára, hogy aprólékosan nyomon kövessék a talaj vízáteresztő képességének időbeli alakulását. A Planetek Italia vezette konzorcium a 2018–2022 közötti időszakot felölelő térképeket készített. Az adatok alapján az érdekelt vállalatok, szervezetek, hatóságok pontos képet kaphatnak a talajromlás nyomon követéséhez és megelőzéséhez, esetleges beavatkozások megtételéhez. A tudományos eredmények nyomán így keletkezik a gyakorlatban is hasznosítható információ. A közeljövőben a feltérképezést kiterjesztik a part menti területekről a kezdeményezésben részt vevő ESA-tagállamok – Spanyolország, Franciaország, Olaszország és Görögország – területének egészére is.

    Kapcsolódó linkek:

  • Özönvíz Dubajban

    A múlt hét elején a híradások beszámoltak róla, hogy Dubajt (Dubai), az Egyesült Arab Emírségek legnagyobb városát rövid idő alatt, április 15-én és 16-án olyan intenzív esősés sújtotta, amelynek nyomán 12 órán belül az átlagos éves csapadékmennyiség (100 mm) lehullott. Az Emírségek más területein 24 óra leforgása alatt helyenként 250 mm eső is esett. A hirtelen érkező hatalmas mennyiségű csapadék levezetésére az ottani infrastruktúra egyszerűen nincs felkészülve. A sivatagi nagyváros épületeit, utcáit, a járműveket elöntötte a víz. A közlekedés – beleértve a világ egyik legforgalmasabb nemzetközi repülőterének működését is – megbénult. A hírek szerint az elmúlt 75 év legnagyobb esőzése volt a mostani.

    A természeti csapást követően elterjedt összeesküvés-elmélet szerint közvetlen emberi beavatkozás okozhatta a nagy esőzést. A nagy hőség enyhítése érdekében valóban szoktak alkalmazni olyan eljárást, amely repülőgépekről kiszórt részecskék révén elősegíti a vízpára kondenzálódását, a felhők képződését. Egyrészt a szóban forgó napokon állítólag nem történt ilyen, másrészt a felhőszakadást előidéző ciklon jövetele az időjárás-előrejelzésekből is előre ismert volt. Az egész Arab-félszigeten gondot okozott a természeti katasztrófa, ekkora erejű és kiterjedésű hatást a „ felhőetetés” módszerével egyszerűen képtelenség lenne elérni. Áradások voltak a közeli Bahreinben és Ománban is, ahol 18 halálos áldozatot is követelt az özönvízszerű esőzés.

    Dubaj általában a műholdképek közkedvelt „sztárja–, elsősorban a partok mellett épített mesterséges szigetei miatt. A luxusturizmus felfuttatását célzó, de a tervezettnél lassabban alakuló Világ-szigetekről néhány hónappal ezelőtt egy blogbejegyzésünkben mi is írtunk. Most mint az Európai Űrügynökség (ESA), mint az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjának honlapján bemutattak egy április 17-én, nem sokkal az esőzések után készült Sentinel-2 optikai műholdképet. Akkorra a sűrű felhőzet már elvonult, így nem akadályozta a felszínről a felvételek készítését. Az alábbi hamisszínes kompozit képen a növényzet a piros árnyalataiban tűnik fel – pontosabban alig tűnik fel, hiszen végső soron egy sivatagi városról van szó. A vízzel elöntött, nagy kiterjedésű városi területeket türkiz foltokként lehet azonosítani.

    Dubaj Sentinel-2 műholdképen, a hatalmas esőzés után, április 17-én – már csak kisebb felhőpamacsok láthatók. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2024 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Az alábbi, eredetiben 10 m-es felszíni felbontású műholdképrészlet a villámáradásokkal leginkább érintett területek egyikét mutatja, Dubajtól délre. Az európai Sentinel földmegfigyelő program optikai és radaros műholdfelvételet haszonnal lehet alkalmazni világszerte az árvizek kiterjedésének, súlyosságának feltérképezése céljából is.

    (Kép: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

    Kapcsolódó linkek:

  • Új híd a semmibe

    Legalábbis egyelőre, ugyanis a Bosznia-Hercegovina és Horvátország határfolyója, a Száva fölött, Gradiška városa közelében átívelő autópályahídhoz a horvát oldalon egyelőre nem épült meg a csatlakozó útszakasz. A két ország 2018-ban állapodott meg a híd építéséről. A horvát A3-as autópályát a bosnyák A2-essel összekötő szakaszt tehát egyelőre pénzhiány miatt nem tudják még használni, a forgalom továbbra is a Gradiška központjában levő hídon bonyolódik. A Világgazdaság portálon megjelent cikk szerint a bosnyák oldalon már minden kész, a horvátoknál viszont még egy kapavágás sem történt. Az állítás második része némi újságírói túlzás, hiszen ahogyan az alábbi februári Sentinel-2 műholdképen is láthatjuk, a Száva északi (Horvátországhoz tartozó) oldalán is haladtak a földmunkák, „csak” az út és a határállomás épülete nem készült még el.

    A 2024-es műholdkép mellé egy ugyancsak hamisszínes, 2017-es Sentinel-2 képet is mellékelünk, a kettő a csúszka elmozdításával könnyen összehasonlítható. A színezés a növényzetet pirossal emeli ki, a Száva szalagja sötétkék, a kopár – és az építési munkálatok miatt megbolygatott – felszín pedig szürkés-drapp árnyalatokban mutatkozik. Gradiška a házaival és utcáival a kép jobb oldalán tűnik fel.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, 2024 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Érdekes, hogy bár a hídépítés 2018-ban vált hivatalossá és 2019-ben kezdődött meg, már a 2017 eleji műholdképen is látszanak az előkészítő munkálatok nyomai a boszniai oldalon: a felvezető útszakasz és a későbbi határállomás helye is jól azonosítható.

    A fent idézett cikk szerint a horvát fél eredetileg nem tervezett itt sem autópályát, sem hidat. A megállapodás egy afféle „hidat hídért” csereügylet nyomán született. Két évvel ezelőtt mi is beszámoltunk róla egy műholdképek sorozatával illusztrált blogbejegyzésben, hogy megnyitották a Pelješac hidat, amely a dalmát szigetek felett Horvátország északi és déli részét köti össze. Az építés a szarajevói kormány belegyezése nélkül nem kezdődhetett volna el, a feltételek között pedig a Gradiška melletti másik híd létesítése is szerepelt. A Pelješac hídra azért volt szükség, mert az Adriai-tenger partja mentén Horvátországot egy 17 km-es szakaszon Bosznia-Hercegovina kettévágja. Fontossága tehát horvát szempontból stratégiai, hiszen onnantól közúton, a bosnyákok megkerülésével, határátlépés nélkül is el lehet érni közúton a déli tengerparti enklávét, amelynek legnagyobb települése Dubrovnik.

    A mostani műholdképünkön szereplő, a Száván 2022 tavaszára megépült, egyelőre talán csak a jövő évig, de még a semmibe vezető, 462 m hosszú, kétszer négysávos autópályahíd költsége közel 20 millió euró volt. Ezt részben európai uniós forrásokból fedeztek, valamint a két ország hitelt vett fel a megvalósítására.

    Kapcsolódó linkek:

  • Felszínsüllyedés Sopron és Balf között

    Nemrég egy blogbejegyzésünkben a közigazgatásilag Sopronhoz tartozó Balfra látogattunk, bemutatva, hogy a településrészt és környékét 2014 és 2024 között jól kimutatható, átlagosan 2 mm/év körüli felszínemelkedés jellemezte. Az emelkedés a termelését 2022-ben felfüggesztő balfi ásványvíz-palackozó üzem épületein a legszembetűnőbb, kevés kétséget hagyva afelől, hogy az elmúlt években fokozatosan csökkenő, majd megszűnő vízkivétel nyomán a mélyben zajló hidrológiai folyamatok a felelősek a felszínmozgásért.

    A felszín mozgását ilyen nagy pontossággal műholdas radarmérések alapján, azok speciális interferometrikus módszerrel történő feldolgozásával lehet kimutatni. A felhasznált apertúraszintézises radarészlelések az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel–1 műholdjaitól származtak – ugyanúgy, ahogyan a mostani elemzéshez felhasznált adatok is. A Geo-Sentinel Kft. korábban Copernicus Sentinel–1 adatok alapján elkészítette és azóta is frissíti Magyarország teljes területének nagyfelbontású felszínmozgástérképét.

    A múltkori helyszíntől mindössze két-három kilométerre, Balftól északnyugatra, Sopron felé nagyjából félúton járunk. A tájat a Balfi út mentén családi és hétvégi házak, kiskertek, gyümölcsösök, szőlőültetvények, borászatok tarkítják. Amit a radarműholdas adatok alapján 2014 óta egyértelműen láthatunk, az egy folyamatos felszínsüllyedés, amelynek átlagos sebessége mostanra eléri az 5 mm/éves értéket. A sokéves trendre rárakódik egy szezonális hatás, mivel nyaranta a süllyedés jelentősen felgyorsul, télre viszont a felszínváltozás iránya megfordul. Kézenfekvő a következtetés, hogy ez a jelenség a helyi – minden bizonnyal elsősorban öntözési célú – vízkivétellel függhet össze.

    A felszínmozgás a helyi geológiai viszonyoktól függően tükrözi a mélyben zajló hidrológiai folyamatokat. Általában igaz, hogy a jelentős folyadék- és gázkivétel – legyen az ivóvíz, öntözővíz, termálvíz, kőolaj vagy földgáz kitermelése – a kőzetmátrixban nyomáscsökkenést, s annak összetömörödését (kompakcióját) okozza. Ez a felszín süllyedésében nyilvánul meg. Amikor pedig például az itt is feltételezett vízkitermelés csökken vagy befejeződik, a felszín alatti vízáramok feltöltik a rétegeket, helyreállítják a korábbi a nyomást. Ettől a süllyedés a felszínen megáll, sőt emelkedésbe megy át. Ezt figyelhetjük meg Balf és Sopron között, ahol látványos mozgástörténeti idősorok állnak rendelkezésre. Ezeken a hosszú (évtizedes) távú süllyedési trendet, annak gyorsuló ütemét, valamint az évente visszatérő szezonális hatást egyaránt kiválóan tudjuk követni.

    A környékbeli állandó radaros szórópontok térképén (fent) a színkódolás a 2014–2024 között mért műholdirányú átlagsebességeket mutatja. Az ábrázolt terület közepén a piros egyre sötétülő árnyalatai akár 5 mm/évet meghaladó süllyedést jeleznek. Példaképpen a számos vizsgált pont egyikének az elmozdulási idősorát is bemutatjuk (középen). A vízszintes tengelyen az idő években, a függőlegesen a műholdirányú távolság mm-ben értendő. Alul pedig az összes rendelkezésre álló szórópont – jellemzően lakóházak és más építmények – mozgása alapján alkotott interpolált felszínmozgássebesség-térkép látható. A piros folt határai kijelölik azt a területet, amelyre a felszínsüllyedés jellemző. Ennek alapján feltételezhető, hogy nem egyetlen vízkivételi pont, hanem több különálló, de egymáshoz közeli kút hatását figyelhetjük meg. (Forrás: Geo-Sentinel Kft., Copernicus Sentinel–1 adatok alapján)

    A Sentinel-1A műhold pályájának a leszálló (vagyis nagyjából északról dél felé haladó) szakaszán 12 naponta halad el a vizsgált terület felett. A radaros szórópontok mozgását tehát időben ilyen sűrű mintavételezéssel tudjuk vizsgálni. Az elemzés azt mutatja, hogy a hosszú távú süllyedés üteme gyorsul, emellett az évszakos változások amplitúdója is növekedni látszik. Érdekes – és a felszínmozgásnak az öntözéssel való ok-okozati kapcsolatát alátámasztó – tény, hogy egy innen alig több mint 4 km-re fekvő meteorológiai állomás éves csapadékadataival is összefüggést mutat a süllyedés. Például 2022-ben, amikor különösen kevés (452,8 mm) volt a csapadék, az intenzívebb nyári vízkivétel a szokásosnál is nagyobb süllyedést okozott. Ezzel szemben a kiugróan csapadékos 2018-ban (774,5 mm) bizonyára kevesebbet kellett öntözni, ami a mérsékeltebb felszínsüllyedésen is meglátszik.

    Kézenfekvő lenne a felgyorsuló klímaváltozás hatására csökkenő csapadékmennyiséggel összefüggésbe hozni a felszín süllyedését, azonban ez önmagában nem okoz relatív felszínmozgást. Megfigyelhetjük, hogy a környéken máshol, például Sopron és Kópháza területén a stabilitás a jellemző, Balfon pedig – amint azt korábban láttuk – éppenséggel kiemelkedik a felszín. A felszínmozgás tehát mindenhol egyedi, időbeli lefutása hosszú távon és akár egy éven belül is eltérő lehet. Ezért mindig érdemes valamilyen helyi okot – ez esetben az intenzív öntözést, Balfon pedig az ásványvíz-palackozás beszüntetését – keresni és a háttérben meghúzódó összetett folyamatokat elemezni. Mindkét eset fontos tanulsága, hogy az emberi tevékenység számottevő hatással lehet a szilárd földfelszín elmozdulásaira.

    A Balf és Sopron közötti terület felszínsüllyedési anomáliája a környék térképére rajzolt interpolált sebességtérképpel, 2014–2024 között mért Sentinel–1 radarműholdas adatok állandó szórópontú interferometrikus feldolgozása alapján. (Forrás: Geo-Sentinel Kft., Copernicus Sentinel–1 adatok alapján; térkép: Google Maps)

    A Geo-Sentinel Kft. az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési programja (FutureEO) támogatásával folyó munkája során a felszín alatti folyadékokkal kapcsolatos felszínváltoztató hatásokat vizsgálja, annak érdekében, hogy az érintett iparágak szereplői és a hatóságok számára hasznosítható információval szolgálhasson.

    Kapcsolódó linkek: