Ismeretterjesztés

  • Megfeneklett uszály a Dunán

    Egy furcsa látványosság, egy zátonyra futott román felségjelű uszály kelti fel az arra járók figyelmét a Duna Esztergom és Szob közötti szakaszán, a folyó kellős közepén. Az uszály január 16-án a jelek szerint letért a hajók számára kijelölt útvonaltól és megfeneklett. A rendhagyó helyzetről látványos videó és légi felvételek is készültek. Ezekről látható, hogy mostanra szinte az egész hajótest szárazra került, a Duna alacsony vízállásának köszönhetően. Ez azt is jelenti, hogy addig nem tudják elmozdítani, amíg újra áradni nem kezd a folyó. Szerencsére a hajótest nem sérült meg.

    (Videó: GoPro Special Videos)

    Egy uszály elegendően nagy méretű ahhoz, hogy a Copernicus program optikai Sentinel-2 földmegfigyelő műholdjainak, vagy a radaros Sentinel-1 párosnak a képein felismerhető legyen. A Sentinel-2 képekkel ugyanakkor most nincs szerencsénk, mivel január 16. óta minden műholdelhaladás idején erősen felhős, borult volt az időjárás, így a kamerák csak a felhőzet tetejéről tudtak felvételeket készíteni. A radaros műholdakat azonban nem zavarja a felhőzet a felszín leképezésében. Így most Sentinel-1 műholdképek segítségével mutatjuk be a helyzetet, a Dunán „keresztben álló” megfeneklett uszályt.

    Alább két képet hasonlíthatunk össze a csúszka segítségével. Mindkettő egyenként 3-3 különböző Sentinel-1 radaros felvétel felhasználásával készült. A felvételek között 6 napos az időkülönbség, az első hármas még az uszály zátonyra futása előttről (2018. december 31., 2019. január 6. és 12.), a másik már az azt követő időszakból (2019. január 18., 24. és 30.) származik. Az egyes komponensekhez rendre a vörös, zöld és kék alapszíneket rendeltük, így kombinálva alakítottuk át az eredetileg szürke skálás radaros amplitúdóképeket színessé. (A 6 napos időkülönbség nem véletlen: bár ennél sűrűbben is készülnek Sentinel-1 felvételek a területről, egy adott pálya menti irányból, ugyanolyan geometriai elrendezés mellett éppen ekkora időközönként ismétlődnek a Copernicus program radaros műholdjainak elhaladásai.)

    A színek így valójában segítenek megkülönböztetni az állandó és a változó (mozgó) radarvisszaverő felületeket. Ahol mindhárom időpontban egyforma volt a műhold irányába visszaszórt radarjel, ott a kombinált képen fehér színt látunk. Ahol viszont eltérnek a színek, ott valami megváltozott. Tekintsük például a második (január végi) színes képkombinációt. A Duna északi (bal) partján, az Ipoly torkolatától keletre Szob városának erős radarvisszhangot produkáló épületei, az Ipolyt keresztező vasúti híd mind fehér foltokként jelennek meg, de egy zöld csík a vasútállomásnál arra utal, hogy január 24-én, a műhold elhaladásának idején egy vasúti szerelvény állt ott, ahol a másik két napon nem. Ugyanígy a Duna sötét szalagján látható piros és zöld foltok a január 18-án, illetve 24-én éppen ott elhaladó hajókat jelzik.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018-2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Mozdulatlan, vagyis mindhárom időpontban ott maradt viszont a folyó (és a kép) közepén a megfeneklett uszály. Ugyanazon a helyen a január 16. előtti radarképek kombinációján nem látszik semmi különös, erős radarvisszhangot produkáló objektum – legfeljebb magának a zátonynak a halvány foltja vehető ki.

    Tekintettel arra, hogy az uszály feltehetően hosszabb ideig kényszerül a Dunán, Esztergom alatt, a Magyarország és Szlovákia közötti államhatár közelében fekvő zátonyon vesztegelni, még arra is van remény, hogy hamarosan Sentinel-2 műholdképeken is megpillantsuk.

    Kapcsolódó linkek:

  • Gátszakadás Brazíliában

    Január 25-én (pénteken) Brazília Minas Gerais államában, Brumadinho városától északkeletre átszakadt egy vasércbányászattal foglalkozó vállalat zagytározójának gátja. A becslések szerint 12 millió köbméternyi iszap árasztotta el hirtelen a tározó alatt húzódó völgyet, egy másik gátat is magával sodorva. A helyi időben déltájban történt ipari katasztrófa során több mint 300 ember eltűnt. A hét végéig már közel 60 áldozatot találtak meg, de félő, hogy az eltűntként nyilvántartott személyek sem élték túl a hatalmas iszapömlést. A hatóságok nehéz körülmények között, helikopterről kutatnak az esetleges túlélők után. Újabb gátszakadásveszély miatt a környező településeken 24 ezer embernek kellett elhagynia lakóhelyét.

    Az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2 műholdpárosának egyik tagja a katasztrófa után két nappal, január 27-én repült el a terület felett. Bár a műholdfelvételek készítésének idején az iszappal elöntött völgy környékét vékony felhő borította, így is jól megítélhető az elöntés mértéke. A több hullámhosszon készített felvételekből összeállított hamis színezésű műholdképet a csúszka elmozdításával összehasonlíthatjuk a tíz nappal korábban, még a gátszakadás előtt, majdnem felhőmentes körülmények között készült Sentinel-2 műholdképpel.

    A képek valamivel több mint 8 km széles területet ábrázolnak. A növényzet zöld, a vízfelületek kékek, a kopár felszín és az iszappal elöntött területek barna színűek. A felhők fehérek, a tájra vetülő árnyékuk fekete. A zagytározó, amelynek a gátja összeomlott, a jobb felső részen található. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Kapcsolódó link:

  • Zajló jég a Tiszán

    Az elmúlt időszak tartósan alacsony hőmérsékletei megtették a hatásukat, természetes vizeinken megjelent a jég. Nemrég, január közepén Sentinel-2 optikai műholdfelvételek segítségével a Tisza-tóhoz látogattunk, így most nézzünk körül, mi a helyzet a Tiszának kicsivel a Tisza-tó feletti szakaszán. „Zajlik a jég, nem jár a tiszacsegei komp” – olvashattuk a hétvégi hírekben. Ha most is Sentinel-2 műholdképekre szeretnénk hagyatkozni, akkor csalódnunk kellene, hiszen a túlnyomó részt borult időjárás miatt a terület felett rendszeres időközönként elrepülő műholdak leginkább a felhőzet fehér tetejét tudják csak fényképezni. Ilyenkor (is) jól jön a Copernicus program szolgálatszerűen adatokat szállító földmegfigyelő műholdjainak másik sorozata, a radaros Sentinel-1 műholdpáros. A centiméteres hullámhossztartományba eső radarjelek számára ugyanis nem jelent akadályt a felhőzet.

    Az alábbi két – a műholdról lebocsátott, majd a felszínről visszaszóródva beérkező radarhullámok polarizációs tulajdonságai alapján hamisan színezett – kép közepén a Tiszacsege (jobbra lent) és Ároktő (balra fent) között közlekedő komp helyszíne látható. A radaros műholdképeken a vízfelület sötét, így jól kivehető a Tisza kék csíkja. Január 19-én még nincs rajta nyoma jelentős mennyiségű zajló jégnek. Hat nappal később, 25-én már megjelennek rajta a radarvisszhangot jelző, és az egyenetlen jégfelületre utaló sárgás foltok a Tiszán. Épp ezen a napon állították le ideiglenesen a kompok közlekedését.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A Hajdú-Bihar megyében található Tiszacsege és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez tartozó Ároktő házai – ahogy az építményektől általában megszoktuk – erős radarjeleket produkálnak, így a települések jól kirajzolódnak, az alkalmazott színezés mellett világossárgával.

    Kapcsolódó linkek:

  • Vörös ár, Madagaszkár

    A Nemzetközi Űrállomás fedélzetéről letekintő űrhajósok egyik hálás fotótémája Madagaszkár, azon belül is a folyók. Az Afrika délkeleti részénél fekvő sziget területe több mint 587 ezer km2, ezzel a Föld negyedik legnagyobb szigete. A folyók vize gyakorta feltűnően rozsdavörös. A legtöbb madagaszkári folyó a sziget belsejében ered, ahol a jellemző talaj a magas vas-oxid tartalmú laterit – innen a vízben szállított nagy mennyiségű hordalék rozsdavörös színe.

    Földmegfigyelő műholdak segítségével is látványos képeket kaphatunk a szinte vérerekként a tengerbe ömlő vörös folyókról. Most az európai Copernicus program Sentinel-2 műholdjainak képeit mutatjuk be, amelyek idén januárban, két különböző időpontban készültek.

    Sentinel-2 műholdképek a Madagaszkár nyugati részén a tengerbe (pontosabban az afrikai kontinenst a szigettől elválasztó Mozambiki-csatornába) torkolló Tsiribihina folyó alsó szakaszáról. A csúszka segítségével összehasonlítható képek 2019. január 4-én, és 15 nappal később, január 19-én készültek. A két időpont között egy trópusi ciklon sok csapadékot hozott és áradást okozott. Érdemes külön hangsúlyozni, hogy ezúttal nem hamis színezésű, hanem a valódi színeket visszaadó műholdképekről van szó. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Az Indiai-óceánban fekvő Madagaszkárt január 5–7. között érte el az Ava nevű trópusi ciklon. A természeti csapás 36 halálos áldozatot követelt és több mint 20 ezer embernek kellett elhagynia otthonát. A műholdképek alapján a Tsiribihina folyó völgyében jól kivehetők az árvíz hatásai, a vörös színű vízzel elöntött területek. A legfeltűnőbb, nagy kiterjedésű alakzat a január 19-ei műholdképen a folyótól északra a rozsdavörös vízzel feltöltődött Bemarivo-tó.

    Kapcsolódó linkek:

  • Budapestek és Budák

    Hát nem csak egy van ezekből? Nem, az Egyesült Államokban például több is található ilyen nevű településekből. Most tehát nem Magyarország fővárosát mutatjuk be felülnézetből, Sentinel-2 műholdfelvételek segítségével, hanem a tengerentúli névrokonait. A „mi Budapestünk” persze többször szerepelt már itt a Sentinel blogon, például a radaros Sentinel-1 adatokon alapuló mozgásvizsgálati eredmények kapcsán, vagy a 2017. januári dunai jégzajlás alkalmával.

    Az Amerikai Egyesült Államokban két Budapest és két Buda nevű település (vagy településrész) található a térképeken. (Pest egy sem, ami talán érthető, ha emlékeztetünk a pest szó angol jelentésére, ami kártevő vagy pestis – nyilván senki sem szeretne ilyen helyen lakni.) Az itt bemutatott Sentinel-2 műholdképek mind 2018 novemberében készültek, hamis színezéssel, ami kiemeli a felszín egyes tulajdonságait. A képrészletek szélessége a valóságban kb. 14 km-nek felel meg.

    Aki nagy „amerikai Budapestekre” számít, az bizonyára csalódni fog. Az egyik a Georgia állambeli Haralson megyében található, és csupán néhány házból áll. A Sentinel-2 műholdképek 10 m-es felszíni felbontása mellett nem is igen lehet ezeket jól kivenni. Az apró település két néhány ezres lélekszámú kisváros, nyugati irányban Tallapoosa, keletre Bremen (hm, egy másik európai nagyvároséhoz hasonló név!) között félúton fekszik.

    Budapest (Georgia, USA) és környéke. A település kis mérete miatt nem igazán vehető ki a 2018. november 21-én készült Sentinel-2 műholdképen. A környező erdős területek zöldek, a tavak sötétkékek. A kopárabb felszíndarabok és szántóföldek barnás árnyalatúak. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A másik, a Missouri állam Ripley megyéjében található Budapest valójában még jelentéktelenebb. Egy elnéptelenedett településrészt takar, amelynek fénykorában, épp egy évszázaddal ezelőtt postahivatal is működött.

    Középen a „láthatatlan” Budapest (Missouri, USA) egy 2018. november 22-én készült Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Hogy mégis elkerüljük a teljes csalódást, az amerikai Budák egy kicsit jelentősebbek. A Texas állam közepén, Hays megyében fekvő Buda például egy több ezres kisváros, a közeli főváros, Austin agglomerációjának része, ahonnan az 1980-as évektől kezdve sokan költöztek ide.

    Buda (Texas, USA) a Sentinel-2 műhold 2018. november 26-án készült, hamis színezésű képén. Feltűnőek a települést délnyugat–északkeleti irányban átszelő, az állam fővárosába vezető 35-ös főút két oldalán a labirintusszerűen kanyargó utcákban épült házak és nyaralók. A bal oldalon látható, világos színű tájsebek az itteni cementgyárat alapanyaggal ellátó külszíni mészkőbányák. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A másik, sokkal északabbra fekvő, 1854-ben alapított Buda (Illinois állam, Bureau megye) már jóval kisebb, néhány száz lakosú falu – de méretében még így is lefőzi a két amerikai Budapestet.

    Buda (Illinois, USA), 2018. november 22-én. A falu bal oldalt középtájt látható a Sentinel-2 műholdképen, amelyen a hamis színezés türkizzel emeli ki a hóborítást. A környező tájra jellemzőek a négyzet alakú, észak–déli és kelet–nyugati irányú határokkal rendelkező mezőgazdasági táblák. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

  • Tisza-tó, télen és nyáron

    A Tisza-tó a kiskörei vízi erőmű létesítése után, a folyó vizének felduzzasztásával keletkezett. Az erőmű 1973-ban épült, a tó feltöltése az 1990-es években fejeződött be. Kisebb-nagyobb nyílt vízfelületek, csatornák, holtágak, és maga a tározón átfolyó Tisza alkotja a mesterségesen kialakított vízrendszert. A Tisza-tó Magyarország második legnagyobb tava, teljes területe 127 km2, a benne található szigetek összesen 43 km2-t foglalnak el.

    A környék az elmúlt évtizedek során népszerű turistacélponttá vált, akár a vízi sportok, akár az ökoturizmus kedvelői számára. A Tisza-tó kialakult ökológiai rendszere, természeti értékei, madárrezervátuma védelmet érdemelnek.

    Sentinel-2 műholdképek segítségével mutatjuk be a környéket, a nyári és téli látvány összehasonlításával. Mindhárom időpontban (nyáron 2018. augusztus 3-án, télen 2018. december 11-én és egy hónappal később, 2019. január 10-án) szerencsére felhőmentes volt az ég a Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyék határán fekvő tó fölött. Így a Sentinel-2 műholdpáros tagjainak 13 látható és infravörös színben érzékeny kamerája akadálytalanul készíthette felvételeit, miközben pályáján elhaladt Északkelet-Magyarország fölött. A hamis színezésű képeken a növényzet a piros, a vízfelületek a kék különböző árnyalatait mutatják. Barnás-szürkés foltok jelölik a kopár talajt, ami főleg a decemberi műholdképen jellemző a mezőgazdasági táblákon.

     

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018-2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Az idei télen decemberben, illetve januárban készített műholdképek szembetűnő különbsége a hóborítás. Míg december elején még nem esett hó, január 10-én többé-kevésbé egybefüggő hótakaró fedte a tájat. Feltűnő kivétel magának a Tiszának a képen északkeletről délnyugati irányba kanyargó kék szalagja, és a folyó mentén, a Tisza-tó területén a növényzettel benőtt részek. Megtörik még a fehérséget a települések és az utak, s itt-ott kivehetők a Tisza holtágai is. A hómentes képen jól láthatók a Tisza-tó sekélyebb állóvízfelületei, amelyek a hóesés idejére már befagytak, így a rajtuk megmaradt hótakaró miatt nem különböztethetők meg a szintén behavazott szántóföldektől.

     

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A hóborítás nélküli téli (decemberi) illetve a nyári (augusztusi) műholdképek között a legfeltűnőbb eltérés a környező táj színe. A növényzetet jelző piros decemberre igencsak megritkult, hiszen addigra befejeződött a földeken a termények betakarítása. Másképpen fest a Tisza-tó is. Télire ugyanis szabályozott keretek között 1,2–1,7 m-rel lecsökkentik a tó vízszintjét. Ennek elsősorban árvízvédelmi okai vannak, de a lényegesen alacsonyabb vízszint kihat a vízi élővilágra, a táj képére és megnöveli a turisták által száraz lábbal bejárható területeket is.

    Kapcsolódó link:

  • Norvégia mozgásban

    Az európai Copernicus földmegfigyelő program apertúraszintézis elvén működő radarberendezésekkel (Synthetic Aperture Radar, SAR) felszerelt Sentinel-1 műholdpárosának tagjai hat naponként térnek vissza ugyanabból az irányból egy adott földfelszíni pont fölé – Norvégiában is. Az országban most elérhetővé vált az ismétlődő Sentinel-1 adatokon alapuló, radar-interferométeres technikával (InSAR) készült mozgástérkép. Az adatbázisban Norvégia területén mintegy 2 milliárdnyi radaros szórópont – épített vagy természetes felszínelemek – mozgástörténete követhető nyomon, akár évente 1 mm-es pontossággal.

    Az InSAR Norway szolgáltatás 2018. november 29-étől elérhető a felhasználók számára. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / InSAR Norway / KSAT-GMS)

    A teljes felbontású mozgástérképhez ráadásul mindenki szabadon és ingyenesen hozzáférhető. Sőt ahogy az idő telik és a műholdas mérések tovább folynak, a rendszer fenntartását és folyamatos frissítést is ígérik. Így Norvégiában a felhasználók számára egy kiszámítható, hosszú távon is elérhető mozgásvizsgálati adatbázis válik elérhetővé. A kezdeményezés neve Norwegian Ground Motion Service – InSAR Norway, és három intézmény szakemberei és pénzügyi erőforrásai állnak mögötte. Ezek a Norvég Földtani Szolgálat (Geological Survey of Norway), a Norvég Víz- és Energiaügyi Igazgatóság (Norwegian Water Resources and Energy Directorate) és a Norvég Űrközpont (Norwegian Space Centre).

    Az adatbázis stratégiai jelentőségű kormányzati döntéseket alapozhat meg és a gazdasági szereplők számára értékes információval szolgál, de akár egyszerű állampolgárok is hasznát vehetik. Megállapítható például a felszínsüllyedések helye és mértéke, a városi infrastruktúrák változásai, kimutathatók az esetleges földcsuszamlások által veszélyeztetett területek. Az adatbázis felhasználásával új alkalmazások megjelenése is várható. A várakozások szerint különösen a biztosítási és az ingatlanszektor, az építőipari és közlekedési vállalkozások hasznosíthatják a norvég országos műholdradar-interferometriás mozgástérkép adatait.

    Hegyoldal mozgása (Osmundneset, Gloppen, Norvégia) InSAR adatok alapján. A pirossal jelölt pontok 2 cm/éves sebességgel süllyednek, a zöldek mozgása elhanyagolgató, azok stabilnak tekinthetők. A kép jobb alsó részén látható grafikon 2236 pont átlagos elmozdulását ábrázolja az idő függvényében, ezek a kép közepén megjelölt sokszög területén belül helyezkednek el. A süllyedés számított sebessége itt 4–5 mm/év a 2015 és 2018 közötti időszakra vonatkozóan. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / InSAR Norway / KSAT-GMS)

    John Dehls, a Norvég Földtani Szolgálat szakembere szerint egy ilyen operatív felszínmozgás-monitorozó rendszer kiépítése jelentős műszaki kihívásokkal jár, de már most látják az első hasznait is. Napokon belül máris sziklaomlások és földcsuszamlások által potenciálisan veszélyeztetett helyszíneket sikerült azonosítani, amelyek helyszíni vizsgálatára már a következő nyáron sort is keríthetnek.

    Kapcsolódó linkek:

  • Ahonnan a zöldségek jönnek

    Spanyolország délkeleti részén, a Földközi-tenger partján fekszik Almería városa. A 200 ezer lakosú andalúziai településtől 30 km-re található az a közel 30 ezer hektár, amely állítólag a földkerekség legnagyobb egybefüggő fóliasátras területe. Becslések szerint Európa primőr zöldségekkel való ellátásának a felét fedezik innen. Rengeteg paradicsom, paprika, uborka, cukkini és egyéb zöldségféle kerül ki a melegházakból. Nálunk is kaphatók a boltokban ezek a zöldségfélék egész éven át, még azokban az időszakokban is, amikor az itthoni éghajlat – például télen – nem teszi lehetővé, hogy megteremjenek. (Vannak persze európai országok, ahol igazából sosem teremnek meg ezek.)

    Egy ekkora terület természetesen jól látható a Copernicus földmegfigyelési program optikai és infravörös hullámhosszakon dolgozó Sentinel-2 műholdjainak képein is. A felszín tulajdonságainak kiemelése érdekében hamis színezéssel dolgoztunk. Két képpárt mutatunk be, a látványos összehasonlítás kedvéért.

    Az első képpár tagja egy-egy év első napján, 2018-ban és 2019-ben, egyaránt január 1-jén készültek, amikor nem borította felhő Almería egét. Bal oldalt a település, alul a Földközi-tenger öblének egy kis részlete látható. A fóliasátrak tengere a narancssárga árnyalataiban tölti be a kép legnagyobb részét. A csúszka mozgatásával észrevehetjük, hogy egyes fóliasátrak borítása az eltelt egy év alatt megváltozott, de egyébként a terület lényegében ugyanúgy néz ki a műholdképeken.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018-2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Az idén újévi Sentinel-2 műholdképet összevethetjük egy tavaly év közepén, pontosabban 2018. június 8-án készített képpel is. Itt már sokkal szembeötlőbb a változás, de ennek oka az eltérő megvilágítási viszonyokban keresendő. Az optikai földmegfigyelő műholdak a Nap által megvilágított felszínről visszaszóródó fényt érzékelik a fedélzetükön elhelyezett kamerákkal. A Föld körül poláris napszinkron pályán keringő Sentinel-2 műholdpáros tagjai világidőben mindig 11 óra körül repülnek el Almería felett. Csakhogy amíg a nyár közepén ekkor magasan áll a Nap, addig télen sokkal alacsonyabb szögben süt le a tájra. A nyári műholdképen a fóliasátrak teteje igen fényes, hiszen a műhold kamerájának irányába tükrözi vissza a rá eső napfényt.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018-2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Almería környékén az 1980-as évektől kezdve fejődött ki a mezőgazdaságnak ez az ága, s mostanra a vidék gazdasági bevételeinek fő forrásává vált. Az intenzív növénytermesztés kifejlődése azért is érdekes, mert a terület éghajlata igen száraz, az éves átlagos csapadékmennyiség 200 mm körüli. A hidropónia, vagyis a termőföld nélkül, tápfolyadékkel végzett növénytermesztés „csodákat” művelt az elmúlt három és fél évtizedben. (Más kérdés, hogy ugyanolyan íze van-e az innen származó, mesterséges körülmények közt előállított zöldségféléknek, mint a szabad földön termesztett paradicsomnak, paprikának és társaiknak…)

    A kistermelők és nagyobb gazdaságok által művelt fóliasátrak alatt akár 45 Celsius-fokosra is emelkedhet a hőmérséklet. Nem könnyű az itt végzett munka. Az sem véletlen, hogy számos afrikai és kelet-európai bevándorló dolgozik itt, mostoha körülmények között. A rengeteg felhasznált műanyagnak és növényvédő szernek káros környezeti hatásai is vannak.

    A melegházak kiterjedése egyébként olyan nagy, hogy az Almeríai Egyetemen egy évtizeddel ezelőtt végzett kutatások szerint a tetejükről visszavert napfény valójában kimutathatóan hűti a környék klímáját. Míg Spanyolországban máshol az éghajlatváltozás miatt folyamatosan emelkedik az átlaghőmérséklet, itt 1983 óta évtizedenként 0,3 °C-kal még csökken is. Az elemzett hőmérsékleti adatok a műholdképek jobb alsó részén jól kivehető almeríai repülőtér meteorológiai állomásáról származtak.

    Kapcsolódó linkek:

  • Copernicus – számok és érdekességek

    Az Európai Unió (EU) Copernicus földmegfigyelési programjával kapcsolatban, mint ahogy 2016 közepe óta rendszeresen, úgy az elmúlt évben is sok adatot, tényt és érdekességet osztottunk meg, alkalmazásokat, szép és különleges műholdképeket mutattunk be a Sentinel blogon. Ígérjük, hogy ezt 2019-ben is folytatni fogjuk. Most, hogy elérkeztünk a 2018. év utolsó napjához (és utolsó blogbejegyzéséhez), álljon itt néhány szám és érdekesség, a Copernicus Observer gyűjtése nyomán. Mielőtt azonban belekezdenénk, minden olvasónknak boldog, sikeres új évet kívánunk!

    A Copernicus messze a legtöbb adatot előállító földmegfigyelési program, és a harmadik legnagyobb adatszolgáltató a világon. Naponta mintegy 20 terabájtnyi adat keletkezik, ami egyenértékű egy másfél év (!) hosszúságú, HD felbontású filmnek megfelelő fájlmérettel. Ha az Amerikában tíz éven futó Jóbarátok (Friends) című televíziós filmsorozatot használjuk „mértékegységként”, akkor a Copernicus adat-előállítási sebességével az összes epizód kevesebb mint 2 perc alatt lefutna.

    A Copernicus programon belül a Sentinel műholdak állítják elő a közvetlen adatokat, de a szolgáltatások ezeken kívül gyűjtenek és elemeznek más műholdaktól, illetve földi telepítésű mérőeszközöktől származó információt is. Mostanáig a program dedikált Sentinel műholdjai közel 12 millió adatterméket állítottak elő. Ez nagyjából akkora szám, hogy négy európai főváros, Madrid, Berlin, Róma és Párizs minden egyes lakójára jut belőlük egy-egy. A Copernicus adatokat akár ők is, de a világ minden kutatója, vállalkozója és magánszemélye szabadon és ingyenesen felhasználhatja.

    A négy említett főváros Sentinel-2 műholdképmozaikja. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Copernicus Support Office)

    Ahogy említettük, a Copernicus szolgáltatásai a nagy mennyiségű műholdas adat mellett földi, helyszíni méréseket is használnak. Ezek az érzékelők működhetnek a szárazföldön, a levegőben és a tengereken. Ez utóbbira példa a Copernicus tengeri környezetet vizsgáló szolgálata (Copernicus Marine Environment Monitoring Service, CMEMS), amely több mint 3000, az Argos együttműködés által üzemeltetett bójáról származó hőmérsékleti és a sótartalomra vonatkozó adatot épít be modellszámításaiba. Az adatok a vízfelszíntől akár 2000 m-es mélységig jellemzik a vizet. Ennél még különlegesebb „önkéntes” közreműködői is vannak a rendszernek. Oroszlánfókák százai hordoznak ugyanis magukra erősítve kis mérőműszereket, amelyekkel a környezet állapotáról, de persze saját viselkedésükről is tájékoztatják az embereket.

    Elefántfóka, Argos jeladóval felszerelve.

    A part menti tengervíz minőségéről informálhatnak és a vízfelszín hőmérsékletére vonatkozó Sentinel-3 műholdas adatok kalibrálásában segíthetnek a megfelelően felszerelt szörfösök is.

    A Sentinel-2 műholdak egy-egy terület fölött 2–5 naponta végeznek méréseket, a földrajzi szélességtől függően – a poláris műholdpályák miatt magasabb szélesség rövidebb visszatérési időkkel párosul. A Sentinel-3 és Sentinel-5P két napnál is rövidebb idő alatt visszatér egy adott hely fölé. A Copernicus katasztrófák esetén igénybe vehető szolgálata (Emergency Management Service, EMS) szünet nélkül, az év minden napján, a nap 24 órájában rendelkezésre áll, ha valahol a világon szükség van a segítségre, történjen akár földrengés, árvíz, erdőtűz, vagy más természeti csapás. A gyorsan (akár órák, rosszabb esetben – kevés műholdas adat vagy kedvezőtlen felhőviszonyok miatt – egy-két nap alatt) előállított térképek a helyi hatóságoknak segítenek a mentésben, a károk enyhítésében.

    Kis híja egyébként, hogy a Copernicus helyett nem Pegasust emlegetünk most. 2012 előtt a program GMES (Global Monitoring for Environment and Security) néven futott. Már 2006-ban felismerték, hogy ez nem túl attraktív, a rövidítés nehezen kiejthető, ezért diákpályázatot írtak ki egy hangzatosabb elnevezés megtalálására. A zsűri a Pegasus nevet hozta ki győztesnek. Mégsem ez maradt meg, hanem a Copernicus, ami szellemében közelebb állt az EU másik nagyszabású űrprogramja, a Galileo navigációs műholdrendszer elnevezéséhez. Elvégre mind Galileo Galilei, mind Nikolausz Kopernikusz világképformáló európai tudósok voltak, akik neve mindenhol ismerősen cseng…

    Kapcsolódó linkek:

  • Az Etna decemberi kitörése

    Nem is olyan rég, december közepén mutattunk be Sentinel-2 műholdképeket az Etnáról, Európa legnagyobb működő vulkánjáról. Akkor azt illusztráltuk, hogy a hegyet borító hó milyen könnyen megkülönböztethető a valódi színekben szintén fehérnek látszó felhőzettől. A „titok” nyitja csupán az, hogy a Sentinel-2 MSI (Multi-Spectral Instrument) kamerája által érzékelt 13 optikai és közeli infravörös hullámhosszon készített felvételeket megfelelő módon kell kombinálni. A vörös, zöld és kék alapszínekhez más-más sávú felvételeket rendelve előáll egy olyan hamis színezésű műholdkép, amelyen a hó élénk türkiz színűvé válik.

    Az Etnáról 2018. november 29-én készített, a valódi és hamis színezésű Sentinel-2 műholdképek összehasonlítása. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    December 24-én érkeztek a hírek arról, hogy a szicíliai vulkán földrengések kíséretében ismét kitört. Két nappal később 4,8-es erősségű rengést is tapasztaltak a környéken, ami épületkárokat okozott. Az Etna oldalán kb. 2 km hosszan hasadék nyílt, amelyből forró láva tört elő.

    Mit láthattak ebből a Sentinel-2 műholdak? Szicília fölött épp december 24-én, helyi időben 11 órakor repült el a műholdpáros egyik tagja. (Közel poláris napszinkron pályájukat úgy alakították ki, hogy helyi időben mindig hozzávetőleg ugyanakkor készítsék a felvételeiket egy adott területről, így azok könnyebben összehasonlíthatóak.)

    A december 24-én, szerencsés módon felhőmentes körülmények közt készült Sentinel-2 képen a havat türkiznek mutató hamis színezésnek köszönhetően narancsvörös jelöli a legforróbb foltokat az Etnán. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
    Két nappal később, december 26-án voltak ugyan felhők az égen, de az Etna délkeleti oldalán jól kivehető a hosszan elnyúlt lávafolyás. A hóborítás is megfogyatkozott, a vulkáni füst- és hamufelhő pedig ugyancsak türkiz színű – és sötét árnyékot vet a hegy délnyugati oldalára. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Az alábbi összehasonlító képen a csúszka mozgatásával látványossá tehetők a kitörő Etnáról két nap különbséggel készített Sentinel-2 műholdképek különbségei. A méretek érzékeltetésére: a téglalap alakú képek hosszabbik oldala a valóságban kb. 14 km-es távolságnak felel meg.

    Kapcsolódó linkek: