Ismeretterjesztés

  • Repcevirágzás

    Április 24–26. között a Sentinel blog is bemutatkozott egy poszteren a Magyar Űrkutatási Fórum 2019 konferencia résztvevőinek. A Sopron felé vezető út mentén lehetetlen volt nem észrevenni a hatalmas táblákban éppen virágzó repcét. A feltűnő sárga virágú szántóföldi növényt a Központi Statisztikai Hivatal 2018-as adatai szerint hazánkban a búza, a kukorica és a napraforgó után a negyedik legnagyobb területen vetik. A repce vetésterülete az utóbbi években dinamikusan növekszik, 2018-ban több mint 60%-kal meghaladta a 2012–2016 közötti évek átlagát.

    A repce sokoldalúan hasznosítható olajos, nagy fehérjetartalmú növény. Egy hektáron termelt repcéből 2000 liter finom repceolaj préselhető ki. Az olaj előállítása után visszamaradt repcedara szarvasmarhák és sertések takarmányaként hasznosul. A virágzó repceföldek – amiket az alábbi Sentinel-2 műholdképen is láthatunk majd – a méhek számára is táplálékul szolgálnak. A termőterület növekedése mégsem ezekre az okokra, hanem inkább a környezetbarát üzemanyagnak számító biodízel előállítására vezethető vissza. A becslések szerint 1 hektáron termelt repcéből személygépkocsival 30 ezer km megtételére alkalmas bioüzemanyag gyártható. 2018-ban Magyarországon több mint 340 ezer hektáron vetettek repcét.

    Az idén áprilisi, a valódi színeket visszaadó Sentinel-2 műholdképek segítségével tehát Győr-Moson-Sopron megyébe látogatunk. Középtől kicsit balra a legnagyobb település Nagylózs. A jobb felső sarokban Fertőszentmiklós, balra alul Sopronkövesd egy-egy részlete is látható. Az egy hónapon belül, április 1-jén és 28-án készült képek a csúszka mozgatásával könnyedén összehasonlíthatók. Így a sárgászölddé vált táblákon mindjárt feltűnik, hogy a hónap végére kivirágzott a repce.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A képek tetején halad át a Győrből Sopronba vezető 85-ös számú főút. Ettől délre, a kép közepén azonban sokkal feltűnőbb egy világos sáv, ez az M85-ös autóút most épülő szakasza. A kép keleti és nyugati szélén egy-egy készülő csomópont is jól kivehető. Az építkezés jelentősen átalakítja a táj képét. Ezt egy másik, egy két évvel ezelőtti Sentinel-2 műholdképpel való összehasonlítás szemlélteti. Az útépítésnek 2017 tavaszán még nem volt látható nyoma.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Kapcsolódó link:

  • Sivatagi „gabonakörök” Egyiptomban

    A műholdképeket telepöttyöző körök a valóságban nem is olyan kicsik, átmérőjük kb. 800 méter. Egyiptom nyugati részén, a Líbiai-sivatag területén találhatók és intenzíven öntözött mezőgazdasági területeket jeleznek. Jellegzetes kör alakjukat a művelés módjának köszönhetik. A körök közepén levő kútból forgó öntözőberendezés karja juttatja a vizet a termőterületre. Ahová nem jut el a víz, ott továbbra is a száraz, terméketlen sivatag az úr.

    Az egyiptomi öntözéses földművelésről az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában volt szó áprilisban. (Videó: ESA, képek: Landsat: USGS, Sentinel-2: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A felszínborításban és az éghajlatban bekövetkező hosszú távú változások tanulmányozása érdekében nagyon fontos, hogy a rendelkezésre álló, műholdas távérzékeléssel nyert adatsorokat megőrizzék, archiválják, hogy az eljövendő generációk is elemezhessék azokat.

    A videóban egy olyan különleges, bő két évtizednyi időt felölelő animált műholdképsorozatot is bemutatnak, amely 1998 januárjáig visszamenően több mint 150 műholdkép felhasználásával illusztrálja a változásokat a Kelet-Owainat területén. A régebbi adatok az amerikai Landsat földmegfigyelő műholdak családjának tagjaitól származnak, az újabbak az európai Sentinel-2 műholdpárostól.

    Egyiptom területének nem kevesebb mint 95%-a sivatag, tehát nagyon értékesek a mezőgazdasági művelésre alkalmas földek. Ahogy nő az igény az élelmiszer iránt, úgy erősödnek a mezőgazdasági célú fejlesztések a sivatagos területeken. Az ehhez szükséges bőséges öntözővizet a föld alól nyerik, ahol a víztározó rétegekben több ezer éven át gyűlt össze az édesvíz. Az ún. núbiai homokkő víztározórendszer a legnagyobb ismert föld alatti készlet, a Szahara keleti része alatt több mint kétmillió négyzetkilométernyi területen húzódik, becsült tárolt vízmennyisége 150 ezer köbkilométer.

    Az öntözésre kitűnően alkalmas, alacsony sótartalmú víz felhasználásával többek közt búzát, árpát, burgonyát termesztenek itt. A termény elszállítását légi úton, a Sark Al-Owainat-i repülőtérről végzik. Ezt 2003-ban adták át a forgalomnak. A műholdképeken a terület keleti részén, vagyis a jobb oldalon könnyen felismerhető.

    A képek sorozatán a figyelmes szemlélő a buckáknak a homoksivatagokra jellemző, a szél következtében fellépő vándorlását is megfigyelheti, főleg a bal felső sarokban.

    Kapcsolódó linkek:

  • Száraz tónak nedves partján…

    …felújítást végeznek. Szeged mellett, a Maty-éri versenypálya (hivatalos nevén Nemzeti Kajak-kenu és Evezős Olimpiai Központ) már készül a nyári kajak-kenu világbajnokságra. A világverseny nyolc év után látogat el újra Szegedre. A pályát 1978 és 1981 között létesítették, a 2011-es világbajnokság idejére felújították, a sportkomplexum 11 ezer néző befogadására lett képes.

    A versenypálya hossza 2,4 km, a szélessége 140 m. A bemelegítésre külön vízfelületet használnak. Mostanra azonban szinte teljesen eltűnt a víz a tóból, hiszen javában folyik az újabb felújítás. A kajak-kenu világbajnokság 2019. augusztus 21–25. között lesz a Maty-éren. A munkálatokkal július végéig el kell készüljenek. Az alábbi Sentinel-2 műholdképpár segítségével össze tudjuk hasonlítani az idén március végi állapotot a tavaly májusival: középen volt víz, nincs víz!

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018–2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Mivel 2018-ból nem volt igazán szép felhőmentes márciusi és áprilisi felvétel a környékről a Copernicus program Sentinel-2 műholdpárosának archívumában, így a kép közepén látható kajak-kenu és evezős versenypálya szembetűnő változásai mellett felfigyelhetünk a növényzet eltérő állapotára is. A hamis színezéssel egyrészt kiemeltük a kék vízfelületeket, másrészt a zöld növényzetet, ami májusban természetesen már fejlettebb, mint március végén. A kép jobb szélén látszik Szeged városának egy részlete és az alsó sarokban a Tisza kék szalagja. A kép bal szélén levő település Domaszék.

    Visszatérve a pályához, a mostani beruházás keretében megújulnak az oda vezető utak, több autót tudnak majd fogadni a parkolók. A fő lelátót befedik, megújul a céltorony, a sajtóközpont és a versenypálya infrastruktúrája. A pályát kettéválasztó – a májusi Sentinel-2 képen is jól látszó – osztószigetet híd kapcsolja majd össze a szárazfölddel. (Az idén nyári műholdképeken pedig már az addigra megépülő híd is szépen kivehető lesz majd.) Később triatlonversenyeket is rendezhetnek a sportközpontban. A szigeten kerékpárút épül, az edzők a partról így követhetik tanítványaikat. A tévékamerák az osztószigetről veszik majd a kajak-kenu világbajnokság futamait, így a régebbi közvetítésekből megszokott nádas helyett a lelátók lesznek a háttérben.

    Kapcsolódó linkek:

  • Ami elválasztja a briteket a kontinenstől

    Nem, nem Nagy-Britanniának az Európai Unióból való, és a jelek szerint egyre kaotikusabbá váló kilépéséről, a Brexitről lesz szó. Ezúttal a szigeteket a kontinentális Európától földrajzi értelemben elválasztó csatornáról, a La Manche-ról (angol nevén English channel, szó szerinti fordításban Angol-csatorna) írunk – az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában bemutatott különleges, műholdas adatokon alapuló kép kapcsán.

    (Videó: ESA)

    A kép az apertúraszintézis elvén működő, a felhőzeten is „átlátó” radaros földmegfigyelő műholdak, a Copernicus program Sentinel-1A műholdpárosa mérései alapján készült, és a csatorna élénk tengeri hajóforgalmát illusztrálja. A két azonos felszereltségű műhold közül mindegyik áprilisban, a Sentinel-1A 2014-ben, a Sentinel-1B pedig 2016-ban állt pályára. Poláris pályán keringenek, egy adott irányból legalább 6 naponta készítenek felvételeket az alattuk elterülő tájról, mint például a La Manche csatornáról is. Ezeken a pillanatfelvételeken a tenger sötét hátterétől látványosan elütnek a nagy úszó fémdarabok, vagyis a fényes radarvisszhangot produkáló hajók. Bár egy-egy műholdkép egy adott időpontban készül, összességükben már nagyon jól mutatják, általában merre haladnak el a hajók.

    Három év Sentinel-1 radaros műholdképeiből összeáll, merre halad a legtöbb hajó a La Manche csatornában. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2016–2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A kép elkészítéséhez több száz, 2016 és 2018 között készített radarfelvételt használtak fel, méghozzá úgy színezve azokat, hogy a 2016-os felvételeken kék, a 2017-eseken zöld, a 2018-asokon pedig piros pöttyök jelöljék a hajókat. A kevésbé változó szárazföldek így az összesített képen a szürke különböző árnyalatait mutatják. A legfényesebb radarvisszhangot a települések szolgáltatják, a leginkább Nagy-Britannia és Franciaország fővárosa, London és Párizs tűnik ki közülük méreteivel. A csatorna vizét jelölő sötét háttér előtt feltűnőek még a kiterjedt part közeli tengeri szélturbina-telepek, a maguk szabályosan ismétlődő fényes fehér pontsoraival.

    A La Manche stratégiai fekvése és viszonylag kis szélessége okán forgalmas vízi közlekedési útvonal az Atlanti-óceán és az Északi-tenger között. A kontinens partvonala mentén húzódó hajózási útvonalak két párhuzamos sávja rajzolódik ki a radaros műholdképek alapján. A nagy forgalom miatt az ellenkező irányokban így szervezik a forgalmat, elkerülendő az esetleges ütközéseket.

    A fenti kép egy kinagyított részlete a Calais és Dover közötti csatornaszakasszal

    A fő sávokra merőlegesen is van bőven forgalom. A csatorna a legkeskenyebb szakaszán csak 33 km széles, így jó idő esetén átlátni a túlsó partra. Az angliai Dover és a franciaországi Calais kikötőit elválasztó Doveri-szorost több mint 400 hajó és komp szeli át naponta.

    Kapcsolódó linkek:

  • Ahonnan a Gangesz vize ered

    A Himalája egyik legnagyobb gleccsere, a Gangotri India északi határvidékén, Uttarakhand állam területén, a kínai határ közelében található. Legnagyobb részt ennek a gleccsernek az olvadó jege táplálja India egyik legnagyobb és legnevezetesebb folyamát, a Gangeszt, amely – miután nagyjából északnyugat–délkeleti irányban átszeli a fél szubkontinenst – a Bengáli-öböl északi részén, kiterjedt deltatorkolatban végződik. A Copernicus program Sentinel-2 műholdpárosának egyik tagja 2018. január 7-én készítette azt a képet, amelyet az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában is bemutattak idén januárban.

    (Forrás: ESA)

    A gleccser kezdőpontja a kép jobb alsó részén, a Himajája Chaukhamba nevű csúcsa (7138 m) közelében van. Innen északnyugati irányban mintegy 30 km hosszan húzódik a jégfolyam. Ahogy a Föld legtöbb gleccsere, a Gangotri is visszahúzódóban van, jégtömege folyamatosan csökken. A kutatások szerint a folyamat már bő két évszázada tart. Az 1950-es és 1970-es évek közepe között végzett mérések szerint akkor nem kevesebb mint évi 35 m-t rövidült. Mostanra ez a szám 10 m/évre csökkent ugyan, de a megfigyelések alapján a gleccser jege közben vékonyodik is.

    A gleccser végének a neve Gomukh, a völgyben továbbkanyargó folyó pedig a Bhagirathi (később, az Alaknanda folyóval való egyesülése után hívják Gangesznek). A folyó mentén kb. 20 km-re található a gleccserrel azonos nevű település, Gangotri (a képen balra fent).

    A Gangotri-gleccser Sentinel-2 műholdképen, 2018. január 7-én. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A Himalája–Hindukus hegyvonulat és a Tibeti-fennsík együttesen kiérdemli a Föld „harmadik pólusa” címet, ami az itt fagyott állapotban tárolt vízkészlet mennyiségére utal. A két sarkvidék után ugyanis itt található jég formájában a legtöbb édesvíz. A Föld népességének jelentős hányada függ az innen származó víztől, így a gleccserek méretének, vastagságának, változásainak követése alapvető fontosságú. Ebben a Föld körüli pályáról végzett műholdas mérések sokat segítenek, hiszen a helyszínek általában nehezen megközelíthetők.

    A Gangotri-gleccserről és környékéről egy pontosan fél évvel később, 2018. július 6-án készült nyári Sentinel-2 műholdképet is bemutatunk. A hamis színezés segítségével a felhők (főleg a kép bal oldalán és alsó részén, fehérben) és a hóborítás (türkiz) jól elkülöníthetők. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Kapcsolódó linkek:

  • Copernicus Masters 2019: indul a verseny!

    Április első napján megnyílt a jelentkezés lehetősége a 2011 óta tartó versenysorozat idei fordulójára.

    A műholdas földmegfigyelési adatok iránti igény egyre növekszik, ahogy az emberiség választ próbál keresni napjaink kihívásaira, a klímaváltozástól kezdve az élelmiszer-biztonságon át az egészséges ivóvízellátás biztosításáig. Az Európai Unió Copernicus programja naponta 15 terabájtnyi új, mindenki által szabadon hozzáférhető adatot produkál. A Copernicus szolgáltatásai pedig globális lefedettséggel, közel valós időben állítják elő termékeiket, a környezeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás elősegítésére.

    Ezzel párhuzamosan a földmegfigyelési szektor vállalkozásai is folyamatosan fejlődnek. Új platformokat fejlesztenek a Copernicus program Sentinel műholdjai, valamint más földmegfigyelő műholdak által szolgáltatott adatok tárolása, feldolgozása céljából. Mindez az adatok egyre újabb területeken való alkalmazását segíti elő.

    Ennek a célnak az érdekében zajlik immár 2011 óta Európa vezető innovációs versenye, a Copernicus Masters. A 2019-es fordulóban is kiemelkedő új földmegfigyelési alkalmazásokat, üzleti modelleket keresnek díjazásra, több kategóriában. A verseny iránt innovatív kis- és közepes vállalkozások, startup cégek, egyetemi kutatócsoportok, valamint az üzleti életben, a kutatási vagy felsőoktatási szférában tevékenykedő magánszemélyek érdeklődhetnek.

    Már fogadják a pályázatokat a Copernicus Masters 2019 versenyre, egészen június legvégéig. A 8 versenykategória tekintélyes támogatói között megtalálható az Európai Űrügynökség (ESA), a Német Repülési és Űrügynökség (DLR), az Astrosat, Planet, BayWa, Airbus, sabloo cégek, valamint a közlekedésért és digitális infrastruktúráért felelős német szövetségi minisztérium (BMVI) is. A verseny szervezését a német AZO cég végzi.

    (Kép: AZO)

    Ahogy az elmúlt években, úgy idén is a szokásos pénzdíjakon felül a nyertesek bekapcsolódhatnak vezető nemzetközi földmegfigyelési szervezetek hálózatának munkájába, jelentős műholdas adatkvótákat kapnak, több mint 450 ezer euró összesített értékben üzletfejlesztési szolgáltatásokban részesülhetnek. A fődíj nyertese 10 ezer euróval lesz gazdagabb.

    A Copernicus Masters 2019 részleteiről, díjazásáról, a pályázási feltételekről teljes körű tájékoztatást nyújt a verseny honlapja.

    Kapcsolódó linkek:

  • Kenyai színek

    Kenya a kelet-afrikai magasföldön, az Indiai-óceán partján, az Egyenlítő mentén fekvő ország. Az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában februárban egy Kenya északkeleti részéről készült Sentinel-2 műholdképet mutattak be. A Copernicus program Sentinel-2 műholdpárosa 13 optikai és közeli infravörös hullámhosszon készít felvételeket. Ezek lehetővé teszik hamis színezésű képek előállítását, amelyekkel látványosan kiemelhetők a felszín eltérő tulajdonságai, a kőzet és a talaj fajtái, a növényzet, vagy épp annak hiánya.

    (Forrás: ESA)

    A képen látható vidék kifejezetten száraz, a növényzetre utaló zöld színű foltok csak az ábrázolt terület legészakibb részén (a kép felső szélénél) láthatók. A rózsaszín, lila és sárga árnyalatai különféle kőzet- és talajtípusokra utalnak. Felismerhető több kiszáradt folyómeder is, bal oldalt középtájt a feltűnő sötét folt pedig egy nem sokkal korábban tűz által felperzselt terület.

    A Kenya északkeleti részét ábrázoló hamis színezésű Sentinel-2 műholdkép 2018. október 1-jén készült. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A víz és a legelőterületek hiánya időnként törzsi összetűzésekhez vezet. Amikor azonban beköszönt az esős időszak, ez a száraz és poros vidék egy időre kizöldül. A kép bal oldalán délnyugat–északkeleti irányban futó, többé-kevésbé egyenes vonal egy nemrég elkészült jelentős útszakasz. Ez az ország egyik legjobb minőségű útja, a délen fekvő fővárost, Nairobit és szomszédos északi országot, Etiópiát köti össze. A kb. 500 km-es északi szakasz Isiolo és a kenyai-etiópiai határváros, Moyale között kilenc éven át épült. A Nairobi és Moyale közötti utazás idejét 3 napról mindössze 12 órára csökkentette, ami új kereskedelmi és üzleti kapcsolatokat tesz lehetővé. (Moyale városa a kép jobb felső sarkában, világoskék foltként látható.)

    Kapcsolódó linkek:

  • Fóliák és üvegházak Szentes mellett

    Az év elején műholdképek segítségével Spanyolország déli részére látogattunk, ahonnan a fóliás kertészetek akár Európa felének is fedezik a primőr zöldségekkel való ellátását. Ha fóliás és üvegházas kertészeteket szeretnénk látni, persze nem kell ilyen messzire utazni – bár a Föld körül keringő távérzékelő műholdak „szárnyán” nincsenek igazán nagy távolságok. Most Szentes környékét mutatjuk be a Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2 műholdjainak képeivel.

    Az alábbi, 2019. március 21-én készült, a Sentinel-2 három különböző hullámhosszon végzett megfigyelései alapján hamis színezéssel előállított képen középtájt ismerhetjük fel Szentes városát. A települést is kettészelő vékony szalag a Kurca-csatorna. Nyugatabbra a Tisza látható, balra középen a Csongrádi-holtág hurka, mellette pedig Csongrád városa. Feltűnő nagyobb vízfelület a kép bal alsó sarkában a Csanytelek melletti halastavak rendszere, itt egyúttal nevezetes védett vízimadár-rezervátum is található.

    Szentes és környéke Sentinel-2 műholdképen, 2019. március 21-én. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A nagy kép kellős közepén kb. 2 és fél km hosszú kék foltjával egy másik tó, a Szentes keleti részén fekvő Veker-laposi-termáltó látható. Erre a területre közelítünk rá az alábbi képrészlet segítségével. Mellé megmutatunk még egy másik, fél évvel korábban, pontosabban 2018. szeptember 27-én készült Sentinel-2 műholdképet is, amelyhez ugyanolyan színezést alkalmaztunk. A két kép a csúszka segítségével egyszerűen összehasonlítható. Látszik, hogy a növényzet az eltérő évszakoknak megfelelően változó: a szeptemberi képen még dúsabb volt, mint most, a tavasz legelején.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018-2019 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Ami azonban állandó, az 45-ös főútnak a tóval átellenes (keleti) oldalán a sok fóliasátor: négyszögletes mintázat, türkiz színben. Ez az Árpád-Agrár Zrt. telephelye. A cégcsoport Magyarország (és valószínűleg egész Közép-Európa) legnagyobb termálvízre alapozott zöldséghajtató kertészeti vállalkozása. Az 1960-as évektől kezdve létesített üvegházaikat és fóliasátraikat az olajipari próbafúrások során talált termálvízzel fűtik. Legfontosabb termékeik a paprikafélék és a paradicsom.

    Kapcsolódó linkek:

  • Áradás Afrikában

    Három délkelet-afrikai ország, Mozambik, Malawi és Zimbabwe lakóinak millióit érintette az Idai nevű trópusi ciklon és a nyomában érkező áradás. Az Idai március 15-én ért partot, és amerre elhaladt, hatalmas károkat okozott. Több ezer ember vesztette életét, lakóépületek, utak, mezőgazdasági területek kerültek víz alá. A ciklont egyenesen a déli félteke eddigi legpusztítóbb viharának minősítették.

    Az Idai trópusi ciklon Madagaszkártól nyugatra, a szigetet a kontinenstől elválasztó Mozambiki-csatorna fölött, Mozambik felé tartva. A 800–1000 km kiterjedésű ciklonról az egyik Sentinel- 3 műholddal készült a kép. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Az európai Copernicus földmegfigyelő program radaros Sentinel-1 műholdjainak segítségével jól felmérhető az áradások által elöntött terület, ami a mentési és helyreállítási munkálatokhoz is segítséget jelent. Bár a becslések szerint a három ország jóval több mint kétmillió lakosát érintette a természeti katasztrófa, a keletkezett károk és veszteségek számbavétele még egyáltalán nem fejeződött be. A helyi hatóságok és a katonaság megfeszített erővel dolgozik a mentésen, amit nehezít a közlekedési és távközlési infrastruktúrában keletkezett kár is.

    A március 19-én készült Sentinel-1 radarképen vörössel ábrázolták az árvízzel elöntött területeket Mozambikban, Beira kikötővárosa közelében, a Buzi folyó torkolatvidékén. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Az ilyen természeti katasztrófák esetén a Föld körül keringő műholdak nélkülözhetetlen segítséget nyújthatnak a helyzet átfogó felméréséhez. A mostani esetben is aktiválták azt a nemzetközi egyezményt (International Charter Space and Major Disasters), amelynek keretében a műholdüzemeltető országok és vállalatok gyorsan és ingyenesen bocsátják rendelkezésre a műholdas mérési adataikat és a feldolgozott térképeiket. Ugyancsak működésbe lépett a Copernicus program katasztrófahelyzetekre fenntartott szolgáltatása is (Copernicus Emergency Mapping Service, CEMS). Minden esetben többféle, optikai és radaros módszerrel szerzett műholdas adatot elemeznek, a szóban forgó területről rendelkezésre álló mérések alapján.

    Kapcsolódó linkek:

  • Olajfolt az óceánon

    Március 12-én az Atlanti-óceánon, a francia partoktól mintegy 300 km-re kigyulladt, majd elsüllyedt az olasz zászló alatt hajózó Grande America. A 214 m hosszú teherhajó 365 konténert szállított, közülük 45-ben voltak veszélyesnek minősülő anyagok. A fedélzeten 2000 gépjármű is volt, valamint 2200 tonna olaj. A kiömlő olaj egyre nagyobb felületen elterülő foltja jól látható a radaros Sentinel-1 műholdpáros egyik tagjának képén.

    A Grande America hajó hajótöréséből származó olajfolt március 19-én, egy Sentinel-1 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A március 19-én készített radaros amplitúdókép közepén sötét foltként jól elkülönül az olajfolt. Kiterjedése ekkor már kb. 50 km-es volt. A kisebb fehér pöttyök tengeti hajók, amelyek anyaga jó radarvisszaverő képességű. Ezek a környezeti károk mérséklésében vesznek részt. A francia hatóságok célja, hogy a partokig minél kevesebb jusson el az olajszennyeződésből. A kb. 4 és fél km-es mélységbe süllyedt Grande America hajóból még mindig szivárog az olaj.

    Az apertúraszintézis elvén működő radarműholdakkal jól lehet követni a tengeri olajfoltok alakulását. Egyrészt sötétben és borult időben is „látják” a felszínt, másrészt a víz felszínén úszó olaj csillapítja a hullámzást, így onnan másképpen szóródnak vissza a műhold irányába az onnan lebocsátott radarjelek. A radaros amplitúdóképek lényegében a tengerfelszín hullámosságára vonatkozó információt hordoznak, így a sötéten megjelenő olajfoltok kitűnnek a környező szürkeségből.

    Kapcsolódó linkek: