Author: Geo-Sentinel

  • Tűzvész Namíbiában

    Tűzvész emészti fel Namíbia legismertebb nemzeti parkját – olvashattunk nemrég az aggasztó hírekben. A természetfilmekből is jól ismert Etosha Nemzeti Parkban szeptember 22-én indult tűzvész a hónap végére a terület közel egyharmadát felperzselte. Számos vadon élő állat pusztult el a lángok miatt, több tízezer példány – köztük a súlyosan veszélyeztetett keskenyszájú orrszarvúk és száznál is több más emlősfaj – élőhelye, legelőterülete van veszélyben. A tűz a környező településekre is átterjedt, egészen az angolai határ vidékéig. A namíbiai elnöki hivatal szerint az oltás segítésére több mint 500 katonát vezényeltek a térségbe.

    A lángok gyors terjedését a kiszáradt növényzet és az erős szél segítette, a délnyugat-afrikai országban most van az év legszárazabb időszaka. A több mint 22 ezer km2 területű Etosha Nemzeti Park az egyik legjelentősebb természetvédelmi terület Afrikában. A nemzeti park egyik nevezetessége az a kb. 130 km hosszú és 50 km széles sósivatag (Nagy Fehér Hely, avagy Etosha Pan), ahol a nagyobb esőzések után felgyülemlő víznél flamingók és más madarak ezrei gyűlnek össze. Ennek egy része az alábbi Sentinel-2 műholdképek jobb oldalán látható. A hamisszínes képek egyike közvetlenül a tűzvész kitörése előtt, szeptember 20-án készült, a másik a hónap utolsó napján. Ezen már látható a tűzzel felperzselt területek hatalmas kiterjedése. A műholdképeket a csúszka elmozdításával lehet könnyen összehasonlítani.

    A tűzvésszel sújtott Etosha Nemzeti Park, Afrika ökológia szempontból az egyik legfontosabb természetvédelmi területe Namíbia északi részén fekszik. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Kapcsolódó linkek

  • Európa legnagyobb tengeri kikötője

    Minden évben szeptember utolsó csütörtökére esik a tengerek világnapja (World Maritime Day). Ebből az alkalomból idén szeptember 25-én az Európai Unió (EU) Coprernicus földmegfigyelési programjának honlapján, a nap képe rovatban egy Rotterdamról és környékéről készült Sentinel-2 műholdképet tettek közzé.

    A hollandiai Rotterdam egy idén május 19-én készült, a valódi színeket visszaadó műholdképen. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

    Miért éppen Rotterdam? A hollandiai város kikötője Európa kulcsfontosságú tengeri kapuja, a kontinens legnagyobb tengeri kikötője. A Rajna, Maas és Schelde folyók deltatorkolatánál épült, hatalmas infrastruktúrával rendelkező kikötő a nemzetközi kereskedelem és logisztika egyik legmeghatározóbb európai központja. Története egészen a 14. századig nyúlik vissza.

    Az EU űrprogramja műholdas szolgáltatások széles skálájával támogatja a tengerhajózási ágazatot. A Copernicus tengeri szolgáltatása (Copernicus Marine Service) nyílt, operatív adatszolgáltatása segíti a tengeri forgalomirányítást és a part menti övezetek megfigyelését. A Galileo, Európa globális navigációs műholdrendszere pontos helymeghatározást biztosít a biztonságosabb és hatékonyabb navigáció érdekében, az EGNOS pedig tovább javítja a helymeghatározás pontosságát és megbízhatóságát, olyan alkalmazásokat támogatva, mint a kikötői megközelítés, a manőverezés és a belvízi szállítás.

    Kapcsolódó linkek

  • A Föld legnagyobb gyíkjainak otthona

    Az Európai Űrügynökség (ESA) heti műholdképes sorozatában legutóbb egy Sentinel-2 képet mutattak be az Indonéziához tartozó Komodo-szigetről. Ha a név ismerős, az leginkább azért lehet, mert a szigetről kapta a nevét a komodói varánusz, más néven komodói sárkány (Varanus komodoensis). Ez a hüllő a Földön jelenleg élő legnagyobb gyíkfaj, kifejlett egyedeinek testtömege egy emberével vetekszik, 70–100 kg körüli. Hosszúsága elérheti a 3 métert.

    A komodói varánusz a több mint 17 és félezer kisebb-nagyobb szigetből álló Indonéz-szigetvilág lakója, azon belül is csak pár kisebb szigeten él. A Copernicus program egyik Sentinel-2 földmegfigyelő műholdjának sikerült egy felhőmentes képet készítenie a Komodo-szigetről, amely Indonézia délkeleti részén található, a Kis-Szunda-szigetcsoport tagja. Két lényegesen nagyobb sziget – nyugatra Sumbawa, keletre Flores – között található, de ezek a műholdképen nem láthatók.

    A Komodo-sziget vulkanikus eredetű. Felszíne erősen tagolt, többnyire gyér növényzettel. A lekerekített formájú hegyek legfeljebb 825 m magasságig nyúlnak. A 291 km² területű sziget lakóinak száma csupán mintegy 2000 fő, az egyetlen település a keleti part központi öblében (a képen középtájt) fekszik.

    A Komodo-sziget és környéke Sentinel-2 műholdképen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2023 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A partok mentén és a környező kisebb szigetek körüli víz türkiz színe sekély vizekre és korallzátonyok jelenlétére utal. Komodo valójában az úgynevezett Korall-háromszög része, amely a világ nyolc fő korallzátony-övezetének egyike, és amely a Föld egyik leggazdagabb tengeri élőhelyének ad otthont. Emiatt a Korall-háromszöget a „tengerek Amazonasaként” is emlegetik, védelme globális jelentőségű.

    Komodo és a környező szigetek számos lenyűgöző homokos tengerparttal rendelkeznek. A műholdképen ezek világos színű part menti sávokként tűnnek fel. Néhány kisebb szakasz árnyalata rózsaszínes, itt a fehér homokhoz vörös koralltöredékek keverednek. A leghíresebb ilyen Komodo keleti partján, a központi öböl legkeletibb csücskében található.

    A sziget a Komodo Nemzeti Park része, amely 1991 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján. része. A komodói varánusz a Természetvédelmi Világszövetség (International Union for Conservation of Nature, IUCN) felvette a veszélyeztetett fajok vörös listájára, mivel az éghajlati modellek előrejelzései szerint a gyík élőhelye 2040-re 30–70%-kal csökkenhet a tengerszint emelkedése miatt.

    Kapcsolódó linkek

  • Jégeső okozta „seb” Albertában

    Kanada egyik délnyugati tartománya Alberta, székhelye Edmonton, legnagyobb városa az 1988-as téli olimpiai játékoknak otthont adó Calgary. Augusztus 20-án Brooks városa közelében, a dél-albertai prérin átvonuló, viharos széllel kísért jégeső olyan pusztítást végzett, amelynek eredménye űrfelvételeken is jól látható. Amerre elvonult, vihar mintegy 200 km hosszan elnyúló, helyenként 15 km széles „sebhelyet” hagyott maga után. A letarolt növényzetet jelző világos sáv az alábbi, augusztus 25-én készült Sentinel-2 műholdképen jól azonosítható, különösen úgy, ha összehasonlítjuk a nem sokkal a vihar előtt, annak napján készült másik Sentinel-2 képpel. A hamisszínes, az egészséges fotoszintetizáló növényzetet pirossal ábrázoló képeket a csúszka elmozdításával lehet összevetni.

    A jégeső pusztítása előtt és után készült hamisszínes Sentinel-2 optikai műholdképek a kanadai Alberta tartományban fekvő Brooks település (középen) körzetében. (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / Copernicus Browser / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    A vihar 150 km/órás sebességet is elérő széllökései letarolták a növényzetet, kárt tettek a termésben, a legelőkben, illetve az útjukba eső füves prérin. A képek jellegzetessége a sok szabályos, kör alakú folt. Ezek mezőgazdasági táblákat jeleznek, amelyeket forgórendszeres öntözéssel művelnek. Ilyenkor a kút a körök közepén található, az öntözőfej pedig körben forog. A vízfelületek (tavak, folyók) sötétkék színűek, a legnagyobb közülük az alul középtájt (részben) feltűnő Newell-tó Brooks közelében, a várostól délre.

    A vihar elvonulása Calgarytól délre, Vulcan közelében kezdődött, a legsúlyosabb károk Brookstól északra keletkeztek. Az épületek súlyosan sérültek, a gabonák eldőltek, a kukoricaföldeken csak csupasz szárak maradtak, az öntözőrendszerek felborultak.

    Az ehhez hasonló viharok nem ritkák Alberta déli részén, de a helyiek az augusztusihoz fogható kártételt még nem tapasztaltak. Az anyagi kár több millió dollárra tehető. A szarvasmarha-tenyésztők számára még jövőre is gondot okoz majd a legeltetés, amíg a füves területek nem tudnak regenerálódni.

    Kapcsolódó linkek

  • Lecsapolt tó a 13. századból

    A dél-franciaországi Montady város közelében található Étang de Montady a középkori földterület-rekultiváció figyelemre méltó példája. Eredetileg egy lefolyástalan tó, egy vizes élőhely volt, amelyet a 13. században lecsapoltak. A közhiedelem szerint a vizigótok építették. A népcsoport – más néven a nyugati gótok – latin eredetű nevének amúgy semmi köze a vízhez. Sőt valójában a korábban a környéken élt vizigótoknak sincs köze a Montady-tó lecsapolásához, azt szerzetesek és gazdag béziers-i földbirtokosok kezdeményezésére végezték el az 1200-as évek közepén.

    Az egy központi gyűjtőpontnál összefutó árokrendszerrel lecsapolt területből termékeny mezőgazdasági parcellák váltak, de az alakjuk máig is őrzi az évszázadokkal korábban kialakult, „napsugaras” mintázatot. A különleges formájú táblák a műholdképeken is tisztán kivehetők, amint azt az alábbi hamisszínes Sentinel-2 kép is illusztrálja.

    A kép, közepén az egykori Montady-tóval 2024. május 11-én készült. A sugaras elrendezést a földeket háromszög alakba felszabdaló csatornák és utak alakították ki. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

    A középpontba összefolyó vizet tizenhat függőleges, egymástól kb. 80 m-re elhelyezkedő aknán keresztül egy földalatti átereszbe vezetik. A középkori vízépítési munkák egyik nagyszerű példáját a korabeli népességrobbanást követő termőföldigény hívta létre.

    Kapcsolódó linkek

  • Tengeri jég – színesben

    Sokszor vetekszenek képzőművészeti alkotásokkal a műholdas képek. Erre az állításra mutatott bizonyítékot nemrég az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programjának honlapja a nap képe rovatban. Az alábbi látványos színes kép Grönland délkeleti partvidékét mutatja, de nem szokványos módon. A kép hozzávalói: három különböző időpontban készített radaros amplitúdókép a Copernicus Sentinel-1 műholdaktól, valamint három alapszín: a vörös, a zöld és a kék. A végeredmény egy olyan „műalkotás”, amely a Grönland partjai közelében a tengeri jégtakaró változásait önti (hamis) színekbe.

    (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-1 műholdkép)

    A három, idén január 31-én, március 8-án és március 20-án készült Sentinel-1 képhez a fenti alapszíneket rendelve és azokat kombinálva alakultak ki a szivárvány színeiben pompázó mintázatok, amelyek azt jelzik, mennyire dinamikusan alakult a tengeri jégtakaró az évnek ebben a közel 2 hónapos időszakában. Egy-egy radarképen a jéggel borított illetve a szabad vízfelület markánsan különbözőnek látszik. Míg a sík vízfelületről a műhold felől oldalirányban leérkező radarimpulzusok nem a beérkezés irányába verődnek vissza, ezért a vízfelület „sötétnek” tűnik, addig a töredezett jégtakaró a műhold irányába is bőségesen szór vissza a radarjelekből.

    Ha nem is feltétlenül ilyen sokszínű megjelenítésben, de a Sentinel-1 műholdak radaradatai kulcsfontosságúak a tengeri jég dinamikájának egész éves monitorozásához. Az apertúraszintézises módszerrel készült műholdas radarképek segítik többek közt a gleccserek áramlásának, a borjadzásuknak, a jégtömegvesztés folyamatának a nyomon követését.

    Kapcsolódó linkek

  • Szivacsvárosok

    Ahogy gyorsul a klímaváltozás folyamata és egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási események, a világ nagyvárosaiban ideje újragondolni a vízgazdálkodás módját. Ennek egyik módszere a „szivacsváros” kialakítása, amely egy igazán kifejező elnevezés. Olyan megoldások összességét jelenti, amelyek a városi zöldfelületek bevonásával és intelligens módszerekkel arra irányulnak, hogy a csapadékvizet minél jobban visszatartsák, lelassítsák az áramlását, és lehetőleg meg is tisztítsák azt.

    Dániában Koppenhága és Kínában Vuhan (Wuhan) – két város a világ két ellentétes oldalán – meggyőző példákat mutatnak arra, hogy a szivacsváros elve hogyan biztosíthat hosszú távú gazdasági és ökológiai előnyöket. A városok vízvisszatartó képességének fejlesztése azonban nem csak a nagy infrastrukturális beruházásokról, hanem az azokat megalapozó adatokról is szól. Itt kapnak szerepet a műholdak, illetve az európai Copernicus földmegfigyelési program, amelynek felszínfigyelő szolgáltatása (Copernicus Land Monitoring Service, CLMS) többféle részletes, nagy felbontású adattermékével segíti a tervezőket és a politikai döntéshozókat a megfelelő beavatkozások elindításában – nem csak Európa területén, de világszerte. Idővel pedig a hosszú távú műholdas megfigyelésekkel nyomon tudják követni a természetalapú megoldások hatásait. Ily módon a műholdas földmegfigyelési adatok fontos összetevőivé válnak a zöldebb, ellenállóbb városok kialakításának: olyan városokénak, amelyek nemcsak túlélik a következő felhőszakadást, de utólag hasznot is húznak a lehulló és megtartott csapadékból.

    Az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó városi tervek integrálják a „zöld” és „kék” infrastruktúrát – például a parkokat, vízi utakat és növényzetet –, amelyek utánozzák a természetes hidrológiai folyamatokat. Így lelassítható a víz lefolyása, tárolható a felesleges esővíz, és kiszűrhetők a szennyező anyagok. Eközben javul a biológiai sokféleség, a levegőminőség és általában a városi élhetősége.

    A CLMS standardizált, nagy felbontású és szabadon hozzáférhető tematikus adatbázisai segítenek feltérképezni a burkolattal ellátott felületeket, a vegetációt, valamint monitorozni a felszíni vizeket. A legfontosabb adattermékek közt említendő többek között a városi atlasz (Urban Atlas) és a felszínborítási adatbázis (Land Cover).

    Koppenhágában egy 2011-es felhőszakadás és hatalmas villámárvíz után olyan szivacsváros-elemeket építettek ki, mint a Karens Minde Park, amely egy alacsonyan fekvő zöldterület. Ez akár 15 000 m³ csapadékvizet is képes befogadni. Száraz időben járható csatornák kanyarognak a területen, szűrik a vizet, miközben a park élénk közösségi élet helyszíne is.

    A Karens Minde Park Koppenhágában, Sentinel-2 műholdképen (balra) és egy helyszínen készült fényképen (jobbra), amely egy száraz időben sétálásra alkalmas csatornát mutat. (Forrás: Európai Unió, Copernicus Land Monitoring Service)

    Vuhan a szivacsvárosok mintapéldája 2015 óta. A kínai nagyvárosban több mint 3 milliárd eurónyi pénzt fektettek vizes élőhelyek kialakításába, vízáteresztő burkolatokba, városi erdőkbe és zöld folyosókba. A cél a vízfelvétel fokozása, az áradások csökkentése, valamint a biodiverzitás és a lakosok életminőségének javítása volt. Az így kialakított városok nem csak ellenállnak az éghajlati szélsőségeknek, hanem zöldebbek, egészségesebbek és élhetőbbek is lakóik számára.

    Kapcsolódó linkek

  • Piramisok a sivatagban

    Az egyiptomi főváros, Kairó térségében, annak nyugati szélén található Gíza városa, amely mellett, a Mokattam-fennsíkon állnak a nevezetes piramisok. Közülük is a leghíresebb és legfontosabb Hufu (angolosan Khufu, görög néven Kheopsz) fáraó piramisa. Az ókori világ hét csodája közül ez az egyetlen, amely mind a mai napig fennmaradt, ma az UNESCO világörökségi listáján szerepel. A több mint négy és félezer évvel ezelőtt épült monumentális sírok továbbra is lenyűgözik a történészeket és a régészeket, évente több millió látogatót vonzanak.

    Az alábbi kép a múlt héten egyike volt az Európai Unió Copernicus földmegfigyelési programja honlapján a nap műholdképeinek. Idén március március 25-én készült a Sentinel-2 optikai földmegfigyelő műholdpáros egyik tagjának kamerájával, és a valóságoshoz közeli színeket ábrázolja.

    (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-2 műholdkép)

    A sivatagos fennsík világos drapp háttere mellett jól meg megkülönböztethető a három nagy, időszámításunk előtt 2600 és 2500 között épített piramis. Közülük a legnagyobb Hufu piramisa, avagy a gízai nagy piramis, amelyet jobbra fent külön megjelöltek. A piramisok Gíza sűrű városi szövetétől (a kép jobb szélén) nyugatra fekszenek.

    A Copernicus program ingyenesen és nyíltan hozzáférhető adatai nagy áldást jelentenek a kulturális örökségi helyszínek monitorozását végző szakemberek számára. Segítenek a földhasználat változásainak észlelésében, a városi terjeszkedés felmérésében, valamint a fenntartható tervezés irányításában, hogy minél jobban megvédjék a pótolhatatlan régészeti kincseket a környezeti és ember okozta hatásoktól.

    Kapcsolódó linkek

  • Erdőtűz Dél-Franciaországban

    Háromnegyed évszázada nem volt ekkora erdőtűz Franciaországban – olvashattuk a múlt heti hírekben. Több mint 2000 tűzoló 500 járművel, valamint a magasból vízzel oltó helikopterekkel és repülőgépekkel vett részt az ország déli részén, Aude régióban, Ribaute település mellett augusztus 5-én fellobbant tűz megfékezésében. A csendőrség és a katonaság is segédkezett a katasztrófa következményeinek enyhítésében. A sérültek mellett az esetnek halálos áldozata is volt.

    Legutóbb 1949-ben volt példa arra Franciaországban, hogy egyszerre ekkora terület égett le. Az idei nyár száraz és forró időjárása hozzájárult a természeti katasztrófa bekövetkeztéhez. A tűz gyors terjedését az erős szél segítette.

    Az erdőtűz által érintett területet két Sentinel-2 műholdkép segítségével mutatjuk be. Az egyik augusztus 4-én, közvetlenül a lángok fellobbanása előtt készült, a másik egy héttel később. A hamisszínes, a növényzetet pirossal kiemelő képek közül a másodikon az erdő helyén már csak egy nagy fekete folt látható. A képeket a csúszka elmozdításával lehet összehasonlítani. A leégett terület nagysága meghaladja a 17 ezer hektárt.

    (Képek: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Kapcsolódó linkek

  • Erdőtüzek Portugáliában

    Július utolsó napjaiban kiterjedt erdőtüzek sújtották Portugália északi és középső részét. Maguk a tüzek, valamint a velük járó hatalmas füstfelhők a műholdképeken is jól látszanak – annál is inkább, mert a tüzek egyik okát jelentő forró és száraz időjárás felhőmentes éggel párosul.

    Az első képet az Európai Unió (EU) Copernicus földmegfigyelési programjának honlapjáról, a nap képe rovatból kölcsönöztük. Az egyik Sentinel-3 műhold nagy látómezejű, ezért gyengébb felbontású képéről van szó, amely július 29-én készült, és a Portugália szárazföldi területéről, azon belül is a tüzek által leginkább érintett Arouca (Aveiro kerület) térségéből nyugati irányba, az Atlanti-óceán fölé kiterjedő füstfelhőt mutatja. Északabbra egy kisebb füstfelhő a Ponte de Barca melletti erdőtüzekből ered.

    (Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-3 műholdkép)

    Másnap, július 30-án készült a második kép, amelyet az Európai Űrügynökség (ESA) tett közzé. Itt egy nagyobb felbontású Sentinel-2 műholdképről van szó, amelynek a feldolgozása során kiemelték az infravörös sávban készült felvételt. Így élénk narancsszínben látszanak a forró, aktív tűzfészek. Az ország északi részének partvidékén járunk, bal oldalt középen Portugália második legnagyobb városa, Porto, illetve mellette a Douro folyó tölcsértorkolata látható. Alul a képet uraló füstfelhő nagyrészt ugyanabból az Arouca melletti tűzből származik, mint az előző napi, fenti Sentinel-3 műholdkép legsűrűbb füstje.

    (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2025 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A Copernicus műholdjai fontos támogatást nyújtanak ilyen katasztrófahelyzetekben, amikor a tüzek megfékezéséhez jó tudni azok aktuális kiterjedését. Emellett a felkészüléshez, a tüzek megelőzéséhez, a korai figyelmeztető rendszerek működtetéséhez, a kockázat- és kárfelméréshez is hasznosíthatók a műholdas adatok.

    Kapcsolódó linkek