Ismeretterjesztés

  • Újra telnek a víztározók Fokvárosnál

    Egyik februári blogbejegyzésünkben írtunk arról, hogy A Dél-afrikai Köztársaság negyedik legnagyobb települése, a 3,7 millió lakosú Fokváros lehet a világ első olyan metropolisa, ahol hamarosan leállhat a vezetékes ivóvízellátás, kifogy a víz.

    Szerencsére ez végül mégsem következett be. Közel fél évig tartó különleges szárazság után ugyanis áprilisra megérkezett a várva várt csapadék. Dél-Afrikában azóta több alkalommal jelentős mennyiségű eső hullott. Ez pedig azzal járt, hogy a már-már kiszáradt víztározók gyorsan újra töltődni kezdtek. A fokvárosi vízügyi hatóság szerint a város ivóvizét adó legnagyobb tározók telítettsége július közepére már elérte teljes kapacitásuk 55%-át.

    Februárban a közelben fekvő legnagyobb tározó, a Fokváros vízellátásának majdnem felét adó Theewaterskloof szerepelt két Sentinel-1 radaros műholdképünkön. A radaros amplitúdóképeken a sima – a műholdról oldalirányban lebocsátott impulzusokat másfelé visszaverő – vízfelületek sötét foltokként jelennek meg. Most is két Sentinel-1 radarképet hasonlíthatunk össze a csúszka mozgatásával. Jól kivehető, hogy februárban, még mielőtt véget ért volna a hosszan tartó szárazság, a kép közepén látható tározóban lényegesen kisebb volt a vízfelület, mint mostanában. A második műholdkép nemrég, július 13-án készült.

    A Sentinel-1 hamis színezésű képei kiemelik a vízfelület változását. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Ami a Theewaterskloof telítettségét illeti, a minimumot január végén 13%-kal érte el, de júliusra ismét 40% fölé tornászta magát. Fokváros (egyelőre?) megmenekült a kiszáradástól. A hatóságok szerint a katasztrófa elkerülésében – a végül kedvezőre fordult időjárás mellett – szerepet játszott, hogy a lakosság a felhívásokat követve víztakarékosságba kezdett, valamint korszerűsítéseket hajtottak végre a vízvezeték-hálózaton. A városban egyelőre még óvatosak, így fenntartanak egyes korlátozásokat, amíg a tározók el nem érik teljes kapacitásuk 85%-át.

    Kapcsolódó linkek:

  • Tengeri kerítés

    Izrael déli részén, a Gázai övezet határán, a határ mintegy meghosszabbításaként a Földközi-tenger vizébe nyúló tengeri akadály építésébe kezdtek május végén. Az izraeliek szokatlan lépésének célja, hogy megvédjék az ország területét a radikális palesztin Hamász szervezet tenger felől érkező esetleges támadásaitól. (Emellett természetesen a szárazföldi határvonal megerősítésén is dolgoznak.)

    Az alább két, a csúszka mozgatásával könnyen összehasonlítható, a valóshoz közeli színeket mutató műholdkép a Copernicus program Sentinel-2 holdjaitól származik. Készítésük között majdnem pontosan egy év telt el. Míg tavaly nyáron még semmi nyoma nem volt az építkezésnek, az idén augusztus 4-ei állapotot mutató kép alapján „kinőtt” a partról egy kb. 100 m hosszú nyúlvány.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017-2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A hírek szerint a gát építése az év végére befejeződik. A műholdképeken jobbra fent Zikim település látható, tengerpartjának déli részén folyik az építkezés, ahová nehéz tehergépjárművekkel szállítják tonnaszám a követ. A gátat szögesdrót kerítés és érzékelők rendszere egészíti ki.

    A tengeri védőgát építése Zikim mellett, augusztus 5-én. (Kép: Izraeli Védelmi Minisztérium)

    Kapcsolódó link:

  • Egy év egy jéghegy életében

    Tavaly nyár közepén szakadt le az Antarktiszi-félsziget Larsen C jelű selfjegéről az a hatalmas jéghegy, amelyet a megelőző hónapokban már intenzíven figyeltek műholdas távérzékelési eszközökkel. Az egyre nagyobbra növő repedés végül 2017. július 12-én vezetett a jéghegy leválásához, amely azután az A-68 jelölést kapta.

    Az A-68 utóélete az elmúlt bő egy évben egyelőre nem bizonyult olyan drámainak, mint a leszakadásához vezető viszonylag gyors folyamat. A jéghegy elég hamar két darabra tört, a nagyobbik az A-68A, a kisebbik az A-68B jelű. Az előbbi északon szinte egyáltalán nem, a déli vége felé is csak kb. 80 km-re távolodott el a stabil selfjég szélétől. (Ez nem a part vonala, hanem a partról a tenger fölé benyúló, a vízen lebegő, de a szárazföldi jéggel egy tömböt képező jégtömeg pereme.) A kisebb A-68B jéghegy némileg gyorsabban úszik el a Weddell-tengerben, de az európai Copernicus program Sentinel-1 radaros műholdjának képén, amely 2018. július 20-án készült, felül középen még éppen látható. Összehasonlításul egy fél évvel korábban, január 28-én készített Sentinel-1 képet is bemutatunk. A csúszka segítségével váltogathatunk közöttük, érzékeltetve a jéghegy helyzetváltoztatását.

    A fél év időkülönbséggel készített Sentinel-1 képeken követhetjük a jéghegyek elmozdulását, fejlődését. A képek extra széles (400 km-es) sávokat feltérképező üzemmódban (Extra Wide Swath Mode, EW) készültek, eredeti felbontásuk 25 × 100 m-es. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Az A-68A lassúsága nem meglepő. Tömegét önállósodásakor egybillió (vagyis milliószor millió, 1012) tonnásra becsülték. A Weddell-tengert borító sűrű jég is megnehezítette, hogy az áramlások, az árapály és a szél gyorsan elmozdítsák a hatalmas tömböt. Az északi részen ráadásul a sekélyebb víz és egy jéggel borított sziklakibúvás akadályozza a mozgását. Ami azonban késik, nem múlik. A dagály és az apály ki-be mozgatja a nagy jéghegyet, az északi csúcsáról pedig a parttal való érintkezés miatt további darabok fognak letörni.

    Érdekes megfigyelni a friss, júliusi képen, hogy az A-68A délkeleti oldala nem hogy fogyott volna, de még növekedett is. A radarképen ez a rész valamivel sötétebb színben látszik. A jéghegy itt mintegy összegyűjti a haladási irányába eső, az elmúlt télen keletkezett tengerfelszíni jeget. A Déli-sarkvidéken jelenleg még tart a tél. Így a látható fényben nem lehet megfigyelni a Larsen C körüli történéseket sem. Ilyenkor segítenek a radaros mérések, illetve az infravörös tartományban készített műholdképek is, amelyek alapján a kisebb felszínhőmérsékleti különbségek is feltérképezhetők.

    Nem lehet megjósolni, meddig marad a Weddell-tengerben az A-68A jéghegy, mikor követi majd gyorsabban távolodó leszakadt darabját, az A-68B-t. Ez utóbbi is osztozik majd a legtöbb antarktiszi eredetű jéghegy sorsában: északi irányba, a Déli-Georgia-sziget és a Déli-Sandwich-szigetek felé sodorják az áramlások, a melegebb vizekben pedig fokozatosan feldarabolódik és elolvad.

    Kapcsolódó linkek:

  • A görögországi tűzvész nyoma

    A múlt héten hatalmas tüzek perzselték fel Görögország Athéntól kb. 30 km-re keletre, az Égei-tenger partja mentén fekvő részét. A még nem végleges adatok alapján a katasztrófa halálos áldozatainak száma megközelíti a százat, és eltűnteket is keresnek még. Több mint 1500 ház vált lakhatatlanná. A gyanú szerint gyújtogatások okozhatták a rendkívül száraz és forró időben, viharos erejű szél mellett villámgyorsan terjedő tűzvészt. Ugyanakkor a hatóságok szerint a tűz elharapózását segítették a környék illegális házépítései is. Ez volt a modern Görögország történetének talán legnagyobb katasztrófája.

    Az európai Copernicus földmegfigyelő program optikai és infravörös tartományban működő Sentinel-2 műholdjainak segítségével képet alkothatunk a tűz pusztításáról. Alább a július 20-án (tehát még a tűzvészt megelőzően), illetve 30-án készült képeket hasonlíthatjuk össze a csúszka mozgatásával. Az ugyanarról a területről 10 nap időkülönbséggel 13 színben készült műholdfelvételeket úgy kombináltuk, hogy kiemeljük a tűz által felégetett területeket: ezek a barna szín különböző árnyalatait veszik fel. Július 20-án még semmi különös, 30-án viszont jelentős kártétel látszik. A kép közepén fekvő népszerű tengerparti üdülőfalu, Mati lényegében teljesen leégett. Bár a műhold felvételeit főleg a második időpontban felhők zavarták, így is kivehető a pusztítás mértéke.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Az ábrázolt terület észak–déli irányban kb. 7 km kiterjedésű. Matitól délebbre, alul Rafina kikötője látható. A várost ugyancsak elérte a futótűz. A tengeren mindkét időpontban láthatók még hajók, illetve 30-án a part mentén a vízbe mosódott hordalék is feltűnő – a tűzvészt követően három nappal, július 26-án ugyanis özönvízszerű, áradásokat okozó eső hullt Athén környékén…

    Kapcsolódó linkek:

  • Hungaroring: futam előtt, futam alatt

    Ezen az hétvégén, július 27–29. között rendezik a Formula-1 idei Magyar Nagydíjának versenyeit a Hungaroringen. Magyarország legmodernebb autóverseny-pályáján először 1986-ban rendezték meg ezt a versenyt, azóta is minden év nyarán, általában augusztusban – vagy idén július végén – kerül a versenynaptárba. A Hungaroring Budapest és Gödöllő között, Mogyoród mellett épült meg. A közel négy és fél km hosszan kanyargó aszfaltcsík jellegzetes formája a Copernicus program Sentinel-2 műholdjainak felvételein is jól kivehető, amint azt az alábbi képpár mutatja. Az első, a valóságoshoz közeli színeket visszaadó kép két héttel ezelőtt, július 14-én készült. Szerencsére a műhold elhaladásakor felhőmentes volt az ég. Így a kép közepét elfoglaló versenypálya mellett látható Mogyoród egy részlete és az M3-as autópálya rövid szakasza (balra fent), illetve a Kerepeshez tartozó Szilasliget házai (jobbra lent). A figyelmesek a Hungaroringtől északra azonosíthatják a 2003-ban épült Aquaréna, Magyarország legnagyobb vízi élményparkja csúszdáit és medencéit is. A második kép július 27-én, a Formula-1-es nagydíj szabadedzései és időmérő edzései napján készült. Sajnos néhány felhő zavarja a látványt, de szerencsére magára a Hungaroringre és közvetlen környékére letekinthetünk a Sentinel-2 műholdpáros egyikének „szemével”.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A két kép a csúszka mozgatásával összehasonlítható. Látszik, hogy a verseny alatt a Formula-1-es csapatok és persze a nézők megjelenésének köszönhetően megváltozott a táj képe, a versenypálya környékét elfoglalták például a parkoló autók. Kicsit távolabb, a foltszerűen sorakozó mezőgazdasági táblák egyikén-másikán is látható változás, ahogy a nyári betakarítási és talajművelési munkák előrehaladtak július második felében.

    Kapcsolódó linkek:

  • Gátszakadás Laoszban

    Július 23-án, helyi idő szerint este 8 óra körül átszakadt egy vízerőmű gátja Laosz délkeleti részén, a kambodzsai határ közelében. Emiatt a becslések szerint 5 milliárd köbméternyi – mintegy kétmillió olimpiai úszómedence térfogatával egyenértékű – víz zúdult a környező településekre Attapeu tartományban. A beleset nyomán több ezer lakóház semmisült meg, a halottak és eltűntek száma több százra tehető.

    A Xepian-Xe Nam Noy gát és a tározó egy olyan létesítményhez tartozott, amely még nem készült el teljesen. Egy dél-koreai, thaiföldi és laoszi cégekből álló csoport építette, a munkálatok 2013 óta folytak. A megtermelt elektromos energia 90%-át Thaiföld használta volna fel. A termelést 2019-ben kezdték volna.

    Az európai Copernicus földmegfigyelő program apertúraszintézises radart használó Sentinel-1 műholdpárosának mérései alkalmasak az ilyen nagy területű vízelöntés tanulmányozására. A radaros amplitúdóképeken a sima vízfelületek sötétek, mert róluk lényegében nem történik visszaverődés a műhold irányába. Nem úgy, mint például a domborzatról vagy a települések épületeiről. A Sentinel-1 műholdak egyike a katasztrófa előtt, 2018. július 13-án, valamint röviddel utána, 25-én is átrepült a táj fölött. Alább a csúszka mozgatásával összehasonlíthatjuk a két képet.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A hamis színezés is kiemeli a vízfelületeket és jól láthatóvá teszi a változást. A kelet–nyugati irányban kb. 150 km kiterjedésű területet ábrázoló képek bal szélén a Mekong folyó egy rövid szakasza látszik. Alul az egyik mellékfolyója (Xe Khong), amely egy szakaszán (a képen alul középen) a Laosz és Kambodzsa közti államhatárt jelöli ki. Jobbra fönt egy nagy víztározó, amelynek felszíne a két műholdfelvétel között eltelt 12 nap alatt nem mutat eltérést. Annál inkább a tőle nyugati irányban fekvő másik, amelyből a gátszakadás következtében lényegében eltűnt a víz, ami a közeli, alacsony fekvésű területeket – lakott településeket, mezőgazdasági táblákat – öntötte el. A terület jelentős részét sáros víz borította el, sok helyen csak a fák és a házak teteje látszott ki alóla.

    A gátszakadásért az építők a heves esőzést és árvizeket teszik felelőssé. Ilyen időjárási körülmények között optikai műholdfelvételekkel nem tanulmányozható a terület, a felhőborítás miatt.

    Az átszakadt gát egyik kulcslétesítménye volt annak az ellentmondásos laoszi programnak, amely az szegénység sújtotta országot Ázsia vezető villamosenergia-termelőjévé és -exportálójává szeretné tenni. A Mekongon 11, mellékfolyóin nem kevesebb mint 120 gátat és vízerőművet terveznek építeni az elkövetkező két évtizedben. Mindennek a várható környezeti kárait nehéz alábecsülni. Tavaly is történt egy gátszakadás Laoszban, így a jelek szerint a létesítmények tervezése nem felel meg a követelményeknek, hiszen azok nem viselik el az extrém időjárási körülményeket.

    Kapcsolódó linkek:

  • Kiszáradt Észak-Európa

    Európát, különösen annak északi országait idén nyáron szokatlan forróság és szárazság sújtja. A hőhullám hatásának megdöbbentő bizonyítéka az a két Sentinel-2 műholdfelvétel, amely Dánia egy részletét mutatja. Az egyik épp tavaly ilyenkor, 2017 júliusában készült, a másik most frissen, idén júliusban. A hőség és a csapadékhiány hatására azokon a mezőgazdasági földeken, ahol egy évvel ezelőtt dús növényzet volt látható a világűrből, most minden kiszáradt, amint azt a második képen a domináns sárgásbarna szín igazolja.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017-2018 / feldolgozás: ESA)

    Az Európai Űrügynökség (ESA) honlapján egy másik képpárt is összehasonlítottak. Ezek Sentinel-3 felvételek alapján készültek, tehát szélesebb a látómezejük és gyengébb a felbontásuk. Viszont egész Dánia mellett rájuk fért Németország és Svédország területének egy része is. Az itt bemutatott változások csupán 20 nap alatt történtek: az első kép idén június 30-án, a második július 19-én készült, a valódi színeket adja vissza. A növényzet gyors kiszáradására utaló jelek ugyancsak feltűnőek.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA)

    Kapcsolódó linkek:

  • Füst Svédország fölött

    A Skandináviát sújtó idei hőség és szárazság nem maradt következmények nélkül. Az űrből is látszik a Svédországban fellángolt erdő- és bozóttüzek füstje. A kiszáradt növényzet egészen az északi sarkkörig terjedő területeken is felgyulladt.

    Az alábbi két műholdkép mindegyike július 17-én készült, a Copernicus program műholdjaival. A Sentinel-3 kevésbé jó felbontású, de nagy – Norvégia nyugati partjaitól Svédország középső részéig terjedő – látómezőt felölelő felvételén több különálló tűzből eredő füstfelhő is kivehető. A svéd hatóságoknak számos település lakosságát is ki kellett telepíteniük. Egy időben mintegy 50 helyen lángolt a tűz az országban. A júliusi esetek száma már háromszorosan meghaladta a tavaly ilyenkori tüzekét.

    Sentinel-3 műholdkép a svédországi tüzek füstjével, 2018. július 17-én. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA)

    A Sentinel-2 műholdkép két tüzet mutat közelebbről, a színezés sárgával és pirossal kiemeli az épp lángoló (forró) területeket. A helyszíntől nem messze égő további tüzek füstje is látható rajta. A számos kisebb fehér pamacs felhőktől származik, mellettük a sötét foltok a felszínre vetülő árnyékuk.

    A nagyobb felbontású Sentinel-2 kép ugyanazon a napon készült, a fenti területnek egy részletét mutatja, a közel 3000 lakosú Sveg település (jobbra fent, 62° északi szélesség) közelében. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: ESA)

    Svédországban szinte mindenütt nagy a szárazság. A legészakibb fekvésű területek kivételével a folyók és tavak vízszintje is különösen alacsony. A csapadék mennyisége hetedrésze az év ezen időszakában megszokottnak, a 19. század vége óta végzett rendszeres meteorológiai mérések szerint az eddigi legalacsonyabb. A műholdképek elemzése az újonnan fellángoló tüzek detektálása céljából különösen a gyéren lakott vidékeken lehet fontos.

    Skandinávia felszínhőmérsékleti anomáliáinak térképe idén július első felére. A viszonyítási alap a 2000 és 2015 közötti átlagérték ugyanezen két hetes időszakban. Az alsó színskála éreleméven a vörös színek a pozitív, a kék árnyalatai a negatív eltérést jelölik. Sok helyen akár 8 Celsius-fokkal is melegebb volt a felszín, mint a sokéves átlag. A térkép a NASA Terra műholdjának MODIS detektorával mért adatokból készült. (Kép: NASA EO)

    Kapcsolódó linkek:

  • Nyilvánosak a Sentinel-5P adatai

    Hónapokon át tartó gondos kalibrációs, tesztek és az eredmények értékelése után a Copernicus program légszennyezettség-mérő műholdjának, a 2017 októberében pályára állított Sentinel-5P-nek most már nyilvánosan hozzáférhető az adatbázisa, megindultak a szolgálatszerű mérések. Az első térképeken a levegő minőségét meghatározó egyes gázok, mint a szén-monoxid, a nitrogén-dioxid és az ózon eloszlása látható.

    A Sentinel-5P az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési és környezeti monitorozó programjának első olyan műholdja, amely a levegő minőségére vonatkozó információt gyűjt. Fő műszere a holland vezetéssel fejlesztett Tropomi (Tropospheric Monitoring Instrument) multispektrális képalkotó spektrométer.

    A szennyezett levegő a becslések szerint világszerte több millió ember idő előtti halálához járul hozzá minden évben. Ezért is van nagy jelentősége a világűrből végzett mérések alapján, globális lefedettséggel, rendszeres időközönként és nagy térbeli felbontással gyűjtött adatoknak. Erre a feladatra készült a Sentinel-5P. Működésétől azt remélik, hogy sikerül azonosítani egyes szennyező anyagok legfőbb forrásait, megfigyelni mozgásuk, elterjedésük módját.

    A korábbi műholdas érzékelőknél legalább egy nagyságrenddel érzékenyebb Tropomi műszerrel gyűjtött adatok eddig példa nélküli, akár 7 km × 3,5 km-es felszíni felbontással készülhetnek, ami már alkalmas egyes települések szintjén meghatározni a légszennyezettség mértékét.

    A nitrogén-dioxid eloszlását mutató első Sentinel-5P térképek szerint nagyvárosokban és forgalmas tengerhajózási útvonalak mentén a legnagyobb a gáz koncentrációja a levegőben. Az áprilisi állapotot jellemző térkép Európa, Afrika és Ázsia részleteit ábrázolja, a színkódolás a nitrogén-dioxid oszlopsűrűségét mutatja. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / feldolgozás: KNMI)

    A 2017. november közepén végzett Sentinel-5P mérések szerint az Indiából származó szén-monoxid jelentős része a légáramlatok révén egészen Kínáig jutott. A Föld fölött elrepülő műholddal 2600 km széles felszíni sávokban végeznek megfigyeléseket. Így a teljes bolygót naponta újra fel tudják térképezni. (Animált képsorozat a 2017. november 10. és 20. között készített összes térképpel: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: SRON)

    A döntéshozóktól kezdve a környezeti ügynökségeken és tudományos kutatókon át a vállalkozásokig és magánszemélyekig mindenki szabadon hozzáférhet a Sentinel-5P adataihoz is, a Copernicus program általánosan érvényes nyílt adatpolitikája értelmében. Az adatokat a légszennyezettség követésére, pontosabb előrejelzések kifejlesztésére használják majd, de hozzájárulnak például a repülésbiztonsághoz a vulkáni hamufelhők detektálása révén, illetve segítenek az erős ultraibolya sugárzással jellemzett időszakok előrejelzésében is.

    Kapcsolódó linkek:

  • Zágráb

    Ma hazánk egyik déli szomszédja, az 1991-ben függetlenné vált Horvátország történetének egyik legnagyobb sportsikerét érte el: döntőt játszott a labdarúgó-világbajnokságon. Válogatottjuk végül 4:2 arányban alulmaradt a franciák ellen a világbajnokság döntőjében, a moszkvai Luzsnyiki-stadionban. Mivel azonban Párizzsal kapcsolatos blogbejegyzésünk már volt korábban, és a franciáktól amúgy is kevésbé váratlan volt a döntőbe jutás, ez alkalomból Horvátország fővárosát, Zágrábot mutatjuk be az európai Copernicus földmegfigyelési program egyik Sentinel-2 műholdjának friss képén. A Sentinel-2 műholdpáros fedélzetén egy 13 színben, látható és infravörös hullámhosszakon érzékeny kamera repül, amellyel akár 20 m-es felbontásban tudnak készíteni felvételeket – már amikor a felhőzet épp nem akadályozza a megfigyelést.

    Néhány nappal ezelőtt, július 10-én Zágráb felett nem akadályozta, legalábbis néhány kisebb folttól eltekintve. Ezek a kép felső részén fehér színben láthatók, tőlük északnyugati irányban pedig az ugyanolyan alakú, de fekete foltok a felszínre vetülő árnyékukat jelzik. A kép színezése céljából a vörös, zöld és kék alapszínekhez a Sentinel-2 kamerájának egy-egy sávját választottuk ki úgy, hogy a domináns szín a zöld legyen – elvégre a focipálya gyepszőnyege is ilyen. A hamis színezés ugyanakkor jól kiemeli a különféle felszínborítási típusokat.

    Zágráb hamis színezésű Sentinel-2 műholdképen, 2018. július 10-én. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A Zágrábon nyugat–keleti irányban átfolyó Száva kanyargó szalagja, valamint a közelében levő tavak sötétkékek. Jól kivehetők a város fő útvonalai, a beépített területek, és a Zágrábot elkerülő autópályák a csomópontjaikkal együtt. A horvát fővárostól délkeleti irányban, a Száva jobb partján (a képen jobbra lent) kitűnik a néhai Franjo Tudjman államelnök nevét viselő nemzetközi repülőtér. Környékén a kisebb-nagyobb, leginkább elnyúlt téglalap alakú foltokból álló, számos színárnyalatot felvonultató területek mezőgazdasági táblák.

    Szintén a folyótól délre, a Száva és a várost elkerülő A3-as autópálya között hosszan elnyúló szürke folt egy 100 hektáron elterülő vasúti rendező pályaudvar (Ranžirni kolodvor). A közel 1 millió lakosú Zágrábot északról a Medvednica-hegység határolja, amelyből erre a műholdképrészletre már kevés jutott.

    Kapcsolódó linkek: