Június 24-én csaptak fel először a lángok a Saddleworth-lápvidéken, az angliai Manchestertől nem messze található Stalybridge település közelében. A tüzet először látszólag gyorsan sikerült megfékezni, de másnap újult erővel csapott fel. A felszín alatt izzó tőzeg lehetett az oka, hogy a napokig tartó tüzet igen nehezen tudták eloltani. A nagy erőkkel kivonuló tűzoltóságnak a hadsereg segítségét is igénybe kellett vennie. A környező falvakból száznál több embert kellett kitelepíteni a sűrű füst miatt. A tűz fellángolásában és gyors terjedésében szerepet játszott a Nagy-Britanniában szokatlanul meleg és száraz időjárás.
Az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-2 műholdpárosának tagjai június 26-án és 29-én is elrepültek Nagy-Britannia fölött. Az itt bemutatott műholdképek a szlovén Sinergise cég Sentinel Hub EO Browser adatbázisából származnak, a színezésükhöz pedig a színképi sávok speciális kombinációit használtuk. Ez az első, június 26-i képen az aktív tűzfészkek gyűrű alakot formáló helyszíneit mutatja. A második, június 29-éről származó műholdképen a tűz által érintett területeket emeli ki.
Az angliai Saddleworth-lápvidéken pusztító tűz füstje és a tűzfészkek Sentinel-2 műholdképen, 2018. június 26-án. Bal oldalt alul a település Stalybridge. A kép közepén látható világosabb színű tájsebet a külszíni bányaművelés ejtette, jobbra a sötétebb alakzat egy víztározó. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)A tűz által felégetett terület három nappal később, június 29-én, ugyancsak egy hamis színezésű Sentinel-2 képen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A Föld változó globális környezeti, éghajlati tulajdonságai megbízható hosszú távú monitorozásának alapfeltétele, hogy a megfigyeléseket végző műholdak egymást követő generációi pontosan ugyanazt mérjék. Az űreszközök élettartama óhatatlanul korlátozott, így újabb és újabb műszerekkel kell felváltani a régebbieket. A műholdas berendezések pontos kalibrációja még olyan esetben is nagyon fontos, mint a Copernicus program Sentinel-3 holdjainál, ahol az első példány – a 2016 eleje óta pályán levő Sentinel-3A – szerencsére még nem ért abba a korba, amikor tönkremenetele várható. Nemrég, idén áprilisban követte azonos felszereltségű társa, a Sentinel-3B. Azonban az azonos műszerezettség önmagában még nem garancia arra, hogy a két műhold adatai tejesen ugyanolyanok!
Az új Sentinel-3B-t ezért a beüzemelésének időszakában olyan pályára irányították, amelyen szinte ugyanott kering, mint a már régebb óta működő társa, attól mindössze 223 km távolságban. Ezt a pályaszakaszt csupán 30 másodperc alatt teszik meg a 7,4 km/s sebességgel keringő holdak, így a két űreszköz fél perc különbséggel majdnem ugyanazon földfelszíni pont felett repül el. (Azért csak majdnem, mert ez idő alatt bolygónk is elfordul egy picit a tengelye körül.)
A Sentinel-3A és -3B műholdak szoros kötelékrepülése. (Szimuláció: ESA)
Június 6-án meg is kezdődtek az összehasonlító mérések. A Sentinel-3 holdak radaros magasságmérőt, infravörös és mikrohullámú sugárzásmérőt, valamint egy 21 színben érzékeny kamerát visznek magukkal. Alább például az utóbbi, a két műhold OLCI (Ocean and Land Colour Instrument) kameráival készült felvételekből összeállított valódi színes képpár látható. Szabad szemmel ugyan nem látható semmi lényeges különbség, de a szakembereknek előre láthatólag négy hónapra lesz szüksége az összes műszer működésének részletes és pontos összehasonlító elemzéséhez.
Először a Sentinel-3B, majd a -3A képe 2018. július 11-én, néhány másodperc különbségtől eltekintve ugyanakkor, ugyanarról a területről, az Appennini-félszigetről készült. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA / S3MPC / ACRI-ST)
Ha a gondos kalibrációval végeznek, a két Sentinel-3 műhold fokozatosan eltávolodik egymástól. A szolgálatszerű adatgyűjtésük fázisában ugyanolyan alakú pályán, de 140°-os lemaradással követik majd egymást.
A következő években a Sentinel-3 konstelláció újabb két taggal bővül, a mostanihoz hasonló kalibrációt akkor is el kell majd végezni.
A szélenergiát egyre növekvő mértékben használják elektromos energia termelésére az Európai Unióban (EU). A történet 1982-ben kezdődött, amikor az első, 5 turbinából álló szárazföldi szélerőmű megkezdte a termelést a görögországi Kythnos szigetén. Napjainkban a szektor gyorsan fejődik, a szélerőművek teljes energiatermelő kapacitása (2017-ben 168 gigawatt) Európában már megközelíti az első helyezett gáztüzelésű erőművekét, a villamos energia termeléséből 11,6%-ban részesedik az EU-n belül. Ráadásul a szélturbinák tervezése és gyártása mintegy 270 ezer embert foglalkoztat.
Szélerőművi kapacitások Európában a 2017-es adatok alapján, országokra lebontva. A sötétkék oszlopok a teljes 2017 előtti kapacitást, a világoskékek a 2017-es bővülést mutatják. Magyarországon a szélenergia szerepe a villamos energia előállításában a jelek szerint nem számottevő (2017-ben nem is bővült), az ország területének színezése ennek megfelelően a legvilágosabb, a jelmagyarázat szerint 0–10%-os sávban található. Dániában viszont közel 50%-ban szélenergia hasznosításából fedezik a termelést. (Forrás: WindEurope, Wind in power 2017)
A szélerőművek egyrészt a tengereken, a partok közelében, másrészt a szárazföldön telepíthetők. A tengeri szélfarmok előnye, hogy telepítési helyükön erősebb és kevésbé változékony a szél járása, a turbinák pedig nincsenek „szem előtt”, és nem foglalnak el más, például mezőgazdasági célra is jól hasznosítható területet. Hátrányuk viszont, hogy megépítésük és fenntartásuk költségesebb. Ezzel szemben a szárazföldi telepítésű szélerőművekkel viszonylag olcsón megoldható az energiatermelés. Az EU-ban egyébként a szárazföldi szélerőművek sokkal gyakoribbak, mintegy 10-szer több energiát termelnek, mint a part menti vizekre telepített turbinák.
A szélfarmok megtervezése és telepítése összetett, időigényes folyamat, sok különböző szempontot kell figyelembe venni a megfelelő helyszín kijelöléséhez. Számítanak például a terep adottságai, a széljárás, és környezeti szempontokra is tekintettel kell lenni. A Copernicus földmegfigyelő program többféle módon is támogatást tud nyújtani a szélerőművek telepítésének optimális előkészítéséhez. A brit Spottitt cég például kifejlesztett egy kifejezetten szárazföldi szélerőmű-beruházók számára hasznos programot, amelyben többek között a Sentinel műholdak adataira támaszkodva naprakész felszínhasználati információt szolgáltatnak. A Copernicus adatok előnye a globális lefedettség, a gyors frissítés és persze a szabad hozzáférhetőség.
Az egymástól egyenlő távolságban levő pontokból álló alakzat a romániai Fântânele-Cogealac szélfarm. A maga 240 turbinájával a legnagyobb szárazföldi szélerőmű Európában. A kép az egyik Sentinel-2 műholddal készült. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Copernicus Support Office / Sentinel Hub)
Hogyan járulhat hozzá a Copernicus a legmegfelelőbb szélerőmű-telepítési helyszínek kiválasztásához? A műholdas adatok alapján meg lehet állapítani az adott terület felszínborítási, felszínhasználati tulajdonságait: elérhető-e egyáltalán a terület a telepítéshez? Meg lehet határozni, hogy vannak-e a közeben lakott települések, a várható zajterhelés és a szélturbinák tájképet módosító látványa mekkora gondot okozhat. A CLMS (Copernicus Land Monitoring Service, a szárazföldi felszín monitorozására specializálódott szolgáltatás) ehhez értékes adatokat kínál az európai CORINE felszínborítási adatbázisból. 2021-re az adatbázis igen jelentős fejlesztéssel 0,5-1 hektáros felbontást nyújt majd 39 európai ország területére, a jelenlegi 25 hektárossal szemben.
A szél erősségének és irányának mérésére a műholdfelvételek nem alkalmasak ugyan, de a domborzat tulajdonságai távérzékelési módszerekkel felmérhetők. A terepviszonyok hatással vannak a széljárásra. Ehhez a feladathoz a CLMS európai digitális terepmodellje (EU-DEM) használható. A felszínborítás típusa itt is lényeges: az erdők például lelassíthatják a szelet, a nyílt, hegyes terep esetén viszont erősebb szélre lehet számítani.
Az elmúlt hetekben sokszor találkozhattunk a híradásokban a Hawaii-n (vagyis a szigetcsoport névadóján, a délkeleten fekvő Nagy Szigeten) kitört Kilauea vulkánnal. A május elején kezdődött kitörés eddig több mint 600 otthont pusztított el, a lávafolyás mintegy 800 hektár területet érintett, és legalább 22 repedés nyílt meg a földben. Szerencsére a láva folyása elég lassú, így maradt idő az emberek kitelepítésére. A kitörés így is az Egyesült Államok legnagyobb pusztítást okozó vulkáni eredetű katasztrófájának számít a St. Helen 1980-as kitörése óta.
A Kilauea a Hawaii-sziget öt jelenleg is működő vulkánja közé tartozik, és egyike a Föld legaktívabb tűzhányóinak.
A Hawaii-szigeten kitört Kilauea lávafolyása megváltoztatta irányát, amint azt a három különböző időpontban, 2018. május 23-án, június 7-én és 12-én készült Sentinel-2 képek is tanúsítják. A terep jelentős részét a vulkáni füst-, gáz- és hamufelhő takarja. (Animált képsorozat: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
Bár a Sentinel-2 műholdpáros fő feladata mező- és erdőgazdasági, felszínborítási, környezetvédelmi célú információ előállítása, a műholdfelvételeknek az ehhez hasonló természeti katasztrófák esetében is hasznát vehetik a hatóságok a pusztítás számbavételéhez. A Kilauea kitörését természetesen egy sor más műholddal is nyomon követik.
Hagyományosan az ásványkincsek utáni geológiai kutatás költséges és időigényes munka. Habár műholdakkal nyilván nem lehet ezt teljesen kiváltani, de jelentősen segíteni igen. Legutóbb Afrikával kapcsolatban végeztek egy olyan felmérést, amelyhez többek közt az európai Copernicus földmegfigyelési program műholdas adatait alkalmazták.
A geológiai térképeken általában a különféle kőzettípusokat, vetőket, a talajvíz és ásványi anyagok előfordulásait ábrázolják. Ezek szolgálhatnak alapul az ásványkincsek lelőhelyeinek azonosításához, a kitermelésükhöz, bányászatukhoz is. Az Európai Űrügynökség (ESA) támogatásával a német GAF térinformatikai vállalat egy olyan afrikai kezdeményezést (African Mineral Geoscience Initiative, AMGI) segít, amely az Afrikai Unió Bizottsága és a Világbank részvételével a kontinens ásványi kincseit igyekszik minél teljesebb mértékben számba venni.
Térképek rétegei a Nyugat-Szaharában fekvő kísérleti területen. Felülről lefelé: Sentinel-2 valódi színeket mutató kompozit kép, az adatokból főkomponens-analízissel kapott kép, SRTM <i>(Shuttle Radar Topography Mission)</i> alapú domborzati modell, és végül az eredményül kapott 1:50000 méretarányú geológiai térkép. (Kép: GAF)
A szabadon hozzáférhető Sentinel-1 és Sentinel-2 műholdas adatok mellett más (amerikai) űreszközök méréseit is felhasználták a munkához. A geológiai térképek elkészítésénél fontos szempont volt, hogy olyan területeket is lefedjenek, ahonnan nem elég részletes vagy nem elég naprakész információval rendelkeztek korábban. Az első eredmények arra utalnak, hogy a sivatagos és félsivatagos területeken viszonylag pontosan végezhető a térképezés, a trópusi éghajlati övezetben viszont nagyobb kihívást jelent ez a munka. Ennek fő magyarázata a dús növényzet, amely a felszínt borítja, s így elsősorban az optikai távérzékelő műholdak számára láthatatlanná teszi. Itt egyrészt radaros mérésekkel, másrészt domborzati modellek alkalmazásával igyekeztek megszerezni elsősorban a szerkezeti információkat, például a folyóvölgyek rendszereinek feltérképezésével.
Általában bebizonyosodott, hogy műholdas adatok bevonásával elég nagy kiterjedésű területeket lehet feltérképezni, egységesen és hatékony módszerrel, ami elősegítheti a regionális geológiai kutatásokat és a kiaknázható ásványi lelőhelyek azonosítását. A projekt kezdeményezőinek reményei szerint a megbízható és teljes geológiai térkép és katalógus elősegíti majd a befektetők megjelenését Afrikában.
A világon egyedülálló projekttel sikerült teljesen patkánymentesíteni az Atlanti-óceán déli részén fekvő, brit fennhatóság alá tartozó Déli-Georgia-szigetet – olvashattuk egy május eleji MTI hírben. Az invazív faj, amely a sziget páratlan élővilágát, különösen madárvilágát fenyegette, a 19. században jelent meg a szigeten, amikor a délre tartó hajósok, a fóka- és bálnavadászok egyik bázisává vált. A hajók legénysége nem is volt tudatában, hogy velük érkeztek a szigetre a patkányok és egerek. A rágcsálók elterjedése drámai hatással volt a madárvilágra: a szigeten nincsenek fák, a madarak a talajon fészkeltek, és mivel nem számítottak a ragadozókra, tojásaik és maguk is szabad prédává váltak.
A Déli-Georgia-szigeten két madárfaj is él, amelyek máshol nem találhatók meg a világon: a déli-georgiai anthus, amely a verébalakúak rendjébe tartozik, és a nyílfarkú réce. Ezek a fajok is veszélybe kerültek, akárcsak a pingvinek és más tengeri madárpopulációk.
A sziget patkánymentesítésére egy évtizede kezdődött el az a tízmillió fontos költségvetésű projekt, amely most a végéhez ért. Több ellenőrzés után a befejező kutatás is azt igazolta, hogy nincs több patkány a szigeten. Két és fél évszázada most először patkánymentes a sziget – olvashatjuk a tudósításban.
A Déli-Georgia-szigetről 1775-ben Cook kapitány készítette az első feljegyzést egyik felfedezőútja alkalmával. A bálnavadászat hőskorában mintegy kétezer ember élt a szigeten, manapság azonban már csak jószerével két nagy kutatóbázis személyzete alkotja a lakosságot. A szigeten található a világ szinte teljes medvefóka-állományának szaporodóhelye, és az elefántfóka-populáció fele is ott él, továbbá négy veszélyeztetett pingvinfaj és mintegy 30 millió madár, 81 faj fészkel ott.
A hírekben szereplő patkánymentesített, mintegy 160 km hosszú és 350 hektárnyi területű Déli-Georgia-szigetet az európai Sentinel-2 műholdpáros egyik tagjával készített képen mutatjuk be. A 13 színben „látó” Sentinel-2 idén február 22-én felvett adataiból hamis színezéssel állítottuk elő az alábbi képet, ami így pirossal kiemeli a növényzettel borított felszínt, jellemzően a partok mentén. Nem könnyű a Sentinel-2 adatbázisában olyan képet találni, ahol a terület szinte felhőmentes. A februári időszak a déli féltekén a nyár végének felel meg, így a szigetet általában borító hó- és jégtakaró viszonylag kisebb kiterjedésű volt. A sziget 11 hegycsúcsa emelkedik 2000 m-es tengerszint feletti magasság fölé.
A Déli-Geogia-sziget (déli szélesség 54° 15′, nyugati hosszúság 36° 45′) egy 2018. február 22-én készített Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A műholdkép alábbi kinagyított részletén kivehetők a Déli-Georgia-sziget északkeleti partvidékén az óceánba futó gleccserek. A sziget környékén a lebegő hordalék világosabb kékre színezi a vizet, és mintegy nyomjelzőként néhol az áramlásokat is jól mutatja. A csúszka elmozdításával váltogathatunk a kép hamis színezésű és a természeteshez közeli színeket visszaadó változatai között.
Két évtizeddel ezelőtt, 1998. május 19-én a festői észak-olaszországi (piemonti) település, a Lago Maggiore partján fekvő Baveno volt a helyszíne annak a megbeszélésnek, amelynek a végén több európai intézmény képviselői aláírták a ma Copernicus néven ismert földmegfigyelési programot megalapozó dokumentumot. A Bavenói Nyilatkozatban (Baveno Manifesto) a felek kifejezték hosszú távú elkötelezettségüket egy műholdas adatokat felhasználó globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelési program (akkori nevén Global Monitoring for Environmental Security, 1999-től Global Monitoring for Environment and Security, röviden mindkét változatban GMES) megvalósítására. A kezdeményezés az Európai Bizottságtól 2012-ben kapta a ma is használt Copernicus nevet.
A huszadik évforduló megünneplésére az Európai Bizottság és a program végrehajtásában partner Európai Űrügynökség (ESA) ünnepi megemlékezést és konferenciát tart Bavenóban, június 20–21-én. Ezen visszaidézik az eltelt idő alatt elért eredményeket. Bár a GMES/Copernicus a reméltnél lassabban teljesedett ki, de a kezdeményezés mára a világ legnagyobb globális környezet-megfigyelési programjává nőtte ki magát. Jelenleg az európai Copernicus már hét saját földmegfigyelő műholddal rendelkezik, s hat különféle szolgáltatást üzemeltet, amelyek regisztrált felhasználóinak száma meghaladja a 150 ezret. A döntéshozók támaszkodnak a Copernicus adataira az Európai Unió szakpolitikáinak végrehajtásában.
A Bavenói Nyilatkozat aláírásának 20 éves évfordulóját megünneplő esemény alkalmával indulnak el hivatalosan a DIAS(Data and Information Access Services) platformjai, amelyek szerepe a keletkező és egyre bővülő hatalmas mennyiségű adat és információ tárolása és elérhetővé tétele bárki számára, továbbra is szabad és ingyenes hozzáférést biztosítva.
Talán már az ünnepi eseményre is készülődve, az ESA heti földmegfigyelési videósorozatának június 1-jei epizódjában egy Sentinel-2B műholdképet mutattak be, amely Észak-Olaszországot, az Alpok déli részét, illetve a Milánót körülvevő síkságot ábrázolja. (Milánóban rendezik meg egyébként egy év múlva, 2019 májusában az ESA nagyszabású földmegfigyelési konferenciáját, a három évente sorra kerülő Living Planet szimpóziumok sorozatának következő alkalmát.) Az őszi műholdkép jól adja vissza az Alpok hófödte csúcsai és a Pó-síkság közti kontrasztot.
A Sentinel-2B műhold valódi színeket mutató képe 2017. október 9-én, az Alpok déli része és a Pó-síkság átmeneti vidékéről. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A képen szerepel a Lago Maggiore (piemonti nyelven Lago Verbano) déli része is. A tó keleti irányban kitüremkedő öblének déli partján fekszik egyébként Baveno: a települést egy kinagyított részleten külön is megmutatjuk.
Magának a tónak a legészakibb része már a szomszédos Svájc területére esik, de a Lago Maggiore így is Olaszország leghosszabb tava. Teljes hossza 66 km, jégkorszaki gleccserek olvadásával alakult ki. Az északról beömlő Ticino folyó táplálja vizét, a folyó délen hagyja el a tavat – ez a műholdképen is látszik.
A műholdkép bemutatása az ESA földmegfigyelési videósorozatában. (Forrás: ESA)
Ha meg nem is szünteti az allergiás nátha (rhinitis allergica) tüneteit, segíthet enyhíteni a szenvedést az európai Copernicus program légkörfigyelő szolgáltatásának (Copernicus Atmosphere Monitoring Service, CAMS) modellszámításokon alapuló napi aktuális előrejelzése. A térképi alapú információ már most is elérhető, egyelőre háromféle allergén pollenre (nyírfa, oliva, fűfélék). Az előrejelzéseket a pollenszezon idejére készítik. (A Magyarországon legnagyobb gondokat okozó parlagfű pollenjére vonatkozóan tehát nem végeznek számításokat.)
A nyírfa (főleg Észak-Európában jellemző), a fűfélék és az oliva (a mediterrán térségben) pollenkoncentrációjának előrejelzése 2018. május 25-ére a CAMS honlapjáról. A térképeken a színskála a levegő 1 köbméteres térfogatára jutó virágporszemcsék átlagos számát mutatja. (Kép: CAMS)
A szénanátha a becslések szerint világszerte az emberek 10–30%-át érinti. Jellegzetes tünetei (orrfolyás, torokkaparás, szemviszketés) hasonlítanak a nátháéhoz, de ezt nem vírusfertőzés okozza. Az allergiás reakció valójában a szervezet immunrendszerének túlműködése, olyasmire – például egyes növények virágzásakor a levegőbe jutó pollenekre – is hevesen reagál, ami egyébként egészségünkre ártalmatlan. A reakció nagyon gyorsan, akár perceken belül is felléphet. Az allergiások számára a tünetek minél hatékonyabb elkerülése, akár a tüneteket enyhítő gyógyszerek megfelelő adagolása miatt fontos tudni, hogy mikor vannak a legjobban kitéve a polleneknek, illetve mikor érezhetik magukat biztonságban. Hogy az egyes növények pollenjei szempontjából hogyan alakul a szezon, az számos paramétertől függ. Elsősorban attól, hogy az adott növény mikor és hol virágzik – a fák inkább kora tavasszal, a fűfélék tavasz vége felé és nyáron –, valamint hogy milyenek az aktuális időjárási körülmények. Az allergiát okozó pollenek országhatárokat sem ismernek: előfordulhat, hogy a szelek távoli vidékekről hordják oda a kellemetlen tüneteket kiváltó virágporszemcséket.
A pollenadatok Európa-szerte nem érhetők el valós időben, de működik egy 600 körüli mérőállomásból álló nemzetközi mérőhálózat. A minél megbízhatóbb előrejelzési módszer kifejlesztése érdekében a CAMS modellszámításait utólag összevetik a mérési adatokkal. Így remélhető, hogy az elkövetkező években még javulhat is az előrejelzések megbízhatósága. Ez egy jó példa a Copernicus főleg műholdas adatokon nyugvó számításainak és a helyszíni, földfelszíni méréseknek az együttes, egymást kiegészítő alkalmazására. Az érdeklődés nagy, Franciaországban például nemrég megjelent egy új, a pollenekről és az időjárásról szóló előrejelzést a CAMS adatai alapján szolgáltató mobiltelefonos alkalmazás, amelyet bevezetésének első hetében több mint tízezren telepítettek.
A fejlesztések következő nagy lépése a Copernicus adatokon alapuló, személyre szóló előrejelzések készítése lehet. Az allergiás érzékenység, a tünetek ugyanis személyenként eltérőek. A levegőben terjedő pollenek koncentrációjának általános előrejelzése fontos vívmány, de az igazán innovatív termék a személyre szabott előrejelzés megoldása lesz. A feladaton több európai intézmény részvételével, allergiás betegek bevonásával már dolgoznak.
Az Európai Unió (EU) 1962-ben bevezetett közös mezőgazdasági politikája (Common Agricultural Policy, CAP) belépett az űrkorszakba. Legalábbis ezzel a hangzatos kijelentéssel kezdődik az Európai Űrügynökség (ESA) közleménye, amely a Copernicus földmegfigyelő program műholdjainak újabb hasznosításáról ad hírt: közel 22 millió európai földműves, közvetve pedig a közös költségvetés láthatja hasznát, hogy a támogatások helyszíni ellenőrzéseit kiváltják a Sentinel-1 és Sentinel-2 műholdas felvételek használatával. (Az „űrkorszak” kezdetére való utalás részben persze túlzó, hiszen például a Magyarországon az uniós agrártámogatások eljárásaihoz 2004 óta használt Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer (MEPAR) a légi fényképek mellett űrfelvételeket is alkalmaz.)
A közös uniós agrárpolitikát azért vezették be az EU-ban, hogy biztosított legyen az európai polgárok megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerrel való ellátása, s eközben az ezeket előállítók tisztességes megélhetéshez jussanak. A termelőknek nyújtott támogatások biztonságot nyújtanak, enyhítve az áringadozások és a piaci válságok hatásait. A közös agrárpolitika részletei időről időre változnak, de a fenti alapelvek máig érvényesek maradtak. Manapság előtérbe került a fenntarthatóság, a környezetvédelem, a biodiverzitás és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás kérdése is.
A CAP legújabb reformja keretében hivatalosan 2018. május 22-től korszerűsödik a termelőknek juttatott támogatások ellenőrzésének eljárása. A lépést az ESA, valamint az Európai Bizottság több érintett főigazgatósága együttműködésében végzett tanulmányok előzték meg, a Sen4CAP projekt keretében. Ezek során demonstrálták, hogy a Sentinelek és más földmegfigyelő műholdak adatai kiválthatják a mezőgazdasági termelők helyszíni ellenőrzéseit, amelyek a támogatások kifizetéséhez szükségesek. Így a jövőben jelentősen csökkenthető a helyszíni vizsgálatok száma. A termelőknek nem kell tartaniuk az ellenőrök felbukkanásától, az adminisztrációs költségek pedig leszoríthatók. Így a műholdak „bevetésével” mindenki jól jár.
Az ellenőrzések persze nem szűnnek meg, csak átalakulnak. A Sentinel műholdak egy sor különböző típusú adattal szolgálnak. Például a radaros Sentinel-1 műholdpáros mérései alapján meg lehet becsülni a biomassza tömegét, meg lehet állapítani a betakarítás időpontját. Fontos, hogy mindez néhány napos visszatérési idővel történik, így az adatbázis szinte naprakészen tartható. A néhányszor 10 m-es felbontású, 13 különböző hullámhosszon érzékeny optikai–infravörös kamerákkal repülő Sentinlel-2 holdak felvételei alapján megkülönböztethetők a mezőgazdasági táblákon termesztett növényfajták. Információ nyerhető a növényzet egészségi állapotáról, nyomon követhetők a földhasználatban bekövetkező változások is. A Sentinel-2 műholdak szintén néhány naponta feltérképezhetik egész Európát (már ha nem borítják épp felhők a kontinenst). A gyakori visszatéréssel működő Sentinelek tehát képesek kellően nagy felbontással monitorozni a szántóföldi növények állapotát, termesztésük aktuális állását, felmérni a termesztett növények fajta szerinti megoszlását. Az adatok alapján a követelményeknek megfelelően biztosítható a növények fajta szerinti megosztottsága.
Hollandia mezőgazdasági termesztésbe vont fő növényfajtáinak illetve az ország jelentős részét borító füves legelőinek (világoszöld színnel) a térképe a 2017-es évre, Sentinel-1 és Sentinel-2 műholdas adatok alapján. A jelmagyarázat alapján a citromsárga szín például a tulipánt jelöli. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA–Sen4CAP [UCLouvain, CS-Romania, e-GEOS, GISAT, Sinergise])
A műholdas mérések feldolgozását a legkorszerűbb számítási módszerekkel végzik, előállítva az adott évre vonatkozó országos növénytérképeket. Az adatbázis segíti a termelőket a támogatási igényeik elkészítésében, a szabályokhoz való igazodásban is – ennek a rendszernek működését Hollandiában már sikeresen demonstrálták. A Sen4CAP projekt keretében a Leuveni Katolikus Egyetem (Belgium) vezette konzorcium hat kiválasztott uniós tagállamban (Csehország, Hollandia, Litvánia, Olaszország, Románia, Spanyolország) próbálja ki, hogyan működik országos szinten a gyakorlatban is a Sentinel műholdas adatok felhasználása a CAP céljaira.
Egy márciusi blogbejegyzésünkben a szokatlanul későn befagyott hollandiai tavakat és csatornákat mutató Sentinel-2 műholdképekről volt szó. Már akkor utaltunk rá, hogy nemsokára a tavaszi virágok alakítják majd a táj képét. A virágok időszaka valóban eljött, sőt mostanra már nagyrészt véget is ért. Ideje hát megnézni, hogyan festett idén a világűrből a tulipános Hollandia. Kéretlenül is a segítségünkre sietett a NASA földmegfigyelési ismeretterjesztő portálja, az Earth Observatory, amely nemrég amerikai Landsat-8 műholdképek segítségével kalauzolta el olvasóit a nevezetes Keukenhof környékére. Mi azonban hagyatkozzunk csak az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-2 műholdpárosának nem kevésbé érdekes képeire!
Keukenhof és környéke a tél végén, 2018. február 25-én, és alig két hónappal később, április 21-én, amikor nagy táblákon pompáztak a tavaszi hagymás virágok. A képek a Sentinel-2 holdak szabadon hozzáférhető adataiból készültek és a valóshoz közeli színeket mutatják. A két időpontban készült kép közötti különbség érzékeltetéséhez segít a csúszka mozgatása. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
Minden évben mintegy hétmillió virághagymát ültetnek el a hollandiai Keukenhof nagy, 32 hektáron elterülő, nyilvánosan látogatható parkjába. Ez talán a világ legnagyobb virágoskertje, messze földről is érkeznek ide látogatók – az Amszterdamhoz közeli Schiphol repülőtérről egyenesen különbuszokkal szállítják a tömegeket, hogy a park látványában gyönyörködhessenek. Az oda- és visszaúton pedig rácsodálkozhatnak a régióra ilyenkor tavasszal oly jellemző nagy, egyszínű táblákra, amelyeken egy-egy tulipánfajta hagymáit növesztik, hogy aztán – a virágok levágása és a hagymák felszedése, osztályozása, csomagolása után – a világ minden táján értékesíthessék azokat. Hollandia világelső a virághagymák termesztésében, évente 4,2 milliárd darabot állítanak elő, ennek fele a nemzetközi piacon talál vevőre.
Kicsit korábban, 2017. december 12-én – egy szerencsére alig felhős időpontban – így nézett ki az akkor éppen behavazott táj, ugyanott, szintén a Sentinel-2 műholdpáros valamelyikének képén. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
Ahogy véget ér a téli hideg, márciusban elsőként a krókusz (sáfrány) nyílik. Utána a jácintok és a nárciszok következnek. Áprilistól május elejéig a tulipánok virágzása zárja a szezont. Keukenhof területén mintegy 800 nemesített fajta hagymáit ültetik el.
A fenti februári és áprilisi Sentinel-2 műholdképek kinagyított részlete, középen az évente több mint egymillió látogatót vonzó hatalmas virágoskerttel. Keukenhof a Lisse nevű kisváros (jobbra alul) mellett található, Amszterdamtól mintegy 20 km-re délnyugatra. A 20 m-es felbontású műholdképeken azonban nem a kert az igazán feltűnő, hanem a környékén látható, egyféle színű virágokkal beültetett mezőgazdasági táblák. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
A legjobb élmény biztosítása érdekében olyan technológiákat, mint a sütiket, használunk eszközadatok tárolására és/vagy eléréséhez. Az ezekhez való hozzájárulás lehetővé teszi számunkra, hogy olyan adatokat dolgozzunk fel, mint a böngészési viselkedés vagy az egyedi azonosítók ezen az oldalon. A hozzájárulás megtagadása vagy visszavonása egyes funkciókat hátrányosan érinthet.
Funkcionális
Always active
A technikai tárolás vagy hozzáférés feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az előfizető vagy felhasználó által kifejezetten kért szolgáltatás igénybe vehető legyen, vagy kizárólag egy elektronikus hírközlő hálózaton keresztül történő közlés átvitelének végrehajtása céljából.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztika
The technical storage or access that is used exclusively for statistical purposes.A kizárólag anonim statisztikai célokra használt technikai tárolás vagy hozzáférés. Idézés, az internetszolgáltató önkéntes együttműködése vagy harmadik féltől származó további adatok nélkül az így tárolt vagy lekért információ önmagában általában nem alkalmas az Ön azonosítására.
Marketing
A technikai tárolás vagy hozzáférés felhasználói profilok létrehozásához szükséges hirdetések küldése céljából, vagy a felhasználó nyomon követéséhez egy weboldalon vagy több weboldalon keresztül, hasonló marketingcélokból.
