Ismeretterjesztés

  • Ahol először köszöntött be az új év

    Egy decemberi Sentinel-2 műholdkép segítségével a Kiribati Köztársasághoz tartozó Karácsony-szigetre (Kiritimati) látogatunk, amelynek lakói az elsők között ünnepelték a Földön az új, 2018-as esztendő beköszöntét.

    A kb. 388 km2 szárazföldi területtel rendelkező, a Csendes-óceán közepén fekvő sziget onnan kapta a nevét, hogy James Cook kapitány harmadik felfedező útja során, 1777-ben épp karácsony előestéjén érkezett meg ide. A Kiritimati név kiejtése a helyiek nyelvén az angol Christmas (karácsony) szó kiejtésére emlékeztet. A korallszigeten a szárazföld mellett nagyjából ugyanakkora területű lagúna található. A Cook kapitány odaérkezésekor épp lakatlan szigeten manapság több mint 6000 ember él.

    A földrajzi értelemben a Sor-szigetek (Line Islands) részét képező, közigazgatásilag a Kiribati Köztársasághoz tartozó Kiritimati (Karácsony-sziget) az európai Copernicus program egyik Sentinel-2 műholdjának 2017. december 19-én készült képén. A kép a valóságoshoz közeli színekben mutatja a szigetet és a környező óceánt. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)
    Ugyanez a kép a növényzetet kiemelő színkombinációban, ahol a három alapszín közül a vöröshöz a Sentinel-2 tizenhárom érzékenységi sávja közül a 8-ast, a zöldhöz a 4-est, a kékhez pedig a 3-ast rendeltük. Így a vegetáció feltűnő (de persze hamis) rózsaszínben pompázik, a lagúna vize élénk világoskék, az óceán pedig sötétkék. A fehér pamacsok felhők. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Sentinel Hub / Geo-Sentinel)

    Kiritimati az Egyenlítőtől mindössze 232 km-re északra fekszik. Ami az újév szempontjából érdekesebb, hogy a nemzetközi dátumválasztó vonal közelében található, méghozzá – 1995 óta – annak nyugati oldalán. Az itteni zónaidőben a világidőhöz képest +14 órát (!) mutatnak az órák, ami azt jelenti, hogy mint minden naptári nap, 2018. január 1-je is itt kezdődött elsőként a Földön. A nemzetközi dátumválasztó vonal elvileg a 180°-os keleti hosszúság – a greenwichi meridiánnal átellenes délkör – közelében, a Csendes-óceánon keresztül húzódik, de a valóságban a térképen egy cikcakkos vonalat láthatunk. Kiritimati erősen kilóg a képzeletbeli vonalból, a 180°-os meridiántól 2460 km-re keletre fekszik.

    Az adott országok hatáskörében kijelölt, de a 180°-os hosszúság közelében húzódó nemzetközi dátumválasztótó vonaltól nyugatra egy nappal többet mutat a naptár, mint keletre. (Kép: Wikipedia)

    A dátumválasztó vonal keleti és nyugati irányú kitérőinek oka, hogy így tudják elérni: egy adott ország vagy szigetcsoport azonos időzónába essen, s így azonos napot mutasson mindenhol a naptár.

    Az itt bemutatott Sentinel-2 műholdképek megjelenítéséhez a Sentinel Hub kitűnő böngészőjét (EO Browser) használtuk. Amint arról annak idején beszámoltunk, a szlovén Sinergise cég ezzel a fejlesztésével 2016-ban elnyerte a Copernicus Masters versenyének nagydíját.

    Kapcsolódó linkek:

  • Orange megye, Kalifornia

    Az Egyesült Államok nyugati partvidékén, Kalifornia állam déli részén fekszik Orange megye, székhelye Santa Ana. Több mint hárommillió lakosával az állam harmadik legnépesebb megyéje, népsűrűségét tekintve pedig a második. Érdekesség, hogy lakosságszámban Orange megye megelőzi az USA 21 államát is.

    Az alábbi, Sentinel-1 radaros műholdfelvételek alapján készült képhez három különböző felvételt használtak fel. Az első épp három éve karácsonykor, 2014. december 24-én, a második 2015. január 2-án, a harmadik ugyanabban a hónapban, 14-én készült. Akkoriban a Copernicus program apertúrszintézises radarberendezéssel felszerelt Sentinel-1 műholdpárosa közül még csak az első, az A jelű volt pályán. Az egyedi képekhez rendre a vörös, zöld és kék alapszíneket rendelték. A megoldás érdekessége, hogy kiemeli a változatlan, illetve az időben változó felszíneket. Ahol a kombinált hamis színes kép fehér, ott a felvételek készítése során nem történt lényeges változás. Ahol viszont színes, ott valamelyik időpontban (vagy időpontokban) jelentősen megváltozott a visszaszórt radarjelek intenzitása.

    Kalifornia egy részlete három különböző időpontban készített Sentinel-1A radaros műholdképek hamis színezésű kombinációjával. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2014-2015 / feldolgozás: ESA , CC BY-SA 3.0 IGO)

    A leglátványosabb színes foltok a tengeren láthatók (a bal felső sarokban, illetve lentebb külön kinagyítva). Ezek hajók, amelyek a műhold három különböző elhaladása idején természetesen nem ugyanott tartózkodtak. A fémből épített hajók teste ideális célpont a radaros műholdak számára.

    Orange megye és környéke két meghatározó földrajzi egysége a Los Angeles-i medence part menti síksága (a kép felső-középső részén) és a Santa Ana-hegység (bal oldalt fentről a jobb alsó részig húzódva). A Csendes-óceán partján végighúzódó Észak-amerikai Parti-hegység vonulatainak jellegzetes tulajdonsága, hogy a nyugati oldalon csapadékos, a keletin viszont száraz az éghajlat. Az óceán felől, nyugati irányból érkező párás légáramlatok felfelé térülnek el, a hidegebb felső rétegekben a víz kicsapódik és csapadék formájában lehull. A keleti lejtőkre így már nem jut elegendő eső. Ez a különbség érdekes módon a kombinált radarkép alapján is érzékelhető. A hegység keleti oldalán a fehér és szürke árnyalatai a változatlanságot jelképezik, míg nyugaton az eltelt viszonylag rövid időn belül is megfigyelhető a felszínborítás (növényzet) némi változása. Ugyanígy színesnek tűnnek mezőgazdasági művelés alatt álló táblák.

    A szárazság hatásainak kezelésére Kaliforniában – ahogy a világon másutt is – völgyzáró gátakat építettek és víztározókat létesítettek. A műholdas radarképeken ezek jól látszanak: a vízfelszín fekete, a gátakat jelző lineáris építmények viszont jól szórják vissza a radarjeleket a műhold irányába. Két ilyen víztározó is felismerhető a kép jobb oldali középső részén.

    A kaliforniai Orange megyéről és környékéről 2014 és 2015 fordulóján készített radaros műholdfelvételek kombinációjából előállított képet az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelési videósorozatában mutatták be.

    Kapcsolódó linkek:

  • Hullámok fent és lent

    Az Antarktisz kontinentális területétől mintegy 250 km-re fekszenek a Balleny-szigetek (66° 55′ déli szélesség és 163° 45′ keleti hosszúság környékén). A szigetek, mint az alábbi képeken látható Sturge-sziget, kiemelkednek a Déli-óceán vízszintje fölé, akadályt képezve mind a víz-, mind a légáramlatok számára. A szigetcsoport több áramlási rendszer találkozásánál fekszik. Amikor idén november végén az itt bemutatott műholdképek készültek, a légáramlás a megszokottnál kevésbé volt turbulens. A lamináris (réteges) áramlásnak köszönhetően hullámszerű mintázatok rajzolódtak ki a felhőzetben és az óceán felszínén is.

    Az északi irányba fújó szél elé mintegy „fekvőrendőrként” emelkedő, az áramlásban zavart okozó Sturge-sziget mögötti hosszú (kb. 15 km-es) hullámhosszú felhőmintázat úgy jött létre, hogy a hullámzás közben felfelé áramló, páradús levegő helyenként elért olyan magasságig, ahol a hőmérséklet elegendően alacsony volt a cseppecskék kondenzációjához, a felhők kialakulásához. A mintázat mintegy 200 km-es távolságig követhető a sziget keleti (szélárnyékos) oldalán az első műholdképen.

    A Sturge-sziget és környéke az amerikai Aqua műhold MODIS (Moderate Resolution Imaging Spectroradiometer) műszerével készített képen. A hamis színezés kiemeli a valóságban egyaránt fehér felhők és a jég közötti különbséget. Az előbbiek a képen fehérek, a jég viszont kékes árnyalatú. A műholdas mérések 2017. november 26-án készültek. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens / LANCE/EOSDIS Rapid Response)

    A felhőmintázat arra emlékeztet, mint ami egy nyugodt vízen úszó hajó mögött keletkezik. Csak itt a szereposztás fordított: a „hajó” szerepét betöltő sziget álló helyzetben van, körülötte a közeg – a levegő – áramlik.

    Ez a jelenség nem szokatlan. Érdekes viszont, hogy a nyomai az óceán felszínén is megfigyelhetők. Ehhez arra volt szükség, hogy legyen egy a felhőkön „átlátó” radaros műhold, amely nagyjából ugyanabban az időszakban figyelje meg a Sturge-sziget környékét. A Sentinel-1B műhold képéről az óceán vízfelszínének fodrozódására, illetve az azon úszó jégtáblák mozgásának rendezetlenségére vonatkozó információ olvasható le.

    Ugyancsak november 26-án készítette ezt a felvételt az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-1B műholdja. Az apertúraszintézisen alapuló radaros módszerrel át lehet látni a felhőzeten, egészen a felszínig. A szürke árnyalatait felvonultató amplitúdóképen világosabbak az egyenetlen, a radarjeleket a műhold irányába nagyrészt visszaszóró felszíndarabok, míg teljesen feketék a sima, tükröző felületek, ahonnan a műholdról kissé oldalirányba lebocsátott radarimpulzusok más irányba verődnek vissza. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens / módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA)

    A radaros műholdképen a sziklás felszínű Sturge-sziget a legvilágosabb. A sziget keleti oldalán a szürke árnyalataiban megjelenő szabályos, a felhőalakzatokéhoz hasonló hullámhosszú mintázat arra utal, hogy a levegő áramlásában megjelenő periodicitás miatt más-más mértékben fújt a szél az óceánfelszín felett, hol jobban felkorbácsolva azt, hol pedig inkább meghagyva a sima felületet. Az óceánfelszínen, illetve a magasban, a felhőzetben megjelenő mintázat ugyanarra a légköri jelenségre vezethető vissza.

    Kapcsolódó linkek:

  • Buenos DIAS!

    Az európai Copernicus földmegfigyelő program műholdas adataihoz és eredményeihez hamarosan még könnyebben hozzájuthatunk – továbbra is ingyen.

    Az Európai Unió (EU) űrrel kapcsolatos meghatározó vállalkozásainak egyike a Copernicus, amely a világ legkiterjedtebb és legösszetettebb környezeti megfigyelési programja, jórészt műholdas adatokra támaszkodva. A programban hihetetlenül nagy mennyiségű és sokféle adat keletkezik, nap mint nap. Egy sor tematikus szolgáltatás pedig ezeknek az adatoknak a feldolgozásával és értelmezésével segíti például a környezetvédelmet, a mezőgazdaságot, a természeti katasztrófák elleni védekezést, a fenntartható fejlődést szolgáló politikai döntéseket. Fontos hangsúlyozni, hogy a Copernicus nyílt adatpolitikája révén az adatokhoz való hozzáférés bárki számra a kezdetektől fogva szabad és ingyenes. Így megnyílik a lehetőség az intézmények, vállalkozások számára, hogy innovatív alkalmazásokat fejlesszenek ki a megbízhatóan, hosszú távon, szolgálatszerűen érkező, jó minőségű műholdas földmegfigyelési adatokra támaszkodva.

    A kifejezetten a Copernicus számára felbocsátott vagy készülő műholdak a Sentinelek, amelyek különböző típusaiból jelenleg már hat működik. Ezek megépítéséért és pályára állításáért, valamint a földi követőállomások és adatközpontok üzemeltetéséért az Európai Űrügynökség (ESA) felel. Most az ESA újabb fontos szerepet kapott a Copernicus programmal kapcsolatban. Az űrügynökségre bízták ugyanis a DIAS (Data and Information Access Services), vagyis a keletkező adatok és információk tárolását és elérhetővé tételét biztosító európai szolgáltatás kialakítását.

    Bár a Copernicus adatok eddig is elérhetők voltak, az Európai Bizottság szándékai szerint meg kell könnyíteni a hozzáférést, hogy ennek révén felgyorsulhasson a változatos alkalmazások kifejlesztése. Kinek-kinek a szükséges adatok letöltése és tárolása – különösen, ha nagy mennyiségről van szó – a gyakorlatban gondot okozhat. Ha minden igaz, ez hamarosan gyökeresen megváltozik!

    December 14-én jelentették be, hogy az ESA tenderkiírását követően kiválasztották azt a négy ipari konzorciumot, amelyek elnyerték a megbízást a DIAS kiépítésére. A szolgáltatások lényege, hogy felhőalapú, korlátlan, szabad és teljes elérést biztosítson a Copernicus adatfelhasználói számára. A partnerek részére központilag számítási és adattárolási kapacitást tesznek hozzáférhetővé, hogy azok könnyen saját adatbázisaikba és szolgáltatásaikba integrálhassák a Copernicus adatokat, saját felhasználóik igényeinek megfelelően.

    A szerződéseket az EU megbízásából eljáró ESA képviseletében Josef Aschbacher, az űrügynökség földmegfigyelési programokért felelős igazgatója írta alá. Ezek értelmében már a jövő év második negyedévére öt különböző DIAS áll majd az érdeklődők rendelkezésre (a négy tendernyertes mellett az ötödiket a műholdas meteorológiai adatok felhasználásáért felelős Eumetsat szervezet és partnerei készítik). (Kép: EU)

    A DIAS nem csak egy helyen, egységes felületen szolgáltatja a Copernicus program műholdas adatait és képeit, valamint a hat Copernicus szolgáltatás által előállított információkat, de fejlett adatfeldolgozó szoftvereket és számítási erőforrásokat is kínál majd a felhasználóinak. Az adatszolgáltatás és a felhőalapú számítások mostani nagyszabású fejlesztései jelentősen hozzájárulnak majd a Copernicusban rejlő lehetőségek még jobb kiaknázásához – az európai gazdaság hasznára és a polgárok javára!

    Kapcsolódó linkek:

  • Az Amazonas torkolatvidéke

    A Sentinel-2A műhold képe segítségével Brazília északi részére látogatunk, ahol az Amazonas vize az Atlanti-óceánba ömlik.

    A képen balról jobbra (keletről nyugati irányba) folyó dél-amerikai folyam vizét a szállított hordalék barnára színezi. Feltűnőek még a szétszórt pattogatott kukoricára emlékeztető fehér felhőpamacsok. Ezek az amazóniai száraz évszak jellegzetes légköri képződményei: a nap közben a növények által elpárologtatott víz a felszálló légáramlattal a magasba emelkedik, ahol lehűl és kicsapódik.

    Az Amazonas torkolatvidéke 2017. augusztus 22-én, a Sentinel-2A műhold felvételeiből alkotott, valódi színeket mutató képen. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    A táj színei a zöld különböző árnyalataitól a világosbarnáig változnak. Az előbbiek a növénnyel borított felszíndarabok, az utóbbiak az erdőirtás következményei. A kép bal felső sarkában nagy kiterjedésű barna foltok láthatók. Nagyobb felbontással ráközelítve, a mezőgazdasági termelésre jellemző szögletes alakzatok (parcellák) is kivehetők, csakúgy, mint a még megmaradt erdős területekre behatoló utak egyenes vonalai.

    A Föld esőerdőit aggasztó ütemben irtják, pedig fontos szerepet játszanak az éghajlat alakításában. Emellett számtalan növény- és állatfajnak adnak otthont. A Földön ismert fajok több mint egyharmada Amazóniában él! A mérsékelt övi erdőségekkel ellentétben a letarolt esőerdők nem képesek egyszerűen újra kifejlődni. A talaj termékeny rétege idő előtt lemosódik. A itteni talaj összetétele egyébként nem is alkalmas a hosszú távon folytatott mezőgazdasági termelésre.

    Az Amazonas torkolatvidékéről készített műholdkép az Európai Űrügynökség heti földmegfigyelési videósorozatának jubileumi, 250. epizódjában. (Forrás: ESA)

    A földmegfigyelő műholdak, mint az európai Copernicus program optikai és infravörös hullámhosszakon érzékeny Sentinel-2 holdjai is, különleges perspektívából nyújtanak áttekintést az egész bolygóról, annak felszínborításáról. A műholdas távérzékeléssel nyert információ alapvető fontosságú az esőerdők irtásának dokumentálása szempontjából.

    Kapcsolódó linkek:

  • Dél-Kalifornia lángokban

    Ami a 2017-et illeti, a feljegyzések szerint Kaliforniában ez a valaha volt legmostohább év, ami az erdő- és bozóttüzeket illeti.

    Legutóbb december elején érkeztek hírek az újabb, szinte megállíthatatlanul terjedő tüzekről. Mos Los Angelestől északnyugatra, több helyen csaptak fel a lángok. Az alábbi optikai műholdképet az európai Sentinel-2 holdak egyike készítette, december 5-én. Három helyről szállnak fel a hatalmas füstfelhők. A tüzek olyan nagyok, hogy külön neveket kaptak. A legsúlyosabb és leggyorsabban terjedő volt a Thomas, amely lényegében teljesen körülvette Ojai kisvárosát és a Venturától északra fekvő területet. Ez a kép bal oldalán látható. A középső a Rye, Santa Clarita mellett, jobbra pedig a Creek, a Sylmar nevű település közelében.

    A kiterjedt kaliforniai erdőtüzekből származó füst a Sentinel-2 műhold 2017. december 5-én készített, valódi színeket mutató képén. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Tűzoltók százai küzdenek a természeti katasztrófa megfékezéséért, a hatóságok több mint 200 ezer embert voltak kénytelenek kitelepíteni otthonaikból. Az amerikai elnök szükségállapotot hirdetett. Az anyagi kár már meghaladja a 9 milliárd dollárt.

    A Sentinel-2 MSI (Multi-Spectral Imager) műszerének adataiból készített hamis színezésű képen az aktív tüzek narancssárga színűek, a már felperzselt területek barnának látszanak. A tűz által nem érintett növényzet zöld, a települések szürkék. (A fekete folt a füstfelhő által a földfelszínre vetett árnyék.) A Sentinel-2 a látható és közeli infravörös tartomány különböző színeiben érzékeny, ez teszi lehetővé az eltérő módon sugárzó felszíntípusok könnyű megkülönböztetését. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens / módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA)

    Az apokaliptikus tűzvészt az erős szél táplálja, kialakulását a hosszú időn át tartó száraz időjárás segítette elő.

    Kapcsolódó linkek:

  • Színpompás Antarktisz

    A Sentinel-1 radaros földmegfigyelő műholdakkal azt is „színesben láthatjuk”, ami a valóságban nem az – sőt akár nem is volna látható.

    Az európai Copernicus földmegfigyelési program Sentinel-1 műholdjainak fedélzetén az apertúraszintézis elvét használó radarberendezések működnek. A radaros módszert nem zavarja a felszín feltérképezésében, hogy az adott területen rossz az időjárás vagy épp éjszaka van – mindkét körülmény gyakran előfordul a sarkvidékeken, gondoljunk csak a hónapokig tartó sötétségre.

    A Thurston-sziget az antarktiszi kontinenshez tartozó harmadik legnagyobb sziget. Az itt bemutatott képen élénk színekben látszik, holott a terület a jég és hó birodalma. A (hamis) színek magyarázata, hogy a kép három különböző időpontban – 2017 márciusában, áprilisában és májusában – készített felvételekből állt össze. Méghozzá úgy, hogy minden egyes radaros amplitúdóképet – lényegében a területről a műhold irányába visszaszóródó radarjelek intenzitását ábrázoló térképet – más-más alapszínnel kódoltak. Ezután a vörös, zöld és kék képeket kombinálták.

    Az antarktiszi Thurston-sziget képe három különböző időpontban készült, más-más színekkel ellátott Sentinel-1 radarfelvétel kombinációjával. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Az összegszett képen fehérrel és a szürke árnyalataival azok a felszíndarabok láthatók, amelyek az eltérő időpontok közt változatlanok maradtak. Ezek jelölik ki a jéggel borított sziget területét. A környező tengeri jég azonban mozgásban volt, így a jégtáblákat jelképező foltok a szigettől északra (a kép felső részén) a szivárvány különböző színeiben játszanak. Alul az Abbott-selfjég egy részlete halványkék színe alapján különböztethető meg. Az Antarktisz partjait körbeveszik a jégselfek, amelyek a szárazföldről a tengerre nyúló, a vízen úszó, de a szárazföldi jégtakaróhoz kapcsolódó vastag jégmezők. Fontos szerepet játszanak abban, hogy a kontinens gleccserei által a tenger irányába szállított jégfolyam lassabban haladjon. Az Antarktiszt borító jégmező ugyanis nem állandó, természeténél fogva folyamatos változásokon megy keresztül. Az elmúlt időszakban ugyanakkor tapasztaltak arra utaló jeleket, hogy ezek a változások felgyorsulnak. A selfjég sok helyen elvékonyodik, feldarabolódik. Ez összefüggésben van az éghajlat melegedésével. Végső soron a szárazföldi jég hamarabb eljut a tengerig, ahol végül elolvadva hozzájárul a vízszint emelkedéséhez.



    A Thurston-sziget hamis színes Sentinel-1 radarképének bemutatása az Európai Űrügynökség (ESA) heti földmegfigyelési videóinak sorozatában.
    Kapcsolódó linkek:

  • A Sentinel-5P első eredményei

    Október 13-án indult a Copernicus program légszennyezettség-mérő műholdja. Most megmutatták első eredményeit. A Sentinel-5P fedélzeti berendezéseinek ellenőrzése, kalibrálása ugyan még távolról sem fejeződött be, a szolgálatszerű működésére tehát még hónapokat kell várni, az első adatok azonban bizakodással töltik el a szakembereket. Úgy tűnik, a műhold beváltja majd a hozzá fűzött reményeket, és a levegőminőség űrből történő monitorozása terén alapvető változások elindítója lesz.

    Az európai Copernicus földmegfigyelő program legújabb űreszköze, a Sentinel-5P egyszerre számos szennyező anyag eloszlását méri a légkörben, minden eddiginél érzékenyebben és jobb felbontással. A 800 km fölötti magasságban húzódó poláris napszinkron pályájáról – széles, 2600 km-es lefedettségi sávjának köszönhetően – lényegében egész bolygónkat végigméri naponta egyszer.

    A Sentinel-5P adataiból készült első térképek egyike Európa fölött a nitrogén-dioxid (NO2) koncentrációját mutatja. A november 22-én végzett mérések alapján jól látszik, hogy mely iparvidékeken a legjelentősebb a fosszilis tüzelőanyagok égetése. Ebből, és az autók kipufogóiból származik az emberi tevékenységre visszavezethető nitrogén-dioxid-kibocsátás jelentős része. A nagy szennyezettséget jelző sárga és vörös foltok Olaszországban a Pó völgyében, Spanyolország és Hollandia egyes helyein, illetve Németországban a Ruhr-vidéken fedezhetők fel.

    A nitrogén-dioxid légköri koncentrációja Európa fölött, 2017. november 22-én, a Sentinel-5P mérései alapján. A műhold Tropomi műszere 2600 km széles sávban gyűjti az adatokat. A sárga, narancs és vörös árnyalatai egyre nagyobb légszennyezésre utalnak. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, feldolgozás: KNMI / ESA)

    A műhold első mérési adatai alapján elkészítették a légköri szén-monoxidra vonatkozó világtérképet. Az alábbi animáción is jól látható, hogy ez a szennyezés Ázsia, Afrika és Dél-Amerika kiterjedt részein a legnagyobb. Például India egyes erőműveihez különösen erős emisszió kapcsolható.

    (Forrás: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, feldolgozás: SRON / ESA)

    A Sentinel-5P segítségével az Indonéziában, Bali szigetén a közelmúltban aktívvá vált Agung vulkánnal kapcsolatos méréseket is végeztek.

    November 27-én így nézett ki az indonéziai Agung vulkán kén-dioxidból (SO2) álló felhője, a Sentinel-5P műhold Tropomi műszerének mérései alapján. A színskála a koncentrációt Dobson-egységekben (DU) ábrázolja. A műszer a légkörben előforduló egyes gázok mellett az aeroszolok mennyiségéről is szolgáltat adatokat. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, feldolgozás: DLR / ESA)

     

    Egy kép Sentinel-5P 2017. november 8. és 29. között végzett mérései alapján készült animációból, amely a Csendes-óceán délnyugati részén, Vanuatun található Ambae vulkánból származó kén-dioxid-felhő mozgását szemlélteti. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017, feldolgozás: DLR / ESA)

    Ha a Copernicus program hatodiknak felbocsátott, a légszennyezés mérésére készített első műholdja megkezdi szolgálatszerű működését, adatait elsősorban a Copernicus Légkörfigyelő Szolgálata alkalmazza majd. Elősegíti majd egyrészt az előrejelzést, másrészt a kibocsátások visszaszorítását célzó intézkedéseket. A Copernicus nyílt adatpolitikája értelmében Sentinel-5P méréseihez is szabadon hozzáférhetnek világszerte. A holland fejlesztésű Tropomi műszer a nitrogén-dioxid, a szén-monoxid és a kén-dioxid mellett a metán, az ózon, a formaldehid és az aeroszolok koncentrációjáról is képes adatokkal szolgálni.

    Kapcsolódó linkek:

  • Ahol a lítiumot bányásszák: Salar de Atacama

    Nemrég egy Sentinel-2 műholdkép segítségével Bolíviába, a világ legnagyobb sómezejére látogattunk. Most Chile és az Atacama-sivatag van soron.

    Az alábbi képen jobbra (keletre) látható Salar de Atacama szintén egy sómező, vagyis egy kiszáradt sós tómeder. A sekély, időszakosan megjelenő víz elpárolog, az benne oldott ásványi anyagok a talaj felszínén kicsapódnak. A környék, az Atacama-sivatag a Föld egyik legszárazabb vidéke. A kép nyugati oldalán a hegyek a Domeyko-hegység (Cordillera Domeyko), az Andok előhegysége vonulatához tartoznak. Dél-Amerika nyugati partjai közelében, Chile északi részén járunk.

    Salar de Atacama (Chile), a Sentinel-2A műhold képén. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

    Az Atacama-sivatag a csendes-óceáni partvidék mentén terül el. Az óceán felől eső helyett legfeljebb köd érkezik ide. Az Atacama nagy tengerszint feletti magassága, a felhőborítottság hiánya és a gyér népsűrűségből adódóan a fényszennyezéstől mentes környezet ideális hellyé teszi a csillagászati megfigyelések számára. Nem véletlen, hogy a Föld legnagyobb csillagászati obszervatóriumai közül több is az Atacama-sivatag területén épült.

    A sivatag egyes vidékeinek talaja és éghajlata a leginkább hasonlítható a Marséhoz, így a területet filmforgatásokra, sőt például az Európai Űrügynökség (ESA) fejlesztés alatt álló marsjárművének tesztelésére is használják.

    A maga kb. 3000 km2-es összterületével a Salar de Atacama Chile legnagyobb sómezeje, a világon a harmadik. A Sentinel-2A műholddal 2017. április 29-én készített, valódi színeket mutató kép jobb alsó sarkában a négyszögletes mintázat a nagy lepárlómedencéket jelzi. Ez a Föld egyik legnagyobb lítiumlelőhelye. A sós vízből kivonják a lítium-bikarbonátot (LiHCO3). Az ebből kinyert lítium, a periódusos rendszer hármas rendszámú eleme az ipar számos területén értékes alapanyag. Alkalmazzák a gyógyszergyártásban, illetve akkumulátorok, ötvözetek készítéséhez. Az elmúlt években, az elektromos autók elterjedésével jelentősen megnövekedett a lítium iránti kereslet.

    A Sentinel-2A műholdképét az ESA heti földmegfigyelési videósorozatának 248. adásában, november 17-én mutatták be.

    Kapcsolódó linkek:

  • Műholdas segítséggel az északnyugati átjárón át

    Augusztus végén az amerikai parti őrség hajója úgy jutott keresztül az északnyugati átjárón, hogy a jéghelyzetről kizárólag műholdas távérzékeléssel szerzett információt kapott.

    A 60 m hosszú, Maple nevű kutter Alaszkából indult július közepén, megkerülte az észak-amerikai kontinenst a sarkvidéken keresztül, és Maryland kikötőjébe érkezett meg. A Csendes- és az Atlanti-óceánt összekötő, az északi sarkvidéki tengereken át haladó legendás vízi útvonal az elmúlt években, a klíma folyamatos melegedése miatt nyaranta gyakran jégmentessé és így hajózhatóvá válik. Nem volt ez mindig így: az északnyugati átjáró regényes története tele van kalandos, áldozatokat is szedő expedíciókkal.

    Az amerikai parti őrség Maple kuttere a kanadai parti őrség kötelékében működő Terry Fox jégtörő hajót követi a Franklin-szorosban, 2017. augusztus 11-én. (Kép: U.S. Coast Guard)

    Természetesen nem a mostani volt az első eset, hogy egy hajónak sikerült átkelni az északnyugati átjárón, de most először támaszkodtak kizárólag műholdakkal gyűjtött adatokra a tengeri jéggel kapcsolatban. A hajósok számára az információt az IIP (International Ice Patrol, nemzetközi jégfigyelő szolgálat) biztosítja, amelyet még 1914-ben, nem sokkal a Titanic 1912-es elsüllyedése után alapítottak meg. A szolgálatot az Atlanti-óceánon zajló hajóforgalomban érintett 13 ország finanszírozza és az Egyesült Államok Parti Őrsége (U.S. Coast Guard) működteti.

    A Maple útvonala augusztus 14–17. között, rajta a Sentinel-1 radarképek. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Polar TEP)

    Az IIP által alkalmazott távérzékelési adatok többek között az európai Sentinel-1 radaros földmegfigyelő műholdpárostól származtak. Az információk alapján olyan nagy felbontású térképeket készítettek, amelyek ábrázolták a jéghegyekkel való ütközés veszélyének mértékét, segítve ezzel a hajó biztonságos navigációját, az északnyugati átjáróból kijutva a Baffin-öböl, a Davis-szoros és a Labrador-tenger térségében. A Sentinel-1 műholdak apertúraszintézis elvén működő radarberendezése felhős időben és éjszaka is képes a tenger felszínén úszó jég detektálására. A mérésekből ráadásul nem csak a jég jelenlétét, de annak vastagságát is meg lehet állapítani. A hajók számára a több éves jégnél kevésbé veszélyes a vékonyabb, csupán egy éves jégtakaró. A műholdas mérések segítenek a nagyobb jéghegyek követésében és a jéghelyzet előrejelzésében is.

    A nemzetközi jégfigyelő szolgálat a Sentinel-1 adatok alapján, az ESA Polar TEP online eszközeivel detektálta a jéghegyeket, követte útvonalukat. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / Polar TEP)

    Az IPP munkatársai az Európai Űrügynökség (ESA) sarkvidékekkel foglalkozó tematikus platformja (Polar Thematic Exploitation Platform, Polar TEP) által közzétett szoftvert alkalmazzák a jéghegyek detektálásához, sűrűségük elemzéséhez és útvonaluk előrejelzéséhez. A Polar TEP az egyike annak a hét tematikus platformnak, amelyekkel az ESA a földmegfigyelési adatok felhasználói közösségét szolgálja, elsősorban az európai Copernicus programmal kapcsolatban.

    Kapcsolódó linkek: