Year: 2018

  • Vízhiány Fokvárosban

    A Dél-afrikai Köztársaság törvényhozási fővárosa és negyedik legnagyobb települése, a 3,7 millió lakosú Fokváros lehet a világ első olyan metropolisa, amely egyszerűen kifogy az ivóvízből. Hiába minden vízfogyasztási korlátozás, az előrejelzések szerint április közepére már nem fog víz folyni a csapokból, az esős évszak pedig általában májustól szeptemberig tart. A drámai jelenség oka az évszázados rekordot döntő szárazság és a népesség gyors növekedése. Míg a populáció 1995 és 2018 között közel 80%-kal növekedett, a víztározói kapacitás ugyanebben az időszakban csak 15%-kal.

    A környék fontos víztározóinak szintje most már kritikusan alacsony, és ez műholdfelvételeken is jól látszik. A NASA földmegfigyelési honlapján (Earth Observatory) részletes cikkben foglalkozik a fokvárosi vízhiánnyal. 2014 és 2018 között készült Landsat műholdképek felhasználásával készített térképeken bemutatják a tározók vízfelülete kiterjedésének fogyatkozó trendjét, illetve a grafikonokat közölnek a vízszinteknek az évszakos emelkedések és csökkenések hullámain túlmutató, évek óta csökkenő értékeiről.

    A város hat nagy tározója összesen 898 millió liter víz befogadására alkalmas, de idén január végén ennek a mennyiségnek már csak a negyede volt bennük. A legnagyobb és egyben a leglátványosabban fogyatkozó tározó a Theewaterskloof. Ez biztosítaná a város vezetékes vízellátásának a felét, de mostanra már csak a kapacitásának alig több mint 10%-a található benne. Sőt még ez az érték is csalóka, hiszen a gyakorlatban nehéz kinyerni a tározóból az utolsó maradék vízkészletet.

    Rendszeres olvasóinknak eszébe juthat, hogy ha vízfelület és műholdas távérzékelés, akkor radar! A műholdas radarképeken a sima vízfelületek sötét színükkel ütnek el a környezetüktől, mert a nyugodt vízről nem verődik vissza a műhold irányába radarimpulzus. Az európai Copernicus program Sentinel-1 radaros műholdpárosának első tagja, a Sentinel-1A már 2014 áprilisa óta pályán van, és annak az évnek az októberétől érhetők el szolgálatszerűen az adatai. A műhold párját, a Sentinel-1B-t két évvel később bocsátották fel. A Sentinel-1 adatok által felölelt időszak tehát már elegendően hosszú ahhoz, hogy a Theewaterskloof víztározó változásait megfigyelhessük a radarképeken.

    Az itt bemutatott képpár az évnek közel ugyanazon szakaszában, de bő 2 év időkülönbséggel készült. A csúszka mozgatása segít megfigyelni, hogy ez alatt a rövid idő alatt is mennyit változott a tározó vízfelülete. A hamis színezésű radarképek közül az első 2015. december 8-án, a második nemrég, 2018. január 26-án készült.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2015-2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Kapcsolódó linkek:

  • Egy vulkán, három műholdfelvétel, öt kép

    A Fülöp-szigeteken, Manilától 330 km-re délkeletre, Luzon szigetén január közepe óta ismét működésbe lépett a Mayon nevű tűzhányó. A „tökéletes vulkán”, amelynek kúpja teljesen szimmetrikus, 1616 óta több mint 30 alkalommal tört ki, így az egyike a legaktívabbaknak a Földön. A környékbeli településekről több tízezer embert kellett kitelepíteni, a levegőbe került vulkáni hamu fennakadásokat okozott a légi közlekedésben.

    Az alábbi képeken a Copernicus program Sentinel-2 műholdjainak egyikével január 30-án készített felvétel három különböző színezésű változatát láthatjuk. A látható és infravörös fény 13 különféle színében érzékeny Sentinel-2 holdak felvételeiből a hullámhosszak megfelelő kombinációival más-más felszíni tulajdonságokat lehet kiemeli.

    (Animált kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Az első kép a Mayon és környéke természeteshez közeli színeit mutatja, nagyjából úgy, ahogy az emberi szem érzékelné. A második feltűnő alapszíne a piros. A hamis színezés ezzel emeli ki a növényborítást. A vulkáni láva pusztítása jól megfigyelhető: ott, ahol a növényzet elpusztult, a domináns szín a piros helyett a szürke és a fekete. A harmadik kép színezésével, a közeli infravörös hullámhosszakon készített felvételek kiemelésével pedig a friss, forró láva jeleníthető meg.

    A műholdfelvétel készítésének napján szerencsésen sikerült elkapni egy olyan időszakot, amikor a Fülöp-szigetek fölött nem volt sűrű felhőtakaró, így a műhold kamerája „lelátott” a felszínig. A képeket csak néhány kisebb felhő fehér fehér foltja tarkítja.

    A Copernicus program radaros Sentinel-1 műholdjait nem zavarja a felhőzet. Alább két, a Sentinel-2 felvételhez közeli időpontokban készült radaros amplitúdóképet mutatunk be. Az egyik január 26-án, a másik 28-án készült. Ha már fent is hamis volt a színezés, akkor legyen itt is az: a „fekete-fehér” radarképeken az intenzitást az adott képpont fényessége jelképezi, de a műholdak a lebocsátott és a felszínről visszaverődő rádióhullámokat többféle polarizációs állapotban is detektálják. Ezek kombinációjával alakítható ki egy színes kép.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A két Sentinel-1 radarképet összehasonlítva feltűnő, hogy az egyiken a vulkáni hegykúp keleti, míg a másikon a nyugati oldala világosabb. Mintha más-más irányból lenne megvilágítva. Ez lényegében így is van. A közel 700 km magasan keringő Sentinel-1 műholdak a radarjeleiket a repülési irányhoz képest jobbra, oldalirányba, a szélessávú interferometrikus (Interferometric Wide Swath, IW) észlelési módban a függőlegessel 29,1° és 46° közötti szöget bezárva bocsátják le a Földre. Az erre merőleges hegyoldalról így erős visszhang érkezik, míg a másik oldalt a domborzat leárnyékolja. A két kép közti különbség oka tehát, hogy az egyik mérést északról délre vezető (ún. leszálló) irányban, a másikat délről északra haladva (felszálló irányban) készítette egy Sentinel-1 műhold.

    Kapcsolódó linkek:

  • Hó helyett ültetvények – Tabúk, Szaúd-Arábia

    Egyik előző blogbejegyzésünkben az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatának egyik friss, 2018. januári műholdképét mutattuk be. A Sentinel-2 műholdpáros egyik tagja szerencsére épp akkor repült el a terület felett, amikor a Szahara peremén, Algéria északnyugati részén a sivatagi homokdűnéket hó borította. A havazás január 7-én történt, másnap még látható volt a nyoma a műholdképen, de aztán a hó gyorsan el is olvadt.

    A januári hazai hírekben egy másik különleges hóesés is szerepelt, a Szaúd-Arábia északnyugati részén fekvő Tabúk város térségében. Az országra jellemző száraz, meleg időjárás miatt ugyancsak ritka a hó, a magasabban fekvő területeken azért alkalmanként elő szokott fordulni. A mostani különös időjárási jelenség január 5-én este történt, de a vékony réteg a következő nap elejére már el is enyészett. Így az optikai földmegfigyelő műholdaknak semmi esélyük nem volt havas képet készíteniük Tabúk környékéről – ráadásul aznap a Sentinel-2 holdak egyikének sem arra vezetett a pályája. (Az európai Copernicus program Sentinel-2A és -2B műholdjainak párosából álló rendszerben a visszatérési idő egy adott, nem túl magas földrajzi szélességű terület fölé 5 napos.)

    Ha ezúttal le is maradtunk a sivatagi hóról, a Sentinel-2 képek segítségével azért mégis érdemes körülnéznünk Tabúk környékén. Az alábbi műholdkép 2018. január 3-án, tehát a hírekben is szereplő havazás előtt készült. Középtájt alul kivehető maga a település, körülötte viszont sokkal feltűnőbbek a szabályos kör alakú alakzatok. Ezek művelt, öntözött mezőgazdasági táblák. A jellegzetes kör alak magyarázata, hogy a telek közepén található kútból a vizet egy forgó öntözőrendszerrel juttatják a talajra. Ameddig az öntözővezeték elér, addig zöldell csak a növényzet az egyébként sivatagi jellegű környezetben… Pontosabban a képen „kéklik”, de az csupán azért van, mert a műholdkép hamis színezéséhez a Sentinel-2 tizenhárom különböző spektrális sávját úgy kombináltuk, hogy a színek a felszín nedvességtartalmának különbségeit emeljék ki.

    Tabúk (Szaúd-Arábia) egy 2018. január 3-án készült Sentinel-2 műholdképen, hamis színezésben. A várostól északra egy tó is látszik, a környék tele van jellegzetes kör alakú öntözött földekkel. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Lentebb megmutatjuk a műholdkép egy kinagyított részletét, méghozzá az 5 nappal később, január 8-án ugyanitt készült változattal összehasonlítva. Ekkorra persze már nyoma sem volt a rövid életű hótakarónak, de az öntözött táblák megmaradtak. A csúszka mozgatásával változtathatjuk, hogy a Sentiel-2 melyik hamis színezésű képét látjuk. Ami feltűnő, hogy helyenként az öntözés változásaira utaló egyértelmű jeleket fedezhetünk fel, pedig csak néhány nap telt el a két műholdátvonulás között.

    A Tabúk környékén található, intenzíven öntözött mezőgazdasági földek változásainak szemléltetése Sentinel-2 műholdképek összehasonlításával, 2018. január 3. és január 8. között. (Képek: Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Az itt bemutatott Sentinel-2 műholdképek megjelenítéséhez a szlovén Sinergise cég Sentinel Hub böngészőjét (EO Browser) használtuk.

    Kapcsolódó linkek:

  • Árvíz Franciaországban

    Párizsban és környékén ezen a télen a szokásos csapadékmennyiség mintegy kétszerese hullott eddig, ami a folyók vízszintjét is megemelte. Sajtóbeszámolók szerint a francia fővárosban és vonzáskörzetében a Szajna áradása miatt több száz embert kellett kitelepíteni otthonából. A vízszint most hétvégén tetőzik.

    Az európai Copernicus program Sentinel-1 radaros földmegfigyelő műholdjai kitűnően alkalmasak az árvizek kiterjedésének megfigyelésére. A sima, nyílt vízfelületek a radarképen teljesen sötétnek mutatkoznak, mert a műhold irányába nem verődnek vissza az onnan oldalirányban lebocsátott radarimpulzusok.

    Az alábbi képpár a Szajna közvetlenül Párizstól északnyugatra eső, a folyásirány szempontjából lefelé található kanyargós szakaszát mutatja be. A középső U alakú kanyarnál Poissy városa fekszik. A tájékozódást megkönnyíti, hogy a jobb alsó sarkában magának a francia fővárosnak egy része is látható, a beépített területekre jellemző erős radar-visszaverődés miatt világos színben. A figyelmes szemlélők még az utak feltűnő, csillag alakú kereszteződésében a nevezetes Diadalívnek helyet adó Charles de Gaulle teret is felfedezhetik. (A tér régebbi neve, Étiole, azaz csillag kifejezően adta vissza az itt összefutó sugárutak által kirajzolt alakzatot.)

    A Sentinel-1 műholdak első radarképe 2018. január 21-én, az árvizet közvetlenül megelőzően, a második 6 nappal később, január 27-én, nem sokkal a vízszint várható tetőzése előtt készült. A csúszka mozgatásával változtatható nézet jól mutatja az elöntött területeket. A képek hamis színezésűek, a műholdradaros amplitúdóképek különféle polarizációjú változatainak felhasználásával készültek. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

  • Sentinel naptár 2018

    A műholdképek látványosságnak sem utolsók. Ezt a tulajdonságukat használta ki az Európai Űrügynökség (ESA), amikor a Sentinel földmegfigyelő műholdak 12 kiválasztott képe alapján összeállította 2018-as naptárát. Az egyes lapokon hegyek, folyók, mezőgazdasági táblák, szigetek, gleccserek, hurrikán és más érdekes felszíni és légköri alakzatok, jelenségek szerepelnek.

    A 2018-as Sentinel műholdképes naptár januári lapján egy hamis színezésű Sentinel-1 radaros kép látható az Alpok franciaországi területének egy részletével. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA)

    A naptár oldalai nagy felbontásban akár ki is nyomtathatók. Némelyik műholdképpel – például a februári, a májusi, a júniusi, a szeptemberi és az októberi naptárlapokon szereplőkkel – blogunk olvasói már korábban is találkozhattak, többnyire akkor, amikor az ESA földmegfigyelő videósorozatában szereplő egyes képeket mutattuk be.

    Kapcsolódó link:

  • Copernicus: 2017-es számvetés és 2018-as tervek

    Philippe Brunet. (Kép: copernicus.eu)

    Az Európai Unió (EU) Copernicus földmegfigyelési programjának hivatalos honlapján rendszeres hírekkel megjelenő Copernicus Observer január elején főszerkesztői cikkben foglalta össze az elmúlt év legfontosabb eseményeit és tekintett előre a 2018-as tervekre. A hosszú írásból, amelyet Philippe Brunet, az Európai Bizottság Belső Piaci, Ipar-, Vállalkozás- és Kkv-politikai Főigazgatósága (DG GROW) űrpolitikáért, a Copernicus programért és a védelmi iparágakért felelős igazgatója jegyez, itt röviden kiemelünk néhány fontos gondolatot.

    Brunet értékelése szerint 2017 meghatározó évnek bizonyult a Copernicus program eddigi történetében. Pályára állt két új Sentinel műhold, kiírták a keletkező adatok és információk tárolását és elérhetővé tételét biztosító európai szolgáltatás (Data and Information Access Services, DIAS) megvalósítására vonatkozó tendert, és további, a Copernicus adatok és szolgáltatások elterjesztését segítő kezdeményezések indultak.

    A Copernicus program keretében jelenleg hat tematikus szolgálat működik, amelyeknek munkája közvetlen hatással van az európai polgárok életére és erősíti az EU globális jelenlétét. A katasztrófahelyzetek kezelését segítő szolgálatot (Emergency Management Service, EMS) az elmúlt évben több mint 80 alkalommal aktiválták polgári védelmi és humanitárius célból. Viharok és árvizek, erdő- és bozóttüzek, hurrikán, de európán kívül földrengések után is gyors információkkal, térképekkel segített a szolgálat. A szárazföld megfigyelését végző szolgálat (Copernicus Land Monitoring Service, CLMS) több mint 20, a víz, az energiaháztartás, a növényzet és a jégtakaró jellemzésére alkalmas változót határoz meg. A tengeri környezet megfigyelését végző Copernicus szolgálat (Copernicus Marine Environmental Monitoring Service, CMEMS) 2017-ben publikálta először az óceánok állapotáról szóló átfogó jelentését, amit a jövőben minden évben megtesznek majd. A Copernicus klímaváltozási szolgálat (Copernicus Climate Change Service, C3S) a tengeri jég kiterjedésének és a levegőhőmérsékletnek az anomáliáiról havonta tesz közzé térképeket és előrejelzéseket. Vizsgálják a klímaváltozás lehetséges hatásait számos szektorra, mint például az energiaipar, a vízgazdálkodás, a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás. A légkörmegfigyelő szolgálat (Copernicus Atmosphere Monitoring Service, CAMS) hozzájárul az európai levegőminőségi index számításához és újraelemzi a 2003 óta keletkezett mérési adatokat. Végül a biztonsági alkalmazások szolgálata (Security Service) operatív módon segítette a határvédelmet és a tengeri felderítést, esetenként az EU határain túl is.

    A Copernicus űrszegmense két új taggal bővült 2017-ben. Az Európai Űrügynökség (ESA) márciusban pályára állította az optikai és infravörös tartományban működő Sentinel-2B műholdat. Ezzel mind a radaros Sentinel-1 páros, mind a két műholdas Sentinel-2 rendszer teljes, és 5 napos visszatérési idővel képes adatokat szolgáltatni – ingyenesen, mindenki számára szabad hozzáférést biztosítva. Októberben elindult a levegő minőségének monitorozására készült Sentinel-5P műhold is.

    A jelenleg működő hat Copernicus Sentinel műhold naponta több mint 12 terabájt új földmegfigyelési adatot produkál. Felismerve, hogy az adatok tárolásához és könnyen elérhetővé, hasznosíthatóvá tételéhez újszerű megoldásokra van szükség, megszületett a DIAS koncepciója. 2017-re úgy fogunk emlékezni, mint a kezdetekre, amikor megindult a felhőalapú szolgáltatások kifejlesztése, öt különböző európai konzorcium bevonásával.

    A Copernicus adatokhoz és információkhoz való széles körű hozzáférés biztosítása azon is múlik, mennyire sikerül a társadalomban tudatosítani a hasznosságát, elterjeszteni a hírét, elősegíteni az innovatív alkalmazások kifejlesztését. Júniusban az Európai Parlament épületében bocsátották ünnepélyesen útjára a Copernicus Relays és Copernicus Academy hálózatokat (ez utóbbinak a Geo-Sentinel is a tagja, más EU tagállamok mintegy 90 egyéb szervezetével együtt). A DG GROW kötelékében működik a Copernicus iroda (Copernicus Support Office), amelyhez a programmal kapcsolatos kérdésekkel lehet fordulni, s akik 2017-ben több mint 30 különböző eseményt szerveztek a partner országokban. A Copernicus Accelerator és Copernicus Incubation programok a földmegfigyelési adatokat felhasználó vállalkozások, induló innovatív cégek támogatására jöttek létre. A Copernicus Masters verseny 2017-es fordulójára több mint 200 üzleti elképzeléssel pályáztak, 14 díjat osztottak ki.

    A Copernicus révén Európa erősítette nemzetközi pozícióit is a műholdas földmegfigyelés területén. Együttműködési megállapodás született az Amerikai Egyesült Államokkal és Ausztráliával, tárgyalások folynak Argentínával, Brazíliával, Chilével, Kolumbiával, az Afrikai Unióval, Indiával, Szerbiával és Ukrajnával.

    2018-ban várható a Sentinel-3 műholdsorozat második tagjának, a Sentinel-3B-nek a pályára állítása. Az „ikrek” révén akár 1 naponta ismétlődő globális lefedettséggel lesznek tanulmányozhatók az óceánok és a szárazföldek. Elindul a DIAS, a tervek szerint már a második negyedévben a felhasználók rendelkezésére fognak állni az adattárolási és számítási kapacitásai. Összesen 11 információs napot tartanak majd különböző tagállamokban (Ausztria, Bulgária, Ciprus, Izland, Lengyelország, Németország, Norvégia, Olaszország, Spanyolország, Szlovákia és Szlovénia).

    Az EU tagállamai, az EU Tanácsa és az Európai Parlament közötti tárgyalások során biztosítani kell majd a 2021–2025 közötti közösségi költségvetésben a Copernicus folytatását (Copernicus 2.0) lehetővé tevő pénzügyi forrásokat.

  • Hó a Szaharában

    Ritka jelenséget kapott lencsevégre az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2 optikai és infravörös távérzékelő műholdpárosának egyike Algéria északnyugati részén, a Szahara peremén. A sivatag területének egy részét ugyanis hó borította. Az év egyes időszakaiban a Szahara a Föld legforróbb területei közé tartozik ugyan, a hóesés mégsem példa nélküli – noha nem is mondható túlságosan gyakorinak a környéken. Habár éjjelenként igen hideg is tud lenni a Szaharában, a csapadékhoz szükséges felhőzet ritka vendég. A jelentések szerint helyenként 40 cm vastag hótakaró most sem maradt meg sokáig, csak a szerencsének köszönhető, hogy a műhold épp jókor, a havazást követő napon haladt át a terület felett, hogy a felvételeit elkészítse.

    Szerencsés pillanatban elkapott Sentinel-2 műholdkép a Szahara algériai részéről, 2018. január 8-án. Az időjárási jelenség ritkaságára jellemző, hogy az elmúlt közel négy évtizedben ez a mostani csupán a negyedik alkalom volt (1979, 2016 és 2017 után), amikor hóesést jegyeztek fel itt. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A Sentinel-2 műholdak összesen 13 színben, a spektrum látható és infravörös tartományában érzékenyek. Ez a kép hamis színezésű, ami pirossal kiemeli a vegetációt – még ha az adott területen nem is jellemző a dús növényborítás. A kép bal oldalán, a középvonalnál kicsit lejjebb egy település (El Bayadh), tőle északkeletre egy megművelt erdőrészlet látható (a színezésnek hála, pirosas árnyalatban). A fehér hóborítás nem csak a hegyeket, de a homokdűnéket is befedi.


    A műholdképet az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videósorozatában mutatták be.

    Kapcsolódó link:

  • 2017: a második legmelegebb év

    A nemrég elmúlt 2017 sorban a harmadik volt a modern emberiség három egymás utáni, kiemelkedően meleg éve között, de ami a globális átlaghőmérsékletet illeti, de nem előzte meg az El Niño-hatással is súlyosbított 2016-ot.

    A teljes éves hőmérsékleti adatsorok ismeretében elvégzett első elemzés eredményeivel január 4-én állt a nyilvánosság elé a Copernicus klímaváltozási szolgálata (Copernicus Climate Change Service, C3S). A globális átlagos levegőhőmérsékletre 14,7 °C-ot kaptak, ami mintegy egy tizedfokkal kisebb a 2016-os értéknél, viszont meghaladja a 2015-ös számot. Ha a klímaváltozási elemzésekben viszonyítási alapnak tekintett 1981–2010 közötti átlagot tekintjük, akkor a 2017-es év 0,5 °C-os melegedést hozott. Ha pedig a 18. századi, ipari forradalom előtti becsült értékhez hasonlítjuk, akkor a földi éghajlatra már 1,2 °C-os átlaghőmérséklet-emelkedés a jellemző.

    A globális levegőhőmérsékletek 60 napos csúszóátlaga az években feltüntetett idő függvényében. A függőleges tengelyen a bal oldalon maguk a hőmérsékleti értékek Celsius-fokban, a jobb oldalon az ipari forradalom előtti becsült szinthez képest mért növekedés látható. Az egybehangzó trendet mutató eltérő görbék különböző szervezetek adatsorainak felelnek meg: ERA-Interim (C3S, ECMWF); GISTEMP (NASA); HadCRUT4 (Met Office Hadley Centre), NOAAGlobalTemp (NOAA), and JRA-55 (JMA). (Kép: C3S)

    Az összetett számítási módszer, amivel egyetlen átlaghőmérsékleti értéket meghatároznak, sok millió felszíni (szárazföldi és tengeri) meteorológiai mérésen, földmegfigyelő műholdakkal gyűjtött adatokon és légköri modelleken alapul. A modellek és a globális adatok kombinálása segít abban, hogy a Földön lényegében bárhol, bármikor meg tudják becsülni a levegő hőmérsékletét – még olyan, a mérőhálózatoktól távol eső helyeken is, mint például a sarkvidékek.

    Az új számítások megerősítik a Meteorológiai Világszervezet (World Meteorological Organization, WMO) két hónapja közzétett előzetes becslését, amely 2017-et az átlaghőmérséklet szempontjából „dobogós” helyre jósolta.

    Térképen a felszín felett 2 méteres magasságban érvényes átlaghőmérsékletek 2017-es eltérése a 1981–2010 közötti évek átlagához viszonyítva. Szinte mindenhol pozitív előjelű a változás (a piros árnyalatai jelzik), a leginkább az Északi-sarkvidék volt kitéve a melegedésnek. (Kép: Copernicus Climate Change Service, European Centre for Medium-Range Weather Forecasts)

    Ami Európa területeit illeti, röviden összefoglalva így jellemezhető az elmúlt év: meleg északon, szárazság délen. A Norvégiához tartozó Spitzbergákon, Longyearbyen állomáson például, amely a Föld egyik legészakibb fekvésű településénél található, több hónapon át a havi átlaghőmérsékletek 6 °C-kal haladták meg a 1981–2010 közötti referenciát. A tengeri jégborítottság is alacsonyabb volt a szokásosnál.

    Kapcsolódó linkek:

  • Ahol először köszöntött be az új év

    Egy decemberi Sentinel-2 műholdkép segítségével a Kiribati Köztársasághoz tartozó Karácsony-szigetre (Kiritimati) látogatunk, amelynek lakói az elsők között ünnepelték a Földön az új, 2018-as esztendő beköszöntét.

    A kb. 388 km2 szárazföldi területtel rendelkező, a Csendes-óceán közepén fekvő sziget onnan kapta a nevét, hogy James Cook kapitány harmadik felfedező útja során, 1777-ben épp karácsony előestéjén érkezett meg ide. A Kiritimati név kiejtése a helyiek nyelvén az angol Christmas (karácsony) szó kiejtésére emlékeztet. A korallszigeten a szárazföld mellett nagyjából ugyanakkora területű lagúna található. A Cook kapitány odaérkezésekor épp lakatlan szigeten manapság több mint 6000 ember él.

    A földrajzi értelemben a Sor-szigetek (Line Islands) részét képező, közigazgatásilag a Kiribati Köztársasághoz tartozó Kiritimati (Karácsony-sziget) az európai Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjának 2017. december 19-én készült képén. A kép a valóságoshoz közeli színekben mutatja a szigetet és a környező óceánt. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
    Ugyanez a kép a növényzetet kiemelő színkombinációban, ahol a három alapszín közül a vöröshöz a Sentinel-2 tizenhárom érzékenységi sávja közül a 8-ast, a zöldhöz a 4-est, a kékhez pedig a 3-ast rendeltük. Így a vegetáció feltűnő (de persze hamis) rózsaszínben pompázik, a lagúna vize élénk világoskék, az óceán pedig sötétkék. A fehér pamacsok felhők. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Kiritimati az Egyenlítőtől mindössze 232 km-re északra fekszik. Ami az újév szempontjából érdekesebb, hogy a nemzetközi dátumválasztó vonal közelében található, méghozzá – 1995 óta – annak nyugati oldalán. Az itteni zónaidőben a világidőhöz képest +14 órát (!) mutatnak az órák, ami azt jelenti, hogy mint minden naptári nap, 2018. január 1-je is itt kezdődött elsőként a Földön. A nemzetközi dátumválasztó vonal elvileg a 180°-os keleti hosszúság – a greenwichi meridiánnal átellenes délkör – közelében, a Csendes-óceánon keresztül húzódik, de a valóságban a térképen egy cikcakkos vonalat láthatunk. Kiritimati erősen kilóg a képzeletbeli vonalból, a 180°-os meridiántól 2460 km-re keletre fekszik.

    Az adott országok hatáskörében kijelölt, de a 180°-os hosszúság közelében húzódó nemzetközi dátumválasztótó vonaltól nyugatra egy nappal többet mutat a naptár, mint keletre. (Kép: Wikipedia)

    A dátumválasztó vonal keleti és nyugati irányú kitérőinek oka, hogy így tudják elérni: egy adott ország vagy szigetcsoport azonos időzónába essen, s így azonos napot mutasson mindenhol a naptár.

    Az itt bemutatott Sentinel-2 műholdképek megjelenítéséhez a Sentinel Hub kitűnő böngészőjét (EO Browser) használtuk. Amint arról annak idején beszámoltunk, a szlovén Sinergise cég ezzel a fejlesztésével 2016-ban elnyerte a Copernicus Masters versenyének nagydíját.

    Kapcsolódó linkek: